Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
10 II. Havi-Boldogasszony temploma. Alsóvároson a ferenczrendi szerzeteseknek már 1301-ben volt templomuk és kolostoruk (1), de ez nem volt plébánia templom, mert Mátyás királynak 1458. évi oklevelében felsorolt négy plébánia-templom között nem említtetik (2). Ebből azt következtetjük, hogy alsóvárosnak, mely még a XIII. században is mint külön autonom község szerepel, talán a szent Erzsébetről vagy szt. Péterről czímzett templom lehetett plébánia temploma. A ferenczrendieknek szegedi kolostora egyike a hazai legrégibb zárdáknak (3). Azért midőn 1339-ben a barátok Boszniából nagyobb számmal telepedtek le hazánkban (4), a szegedi kolostor az újonnan keletkezettek fölött bizonyos tekintélyben és elsőségben részesült. Mert 1329-ben, 1371-ben, 1452-ben, 1471. és 1781-ben a barátok Szegeden tartották nagy káptalanjukat, vagyis tartományi gyűléseiket (5). A szegedi kolostor tagja volt az a "frater Dionysius lector" is, ki 1310. évi ápr. 8-án tanúkép volt jelen Apor vajdának Omode nádor, Tamás esztergomi érsek és Gentilis bíbornok előtt Szegeden tett azon ígéreténél, hogy a szent koronát Károly királynak átadni és őt törvényes urául elismerni kész leend (6). A Boszniából beköltözött barátok azonban az eretnekség vagy szakadárság egy bizonyos nemét, az úgynevezett bogumilséget is magukkal hozták (7). Ez Délmagyarországon, különösen a szerémségi magyarok közt, hol a szegedieknek kiterjedt szőlőbirtokaik voltak s e végett oda gyakran lejártak, széltében el volt terjedve. Hogy a bogumilség Szegeden és a barátok közt is erősebb gyökeret vert, az Bertrandon de la Brocquiere, Zsigmond király korabeli franczia utazónak 1432. évi leírásából is kitetszik, mert a szegedi 1) Fridrich Urb.: Historia seu compendiosa descriptio provinciae Hungariariae ord. Minorum s. p. Francisci. Kassa. II. köt. 10. lap. - Pázmán: Acta et decreta synodi dioeces. Strigoniensis. Pozsony, 1629. 119. lap. 2) Oklevéltár XXXI. sz. a. 3) A rend assisi szt. Ferencz tiszteletére 1208-ban III. Honorius pápa engedélyével alapíttatott s 1230-ban a rendnek Magyarországon már több zárdája volt. Lásd: Gegő Elek: A szent ferenczrendű bosnyák szerzetesek. Tudománytár 1839. V. k. 128. lap. 4) Fridrich: U. i. m. 2. lap. 5) Történelmi tár. 1895. évf. 753., 754. lap. 6) Fejér: Cod. Dipl. VIII. k. I. r. 389. lap. - Szalay L.: Magyarország története. Lipcse, 1856. II. k. 148. lap. 7) Asbóth J.:
Bosznia. Budapest 1887. I. k. 29-35. lap. Horváth Cyrill: Hussita
emlékeink. (Irodalomtörténeti közlemények. Budapest, 1896. l. lap.) 11 karmeliták templomában hallgatott miséről azt a jellemzőt említi, hogy "kissé magyaros modorban" tartatott (1). De kitetszik abból is, hogy a bogumilség kiirtására és a barátoknak fegyelmezésére 1433-ban Magyarországba küldött Jacobus di Marchia inquisitor (picenumi szent Jakab) ép a szegedi kolostorban székelt s innen intézte a legnagyobb rajongással és kegyetlenséggel a kiirtás munkáját (2). Hársfonatú széke a barátok könyvtárában még most is látható. Sőt Capistranoi János is, kit ugyancsak a bogumilség és a huszita tanok kiirtására 1438-ban küldöttek hazánkba (3), hasonlókép az alsóvárosi barátok kolostorában székelt (4). Tehát a szegedi kolostor már a XIV. század elején a ferenczrendieknek kiválóbb, nevezetesebb intézménye volt. De a barátok által táplált azon hagyomány, hogy Mátyás király az 1458. és 1465. évi országgyűléseket a Havi-Boldogasszony templomában tartotta volna, valószínűséggel nem bir. Mert az 1301-ben épült templom kisszerű és roskatag épület volt, annak újraépítése talán ép az említett országgyűlések idejében sürgős szükségként jelentkezett s így ott az országgyűlések meg sem tartathattak. Tehát az első, 1301-ben keletkezett kisszerű templom helyett, Szeged közönségének támogatásával a barátok új templomot építettek. Ez, illetőleg a szentély, hanyatló góth ízlésben 1497. és 1498. években, a hajó pedig 1503-ban épült, miként azt a külső falak tetőpárkányzatánál elhelyezett évszámok is mutatják (5).
Mátyás király fejedelmi bőkezűségének emlékét a templom magán nem viseli. Sem írott emlék, sem faragvány, vésés, de még a zárköveken egy czimer sem igazolja azt, hogy a kolostor és Havi-Boldogasszony temploma fejedelmi alkotásnak 1) Hatvani M.: Brüsseli okmánytár. Pest, 1859. IV. k. 310. l. 2) Fermedzsin Euseb.: Acta Bosnae. Zágráb, 1892. (V. ö.: Századok. 1893. 621. s köv. lap.) 3) Permedzsin Euseb.: Acta Bosnae. Zágráb, 1892. (V. ö.: Századok. 1893. 622. l.) 4) Capistranus triumphans. Coloniae 1700. 508., 533. és 534. lap. 5) Fridrich: U. i. m. II. r. 10. lap. - Jerney J.: Szeged városában levő esztendö számi régi felírásnak magyarázata. Szeged, 1829. művében ez évszámokról 12 vagy óhajnak emlékezete; sőt az erre vonatkozó hagyomány is csak újabb keletű (1). Az apsis északi oldalánál a torony építését is megkezdették, de négy öl magasságon felül abban maradt. Csúcsíves jelleggel megépült még a sekrestye is, de csakhamar válságos idők következtek s ezek a munkálatok befejezésére kedvezőtlenek voltak. Kiütött a Dózsa-féle lázadás, bekövetkezett a mohácsi vész, a nemzetnek s Szegednek egyaránt legszomorúbb napjai. A Dózsa-féle pórlázadás idején a csanádi káptalan székhelyéről a biztosabbnak tartott Szegedre menekült. Ide szállították a káptalan őrizete alatt álló ereklyéket, egyházi drágaságokat, melyeket a barátoknak adtak át. A kincsek közt volt egy régi misemondó ruha, mely még szent Gellért püspöké volt. A hagyomány szerint e kazulának egyik részlete még ma is fenn van. Ide szállították továbbá szent Gellért püspök ereklyéjét egy ezüst koporsóban, mely 200 márka ezüstöt képviselt. E koporsót még II. Ulászló király neje, de Foix Anna készíttette. Minthogy ez még felszentelve nem volt s a barátok a veszedelmes időközben féltették, ennélfogva a koporsót feldarabolták, hogy az ezüstöt könnyebben elrejthessék. Ez sikerült is, hanem e közben szent Gellért ereklyéi elvesztek, az ezüst fölött pedig a barátok és a káptalan tagjai közt súrlódások támadtak. E kellemetlenségeknek 1526. évi ápril 14-én Burgigno bibornok vetett véget, ki a szegedi, illetőleg a pesti barátoktól az ezüstöt átvette, hogy abból pénzt veressen és Tomori Pál kalocsai érseknek rendelkezésére bocsássa. Irt ez alkalomból Campegio bibornoknak is, hogy a barátoknak ő szentségénél ez ügyből kifolyó felmentvényt eszközöljön ki (2). Néhány hónap mulva bekövetkezett a nagy nemzeti katastropha, a meggyőző érvek egész tömegével mutatta ki, hogy azokat sem 1103-nak, sem 1403-nak, sem 1703-nak, hanem egyedül 1503-nak lehet és kell olvasni. Dudás Gy.: A Szeged-alsóvárosi templom. Szeged, 1887. czímű füzetének 7. lapján mégis azt írja, hogy "a kőlapra vetett egyetlen pillantás meggyőzheti a szakembert arról, hogy az a fölirat sem a XV., sem a XVI. századból nem származhatik. A számok ornamentikai kiállításától eltekintve, pusztán a kőlap üde tisztasága is mutatja, hogy az nem nagyon régi eredetű." Szerinte a barátok temploma a törökök kiűzése után "csaknem teljesen romokban állott." Tehát akkor újra építették és a két kőlap az újra építés befejezésének évét, az 1703. esztendőt jelezi. A barátok pontos évkönyvei azonban erről a restauratióról mit sem tudnak. Az 1713. évben, úgy 1718-ban a templomon történtek ugyan javítások, de ezek a templom belsejére és a kolostorra szorítkoztak. 1) Ezen állítólagos hagyomány Szegedi Kilitnek: "A szeged-alsóvárosi fejedelmi templom" czímű 1862. évben megjelent műve óta terjedt el. 2) Theiner, Vetera monumenta. Róma, 1860. II. k. 767. lap. 13 valamint a Budáról visszatérő török hadak által Szeged feldúlása, a havi boldogasszony templom és kolostor kirablása, - még később pedig Szeged behódolása és 1552. évben Tóth Mihály által tervezett felszabadítása, mely szerencsétlenül végződött. Hederbég szegedi szandzsák basa megértvén, hogy a felszabadítás vállalatában titkon a barátok is részt vettek, ellenük rendkívül felingerlődött s közülök szeptember hó l6-án négyet kivégeztetett. Az áldozatok nevei: Szatmári (Zadvora) László, Lippai Bernát, Újlaki (Villaco) Ferencz szakolezai és Szegedi (Szodemi) Tamás gyulai gvárdián (1). A barátok ezen alkalommal elvesztették a török kegyét, holott őket eddig nemcsak tűrte, hanem kedvelte is, mintegy dervisekként tekintve őket. A törökök üldözése és egyes vidékek elpusztulása következtében a barátok különben is úgy megfogyatkoztak, hogy míg azelőtt az üdvözítőről (salvatorianus) nevezett provinciának 8 őrsége (custodiatus) s ezekhez tartozólag 20 kolostorban 170 misés papja, 65 clericus és 90 laikus tagja volt, addig a XVI. század végén már csakis a csiki, szakolczai, gyöngyösi és a szegedi conventek maradtak fenn s a barátok létszáma 46-ra, illetőleg 36-ra szállt le (2). Már e körülménynél fogva is a reformatio Szegeden mind erősebb gyökereket vert, úgy hogy a régi és az új felekezet hívei a havi boldogasszony templomának használata fölött összevesztek. Az utóbbiak a templom hajóját, amazok pedig a szentélyt használták, honnan a barátok már csaknem kiszorultak. A barátok tehát a pasa kegyes védelmeért esedeztek, ki is a templom odaítélése előtt a két felekezet között hitvitát rendelt el. Ebben a hitújítók már csaknem győztek, midőn a barátok kuktája is előállt s az ellenfél tudós szónokához azt a kérdést intézte, hogy kik az evangelisták ? A kérdésre adott szabatos felelet után a kukta megütközve kérdezte tovább: "hát Recsep, az ötödik evangelista ?" Ez az ötlet az ellenfélt zavarba hozta s ezért legyőzöttnek tekintetett, mert a basa Eszéki Sebestyén gvárdiánnak megelégedve jelentette ki: "ne félj pap gazda, tied a templom !" (3) A hagyomány ezen előadása történelmi alappal bir. A barátok levéltárában 1562. évi január 7-ről kelt s Ali ben Abderrahman szegedi 1) Menologium s. p. Francisci Seraphici de suis servis dei. München 1698. III. rész 1592. lap. - Ordinansz Konstantin: A Libanus havasi alatt illatozó titkos értelmű rózsa. Szeged, 1831. 85. lap, hol a kivégzés napjául aug. 16-ika említtetik. 2) Menologium sanctorum. München. 1698. I. r. 142. és 159. lap. 3) Fridrich Urb.
i. m. 13. 14. l. - Ordinansz Konstantin i. m. 69-72. l. - Szegedi
Kilit i. m. 29-36. l. - Kovács J.: Szegedi emlékek. Szeged, 1895.
czímű műve 87-99. lapján közölt oklevél apokrif. 14 mollah által kiadott egy ítéletlevél maradt fenn, melynek értelmében Rózsa Ferencz, Balogh András, Pijáncs Márton és Horváth Marczi tanúságot tévén arról, hogy a Boldogasszony templom 53 éven át (vagyis 1509. óta, ami a templomépítés befejezésének idejét, az 1503. esztendőt megközelíti) a barátok kezén volt, ennélfogva ők annak birtokában továbbra is megerősíttetnek, hogy benne "hiába való szertartásaikat s üres szabályaikat gyakorolhassák" (1). Ezentúl a barátok csendes elvonultságban éltek és csak lassanként sikerült nekik a reformatiot leküzdeni s elszakadt híveiket visszatéríteni. Szívós kitartással véghez vitt munkájukról a város elöljárósága 1652. évi okt. 1-én azt nyilvánította, hogy nélkülök a katholikus hitvallásnak "már csak emlékezete sem volna" (2). Kiengesztelődtek a török urak is, akik 1624-ben, 1625-ben, 1634. és 39-ben, 1645-ben, 1665-ben s 1679-ben megengedték (3), hogy a templom beszakadt födélzetét kijavíthassák, a boltozatot megerősíthessék, azonban oly módon, hogy semmi magasítás ne történhessék, mivel ezt a korán szabályai tiltották. Ezenkívül a barátok czelláinak, vagy mint az erről szóló engedély mondja: "a pokolbeli sátánok gyűlhelyeül szolgáló fertelmes templomuk mellett levő barát lakok" kijavítását is ugyanily módon megengedték (4). A kolostor lassanként mind népesebb lett. 1655-ben, 1663-ban, 1694-ben nagyobb számmal voltak clericusaik, sőt 1699-ben már theologiai iskolájuk is volt (5). 1655-től fogva dalmát hitszónokuk is volt (6), mi arra enged következtetni, hogy a Bács megyébe beözönlött dalmaták már a szegedi havi búcsúra is ellátogattak, mert a törökök kiűzése előtt Szegednek szláv nyelvű lakossága még nem volt. A török hódoltság alatt a világi papok hiányában a barátok nemcsak Szegeden, hanem Szeged egész vidékén, mintegy 14 helységben lelkészkedtek, ezek közt Makó és Szent-Lőrincz városokban (7), sőt Szabadkán is ők végezték a lelki szolgálatokat (8). 1) Oklevéltár XC. sz. a. 2) Oklevéltár CXIX. sz. a. 3) Okmánytár a hódoltság történetéhez. Pest, 1863. II. k. 299-314. lap. 4) Oklevéltár CXIII. és CXXXIV. sz. a. 5) "Liber tabularum" a barátok könyvtárában. 6) U. o. 1655-ben Bernát, 1656-ban Lukács, 1661-ben Szlavits Lukács definitor, 1663-ban Budai Gáspár, 1690-ben Banovitz Bertalan említtetnek dalmát hitszónokokúl. - A barátok különben Bács, Torontál és Temesmegyékre kihatólag is lelkészkedtek, amint ez a "Török-magyarkori történelmi emlékek" II. köt. XXI., XXII. stb. sz. a. közölt okmányokból is kitetszik. 7) Reizner J.: Makó város története. Szeged, 21. és 30. lap. 8) Iványi István: Szabadka sz. kir. város története. Szabadka, 1886. I. k. 68. lap. 15 Ép e körülménynél fogva, midőn a leleszi, szepesi prépostok, a váczi vagy nagyszombati káptalanok tagjai viselték a csanádi püspöki czímet, ezek az elzüllött egyházmegye kormányzásával mindenkor a szegedi kolostor gvárdiánjait bízták meg. Így a többi közt 1644-ben Zongor Zsigmond, 1652-ben gr. Pálfy Tamás, 1659-ben Makripodari Jáczint, 1672-ben gróf Pálfy Ferdinánd, 1678-ban gr. Kéry János, 1682-ben Balogh Miklós, 1685-ben Fenesy György, 1689-ben Telekessy István és 1690-ben Dolny István csanádi püspökök mindig a szegedi gvardiánokat nevezték ki helynökeikké (generalis vicarius (1)), ami aztán Szeged hovatartozósága iránt támadt zavarok és a kellemetlenségek egész lánczolatát idézte elő. A törökök kiűzése után a barátok tovább is, nevezetesen a jezsuitáknak 1692-ben történt betelepüléseig zavartalanul lelkészkedtek. De a plébános - Návay - megválasztása s illetőleg a piaristák bevezetése óta ettől elestek és csak kivételesen, kisegítőkép, a palánkon kívül eső városrészekben végeztek némely lelki szolgálatokat. Amint bekövetkeztek a nyugalmasb napok, a barátok Havi-Boldogasszony templomának és a kolostornak restauratioját legott megkezdették. A templom és a kolostor 1713. évben készült rajza fennmaradt, mely a kolostornak igazán törökös képét állítja elénk. Már 1718-ban folytak a munkálatok s ekkor a kolostor északi, 1729-ben a nyugati, 1733-ban a déli s 1751-ben pedig a keleti szárnya épült ki, illetőleg ez utóbbi alkalommal létesült az összekötő folyosó. 1749. évi április hó 7-én, húsvét másodnapján a kolostor leégett, de a templom sértetlen maradt. A templom belső kijavítását már 1713-ban megkezdették. A főoltár barok stylű tabernaculuma Sarecz György adományából ekkor vétetett munkába (2). Ugyanezt 1780-ban már megújították. 1) Fridrich Urb. i. m. - Szegedi Kilit i. m. 54. s köv. lap. - Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon. Pest, 1863. II. köt. C., Cl., CII., CXI. sz. stb. - Történelmi adattár. Temesvár, 1871. 130-131. lap. 2) Sarecz a Havi-Boldogasszony templomáról halála alkalmából is bőkezűen gondoskodott. 1718. évi jan. 10-én, Návay János plébános, Temesváry János főbíró, Tuttovitz János, Szíjártó János tanácsnokok s Nagy Pál jegyző jelenlétében tett végrendelete szerint, mely az 1720. évi szept. 27-én kelt tanácsülésen hirdette ki, a Havi-Boldogasszony oltárának aranyozására 600 frtot, a bajai franciscanusoknak 2 aranyat hagyományozott. Javainak felét özvegye örökölte, Antal és Fülöp unokáinak pedig 2-2 frtot és két nadrágot hagyományozott. (Lásd: 1720. é. tanácsi jegyzőkönyv 122. lap.) Az időben egyébként általános szokás volt a templomok javára való bőséges hagyományozás. Így a többi közt Dékány Péter tanácsnok 1720. évi április 27-én, Dejanovics János, Temesváry András tanácsnok és Lábadi Ádám jegyző előtt tett végrendeletében 30 lovát a barátoknak misékre hagyomá- 16 A szószéket 1714-ben, úgy később a sekrestye faragványos bútorait, Graf Antal szerzetes fráter készítette. Az orgonát 1762-ben szerezték be. Ennek költségeire a Mátyás király-féle kazuláról 13 3/4 lat keleti gyöngyöt fejtettek le, melyért egy péterváradi zsidó 282 frtot fizetett. A torony magasítását 1729-ben vették munkába. E végre Návay János nagyváradi kanonok 1743-ban és 1755-ben 700 frtot adományozott. Még 1783-ban is tartottak ezen építkezések, mikor is a kőmíves és ácsmunkákért 4530 frtot fizettek. A mostani sisak 1827-ben készült. Ennek költségeire, ha rézzel fedik 2000 frtot, ellenesetben 500 frtot szavazott meg a tanács. Ez utóbbi módozat fogadtatván el, a befödésre még szükséges 120 frtot a hívek fedezték!). Az egységes plébániának 1789. évben történt felosztása alkalmával, az alsóváros és részben az alsótanya részére szervezett plébánia vezetésével az egyházmegyei hatóság a barátokat bízta meg. Ez óta vezettetnek alsóvároson a kereszteltek stb. külön anyakönyvei. A hatóság az alsóvárosi plébániára nézve is óhajtotta volna a kijelölési jogot gyakorolni. A helytartó tanács azonban 1819. évi decz. 14-én kelt leiratában ezt jogosulatlannak nyilvánította, ellenben a tartományi főnök kijelentette, hogy figyelembevétel kötelezettsége nélkül a tanács jogosult a rendtagok közül valakit ajánlani. A plébánia fenntartása a stóla-illetékekből s a helytartótanács által 1805. évi decz. 8-án az egész délvidékre terjedőleg engedélyezett koldulás jövedelmeiből történik (2). A kolostornak különben 11,000 frt gyümölcsöző tőkéje (8), 56 holdnyi tanyabirtoka - a hagyomány szerint a Návay-család adománya - a kolostor mellett mintegy 6 holdnyi kertje van, hol egykoron híres gyümölcsös volt, de az 1739., 1750. és 1770. évi árvizek következtében megsemmisült. nyozta, ezenfelül 40 frtot ugyanazoknak rendelt kifizettetni egy kép beszerzésére s malmának egy harmada is a barátoknak jutott. A szt. Demeter és szt. György templomok építésére 5-5 ökröt hagyományozott. 8 jármas ökre árát temetésére rendelte fordíttatni. Feleségének, Temesváry Máriának 30 lovat és az ingóságokat, Ilona leányának Gondos Ferencznének pedig 50 frtot, egy borjas tehenét s egy kancza lovát csikóstul hagyta. (Lásd: 1723. évi tanácsi jegyzőkönyv 208. lap.) - 1728-ban is a szent György és szt. Demeter templomok részére több hagyományozás történt. (Lásd: Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve az idézett évről 486. lap.) 1) A barátok házi évkönyvei és számadásai az idézett évekről. (Kudelka Menyhért szt. ferenczrendi pap szíves közlése.) - Szegedi Kilit i. m. 50. s. köv. lap. 2) A barátoknak régebben Temesvárott is volt kolostoruk és plébániájuk. De 1806-ban ezt tőlük elvették s ekkor a temesvári conventet Szegedre helyezték át. (Lásd Bárány Ágoston: Temes vármegye emlékezete. Nagybecskerek, 1848. 148. l.) 3) E tőkéből a város is gyakrabban vett kölcsönöket, a többi közt 1792. évi júl. 9-én 4000 frtot 5%-os kamat mellett. 17 A szerzetes-növendékek kiképzésére a tanulmányi alapból a convent 254 frt segélyt nyert. Miután a minoriták az udvari kamarának 1794. évi szept. 17-én kelt meghagyására a lelkészkedésért segélyt kaptak, 1807. évben a barátok is 300 frt segélyadást kértek, de a következő évi febr. 21-én elutasíttattak. 1813. évben megújították kérésüket, de a tanácsnak júl. 23-án kelt döntése ismét kedvezőtlen volt. Időközben a hitoktatásért, valamint a rabok körül teljesített szolgálataikért váltói 125 frt segélyben részesültek. 1849. évi nov. 1-én gyulai Gaál Eduárd kormányzó királyi biztosnál kérték, hogy a lelkészkedésért „állandó és illendő fizetést" nyerjenek, mire 1850. évi május 6-án 300 frt évi fizetést kaptak oly kijelentéssel, hogy az bármikor visszavonható (1). A plébánia híveinek számát, úgy az ott keresztelteknek, temetetteknek és esketteknek számadatait a következőkben tárjuk elő: 1851. évben hívek száma
18,207 kereszt. 814, megh. 391, esk. 229. A barátok conventje nem tartozott ugjan a hazai "hiteles es hielmes" (loca credibilia et authentica) helyek közé (3), mindazáltal régebben a szegedi polgárság fontosabb iratait és más értékeit megnyugvással helyezte el a barátoknál. A többi közt a mészáros czéhnek a török hódoltság idejéből való számos és nevezetes iratát itt őrzik. Ezenfelül a templom és kolostor hosszas időn keresztül mint menedékhely (asylum) volt ismeretes. Már másutt számtalan esetét láttuk annak, hogy kik s minő alkalmakkor éltek e joggal a törökök kiűzése után (4). Hogy mikor s kitől lett a kolostor e joggal felruházva, bizonytalan, de a hosszas, szakadatlan gyakorlat által a város hatósága is sérthetetlennek találta s különösen 1727. esztendőben érvényesnek elismerte (5). így azután sok üldözött talált ott menedéket. A többi közt 1) Szluha G. és Kolb Antal tanácstagoknak 1849. évi nov. 9-én kelt terjedelmesb jelentése Szeged v. közig, levéltárában. 2) A tanyák népessége nincs betudva. 3) Jerney János: A magyarországi káptalanok és konventek, - a Magyar történelmi tár. Pest, 1856. II. kötetében. 4) Lásd: I. köt. 204. l. A kamarai tisztek és a generálisok uralma czímű fejezet alatt. 5) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1727. évről 364. lap. 18 1751-ben Bokor Elek, 1753-ban Szász János röszkei pásztor, 1755-ben Bittlig Jakab, az Esterházi ezred toborzó káplárja, főbenjáró bűntetteik miatt való üldöztetésük közben a kolostorba menekültek, honnan csak "salvus conductus"-sal adattak ki. A kolostorok menedékjogait József császár rendelete törülte el (1). A templom kriptája pedig az előkelőségek temetkezésére szolgált. Itt vannak eltemetve Laverni (De la Vergne), Heisler, Boland, Rabata Mortani (Mortagni), a nagy török hadjárat alkalmával Szeged alatt és annak környékén elesett tábornokok (2). Itt nyugszik az 1728. évi szept. 20-án elhalt gr. Piliers Tivadar Ferencz, az 1752. évi augusztus havában elhalt báró De Serriere Péter Rikhárd, mindkettő tábornok és szegedi várparancsnok, ez utóbbinak még neje, gr. Buttler Erzsébet és gyermekei, mint azt a templom szentélyébe befalazva lévő márvány emléklapok hirdetik. Itt van eltemetve az 1812. évi márcz. 29-én, élte 54 évében elhalt József lotharingiai herczeg. De még ezután is sokan temetkeztek ide. A többi közt 1840. évi április havában Babarezy Imre, Csongrád megye negyedszázados alispánját, 1843. évi decz. 13-án Pálfy Jánost, 1863. évi augusztusban Hódy Imre tanácsnokokat, mint a templom gondnokait ugyanitt helyezték örök nyugalomra. A kolostorban a nagy franczia háború alatt foglyul ejtett sebesült katonák voltak sok ideig elhelyezve. Ezek sok rongálást vittek véghez. A helyreállítási költségek megtérítése iránt való kérelmet a tanács 1810. évi febr. 10-én a hadparancsnoksághoz, ez ismét más hatósághoz utasította. Utoljára a helytartótanács rendeletére 1821-ben a város kényszerült a költségeket megtéríteni. 1849-ben a kolostor egy része hasonlókép katonai kórháznak volt berendezve (3).
A Havi-Boldogasszony műbecsű kincsei közt kiváló értékű két régi kehely, egyik a XV. századból való góth stylű, a másik pedig a XVI. század korára vall. Említést érdemel ezen kívül egy régi kazula, mely az 1630. évben megújított felirata szerint valamikor még szt. Gellért püspöké lett volna és 1565(?)-ben jutott a barátokhoz. De a Gellért- 1) Szegedi Kilit i. m. 2) Fridrich Urb. i. m. II. r. 12. l. 3) Szeged v. közigazgatási levéltára az idézett évekről. 19 féle kazula a Mátyás király-féle kazulának részlete s illetőleg a királyi palástnak képezte egyik alkatrészét. Itt van még a Mátyás király palástjából készült, gyöngyökkel ma is gazdagon díszített ama kazula, mely eredetileg a szt. Demeter templom tulajdona volt. Becses még az a palást (pluviale), melyet József császár idejében Ábrahám Ferencz szegedi polgár Jászón közárverésen vett meg s a Havi-Boldogasszony templomának ajándékozott. A gazdag hímzést állítólag Mária Terézia és udvarhölgyei készítették (1). A kolostor könyvtárában lévő és kétségtelenül a XV. század korára emlékeztető karosszék érdemel még kiváló figyelmet, melynek ülője hársszalagokból van fonva. A hagyomány szerint ez a szentté avatott marchiai Jakab széke volt (2). A gazdag könyvtárnak sok becses magyar ősnyomtatványa és kézirata van.
A templom műbecsű festményeiről másutt emlékezünk meg. Legismertebb kincse a templomnak a főoltáron elhelyezett Havi-Boldogasszony csudatevő képe, mely a hagyomány szerint a városnak 1525. évi feldúlása és kirablása alkalmával a kolostor mellett lévő Csöpörke tó fenekére került. Itt maradt 1630-ig elrejtve, mikor is egy török lovas akadt reá, ki a barátoknak engedte át. E képről több legenda szól és Szeged kiterjedt vidékének népe, a havi búcsú alkalmával (aug. 2-5.) 10-30 ezernyi tömegben évenként elzarándokol Szegedre, hogy a csudatevő szűz segélyét megnyerje (3). A kolostor gvárdiánjai, illetőleg plébánosai a következők voltak: 1533-tól Debreczeni Ferencz, 1535-től Újlaki Péter, 1542-től 1) Szegedi Kilit i. m. 58-62. l. 2) A széken lévő, megújított felirat a következőkép hangzik: "Memoriale. Haec sella e continua traditione dicitur fuisse S. Jacobi de Marchia, qui Szegedini circa annum 1450 qua vicarius provinciae observantium et subin etiam quardianus conventus Szegediensis, isthic cellulam propriam, mensulam et sellam hane habuit. Mensula dicitur concissa per sacristianum quendam in curiam pro pinsendis hostis." 3) Ordinansz Konstantin i. m. 46-62. lap. A templom főbejárata előtt levő Mária-szoborról is vannak legendák. A többi közt 1708-ban a várőrség egyik tüzére fegyverével a szoborra lőtt, melynek a királyi pálczát tartó tagja ugyan letörött, de a visszapattant golyó egyúttal a merénylőt halálra sebezte. Ennek emlékéül a letörött rész sokáig a szoborra egyszerűen fel volt akasztva és csak az 1855. évben eszközölt restauratio alkalmával lett a csonka szoborhoz hozzáerősítve. 20 Eszéki Sebestyén, 1548-tól Újlaki Péter, 1550-től Apáti Demeter, 1556-tól Bányai Miklós, 1561-től Mohácsi Tamás, 1565-től Zákányi Balázs, 1570-től Gyulai Mátyás, 1579-től Gyöngyösi János, 1583-tól Mocsári Tamás, 1587-től Szelevényi Pál, 1589-től Salgótarjáni András, 1598-tól Remeteházi András. 1600-tól Szelevényi Pál, 1602-től Gyöngyösi Mihály, 1605-től Angyalosi Lajos, 1608-tól Sári Mátyás, 1613-tól Remeteházi András, 1622-től Sári Mátyás, 1623-tól Gyöngyösi János, 1629-től Hevesy Péter, 1655-től Gyöngyösi Imre, 1641-től Hevesi Péter, 1647-től Jászberényi Gáspár, 1650-től Komáromi Athanáz, 1656-tól Nándorfehérvári (de Alba Graeca) Jeromos, 1659-től Kolozsvári Bertalan, 1660-tól Ladányi Márton, 1661-től Szvetkovics Tamás, 1662-től Miksi Pál, 1663-tól Várkonyi Ferencz, 1665-től Jász Lőrincz, 1667-től Bagi Mihály, 1668-tól Kulcsár György, 1669-től Szegedi János, 1671-től Kolozsvári Bertalan, 1672-től erdősi Erdősi Ferencz, 1673-tól Kulcsár György, 1674-től Baróthi Miklós, 1675-től Szegedi Ferencz, 1676-tól Constantini Lukács, 1677-től Kecskeméti Gellért, 1678-tól Várkonyi Ferencz, 1679-től Fülöp András, 1681-től Constantini Lukács, 1682-től Hajdú Incze, 1684-től Fülöp András, 1685-től Nagy János, 1688-tól Szelei Kornél, 1689-től Fülöp András, 1690-től Nagy János, 1693-tól Fülöp András, 1694-től Somodi Bernát, 1698-tól Keleffi Dénes. 1700-tól Csető Bonaventura, 1701-től Séra György, 1702-től Hetényi Albert, 1703-tól Szalkai Kristóf, 1704-től Hajdú Incze, 1708-tól Molnár Joachim, 1710-től Gellei Ráfael, 1711-től Ludasi Jeromos, 1713-tól Závorszky Mihály, 1714-től Debrődi Benedek, 1716-tól Nagy Miklós, 1718-tól Szenczi Gáspár, 1719-től Ludasi Jeromos, 1722-től Palotási Dénes, 1724-től Földszén Fortunatus, 1725-től Sütő Sándor, 1726-tól Farkas András, 1727-től Palásti Dénes, 1728-tól Doroszlai Feliczián, 1729-től Császta Ráfael, 1732-től Koós Ferencz, 1735-től Császta Ráfael, 1736-tól Pap Lőrincz, 1737-től Császta Ráfael, 1741-től Radicsovics Zsigmond, 1744-től Mocsári Bernát, 1745-től Császta Ráfael, 1747-től Sós Mihály, 1748-tól Kovács Ferencz, 1749-től Gulyás Gergely, 1751-től Tóásó Mátyás, 1752-től Csapó Florent, 1753-tól Lositzki Elizeus, 1754-től Sós Pál, 1755-től Híhalmi Athanáz, 1756-tól Utasi Antal, 1757-től Makai Sándor, 1758-tól Béli Apollinaris, 1760-tól Gangel György, 1761-től Gulyás Ignácz, 1763-tól Boldog Antal, 1764-től Székesy Gábor, 1766-tól Sós Pál, 1767-től Székesy Gábor, 1769-től Szalai Ágoston, 1772-től Boldog Antal, 1774-től Számpel Mihály, 1775-től Boldog Antal, 1779-től Kázmér Imre, 1781-től Szeredi Jakab, 1782-től Missurai Márk, 1784-től Kiss István, 1786-tól Nagy Fülöp, 1791-től Missurai Márk, 1794-től Serfőző Vincze, 1797-től Farkas Bernardin. 1800-tól Károlyi Kornél, 1802-től Szentmiklósi Albert, 1805-től Új Ignácz, 1806-tól Likler Modest, 1808-tól Gyárfás László, 1809-től 21 Meszesi Paulin, 1810-től Nagy Elek, 1813-tól Holecskó Gábor, 1814-től Jaraniczky Gellért, 1818-tól Ordinansz Konstantin, 1821-től Velkei Tóbiás, 1822-től Vilim Konstantin, 1828-tól Gedrák Remig, 1830-tól Ordinansz Konstantin, 1831-től Chilkó Ferencz, 1832-től Melicher János, 1847-től Győrffy Edvárd, 1853-tól Melicher János, 1858-tól Lencsés Kornél, 1861-től Szegedi Kilit, 1864-től Melicher János, 1872-től Remes Kázmér, 1874-től Kruppai Kájusz, 1878-tól Erdős Aurél (1). III. A szent György plébánia és a minoriták. Felsőváros vagy felsősziget, mint láttuk, még Zsigmond király idejében is autonom, külön községet képezett (2) s így külön plébániával bírt, mely szent György vitéz és vértanú tiszteletére volt szentelve. A plébániáról az 1332-37. évi pápai tizedlajstromokban azt találjuk feljegyezve, hogy a plébános hat éven át évenként 2-3 1/2 márkányi ezüstöt fizetett tizedül (3), mi azt mutatja, hogy a plébánia igen jó javadalom volt, tehát már régi keletű lehetett. Mátyás királynak 1458. évi oklevele szerint a plébániának ősidőktől fogva a város közönsége volt kegyura (4). Ezentúl szent György plébániájáról és templomáról többet nem tudunk. Valószínűleg a török hódoltság alatt elpusztult s a templom anyagát a várépítésnél felhasználták. A törökök kiűzése után a hatóság 1719-22. években szent György templomát romjaiból némileg helyreállította s minthogy a belvárosi templom restauratioja hosszas időn át tartott, ez alatt a plébániai szolgálat és isteni tisztelet a szent György templomnál volt. Azonban a sártapasz közé rakott és roskadozó templomot 1733-ban már kijavítani s megerősíteni kelle. A mondott év május 2-án báró Falkenstein Béla csanádi püspök fel is szentelte (5), de hogy a belvárosi plébánia-templomot utóbb helyreállították s időközben a Szegeden letelepült minoriták kolostorukat és saját templomukat is kiépítették, a szent György templom mindinkább elhagyatott, pusztulásnak indult. Tetőzete lassankint elkorhadt, menyezete beomlott s oldalfalai is folyton 1) Ordinansz Konst. i. m. végén. 2) Oklevéltár XVI. sz. a. V. ö. I. köt. 40. l. 3) Monumenta Vaticana I. sor. I. köt. Budap. 1887. 181. lap. 4) Oklevéltár XXXI. sz. a. 5) 1754. évi aug. 4-iki egyházlátogatási jegyzőkönyv, lásd Oltványi: A szegedi plébánia. Szeged, 1886. 149. lap. |
