209

1858-ban a hatósági szülésznők betudásával Szegeden 16 bábaasszony működött (1). 1867-ben számuk 22-re (2), 1870-ben 25-re (3), 1875-ben pedig 27-re rugott, kik közül 16 róm. kath., 10 zsidó, 1 gör. kel. vallású volt (4). 1880-ban a népszámlálás szerint a Szegeden működő szülésznők száma 30 volt.

3. GYÓGYSZERTÁRAK.

Régen az orvos egyúttal gyógyszerkészítő is volt (5). A gyógyítással foglalkozó borbélyoknak és bábaasszonyoknak is nagy titkát képezte a gyógyszerkészítés s a boszorkány-perek előadása során láttuk, hogy ez utóbbiak füvekből, gyökerekből stb. egész készleteket tartottak, azokat főzték, párolták s különféle keverékekből kenőcsöket készítettek.

Néha a Cagliostro-féle taligás vándor-gyógytárak hordták szét az orvosszereket s igyekezett is mindenki az arcanumokkal magát bőséggel ellátni. Sok helyen a szerzetesek foglalkoztak gyógyszerek készítésével és kiosztásával, kik rendszerint valamely szent nevében ajánlották szereiket s innen van, hogy a régibb gyógytárak többnyire valamely szentről nyerték elnevezésüket. A gondos családok különben még néhány évtizeddel ezelőtt is évről-évre megújították némely hatásos gyógyfűből tartott készleteiket s az orvos rendeletéhez képest az izzasztó s más ily szereket a háziasszony készítette el.

A hazai s különösen az alföldi városok legtöbbjében, így például Debreczenben s Nagyváradon is, csak a XVII. század végén és a XVIII. század elején állították fel az első gyógyszertárakat (6).

Ámbár Szeged a XVII. század végén nagy hadi központ volt, hol a katonai raktárak mellett tábori kórház is volt, gyógytárral nem birt. Herberstein várparancsnok még az 1708. évben is, a pestis-ragály terjedése alkalmából, gyógyszerek küldését sürgette a haditanácsnál (7). A ragály terjedésének meggátlására dr. Ausfeldt Kristóf katonaorvos küldetett Szegedre, ki legott gyógyszertárat rendezett be. Sikereit maga is ezen gyógytárnak tulajdonította (8). Ausfeldt halála után, 1713-ban

1) Oláh Gy.: i. m.

2) Hivatalos statisztikai közlemények. I. évf. 3. füz. 132. l.

3) Magyarország népszámlálása.

4) Oláh Gy.: i. m.

5) Demko K.: i. m. 389. l.

6) Rotschneck Emil: A Debreczen-biharmegyei gyógyszerész-testület gyógyszertárai. Debreczen, 1882. 26. és 142. lap.

7) HKR. Proth. Exp. 1708. június hó 104. sz. 660. lap.

8) Oklevéltár CLXVII. sz.

---

210

a haditanács megengedte, hogy a gyógytárat özvegye és gyermekei örököljék (1), de azért a gyógytár katonai jellegét még egy időre megtartotta s a város joghatósága alá csak később került.

A "MEGVÁLTÓHOZ" czímzett első gyógytár kevés idő mulva Bar Antalnak, Ausfeldt sógorának birtokába került, ki azt ismét Peer Andrásnak adta el. Ez a várostól 1725. évi május 11-én gyógytára elhelyezésére telket kért. A haditanács felhívása után 1729. évi április 1-én a hetytartótanács a hatóságnak meghagyta, hogy a szükséges telket jelölje ki (2). Ekkor került a gyógytár a város joghatósága alá, mert 1727. évi deczember 9-én kelt helytartósági leiratra a tanács még azt válaszolta, hogy joghatósága alatt álló gyógyszertár Szegeden nincsen (3). A gyógytár ezután Ildefensus Castillo Jakabnak, majd Maggio Ferencznek tulajdona lett, ki 1730. évi július hó 24-én a város polgárai közé is felvétetett (4). Ez időben a gyógyszertár még befőttek - confectum - készítésével is foglalkozott, melyeket a város előkelő vendégei részére szolgáltatott ki (5). Maggio, Graff Mátyás Józsefnek engedte át a gyógytárt. A helytartótanácsnak 1736. évi jan. 31-én kelt rendelete alapján Hochberg helyőrségi orvos a gyógytárat és a gyógyszerész képességeit június 1-én megvizsgálta s mint "polgári" gyógyszerész a küldöttség előtt esküt is tett (6). 1746-ban az alkalomból, hogy Rainisch József a tanácsnál egy új gyógytár engedélyezését kérte, Graff teljesen a tanács joghatósága alá került s erről elismervényt is adott. Ekkor Rainischt kérelmével elutasították. Graff pedig 1746. évi szept. 30-án királyi oklevelet nyert, melylyel gyógytára reáljogúnak nyilváníttatott.

Graff halála után fia Antal vezette a gyógytárat, ki 1784-ben midőn tanácsnok lett, 12,000 frton a gyógytárat Prezetska Venczelnek eladta. Az új tulajdonos a mai Klauzál-téren e czélra épített házba telepedett át s a gyógytárat igen felvirágoztatta. 1814-ben a jog János fiára szállt, ki azonban 1816-ban azt Baurnfeind Nándornak adta el, ki a gyógytárat az Aradi- és Deák Ferencz-utczák sarkán levő épületbe telepítette át. Baurnfeind örökösei a gyógytárat 1871-ben Bauer József tulajdonába bocsájtották (7).

1) HKR. Proth. Exp. 1713. júl. 290. sz. 549. lap.

2) Szeged v. közigazgatási levéltára. Tanácsi jkv. II. k. 113. és 509. lap. - Linzbauer i. m. II. k. 11. lap.

3) U. o. 1727. évi tanácsi iratok.

4) Szeged v. tanácsi jkve. II. k. 586. l.

5) Szeged v. számvevőségi levéltárában az 1730-34. évi számadások mellékletei közt.

6) Tanácsi jkv. III. k. 6. és 349. 1.

7) Tiszti orvosi jelentések a gyógyszertárak vizsgálatáról.

---

211

A második gyógytár felállítására már 1746-ban volt az első kísérlet. 1792-ben Graff Antal is akart állítani. 1799-ben pedig Plath József pécsi gyógyszerész folyamodott engedélyért. Sobay tisztiorvos és a tanács pártolása alapján, Prezetska ellenzése daczára is az engedélyt folyamodó megkapta azon kikötéssel, hogy a gyógyszertárat felsővároson állítsa fel. De a felállítás elmaradt.

A tanács 1806-ban a 13,000 lélek népességű alsóváros egészségügyi viszonyainak javítása érdekéből elhatározta, hogy ott orvosi és sebészi állomás szerveztessék, valamint egy gyógytár is engedélyeztessék. A helytartótanács 1807. évi április 7-én kelt leiratában e határozat ellen kifogást nem tett. De az orvos nem ott, hanem felsővároson telepedett le s a tervezett második gyógyszertár felállítása is elmaradt. 1811. évi október 15-én Remold Jakab pesti gyógyszerész kért gyógyszertárállításra engedélyt, de elutasították, mert "két hazafiak lévén, kik legközelebb olyas patikát felállítandanak." A felsővárosi lakosság azonban a gyógytár engedélyezését sürgette s így a tanács okt. 20-án kelt felterjesztésében az engedélyezést már nem ellenezte, mire Remold a helytartótanácstól azt meg is kapta; de általános meglepetést keltett, hogy azon indoknál fogva, mert felsővároson a közlekedési akadályoknál, az épületek nedves és tűzveszélyes volta miatt a gyógytárat ott felállítani nem lehet, ennélfogva azt a palánkban állítja fel. A tanács e miatt feliratot intézett, melynek semmi következménye sem lett. Remold reáljogú gyógytárát 1812. évi június 26-án "AZ ISTENI GONDVISELÉSHEZ" czím alatt a "nagy piacz"-on megnyitotta. A felsővárosiak ugyan még ezután is kérték a gyógytár áthelyezését s bár a tanács 1812. évi július 1-én melegen pártolva terjesztette fel a tömeges aláírású kérelmet, az elutasítva érkezett vissza.

Remold után ennek sógora, Piszeker Ferencz, 1844-ben pedig Götz Károly s ennek 1852-ben történt elhunyta után örökösei voltak a gyógytár tulajdonosai. Az utóbbiak alatt Kovács Albert birta bérben. 1875. évi márczius 27-én 28,000 frton Barcsay Károly vette meg (1).

A harmadik gyógyszertár felállítására 1830. évi augusztus havában Aigner Károly kért engedélyt. Rokoni összeköttetéseinél fogva a tanács meleg pártolással terjesztette fel a kérelmet. A helytartótanács az engedélyt meg is adta, kijelentvén, hogy a gyógytár a legalkalmasabb helyen (opportunissimo loco) állítandó fel. Az engedélyes ehez képest a Klauzál-házban a Prezetska-féle gyógytár helyiségét vette bérbe. De e fölött nemcsak a két érdekelt gyógyszerész - Baurnfeind és Piszeker - hanem felsőváros lakossága is felháborodott. A közönség fájlalta, hogy ki lett játszva s kérte, hogy az új gyógytár

1) Szeged v. közig. levéltárában a hivatkozott évi jegyzőkönyvek s iratok. - Tiszti főorvosi jelentések a gyógyszertárak vizsgálatáról.

---

212

felsővárosra helyeztessék át; az érdekelt gyógyszertártulajdonosok pedig a kanczelláriánál emeltek panaszt, mely az 1831. évi febr. 22-én kelt helytartósági leirat útján elrendelte, hogy a harmadik gyógyszertár kijelölendő helye iránt tárgyalás tartassék.

A tanács azonban szembe szállt a polgársággal és a felsőbb hatósággal s a már ismert indokoknál fogva felsővárost a gyógytár felállítására alkalmatlannak jelentvén, felterjesztést intézett az engedélyes érdekében. A helytartótanács azonban nem engedett s 1831. évi május 19-én határozottan követelte, hogy az új gyógytár valamelyik külvárosban állíttassék fel s ugyanoda tartozand a másodorvos is kitelepülni.

De eközben kiütött a cholera s a július 21-én tartott űlésen az "egészségre állandóan ügyelő bizottság" a szomorú körülmény okából elrendelte, hogy az új gyógyszertár a "közönség javára" azonnal megnyittassék. Aigner ennélfogva a "SZENTHÁROMSÁGHOZ" czím alatt gyógytárát megnyitotta a már kibérelt helyiségben.

A járvány után a jogaikban sértett régi gyógyszertárak tulajdonosainak megújított kérelmére, a helytartótanács 1832. évi szept. 11-én elrendelte, hogy a harmadik gyógyszertár felsővárosra kitelepítendő s erre a tanács határidőt tűzzön ki. Szept. 28-án a hatóság e végre két évi határidőt tűzött ki, de ekkor Aigner a felséghez intézett kegyelmi kérésében azért esedezett, hogy a bérleti idő lejártáig helyén maradhasson s a kitelepülés is a belváros szélére engedtessék meg. Fáradozásai sikerre vezettek s a kitelepülés csak 1836-ban, akkor is újabb felsőbbi rendeletre hajtatott végre. A nagy piacz északi széle (ma Horváth Mihály-utcza) ekkor lett a 3-ik gyógytár határvonalául megállapítva. E gyógytár 1860. évben reáljogúnak lett elismerve. 1872. évben Kiss József tulajdonába jutott.

A negyedik gyógytár felállításának terve 1831. évi június 6-án merült fel legelőbb. Az Aigner-féle gyógyszertár engedélyezése alkalmával Pálfy János tanácsnok egész hévvel szorgalmazta, hogy a kiterjedt és népes alsóváros részére egy orvosi állás szerveztessék s ugyanott gyógytár is engedélyeztessék. Elkülönített, indokolt szavazata egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe vezettetett s fel is terjesztetett, de minden következmény nélkül. 1848. évi decz. 18-án Telbisz József Benedek engedélyt is kapott, hogy alsóvároson, a szentháromság-utczában gyógyszertárat állíthasson, de az engedélyes e jogával nem élt. 1850. évben Rorbach Antal tett lépéseket a jog elnyerésére, mit ugyanaz évi július 8-án Cseh Edvárd Nagyvárad kerületi cs. kir. biztostól meg is nyert s a gyógytárat a szentháromság-utcza felső végpontjánál "SEGÍTŐ BOLDOGASSZONY" czím alatt még ugyanaz évben meg is nyitotta.

A tulajdonos ugyan csakhamar megkísérlé, hogy gyógytárával

---

213

beljebb jöhessen, de Cseh Edvárd a kérelmet erélyes hangon utasítá vissza. A gyógytár később reáljogúnak lett elismerve s 1876-ban Mészöly Jenő, 1877-ben pedig Gyuritza Sándor tulajdonába került.

Az ötödik gyógyszertárat Rókus városrészre a cs. kir. belügyminiszterium 1856-ban személyi joggal Bürg Mihály részére engedélyezte, ki azt "SZENT RÓKUSHOZ" czímezve megnyitotta. Felsőbb engedélylyel 1861. évi szept. 8-án a jogot Meák Gyulára ruházta át, kit egyúttal biztosítottak, hogy a kórházi gyógyszerszükségletek nála rendelendők meg.

A két legnépesebb városrész, felső- és alsóváros, még mindig nélkülözte a gyógyszertárat, noha az újon keletkezett gyógytárakat mindig ezen városrészek igényeire tekintettel engedélyezték. Az 1868. évi okt. 19-én tartott közgyűlésen szóba is jött, hogy a harmadik és negyedik gyógytárak felső- és alsóvárosra kitelepíttessenek. Utóbb azonban a közgyűlés akként határozott, hogy a két külváros központján egy-egy új gyógyszertár engedélyeztessék. A belügyminiszterium e határozat ellen kifogást nem emelt s a közgyűlés kijelölése alapján a Szent-György-téren felállítandó gyógytárat Szuló Bélának, az Alexi, illetőleg Rákóczy-utcza vonalán alul megnyitandó másik gyógytárat pedig, mindkettőt személyes joggal, Ambrózy Ferencznek adományozta.

Az előbbi 1869. évi október 14-én "SZENT GYÖRGYHÖZ" czímezve nyittatott meg. A tulajdonosnak 1873-ik évben történt elhunyta után a jog özvegyére szállt, ki felsőbb engedélylyel 1877-ben azt Bauer Józsefre ruházta.

A hetedik gyógyszertárat pedig Ambrózy ugyancsak az 1869. év végén "SZENT ISTVÁNHOZ" czímezve, a mostani Mátyás király-tér alsó végén nyitotta meg.

A nyolczadik gyógyszertárat a közgyűlés 1875. évben engedélyezte s azt a népiskolai ügyek szolgálata körül tanúsított buzgalmáért Kovács Albertnek adományozta. A gyógytár "KÍGYÓHOZ" czímezve, gazdagon berendezve még ugyanazon évben megnyílt.

A kilenczedik gyógyszertár engedélyezése iránt Harcz János még az 1878. évben tett lépéseket; de azt az árvíz után Götz János nyerte el és a Kálvária-sugárúton állította fel (1).

1) Szeged v. közigazgatási levéltárában az idézett évek tanácsi és közgyűlési iratai. - Tiszti főorvosi jelentések a gyógyszertárak vizsgálatairól.