Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
SZEGED TÖRTÉNETE
ÍRTA HARMADIK
KÖTET KIADJA Szeged,
1900. TIZENEGYEDIK RÉSZ. EGYHÁZAK ÉS HITFELEKEZETEK. I. A szent Demeter egyház. II. Havi-Boldogasszony temploma. III. A szent György plébánia és a minoriták. IV. Szent Rókus egyháza. V. Elpusztult templomok. VI. Görög keleti hitfelekezet. VII. Ágostai ev. hitfelekezet. VIII. Református hitfelekezet. IX. Zsidó hitfelekezet. X. Nazarénusok. I. A szent Demeter egyház. Azon körülménynél fogva, hogy a belvárosi plébánia már ősidőktől mint szent Demeter tiszteletére emelt egyház ismeretes, azt következtethetjük, hogy ez a plébánia s templom még a kereszténység általános behozatala előtt keletkezett és még abból az időből való, amidőn szent István atyja, Géza fejedelem alatt, a kereszténység terjesztésében Délmagyarországban még a görög - konstantinápolyi - papok buzgólkodtak. Szent Demeter (Demetrios) különösen a keleti egyháznak kedvelt alakja s mondhatni, hogy különleges keleti szent. A szegedi plébánia védszentjének Demeter személyében történt megválasztása tehát a görög papok térítési buzgalmának egyedüli emlékeztetője (1). Az átépített s ma már eredeti jellegéből kivetkőztetett plébániai templomon a csúcsíves építészetnek több maradványa észlelhető (2). Ezen körülménynél fogva a mai templom a XII. századnál nem régibb alkotás. Kellett tehát egy régibb templomnak is lenni, mely talán a tatárdúlás alkalmával enyészhetett el s mely az első keresztény templomok mintájára byzanti jellegű bazilika-építmény lehetett. Talán ép e körülménynél fogva történhetett az, hogy szent István a bácsi püspökség és a kalocsai érsekség alapításával ennek egyik főesperességi székhelyét Szegedre helyezte, mint ahol a kereszténység abban az időben már megvolt erősödve s nagyobb plébániai templom is létezett. III. Incze pápának 1199. évben kelt egyik bullájában ugyanis a bács-kalocsai érsekséghez tartozó szegedi főesperességről van szó (3). A főesperesek régente a távol székelő püspököknek bizonyos püspöki jogokkal felruházott segédei voltak s ezért chor-episcopus nevet is viseltek (4). Amidőn a szent király a bácsi püspökséget és a kalocsai 1) Lásd I. köt. 18-20. 1. 2) Molnár Pál: Szegedi régiségek. Szegedi Híradó 1863. évf. 36-38. sz. 3) Fejér Cod.: Dipl. II. k. 356. 1. - A bácsi püspökség a kalocsaival 1138-ban egyeíttetett. 4) Konek S.: Egyházjogtan kézikönyve. Pest, 1863. 351. lap. - Kazaly: A kath. egyházjogtan kézikönyve. Vácz, 1877. I. k. 232. l. 4 érsekséget szervezte s ezzel egyidejűleg a főesperességek székhelyeit is megállapította, Szegeden ép azon körülménynél fogva tartotta szükségesnek a főesperesség felállítását, mert ez a püspöki és az érseki székhelytől távol esett. A közlekedési nehéz viszonyokra tekintettel s a Szeged körül keletkezett egyházak és a zsenge kereszténység alkalmas kormányzása tekintetéből tehát a püspöki székhelytől távol eső vidék központján, hol nagyobb templom is volt, hol a hívek már megerősödve voltak, a főesperesség felállítása az okszerű szervezés követelménye volt. A szegedi főesperesség még a későbbi időben is a szt. Demeter plébániával volt kapcsolatos. A fennmaradt levelekből a mohácsi vészt megelőző időből a plébánosok s illetőleg esperesek neveit a következőkben állíthatjuk össze: 1244-47-ben Antal (1), 1252-54-ben Simon (2), 1255-56-ban Elek (3), 1263-ban Elek (4), de még ugyanezen évben Tamás (5), 1270-ben János (6), 1282-ben Tamás (7), 1289-ben Jakab (8), 1297-99-ben János (9) 1303-ban János (10), 1308-ban Szilveszter (11), 1320-ban Iván (12), 1322-32-ben Péter (13), 1336-ban István (14), 1348-ban Albert (15), 1361-ben Tamás (16) szegedi esperesek neveire akadunk. Még az 1412. s 1436. évekről is említtetnek Mihály és György nevű szegedi főesperesek (17). Mint főesperesi székhely szent Demeter plébániája mindenesetre kitünő javadalom lehetett. Egyébként az 1332-37. évi pápai tized-lajstromokból is azt látjuk, hogy a szent Demeter templom plébánosa 1) Árpádkori új okmánytár VII. k. 181. 241. XI. k. 336. 1. 2) Cod. Dipl. IV. k. 2. r. 158. 1. Hazai Okmányt. VI. k. 81. 1. 3) Zichy Codex. I. k. 9. 1. - Cod. Dipl. IV. k. 2. r. 407. 1. 4) Hazai Okmt. VI. 118. 1. 5) Dipl. IV. k. 3. r. 179. 1. 6) Cod. Dipl. VII. k. 3. r. 69. 1. - Árpádk. új okmt. VIII. k. 319. 1. 7) Árpádkori új okmánytár IX. k. 340. 1. 8) Cod. Dipl. V. k. 3. r. 473. 1. 9) Árpádkori új okmányt. X. k. 344. - XII. k. 603. Hazai Okmányt, VI. k. 429 1. 10) Anjoukori okmányt. I. k. 69. 1. 11) U. o. I. k. 144. 1. 12) Zichy Codex. I. k. 190. 1. 13) Anjoukori Okmányt. II. k. 108., 211., 624. - Orthmayer és Szentkláray: Történelmi Adattár. Temesvár, 1871. 459. 1.) 14) Orthmayer és Szentkláray: i. m. i. h. 15) Anjoukori Okmánytár V. k. 166. 1. 16) Cod. Diplom. IX. köt. 3. r. 270 lap. 17) Magyar történelmi tár II. k. 38. lap. - Katona: Historia eccles. Colo-censis. I. k. 80. 81. 1. 5 a szent atya részére több mint két márka ezüst tized járandóságga adózott (1). E lajstromokból egyébként kiderül az is, hogy Szeged egyházhatóságilag a bács-kalocsai érsekséghez tartozott. Ez a helyzet még a mohácsi vész után sem változott, mert a krakkói egyetemen beiratkozott szegedi diákok folytonosan, még 1530-ban, 1536-ban is a bácsi megyéhez tartozókul említtetnek (2). A plébánost különben ős időktői fogva a város közönsége választotta, mi Mátyás királynak 1458. évben kelt szabadalmi leveléből is kitetszik. Valószínűleg valamely egyházi felsőbb hatóság beavatkozása és túlkapása ellenében való biztosításkép a király a város közönségét ekkor a lelkész szabad választásának ősi gyakorlatában örök időkre megerősítette (4). Az egyházkegyúri jog gyakorlata e szerint korántsem III. Károly királynak 1719. évi adománylevelén, hanem az egyház alapításánál fogva eredeti szerzési jogczímen alapul. Noha a plébánia fenntartásának gondja a város közönségét terhelte, azért e mellett szent Demeter temploma különböző alkalmakból gazdag adományokban és alapítványokban részesült. Így a többi közt Mátyás király 1465. évi október hó 26-án "szent Demeter napján bément volna a nagymisére és látta vala, hogy nem igen jeles kazula, avagy misemondó ruha volna a plébánoson, a nagy misén mindjárást offerendára méne és mikoron megkörülte volna szent Demeter oltárát, mindjárt levoná az ő felső ruháját és az oltárra offerálá azt, hogy szent Demeternek kazulát csináltatnának belőle. Becsülik vala pedig azt a ruhát hatvanezer forintra " (4). A fejedelmi palástból csakugyan misemondó ruha készült, mely a török uralom alatt az alsóvárosi barátokhoz került, hol még maig is épségben őrizik. Lukács zágrábi püspök is a templom gazdagítói közé tartozik. 1501-ben kelt alapítólevele értelmében szülővárosa iránt érzett kegyelete és taníttatása hálájául a templom mellett Mária tiszteletére egy kápolnát emeltetett s a plébánia 5 káplánján túl még két új káplánságot szervezett. Ezek javadalmazására Ercsiben egy malomhelyet, Kameniczen egy "Kutyás" nevű szőlőt, egy teljesen fölszerelt mészárszéket 40 frt üzleti tőkével, továbbá 56 darabból álló ménest, 100 frt készpénzt és különféle egyházi szereket hagyományozott (5). A kápolna, melyet a püspök ugyancsak a város kegyurasága alá helyezett, a templom nyugati oldalánál, a torony mellé volt építve (6). 1) Monumonta Vaticana. I. sorozat I. köt. 1811. lap. 2) Schrauf K.: Regestrum bursae Cracoviensis. Budapest, 1893.100-103. lap. 3) Oklevéltár XXXI. sz. a. 4) Heltai Gáspár: Magyar krónika. Győr, 1789. II. k. 264. 1.) 5) Oklevéltár LVI. sz. a.) 6) Oklevéltár CLXXI. sz. a. 7 tember havában szentelte fel (1). Ezután bontották le a Lukács-féle kápolna tornyocskáját, ahonnan a kisebb harangokat a nagy toronyba áthelyezték. A templom egész környékét rendezték s a körülötte fennállott különféle épületeket lebontották, előbb azonban a templom mellett levő temetőn útat nyitottak (2). A belső díszítéseket 1746-49-ben hajtották végre (3). Ekkor készült a díszes és költséges tabernaculum, a két mellékoltár s a hajóban is négy oltár (4). A templom helyreállításának két évtizeden át tartott munkálatai tetemes költséget vettek igénybe, de ezeket pontosan kimutatni lehetetlen. A költségeket részben a városi pénztár viselte, részben pedig az esztergomi érseknek járó, évi 800 frt tizedváltság felének átengedéséből fedezték (5). Gr. Nádasdy László püspök, ki dézsma-követelésének behajtása körül mindig a legnagyobb pontosságot követelte s a szegedi cathedralis templom építését oly kiválóan szorgalmazta, a restaurationalis költségekhez semmivel sem járult. A templom átépítése alkalmából az építkezésre való felügyeletet és fizetéseket Feldhoffer György tanácsnok és templomatya, különben vagyonos vaskereskedő teljesítette (6). A piaristáktól a plébánia vezetését 1789. évben elvették s ugyanekkor állították fel a felső- s alsóvárosi plébániát is. Lelkészül a csanádi püspöknél ekkor Petrits István makói plébános lett bemutatva, mert VI. Pius pápának 1776. évi márczius hó 6-án kelt bullájánál fogva Szeged véglegesen a csanádi egyházmegyébe lett bekebelezve. Petrits utóda Radványi András, majd Kőszeghy József, a hasonnevű püspök testvére lett, ki később mint pápai lelkész ugyanott halt meg. Utánna Pálfy Sándor, majd Kremminger György következett. Az utóbbinak botrányos élete miatt sok panasz volt. Az egyházi szerek közül igen sok értékes dolog elveszett s azért az 1832. évi augusztus hó 12-én tartott választott községi ülés 1) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1739. évi szept. 14-ről. 2) Szeged v. tanácsi jkve 1728. évi jan. 27-ről. 3) Szeged v. közigazgatási levéltára és számadási könyvei s iratai a vonatkozó évekről. 4) A szabó-czéh 1774-ben szent Anna tiszteletére állított egy oltárt. Ezentúl a templom bejáratánál a kiépítetlen maradt másik torony alatt, Körösi Rozália adományából 1847-ben létesült egy Mária-oltár, illetőleg kápolna. 5) 1730. évi febr. 11. aug. 22., decz. 16. és 1731. évi decz. 29-iki tanácsi határozatok. 6) Lásd egyúttal Reizner J.: "Szent Demeter temploma" és "A szegedi plébániák" czikkeit a Szegedi Napló 1890. évi 161. és 162., úgy az 1893. évi 79. számaiban. 8 a plébános eltávolítása iránt az egyházmegyei hatósághoz erélyes feliratot intézett. A püspök ekkor Kremminger Antal személyében administratort küldött, kit utóbb plébánosnak megválasztottak. De az 1849. évi alkalmazkodása miatt a hatóság kérelmére gr. Batthyány Kázmér teljhatalmú kormánybiztos Kremmingert állásától felfüggesztette, javadalmától megfosztotta. Az egyházmegyei hatóság azonban őt állásába mihamarébb visszahelyezte (1). A plébánia anyakönyvei 1711. óta maradtak fenn. 1789-ig a város összes szülötteit, halottait és esketteit itt anyakönyvezték (2).
Kremminger Antal A templom hajójának keleti részében az oltárok alatt három kripta is van, hova a múlt század végeig 24 frt díj lefizetése mellett temetkezni lehetett (3). A többi közt itt van eltemetve a báróságra emelt Bajalich Ádámnak atyja, anyja és nagyatyja, miként azt a templom bejáratánál 1783-ban a falba illesztett czímeres sírfelirat tanúsítja. A plébánia joghatósága alá tartozott az 1738. évi pestis emlékére épített Erzsébet vagy Rozália kápolna, továbbá a várban létezett s a 1) Lásd II. köt. 153-155. l. 2) A kereszteltek, eltemetettek, halottak és eskettek számáról szemelvényül közöljük e számadatokat: 1714 évben kereszt
298, eltem. - eskettetett 53 pár A régi anyakönyvekben temérdek idegen, török, szerb, német, sőt olasz családnév is szerepel (p. o. Szungyemelli, Ladrini stb.) De ezek mellett felettébb jellemző sok régi magyar családi névre is akadunk, mint például: Bujdosó, Rengő, Sávoly (amiből később a Sávay név alakult) stb. Az 1720-40-es évek közt igen sok az iker vagy hármas szülött. Voltak lelenczek is, de törvénytelen igen ritkán. 3) Az 1754. évi canonica visitationalis jgyzkv az egyházmegyei levéltárban. 9 szent keresztről czímzett, 1809-ben épített kisebb templom, melyet utóbb raktárnak használtak, valamint a kálvária-kápolna, mely Pálfy Sándor plébános és Linzeder József templomatya buzgólkodására ugyancsak 1809. évben épült, végtére a Lengyel Josefa tanítónő által 1840. évben Zabosfán épített kápolna. A belvárosi plébános joghatósága alá tartozott Új-Szeged, úgy Szent-Mihálytelek és Röszke és részben az alsó tanya is. Ezentúl a széképületben 1825. évben a rabok részére 664 frt költséggel berendezett kápolnában is a belvárosi plébános tartozott lelki szolgálatot teljesíteni. Ezért utóbb a plébános külön díjazást követelt s az innen támadt súrlódás megszüntetéséül szervezték a 3-ik káplányi vagy hitoktatói állást (1). E kápolna 1850-ben szűnt meg. A plébánia szolgálati nyelve 1719-ig kizárólag magyar volt. Ettől fogva az idegenek beözönlése következtében előbb, nevezetesen az 1730. évi január 14-én és 17-én kelt tanácsi határozat értelmében csak dalmát, később egyúttal német hitszónoklatok tartattak s a magyar szent beszédek tartása 1726. óta annyival is inkább elmaradt, mivel a külvárosokban lakó magyar hívek az alsó- és felsővárosi templomokban tartott isteni tiszteleteket látogatták (2). A dalmaták lassanként Szabadkára átköltöztek vagy a magyarok közé teljesen beolvadtak s így József császár idejében a dalmát hitszónoklatok teljesen megszüntek. A német szent beszédek tartását pedig a lakosság egy részének ellenzése daczára is 1837-ben Kremminger Antal prépost szüntette meg. Az utóbbi időszakból a plébánia híveinek, a kereszteltek, meghaltak és eskettek számát az alábbiakban közöljük: 1851. évben hívek száma
10,325 kereszt. 360, megh. 269, esk. 139. 1) 1848. évi febr. 27. választott községi határozat. 2) Pap J.: A szegedi piaristák. Szeged, 1886. 42. l. 3) E létszámból 112 a várban levő, királyi biztosi vizsgálati foglyok közül való. |
