Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
24 A plébánia híveinek, kereszteltjei-, temetett- és esketteinek számadatai e következők: 1851. évben hívek száma
13,474, kereszt. 570, eltem. 284, esket. 123. A plébánia joghatósága a felső tanya déli részeire is kiterjedt, míg az északi részek a kisteleki plébánia fiókját képezték. A minorita residentia főnökei, illetőleg a plébánia vezetői a következők voltak: 1739-től Kovács Dénes, 1740-től Auer Lipót, 1741-től Braun Bernát, 1744-től Zétényi Bonaventura, 1746-tól Urbanovits Gergely, 1747-től Hartai Sebestyén, 1748-tól Ádám Egyed, 1752-től Takács Marczel, 1755-től Jakabfalvi Román, 1757-től Horváth Fortunát, 1759-től Vékes Primusz, 1760-tól Tajti Adalbert, 1766-tól Petró Vincze, 1767-től Sztanyó Alander, 1768-tól Lendvai Gábriel, 1770-től Szepessy Fábián, 1771-től Pál Ábrahám, 1774-től Liszka Gáspár, 1780-tól Miksi Zsigmond, 1783-tól Liszka Gáspár, 1785-től Somogyi Elek, 1788-tól Gáli Cajetán, 1791-től Páll Lajos, 1794-től Boda András 1797-től Kiss Gerard. 1800-tól Bogner Máté, 1803-tól Somogyi Máté, 1809-től Világi Mátyás, 1812-től Páll Ottó, 1817-től Gaal Bernardin, 1827-től Losó Dávid, 1834-től Német Fausztin, 1836-tól Kelecsényi Lambert, 1845-től Gaal Damascen, 1854-től Sümegi Károly, 1878-tól Gera Miklós (1). VI. Szent Rókus egyháza. A vár erődítéseül 1714-16. években, félkör alakban épített csillagos földsánczon kívül, nyugat felé, a "budai kapu" környékén tartotta a katonaság gyakorlatait, amely területet csakhamar Mars mezejének neveztek el. Ugyanitt tartották a gabonavásárokat is, mi alkalmat adott arra, hogy ott néhány beszálló korcsma állíttassék, már annyival is inkább, mivel este a palánk kapuit elzárták s az elkésve érkezett utasok a városba be nem jöhettek és így azok a vásárállásnál keletkezett korcsmákban találtak menedékhelyet. Néhány lakóház is épült 1) Knaisz M. i. m. 25 úgy hogy az 1731. évi július 14-iki tanácsi jegyzőkönyvben már egy "új város"-ról tétetik említés, mely alatt a mai Rókus értendő. Majd az 1738-ik évi pestis alkalmából a város ugyanott, szent Rókus tiszteletére az 1739. évben egy kápolnát is épített, melyet báró Falkenstein Béla püspök 1739. évi aug. 1-én szentelt fel (1). A telep lassanként növekedve József császár alatt már egész városrészt képezett, melyet akkor "kukoricza város"-nak neveztek (2). A városrész kényelmére a Rókus kápolnában vasár- és ünnepnapokon isteni tiszteleteket tartottak, de a kápolna a hívek befogadására csakhamar elégtelen volt, úgy hogy azt egy 8 öl, 3 láb 6 hüvelyk hosszú és 4 öl 3 láb széles deszkaépülettel kelle kitoldani, melyben az akkori számítások szerint mintegy 600-an férhettek el. A mindegyre növekedő Rókus városrész lakossága utóbb sem a vasárnapi isteni tiszteletekkel, sem a gyarló pajta-kápolnával nem volt megelégedve, hanem a plébánia szervezését és a templom építését mind sűrűbben hangoztatta, mert a hívek száma már a mult század végén 3000-re emelkedett. A rókusiak ezen törekvéseinek teljesedésére nagy lökéssel hatott Pozsonyi Ignácznak 1800. évi decz. 12-én kelt alapítványa, ki a városnak kölcsön adott tőkéjéből a rókusi plébános javadalmazására 5000 frtot, illetőleg ennek kamatait rendelte fordítani (3). A választott község a rókusiak ismételt kérelmére most kimondta, hogy a plébániát felállítja s amint a város anyagi körülményei engedik, szép és nagy templomot épít (4). Kőszeghy püspök az 1804. évi jan. 17-19-én tartott egyház-vizsgálata alkalmával ez elhatározást helyeselte s így a következő évben plébánosnak Huszka György megválasztatott, ki a Pozsonyi alapítványból járó 300 frt kamatjárandóságon felül a közpénztárból még 100 frt fizetést élvezett. A templomépítés azonban késett, miért is Kőszeghy 1814. évi egyházlátogatása alkalmával a hatóságot kötelezettsége betöltésére annyival inkább sürgette, mivel a hívek száma ekkor már 3622 volt. A hatóság ezúttal is kilátásba helyezte, hogy nemcsak a templomot, hanem az iskolát is felépíti. Hisz a szőreghi uradalom zálogos birtoklásának 25 évre történt megújítását is a többi közt ez indokból engedélyezték. Az előkészületek is a 13,219 frtba kerülő templom építésére vonatkozólag már megtétettek, de a város nem birt kölcsönt szerezni. 1) A 6 öl hosszú, 4 öl 3 láb széles kápolna építése 437 frt 52, 1/2 drba került. 2) Korabinszky: Lexikon von Ungarn. Presburg, 1786. 692. lap. 3) Szeged v. közigazgatási levéltárában az ispotály felállítására vonatkozó külön kezelt iratcsomagban. Az alapítványi oklevél, illetőleg a végrendelet a II. köt. 11-15. lapokon van közölve. 4) U. o. 26 Kőszeghy püspök ennélfogva 1819. évi aug. 18-án Makón kelt levelében a kamarához fordult, hogy ez a várost kötelezettsége betöltésére szorítsa. A kamara sürgetésére a szept. 24-én tartott választott községi ülés el is rendelte, hogy minden más munkálat és költség mellőzésével a templom építése haladéktalanul megkezdessék. Vedres főmérnök 1821-ben el is készítette a terveket s számításai szerint az építkezés 40,943 frt 45,5/8 krba került volna. A terveket a kamarához legott felküldötték (1), azok jóváhagyását 1823. évi aug. 18-án már sürgették is, de több rendbeli észrevételek eloszlatása után a kiépítési engedélyt csak az 1828. évi szeptember 10-én kapták meg. Az építés vállalatát Schmausz János apatini kőmíves nyerte el, a költségek fedezésére szükséges 50,000 frt pedig a Marczibányi Lőrincz által nyújtott kölcsön által biztosíttatott (2). Az alapfalak 1830. évi augusztus 16-án nagy ünnepségek közt helyeztettek le s az építkezés befejezése után a felszentelést 1833. évi november 24-én Róka János makói főesperes hajtotta végre (3). Időközben Huszka plébános elhalt, 1830-ban utódjául Bódy Antal, 1833-ban pedig Nyáry Ferencz választatott meg, ki az 1848-49-iki mozgalmak alatt hazafias működése és Kremminger préposttal való viszálya következtében 1849. évi július végén Szegedről menekülve, bujdosása közben, augusztus havában Sarkadon kholerában meghalt (4). Utóda a kisteleki plébános, Szűcs Antal lett, a régi conservatív pártnak s az absolut rendszernek vakbuzgó híve, ki a belvárosi templomban 1851. évi aug. 18-án tartott ünnepi beszédével (5) a közingerültséget maga iránt a legnagyobb mértékben felköltötte. Ezért és botrányos életmódjáért az absolut rendszer bukása után meggyalázták, eltávolítása czéljából vádakkal s perekkel üldözték, melyek 1863-ban közbejött halála által értek véget. Utódjául Bezdán Ferencz kisteleki plébánost választották meg, de a rókusiak e kedvelt papja rövid idő mulva szintén elhalt s 1865-ben Dobó Miklós csókai plébános, ennek csanádi kanonokká történt kinevezése után pedig 1877-ben Rózsa Ferencz hitoktató lett rókusi plébános. Anyakönyvek 1805. év óta vezettetnek. A hívek száma 1834-ben 4383, 1846-ban 5452 volt; a szülöttek, temetettek és eskettek számadatait a következőkben tüntetjük fel: 1) Szeged v. közig, levéltárában az 1807. évi nov. 20-iki 2785., - 1819. évi szept. 20-iki 3847. és nov. 15-iki 4518, - végül az 1821. é. jún. 8-iki 2130. sz. tanácsi határozatok. 2) U. o. Marczibányinak Budáról 1829. é. decz. 1-én kelt levele. 3) Honmüvész 1833. é. 74. sz. 4) Szegedi Napló 1893. é. 83. sz. 5) Megjelent nyomtatásban is. 27 1851. évben hívek száma
7832, kereszt. 303, eltemet. 218, esket. 79. V. Elpusztult templomok. A kun puszták iránt támadt per alkalmával 1722. évben kivett tanúvallomások és a régi öregek regéi szerint, Szegednek valaha "tizenhét szép, nagy, roppant temploma" lett volna. Annak helyén azonban kimutattuk, hogy a tanúk ezen vallomása csak mese s hogy a mohácsi vész előtt Mátyás királynak 1458. évi többször említett adománylevele szerint (1) a városnak négy plébánia-temploma volt, nevezetesen: a szent Demeterről, szent Györgyről az ispotályosoknak, szent Péterről és végül az özvegy szent Erzsébetről czímzett templomok. A két elsőről már szóltunk, az utóbbi kettőről csak sejtelmeink vannak. Szent Péter templomáról egy 1499. évi oklevélben is emlékezés van s fekvését illetőleg annyit tudunk, hogy Szilágyi László egyik kőpalotájával átellenben volt (2) s így hihetőleg alsóvároson lehetett. Ezen ősi és népes városrésznek is kelle plébánia-templomának lenni, mert a XIV. század elején keletkezett Havi-Boldogasszony egyháza annak idején nem volt plébánia-templom. E sejtelmünk egyedüli alapját az képezi, hogy a szent Péter templomával kapcsolatos kórház és betegápolási szolgálat, mint másutt előadjuk (3), később a barátokra szállt és ezek által teljesíttetett. Hihetőleg az egykori johannita kórházat a plébániával együtt a barátok vették át, kik a török hódoltság alatt a város lelki ügyeinek ellátását egyedül végezték. A szent Erzsébet plébánia-templom talán a várban lehetett, hol csakugyan volt egy zárda is, mely ugyan a minoritáké is lehetett, mint ezt már fentebb is említettük. Dugonics azt állítja, hogy a szt. Erzsébet templomának romjait gyermekkorában még maga is látta s az omladékokat csak Mária Terézia alatt hordották szét, mikor a tisza-melléki új kazamáták épültek. Dugonics egyébként azt is tudja, hogy a 1) Oklevéltár XXXI. sz. a. 2) Hazai okmánytár V. k. 388. l. 3) Lásd a Közegészségügynél a kórház fejezet alatt. |