3. kötet - Zsidó hitfelekezet

Vágó Pál

Az békés-bánáti esperesség 1862. évi márczius 26-29-én (Gál Dániel esperes és Lónyai Menyhért gondnok elnöklete alatt), úgy az 1877. évi márcz. 27-28-án (Szalay István esperes és ifj. gr. Ráday Gedeon gondnok elnöklete alatt) kerületi üléseit Szegeden tartotta. Ez utóbbi alkalommal a jelenlevőket a város fogadta vendégeiül.

IX. Zsidó hitfelekezet.

Szegednek a régi időkben, a mohácsi vész előtti időszakban is volt zsidó lakossága. E nélkül ipar s kereskedelmi tekintetben talán aligha is emelkedett volna azon fontosságra, amelyre különben jutott. De Istvánfi Szeged zsidó lakosságáról különösen is említést tesz, midőn a Tóth Mihály-féle hadi vállalatról szólva kiemeli, hogy a hajdúk a kereskedők boltjait, úgy a vámokat és adókat bérben tartó zsidó vámosok házait kirabolták, hol temérdek arany s ezüst drágaságot, selymet és bársonyt is bőségben találtak (1).

Az 1600. évről egy Emeng (2) nevű szegedi zsidóról emlékezetül maradt az is, hogy a Nándorfehérvárra utazó s a rabságba vetett kecskeméti küldötteket 111 frtért kiváltotta, később pedig a tatároktól 500 frt sarcz egy részére nézve kezességet vállalt (3).

Kétségtelen tehát, hogy Szegednek minden időben voltak zsidó lakosai. De a törökök kiűzése után ezeknek is el kelle hagyni Szegedet. A várerődítési munkálatok alkalmával, 1714. esztendőben, mint másutt láttuk, két pozsonyi zsidó (Keppich testvérek) akart letelepülni, aminek következtében az 1719. évi szabadalmi levél rendelkezései közé is beiktatott, hogy zsidókat befogadni és megtűrni a tanácsnak álland jogában.

De a hatóság letelepülési engedélyt csak az esetben adott, ha a zsidó a szent keresztséget felvette. Az első eset erre nézve 1731. évi május 20-án történt, mikor is a belvárosi templomban, óriási közönség jelenlétében egy zsidó a keresztséget Demeter néven felvette. A neophitának Podhradszky György főbíró lett a keresztapja (4) s a tanács május 18-án tartott űlésében "itt maradására" 25 frtot szavazott meg, mi akkor jelentékeny összeg volt (5).

A helytartó-tanácsnak a zsidók összeírására vonatkozó körren-

1) Istvánfi Nicol.: Historarium de rebus Ungaricis. Coloniae 1622. 317. lap.

2) Emeng török szó, raktárfelügyelőt jelent.

3) Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1861. II. k. 54-55. l.

4) Belvárosi plébánia kereszteltek anyakönyve.

5) Szeged v, tanácsi jegyzőkönyve, 1731. év, 52. lap.

delete fölött 1768. évi okt. 3-án a tanács még örvendve jelentette: "nálunk isten kegyelméből mint ezelőtt, úgy most is, egyetlen zsidó sem lakik, miért is a zsidó családok összeírása nem eszközölhető" (1). A környék falvaiban s mezővárosaiban azonban mindenütt voltak zsidók, kik a szegedi vásárokon s hetipiaczokon meg-megjelenve, a város kereskedelmi ügyeire befolyással voltak (2).

József császár 1781. évben a híres "türelmi rendeletet" kibocsájtván (3), a zsidók előtt a szabad királyi városok kapui is megnyíltak, ámbár Szegeden már a rendelet megjelenése előtt történtek már letelepülések. Még azon évben Pollák Mihály zsidó letelepült, de engedély nélkül (4). 1784-ben Pollák, Sakter (metsző) Jakab, Wolf Jakab, Spitzer Izrael, Jakab Márk és Izrael Márk zsidók kértek a tanácstól települési engedélyt, mit később a helytartó tanács közbevetett rendelete alapján meg is kaptak azon kijelentéssel, hogy boltot nyithatnak s kereskedést is folytathatnak (5).

Így az 1785. évben már 11 zsidó család lakott Szegeden, a következő évben már 18 család s 2 nőtlen, 1799-ben pedig már 58 volt a családok száma, kik közül néhány már házat s telket is szerzett.

A kereskedők azonban nem jó szemmel nézték a versenyző zsidók szaporodását; utánjárásaikra ennélfogva a tanács 1799. évi ápr. 15-én el is rendelte, hogy több "jövevény szemetes zsidóknak itt való lakása és hosszasabb maradása meg ne engedtessen"; s a házak, telkek vételétől ezúttal el is tiltattak, egyébként pedig adóztatás alá vonattak. E végből a zsidókat felhívták, hogy kebelükből egy zsidó bírót válaszszanak, ki a települési engedélyijei bírókat nyilvántartsa, a türelmi és városi adókat beszedje s a hatóságnak a zsidókra vonatkozó rendeleteit végrehajtsa.

De azért a zsidók csak szaporodtak. 1808-ban már 60 család 357 lélekszámmal volt letelepedve. Ezek közül 1 nagykereskedést (Wodianer Fülöp), 10 kereskedést, 34 házalást folytatott, 1816-ban 101, - 1825-ben 111, - 1848-ban 337 (1682 lélek) zsidó család lakott Szegeden. Ezek közül kereskedő volt 73, iparos 57, gazdálkodó 3, eczet-főző 1, pálinka és szeszégető 4, mészégető 1, napszámos 27, hajhász 14, üzleti biztos (bestellter) 21, fuvaros 5, hajós 4, rabbi és hitközségi hivatalnok 2, tanító 5, orvos és sebész 4, hivatalnok 3, szolga 4. Az iparosok a zsidókat a czéhekbe fel nem vették s keresztény segé-

1) Szeged v. közigazgatási levéltára az idézett évről.

2) Reizner J.: Történelmi vizsgálatok a zsidók szegedi letelepülése körül. Szeged 1885. (Különnyomat az 5. jegyzetben idézett műből.)

3) Sammlung der kais. kön. Landesfürstlichen Gesetze und Verordnungen in Publico Ecclesiasticis. Wien, 1784. 137. és 154. 1,

4) 1784. évi szept. 18-án kelt 733. sz. tanácsi határozat.

5) Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-1885. Szeged, 2. l.

deket nem tarthattak, de nyílt ajtóknál dolgozhattak (1). - 1855-ben 400 (2093 lélek) volt a zsidó családok száma. Az 1870. évi népszámlálás alkalmával pedig a zsidó lakosság 3628 lélekből állt s így az összes lakosságnak 5.16% -át képezték.

A telepedők már az első években ingatlanokat is szereztek, de mint fentebb előadtuk, a tanács 1799-ben elrendelte, hogy jövőre csak a tanács engedélyével vehetnek házakat. Így az 1814. évig 14 ház volt zsidó kézen. A tanács ekkor egy külön területet s kört jelölt ki, amelyen belül a zsidók házakat vásárolhattak (ghetto). Felsőbb engedélyek útján azonban e körön kívül is vásároltak házakat, vagy ha a tulajdonjogot meg nem szerezhették, mint jelzálogos hitelezők birtokolták azokat. Ezért, valamint a zsidóság szaporodása okából is, a község kérelmére, 1838. évben a házkört megnagyobbították s a mai Jósika-, Kálvária-, Feketesas- és Mérey-utczák vonalában a Mars-térig terjedőleg kibővítették. A házkör és birtokszerzési tilalom 1858. évi június 21-én szünt meg s a tanács ezen határozata felsőbb megerősítést nyert (2).

Feltünő jelenség azonban, hogy a szegedi zsidók közül, bár többen foglalkoznak földmíveléssel és gazdálkodással, különösen haszon-bérgazdasággal, azért a város 14 négyzet-mértföldnyi határterületén zsidó kézen tulajdonjogilag mindössze sincs 200 holdnyi földbirtok. E körülmény talán a szegedi különleges gazdasági viszonyokban, a birtoktestek elaprózásában s a földek magas árában találja magyarázatát.

A zsidók különben már betelepülésük alkalmával megalkották a hitközséget. Ennek 19 pontból álló szervezete az 1791. évről máig fennmaradt. E szabályok 1801-ben módosíttattak s bővíttettek, de 1813-ban már új szabályok készítése vált szükségessé. Ez ideig az előljárósági tagok intézték a hitközségi ügyeket; de most, illetőleg 1826. óta erre nézve egy 31 tagból álló képviselőtestület is befolyást nyert. Ennek választási módjára nézve 1830-ban külön szabályzat készült.

A hitközség szervezetét illetőleg, Miskolczy István városi aljegyző közbejöttével 1842. évben ismét új szabályok készültek, melyek a hitközségi autonom ügyeken kívül, a zsidók egymás közt fennforgó polgári természetű ügyeinek és követeléseinek 30 frtig terjedő elbírálását is felölelték. De e szabályzat jóváhagyást nem nyert s e helyett 1857. évben Bonyhády István megyefőnök egy egészen új szabályzatot erőltetett a hitközségre, melynek értelmében az előljárókat és bizalmi férfiakat a megyefőnök nevezte ki. E szabályok 1863. évig maradtak érvényben, mikor is Löw Lipót főrabbi által

1) Első magyar zsidó naptár és évkönyv. Pest, 1848.124-125. és 135. lap.

2) Löw I. és Kulinyi Zs.: i. m. 3-27. lap. - Allgemeine Zeitung. 1857. évf. 142. sz.

javasolt új községi szervezet lépett életbe, mely 1867-ig, illetőleg 1870. évig volt érvényben. Ekkor az izraelita congressus határozataihoz alkalmazott legújabb hitközségi szabályok léptek életbe. Ennek értelmében a hitközség képviselője az elnök; a hitközség ügyeit intézik: a nagygyűlés, közgyűlés, előljárósági tagok, illetőleg a cultus, iskolai, pénzügyi, jótékonysági, gazdasági elöljárók, a pénztárnok s az ügyész. Ezek némelyikéhez (kultusz, iskola stb.) külön bizottságok is szervezvék (1).

A zsidó hitközségnek az izraelita congressusra megválasztott képviselői voltak: Lichtenberg Mór és dr. Rosenberg (Rósa) Izsó. - Feljegyzésre méltó egyúttal az, hogy az 1861. évben megalakult városi képviselő-testület ülésén Kremminger Antal prépost plébános indítványozta, hogy a képviselő-testület egészítse ki magát a "zsidó polgártársakkal." Ugyanezen indítványt 1867. évben megújította Óváry Pál ügyvéd. De mindkét alkalommal, a zsidók azon óhajának nyilvánítására, hogy a közügyekben nem mint felekezeti tagok, hanem az egyenjogúság alapján mint polgárok kívánnának részt venni, az indítványt mellőzték.

A hitközség elnökei s illetőleg bírái voltak: 1878-tól Spitzer Izrael, 1791-től Pollák Farkas, 1793-tól Spitzer Izrael, 1798-tól Politzer Löbl, 1799-től Spitzer Izrael, 1800-tól Pollák Farkas, 1805-től Spitzer Izrael, 1807-től Deutsch Hersl, 1808-tól Wodianer Fülöp, 1809-től Pollák Mihály, 1810-től Kohen Ábrahám, 1813-tól Wodianer Fülöp, 1814-től Auslander Salamon, 1815-től Wodianer Fülöp, 1816-tól Wodianer Sámuel, ki azonban a hitközség engedelmeskedésének megtagadása alkalmából rövid idő mulva lemondott s helyét Cajus Mandl foglalta el. 1817-től Kohen Ábrahám, 1819-től Levy Mátyás, kinek már a hitközségi ügyek vezetésében "esküdt" társai, a templom-atyák és pénztárnokok s ezen felül még 5 ülnök segédkeztek.

1820-tól Wodianer Sámuel, 1821-tól Kohen Ábrahám, 1824-től Basch József, 1826-tól Kohen Ábrahám volt a bíró. Ekkor alakult meg először a 31-es tagú választmány, hol egy, hol 3 évre. Ennek elnöke a szószóló volt. 1831-től Pollák Domán Simon, 1833-tól Kohen Ábrahám, 1835-től Pollák D. Simon, 1836-tól Kohen Ábrahám, 1837-től Basch József, 1842-től Pollák D. Simon, 1846-tól Deutsch Salamon, 1847-től Kohen Ábrahám volt a zsidó hitközség bírája.

1848-49. évben egy öt tagú felügyelőség vezette az ügyeket, 1850-ben pedig Lichtenberg Ábrahám lett a bíró, kit 1852-ben már mint "elnök", Politzer Salamon váltott fel. Ezután következtek: 1856-tól Pollák D. Simon, 1857-től Ausländer Simon, 1859-től Politzer Salamon, 1860-tól Bamberger Sámuel, 1864-től Singer Vilmos, ki csakhamar

1) Löw I. és Kulinyi Zs. i. m. 47-72. lap.

lemondván, helyét Bamberger foglalta el; 1865-től rövid időre Ausländer Simon, majd Bamberger, 1866-tól Weiner Mór, 1867-től Politzer Salamon, 1870-től Reitzer Jakab s 1873-tól Prosznitz Vilmos.

A hitközségi tanácskozmányokon, miként a czéheknél s a görögkeletieknél, a tanács egyik tagjának személyében kinevezett biztos egész 1867. évig részt vett, sőt a tanácskozmányokat ez vezette (1).

A hitközség kultusz-adója 1789-ben 175 frt, 1790-ben 139 frt, 1799-ben 228 frt 46 kr., 1810-ben 827 frt, 1820-ban 759 frt 15 kr., 1862-ben 3999 frt 53 kr. s 1878-ban 10,106 frt 96 kr. volt. Ezentúl gabellából és egyéb czímen is tetemes bevételek mutatkoztak. Gabel-lából 1842-ben 2448 frt 48 kr., 1852-ben 4175 frt 52 kr., 1862-ben 3376 frt 26 kr., 1878-ban 648 frt folyt be.

A kiadások, illetőleg a hitközségi tisztviselők és intézmények költségei 1842-ben 2655 frt, 1852-ben 5272 frt 30 kr., 1862-ben 9899 frt 36 kr. s 1878-ban 10,850 frt 40 krt tettek. De ezentúl még iskolai kiadások és más humanitárius költségek is voltak.

A hitközség országos türelmi adója 1789-ben 72 frt 30 krajczárt, 1826-ban 391 frt 30 krt s 1846-ban 2106 frtot tett. Ez utóbbi esztendőben a türelmi adót eltörölték.

Az 1797. évi nemesi fölkelés (insurrectio) alkalmából a hitközség 181 frt rendkívüli kirovást viselt. A forradalomban való részvételért pedig büntetésből 1849. évi aug. 6-án, a szegedi zsidó hitközségre Haynau 25,000 pár bakancs beszolgálását vetette ki. A hitközség ekkor a Skene-féle brünni czéggel kötött szerződést, hogy a rengeteg bírságolásokat elkerülhesse. A bakancs-költségek czímén 282 hitközségi tagra 83,988 frt járandóság lett kiróva.

Az országos izraelita iskolai alap javára pedig a hitközségi tagok 10,400 frttal lettek megterhelve, mely összeg részletekben 1854. évig teljesen befizetve lett.

1807-ben a törvényhozás a zsidók hadkötelezettségét kimondván, a zsidókra kivetett újoncz jutalékot a szegedi zsidók felfogadott egyének útján állították ki. Ennek költségeit is aránylagos kirovás útján a hitközség tagjai viselték. E czímen már az első évben 2065 frt költség merült fel. 1831-ben a zsidók részéről kiállítandó újonczok száma 3 volt. 1840-ben az újoncz-váltsági költség-kirovások megszüntek, e helyett a személyes előállás, állítás vagy megváltás kötelezettsége lépett életbe (2).

De még más különféle járulékok és kivetések is voltak, melyeknek mérve és összesége oly tetemes, hogy valóban bámulatos és páratlanúl áll a zsidók amaz áldozatkészsége, melyet a hitközségi terhek

1) Löw I. és Kulinyi Zs. i. m.

2) Löw és Kulinyi i. m. 115-147. l.

viselése körül tanúsítanak. A hitközség egyébként a városi közpénztárból segélyt is nyer. Talán Szeged város volt a legelső az országban, mely 1861-ben a zsidó hitközségnek iskolái fenntartására évi 500 frt segélyt szavazott meg, mely később 1000, illetőleg 2000 s végül 3000 frtra lett felemelve.

A zsidók betelepülésük után legott állítottak zsinagógát s e czélra külön épületet óhajtottak emelni. Ez iránt tett kérésüket a tanács azonban 1792. évben elutasította s a helytartó-tanácshoz való felfolyamodásuknak sem lett eredménye, miért is az imaház ideiglenes bérhelyiségben maradt. A hitközség 1798-ban ugyanezen czélra alkalmasb épületet óhajtott megvenni, illetőleg elcserélni, mi ellen a választott község óvást emelt. A tanács ennélfogva a cserét meg nem engedte, a hitközség pedig 1799. évi aug. 4-én a helytartó-tanácshoz felfolyamodva, egyúttal a zsinagóga építési czéljaira gyűjtéseket indított.

Az előljáróságnak szívós kitartással való utánjárásai következtében, 1803. évi június 21-én végtére a tanács megengedte, hogy a hitközség az óhajtott épületet a német-utczában felállíthatja, reversálist vévén a hitközségtől, hogyha a városból kitelepülni tartoznának, az épületért kártalanítást nem igényelnek. Az engedély miatt most Kőszeghy József plébános tiltakozott és cánoni perrel fenyegette a tanácsot, mitől csak nagynehezen állt el. Így a zsinagóga bár nem a német-, hanem a korona-utczában még ez évben felépült, illetőleg átalakíttatott.

Húsz év mulva az épület már szűk és elégtelen, de egyúttal közveszélyes is lett; miért is a hitközség 1825. évben új zsinagóga építését határozta el, miközben a régi épületet lebontották, mely idő alatt a zsinagóga a "zöld koszorúhoz" czímű vendéglő (az Attila-utcza és a Tisza Lajos-körút keresztezésénél) kibérelt helyiségében volt berendezve.

Az új zsinagóga építésére vonatkozó engedélyt a tanács még az 1838. évben megadta, de az építkezést csak 1840-ben kezdették meg s 1843. évben befejeztetvén, a templom ugyanez évi május 19-én, Schwab Arszlán, pesti főrabbi által nagy ünnepélyességgel lőn felavatva. 1857-ben a templom nagy újítás és kijavítás alá került (1).

A hitközség első rabbijául 1789. évi febr. 22-én Jechiel választatott meg. Utóda 1790. évi decz. 19-én Bak Hirs lett, ki 53 évig szolgált s 95 éves korában halt meg. 1843. évi aug. 20-án Pillitz Dániel lett a rabbi, ki egy talmudellenes röpirata által a hitközség némely tagjainak heves támadásait idézte maga ellen s ennek következtében 1846. évi aug. 9-én, illetőleg 1847. évi április 27-én állásáról lemondott. Távozása után a rabbiság egy ideig betöltetlen volt. A megyefőnök sürgetéseire, a hitközség 1850. évben a rabbiság betöl-

1) Löw I. és Kulinyi Zs. i. im. 148-163. l.

tésére vonatkozó tanácskozmányokhoz képest, a nagyhírű és hazafias jellemű Löw Lipót pápai főrabbi megválasztásában állapodott meg, ki csak kevéssel az előtt szabadult ki új-épületi fogságából, de azért még mindig vád alatt állt.

Löw a meghívást és választást elfogadta s 1850. évi okt. 21-én a felsőbbi jóváhagyás kijelentetvén, ugyanaz évi decz. 10-én állását elfoglalta s ezt a hitközség legnagyobb büszkeségére 1875. évi okt. 13-án bekövetkezett elhunytáig a legnagyobb buzgósággal töltötte be.

Az ó-szövetségi patriarchák ez érdekes alakja, tudományossága, irodalmi munkássága s hazafias magyar érzelmei által a hazai zsidóságnak legünnepeltebb férfia volt. Elhunyta alkalmával a város közönsége is jegyzőkönyvébe iktatta "a haza, az alkotmány, a magyar nyelv és nemzetiség érdekében tett nagybecsű szolgálatait, ezen város jóléte és előmenetele, különösen közmíveltségi viszonyainak fejlesztése érdekéből tett fáradozásait, osztván mindazon érzelmeket, melyektől a boldogultnak mélyen sújtott családja és barátai, úgy a hitközség tagjai eltelve vannak" (1).

1877. évi júl. 31-ig mint helyettes, dr. Bacher Vilmos működött mint rabbi. 1878. évi szept. 8-tól fogva a zsidók lelkésze dr. Löw Immánuel főrabbi (2).

A zsidó felekezeti intézmények közül, a szegények segélyezésére 1831-ben keletkezett s 1865-ben megszünt "tápláló társaság", az 1835-ben alakult nőegylet, a város legrégibb nőegylete s ennek kebelében 1865-ben keletkezett "szegény és árva leányokat kiházasító egylet" említendők. Továbbá: a chevra kaddisa (szeretetet gyakorló szent egylet), mely a temetkezési és szegény segélyezési ügyeket karolja fel, mely még 1787. évben keletkezett s alaptőkéje legutóbb 40,000 frtot tett; a betegápoló és temetkezési egylet, mely 1821-ben keletkezett; a koma-egylet, mely 1860-ban alakult s születések alkalmából a szegénysors úakat részesíti támogatásában (3).

Az izraelita congressus határozatainak kihirdetése után Szegeden egy orthodox hitközség is keletkezett. A tagok kevés számmal voltak, s jobbára a korosabb és szegényebb sorsú zsidók közül kerültek ki. A gyöngy-utczában bérben birt imahelyiségük az árvíz alkalmával öszszeomlott.

1) Löw Lipót végtisztelete. Szeged, 1876.

2) Lőw I. és Kulinyi Zs.: I. m. 163-255. l.

3) U. a. 259-329. l.

előző | tartalom | következő