Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
HETEDIK RÉSZ. A SZABADSÁGHARCZ KORA. I. Szabadság, egyenlőség, testvériség. II. A nemzetőrség és a 3. honvédzászlóalj. III. Délvidéki szerb mozgalmak; a 33. honvédzászlóalj. IV. Kossuth Szegeden. V. Szaladás. VI. A szent-tamási diadal. VII. Újabb honvédzászlóaljak; népfölkelés. VIII. A kormány Szegeden. I. Szabadság, egyenlőség, testvériség. Az 1847/48-ik évi pozsonyi országgyűlésre felküldött követek - Rengey és Wöber - sűrű levelezést folytattak küldőikkel. Az országgyűlési tárgyalások menetét és más közesemények közlését tartalmazták a levelek, melyek rendszerint "a követútasításokat kimunkáló választmány"-nak adattak ki, melynek elnöke Lengyel Pál polgármester volt, de néha fontosabb esetekben, "elegyes űlésre" terjesztettek. Amint az 1848-ik évi februári párisi eseményekről, Lajos Fülöp király trónjának a forradalom harmadnapján történt összeomlásáról, a szabadság, egyenlőség és testvériség elveinek újabb diadaláról s a köztársaság kikiáltásáról a lapokból a polgárság tudomást merített; s amint arról is értesűlt, hogy a februári forradalom szele már Németországot is mozgalomba hozta, sőt már egész Bécsig elhatott: a lakosságot szokatlan, általános izgalom lepte meg. Ösztönszerűleg mindenki valamely nagy, rendkívüli esemény közeledését sejté. Az izgalom kihatott a lakosság legalsóbb rétegeibe is, ahol az események híre igen természetesen egészen eltorzított alakban keringett. Ez izgalmas és bizonytalan hangulatban érkezett meg márczius hó 17-én, pénteken délután 5 órakor a pesti hajó. Némelyeknek ekkor már a pesti márczius hó 15-iki eseményekről némi értesülésük volt. A hír rögtön elterjedt s mindenki arról beszélt, hogy Pesten "kiütött a szabadság" - vagy "ribillio", mint ami a köznép homályosb fogalmainál fogva egy és ugyanazon dolognak tetszett. A különös és nyugtalanító hírek mindenkit az érkező gőzhajó elé tereltek, melynek kikötőjét a minden rangú és rendű várakozók teljesen ellepték. A nemzeti lobogóval díszített "Pannonia" gőzhajón érkezett útasok a pesti eseményekről beszéltek, azokról mint szem- és fültanúk tettek bizonyságot; hoztak néhány példány "Mit kíván a magyar nemzet" czímű nyomtatványt is, mely a pesti 12 pontot a Petőfi "Talpra magyar"-ját tartalmazta. A sokaság közt egyszerre szájról-szájra járt, hogy "valamely veszélyes következményű sürgöny" (1) érkezett volna. A hatóság tagjait 1) Sürgönynek nevezték akkor a külön lovas posta útján - stafeta - küldött leveleket. 70 gyanakvólag faggatták, de azok közül senki sem tudott felőle semmit s megnyugtató választ ki sem adhatott, mert a helyettes főbíró, akihez állítólag a sürgöny érkezett volna, épen otthon sem volt. A gyanú s nyugtalanság erre még inkább növekedett. Tary Pál főkapitány ennélfogva Petrovits és Kotolyár tanácsbelieket maga mellé vevé, a helyettes főbíró lakásán a sürgönyt átvette, majd a sokaság előtt felbontotta s kitűnt: hogy az a követeknek az országgyűlés már-czius 14. s 15-iki űléseiről szóló jelentése. A terjedelmes levelet a népnek azonnal felolvasták. A levél bevezetése hangsúlyozta, hogy "hazánk újjászületésének órája megkondult; a magyar hazája 300 éves küzdés és szenvedés után egy nagy és dicsőbb jövendőnek nézhet elébe, a régi átok szűnni kezd", - továbbá: "a bécsi absolutisticus irányú kormány megbukott, herczeg Metternich, ezen átkos rendszernek személyesítője, többé, Istennek hála! nem miniszter." Azután az országgyűlés márczius 14. s 15-iki határozatai érdekes alakban közölteinek. Nevezetesen: hogy a sajtó- s lelkiismereti szabadság, az évenkénti országgyűlés, Erdély visszacsatolása, az esküdtszékek, felelős minisztérium stb. tárgyában a karok és rendek - szükség esetén a főrendek elkerülésével - a Felséghez feliratot intéztek s azt a küldöttség, melynek tagjáúl Rengey is megválasztatott, viszi Bécsbe. Továbbá a közteherviselés elfogadtatott, az úrbériség megszüntettetett s választmány küldetett a honvédelmi s a népképviseleti rendszer kimunkálására (1). A nép kitörő örömmel s zajos tetszéssel fogadta e levélben foglalt híreket s kisebb tömegekben zajjal és szabadság-kiáltásokkal vonúlt át az útczákon. A közöröm ezen első nyilvánulása alkalmával azonban ellenérzelmek s ellenhangok is nyilvánúltak. Többen sajnálkoztak "jogaik elvesztése" miatt, mások duzzogtak, hogy a paraszt velük egyenlő lett. Igen sokan a sajtószabadságban s az egyenlőségben stb. rejlő vívmány értékét felfogni nem voltak képesek; előttük csak az a szabadság birt értékkel, amely alatt a szabadosság ingerlő eszméje rejtezett. Még aznap este az iskola-utczai "fekete kutyához" czímű, a polgárság s a hatósági tagok által látogatott igen élénk vendéglőben a helyettes főbírót s több tanácsbelit megnyerték azon tervnek, hogy e követjelentés másnapra tartandó népgyűlés elé terjesztessék. Különböző zászlós csoportok az útczákon zeneszó mellett meneteket tartottak. Minden csoportnak akadt szónoka is. Egy ily csoport "lelke vágyainak szabadabb tért engedve" - "Horváth Czirill lyceumi igazgató s királyi könyvvizsgáló ablakai alatt a gondolatölő censurának örök requiemet, (1) Ez igen érdekes
levelet a tanácsi jegyzőkönyvbe egész terjedelmében beiktatták. 71 a sajtószabadságnak pedig, valamint Kremminger prépost ablakai alatt a lelkiismeret- és vallásszabadságnak riadozó éljeneket hangoztatott." Egy másik csoport a széképületi "szálá"-ban tartott színielőadásra vonúlt be, hol Dáni Ferencz a csoport vezetője s szónoka lelkes szavakban hirdette ki a szabadság, egyenlőség és testvériség győzelmeit. Késő éjjelig tartott ez a mozgalom; a vendéglők és más közhelyeken összegyűlt polgárok a lelkes szónoklatokból és hazafias felköszönté sekből alig fogytak ki. Másnap (márczius 18-án) már nyugodtabb, de annál ünnepiesb érzelmek uralkodtak. A tanács előtt Bérczy Antal, Dáni Ferencz, Zsótér Andor és Szúbó Péter-ből álló küldöttség jelent meg s a széképület tornyán a nemzeti lobogó kitűzését és népgyűlés megtartását kérte. A tanács a kérelmet azonnal teljesítette, a jegyzőkönyv szerint azon indokból, hogy a közönség megnyugtatása, a rend, személy- és vagyonbátorság iránt a népgyűlésen intézkedések tétessenek. Épen hetivásár napja volt s így a nagy piaczon pár percz alatt mint egy 4000-nyi jelenlevő gyűlt egybe. Felolvasták a követek jelentését, melyet a hallgatóság újongva fogadott, Bérczy Antal pedig a pesti 12 pontot olvasta fel. Ezt is helyesléssel fogadták. A censura azonnal való megszüntetését s a nyomdára nézve a sajtószabadságot proclamálták. A nemzeti őrsereg szervezését, az ország békés átalakulásának a következő napon való ünneplését s a város kivilágítását elhatározták. Kimondták, hogy a tanács-, a választott községi- s elegyes űlések nyilvánosak; a követjelentések s az országos érdekű ügyek jövőre mindenkor népgyűlések elé terjesztendők. A népgyűlés Kossuth Lajosnak hazafiúi érdemeiért hálás elismerést nyilvánított s elrendelte, hogy erről üdvözlő iratban tudósítandó. A pesti "közcsendi választmány" mintájára a mozgalom békés irányú vezetésére, a közbátorság fenntartására és a határozatok végrehajtására Tary Pál elnöklete alatt 24 tagú "állandó bizottmányt" választottak, (közöttük egy zsidó is, ki azonban ez állásáról legott lemondott)(1) s az ülés jegyzőkönyve a követekkel közöltetni rendeltetett. A népgyűlésen sok hazafias szónoklatot tartottak. A szónokok közt pedig több olyan is volt, ki előbb a szabadelvű törekvéseknek kicsinylője volt. De ez jó alkalmúl kínálkozott 1) E lemondás indoka a zsidók ellen ekkor lábra kapott ellenszenv volt. Ezen ellenszenv nyilvános kifejezésre talált akkor, amidőn a zsidók márcz. 19-én hálaadó istenitiszteletüket sátor alatt a piaczon tartották. Másnap a nép ott a járdaköveket felszaggatta, mivel a helyet "Mózes követői lábaikkal megfertőztették." - A zsidók iránt való kedvezőtlen hangulat az új hatóság működésének megkezdésével legott megszűnt, amire nagy befolyással volt a Deutsch Gáspár és Izrael-féle csődügyben követett gyors és erélyes eljárás. A zsidók elleni kedvezőtlen hangulat egyik főmozgatója Wagner György mészáros volt. 72 a népszerűség hajójába való bejutásra, azért különösen a hatósági tagok közül igyekeztek mind többen nyilatkozataik által maguk iránt kedvező hajlamokat felidézni. Az állandó bizottmány még aznap űlést is tartott, és a sajtó útján előfordulható visszaélések elbírálására kebeléből Kotolyán Miklós elnöklete alatt Bérczy Antal, Molnár Pál, Réh János, Rónay Mihály, Somogyi Antal és Vadász Manó tagokból álló albizottmányt küldött ki. - Azután a népgyűlési határozatokat "Hazafiak" czímzés alatt a nagy közönséggel falragasz útján tudatta, amelyben a lakosságot a "létező polgári őrseregnek szaporítása tekintetéből az abba való beiratkozásra, a következő napon minden egyházban tartandó istenitiszteleten való megjelenésre, a város kivilágítása s a rend fentartására" szólította fel(1). Márczius 19-én, vasárnapon a haza békés átalakulásának ünnepe minden templomban meg is tartatott. Ünnepelt a város minden lakója s az arczok a rendkívüli örömet tükrözték mindenütt. Az épületekre nemzeti lobogókat tűztek ki, melyek a későbbi napokban mindegyre szaporodtak. Egész nap hullámzott a sokaság az utczákon s a nagy piaczon, a Grün-féle nyomda emeleti erkélyéről a szabadsajtó második termékét, az ünnepre készült következő alkalmi költeményt szórták szét több száz példányban. MÁRCZIUS 19-ÉN 1848. Itt az óra, mellyre vágya 1) A szabadsajtó első szegedi termékének egy példányát a Somogyi könyvtárban őrizzük. 73 E versezet gyarlósága daczára is nagy hatással volt a népre; mindenki ismételgette egyes részleteit s boldog volt, ki egy példánynyal dicsekedhetett. Este az egész város ki volt világítva, minden ablakban az öröm fénye gyúlt ki; több helyen a "szabadság eszméit helyes kifejezésekben" lehetett olvasni. Másutt ismét az ablakokba arczképeket függesztettek ki s a széképület ablakaiban "a pesti 12 pont egyenkint tündérfényben ragyogott." A késő éj vetett véget az utczai néphullámzásnak; a vendéglők s közhelyek pedig hajnalig tömve voltak az örömittas vigadókkal. Másnap, márczius 20-án este megérkezett István főherczeg s nádor királyi teljhatalommal való felruházásának, úgy Batthyány Lajos magyar miniszterelnökül történt kinevezésének híre. A lakosság szokott foglalkozását elhagyva, a közhelyeken volt csoportosulva, amidőn e hír elterjedt és leírhatatlan örömet szült. Azonnal fáklyásmenet rendezését hangoztatták. A széképületben a műkedvelő társulat a kisdedóvó javára Szigligeti "Egy szekrény rejtelmei" czímű darabját épen befejezte, midőn a fáklyásmenet a széképület elé ért, hol egy emelvényen Osztróvszky, kezében nemzeti lobogót tartva, melyen a miniszterelnök koszorúzott arczképe volt, elragadó szónoklatot tartott, a kormány s az országgyűlés iránti bizalomra híván fel a lakosságot. Az alkalmi költőnek ezalatt ismét a következő versezetét szórták szét, mely a hangulatnak és az örömnek valóban találó megörökítője. MÁRCZIUS 20-ÁN 1848. Minthogy nem visz a szobámba A fáklyásmenet azután a polgárőrség zenekarával bejárta a főbb utczákat s a közhelyek újból lakomázó polgárokkal teltek meg, ami különben ez időtől fogva úgyszólván mindennapi dolog lett; s mond 74 hatni, hogy lakosság otthonát, szorgalommal űzött mindennapi szokott foglalkozását legnagyobb részben elhagyta. Gyakori eset volt arra is, hogy a mesterlegények elhagyták műhelyeiket, nem igen dolgoztak, mondván: "szabadság van." Az ideiglenes nemzetőrségbe való iratkozással, ennek szervezésével és más ily ügyekkel töltötték el idejöket. A tanuló ifjúság is szakítani látszott a múzsákkal s márczius végeig a képezdei és bölcsészethallgató ifjak közül 170-en iratkoztak be az ideiglenes nemzetőrség tagjai közé. Az állandó választmány naponta délutánonkint tartott űléseket s az eseményekről és határozatairól a közönséget hidetmények útján értesítette. Elrendelte, hogy mindenki tartozik kalapján nemzeti színű csokrot viselni s márczius 22-ére már új népgyűlést hirdetett. Ezen a helytartó-tanácsnak márczius 16-án 12,952. sz. alatt kelt, az előzetes sajtóbírálatot eltörlő rendelete végtelen öröm közt hirdettetett ki. A pesti rendfenntartó bizottmányhoz pedig testvéries üdvözlő levél intézését határozták el, - amelyben kijelentették, hogy elveiket osztják és Táncsics Mihály politikai fogolynak a börtönből való kiszabadítása fölött hazafiúi örömüket nyilvánítják. A népgyűlés továbbá a Felséghez hűségi érzelmei nyílvánítása mellett egyúttal a miniszterelnök kinevezéseért köszönő, a nádorhoz, a miniszterelnökhöz, a főrendi s követi táblákhoz pedig bizalmi és hálairatok küldését rendelte el. Márczius 26-án vasárnap ismét népgyűlés volt, amelyen a törvényjavaslatok egész seregét - melyeket a követek közöltek - tárgyalták, közöttük a városok rendezéséről szólót is, amelynek szerkezete Rengeytől és Szentkirályitól származott. A sajtóról szóló törvényjavaslat nagy visszatetszést szűlt. Azt megégetni akarták, de az ez iránt kelt indítványt mégis mellőzték a miniszterelnök iránt való tiszteletnél fogva azon reményben, hogy azt módosítani fogják. Az ülés végén a tanácsot felszólították, hogy intézzen a Felséghez kérelmet az iránt, hogy Tóth Mihály ügyvéd a nyelvkötés alól felmentessék, amely felhívásnak a tanács következő napi ülésében megfelelni nem is késett. Még márczius 31. és április hó 4-én tartattak népgyülések. Az előbbi alkalommal a szervezendő nemzetőrség számára 2000 drb puskának, 200 karabinnak, 200 kardnak s 400 pisztolynak a kormánytól való kérését, az utóbbi alkalommal pedig az újabb bejelentések és törvények kihirdetése mellett Wesselényi Miklóshoz, Deák Ferenczhez és Klauzál Gáborhoz üdvözlő iratok küldését határozták el. Ez utóbbi alkalommal már az ingerült elégedetlenség hangjai is hangzottak. A pénz- és hadügyminiszterek kinevezésének késedelme, Zimonyban és Karloviczban a szerb lobogók kitűzése s az előbbi helyen a magyar lobogóval ellátott gőzhajó kikötésének meggátlása, a szegedi vár sarkáról eltávolított, de újból visszahelyezett kétfejű sas "fölrepülése", 75 a munkaszünetelések, üzletpangás, a kávéházak és mulatóhelyek zsúfoltsága miatt tettek panaszt. S csakugyan ez utóbbi helyek folyton tömve voltak. A lakosság mindennap egybegyűlt híreket hallani, mert ott egy-egy felolvasó folytonos nyilvános hírlapolvasást tartott. Ezentúl már csak az április 12. és 24-iki népgyűlések nyomaira akadunk, amelyeknek tárgya egyes törvények kihirdetése volt (1). A népgyűlés és az állandó választmány lassanként egész külön forummá, hatósággá nőtte ki magát. Tekintélye és jogköre mindinkább emelkedett s gyarapodott. A tanács a fontosabb ügyekben az állandó választmány meghallgatása nélkül nem intézkedett, akaratát s befolyását csaknem teljesen veszítve, látszólag az állandó választmány végrehajtó közegévé lett. Nem is csoda, a hangosan nyilvánuló közvélemény eléggé tájékoztatta népszerűtlenségéről s napról-napra jobban veszítve bizalmát a jövő iránt, teljesen az állandó választmány kalauzolása szerint cselekedett s űlést is már csak ritkábban tartott. A május 14-én tartott tisztújítás előtt utolsó összejövetele május 8-án volt. Annál cselekvőbb lett az állandó választmány, mely sokszor az országgyűlés által még le sem tárgyalt törvényjavaslatok alapján azok végrehajtása irányában intézkedett. Így volt ez különösen a nemzetőrségre nézve, amelynek nagy keretben való fölállítására és szervezésére vonatkozólag tett némely intézkedéséről, mint például a beiratkozások, fegyverzet beszerzése iránti lépésekről már megemlékeztünk. Igaz ugyan, hogy épen ez ügyben való intézkedésre az ösztön felsőbb helyről volt adva. A miniszterelnök ugyanis április 21-én 15. sz. körlevelében a pozsonyi zsidóüldözések indokából a polgári béke, a vagyon oltalma és a rend biztosítására ott, hol az iránt nagyobb ellenszenv nem mutatkozik, a törvényhatóságoknak addig is, míg e végre a törvény alapján a rendeletek kibocsáttatni fognak, a nemzetőrség felállítását ajánlotta. Az április 24-iki népgyűlés tehát az ideiglenes nemzetőrség szervezésére küldöttséget nevezett ki, amidőn egyúttal az ideiglenes nemzetőrség tisztikara is megválasztatott. Ezredes lett: Korda János; alezredes; Osztróvszky József; őrnagy: Bába Antal, a többi tisztek pedig többnyire az egyenruhás polgárság tiszteinek sorából választattak meg. Ez az ideiglenes nemzetőrség azonban május vége felé feloszlattatott. Az állandó választmány a mozgalmas napok és nagy hazafiak emlékét több útczának új elnevezésében is megörökítette. Így az 1) 1848. év márcz. 18-iki tanácsi jegyzőkönyv. - Népgyűlési iratok. - Budapesti Híradó 1848. óv 798. és 806. sz. - A népgyülések jegyzőkönyvei, valamint az állandó választmány iratai elhányódtak vagy megsemmisültek. Néhány töredék maradt csak fenn a városi levéltárban; adataink innen, úgy a tanácsi határozatokban elszórtan előforduló vonatkozásokból vannak egybeállítva. 76 akkor "nagy piacz"-nak nevezett mai "Széchenyi-tér"-t, "szabadság-tér" nek nevezte el. Az iskola-utcza Kossuth, a szegfű-utcza Szemere, a pacsirta-utcza Deák nevéről lett elnevezve. A kápolna-tér Batthyány- tér, a kápolna-utcza Wesselényi-sor nevet nyert. Volt ezenfelül Eötvös-, Szentkirályi- és Széchenyi-utcza s a Szent-György-utcza is ekkor nyerte a Dugonics-utcza nevét (1). A hazafiságnak ily külsőségekben való nyilvánúlása kihatott az egyesekre is. 1845. óta felsőbb engedélylyel a névmagyarosításnak több esete fordult elő. Ekkor lett Szilberből Bérczy, Aignerből Rengey, Jégerből Vadász, stb. De most az idegen hangzású nevek, különösen a közpolgároknál, egyre-másra kezdtek magyarosodni. Az új nevek sokszor elég esetlenek, de azért akkor mégis tetszetősek voltak. A legtöbb új nevet felsőbb hatósági engedély nélkül vették fel s azért, de meg a rendkívűl változott viszonyoknál fogva is az illetőknek a következő év végén régi letett neveiket újra fel kellett venni. Sajátságosnak tűnik azonban fel, hogy a már életbe léptetett új törvények, a hőn üdvözlött egyenlőségi elvek daczára is, a polgárjog elnyeréseért folyamodók száma oly jelentékeny volt, hogy ily érdeklődést az iránt a korábbi időkből sem igen tapasztalhatunk. Ennek oka abban rejlett, hogy a törvény a választói jog qualificatiojánál fenntartotta a nemesek és polgárok azon előjogát, hogy választói jogot e minőségüknél fogva is gyakorolhatnak. S így sokan annálfogva, hogy az ekként legkönnyebben megszerezhető választói censussal s illetőleg jogosultsággal élhessenek, a 6 vagy 12 pfrtért megszerezhető polgárjog s polgárlevél megadásaért folyamodtak. Április hó 17-én a következők esküdtek fel polgároknak: Lengyel Pál, Balog Ede, Mózes Pál, Kukli Ferencz, Szilber Lajos és Makra Antal. Őket tekinthetjük tehát az utolsó "polgár"-oknak. A következő ülésen - 27-én - több folyamodó kérése már azon végzéssel utasíttatott vissza, hogy az április hó 24-én tartott népgyűlésen kihirdetett, a szabad királyi városokról szóló törvény 23-ik §-a értelmében "a polgárjogok folyamodás útjáni megszerzésére szükség nincsen." - De a tanács következetes nem maradt s még ugyanazon űlésen ismét azon indokolással, hogy az illetők kérelmeiket még a törvény kihirdetése előtt nyújtották be s már körülményeiket is megvizsgálták, többeknek a polgárságba díjfizetés mellett való felvételét elhatározta s részökre a szokott polgárlevelet kiadta (2). A tisztújítási mozgalmak költöttek e közben legtöbb figyelmet. Erre az első lökést az ápril hó 24-én tartott népgyűlés adta meg, amely a szabad királyi városokról szóló törvény kihirdetése alkalmából 1) 1848-ik évi ujonczösszeírási lajstromok s Szegedi Hirlap 1849. év 10. sz. 2) Ezen módon még Börcsök Sándor és Nagy Péter nyertek polgárjogot. 77 40. sz. alatt kelt határozattal a törvény értelmében választásra jogosult polgárok összeírására küldöttségeket nevezett ki (1). A küldöttségek már másnap egybegyűltek s az előmunkálatokat megtéve, május 2-tól kezdve 5 napon keresztűl az e végre kirendelt választmányok által a választásra jelentkezett és jogosúlt polgárok összeírattak. Ez összeírások a belvárosiakra nézve a széképületben, a külvárosokra nézve pedig a felsővárosi társalkodó-egyletben, a 7 pacsirta-kertben és alsóvároson Rengey Nándor házában folytak. A rendkívűli érdeklődést mutatja az, hogy a választásra jogosultak összes száma 2002-re rugott. Városrészenként a választók száma a következő volt. Belvárosban 524, Rókuson 245, felsővároson 513 s alsóvároson 720. A két utóbbi összegbe a tanyákról jelentkezett kisebb mérvben érdeklődött választók száma is be van tudva. A kortesmozgalmak is már nagy hullámokat vertek, mit főleg a régi hatóság tagjai idéztek fel erőlködéseik és költekezéseikkel. Pedig kevés kivétellel a közvélemény ellenük nyilatkozott. Az új hatóságot a polgárság egészen új emberekből kívánta megalakítani. A régi tisztviselőkre már az egy körülmény is hátrányúl hatott, hogy a bukott rendszernek közegei voltak, habár e rendszer ellen s annak megbuktatására néha ők is közreműködtek. Az ellenszenv főként a főbíró, Wöber György személye ellen nyilvánult, ennek konzervatív hajlamainál fogva s mivel az a hír került róla forgalomba, sőt azzal nyíltan is vádolták, hogy oly nyilatkozatokat tett volna, miszerint "parasztnak nem szabadság, hanem rabláncz való (2)." Utána Petrovits és Tary ellenében nyilvánult legjobban a kedvezőtlen hangulat, mit Tóth Mihálynak, a főbírójelöltnek még Bérczy és Rengey ellenében is sikerült felkölteni, holott az első a bukott rendszernek éppen áldozata, az utóbbi kiváló tehetségű egyén pedig a szabadelvű törekvések buzgó támogatója volt. A közvélemény az ifjú ügyvédek neveit hangoztatta legjobban. A polgármesteri állásra Osztróvszkyt, Schmidt Ferdinándot vagy Dánit óhajtották volna megnyerni, de ők a jelöltségről sorba lemondtak s kijelentették, hogy ifjú koruknál fogva oszlopos hivatalt nem vállalnak. Fadgyas Pált, ki iránt a polgárok s az ifjak is mindenkor nagy bizalommal viseltettek, Klauzál az ipar- s kereskedelmi miniszteriumhoz osztálytanácsosnak nevezte ki s így az idősb ügyvédek közül egyedül Vadász Manó volt még, aki iránt a bizalom mind erőteljesebben nyilatkozott s mint polgármester-jelölt Bérczy és Rengey neve mellett az övé is mihamarébb forgalomba jött. Kiváló előnyére volt, hogy azelőtt 1) 1848. évi május 8-iki tanácsi jegyzőkönyv 1235/2151. sz. határozata. 2) Szegedi Hirlap 1849. év 10. sz. Wöber e hir ellen utóbb hirlapi úton tiltakozott. 78 hivatalt nem viselt. - Főbíró Réh János óhajtott volna lenni, de miután önérzetes modoránál fogva hívei nem igen kerültek, sértett büszkeségből a főbírói állásra Tóth Mihály jelöltsége mellett buzgólkodott, kit egyenesen ő léptetett fel. - Tóth Mihály a kortól, ismeretektől egészen elmaradt egyén volt. A vádaskodás ekkor már természetévé vált s egyáltalában nem volt közszolgálatra való. A régi hatóság ellen magánsérelmek miatt folytatott küzdelmei, hosszas ideig tartó nyelvkötése őt az új korszak, a diadalra jutott eszmék rég szenvedő martirjának képében tüntették fel s ez ellen hasztalan volt minden capacitacio. Az utolsó napokban tette közzé "Szeged lakóihoz" czímű füzetben pereit s ez a mérleg serpenyőjét jelölt társaival szemben végleg az ő javára billentette. Május 14-ikére tüzték ki a választást s annak helye a szabadság téren "isten szabad ege alatt" jelöltetett ki. Az említett napon - vasárnap - csak a 16 tagú kijelölő választmány alkottatott meg. Másnap a kijelölések történtek s csak harmadnap a választások, amelyeket Kárász Benő csongrádmegyei főispán vezetett. A szavazatok összegyűjtésére választmányt neveztek ki, mire Wöber György főbíró a maga és tiszttársai nevében a törvény értelmében lemondását adta elő. A polgármesteri hivatalra Bérczy, Rengey és Vadász jelöltettek. A szavazás golyókkal történt s 1482 szavazatból Vadász 924-et nyerve, ő lett polgármester. Főbiróságra Lengyel Pál, Tóth Mihály és Wöber György jelöltettek ki. Tóth Mihály kijelölése oly lelkesedéssel fogadtatott, hogy szavazás nélkül óhajtották kikiáltani s az 1342 szavazatból 1180-at nyert. Az örömittas nép erre lakásához vonult s a kocsiból a lovakat kifogván, azt az új főbiróval a választók húzták vissza a szabadság-térre. Főkapitánynak Farkas János; tanácsnokoknak: Osztróvszky József, Schmidt Ferdinánd, Dáni Ferencz, Lengyel Pál, Rengey Ferdinánd, Heszler József, Lefter Mihály, Bérczy Antal, Vékes Ferencz; főjegyzőnek: Veszelinovits Bazil; aljegyzőknek: Kolb Antal, Szabó Imre, Szilber Benő; benyujtványi jegyzőnek: Bach Sándor; főügyésznek: Mihályfy József; alügyésznek: Agáczy Dániel; alkamarásnak: Tóth Mihály; főszámvevőnek: Pintér János ifj.; alszámvevőnek: Fodor János; tanácsi kiadónak: Malatinszky Márk; törvényszéki kiadónak: Kerny Imre; kapitányi segédnek: Skultéty Andor; levéltárosnak: Szilber Ignácz; biztosoknak: Keméndy Ferdinánd, Reichardt József, Borsos Sándor, Dianovszky József; alkapitánynak: Vékes Imre; pusztai biztosnak: Nyáry Mihály; híd-biztosnak: Kókay Károly; főmérnöknek: Maróthy Mátyás; másodmérnöknek: Strasser György; telekbírónak: Pálfy István; ellenőrnek: Novák György; főorvosnak: Steinhardt Antal; másodorvosnak: Kolb Berta; selyemtenyésztő felügyelőnek: Palkovics Pál választatott meg. - A főpénztári (főkamarási) 79 állás a törvény értelmében betöltés alá nem került, e hivatalt tovább is id. Pintér János viselte. Majd a 185 tagból álló városi képviselőtestület választására került a sor s ezen is túlesve, a választók az új tisztikarral élükön a belvárosi templomban tartandó hálaadásra seregeltek egybe (1). Az elősorolt tisztviselői állásokon túl az 1848-ik évi XXIII. t.-cz. értelmében a tanács- és közgyűlési termekben fenntartandó rend biztosítására 150 frt évi fizetéssel a július 1-én tartott közgyűlésen még egy csendtiszti állomás szerveztetett, amelyre legott Ditzgen (Rajnai) József meg is választatott. Az új hatóság május 23-án tartott első tanácsűlésen kezdette meg működését s így május 8-tól fogva 12 napi juristitium volt. Az első közgyűlés május 25-én - csütörtökön - tartatott. E közgyűlés főként a tisztújításból és az alkotmányos új életből folyó rendezkedéssel foglalkozott. Mindenekelőtt megalkotta a követválasztási központi választmányt s a két választó-kerületet akként állapította meg, hogy a bel- és felsőváros a felső tanyával az egyik, - rókus és alsóváros az alsó tanyával pedig a második választókerületet képezi, amely kerületi felosztás az 1881-ik évi 37-ik törvény alkotásáig állt fenn. A kezdet nehézségei által súlyosított feladatok sokaságát ezután sorba mind megoldotta. Így a sajtótörvény II. fejezet 17. §-a értelmében ítélendő esküdtszék megalakítására új választmányt nevezett ki. (Az esküdtek összeírására a május 8-iki tanácsülésből ugyanis azon kül 1) Az új tisztikarban 1849. évi július végéig bekövetkezett tetemesebb változások a következők. Az országgyűlési képviselőkül megválasztott Osztróvszky és Rengey tanácsnokok helyére, állásuk fenntartásával az aug. 1-én tartott közgyűlésen helyettes tanácsnoki minőségben Szegheő János és Misits (Ligeti) Dániel választattak meg. (Osztróvszky 1849. évi június 26-án az országos főtörvényszék közbirájának neveztetett ki. Lásd Közlöny 1819. év 144. sz.) A Belgrádba menekült Veszelinovits főjegyző helyére a július 3-iki közgyűlés Molnár Pál ügyvédet választotta meg. Az 1849. ápril havában menekült Lefter Mihály helyett április 15-én tartott közgyűlésen Rónay János lett tanácsnok. De június 6-án Rónay, valamint Bérczy is az országos Ítélő törvényszékhez közbírákúl neveztetvén ki, (Lásd Közlöny 1849. év 119. sz.) Schmidt Ferdinánd pedig honvéddé lévén, az üresedésbe jött 3 tanácsnoki állást Tóth Mihály főbíró a június 8-án tartott közgyűlésen tett indítványa értelmében a nép által kívánta betöltetni. Mellőztetvén indítványa, Rózsa Sándorra apellált, aki majd "megfenyíti a hazaárulókat." Június 24-én tartott közgyűlésen a 3 állásra tehát Viday Károly, Takács Mihály és Agáczy Dániel választattak meg. Ez utóbbinak üresedésbe jött alügyészi állására pedig a közgyűlés Pálfy Ferenczet választotta meg. 80 döttség nyert megbízást, amelyet az április 24-én tartott népgyűlés a követválasztásra jogosúltak összeírására küldött ki. Az esküdtszéki bíróságot az augusztus hó 7-én tartott közgyűlés alakította meg. Elnöke Réh János, jegyzője pedig Viday Károly lett). A törvényszékhez a főbíró elnöklete alatt Osztróvszky József, Schmidt Ferdinánd, Dáni Ferencz, Lengyel Pál osztattak be s ugyanők bizattak meg egyúttal a rögtönbíráskodással (statarium) is. Megalkottatott a gazdaszék, szépítő-, kórház-, árva- és selyemtenyésztő bizottmány. Küldöttségek neveztettek a letétek tára mellé, a tiszai malmok felügyeletére, a kisebb szóbeli panaszok elintézésére, az önkénytes vallásokhoz (az ügyészek mellé, hol naponként egy-egy tanácsnok volt a soros), a bűnfenyítő bizottmányhoz, a telekbirtoktisztséghez, a tiszti útasítások kimunkálására, a város statisztikai adatainak egybegyűjtésére. A czéheknek egy-egy tanácsnok személyében biztosaik kijelöltettek s ily biztost nyert egyúttal az akkori szokásnál fogva a görög-keleti egyházközség is. Végül az irnoki állások elnyeréseért beérkezett folyamodványok tárgyalásából folyólag a tanács "a baromorvosi állomás" felállítása iránt teendő javaslattételre nyert megbízást. A tisztviselők fizetése pedig megmaradt a régiben; de az új tisztikar a törvény és gyakorlat értelmében bizonyos eljárás, intézkedés vagy kiadvány után járó taksáiról és napidíjairól is önkényt lemondott. II. A nemzetőrség és a 3-ik honvédzászlóalj. Már a tisztújítási előmunkálatokkal egyidejűleg s azokkal csaknem párhuzamosan indultak meg a nemzetőrség szervezési munkálatai is és mint láttuk, a nemzetőrségi törvény végrehajtására vonatkozó felsőbb intézkedéseket megelőzőleg már ideiglenes nemzetőrség léte zett. A nemzetőrségnek a törvény értelmében leendő szervezésére a miniszterelnök április 21-én kelt körlevelében szólította fel a törvényhatóságokat. A tanács május 23-án tartott üléséből tehát a nemzetőrség összeírására küldöttségeket nevezett ki, és pedig: a belvárosba Dáni Ferencz s Lefter Mihály tanácsnokokat 20 képviselővel, felsővárosra Osztróvszky József és Schmidt Ferdinánd tanácsnokokat ugyanannyi képviselővel, alsóvárosra Rengey Nándor és Heszler József tanácsnokokat 23 s végül rókusra Bérczy Antal és Vékes Ferencz tanácsnokokat 16 képviselővel. Az összeírások az 1848. évi 22. t.-cz. 3., 4., 5. §§-ai értelmében |