Vágó Pál


Reizner és műve  |  1. kötet  |  2. kötet  |  3. kötet  |  4. kötet  |  keresés

 

405

Az ifjú egyesület sikeres fellépései által mindnagyobb rokonszenvet és pártolást vívott ki. 1874-ben részt vett a kolozsvári országos dalárversenyben, hol díjat is nyert. Nagy része volt az 1876. évi aug. 18-21. Szegeden tartott országos dalünnep anyagi és művészi fényes sikereiben, ahol 32 hazai dalos kör jelent meg (1). A város közönsége ez alkalomra a vár nyugoti oldalán óriási födött dalcsarnokot emeltetett, melyben később más előadásokat is tartottak. A dalünnep jövedelmei az országos dalárszövetség több évi veszteségeit nemcsak hogy helyrepótolták, de még jelentékeny megtakarított tőke is maradt fenn.

A szegedi dalárda és a polgári dalárda közt a régi dal és zeneegylet tulajdonát képezte és a város birtokába került díszes zászló használata miatt súrlódások merültek fel s ennek következtében a két egyesület közt testvéries viszony soha sem volt (2).

A szegedi zenetanítók és zenekedvelők közül szerzeményeket a következők adtak ki: Agáczy László, Czapik János, Gebler József, Hánki Ede, Jámbori Jakab, Szögedi Endre.

Szeged legrégibb orgonája a belvárosi templomban van, mely még a mult század második negyedében készült. Az alsóvárosi templom orgonája 1762-66. évben készült, Staudinger János budai s illetőleg zólyomi orgonakészitő által. Ezért a barátok 664 frtot fizettek, de 1795-ben már 350 frt költséggel kijavítani kelle (3).

Az utóbbi időkben (1834-1870.) az orgona-ipar és készítés Kovács István által Szegeden is meghonosodott. A Szeged-vidéki falusi templomok orgonáit mind ő készítette.

V. Képzőművészetek.

Képzőművészeti tekintetben Szeged múltja nem oly sivár, minőnek azt gondolnók. A művészetekért, a szépért Szeged régi polgárai is áldoztak és lelkesedtek; de a műemlékek, mint a régi lakosság műérzékének tanújelei, a századok zivatarai alatt többnyire megsemmisültek. Néhány szórványos adatból is eléggé tájékozódhatunk a régi Szeged művészeti viszonyairól.

A festőművészet terén 1512. évben Képíró István (Stephanus

1) Lévay Ferencz: Emléklapok a szegedi orsz. dalárünnepély alkalmából. Szeged, 1876. 1-5. sz.

2) Mindezekről bővebben lásd reizner J.: A szegedi polgári dalárda emlékkönyve. Szeged, 1893. cz. művét.

3) A barátok 1762-69., úgy 1795. évi számadásai.


406

pictor) mester jeleskedett Szegeden (1), kinek fia Bálint, mint fentebb láttuk, a bécsi és krakkói egyetemeken tanult (2). Hihetőleg az ő műve az alsóvárosi templom főoltárán elhelyezett műbecsű festmény, mely a Segitő Boldogasszonyt ábrázolja és csudatevő erejénél fogva máig is tiszteltetik. Az olasz iskola izlésében készült ezen festmény arra vall, hogy István mester művészi kiképzését az olasz földön, Velenczében, Florenczben vagy Rómában nyerte.

A török hódoltság után is a műérzék fejlődéséről tesz bizonyságot az a körülmény is, hogy a hatóság a mult század elején tanácsterme díszére beszerezte III. Károly király és neje Erzsébet Krisztina olajfestésű, életnagyságú mellképét, melyek közül az utóbbinak kiváló műbecse van. Nem lehetetlen, hogy ezeket Hogger János szegedi művész készítette, ki 1754. körül az alsóvárosi templomnak is dolgozott (3) s a vidéki egyházak e nemű szükségleteit ő elégítette ki.

A hatóság később Mária Teréziának életnagyságú ülő képét is megfestette s a műpártolás egyelőre csak az uralkodók képeinek beszerzésére irányult. Ezek közül kiválóbb a Vastag Sándor János szegedi származású művész által 1850. évben Bécsben készített kép, mely a felséget életnagyságban ábrázolja. Igen szép képek még Albrecht főherczeg és neje Hildegard életnagyságú mellképei, melyeket 1858-ban Sonnenschein C. Pesten festett.

Az utóbbi időkben a tanácskozási termek díszeül beszerezték Dugonics Andrásnak, Deák Ferencznek 1861-ben Canzi Ágoston által s ugyanakkor Klauzál Gábornak Barabás által, valamint Horváth Mihálynak 1871-ben Than Mór által festett életnagyságú mellképeit.

A templomok oltárfestményei közül említendő az alsóvárosi templomban levő, szent Antalt és szent Ferenczet ábrázoló nagy, művészi becscsel biró két kép, melyeket 1774-75-ben Hauczinger József bécsi művész, egyenkint 130 frtért készített (4).

A vagyonosabb polgárság is már a mult század végétől foglalkoztatta a festő művészeket. Így Mertz János Budán, 1792. évben Dugonics Ádám polgármestert - Simó híres magyar arczképfestő 1828-ban Kiss Károly kapitányt. Szikora György nyugalmazott makói tanító és

1) Neve a szegedi 1552. évi egyházi tizedlajstromban is előfordul (Stephanus Pyctor) s lakott a nagyutczában. (Lásd: Oklevéltár LXI. sz. a.)

2) Dr. Schrauf K.: Regestrum bursae Cracoviensis. Budapest, 1893. 135. l. - Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. Budapest, 1892. 315. lap.

3) Ordinansz Konstantin: A Libanus havasi alatt illatozó titkos értelmű rózsa. Szeged, 1831. 51-54. l. - Nagy Iván: Magyarországi képzőművészek (Századok 1874.) és Szilágyi Istv.: Adalék a m. képzőművészek névsorához. (Tört. Tár 1880.) közleményeiben nincs említve.

4) A szegedi alsóvárosi barátok zárdai számadás könyve az idézett évekről.


407

szegedi polgár, a tanácsterem részére 1838-ban Kőszeghy László csanádi püspök arczképét festette meg.

A műérzék fejlődése és a műpártolás fellendülése azonban csak a legutóbbi időkben nyert határozott kifejezést. A hatóság a magyar képzőművészeti társulatnak már kezdetben alapító tagja lett s később, az Andrássy-úti műcsarnok emelésére 1000 forintot adományozva, a polgárságnak oly példát mutatott, hogy 1874-ben Szegeden a képzőművészeti társulatnak - az országban páratlanul állva - 100 pártoló tagja lett. A társulat alapszabályszerű kötelezettségénél fogva tehát 1876. évi augusztus 18-án, a gymnasium helységeiben az első vidéki és nagysikerű műtárlatot rendezni kötelezve volt.

Attól fogva, hogy a rajziskolát 1799-ben Szegeden megnyitották, a rajzolással és festészettel műkedveléskép és élethivatásból a szegediek közül mindtöbben foglalkoztak. Vedres István maga készítette a munkáihoz szükséges illustratiókat, illetőleg a szegedi vár rajzait. A negyvenes években Nagy Ferencz nyitott festészeti műtermet, ki utóbb mint "aranyozó" több pártolásnak örvendett. Ugyanekkor a bécsi akadémián három szegedi fiú nyert kiképzést. Hirth Antal, ki herczeg Czartoryiszky pártfogásának örvendett, később pedig Gyulán a Wenckheim családnak dolgozott; Jó Ferencz és János unokatestvérek, kik közül az előbbi elzüllött, az utóbbi pedig mint győri rajztanár a Dunántúli vidék részére dolgozott és irodalmilag is működött.

Az ötvenes években ugyancsak két unokatestvér, a már említett Vastag Sándor és Vastag György tüntek fel. Az előbbi Bécsben a küzdelmek súlya alatt összeroskadt; az utóbbi pedig az újabb magyar művészet egyik kitünősége. A hatvanas években Rákosi Nándor tünt fel sok szép festményével és az olasz földről hozott másolataival. Később a művészettől megvált s Budapesten mint rajztanár működött. Ezeken túl említendő még a szegedi származású Petrovits, ki az 1879-iki bécsi tárlaton a város birtokába került négy árvízképpel tünt fel.

A szobrászatról kevesebb előadni valónk van. Alább tüzetesen szólunk Szeged régi műépítészetéről, melynek fejlettsége kétségen kívülivé teszi, hogy a török hódoltság előtt a szegedi egyházak szobrokkal, a köz- és magánépületek mübecsű faragványokkal ékeskedtek. A szobrászat nagy hanyatlásának tanujele az, hogy a szent Demeter templom restauratiója alkalmából készült szobrok fából valók. 1762-ben az alsóvárosi templom részére is ugyanily gyarló alkotások készültek. De itt 1775-ben már kőből faragott alakok is készültek, ezeknek pedig szegedi lakos, Aizenhut József volt a mestere (1).

Nyilvános szobra és emlékműve nem volt Szegednek, hacsak

1) Az alsóvárosi barátok zárda-számadásai az idézett évekről.


408

az omlatag és gyarló kivitelű szentháromság szobrokat is ide nem számítjuk. Az első szentháromság-szobor alsóvároson, a szentháromság-utcza alsó, régebben kiszélesedett végpontjánál volt felállítva. Az 1734-35. évi számadások szerint ennek alapját azon évi szeptember havában tették le s az egész emlékmű 243 frt 36 drba került. Később a mai Klauzáltéren, a Kárász-ház előtt is volt egy (1), mely 1857-ben Krebsz Mihály buzgólkodására, az első magyar vasútra begyűlt költség maradványaiból, a Széchenyi-térre lett áthelyezve, de a melyet 1873-ban, a jelentkezett veszélyes repedezések miatt le kelle bontani. Ezenkívül az alsóvárosi templom előtt a mult század elején állítottak egy Mária-szobrot, mely Oltványi István nagyprépost adakozásából 1857. évben újíttatott meg. Ugyanily Mária-szobrot a jelen század elején a belvárosi templom előtt is állítottak. Művészi eseményszámba vették még azt is, hogy 1818-ban Dunaiszky Lőrincz magyar szobrász, Szegedre egy 5/2 láb magas Krisztus feszületet készített (2).

Valóságos szobormű csak a város nagy fia, Dugonics András emlékezetére a legutóbbi időkben állított emlék, melynek tervét legelőször a Szegedi Híradó 1860. évi márczius 15. számában említette fel s a szobor alapját Reményi Ede egyik hangversenye vetette meg. Ennek gyarapítására tervben volt Dugonics összes műveinek kiadása,

1) Ezt a hagyomány szerint még Kárász Miklós emelte fogadalomból, mert egy disznója elveszése miatt kondását agyonütötte.

2) Tudományos gyüjtemény. 1819. évf. I. k. 123. lap. - Századok 1874. évf. 39. lap.


409

miről azonban le kelle mondani. Az alap csak lassankint gyarapodott s még alig tett 3000 frtot, midőn az 1873. évi november havában megalakult szobor-bizottság Izsó Miklóssal tárgyalásokba ereszkedett.

Izsó már 1874-ben készített is néhány vázlatot s a bizottság már szerződni készült vele, de közbejött korai halála következtében a szerződést özvegyével és nagyreményű tanítványával kötötték meg.

A szobornak a talapzattal együtt való előállítása 13,500 frtba került, mely összeg gyűjtésekből, vigalmak és hangversenyek jövedelmeiből, a hatóságnak és a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnak jelentékeny adományaiból került elő. Gazdag nyereményekből álló sorsjátékot is rendeztek, de a vidékre küldött sorsjegyek csaknem mind visszakerültek. Szóval a szobor-alap egészen Szeged népének adakozásából gyűlt egybe.

A sikerült szobor, mint Huszár Mihály első önálló műve, egyúttal művészi hírnevének is megalapítója lett. A szoborleleplezés nagy ünnepséggel 1876. évi aug. 19-én történt (1).

A kisebb, különösen a véső- és ötvös-művészet köréből is van némi följegyezni való. Azon körülménynél fogva, hogy a XIV-XV. században Szegeden pénzverde is volt (2), a véső- és ötvös-művészet kiváló lendületnek örvendett (3). Szeged város 1469. évi régi pecsétjét, mely ezüst lapon van kimetszve, a régi szegedi véső-művészet egyik emlékének tarthatjuk. Ide sorolhatjuk még az alsóvárosi barátok birtokában levő gyönyörű góth-stylű kelyhet is, melynek párja Beszterczebányán van. A török hódoltság alatt ez a művészet is pangásnak indult s az utóbbi időkben sem tudott emelkedni. A véső-művészetnek a negyvenes években volt egy szerény képviselője, Beller Péter, ki mint fa-véső és aranyozó a délvidéki egyházak szükségleteinek kielégítésére törekedett.

Aránylag a műépítészeti emlékek maradtak fenn legnagyobb számmal, melyek kétségtelenül bizonyítják, hogy a középkorban Szegednek kiváló egyházi és világi, köz- és magánépületei voltak. Ezek közül maig csak a szent Demeter és az alsóvárosi Havi Boldogasszony temploma áll fenn.

Az előbbeni a mult század második negyedében végbement gyökeres átépítés alkalmával régi építészeti jellegéből egészen kivetkőztetve lőn. Homlokzata, tornya, belső szerkezete és díszítése barok ízlésben készült, holott a török hódoltság alatt elpusztult templom csúcsíves volt s e szerint a XIV-XV. század alkotása. A templom csúcsíves jellegét a nyugoti s még inkábbb a keleti oldalfalak, úgy a

1) Dugonics-Album. Szeged, 1876.

2) Lásd: I. köt. 33-36. lap. Rupp Jakab: Magyarország ekkorig ismeretes pénzei. Buda, 1846. II. köt. 166. lap.

3) Lásd a czéhek történeténél.


410

torony támpillérei igazolják. A keleti oldalfalon levő két ablaknál a vakolás lehámlása alkalmával is lehetett tapasztalni, hogy azok át vannak boltozva s korábban magasabbra nyúlva, csúcsívben végződtek. A torony-támoszlopok végződésénél kívülről, de mindinkább belülről, a harangállás alatt határozottan ki lehet venni, hogy a torony ott nyolcz szögletbe ment át, mi a csúcsíves templomoknál szokott előfordulni.

Valószínű, hogy annak idején a templomnak három hajója volt s hogy másik tornya is ki volt építve. A restauratio alkalmával a hajópillérek lebontattak (1) s a menyezet közönséges donga-boltozatra épült ki. Teljesen téves azonban az a feltevés, hogy a mai hajó egykoron a templom szentélye lett volna s hogy a hajó az egyháztér felé terjedt volna (2). Ennek lehetőségét kizárja a templom tornyának elhelyezése, mely régen a templom zárfalát s illetőleg homlokzatának egy részét képezte. Különben fennmaradt a templomnak a restauratiót megelőzte időből - 1711. - való alaprajza (3), melyből kétségtelen, hogy a mai hajó a régivel azonos, sőt ellenkezőleg, az apsis rövidült meg. E templomhoz a XV. század végén, a torony s illetőleg a nyugoti oldalfal mellett, szülővárosa iránt való kegyeletből, Lukács zágrábi püspök egy kápolnát építtetett, mely a mult század közepéig fennállt.

Az alsóvárosi, Havi Boldogasszonyról nevezett templom azonban eredeti építészeti jellegében máig is fennáll. Nagy arányainál fogva valóban emlékszerű alkotás s nemcsak Szegednek, de egész Délmagyarországnak legrégibb fennálló temploma. A csúcsíves építészetnek hanyatlása idejében, a XV. század végén épült. A barátoknak ugyan már 1301-ben is volt egy kisebb templomuk, de e helyett 1497-ben építették a mai szentélyt (4) s a következő évek alatt épült a hajó, mely 1503-ban fejeztetett be, mint azt a tetőpárkányzatnál elhelyezett évszámfeliratok igazolják. Ezekről Jerney kétségtelenül kimutatta, hogy sem 1103., sem 1203., 1403., 1703-nak, hanem csakis 1503-nak lehet és kell olvasni, mint amely évszám az építésnek egyébként is megállapított korával tökéletesen egybevág (5).

1) A szent sír kápolnája alatt levő kriptában az egyik oszlop alapzata még most is fennmaradt. Ez egyúttal kizárja annak a lehetőségét is, hogy a mai hajó valaha szentély lehetett.

2) Molnár Pál: Szegedi régiségek. (Szegedi Híradó 1863. évf. 36-38. sz.) - Dudás Gyula: A szegedi szent Döme templomról. (Arch. Értesítő 1889. évf. 238. l.)

3) Oklevéltár CLXXI. sz. a.

4) Fridrich Urbán: Historia seu compendiosa descriptio provinciae Hungariae ord. minor, s. p. Francisci. Kassa, 1759. II. r. 10. lap.

5) Jerney János: Szeged városában levő esztendő számi régi felirásnak magyarázata. Szeged, 1829. 17. és 18. lap. - Dudás Gyula: "A Szeged-alsóvárosi templom" czímű 1887-ben a Szegedi Híradó külön lenyomatakép is megjelent érte-


411

E templomot Henszlmann Imre (1) s Ipolyi Arnold (2) műépítészeti szempontból tüzetesen megvizsgálták. Az utóbbi szerint bár a téglaépítészet legkifejlettebb korában épült, mégis a "műszegénység non plus ultrája."

A szentély 24 mtr hosszú s 10 mtr 45 cmtr széles. A hajó 39 méter hosszú s 13 mtr 30 cmtr széles. A falak magassága a belső párkányzatig 13 mtr, a falak vastagsága pedig 30 cmtr (3). Az egyhajójú templom tehát aránytalanul hosszú.

Már első tekintetre feltűnik a szentély és a hajó stylszeűsége között levő éles különbség. Az előbbinek menyezete csúcsíves, az utóbbié pedig félkörű, donga boltozatú. A három oldalú zárólapban végződő szentély (apsis) boltozata hálógerinczek (Netzwerk) közé van szorítva. A gerinczkövek kiemelkednek, oldallapjaik tetszetősen horonyoltak s az ívek 8 ágú zárókőben egyesülnek és az oldalfalak oszloptámainál egy-egy kisebb vállkőben (consol) végződnek.

A hajó boltozata hasonlókép kiemelkedő gerinczhálózattal van beszőve. De a gerinczkövek csak úgy vannak vas szegekkel a boltozathoz felerősítve. Az ívek a boltozat közepén 6 ágú zárókövekben egyesülnek, - melyek áttörvék s mintegy szelelő lyukakat képeznek - másfelől pedig az oldalfalak oszloptámaival összeolvadtan (abgekröpft) végződnek.

A homlokzaton sem díszesebb kapu (portale), sem a szokásos rózsa-ablak elő nem fordul s az óriás csupasz falat a többihez hasonló, egyszerű kajácsos (Schräge) ablak eleveníti.

A templom kizárólag téglából épült. Faragott kőből csak a támpillérek esővetői s az oldalfalak felső és alsó párkányai készültek. Ezek is igen egyszerűek s a szegény szerzetesek ízlésének tanujelei. Mindazáltal hajdan a templom ékesebb lehetett, mint ma. Ezt bizo-

kezésében írja, hogy "mint szakember egy pillantás után" meggyőződött arról, hogy az évszámok csakis 1703-nak olvasandók és a templom ekkor történt restauratioját jelentik. Dudásnak, mint azt a 11. és következő lapon kimutattuk, ezen téves állításával komolyan foglalkozni nem lehet, mert a barátok évkönyvei és számadásai a templomnak az 1703. év körül való restauratiójáról mit sem tudnak s így a templom két oldalfalán, a tetőzet alatt a párkányzatba szervesen beillesztett évszámokat csakis a templomépítés befejezése után, 1503-ban rakhatták fel.

1) Archeologiai Értesítő. 1874. 18. lap.

2) Arch. Közlemények. Pest, 1861. II. k. 142. lap.

3) A magas falak vékonyságát belülről a félhengerek, kívülről a párkány magasságáig felnyúló s rendkívül erős támpillérek ellensúlyozzák. A támpillérek a szentélynél 3, a hajónál 4 tagozatúak és ugyanannyi esővetővel bírnak. A szentély északi oldalán támpillérek nincsenek. A hajó északi oldalán levő támpillérek és félhengerek pedig nincsenek összhangban s illetőleg váltakozva fordulnak elő.


412

nyitják az ablakok csúcsaiban levő áttört művek (Masswerk) maradványai, melyek halhólyag vagy gyertyaláng (Fischblase, flamboyant) változatokat mutatnak s amelyek ugyancsak a hanyatló gothicának jellemzői. Az ablakok áttört műveinél több helyen meglátszottak a függőleges kőbéleletek s némely helyen a díszesebb üvegfestészet nyomai is fennmaradtak (1).

A templom kétségen kívül fentartást érdemel; de ékítményes restauratiója, miről némelyek ábrándoznak, óriási költséggel is alig eszközölhető.

A torony alsó része 4 ölnyi magasra még stylszerű és egykorú építmény. Ezenfelül a magasítás barok stylben, a mult század folyamán ment végbe.

Szeged régi műépítészetének, a polgárság műszeretetének bizonyítékát nem is a két régi templom képezi, hanem azon egyes építészeti maradványok és töredékek, melyek a vár területén az 1876. évben eszközölt csatornaépítés és az 1880-81. évi várbontás alkalmával a vár falaiból kerültek napfényre.

A vár délnyugoti körbástyája mellett volt láthatólag befalazva a nevezetes kőbárány (Agnus Dei), mely valamelyik román stylü templom ajtaja fölött, a tympanont képezte s mint az Árpádkori szoborművészet (basrelif) egyik érdekes alkotása, maig fennmaradt. Az észak-nyugoti körbástyában, egész környületben, ugyancsak valamely román stylü épületből származó, félköríves párkányzatok (Rundbogenfries) voltak befalazva. De ezenkívül mintegy 800 drb különféle változatú, jellegzetes faragású kőemlék került ki a falakból (oszlopfők, oszlopok, vállkövek, gerinczkövek, zárókövek, ívezetek, portalék, ablakbélleletek, párkányok stb.), a díszítményes román- és csúcsíves építmények részletei. Óriási számmal fordultak elő a mintázott téglák különféle nemei, melyeket portaléknál stb. használtak. A gerinczkövek és ívezetek nagy tömbjei azt is bizonyítják, hogy a téglaégetésnek magas fokú technikája is meghonosodott s a téglaépítészetnek is voltak művészi kivitelű alkotásai. Szóval Szegeden a középkorban művészi és ornamentális számos köz- és magánépület létezett; e városnak úri palotái voltak s lakossága a műveltségnek és polgárisodásnak magas fokán állt. A fennmaradt díszes kőemlékek némaságuk daczára is egykori kulturánk ékesen szóló bizonyítékai. Erre nézve bizonyítékul idézhetjük még a szegedi 1522. egyházi tizedlajstromot is, hol a szegedi lakosok közt 9 kőfaragó (lapicida) van felsorolva (2). Tehát az ornamentális építkezés igen elterjedt volt s a köz- és magánépületek, miként fentebb is említők, ékes faragványokkal és szobrászati müvekkel voltak díszítve.

1) Az ablakok áttört műveit a legközelebbi időkben ahelyett hogy stylszerűleg restaurálták volna, a régi üvegfestészeti maradványokkal együtt elpusztították.

2) Lásd: Oklevéltár LXI. sz. a.


413

A török uralom után az ismert nehéz viszonyok és csapások, tűz- és vízveszélyek pusztításai között műépítészeiről szó sem lehetett. Vályog falazatú, nádfödeles kis házakból épült fel a város minden pusztulása után.

Az első nagyobb és szilárdabb épület, az 1727. évben épített (homlokzatával emeletre épült s észak felé fordult) városháza volt. 1780-ban az iskola-utczában, véggel az utczára épült s maig is fennálló Damjanovich-féle ház volt az első emeletes épület. 1810-ben épült a Béró András-féle első kétemeletes ház, ugyancsak az iskola-utczában.

A város régibb építkezései, a Schwörtz János által épített városháza, a gymnasium és nemzeti iskola, kórház stb. egyúttal a magánépítkezésekre is jelentékeny hatással voltak. Lántzy királyi biztos a század elején elrendelte, hogy az építkezések hatósági engedélyek alapján történjenek (1). Ugyanekkor kezdettek meg az utczák "egyenesitései" s illetőleg némely zugutczának (korona- és feketesas-utczák) megnyitása.

Az első építkezési szabályrendelet 1861-ben jött létre, mely az új építkezéseknél már a külső csín és ízlés követelményeire is tekintettel volt.

1) Az építkezésekre vonatkozó legrégibb követelmények s illetöleg rendszabályok az 1819. évben "Tűzi rendszabások" czímű 58 lapból álló füzetben vannak felsorolva.

előző  |  tartalom |  következő