446

3. ERDŐK ÉS ERDŐSÍTÉS.

A hagyomány szerint a barátok templomának "födele fáját", a Matyparton lévő "Fewere" nevű erdőben vágták volna (1). Nem lehetetlen ennélfogva, hogy a Maros árterein elterült nagy erdőségek, a mocsári tölgyerdők rengetegei, valamikor a tiszai ártereket is ellepték s az egész Maty-ér és Sárosvölgy környékén kiterjedt erdőségek voltak.

Ezt gyaníttatja velünk az a körülmény is, hogy Bertrandon de la Brocquiére Szeged körül lévő erdőkről emlékezik, valamint erre enged következtetni az is, hogy a többször emlegetett 1522. évi egyházi tizedlajstromban a szegedi lakosok sorában az Erdész és Erdős nevek összesen négy ízben is előfordulnak (2). E neveket az illetők onnan nyerték, hogy erdőgazdálkodással foglalkoztak. Másrészről azonban II. Lajos királynak 1516-iki oklevele, melyben a város polgárságát külön kiváltság által biztosította arról, hogy épületeik helyreállítására szükséges fákat a Tiszán és a Maroson szabadon szállíthassák, arra enged következtetni, hogy a szegedi erdők kisebb jelentőségűek voltak s az erdőtermék az építkezésekre és tüzelésre elégtelen és alkalmatlan volt (3).

A török hódoltság alatt még ezek az ártéri erdők is kipusztultak, mert a barátok templomtetőzetét 1630-ban a csanádi erdőben vágott és leszállított fákkal javították ki (4).

A visszahódítás után Szeged határterületén semmi erdőség sem volt. Csongrád vármegyének dicalis küldöttsége 1715. évben, a város gazdasági viszonyainak leírásában is kiemeli, hogy a városnak semmi erdeje sincs s hogy a lakosság az összes tüzelő- és épület-anyagokat a török földről (Zombor és Csanád ekkor még a török hatalom alatt álltak), nagy költekezéssel szerzi be (5).

Csak a mult század közepén felsőbb rendeletre kezdettek erdősíteni a város határában. Az erdősítés legelső nyomát az 1755. évben találjuk, amikor a fűzfát a kertekben és a szőlők közt kezdették meg honosítani (6). 1760-65-ben ültette a Szillér innenső oldalán Dugonics

1) Vedres: A sívány homokság használhatása. Szeged, 1835. 15. lap. - Érkövy A.: Az 1863. évi aszályosság a magyar Alföldön. Pest, 1863. - Fewere, fő-ér, az 1717. évi tan. jkv. 87. lapján a Maty-ér mentén a város régi határának egyik vonala volt.

2) Oklevéltár LXI. sz. a.

3) Oklevéltár LIX.sz. a. - Tüzelésre is leginkább nádat és tőzeget használtak, vagy a füzesek fáit, amint erről Zsigmond kir. 1411. évi oklevelei emlékeznek. (Lásd: I. k. 37., 38. lap s Oklevéltár XVII. és VII., VIII. sz. a.)

4) Okmánytár a hódoltság történetéhez. Pest, 1863. II. k. XL. sz.

5) Szeged v. közigazgatási levéltárában 1715. évi lajstromozatlan iratok közt: "Silvas habet nullas, sed ex turcica parte magnis expensis interventibus, tam pro foco, quam aedificiis comparare aecessitant."

6) Tagányi: Magyar erdészeti oklevéltár. Budapest, 1896. II. k. 196. lap.

---

447

András tanácsnok azt a fűzes erdőcskét, melyet később Dugonics Ádám "Etelka erdő" néven újraültetett (1). Ugyanez időben a felső- és alsó-városi feketeföldeken mocsári tölgyekből ültettek egy-egy kis ligetet. 1771-ben pedig homokkötés czéljából Csengelén és Ásotthalomban ültették az első két homoki erdőt, hol egyúttal egy-egy erdőőri épületet is emeltek (2). De ez ültetések nem igen sikerültek, legalább annak közvetlen hasznát nem igen tapasztalták. Azért írta Vedres 1799-ben:

"Erdeim nincsenek; sok pénzt Tisza hátra
Küldök föl a fáért Kőrös s Maros tájra.
Ezen: noha még csak árnyék mozdulásom,
Idővel segítni fog iparkodásom.
Etelka erdőmhöz az idén Etelét
Ültettem ; vad fákkal kevervén szép rendjét.
Pusztán állni földim többé nem engedem.
Bármibe kerüljön, azokat ültetem.
Hogy vehesse kiki fáradsága hasznát,
Ne fizesse mindig másnak nagy adóját" (3).

Pedig a futóhomok terjedése már nemcsak a termő talajt veszélyeztette mindinkább az elárasztással, hanem a többi közt a nemrég telepített Kistelek helység a homokbuczkák miatt majdnem megközelíthetetlen lett. A homokfúvások 1793-ban Kistelek határában 9 házat úgy eltemettek, hogy azokból a lakosokat ki kelle telepíteni (4).

Nemcsak a felsőbb rendeleteknél, de saját tapasztalatuknál fogva is a hatóság erdőmesteri állást szervezett s erre a kisteleki úrbéri tiszttartót - Pillich Józsefet - kinevezvén, az erdősítéseket különösen a felső határban megkezdette. Így még a futóhomok terjedésének meggátlásáról szóló 1807. évi XX. t.-cz. megalkotása előtt, már az 1805. év tavaszán, a kisteleki jobbágyok robot-munkájával 699,241 darab csemete (eper-, ágácz-, vadkörte-, nyír-, szil-, kőris-, hárs-, fűz- és csomoros nyárfa) lett elrakva (5) s Vedres terve szerint mintegy 3000 holdnyi terület beültetését vették munkába.

Ekkor keletkezett a felsőjárásban a Müller (57 hold), Tabán (15 h.), Sutka (26 h.), Csengelye (379 h.), Czédulás (58 h.), Száraz (21 h.), Bagyúr és Rocska (97 h.) erdő, az alsójárásban pedig a Kara

1) Dugonics András: Ulisses. Előszó. - Dugonics Album. Szeged, 1878. 3. l.

2) 1771. évi városi számadásban a bevételek 8 rovata alatt a városi dézsmatégla elszámolása között.

3) Vedres I.: Szeged v. megnagyobbítandó tanácsháza. Pest, 1799. 25. lap.

4) Witsch Rudolf: Útmutatás, hogy vehetni munkába legkönnyebb móddal a Budán 1807-ben tartott országgyűlésének czikkelyét. Buda, 1809. Előszó, III. lap.

5) U. a. 63. lap. - Dugonics A.: Cserei. Szeged, 1808. 193. lap, hol Pillich erdőültetési érdemei bővebben méltatyák.

---

448

homoki (6. h.), Ruki (553 h.), Mérges (495 h.), Csorva (413 h.), Ásotthalom (1907 h.), Rívó (657 h.), Kőrösér (261 h.), - még később pedig a Pálfy (370 h.), Süveg (204 h.), Kazi (71 h.) erdő (1). Egy-egy hold befásítása átlag 5 frtba került (2). Ugyanez időben létesítette Vedres az általa ármentesített területen az egykor oly híres "Vödrics erdőt" is (3).

Évtizedek munkájával s Pillich erdőmester buzgalmával az erdők növekedtek s erősbültek, úgy hogy a város közbirtokain utóbb az erdősített területek 7300 holdra rugtak s az Alföldön Szeged erdői voltak a leghíresebbek. A negyvenes években különösen a selyemtenyésztési biztosi tisztség szorgalmazása következtében az eperfaültetés is lendületet nyert. A szabadkai és budai országutak mentében eperfákat ültettek. Az alsó nyomáson 1845-ben a földeket már azon kötelezettséggel adták bérbe, hogy a bérlők azt eperfával tartoznak körülültetni. Wőber főbíró a Kálvária mellett levő 12 holdas telkét eperfa csemetékkel telepítette be s a városban az udvarokat és utczákat mindenütt eperfákkal rakták be (4). De az okszerűtlen tarolás és különösen az ötvenes évek mulasztásai következtében a szegedi erdők hírét a szabadkaiak ültetései túlszárnyalták. Ez időszakban semmi újítás sem történt, kivéve Csengelét, hol Fendt Antal erdőmester a fenyőültetésekkel eszközölt kísérleteket. A X és XXX éves bérföldek kiosztása után pedig az erdőterületek legnagyobb része legeltetés alá is felszabadítva lett s így azok még rohamosabban pusztultak. Némelyik már erdőnek sem volt nevezhető.

Azért a 60-as évek végén, midőn a futóhomok elárasztásai újból veszélyesek kezdettek lenni, Pillich Imre erdőmester részint a kiélt, részint más területeken új erdősítéseket kezdett. Most már csakis ágácz-, kanadai nyárfa- és kevés tölgy-csemete lett elrakva. 1868-tól 1872-ig 2690 hold lett befásítva 814,100 drb gyökeres csemete és 4.193,490 drb gyökeres dugvány által. Az összes ültetési költségek 9920 frtra rugtak s egy hold befásítása átlag 3 frt 69 krba került (5).

A távolságnál s kedvezőtlen közlekedési viszonyoknál fogva a tüzelésre alkalmas erdőtermékek, főként a majsai, halasi és szabadkai lakosságnak váltak javára. A város saját tüzelő-szükségletét az ártéri erdők termékéből, vagy beszerzések útján fedezte.

1) Szeged v. közig. levéltárában 1872. évi szept. 23-án kelt terjedelmes küldöttségi jelentés az erdők vizsgálatáról.

2) Vedres: A sívány homokság használhatása. Szeged, 1825. 140. lap.

3) Vedres itt, úgy Ásotthalomban és Csengelén is, a gyapot meghonosítására tett kísérleteket. (Lásd a Sívány homokság czímű műve 5. lapján). Az utóbbi két helyen a gyapot vadon állapotban még most is tenyész.

4) Jelenkor, 1845. 100. l.

5) Pálfy F. polgármester évi jelentése az 1872. évről. Szeged, 1873. 18., 19. lap.