Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
27 1851. évben hívek száma
7832, kereszt. 303, eltemet. 218, esket. 79. V. Elpusztult templomok. A kun puszták iránt támadt per alkalmával 1722. évben kivett tanúvallomások és a régi öregek regéi szerint, Szegednek valaha "tizenhét szép, nagy, roppant temploma" lett volna. Annak helyén azonban kimutattuk, hogy a tanúk ezen vallomása csak mese s hogy a mohácsi vész előtt Mátyás királynak 1458. évi többször említett adománylevele szerint (1) a városnak négy plébánia-temploma volt, nevezetesen: a szent Demeterről, szent Györgyről az ispotályosoknak, szent Péterről és végül az özvegy szent Erzsébetről czímzett templomok. A két elsőről már szóltunk, az utóbbi kettőről csak sejtelmeink vannak. Szent Péter templomáról egy 1499. évi oklevélben is emlékezés van s fekvését illetőleg annyit tudunk, hogy Szilágyi László egyik kőpalotájával átellenben volt (2) s így hihetőleg alsóvároson lehetett. Ezen ősi és népes városrésznek is kelle plébánia-templomának lenni, mert a XIV. század elején keletkezett Havi-Boldogasszony egyháza annak idején nem volt plébánia-templom. E sejtelmünk egyedüli alapját az képezi, hogy a szent Péter templomával kapcsolatos kórház és betegápolási szolgálat, mint másutt előadjuk (3), később a barátokra szállt és ezek által teljesíttetett. Hihetőleg az egykori johannita kórházat a plébániával együtt a barátok vették át, kik a török hódoltság alatt a város lelki ügyeinek ellátását egyedül végezték. A szent Erzsébet plébánia-templom talán a várban lehetett, hol csakugyan volt egy zárda is, mely ugyan a minoritáké is lehetett, mint ezt már fentebb is említettük. Dugonics azt állítja, hogy a szt. Erzsébet templomának romjait gyermekkorában még maga is látta s az omladékokat csak Mária Terézia alatt hordották szét, mikor a tisza-melléki új kazamáták épültek. Dugonics egyébként azt is tudja, hogy a 1) Oklevéltár XXXI. sz. a. 2) Hazai okmánytár V. k. 388. l. 3) Lásd a Közegészségügynél a kórház fejezet alatt. 28 szt. Erzsébet templomot V. László király 1450. körül fogadalomból építette volna, hogy atyjának 1444. évi szegedi esküszegését kiengesztelje. A templom építése alkalmával egy ép testre is akadtak, mely különben pánczélozva volt. Ezt az új templomban helyezték el örök nyugalomra (1). Vedres továbbá azt említi (2), hogy az 1805. évben, a városistálló és a régi élésház telkén is akadtak régi templom-alapfalakra. Ha a várban létezett templom valamely szerzetesi egyház volt, úgy az Erzsébet templom valószínűleg ott lehetett, hol annak nyomait Vedres észlelte. A négy plébániai templomon kívül még a szerzetes rendeknek is voltak egyházaik és zárdáik. A ferenczrendi barátokon és a minoritákon kívül az Árpádházi királyok idejében a praemontreieknek (3), továbbá a prédikátoroknak vagy dominikánusoknak(4), valamint a carmelitáknak (5) voltak Szegeden zárdáik és templomaik. Hogy hol álltak e szentelt helyek, mikor keletkeztek vagy szűntek meg, talán örök rejtély marad. A dominikánusokról különösen azt tudjuk, hogy ezeknek szegedi conventje 1319-ben alapíttatott (6). Emlékezetüket a török hódoltságig a róluk elnevezett "prédikátor-utcza" is hirdette (7). Talán ezek lehettek azok a "vörös papok" kikről a hagyomány is emlékezik (8). Az aradi- és iskola-utcza sarkán emelt Egressy-háznak, úgy a vasúti üzletvezetőségi palotának építése alkalmával mindkét helyen találtak ugyan régi testes alapfalakat, ez utóbbi helyen még egész czölöpsorozatot és betöltött sánczárkokat is, de egyes falrészletekből az épület minőségére nézve következtetést vonni nem lehetett. A körtöltés építése alkalmával a szilléri földbányánál is voltak régi alapfalak, melyekben a soha sem létezett "szilléri apátság" nyomait igyekeztek némelyek megállapítani (9). A hagyomány szerint a 1) Dugonics: Jeles történetek. Pest, 1794. I. k. 144. l. 2) Vedres István: A túl a tiszai nagyobb árvizek eltéríthetéséről egy-két szó. Pest, 1830. 13. lap. 3) Katona Steph.: Historia metropolitanae Colocensis ecclesiae. Kalocsa, 1800. I. k. 86. 87. l. 4) Szentiványi Mart: Miscellanea. Tyrnaviae 1702. I. k. 110. l. - Pauer J.: Az egyházi rend érdeme. Székesfehérvár, 1847. I. k. 64. lap. 5) Bertrandon de la Broequiere. Brüsseli okmánytár IV. köt. 310. l. 6) Lásd Ferrari: De rebus Hungaricae provinciae ord. praedicatorum. Viennae, 1637. 531. l. - Acta et decreta synodi dioec. Strigoniensis. Tyrnaviae. 1667. 166. l. - Péterffy: Sacra concilia eccles. rom. cath. Hungariae. Viennae, 1742. II. k. 279.1. 7) Oklevéltár LXI. sz. 8) Dugonics: Etelka. I. k. 20. l. 9) Kovács János: "Szegedi emlékek" czímű könyve 108. lapján egész határozottan veti oda: "mert tudnunk kell, hogy - - a szilléri szöllőskerteknél - - a vízér partján - - egykoron apátság állott"; - pedig dehogy tudjuk, sőt annak a szilléri apátságnak egyáltalán semmi nyoma sincs. 29 szt.-mihálytelki iskola szomszédságában is léteznének templom alapfalak és kriptaszerű üregek. De ezeknek sincs semmi olyan jellege és szerkezete, amiből méltán arra következtethetnének, hogy egykor egyházi építmények lettek volna. Ellenben a külterületen, távol a pusztákon, még ma is templomhegynek nevezett egyes dűlőkben egyházi építmények alapjaira akadtak. A Kaltschmidt Ábrahám-féle 1747. évben készült térképen, öt helyen van egy-egy régi templom romjait jelölő hely "locus ecclesiae" felirattal ellátva; nevezetesen Kereset, Ötömös és Csorva, úgy Csengele pusztákon, ez utóbbinál két helyen is. Tehát másfél századdal ezelőtt az említett helyeken még a falak fennállottak, de lassanként teljesen széthordattak és elpusztultak. Csengelén az 1891. évben eszközölt ásatások alkalmával az alapfalak feltárattak, mely alkalommal kiderült, hogy az épület valóban egy kisebbszerű templom volt, sőt a csúcsíves harang egy töredéke is napfényre került. A nagy tömegű, egymásra hányt csontok közt egy "Mihael Diosi" feliratú, a XIV. század ízlésére valló ezüst pecsételő gyűrűt (1) is találtak. Kétségen kívűl ott valaha helység volt. 1870. évben szántás közben Kereseten akadtak egy teljesen ép góth-stylű harangra (2); legutóbb pedig Csorván találtak egy felettébb becses román-stylű füstölőt (thuribulum). Ugyanitt a csengeleihez teljesen hasonló templom alapfalai is feltárultak. Ez építmény még az Árpádházi királyok korából való. Itt is helység volt, sőt Csorvát méltán az ősi telephelyek közé sorolhatjuk (3). A Bokor-siványban, a templomhegynek nevezett halom 1895-ben lett megásva. Bár itt is temérdek összehányt embercsont fordult elő, az alapfalaknak egyházi jellegét s rendeltetését megállapítani nem lehetett. VI. Görög-keleti hitfelekezet. A tiszai rácz határőrség felállításával betelepített szerb lakosság száma oly tekintélyes volt, hogy még a szerb püspökök is Szegeden székeltek, mint azt annak helyén kimutattuk (4). A szerbek letelepedésével a hitközség tehát már a XVII. század végén megalakult s nemcsak a belvárosban, de felsövároson is volt plébániájuk. Az utóbbi helyen a ráczok a mai Maros-utcza alsó tájékán telepedtek le s ezt a környéket még a 30-as években is "rácz piacz"-nnk nevezték. 1) Archeologiai Értesítő 1892. évf. 235-238. l. 2) U. a. 1891. évf. 167-173. l. 3) U. a. 1895. évf. 361- 365. l. 4) Lásd: I. köt. 204-207. lapokon a tiszai rácz határőrség fejezetet. |