Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
TIZENKETTEDIK RÉSZ. HATÓSÁG ÉS TÁRSADALOM. I. Követküldés. II. Törvénykezés. III. Közigazgatás. IV. Rendészet. V. Árvaügyek. VI. Adózás. VII. Katonai ügyek. VIII. Polgárság és polgárőrség. IX. Községi háztartás. X. Népesség. XI. A nyilvános élet és az egyesületek. 1. Közmívelődési egyletek. 2. Jótékony egyletek. 3. Politikai egyletek. 4. Kaszinók, társalgó körök. 5. Sport egyesületek. I. Követküldés. A szabad királyi városok közjogi helyzete, rendi képviselete lassanként fejlődött ki. Az országgyűléseken a szabad királyi városok küldöttei talán Zsigmond király idejében vettek részt legelőször. Mátyás királynak már több oklevele maradt fenn, mely a városoknak az országgyűlésekre való meghívásáról szól (1). Szeged mint országgyűlésileg is beczikkelyezett régi szabad királyi város a régi országgyűléseken mindenesetre részt vett. Zsigmond királynak 1405. évi törvényei (decretum minus), melyeket a város részére Mátyás király 1464. évben átírt s kiadott, mely törvény kizárólag a szabad királyi városok jogairól és közjogi állásáról szól, elég támpontot nyújt azon következtetésre, hogy a régi országgyűlésekre Szeged is meghívást nyert s azokon követei által képviselve is volt. A régi országgyűlési emlékek és iratok csak töredékekben maradtak fenn s így nem tudjuk, hogy kiket küldött a város követekül. De az világos, hogy az 1514. évi budai, 1518. és 1519. évi bácsi, az 1521. évi és az 1523. évi budai, úgy az 1525. évi mindkét rákosi gyűléseken Szeged város követei megjelentek, keserves sorsukat, a kunoknak határsértéseit, foglalásait, úgy a fekete sereg garázdálkodásait érzékenyen panaszolták, úgy hogy a rendek a szegediek sérelmeivel behatólag és gyakorta foglalkoztak (2). A mohácsi vész után Szeged többnyire a nemzeti királyság pártjához tartozva, a Ferdinánd király által egybehívott gyűléseken nem vett részt. A török hódoltság alatt pedig az általános politikai viszonyoknál és a szegénységnél fogva a város követeket nem küldhetett s talán királyi meghívó leveleket sem nyert. Utóbb a város közjogi állása, szabad királyi városi rangja majdnem feledésbe ment, vitássá vált s láttuk, hogy annak kivívásáért a város közönsége mily küzdelmet fejtett ki. 1) Kovachich: Vestigia Comitiorum. Buda, 1790. 331-334. l. 2) Lásd: A kunok betelepülése és a puszták iránt való viszály - úgy: A fekete sereg kihágásai - czímű fejezeteket. I. köt. 67. és 86. l. 48 III. Károly király koronázására, az 1712. évi pozsonyi országgyűlésre szóló királyi meghívó levelet azonban már Szeged városának is megküldötték (1), noha a város közjogi állása még akkor elismerve nem volt, aminthogy Szeged követeinek megjelenése a rendek észrevételét költötte fel. Ez országgyűlésen a várost Tömösváry János főjegyző és Rózsa Dániel, majd Siskovich András tanácsnokok képviselték. Ugyanők (Tömösváry és Siskovich) küldettek fel az 1715. évi pozsonyi dietára, mely alkalommal Szeged a régi szabad királyi városok sorába újra beczikkelyezve lett. Az 1722-23-iki pozsonyi gyűlésre Csőke János főjegyzőt és Müller János tanácsnokot küldötték fel. Utóbbi csakhamar haza tért s ekkor a város "patronus urainak" ajánlatára Podhradszky György felvidéki nemes ifjú nyert megbízást, kit a tanács ekkor még nem is ismert. A további országgyűléseken a város követei voltak: 1728-1729-ben Podhradszky
György főjegyző és Nagy Pál tanácsnok. E követek nem a város közönségét, hanem csak a hatóságot képviselték. Míg kezdetben a követeket (ablegatusok vagy deputatusok) a belső és külső tanács a választott községgel egyetemben választotta, addig utóbb a tanács teljesen magához ragadta a jogot s a választás is csak a kebelbeliekre terjedt ki. 1) Oklevéltár CLXXVIII. sz. a. 49 Ép azért vonakodtak a rendek a városi küldötteknek a "singillativ" szavazatot megadni, mert a küldötteket a kamara veszélyes eszközeiül tekintették (1). Az udvari kamara ugyanis a felfüggesztéssel és elbocsájtással való fenyegetései által a városokra oly befolyást és nyomást gyakorolt, hogy attól lehetett tartani, hogy a városi követeknek adandó "singillativ" szavazás az alkotmányt veszélyeztetni fogja. E kérdés és a szabad királyi városok rendezésének ügye (coordinatio), az utóbbi rendi országgyűléseken mind sűrűbben felmerült. A választott község (communitas) is érdeklődött az ügy iránt s a tanácsnál sürgette, hogy a követutasítások készítésében és a választásban a polgárság befolyása biztosíttassék. Felsőbb helyre intézett kérelem következtében elrendeltetett, hogy az utasítások kimunkálásánál, valamint a követválasztásoknál is, a választott községen kívül még a polgárságnak 42 megbízottja is részt vehessen. Az utasítások készítése és a választás is az 1843. év óta már ily módozattal történt, sőt a követjelölés már a választott község tagjaira, valamint a polgárság megbizottaira is ki lőn terjesztve. A követutasítások régebben a helyi sérelmek orvoslására irányultak. Annak helyén már előadtuk, hogy az 1722. évi országgyűlésre küldött követek a várparancsnokok és a katonai határőrség túlkapásai, úgy a kun puszták ügyében, minő utasításokat nyertek s a követek a sérelmek orvoslását mily módon és eredménynyel sürgették. Az 1728-29. és 1741. évi országgyűlések alkalmából is ily helyi sérelmekre vonatkozó utasításokat nyertek a követek. Ennek következtében történt, hogy az 1741. évi 39. t.-cz. a város sérelmeinek megszüntetését ő felségének kegyeibe ajánlotta. Ez ügyben Kárász Miklós főjegyző, 1742. évi április 6-án, az udvari hadi tanácsnál és az udvari kamaránál a város panaszait kimerítőleg ismertette (2). Ennek daczára az 1751. évi 31. és 32. t.-czikkek szerint a sérelmek orvosolatlanul maradtak, úgy hogy az országgyűlés ismételten ajánlotta a felségnek, hogy az utóbbi török háború alkalmából a hadseregnek kiszolgált szénamennyiségért a város kártalaníttassék s hogy a város által égetett téglákból, a várparancsnok által elvett illetőségek (minden égetés után 2000 tégla) szedésétől a várparancsnok jövőre eltiltassék, a multra nézve pedig a város kártalaníttassék. Az országos és közérdekű kérdésekre nézve a követek utasítása legtöbbször az volt, hogy a "többséghez alkalmazkodjanak." A város küldötteinek az országgyűléseken tekintélyük, befolyásuk csak igen ritka esetben volt. A szegedi követek alig-alig tűntek fel. 1) Jászay Pál: A szab. kir. városok szavazati joga országgyűléseken. Pest, 1843. 2) Cs. és kir. közös pénzügyminiszteri levéltár magyar kamarai osztálya Bécsben. 50 Az 1827. évi VII. t.-cz. által, a porták összeírására alakított or küldöttség egyik tagjául Nagy Ferenczet mégis megválasztották. Lengyel Pál pedig az 1832-36. országgyűlésen azon küldöttség tagjául lett megválasztva, mely a magyar büntető törvénykönyv javaslatát kimunkálta. A két utolsó rendi országgyűlésre felküldött követek - Szilber (Bérczy) és Aigner (Rengey) - már bizonyos kitüntető figyelemben és rokonszenvben részesültek. Szilber egyénisége és kedélyessége által hatott, Aigner pedig nagy tanultságával, éles ítélő tehetségével és érvei súlyával szerzett a városnak barátokat (1). De legfőként feltűnést keltett szabadelvű utasításuknál fogva részesültek azon kitüntetésben, hogy a felszólalók ajkáról több ízben a "Szeged vármegye követei" czímezés hangzott el.
Lengyel Pál. Szilber Antal. E követutasítás, mint fentebb is említők, már a polgárság befolyásával készült s azon eszméket ölelte fel, melyeket Somogyi Antal, a híres szathmári 12 pont szerzője, Fadgyas Pál, Osztróvszky József és az akkori szegedi ügyvédi karnak lelkes ifjú tagjai hangoztattak. E követutasítás a következő pontokból állt: 1. A régi országos és helyi sérelmek orvosoltassanak. Ezek sorában különösen a követválasztások ügye volt kiemelve. 2. Az országgyűlés, a pestmegyei utasítás értelmében a részek (partium) követeivel egészíttessék ki. 3. A törvények szigorú végrehajtása iránt biztosító és felelősségi törvény alkottassék. 1) Beksics Guszt.: A democratia Magyarországon. Budapest, 1881. 49. lap. 51 4. A házi adó aránylagos viseléséhez a nemesség hozzájáruljon. 5. Az országgyűlési ingyen szállások megszüntessenek. 6. Kerületi napló s országgyűlési hírlap szerkesztessék. 7. A magyar nyelv ügye végkép intéztessék el. 8. Nemzeti bank állíttassék. 9. Az ősiség törültessék el, a hitbizományok szűnjenek meg, a zálogok (a bíróiakat is értve) záros határidő alatt váltassanak vissza s ezentúl semmiféle ősiségi vagy zálogos per ne indíttassék. Az örök-felvallások felbonthatatlanok legyenek. 10. Addig is míg az ősiség eltörültetik, a városokban "hiteltárak állíttassanak fel, hol a város összes közjavai szolgáljanak "zálogványul" (hypotheca) s onnan birtokarányban kiki nyerjen oly kölcsönöket, hogy a kamatok által a tőke is törlesztessék. 11. Nem nemesek is viselhessenek bárminemű hivatalt és szerezhessenek nemesi fekvő javakat, az idegenek azonban csak az esetben, ha magyarul tudnak. Kivétel csak a gyárak alapítása esetén engedtessék. 12. Verbőczy I. r. 9. czímének rendelkezése (a nemesi sarkalatos jogok, kiváltkép a személyi szabadság), az ország minden lakójára kiterjesztessék. 13. A vámok az országgyűléseken állapíttassanak meg s a hazai gyáripar védővámok által biztosíttassék. 14. Az útak készítéséhez akár vámfizetés, akár adózás útján mindenki hozzájáruljon. 15. Az egyedárúságot törüljék el. 16. A fiumei vasút és a duna-tiszai hajózható csatorna (pest-szegedi) építtessék ki. 17. Az oktatás- és nevelés-ügy a polytechnikum, reáliskolák és tanítóképezdék felállításával rendeztessék. 18. Bármely vallás gyakorlata egyenlően szabad legyen, a vallás-különbség jogkülönbségekre okul ne szolgáljon. 19. Az egyházjavak haszonélvezői az országgyűlésnek számoljanak, ha valjon a jövedelmeket a kitűzött czélokra fordították-e? 20. A házasságok törvény által polgári kötéseknek nyilváníttassanak s a vegyes házasságok kérdése véglegesen rendeztessék. 21. Országos "statisztikai bureau" szerveztessék, mely minden közügyi adatokat összegyűjtvén s rovatonként egybeállítván, azt évenként sajtó útján közzé tegye. 22. Az ügyvédek nyelvkötési büntetése (silentium) s a tanulóknak az iskolából való kizárása törültessék el. 23. A tárnokszék megszüntetésével
a városi perek felebbvitele a királyi kúriára történjék, hol jövőre
városiak is alkalmaztassanak bírákul. 52 24. A földesúr és jobbágyok közötti viszonyok általános kényszermegváltás által rendeztessenek. 25. A szabad királyi városok kormányzati ügyei és törvényhozási jogai rendeztessenek. 26. Minden évben, az 1764-65. évi II. t.-cz. értelmében, Budapesten országgyűlés tartassék. 27. A sajtószabadság elvére alapított sajtótörvény alkottassék (1). A városok rendezésére vonatkozó 25. ponthoz tartozólag az utasítás további részletei arra irányultak, hogy a városok az udvari kamara hatásköréből kiszabadítva, a helytartótanács felügyelete alá helyeztessenek s törvénykezési, közigazgatási, rendőri és gazdasági ügyeik egymástól elkülöníttessenek. A közügyek intézésére képviselőtestület szerveztessék s ennek tagjai az összes adózók titkos szavazata útján 6 évre választassanak. A tagok száma a lakosságéhoz 1:44 arányban állapíttassék meg, amely esetben Szegednek 40,000 főre becsült lakossága után 1000 képviselője leendett. A tisztviselőket 6 évi időtartamra a képviselőtestület választotta volna.
Gerencsér János. Ily utasításokat adott Szeged az 1843-44. évi országgyűlésre küldött követeinek, melyek méltán feltűnést keltettek. A szabadelvű eszmék részben az 1848. évi alkotásokban, részben egy félszázad után érvényesülhettek. A szabad királyi városok rendezésének kérdésében a szegedi követek az országgyűlésen csaknem vezérszerepet vittek s felszólalásaik legtöbbször döntők voltak. A törvényjavaslat akkoriban el is készült, de a főrendiház azon sok hátrányos módosítást tett. Különösen a kormány érdekeit képviselő "főfelügyelő" jogköre oly annyira kitágult, hogy azon módon a városok haladását s a polgárság viszonyainak javulását alig lehete remélni. E módosítások különösen Szegeden nagy visszatetszést keltettek. Az ifjúság mozgalmaira a hatóság a módosítások mellőzése érdekéből az országgyűléshez feliratot is intézett. Ezt a rendek tetszéssel és elismeréssel fogadták ugyan, de a javaslatból törvény nem lehetett (2). 1) V. ö. II. köt. 42. l. 2) Pesti Hírlap: 1843. év 239., 241., 247., 252., 294. és 1844. év 320. sz. - Jelenkor: 1843. évf. 37., 1844. évf. 55. és 1845. évf. 4., 30. és 55. sz. - Hirnök: 1844. évf. 92. sz. 53 A régi dietákra küldött követek napidíjait mindenkor a város fizette (1). Legutóbb a követek 4 frt napidíjat élveztek. Rendelkezésükre adtak egy-egy hajdút s irnoktartásra is fel voltak jogosítva. Hogy e költségek mily jelentékenyek voltak, kitűnik abból is, hogy Gerencsér János részére az 1832-36. évekre kiérdemelt költségei fejében 5100 frtot utalványoztak. Ennek daczára az országgyűlési költségeket a városokra is kiróták. Így például az 1715. évi dietalis taksa fejében a városra 1500 frt lett kiróva. A város akkori nyomasztó viszonyainál fogva ez összeget még 1721-ben sem birta kifizetni s gr. Erdődy kamarai elnök sürgetéseire azt jelentette, hogy "a nyomorúságos állapotoknál fogva" fizetni nem képes, de a legközelebb felveendő kölcsönből a tartozást lerója (2). 1729. évben az országgyűlési költségek járuléka 770 frtot tett (3). A kamara utóbb már azt követelte, hogy a követek a járulékok fedezésére egy bizonyos összeget magukkal előre hozzanak fel és azt a pozsonyi banknál helyezzék el. Így történt az, hogy az 1741. évi koronázó országgyűlés alkalmával a királynénak nyujtandó nemzeti ajándék részleteül a követek által 500 frtot küldött fel a hatóság (4). A népképviseleti alapon, az 1848. évi törvény értelmében egybehívott pesti nemzeti gyűlésre a választás június 18-án tartatott meg. A két kerület egyhangúlag Kossuth Lajost és Klauzál Gábort választotta meg. De mindketten más kerület megbízását fogadták el s a július 2-án tartott új választás alkalmával, az első kerület (bel- és felső-város, a felső tanyával) egyhangúlag Osztróvszky Józsefet, a második kerület (Rókus, alsóváros és alsó tanya) pedig, Tóth Mihálylyal szemben óriási szótöbbséggel Rengey Nándort választotta meg képviselőjéül. A képviselőháznak működésében mindketten s mindvégig tevékenyen vettek részt. Az 1861. évi országgyűlésre szóló választások márczius 5-én tartattak. Az I. kerületben egyhangúlag Klauzál Gábor lett megválasztva, a II-ikban pedig Dáni Ferencz és Bérczy Antal jelöltek közt szavazás történt. Az előbbi 250, az utóbbi 239 szavazatot nyert s így a kerület képviselője Dáni lett. Az 1865. országgyűlésre a választások november 15-én mentek végbe. Az I. kerület Klauzál Gábort, a II. pedig, miután Bérczy a jelöléstől már eleve lemondott, Dáni Ferenczet is ellenjelölt nélkül, közfelkiáltással választotta meg. Az I. kerületben önkénytes jelentkezés alapján 547 belvárosi s 639 felsővárosi és tanyai, a II-ikban pedig 291 rókusi és 847 alsóvárosi és tanyai választó volt össze- 1) Szeged v. tanácsi jkv. 1728. év 494. lap. 2) Szeged v. közig. levélt. 1721. évi lajstromozatlan iratok. 3) Szeged v. tanácsi jkve, 1729. év 511. lap. 4) Szeged v.
tanácsi jkve, 1741. év 567. lap. 54 írva (1). Mindkét jelölt Deák Ferencz programmja alapján nyerte el a megbízást. Klauzálnak 1866. évi aug. 14-én történt elhunytával utódjául Vadász Manó közfelkiáltással választatott meg. A kiegyezési törvény s illetőleg a törvényhatósági tisztválasztási küzdelem Szeged népét két pártra szakította (fehér és zöld czédulapárt) s így az 1869. évi márczius 18-án lefolyt képviselőválasztás a pártok szenvedélyes küzdelme közt ment végbe. Az I. kerületben szavazott 1654 választó. Rigó József függetlenségi jelölt 557, Horváth Mihály püspök pedig 869 szavazatot nyert s így képviselőül Horváth lett megválasztva. A II. kerületben 1403 (Rókusról 366, alsóvárosról és a tanyáról 1037) választó szavazatából Dáni Ferencz csak 304, ellenben Ludvigh János emigrans és függetlenségi jelölt 912 szavazatot nyert. Ludvigh azonban másutt is nyert megbízó levelet, ezért és csakhamar bekövetkezett elhalálozásánál fogva is új választást rendeltek el. Kossuth Lajos ajánlatára a függetlenségi párt most Kállay Ödönre szavazott, kit Pálfy Ferenczczel szemben nagy többséggel meg is választottak. 1872. évben az I. kerületben már 1838 (belv. 1106, felsőváros és tanya 732) választó, a II. kerületben pedig 1095 (Rókusról 361, alsóváros és tanyáról 734) választó volt bejegyezve. A június 20-án tartott választáskor az I. kerületben Réh János függetlenségi jelölt 475, Horváth Mihály pedig 1024 szavazatot nyert. A II. kerületben gr. Ráday Gedeon királyi biztos 259 szavazatával szemben Kállay Ödön 623 szavazatot nyert. Az 1875. évi választás alkalmával az I. kerületnek 1731 (belv. 915, felsőváros 451, felsőtanya 365), a II. kerületnek pedig 1336 (Rókus 289, alsóváros 466, alsótanya 581) bejegyzett választója volt. Július 6-án rendkívül élénk küzdelem közt zajlott le a választás. Az I. kerületben Bakay Nándornak 459 szavazatával szemben Szluha Ágoston szabadelvűpárti jelölt 582, - a II. kerületben pedig Dobó Miklós 349 szavazatával szemben Kállay 405 szavazatot nyert. A boszniai occupatio hatása alatt az 1878. évi aug. 8-ára kitűzött választás még hevesebb mérkőzés közt folyt le, mely alkalommal az I. kerületben addig győzelmes párt elbukott. Az I. kerület választóinak száma 2168-ra (belv. 1079, fv. 572, ft. 517) emelkedett. A szabadelvű párt jelöltje, gróf Károlyi Sándor 438, Simonyi Ernő függetlenségi jelölt pedig 824 szavazatot nyert. A II. kerületnek 1719 választója közül Kállay Ödönre 473, Meák Gyula gyógyszerészre pedig 96 választó szavazott. Simonyi azonban a debreczeni megbízást fogadta el s az 1) A jelentkezések kezdetben igen lanyhán történtek, csak amidőn híre ment, hogy meglepetés készül és Klauzál ellenében Ligeti Dániel készül fellépni, jelentkeztek a választásra jogosultak nagyobb tömegekben. 55 I. kerületben a november 26-ára kitűzött pótválasztás alkalmával Pulszky Ferencz 365, Bakay Nándor pedig 640 szavazatot nyert. Az 1861. évi országgyűlés alkalmával a város közgyűlése úgynevezett, "kisköveteket" is választott. A kiskövetek a régi országgyűlési ifjúságot képezték volna. Az 1865. évi országgyűlésre is küldöttek kisköveteket, de az első szünet után ezeknek újabb kiküldése és ellátása abban maradt. Kiskövetek voltak: Muskó Sándor, Pillich Kálmán, Rosenberg Izidor, Szluha Ágoston stb. A város közgyűlésén több ízben felmerült az az indítvány, hogy a lakosság számarányánál fogva Szeged egy harmadik képviselő választására nyerjen jogot. A képviselőházhoz e végre intézett felirati kérelmeknek semmi foganatja sem lőn. II. Törvénykezés. A szabad királyi városok egyik kiváltsága és sarkalatos joga az volt, hogy polgáraik ép úgy, miként a nemesek, a kiváltságlevelek és az ország törvényei értelmében idegen hatóságok által letartóztathatók vagy elítélhetők nem voltak. Úgy a polgári, mint fenyítő ügyekben a szegedi polgárnak illetékes bírája a saját választott bírája volt. Ez a kiváltság még a várispánság intézményéből fejlett ki. Az ős Szeged lakói, mint várnépek nem a megyei, hanem a várispán (comes castri) joghatósága alatt álltak. Midőn a várispánság intézménye felbomlott s a katonai szervezet átpolgárosodott, a várnépek katonai főnökeiből lassanként politikai hatóságok lettek, kik a város igazgatását és a lakosok közt felmerült vitás ügyeket, mint a király személyesítői vagy megbizottai intézték. S miként azelőtt a várnépek az egyes katonai tisztségeket választás útján töltötték be, úgy most a polgárok és gazdák (cives et hospites) a város bíráját is a maguk kebeléből választották. Szeged népének igazi ősmagyar jellegére mutat az a körülmény, hogy a bíróválasztásban a lakosság minden tagja részt vett, még pedig oly hévvel, hogy a választások lázongások és verekedések közt folytak. Azért Zsigmond király 1412. évben elrendelte, hogy ezentúl a lakosság minden év szt. György napján 40 alkalmas képviselőt válaszszon, akiknek tisztje leszen a bírót és az esküdt polgárokat megválasztani (1). Így fejlődött ki a választott község (communitas), a város régi képviselő testületének intézménye. Az ősi nemzeti szellemet ez az új rend annyira megrontotta, hogy 1) Oklevéltár LX. sz. a. |
