Vágó Pál


Reizner és műve  |  1. kötet  |  2. kötet  |  3. kötet  |  4. kötet  |  keresés

 

308

kezdetleges állapotainál s a nőnevelés iránt felébredt magasabb igényeknél fogva a jobb házak leánykái már csak magániskolákba jártak.

Így Borostyániné Brada Mária 1847-ben nyitott nőnevelő intézetet, mely 1874-ben szünt meg (1). Itt a növendékek tartalmasb és magasabb irányú nevelést nyertek s számuk 14-22 közt változott. Ugyanez időben Stepanek Antónia és Unschuld Mária is állított nőnöveldét, mely a 60-as évek elején szünt meg. Itt a növendékek száma 35 körül váltakozott. Jéger Emiliának is volt szerényebb igényű, régóta fennálló intézete, mely a tulajdonos elhunyta után, 1866-ban szünt meg. Növendékei 40-60-an voltak. Hütter Margitnak 15 évi fennállás után 1867-ben megszünt iskolájába átlag 15-20 leányka járt.

Mindezek felsőbbileg engedélyezett intézetek voltak, melyek száma még a következőkkel szaporodott. 1858-ban Magyarné Malocsay Izabella nyitott nevelőintézetet. Növendékeinek száma 50 körül váltakozott, de az intézet néhány évi fennállás után megszünt. Ekkor Viczmándy Hoch Sarolta, Kövecs Rózsa és Oratsek Lina, majd Hoffmann Judit és Kamocsay Erzsébet elemi, ismétlő, kézimunka iskolái nyíltak meg; mindegyik csak csekélyebb számú növendékkel s általában mind rövid ideig állottak fenn.

Ellenben az 1863. évben keletkezett Keméndyné Drucker Irma-féle intézet mindenkor nagy kedveltségnek örvendett. Kezdetben 4, utóbb 6 osztályú volt s a nyilvánosság jogát is elnyerte. A bennlakással kapcsolatos intézet 30-40 növendéke utóbb 100-on felüli létszámra szaporodott. Ezek közül 20-40 bennlakó volt. A tulajdonosnő 1875-ben magánképezdei tanfolyamot is nyitott, mely az árvízig fennállott.

1869-ben felsőbb engedélylyel Zerkovitz Prinz Janka állított felsőbb leányiskolát. A hasonlókép bennlakással kapcsolatos, magas színvonalon álló intézet igen szép eredményeket tudott felmutatni. A növendékek száma 100-124 közt váltakozott, de a tulajdonosnőnek, az árvíz alkalmából történt elköltözésével az intézet megszünt.

A két utóbbi intézet 1875. óta értesítőket adott ki.

12. POLGÁRI ISKOLÁK.

POLGÁRI FIÚISKOLA. Szegednek a "Ratio educationis" értelmében szervezett polgári iskolája már 1779. év óta volt. A nemzeti iskola IV., illetőleg III. osztályából kikerült s a gyakorlati életbe, az ipar s kereskedelmi pályára lépett ifjak itt oly előképzettséget nyertek, hogy mint polgárok, gazdák és űzérek, elegendő mérvben nyert műveltségüknél

1) Borostyáni Alfons pedig magán fiúiskolát tartott. Átlag 20 növendéke volt. Ez a 60-as évek elején szünt meg.


309

fogva, hivatásukat tökéletesen betölthették. E régi polgári iskoláról annak helyén, a belvárosi nemzeti iskolánál kimerítőleg szóltunk.

Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. által körvonalozott polgári iskolának azonnal való felállítására a kormány a hatóságot nem hívta fel, mivel ismeretes volt a városnak a közoktatásügy terén, nehéz anyagi viszonyai daczára hozott áldozatainak elegendő mérve. A gymnasium és a reáliskola mellett akkor ez nem is igen látszott kívánatosnak.

Az "Alföldi tanító-egyesület" egyik űlésén, 1870-ik évben merült fel legelőbb az eszme, hogy Szegeden polgári iskola felállítása kívánatos. De az óhaj még igen határozatlan s ingadozó volt. Sokan kívánatosabbnak tartották a felsőbb népiskola felállítását. Az iskolaszék is foglalkozott e tervvel, de az eszme, a mag, nem tudott megtermékenyülni.

Horváth Mihály püspök, a város egyik országgyűlési képviselője, 1872. évi április 28-án, midőn választóinak beszámolt s a város különféle ügyeiről s érdekeiről nyilatkozott: a percsorai társulat kötelékéből való kibontakozási törekvések, a vár kisajátítása, Új-Szeged bekebelezése stb. iránt nyert megbízása meddőségeiről szólva, kiemelte, hogy a közönség ezen nehéz czélok helyett figyelmét s törekvését inkább a közművelődési ügy emelésére irányítsa s különösen a polgári iskola felállítására törekedjék. Jelezte egyúttal, hogy birja a kormány ígéretét arra nézve, hogy ha a város polgári iskolát óhajtana állítani, anyagi támogatását megvonni nem fogja. A tiszteletére rendezett lakomán is egész lelkesedéssel szólt a polgári iskolákról, azok jövőjéről, mert a külföldön is ezek igen hasznos intézményeknek bizonyultak. Sőt az elhanyagolt nőnevelés kérdésére is kiterjeszkedve, halaszthatatlan szükségnek nyilvánította, hogy a város egyúttal polgári leányiskolát is állítson, mert a fennálló magán-nőnöveldék csak "felületes szalon-hölgyeket" nevelnek.

Ez ösztönzésre a törvényhatóság a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumhoz intézett feliratában a polgári iskola felállítását kérte, még pedig államköltségen, mert a város tanügyi kiadásainak összege az 5%-os iskolai adó mennyiségét úgyis többszörösen haladja.

A miniszter Molnár Aladár miniszteri tanácsost bízta meg, hogy az iskola felállítására vonatkozó tárgyalásokat a város hatóságával és az iskolaszékkel megkezdje; ki is Szegeden megjelenvén, a hatóság kijelentette, hogy az iskola czéljaira szükséges helyiségeket kiszolgáltatni, azoknak tanszerekkel való ellátását s a termek fűtését elvállalni kész; de kívánja, hogy a tandíjak a város javára szedessenek, a tanítók az állampénztárból nyerjék javadalmukat s azok az iskolaszék hármas kijelölése alapján neveztessenek ki. Egyelőre a hatóság a polgári iskolának csak négy osztályát óhajtotta fel állíttatni, kifejezést adván azon nézetének, hogy szaktanítás hiányában az V. és VI. osztály néptelen lenne.


310

A tárgyalások befejezése után a miniszter több rendbeli leirataiban a megállapodások fölött észrevételeket nyilvánított s különösen a teljes, vagyis a hat osztályú iskola felállításának szükségességét hangsúlyozta. Az 1873. évi szeptember hó 22-én tartott közgyűlés végül elfogadta a miniszter álláspontját s így az iskola első két osztályát ugyanazon évi november 6-án, a tiszaparti Schaffer-féle ház helyiségében, a tanfelügyelő és az iskolaszék jelenlétében ünnepélyesen megnyitották. A következő években az osztályok fokozatosan megnyittattak, de amíg a felsőbb osztályok néptelenek, addig az alsók már túltömöttek lettek. Alkalmas helyiségek hiányában a miniszterium engedélyével az iskola ennélfogva már az 1874-75. tanévben a főreáliskolai épület második emeletén rendelkezésre álló üres termekbe lett áthelyezve.

A polgári iskola igazgatójául Nagy János népiskolai tanító neveztetett ki. Tanítók voltak: Vészits Lajos (1873-tól), Dobján László (1873-74.), Kutassy József (1873-tól), Róth (Szögedi) Endre (1873-tól), Takács Lajos (1873-74.), Csernák János (1874-től), Ferenczi István (1874-től), Oldal János (1876-77.) és a felekezeti hitoktatók.

A törvény és felsőbb utasítás értelmében készült tanterven azon módosítás történt, hogy a német nyelv és a történelem tanítását már az I. osztályban megkezdették. A tanszerek és szerelvények hiányában kezdetben a gymnasiumi tanszergyűjteményt vették igénybe, de lassankint az intézeti tanszergyűjtemény, a tanári és ifjúsági könyvtár is tekintélyes módon gyarapodott.

Az 1879. évi árvíz alatt a tanuló ifjúságot márczius 3-án szétbocsájtották, a katasztrófa után pedig a növendékek Budapesten, Aradon, Temesvárott, de főként Zsombolyán fejezték be a tanévet.

Az iskolába járók száma a következő táblázaton van feltüntetve, megjegyezvén, hogy a legutóbbi tanév 213 főnyi létszámából helybeli 138, vidéki illetőségű pedig 75 volt.

Tanévben
Iskolába
járt
osztály
Össze-
I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
sen
1873-74
66
24
-
-
-
-
90
1874-75
91
44
14
-
-
-
149
1875-76
91
50
24
8
-
-
173
1876-77
75
51
21
15
-
-
162
1877-78
90
50
36
15
8
-
199
1878-79
102
48
31
18
8
6
213 (1)

 

1) Az iskolai értesítők, különösen az iskola történetét (1873-95.) magában foglaló 1894-95. évi értesítő.


311

POLGÁRI LEÁNYISKOLA. Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. értelmében fennállott polgári leányiskolát a város 1874. évi nov. 12-én nyitotta meg. A felsőbbileg megállapított tantervtől kezdetben azon eltérés történt, hogy a négy osztályra előírt tananyag három osztály keretébe lett beillesztve; de ezenfelül még a házi nevelés és az egészségtan is a tanítandó tárgyak közé soroltatott, mi később az ország összes polgári leányiskoláira kiterjesztve lett. A kézimunka tanítása is sokkal nagyobb terjedelembe lett felölelve. A nemkötelező tantárgyak között ott volt a franczia nyelv is.

Az iskola felügyelete és vezetése Tóth János népiskolai felügyelőre bízatott, ki egyúttal a természettani tanszak ingyen előadására vállalkozott s e minőségben 1876. évben az intézetnek adományozta mintegy 4000 frtnyi értékű természettani, vegytani, ásvány- és terménygyűjteményét.

Az iskola igazgatója Zombori Mészáros Júlia volt, a tanítói kar pedig a következőkből állott: Arányi Ágoston (1874-75.), Kálosy Lipót (1874-76.), Marosi Mór (1874-től), Mészáros Jozefa (1874-től), Nagy János (1874-76.), Nováky Bertalan (1874-től), Okruczky Kutassy Emilia (1874-től), Csonka Radimetzky Feodora (1875-től), Barbaro Emma (1875-től).

Az iskola az átalakított régi Sobay-házban volt elhelyezve s látogatottsága a következő táblán szemlélhető.

Tanévben
Iskolába
járt
I.
II.
III.
Összesen
osztály-
ban
1874-75
62
-
-
62
1875-76
69
34
-
103
1876-77
67
35
17
119
1877-78
89
46
25
160
1878-79
103
61
38
202 (1)

 

III. Középiskolák.

1. FŐGYMNASIUM.

Matyasóvszky László nyitrai püspök és kir. kanczellár 50,000 frtos alapítványáról s a jezsuiták vezetése alatt állandott ezen gymnasiumnak már 1703. évben tervezett felállításáról, a jezsuitáknak s az alapítványnak Nagybányára történt áthelyezéséről, úgy a kegyes tanítórendi szer-

1) Az intézeti évi értesítők.

előző  |  tartalom következő