Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
311 POLGÁRI LEÁNYISKOLA. Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. értelmében fennállott polgári leányiskolát a város 1874. évi nov. 12-én nyitotta meg. A felsőbbileg megállapított tantervtől kezdetben azon eltérés történt, hogy a négy osztályra előírt tananyag három osztály keretébe lett beillesztve; de ezenfelül még a házi nevelés és az egészségtan is a tanítandó tárgyak közé soroltatott, mi később az ország összes polgári leányiskoláira kiterjesztve lett. A kézimunka tanítása is sokkal nagyobb terjedelembe lett felölelve. A nemkötelező tantárgyak között ott volt a franczia nyelv is. Az iskola felügyelete és vezetése Tóth János népiskolai felügyelőre bízatott, ki egyúttal a természettani tanszak ingyen előadására vállalkozott s e minőségben 1876. évben az intézetnek adományozta mintegy 4000 frtnyi értékű természettani, vegytani, ásvány- és terménygyűjteményét. Az iskola igazgatója Zombori Mészáros Júlia volt, a tanítói kar pedig a következőkből állott: Arányi Ágoston (1874-75.), Kálosy Lipót (1874-76.), Marosi Mór (1874-től), Mészáros Jozefa (1874-től), Nagy János (1874-76.), Nováky Bertalan (1874-től), Okruczky Kutassy Emilia (1874-től), Csonka Radimetzky Feodora (1875-től), Barbaro Emma (1875-től). Az iskola az átalakított régi Sobay-házban volt elhelyezve s látogatottsága a következő táblán szemlélhető.
III. Középiskolák. 1. FŐGYMNASIUM. Matyasóvszky László nyitrai püspök és kir. kanczellár 50,000 frtos alapítványáról s a jezsuiták vezetése alatt állandott ezen gymnasiumnak már 1703. évben tervezett felállításáról, a jezsuitáknak s az alapítványnak Nagybányára történt áthelyezéséről, úgy a kegyes tanítórendi szer- 1) Az intézeti évi értesítők. 312 zetnek 1719. évben elhatározott meghívásáról és betelepüléséről, annak helyén már kimerítőleg megemlékeztünk. A rend betelepítésére vonatkozó szerződés s illetőleg alapítvány, melyhez a püspök is hozzájárult és a király is megerősítette, 1719. évi aug. 5-én lett megkötve. Ennek értelmében a rend tartozott a plébániai szolgálatot ellátni s hat tanár vezetése alatt az akkor szokásos hat osztályú gymnasiumi tanfolyamot megnyitni és fenntartani. A lelkészkedésért a stóla-illetékek szedése, a tanításért pedig 800 frt járandóság helyeztetett kilátásba, melynek pontos kiszolgálását a sörház jövedelméből biztosították (1). A lelkész és tanár-atyák, a jezsuiták és Návay plébános által is lakott ódon épületben helyezkedtek el, melynek egészségtelen volta miatt sokszor panaszkodtak, fel-fel említve a többi közt, hogy "elrothadnak, mint a békák" (2). Iskolának való alkalmas épület nem létezett. A templom nyugoti oldalánál volt ugyan egy avult udvari épület, mely a város sérelmével a katonaság részére volt lefoglalva s kórházul használtatott. Hasztalan sürgette a város ennek átadását. 1722. évi szeptember 1-én gr. Herberstein 500 frt váltságdíjért engedte azt át s a nagy összeget a város nem is volt képes egyszerre lefizetni (3). A katonák új kórházat kaptak, az ódon épületben pedig egy keresztfolyosót emeltek s az ekként ketté osztott óriás terem jobb- és baloldali részében 3-3 tanterem alakíttatott (4). 1) Oklevéltár CXCIII. sz. A stóla és 800 frt illetmény az időben, de még később is, a ház tagjainak tisztességes megélhetést biztosított. Ha a ház néha mégis oly nélkülözéseket szenvedett, hogy a szent edényeket, öltönyöket, oltárdíszeket s a könyvtár értékesb darabjait volt kénytelen eladogatni, ezt inkább emberi gyarlóságnak és helytelen gazdálkodásnak lehet tulajdonítani. (Lásd Pap János: A piaristák Szegeden. Szeged, 1886. 122. lap.) Mert ugyanezen időben, jó gazdálkodás mellett a ház ingatlanokat és gyümölcsöző tőkét is birt szerezni. Így 1733. évben Podhradszky György főbírónak 428 holdnyi zákányi birtokát vették meg, mely 1846-ban 20,000 frton értékesíttetett. A röszkei és kálváriai földek is a ház megtakarított jövedelmeiből szereztettek. 2) Kezdetben a rendtagok száma 6-8, később 10-16 volt. Midőn a lelkészkedéstől felmentettek, a ház népessége 13-14, az utóbbi időkben pedig 16-19 tagból állt. A rendtagok részére a város 1733. évben a templom keleti oldalán 2760 frt 42 dr költségen új residentiát emelt. 1777-79-ben ez épület a Révay-utcza folytatásában, Mária Terézia által engedélyezett 15,030 frt 19 kr. segélyösszegen kibővittetett. 1811-ben a rendháznak régi, a templomtérre néző "hatrongyos" nevű része újra épittetett. (Lásd: Szeged v. számvevőségi levéltárában az idézett évi számadások közt.) 3) Oklevéltár CCI. sz. 4) Szeged v. közigazgatási levéltárában az 1722. évi lajstromozatlan iratok közt, ugyanaz évi júl. 3-án kelt tárgyirat. 313 Kubránszky László igazgató vezetése alatt a gymnasium I. és II. osztályában a tanítás már az 1821. év őszén megkezdetett; most tehát a két osztály (parva, principia) ide telepíttetett s itt nyílt meg a következő évben a III. és IV. (syntaxis, grammatica), valamint az 1724-25. tanévben az V. és VI. (poesis, rhetorica) osztály. A század végéig folytonos tatarozással fenntartott ez épületben folyt a tanítás, mely az akkoriban irányadóul vett jezsuita iskolai rendszertől némi tekintetben különbözött (1). Az iskola külső története az igazgatók nevével, az ő ügyszeretetük és buzgalmukkal van egybeforrva. A tanítás eredményei is a szerint valósultak meg, amint az ő vezető kezük szerencsésebb vagy kevésbé az vala. Ennélfogva az iskola külső történetéből felemlítjük, hogy az igazgatást 1723-ban Demka Sándor, 1729-ben Bencsik Gábor, 1733-ban Pécsy Domokos, 1735-ben Bieliczky Ágoston, 1739-ben Herach Celesztin vette át. 1740-ben a pestis dúlása alatt az iskola zárva volt. Különben ekkor az igazgatás Molnár Mátéra, 1741-ban Demka Sándorra, 1744-ben Rosinszky Ambróra, 1745-ben Zbrojni Konrádra, 1747-ben Frank Ernőre, 1748-ban Szabó Lukácsra, 1749-ben Rátay Egyedre, 1755-ben Petráskó Sándorra, 1757-ben Szepesy Vazulra, 1762-ben Lukács Rókusra, 1763-ban Rátay Egyedre, 1765-ben Zsigmondovics Illésre, 1766-ban Rátay Egyedre, 1767-ben Korecz Orbánra, 1769-ben Peck Damascenre, 1770-ben Árky Bernátra, 1772-ben Szluha Ferenczre volt bízva (2). Félszázad alatt 23 igazgató; tehát a vezetésben ugyanannyi változás, mi a tanítási és nevelési irányban ugyanannyi változó kihatással volt. Szluha léptette életbe 1779-ben a Ratio educationist, a tanítandó tárgyaknak, azok terjedelmének, a tanítás módjának megállapítását magában foglaló első iskolai rendtartást, mely némileg a jezsuita középiskolát tartotta szem előtt. Ennek értelmében a főgymnasiumnak minősített szegedi középiskola a nagyváradi királyi főigazgató felügyelete alá helyeztetett (3). De már József császár alatt az iskolai rendtartás újból változott. A többi közt a német nyelv tanítását, sőt a német nyelven való tanítás kötelezettségét rendelték el. Emellett magas tandíjakat szedtek s e két újítás következtében az iskolábajárók száma felettébb megapadt. 1) Fináczy Ernő: A magyarországi középiskolák multja és jelenje. Budapest, 1896. - A kegyesrendiek iskolai és tanítási rendszerét s a jezsuita intézetektől való különbözését stb. lásd különösen Molnár Aladárnak: A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században, Budapest, 1881. 543. s köv. lapon czímű művét. 2) Domus Szegediensis scholarum piarum. Szeged, 1815. 3-9. lap. 3) A nagyváradi
főigazgatók iskolalátogatásairól, az iskolák felügyelete és igazgatása
czímű 314 1777-ben még 303, 1781-ben 173, 1785-ben 145, s 1787-ben már csak 94 volt a tanuló ifjúság száma. Az igazgatással 1784-ben Szeitz Antal, a következő évben pedig Szablik István bízatott meg, kik az iskolaügyekben németül leveleztek, még az anyakönyveket is ezen a nyelven vezették. Szablik a tandíjak szabálytalan kezelése miatt 1790. évi január 13-án állásától felmentetett, de József császár közbejött elhunyta és az abszolut kormányrendszer bukása után, mint a gyűlölt rendszer egyik áldozata, Csongrád vármegye közgyűlési határozata által hivatalába visszahelyeztetett, sőt a megye területén levő nemzeti iskolák felügyeletével is megbízatott. Szablik tehát a régi tanrendszert léptette életbe s az ifjúság csekély létszámánál fogva két-két osztályt egybevonva, a tanárok felét elbocsájtotta. De rendtársai ellenszegültek. Szablik most a vármegye támogatását kérte, aminek a következtében a szolgabíró karhatalmikig avatkozott az iskola ügyeibe, annyival is inkább, mert a szegedi illetőségű és az alkotmányos mozgalmakban tevékenyen részt vevő igazgató mellett a város hatósága és a közönség is pártoló állást foglalt. A rendtársak panasza következtében a zavarok híre a helytartótanácshoz is eljutott s ez Tokody főigazgatót utasította, hogy a szegedi zavarokat haladéktalanul szüntesse meg. Tokody június 7-én Szegeden hosszas munkával a rendet helyreállította, a Ratio educationis értelmében való rendtartást életbe léptette. Szablik pedig Szegedről elhelyeztetett és országszerte kibocsájtott körözvények útján kihirdették, hogy az általa netán kiadott iskolai bizonyítványok érvénytelenek. Csaknem ugyanezen időben - 1789. évi márcz. 11-én vesztették el a piaristák a plébánia kezelését. A részükre biztosított 800 forint ellátást tehát 100 frttal ugyan mindjárt javították, de az áremelkedéseknél fogva a ház szükségleteit ezzel még nem fedezhette. Ennélfogva az 1791. évben kinevezett új igazgató, Egerváry Ignácz a tanári kar ellátási javadalmát javíttatni kérte. A tanács 1791. évi január hóban 600 frttal javította a tanárok ellátását (1). Emellett a hatóság az iskolát fejleszteni s a délvidék valódi közművelődési gyúpontjává emelni törekedett annyival is inkább, mert időközben Délmagyarországon már néhány középiskola keletkezett (2). 1) Ezenkívül márcz. 17-én a tanács elengedte a rendháznak 2569 frt 50 kr. régi tartozását, illetőleg ennek fejében és kiegyenlítéseül átvette a piaristák kertje mellett lévő és a szegedi rendház tulajdonát képező épületet. 2) Jellemző a Ratio educationis előszavának záradékánál előforduló s Magyarország közműveltségének átnézetét feltüntető térkép, hol a főigazgatóságok és felekezeti főiskolák székhelyei amíg fényárban vagy félhomályban tünnek elő, addig Délmagyarország, hol a szegedit kivéve egyetlen középiskola sem volt, mint valami "legsötétebb Afrika", sűrű felhőktől van borítva. 315 A hatóság a kedvező anyagi viszonyoktól is serkentve, az országyűlésre küldött követeit, Müller Sebestyént és Klempay Tamást azzal bízta meg, hogy a VII. és VIII. osztály, vagyis a lyceumi (bölcsészeti) tanfolyam felállítására szükséges felsőbb engedélyt kieszközöljék. A helytartótanácshoz ez ügyben intézett feliratban noha hangsúlyozva volt, hogy a lyceumot a város önköltségén szándékozik létesíteni, a kérelem a kanczellária átiratára történt hivatkozással mégis elutasíttatott (1). De a tanács 1792. évi július 13-án tartott űlésében a kérdést megújítva, elhatározta, "hogy a mult országgyűlésen felséges urunk a tudományoknak rendbe való szedését és coordinatióját fenntartani magának méltóztatott, e nemes város által könyörgő levél fog benyújtatni a végett, hogy engedelem adattasson a philosophiának e városban való behozására." A terjedelmes felségfolyamodásban a város élénk színekkel festette Délmagyarország elhanyagolt közművelődési viszonyait, melyeken első sorban a kormány kötelessége lett volna segíteni - s előadta, hogy nem is akadémiát, hanem csak philosophiai iskolát óhajtana önköltségén állítani a "rei literariae systema studii" értelmében s ezt nemcsak saját fiainak, de egész Délmagyarország tanulni vágyó ifjúságának akarja mielőbb megnyitni. A felség az engedélyt megadta s a kanczellária 1792. évi okt. 15-én kelt leiratában tudatta, hogy a tanulmányi alap igénybevétele nélkül az óhajtott iskola, arra képes tanárok vezetése alatt, az akadémiai törvények és a kidolgozandó új rendszernek megfelelőleg, megnyitható. A kegyesrend főnöksége személyzet és alkalmas helyiség hiányában kezdetben vonakodott az iskola vezetését átvállalni. De a város sürgetéseire Perczel Imre tartományfőnök 1792. évi decz. 5-én kelt levelében mégis kijelentette, hogy a város óhajának eleget tesz. 1792. évi decz. 11-én a piaristák refectoriumában nyílt meg a VII. osztály (logica) (2) 16 növendék részvéte mellett, kiket már "urak"-nak czímeztek. A következő évben megnyílt a VIII. osztály is (physika), amikor a lyceumisták száma már 58 volt. A gymnasium kiépítése után a hallgatók száma mindinkább fokozódott, úgy hogy a középszám 250 körül mutatkozott. Évtizedeken át Délmagyarországnak ez volt az egyetlen felsőbb iskolája, hol egyúttal az idegen ajkú növendékek a magyar nyelvet és a hazafias szellemet is elsajátították (3). A lyceum megnyitása által a tanári kar ellátása tekintetéből 1) 1790. évi nov. 9-én 25,785. sz. helytartótanácsi leirat Szeged v. közigazg. levéltárában. - Hadi és más nevezetes történetek. III. szakasz. Bécs 1790. 267. l. - A tanács már ekkor azt is elhatározta, hogy a lyceumhoz könyvtárat állíttat. 2) Magyar Hírmondó 1793. évf. 279. l. 3) A szegedi gymnasiumnak és a többi iskolának közművelődési tekintetben Délmagyarországra való hatását és magyarosító eredményeit, lásd Reizner J.: Szeged és Délmagyarország. Szeged, 1895. czímű műben. 316 újabb megállapodások szüksége merült fel, miért is a hatóság a tartományi főnökkel 1793. évi február 3-án új szerződést kötött. Ennek értelmében a gymnasiumban és lyceumban tanító 12 atya ellátása és díjazására a város évenként 2600 frt járandóságot biztosított. A város egyúttal kötelezettséget vállalt arra nézve is. hogy a nyolcz osztály, valamint a rendtagok megfelelőbb elhelyezésére új épületeket állít (1). A bölcsészeti tanfolyamnál alkalmazott 4 tanár azonban más lyceumoknál fennálló szokásnál fogva, saját személyét megillető 50-50 frt külön díjazásra is igényt tartott. Ezt miután sem a rendtől, sem a tanulmányi alapból, sem a várostól meg nem kapták, elégedetlenségükben a rendkormánynyal és a város hatóságával is viszályba keveredtek. A hatóság és a ház között kitört viszályt az is táplálta, hogy némely tanár az ifjakkal szemben kelleténél nagyobb szigort alkalmazott, amiért az ifjúság a hatóság előtt panaszolkodva, ennek közbelépését vonta maga után. A tanács a tanári testülettel közölte, hogy nem azért állította fel a lyceumot, hogy az ifjúság túlszigorú rendszabások által elriasztassék, amire az igazgatóság a panaszkodó ifjak egy részét az iskolából kizárta, a másik részét pedig kisebb fenyítékkel sujtotta. E miatt azután Egerváry igazgató ellen a Martinovics-féle eszmék ápolása és terjesztésére kiterjedő vádak is emeltettek; vizsgálat is tartatott, de az igazgató sérelmet nem szenvedett. Ezen viszály közben 1793. évben felépült a gymnasium és lyceum új helyisége az iskola-utcza vonalában. A 15,000 frtba került új épület akkor párját ritkító s a legtúlzóbb követelményeket is kielégítő iskola-épület volt (2). Egervárynak Pestre történt áthelyezése után 1803-ban Murányi Ignácz, a következő évben Rakovszky György, 1806-ban Strobl György vette át az intézet vezetését. Ez utóbbi léptette életbe az új Ratio educationist, mely különösen a tananyagot és a tantervet illetőleg sok javítást és haladást ölelt fel. 1810-ben Szenczy Elek, 1814-ben Gúl János, 1815-ben Karácsonyi Incze s 1819-ben Gubitzer Ferencz lett az igazgató, kinek hosszasb vezetése alatt az iskola nagy virulásnak örvendett. Ő alatta, 1820. évi augusztus 27-én ünnepelte a város a gymnasium fennállásának százados évfordulóját, mi egy erre vonatkozó egész irodalmat teremtett. Endrődy (3), Katona Dénes (4) tanárok, 1) Lásd II. köt. 7-9. l. 2) Az új helyiségeket 1794. évben nagy ünnepélyességek közt nyitották meg. Fidaleus Lajos "poeta arcas" az esemény fontosságát és a tanács érdemeit "Ode lib. reg. civ. Szegediensis in amplificandis bonarum artium studiis cura et munificentia" czimű, Pesten 1794. évben Landerernél megjelent versezetben méltatta. 3) Oratio habita, dum collegium scholarum piarum suae ín urbem Szegediensem introductionis annum saecularem celebraret. Szeged, 1820. 4) A kegyes iskolák százados ünnepe. Szeged, 1820. 4 dr. 8. l. 317 Vedres István a város földmérője (1) és még mások is (2) ez alkalomból ünnepi beszédekben, költeményekben stb. méltatták az ősök alapítását és kegyeletes emlékét. A rendkívüli ünnepséget a rácz templom tornyának az előző napi villámcsapás következtében történt kigyulladása zavarta meg. A lyceum élénk látogatottsága s az iskola százados ünnepe a hatóságot arra ösztönözte, hogy a lyceumot valóságos akadémiai rangra emelje, hol a teljes bölcsészeti tanfolyam taníttatnék s a tudori oklevél is megszerezhető lenne. Sőt komoly tervezések történtek arra nézve is, hogy a pozsonyi akadémiának Szegedre való áthelyezése, miután nem sikerült, a város önerejéből állítson jogakadémiát. E végből a város hatósága 1827. évben a felséghez kérelmet is intézett. A jogakadémia és a zeneiskola, úgy a leányiskola részére szükséges nagyszabású épületekre vonatkozó tervezések is megindultak, de a felmerült soknemű akadályoknál fogva utóbb ezen tervek s törekvések feledésbe mentek (3). 1) A szegedi múzsák százados ünnepe. Szeged, 1820. 60. lap. 2) Saeculum a scholis piis in civitate Szegediensi. Szeged, 1820. 8 dr. 8. l. 3) A Ratio educationis értelmében Mária Terézia uralkodása alatt négy akadémia (Győr, Kassa, Nagyvárad és Zágráb) állt fenn, hol a bölcsészeten kívül jogi tanfolyamok is léteztek. Később az ötödik, vagyis a pozsonyi akadémia felállítása alkalmából, tekintettel arra, hogy Szeged önköltségen úgyis lyceumot óhajt állítani, szó volt arról, hogy nem-e jobb lenne ennélfogva az új akadémiát az Alföld méltánylandó igényei kielégítése tekintetéből Szegedre helyezni. Klempay és Szilber, a város követei az 1792. évi országgyűlésen, nevezetesen a június 22-iki országos űlésen, amidőn a közoktatási reform ügyében készült feliratot tárgyalták, az új akadémiának Szegeden való elhelyezését a rendek tetszése közt hangoztatták. Lehet, hogy ép ez a körülmény szolgált okul arra, hogy a város által felállítandó lyceum kérdése egyelőre kedvezőtlen elintézést nyert. Az 1802. évi országgyűlésen a pozsonyi akadémiának Szegedre leendő áthelyezését már több oldalról is szorgalmazták, amire kedvező hatással volt Bács-Bodrog, Csongrád, Csanád és Torontál vármegyéknek ez ügyben kelt pártoló felirata és nyilatkozata. De a kérdés a nagy franczia háború izgalma és a törvényhozás hosszas szünetelése következtében feledésbe ment. Szeged város választott községe 1826-ban az akadémia áthelyezésének kérdését újra felelevenítette és kijelentette, hogy ha a fennálló akadémiák valamelyikének Szegedre való áthelyezése reménytelenül szorgalmaztatnék, ez esetben a jogi akadémiát a város saját erejéből is kész felállítani. A tanács ezen határozatot azzal egészítette ki, hogy az akadémia részére emelendő új épületben egyúttal a tervezett zeneiskola, könyvtár és a leányiskola is elhelyezendő. 1827. évi január 26-án ennélfogva a királyi felséghez, a nádorhoz s az országgyűléshez az engedély megadása iránt felirati kérelmek intéztettek s ez a követek- 318 A hatóságnak az iskoláztatás és a tanuló ifjúság iránt nyilvánuló ezen hajlama és áldozatkészsége egyébként régi keletű. Szegény sorsú és jó előmenetelű tanulók továbbképzését a hatóság mindenkor készséggel istápolta. A régi számadásokban gyakran fordulnak elő ilyenforma tételek: "bizonyos szegény nyolcz diáknak, nemes magistratus által titulo elemosynae rosolváltatott 4 rhénes forint"; - továbbá: "Rómába utazó két tanuló költségeül 1 frt" (1). A tanárok bővebb képzésére is gyakran áldozott a tanács jelentékeny összegeket s midőn még Szegeden nem tanítottak philosophiát, ösztöndíjkép vagy a defendálások kiadásaira a város hatósága készséggel szavazta meg a szükséges költségeket. Így különösen 1742., 1743. s 1748. évben a nagyszombati, kalocsai és egri lyceumokban tanuló szegénysorsú szegedi ifjak a közpénztárból jelentékenyebb segélyt nyertek, hogy ott tanulmányaikat befejezhessék (2). A hatóságnak ezen jó hajlamait az ifjúság különfélekép igyekezett meghálálni. Az iskolai ünnepeken üdvözlő beszédekben magasz- közt is kiosztatott. Az április 9-én tartott országos űlésen a rendek méltányolták a város törekvéseit s ajánlólag terjesztették fel a kérelmet. Az udvari kamara ily körűlmények közt 1827. évi okt. 24-én felhívta a tanácsot, hogy tervet s költségvetést készítsen és a fenntartási alapot jelölje ki. Ezek kimunkálása soká tartott. A terjedelmes épület a templom-térre, az ipartestület mai telkére lett volna emelendő s összesen 94,376 frt 44 krba került volna. Az akadémiai tantermeken s a zene- és leányiskolai helyiségeken kívül egy nagy könyvtártermet és tanári lakásokat is foglalt volna magában. Az intézet, vagyis a 3 osztályú jogi tanfolyamnak, a zenedének és a leányiskolának fenntartására 12,840 frtot szenteltek s az 1832. évben a választott község e végre Kistelek helységnek és a tiszai hajóhídnak 23,450 frt 19 krnyi jövedelmét alapul ki is jelölte. De ez alatt a város anyagi viszonyai nagyot hanyatlottak. A nyárspolgári szellem is erőre emelkedett, úgy hogy a telek megszerzése ügyében 1831. évben kelt felsőbbi rendelet is elintézetlenül maradt s lassanként a szép törekvések teljesen feledésbe mentek. Az 1868-ik évi okt. 19-én tartott közgyűlésből Szeged közoktatásügyi szükségletei tárgyában tett feliratban a jogakadémia felállítása újra szóba került; de a közoktatásügyi miniszter e kérelmet válaszolatlanul hagyta. Az újabb időkben, nevezetesen 1876-ban, Vass Pál, a Szegedi Híradóban "Szeged álláspontja" czikkében az alkalomból, hogy Trefort miniszter a harmadik egyetem helyéül Pozsonyt szemelte ki, - az új egyetem helyéül Szegedet hangoztatva, a kérdés népszerűsítését előmozdította. (Lásd Szeged v. közigazgatási levéltárában az idézett évek határozatait s iratait, úgy a 3-ik egyetem felállítása ügyében 1882. és 1893. években a sajtó útján is közzétett emlékiratokat.) 1) 1741. és 1742. évi városi számadások a számvevőségi levéltárban. 2) U. o. az említett évi számadások közt. 319 talták a tanács áldozatkészségét s ezenkívül színielőadásokat is rendeztek, melyre a hatóság tagjait és a város előkelőbb közönségét is meghívták. A színházról és színművészetről szóló fejezetben tüzetesen szólunk a régi szegedi iskolai színházról s a tanuló ifjúságnak műkedvelői fellépéséről; azért itt csak röviden említjük fel, hogy az ifjúság mint a város sorsának részese, mindenkor részt vett a lakosság bajaiban, küzdelmeiben és örömeiben. Tűz- és vízveszélyek, úgy más közcsapások alkalmával, miként a közelebb, úgy a régibb időkben is a lelkes ifjúság első volt a közsegély nyújtásánál, amely alkalmakkor értelmi fölényénél fogva a nagy tömegeknek mintegy vezetőjeként szerepelt. E nemben sajátságosan jellemző az az eset, hogy az 1747. évben a diákság még arra is vállalkozott, hogy a városnak rendekben fekvő szénatermését nagy hirtelenséggel felgyűjtötte, amiért a tanács 7 frt 89 dr borravalót szavazott meg részükre (1). Az ifjúság különben kezdettől fogva szigorú fegyelmi szabályok alatt állt. E nemben felettébb érdekes a helytartótanácsnak 1800. évi április 22-én kibocsájtott rendelete, mely a tanulók házi életének hű képét tárja fel (2). A lyceumi ifjúság azonban akadémiai törvények alatt állt s így többféle szabadságot élvezett. Részt vett a város társadalmi mozgalmaiban s a különféle ünnepségek és vigalmak sikereit előmozdította. De a már igen fejlett korú ifjúság néha bizonyos elvadultságnak is tanujelét adta. Verekedéseket kezdett vagy zsidó-üldözéseket rendezett. Így az 1816. évi febr. 1-én a tanács behatóan foglalkozott azon váddal, hogy az ifjúság a zsidó templomot fel akarja gyújtani. A rendőri előnyomozások szerint a panasz alaposnak is látszott, úgy hogy a hatóság némelyeket fenyíték alá is akart vonni. De Karácsonyi igazgató ez ellen tiltakozott s az ügy vizsgálatát és bírálását magának követelte. A hatóság ennélfogva az ügyet az igazgató elintézésére bízta. Egyébként a zsidóság elleni diák kihágásokra vonatkozó panaszok még a negyvenes évek folyamán is többször előfordultak. Ugyanaz évben augusztus 1-én és 3-án az Urbán vagy Burghard-féle korcsmában egy tanuló megsértése miatt a diákok este 10-11 óra között a nagyszámmal együtt volt polgárokra törtek és Csernovics Péter, a későbbi temesi gróf vezérlete alatt rettenetes dulakodást vittek véghez s még az épületben is sok kárt tettek. Midőn már a sánczpartig eltávoztak, megérkezett a rendőri segély s ekkor az ifjúság, úgy a rendőrséggel egyesült polgárok közt valóságos csata fejlődött 1) Az érdekes tanácsi utalvány ekkép szól: "Kamarás uram, fizessen kegyelmed azon nro 11 diákoknak, kik az nemes város számára való szénát fölgyűjtötték, hét rhénes forintokat és 89 pénzeket. Szegedini, die 19 na julii. Ao 1747. Per Magistratum. (1747. évi számadás a számvevőségi levéltárban.) 2) Szeged v. közig. levéltárában.
320 ki. Az igazgató a tanulókat most is pártfogása alá vette s nem engedte meg, hogy rendőrileg fenyíttessenek (1). Ilyen "mérkőzések" később a mészáros- és tímárlegényekkel is gyakoriak voltak. 1840. évben karácsony éjjelén pedig a felsővárosi templomban keveredtek nagy dulakodásba, amikor a rendőrbiztost is hatalmasul elverték (2). De másrészről az ifjúság a szellemi téren is jeleskedett s a lyceumisták legtöbbje az előadott tantárgyakból "defendált", vagyis vitatételeket állítottak össze s vendégek jelenlétében tételeiket minden ellenvetéssel szemben bizonyítgatták (3). Aki defendált, az az egyetemen egy évi tanfolyam hallgatása után a bölcsészettudományból tudori fokozatot nyerhetett. A hatóság különös óhajára a lyceumban a magyar nyelv és irodalom-történelem már az 1819. év óta előadva lett (4) s 1821. óta már e tantárgyból is számosan defendáltak. Néha-néha alkalmi, irodalmi ünnepélyeket s költői versenyeket rendeztek, utóbb pedig megalakult a "magyar gyakorló iskola", vagyis az önképzőkör, mely a negyvenes években az ifjúsági könyvtár alapját megvetette. Az önképző kör tagjai "Kisvilág" czímű kézirati közleményekben terjesztették első szellemi szárnyalásaikat; később azonban nyomtatott Almanachot is adtak ki (5). Visszatérve a gymnasium külső történetére s illetőleg a vezetésre, megemlítendő, hogy Gubiczer Ferencz 11 évig tartott igazgatói munkásságának 1830-ban Spányik Glycér, 1883-ban Deáky Károly, 1840-ben Gruber József, 1842-ben Katona Dénes, 1844-ben pedig Horváth Cyrill voltak követői. Ez utóbbi minden szigora és komolysága daczára is szívjósága és szeretetreméltósága által igen soká kedves emlékezetben volt. Ő alatta ismét egy újabb tanrendszer lépett életbe, amelyen 1848-ban a magyar minisztérium sok változtatást tett; egyebek közt 1) Szeged v. közigazgatási levéltárában az 1816. évi tanácsi iratok közt és jegyzőkönyvekben. 2) U. o. az 1840. évi iratok közt. 3) Ezen vitatételek Tentamen, Theses, Argumenta, Assertiones, Propositiones Állítások stb. czím alatt nyomtatásban is megjelentek. A fennmaradt füzetkék, (Somogyi könyvtár s a szegedi kegyesrendi ház könyvtárában) több százra rugnak s a nyomtatott tankönyvek hiányában a tananyag megállapítására és a tanítás színvonalának megítélésére a legbecsesb emlékeknek tekinthetők. 4) Tételek a magyar nyelv történetéből és szabályaiból. Szeged, 1844. 5. l. 5) Reizner J.: A Régi Szeged. I. k. 116. lap. - Virányfüzér. Zsebkönyv, a károsult Losoncziak javára. A szegedi feltanoda ifjúságával szerkesztik Wiener Salamon és Lovászy Sándor. Szeged, 1851. 8 dr. 50. l. - A Szegedi Híradó 1894. évi 112. sz. a. gymnasiumi önképző kör félszázados jubileumáról szóló közlemény. - Szeged városi főgymnasium értesítője az 1894-95. tanévről. 45. és 46. lapokon. 321 a júl. 24-én kelt rendeletben eltörülte a tanulóknak sorozatszám szerint való osztályozását. 1849-ben Sümeghy Pál volt az igazgató. A felsőbb osztályokat meg sem nyitották, mert az ifjúság felnőttebb része a haza védelmére kardot kötött. Az alsóbb osztályok pedig bérhelyiségekben voltak elhelyezve, mivel a gymnasium termei sebesültekkel voltak megtelve. A szabadságharcz után Nagy Márton lett az igazgató, aki alatt ismét új tanrendszer lépett életbe. A lyceum megszünt, a gymnasium 8 osztályú középiskolává alakíttatott s a tantárgyak szerint való szaktanítás rendszere lépett életbe. Elrendelték a német nyelv tanítását, sőt bizonyos tantárgyaknak német nyelven való előadását. Behozták az érettségi vizsgálatot, utóbb pedig felettébb magas tandíjak szedését rendelték el. Ugyanezen időben a fejlődő viszonyoknál és a rohamos áremelkedéseknél fogva a tanárok ellátását két ízben is emelték. Nevezetesen 1852. évi ápr. 21-én, majd az 1856. évi nov. 30-án tartott községválasztmányi űléseken. Ez utóbbi alkalommal az évi ellátás 4500 frtban állapíttatott meg; nevezetesen minden tanár ellátására 393 frt 75 kr., tiszteletdíjazására pedig 120 frt. Ezen személyi illetményt a tanárok azon czímen nyerték, mert az új tanodai rendtartás értelmében a magánórák adásától eltiltattak s e szerint személyi fáradozásaikért kárpótlandók voltak. E határozatot a budai helytartósági osztály 1857. évi június 5-én "dícsérőleg helyeslő helybenhagyás mellett kedves tudomásul" vette. A Bach-korszak bukásával a gyűlölt tanrendszer is részben hatályon kívül helyeztetett s az 1859. évben kinevezett új igazgató - Horváth Cyrill - az elnyomott hazafias és nemzeties irányzatot újra érvényre emelte. 1860-ban már Rohrer Antal, 1861-ben Somhegyi Ferencz, 1865-ben Baranyai Zsigmond, 1867-ben Ernyősi László, 1871-ben Bolgár Mihály, 1872-ben pedig Magyar Gábor lett az iskola igazgatásával megbízva, ki alatt a ház ellátása ismét javíttatott. 1873. évi október 12-én tartott közgyűlésen ugyanis a tanárok tiszteletdíját 220 frtra emelték s ennek betudásával a ház összes illetménye 8920 frtban állapíttatott meg. Az utóbbi időkben a délvidéki idegen ajkú ifjúságnak a magyar nyelv elsajátítása érdekéből történt ideözönlése oly nagy volt, hogy a gymnasiumi ifjúság létszáma, például az 1866-67. tanévben 770-re rugott. Egy-egy osztályba 136-118 tanuló volt beírva. E rendkívüli és tarthatatlan körülmény okából a törvényhatóság már az időben sürgette az állam részéről felállítandó párhuzamos algymnasiumi megnyitását. S noha a főigazgatóság is pártolta a város ezen kérelmét, a közoktatásügyi kormány 1869. évi márczius 9-én azt nyilvánította, hogy a közönség kérelmét akkor veendi figyelembe, ha "a 322 törvényhozás a középtanodák költségeinek mimódoni fedezését tárgyalandja", addig is azonban a túlnépes osztályokat a város önköltségén párhuzamosítsa. De a gymnasium népessége rövid idő mulva 788-ról 450-re, sőt 350-re leapadván, a párhuzamosítások szüksége egyelőre önkényt elenyészett. A főigazgatóknak szokásos, úgy a püspököknek a bérmálások alkalmából tett iskolalátogatásain kívül a szegedi gymnasiumot a következő előkelőségek és méltóságok érdemesítették látogatásukkal. 1808-ban gr. Batthyány Ádám; 1809. évi márczius 7-én József nádor, amidőn az ifjúság hódolatát écskai Lázár Lukács és Vojnics Mátyás tanulók tolmácsolták; 1813. évi április havában Lántzy József királyi biztos; 1816. évi október 6-án Ferdinánd főherczeg; 1828. évi május havában báró Orczy Lőrincz főispán; 1833. évi szept. 4-én gróf Széchenyi István és Babarczy Imre kir. tanácsos és Csongrád vármegye alispánja látogatta meg az iskolát. 1851. évi augusztusban a pest-kerületi főispán, Augusz Antal szemlélte meg az intézetet; 1853. évi május 28-án Albrecht cs. és kir. főherczeg; 1855. évi nov. 20-án Poche helytartótanácsi alelnök; 1856. évi május 18-án báró Regent, hannoveri statisztikus; 1857. évi febr. 10-én Kriegsan Adolf helytartósági tanácsos, ugyanaz évi május 15-én pedig ő felsége Ferencz József, Albrecht főherczeg. gr. Grünne tábornok főudvarmester, br. Augusz főispán s az egész udvari kíséret látogatta meg a főgymnasiumot. 1858. évi április 20-án Albrecht főherczeg már harmadízben volt az iskola vendége. 1860. évi június 17-én Benedek Lajos altábornagy és kormányzó, 1872. évi május 9-én pedig ismét a koronás király volt a gymnasium vendége. Az intézet felszerelése már régiségénél és a város áldozatkészségénél fogva is igen gazdag. Természetrajzi gyűjteményei közt különösen a Tiszából kihalászott őslénytani maradványok igen becsesek. Fizikai tanszertára pedig már a régi időben is páratlanul gazdag volt. E czélra a hatóság a lyceum felállítása óta minden évben bizonyos összeget szavazott meg. Tóth János természettani tanár előterjesztésére a villamossághoz tartozó kísérleti tárgyakat mind beszerezte. Így például csupán az 1838. évben fizikai és vegytani eszközökre a város 1500 forintot fordított (1). A tanári és ifjúsági könyvtárakról a könyvtárak czíme alatt történik említés. Az iskolába járók évenkinti számadatait az alábbi táblázat tünteti fel, megjegyezvén, hogy igen terjedelmes névsorozatot képezne a gymnasium mindazon egykori növendékeinek felsorolása, kik utóbb az egyházi, polgári vagy a katonai pályán a legmagasabb állásokra emel- 1) Jelenkor. 1837. év 73-ik és 1838. év 63. száma. 323 kedve úgy az intézetre, valamint a szülő- vagy nevelőváros hazafias szellemére fényt árasztanak (1).
324
325 Az utolsó tanévben az árvíz következtében a növendékek tanulmányaikat idegen intézetekben fejezték be. A gymnasium fennállása óta az árvíz bekövetkeztéig, vagyis 158 év alatt 64,678-an jártak a szegedi gymnasiumba s az utolsó 28 év alatt összesen 891-en tettek érettségi vizsgálatot. 2. FŐREÁLISKOLA. A régi Szeged előkelő gazdaközönsége, a "világ járó" hajósok és a nagyfuvarosok, az űzérek és halászok, gyermekeiket minden időben gonddal iskoláztatták. De legtöbben nem azért végeztették az ifjakkal még a bölcsészeti tanfolyamot is, hogy belőlök papok, ügyvédek, mérnökök vagy orvosok legyenek, - hanem hogy megmaradva a szülők hálás és jövedelmező foglalkozása mellett, mint független polgárok, szerzett ismereteiknél fogva az élet küzdelmeiben könnyebben boldoguljanak. A polgárelem a classicai műveltségnek emelő és nemesítő hatását ugyan elismerte s szépnek találta, ha valaki Horaciusból, Tacitusból tudott idézgetni. De utóbb már élénk nyilvánulások történtek arra nézve, hogy gyermekeik inkább oly élő nyelveket tanulnának, melyeknek az idegenekkel való érintkezésben egyúttal gyakorlati hasznát vehetik s oly elméleti szakismereteket sajátítanának el, melyek a közéletben, a vállalkozás, űzérkedés, hajóépítés stb. terén egyúttal gyakorlati értéküknél fogva jutalmazók is. Azért is a felsővárosi polgárság a társalkodási egyesület kebelében már az 1840. évben felszínre hozta a "művészek, mesteremberek s kereskedők előkészítésére szolgálandó ipariskola" felállításának tervét, mely a "műszorgalmi vállalatok sikereit" mozdítaná elő. A polgárság azt óhajtá, hogy egy új iskolában "az iparviszonyokhoz alkalmazott népszerű tanításokat gyakorlati kísérletezések egészítsék ki és a beszerzendő rajz-, minta-, termény- és árúgyűjtemények ismertetése útján" a növendékek arról szerezhessenek meggyőződést, "hogy a műszorgalmat s kereskedést áldás és siker csak úgy követendi, ha tudományos előkészület s műveltség járul azokhoz, hogy ez érdemben a biztos alapon nyugvó hasznos újításokba, felfedezésekbe s vállalatokba avatott külföldiekkel a versenyt kiállhassák" (1). A nemzeti iskola egyik osztályát képező polgári iskola tananyagát, mely a kisebb iparosok s kereskedők és a közpolgárok műveltségi igényeit kielégítette ugyan, már nem találták elegendőnek. Felmayer 1) Jelenkor. 1840. évf. 49. sz. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||