3. kötet - Kézműipar

Vágó Pál

449

II. Ipar.

1. KÉZMŰIPAR.

A) A CZÉHEK.

Szeged már az Árpádházi királyok idejében mint az állami és egyházi szerkezet egyik kiváló központja, mint nagy és népes királyi város, már lakosságának polgárisultabb viszonyainál s központiságánál fogva sem nélkülözhette az ipar bizonyos nemeit. Ha csak azt tekintjük is, hogy az őstermeléssel foglalkozó lakosság az ország minden tájékára szállítgatta az élelmiszereket, már ez is azt feltételezi, hogy a száraz- és vízi járműveknek s a földmívelésnél nélkülözhetetlen eszközöknek előállítását a lakosság egy bizonyos része iparszerűleg eszközölte. Kovács-, bognár- és ácsmesterek, valamint a ruházati iparral foglalkozók, szabók és szűcsök, már a legrégibb időkben is voltak Szegeden.

Ha tekintetbe veszszük azt, hogy Szeged már Zsigmond királytól, Hunyadi János kormányzótól stb. heti- és országos vásárok tartására nyert szabadalmakat s hogy hajdan a vásáros helyek igen ritkák voltak s ezeknél egész kiterjedt vidék szokta volt beszerezni mindennemű szükségleteit s ha végül tekintetbe veszszük azt, hogy a XV. században Szegednek már hatalmasan kifejlett ipara volt, számos czéhe létezett s még a fényűzési ipar, az ötvösség is nagy virágzásnak örvendett: mindezeket egybevetve bizton állíthatjuk, hogy a fejlődés törvényeinél fogva már a XI., XII. századokban is a fa- és fémiparnak, az élelmi- és ruházati czikkek készítőinek Szegeden számos képviselője volt, kik nemcsak Szeged, hanem egy kiterjedt vidék közszükségletének kielégítésén fáradoztak.

Az iparosok testületi szervezkedése, a czéhek intézményének keletkezése nálunk Nagy Lajos király uralkodási idejére esik (1). Hogy a szegedi iparosok czéhei mikor alakultak s minő czéhek léteztek, a város gyakori pusztulásánál fogva ma már ki nem deríthető. Alább ugyan előadjuk, hogy a mohácsi vész előtt a szabóknak, csizmadiáknak, mészárosoknak s ötvösöknek a fennmaradt emlékek szerint kétségtelenül léteztek czéheik s léteztek írásbafoglalt czéhszabályzatuk is, melyek a nagy nemzeti katasztrófa után s a másfélszázados török uralom alatt elenyésztek és megsemmisültek. De hogy ezen ezéhek mikor keletkeztek és ezeken túl még mely iparágaknak voltak czéhegyesületei, talán örök rejtély marad. Csak gyanítanunk lehet, hogy

1) Szokolay István: Czéhek és iparszabadság. Pest, . 1864. - Szádeczky Lajos: A czéhek történetéből Magyarországon. Budapest, 1889.

450

az ácsoknak, borbélyoknak, a csapóknak, kik régebben az általános használatú szűrszöveteket, vagy az úgynevezett aba-posztókat készítették, továbbá a csiszároknak, vagyis fegyvertisztítók és köszörülőknek, a fazekasoknak, köteleseknek, kerekeseknek és kovácsoknak, a kádár vagy pintérmestereknek, a kőfaragóknak és végül a vargáknak is lehettek czéh-egyesületei, mivel ezen elősorolt iparágakat a mohácsi vész előtt való időben Szegeden számosan űzték.

Fennmaradt az 1522. évi egyházi tizedlajstrom, mely Szeged város összes lakosságának utczák szerint való névszerinti összeírását is magában foglalja. E szerint a városnak egyik utczáját, mely csaknem kizárólagosan az iparosok házaiból és üzlethelyiségeiből állott "míves" utczának nevezték. De a többi utczákban is laktak iparosok. A nagybecsű lajstromban az egész lakosság névszerint van felsorolva s a vezetéknevek, melyek bizonyos foglalkozásokról vétettek, elárulják, hogy egyik-másik iparágnak hány mívelője volt.

A tizedlajstromban összesen 291 önálló iparos szerepel (nem számítva a hajós-, molnár- és halász-iparral foglalkozókat), tehát aránylag jobban és jellemzőbben nyilvánult az iparral való foglalkozás, mint például egy félszázaddal ezelőtt.

Az egyes iparnemek és az azzal önállólag foglalkozó iparosok száma ugyanis a következő volt: aranyos (1), asztalgyártó (3), ács (13), ágyas (1), borbély (6), kenyő (1), nyíró (4), csapó (5), cserepes (3), csiszár (5), esztergálos (1), faragó (2), szekerczés (5), fazekas (4), korsós (2), téglás (1), fűsűgyártó (2), gomböntő (1), hámverő (4), kötélverő (2), hímvarró (1), kaskötő (3), kádár (2), pintér (7), kerekes (4), keztyűs (1), kompolár vagyis kolompár (2), kovács (21), patkós (2), köszörűs (1), kőfaragó (lapicida 9), míves (faber 1), mészáros (18), nyerges (2), nyilas (2), órás (2), ötvös (7), paizsgyártó (1), pözörczés (1), puskás (3), sajtnyomó (1), sütő (1), szabó (49), szíjgyártó (2), szitás (4), szűcs (25), talyigás (5), tarhós (3), taszallós (1), varga (33) (1). - Legnagyobb számmal voltak tehát a szabók, azután a vargák, majd a szűcsök, kovácsok; ezután következtek a mészárosok, ácsok, a kerekes és taligás, a kőfaragó, a pintér-kádár s az agyag stb. iparosok. Felettébb jellemző azonban, hogy az iparosok közt 2 órás, 1 hímvarró, 1 keztyűs, 2 fűsűgyártó és 7 ötvös is volt, mi a város haladottabb viszonyaira, fejlettebb polgárisodására enged következtetni (2).

Ime ez az, amennyit a mohácsi vész előtti iparviszonyokról feltüntethetünk.

1) Ezentúl voltak még Bárdos, Füstös, Kardos, Kaszás, Varró stb. nevűek, kiket talán hasonlókép az iparosok közé kellene sorolnunk, úgyszintén Lantos, Citarista, Tubicinator stb., kik inkább zeneművelők, semmint iparosok lehettek.

2) Oklevéltár LXI. sz. a.

451

A török hódoltság korából Szeged iparát illetőleg igen kevés tájékoztató maradt fenn s az is az általános nagy sülyedésnek egyúttal az iparra is kiterjedő hatását és következményeit bizonyítja. Sok iparág a változott viszonyoknál, a török állam és katonai szervezet rendszerénél fogva teljesen megszünt; ellenben némely iparág ép ez időszakban keletkezett. Így például: a paszománt s gombkötő ipar, melynek különben is török eredetű voltát tudjuk; a paplanosság, amennyiben messzi vidékek is Szegedről hozattak paplant, melyek igen drágák szoktak lenni, mert többnyire aranynyal átszőtt kelmékből készültek (1).

Némely iparágra a török ízlés és befolyás elvitázhatatlan hatással volt. Így például a fehér tímárság, a szattyánkészítés ez időben honosodott meg. A török módszer szerint kikészített bőrből való kordován és karmazsin csizmákat s bőröket Szegedről mindenfelé keresték (2).

Egyébként némi adatok arra is engednek következtetést, hogy a szitás-, késes-, gyertyaöntő-, ács- és kovács-iparágak a nagy hanyatlás daczára is fennállottak (3), úgy a mészárosság is, melyről különben annak helyén tüzetesebben fogunk szólni.

Szeged felszabadulása után a békés napok alatt kifejlett új élet és polgárisodás sok iparos letelepedését vonta maga után. Az ipar csaknem megújhodott s egyre-másra alakultak a különféle iparosok czéh-egyesületei.

A czéhek szabályozása s új életre keltése ügyében III. Károly, Mária-Terézia és legutóbb Ferencz király (1804-ben) adtak ki általánosan kötelező rendeleteket (4), amelyek szerint a czéheknek alakulniok és átalakulniok kelle.

A szegedi czéhek is ezen felsőbbi rendeletek alapján keletkeztek vagy újultak meg s minthogy az ipar története régebben a czéhek életében nyilvánult, ezért az összes szegedi czéhek keletkezését és kiválóbb mozgalmait a következőkben vázoljuk.

ASZTALOSOK. Csak az 1818. évben megerősített czéhlevelük ismeretes (5). Régibb szabadalmi levelük elveszett, de a czéh mindenesetre korábbi keletű, mert pecsétjén az 1724. évszám van kimetszve. A czéh 1819. évben a tanács előtt heves panaszokat támasztott a magyar faragók ellen, kiket az asztalos munkák elvállalásától, különösen pedig az ablak- és ajtómunkák készítésétől eltiltani óhajtott. A küzdelemhez

1) Okmánytár a hódoltság történetéhez. Pest, 1863. I. k. 148. II. k. 82., 88. l.

2) U. o.

3) U. o. és magyarországi török kincstári defterek. Budapest, 1886. I. k. 67-69., 89. II. k. 190. l. stb.

4) Szádeczky L.: A czéhek történetéből Magyarországon. Budapest, 1889. 123. lap.

5) A czéh ládájában levő irat.

452

csatlakozott az egyesült ács-, kőmíves-czéh is s az ekként szorongatott faragókat a czéhek "rontásától" el is tiltották (1). 1829. évben készült zöld selyem zászlójukon magyar felirat és szent József festett alakja látható.

BOGNÁROK VAGY KERÉKGYÁRTÓK. Régebben a kovácsokkal egyesülten tartották a czéhet. 1495. évi okt. 25-én, Ulászló királynak echós kocsijait a szegedi bognárok újították meg (2). Az első czéh szabadalmi levelét Petriczky János, Hoffner Mátyás, Bergbauer János mesterek kérésére III. Károly 1724. évi február 26-án erősítette meg (3). Ez 27 czikkelyből s a legények viszonyait szabályozó 8 pontból állt, németül szövegezve. Ugyanez évből való a czéh magyar köriratú pecsétnyomója is.

A jegyzőkönyvek 1728. év óta fennmaradtak. Előbb németül s 1820. óta, amikor a kovácsok tőlük elváltak, magyarul vezették. Ugyanekkor új szabadalmi levelet szereztek, mely 1821. évi február 23-án kelt. A könyvalakú s díszes kiállítású oklevél 745 frtba került. 1838-ban régibb elrongyolódott zászlója helyett 945 váltó forinton új zászlót készíttetett, mely zöld selyemből való, magyar feliratú s egyik oldalán a szentháromságot, másikon a czéh védszentjét, szent Katalint, valamint az ipar műszereit tünteti fel. Jellemző a tanácsnak 1731. évi aug. 4-én kelt azon határozata, hogy a vidékről a szegedi vásárokra hozott minden kocsiért 5 denárt (két poltura) kelle a czéh részére fizetni (4).

BORBÉLYOK. A czéhnek s illetőleg Rosay György, Heincz Ádám János, Dugonics István, Munkácsi Mihály és Maximovits Nicola mestereknek kérelmére a tanács 1723. évi június 14-én elrendelte, hogy a "nehéz idők" miatt a felségtől miután cehalist nem szerezhetnek, addig is, míg ez bekövetkezik, rajtuk kívül a városban másnak borbélyoskodni nem szabad (5). Régebben, mint azt az egészségügy történeténél előadtuk, mint a közegészségügy közegei szerepeltek. 1738. évi június 3-án a pestises betegek gyógyításától eltiltattak, ellenben a sebesülteknek kezelését, a főbírónál való bejelentés kötelezettsége mellett továbbra is megengedték (6). A czéh valószínűleg 1743. évben keletkezett, mert tallér nagyságú s "Sigillum Coetus Chirurgorum Szegediensium" köriratú pecsétjükön ezen évszám van kimetszve (7). Régi

1) Szeged v. közigazgatási levéltárában a hivatkozott év iratai közt.

2) Lásd Engel: Geschichte des Ungarischen Reichs. Halle, 1797. 49. k. 176. l.

3) Oklevéltár CCIV. sz.

4) A czéh ládájában levő iratok. Szeged v. tanácsi jkönyve. 1731. év 68. lap.

5) Szeged v. közigazgatási levéltárában az 1723. évi lajstromozatlan iratok közt.

6) Szeged v. tanácsi jegyzőkönye. 1738. év 348. lap.

7) A pecsét mezőjében krokodil hátán álló, dicssugaras fejű, meztelen alak látható, baljában dorongot tartva.

453

szabadalmi levelüknek egyszerű másolatban fennmaradt példánya, melyről a kelet hiányzik, Mária-Terézia megerősítésére utal. Jegyzőkönyvei magyarul vezetvék s 1834. óta fennmaradtak. Számadáskönyvük 1799. óta van s ezentúl maradt még egy könyvük "az orvosi tudományban elkezdésének beszegődtetett ifjaknak protoeolluma 1780. május 5." czímű, melybe az inasok neveit jegyezték be. Ezek iskoláztatására a czéh nagy súlyt fektetett s e nemben a többiek közül egészen kivált. De a mesterek is minél több "szakismeret" elsajátítására törekedtek. Így járatták az "Orvosi Tár"-t, a "Természettudományi Évkönyv"-et, a "Sebészeti Almanach"-ot stb. Az előljárókat nem "czéhmester"-nek, hanem senior és subsenior néven hívták. A bekebelezés díja 25 frt, a "szabadulás"-é (legénynyé előléptetés) 12 frt, később 15 frt. A czéhnek Baján, Szabadkán, Félegyházán, Vásárhelyen, Makón, Aradon s Ó-Bébán voltak filialisai s ezen helyek a borbély-czéh joghatósága tekintetéből Szegedhez tartoztak.

Jelentékeny összegeket fordított elszegényedett tagjainak vagy ezek özvegyeinek felsegélésére és temetésére. Gyakorta perlekedett s néha kicsinyes dolgokra sokat költekezett. Pénze mindig volt, néha 5-7 száz forinttal is rendelkezett. Ezért gyakran lakomázott s számadásaiban többnyire ott szerepel: "különös költségek összejövetelkor" 6-7 frt. 1840. évi febr. 3-án kelt határozatuk is ekként szól: "a t. gremium megegyezésével egy társaságos ebéd határoztatott el, melynek egész költsége tészen 71 frt 46 krt; mely is minden hiány nélkül Újhelyi vendéglősnek kifizetődött. Ugyanez alkalommal a vendéglős szolgának közakarattal rendeltetett 2 frt 30 kr."

Jellemző egyébként az is, hogy a borbély legények eskü alatt szolgáltak. Az esküminta így szólt: "esküszöm az élő Istenre, atya, fiú és szentlélek, teljes szentháromság egy bizony örök Istenre, a Boldogasszonyra és Istennek minden szenteire, hogy a 18. articulusnak tenora szerint tartozom minden néven nevezendő keresetet, igazán és jó lelkiismeretem szerint uramnak és asszonyomnak kezéhez szolgáltatni, félretévén esküvésemben kigondolható valami hamis praetextust. Nemkülönben tartozom minden műhelybeli, kezemhez adott jószágnak, vagyis műszernek gondját viselni, azokrul annak idejében számot adni. Isten engem úgy segéljen" (1).

Az utóbbi időkben a czéh, illetőleg gremium seniorja Erőskövy Ignácz seborvos volt, az egykor híres "iszák regiment" népszerű inhaberje. A czéhtagoknak az utóbbi időkben kifejlett versenye igen nagy volt. Feltünést keltett az 1865. évi városi vállalatok alkalmából történt azon vállalkozásuk, hogy a rabok nyírása és köpülyözése után kiírt 5 kr. s a borotválásért megszabott 2 kr. egységi árakból a leg-

1) A czéhládának iratai.

454

olcsóbb versenyző 76 % leengedést ajánlott, vagyis egy borotválást 1/2 krért teljesített (1).

CZIPÉSZEK. A czipészipar csak az idegenek települése óta honosodott meg. Az első czipész 1724. évi szept. 15-én fogadtatott be s róla a tanácsi jegyzőkönyvben a következőket olvassuk: "Vencel Horkin czipellő csináló, ridegül béfogadtatott a nemes városba oly conditióval. hogyha jól fogja magát viselni, esztendő múlva purgernek is befogadtatik; mindazáltal más czipellő csináló consensusával mesterségét bízvást űzheti" (2). A czipészek száma 1739-40-ben szaporodott el, midőn a Belgrádból ide menekült czipész czéhnek letelepedését és iparűzését a tanács megengedte (3).

A czéh pecsétje 1836-ból való. Régibb, elrongyolódott zászlójuk helyett bordó selyemből 1863-ban újat készíttettek, melyen magyar felirat alkalmazásával a Szentháromság és szt. Erhard, a czéh védszentje van kifestve. A czéh százados fennállásának emlékezetét 1869. évi aug. 10-én ünnepelte.

CSIZMADIÁK. Egyike a legrégibb czéheknek, mert szabályzatukat Szeged város főbírája, Ferencz deák és a városi tanács még 1507-ben megerősítve, a város nagyobb pecsétje alatt kiadta.

E czéhlevélben foglalt szabályokat később a zentai csizmadiák is átvették s a szegedi czéhlevelet 1513. évi május 15-én a budai káptalan előtt részükre való kiadás végett bemutatták. Ez ugyan megtörtént, de örök kár, hogy a káptalan jegyzője a szabályokat a káptalani jegyzőkönyvbe lemásolni elmulasztá. Így a legrégibb szegedi czéhszabályokat nem ismerhetjük, de a káptalani jegyzőkönyv rövid feljegyzéséből mégis azt következtethetjük, hogy ekkor még a nyers bőrök kikészítését és azok vargányozását is a csizmadiák eszközölték (4).

A török idők alatt a régi czéhlevél elhányódott és megsemmisült. Azért is a szegedi csizmadiák 1701-ben a pesti csizmadia-czéhnek 30 articulusból álló magyar szabályzatát kérték el, mit a szegedi kamarai felügyelő és a várparancsnok még ugyanazon évben megerősítve, részükre ki is adott. E szabályokon 1711. évi február 6-iki kelettel Cometh kamarai felügyelő és Cseperke Máté szegedi főbíró s gróf

1) Vasárnapi Újság 1865. évf. 45. sz.

2) Szeged v. tanácsi jegyzökönyve. 1724. év. 66. lap.

3) U. a. 1739. év. 444. lap s 1740. évi jan. 12-ről 454. l.

4) Magyar történelmi tár. Pest, 1863. XII. köt. 79. lap. "pro praefatis magistris sutoribus, sed et magistris corigiparis, quos etiam pro augmento cehe dictorum sutorum, ex quo perpauci et eorum eciam artes, in quantum scilicet eorum artificium utrinque in cutibus et perconcussiones exercere solent, prope similime habeantur." - -

455

Herberstein várparancsnok, 1724. évi február 15. kelettel pedig gróf Pilliers várparancsnok megerősítő záradékai is előfordulnak (1).

A csizmadia-czéh nemcsak a "becsületes", hanem olykor a "nemes" jelzőt is viselte. Sokat adtak czéhük előkelőségére s ennélfogva szabály volt. hogy aki a csizmadia-czéhbe felvétetni kívánkozott, annak "előbb purgernek kelle lenni" (2).

A czéh Mária Teréziától 1756-ban új szabadalmi levelet nyert, melyet ugyan nem ismerünk. De erre enged következtetni az a körülmény, hogy szépen metszett jellegzetes pecsétnyomóján ez az évszám szerepel. Van ugyan egy másik, 1769. évszámmal ellátott pecsétnyomójuk is, hol a kétfejű sas mellén levő koronás ovál paizson egy csizma van kimetszve, de köriratként a II. Mátyás király tallérján előforduló legenda van alkalmazva.

Új szabadalmi leveleket szerzett 1807-ben és 1836-ban (3). Bordó vörös selyemből 1859-ben készített új zászlója az alsóvárosi templomba került.

FAZEKASOK. Ez is régi czéh volt, de iratai a török hódoltság alatt elpusztultak. Újabb szabadalmi levelüket III. Károly erősítette meg. Pecsétjükön az 1719. évszám olvasható (4).

Szabályaikat Mária Terézia 1770-ben magyar articulusokat tartalmazva újra kiadta s ezt a tanács 1771. évi május 4-én hirdette ki. 1818. évi márczius 6-án Ferencz királytól is nyertek új szabadalmi levelet, mely veres bársonykötéses könyv alakban 49 magyar szövegű czikkelyt tartalmazott (5). Fehér selyem zászlójuk 1827-ben készült s egyik oldalán a Szent-Háromság és Ádám Évával a paradicsomi almafa alatt, a másikon pedig szt. Flórián alakja látható. Az utóbbi időkben Plinkai István, majd özvegye, üzletüket magas tökélyre emelték. Külön égető és olvasztó kemenczéje, idomító, őrlő és hengerlő készülékei voltak. Évenkint legalább is 200 kályhát állított elő (6).

GOMBKÖTŐK. Már a török hódoltság idejében voltak Szegeden gombkötő iparosok. A czéhlevelek közt egy keletnélküli folyamodás

1) Az árvíz- és penészrongálta eredeti czéhszabályok a Somogyi könyvtárban.

2) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1726. év. 228. lap.

3) Szadeczky L. i. m. 123. lap.

4) A pecsét mezőjén Ádám s Éva a paradicsomi almafa alatt van ábrázolva.

5) A czéhládában levő iratok és Szádeczky i. m. 123. l.

6) A budapesti kereskedelmi s iparkamara jelentése. Budapest, 1887. 152.l.

456

szerint a szegedi gombkötők régen a Léva városi gombkötő czéhhez tartoztak, de czéhük 1713-ban önállósult, azonban szabályait nem ismerjük. Fennmaradt két pecsétnyomója, egy tallér nagyságú 1713. s egy forintos nagyságú, 1714. évi kelettel, melyeknek mezőjében díszes gombkötő művek s műszerek láthatók e körirattal: Sigillum Coetus Nodificum in L. R. Civi. Szeged.

De ez önállósulás daczára is a szathmári béke után bekövetkezett nemzeti irány hanyatlásánál fogva, a szegedi gombkötők gyengeségük érzetében újra a lévai czéh fiókjaként szerepeltek. A hatóság a gombkötők védelmére 1726. évi okt. 10-én elrendelte, hogy "ezen vásárban publicáltatni fog, hogy ennekutána semminemű gombkötő munkát, akárki légyen is az, hacsak nem tanult mesterember, nem lészen szabad árulni" (1). 1771. évben a tanácshoz intézett kérelemben Horváth Péter főczéhmester, Grebenits Miklós atyamester, Szilágyi Márton bejáró és Gibitz András ugyanis azt adják elő, hogy "a királynő asszony eltörülvén minden filialis articilusokat és czéhet", ennélfogva most már ők is "atyaczéhet" szerveztek, melynek 31 pontból álló magyar szabályait megerősítésre be is mutatták (2). Ezeket a királynő még ugyanaz évben meg is erősítette (3).

A jegyzőkönyvek 1827-től, a számadások pedig 1825-től maradtak fenn. 1846. évi okt. 8-án V. Ferdinánd királytól felettébb díszes kiállítással 49 magyar czikkelyt tartalmazó új szabadalmi levelet nyertek, mely a czéhnek 500 forintjába került.

Az utóbbi időkben a kontárok ellen több rendbeli költséges pert folytatott. Az 1846. évi szept. 2-án tartott czéhgyűlés 19. sz. határozata szerint a kis társaságnak (legények egyesülete) már 1772-ben voltak szabályai, valamint egy ezüst társpohara.

Védőszentjük szent László volt, kinek ünnepén misét tartattak. 1872. évben történt feloszlása alkalmával összes vagyona az ezüst társpohárból állott (4).

KALAPOSOK. Régebben hol a budai, hol a beszterczebányai czéh filialisaként szerepeltek. Huszonhat évi küzdelem után, Horváth József udvari ágens közbenjárásával önállóságukat kivívták és Ferencz királytól 1815. évi márcz. 17-én veres bársonyba kötött, díszes kiállítású, hártyára írott szabadalmi levelet nyertek, mely 48 czikkelyt tartalmazott. Ennek megszerzése 641 frt 37 krba került. A remekes mesterek száma ekkor 19 volt. A szegedi czéhhez tartoztak Csongrád, Csanád, Torontál és Bács-Bodrogh vármegyék kalaposai, kiket "landt-meis-

1) Szeged v. tanácsi jegyzökönyve. 1726. év. 351. lap.

2) A czéhládában levő iratok közt.

3) Szádeczky L. i. m. 128. lapján.

4) A czéhláda iratai közt.

457

ter"-eknek hívtak. A mester-avató díj 25 frt volt. Jegyzökönyvük 1815. évtől fogva van, még pedig magyarul vezetve; ellenben ugyanezen évben készült pecsétjüknek német körirata van (1). 1817-ben kék selyemből zászlót készíttettek magyar s német felirattal. Ennek egyik oldalán a szeplőtlen szűz, a másikon egy szent, angyaloktól környékezve, ezentúl egy-egy kisebb ovalisban egy előkelő férfi s női mellkép látható.

KÁDÁROK VAGY PINTÉREK. Azelőtt az aradi czéhhez tartoztak. 1855-ben önállósult. Pecsétjén is ez az évszám látható, de szabadalmi levelük nem volt. 1854-ben készült magyar s német feliratú, bordó-veres zászlójuk egyik felén szent Anna Máriával, a szőlőfürt és hordó, másik oldalán pedig egy pápa-kép s a város és az ország czímere látható.

KÉSESEK. Szabadalmukat 1885. évi nov. 20-án Ferencz király adta ki díszes kiállításban; 49 német szövegű czikkelyt tartalmaz. Magyar köriratú pecsétjük 1833-ban készült. 1840. évben készült narancs színű selyem zászlójuk egyik oldalán szt. Kilián, a másikon Magyarország védasszonya s a keresztbe fektetett kés és villa van kifestve.

KÉMÉNYSEPRŐK. Czéhszabályzatuk 1819. évben erősíttetett meg (2). A czéhtagok száma korlátolva volt; csak 4-5-en voltak a helybeli mesterek, mert a város ugyanennyi tűzrendőri kerületre volt osztva.

KOVÁCSOK. Mint láttuk, régebben a bognárokkal egyesültek (3), kiktől 1821-ben elváltak s ekkor új szabadalmi levelet szereztek. Sok viszályuk volt a czigányokkal, miért is a tanács 1723. évi márczius 1-én elrendelte, hogy ezek csupán csizma patkót, nádvágót, szőlőmetsző kést, vasvillát és sarlót forraszthatnak. Ugyanekkor a kovácsok számát felső- és alsóvárosra egyaránt kettőre korlátolták (4). Zöld selyem újított zászlójuk 1852. évben készült magyar és német felirattal: egyik oldalán a Szt. Háromság, másikon pedig a lábatőrött ló gyógyítása van kifestve.

KŐMÍVESEK ÉS ÁCSOK. Régi szabadalmi levelüket Sax Zachariás, Schwörtz Lukács, Keller Lénárd és Serházy János mesterek kérésére Mária Terézia adta ki 1775. évi február 8-án; 32 német szövegű czikkelyt tartalmazott. A czéh sokat küzdött a magyar épitők, az úgynevezett faragók ellen, kik nemcsak hajók s malmok építésébe, hanem egyúttal nagyobb épületek felvállalásába is belebocsájtkoztak. Az 1794. évben a czéh különösen azt kívánta, hogyha a privilegiumukban megállapított napszámot meg nem kaphatják, akkor a "fuserek" legalább a

1) A czéhládában fennmaradt iratok.

2) Szádeczky L. i. m.

3) Oklevéltár CCIV. sz. a.

4) A czéhláda iratai. - Oklevéltár CCIII. sz. a. - Reizner: Czigányaink a mult században. (Szegedi Napló 1889. évf. 354. sz.)

458

téglával és zsindelylyel való építkezéstöl szigorúan eltiltassanak. E küzdelem többször is megújult s 1812. évben sikerült kivívniok, hogy a faragók csak oly épületeken dolgozhattak, melyek nád- és gyékénytetőzetűek s vert falazatuknak csak 6 sornyi tégla-alárakása van (1). 1817. évben új szabadalmi levelet szereztek (2). Pecsétjükön az 1757. év van kimetszve. Bordó-vörös színű selyem zászlójuk 1846-ban megújíttatott. Erről utóbb a régi kétfejű sasos kopját, melyen különben a város czímere az 1200. évszámmal szerepelt, eltávolították.

KÖTÉLVERŐK. Legrégibb, 26 német artikulust magában foglaló szabadalmi levelüket Mária Terézia Prágában, 1743. évi május 20-án adta ki, mit a tanács ugyanaz évi aug. 21-én hirdetett ki. Ennek megszerzése 490 frtba került. Az új czéhnek főczéhmestere Agátz András, alczéhmestere Kőnig József és Wőber Antal voltak. E három család a czéhben minden időben, majdnem szakadatlanul képviselve volt. A czéh tagjai különben vagyonosak lettek, rendkívüli keresetük volt, mert a dohánytermelés és hajózási ipar a köteleseket rendkívüli mérvben foglalkoztatta.

Jegyzőkönyvei és számadásai csaknem a legutóbbi időkig németül vezetvék. A mesterré avatás 30 frt díjfizetéssel járt, de a mesterek fiai ennek csak felét fizették. A tagok többnyire helybeli származásúak voltak s csak kivételkép vettek fel olykor egy-egy jövevényt (3). Sok tagja volt a vidéken is, kiket "landt-meisterek"-nek hívtak. A czéh jog-hatósága kiterjedt Vásárhely, Gyula, Arad, Makó, Szentmiklós, Kanizsa, Becskerek, Ujvidék, Zombor, Apatin, Baja, Szabadka és Zenta városokra.

A franczia háború alatt a czéh évenkint (1794-1800) 25 frt subsidiumot ajánlt fel, mi egynegyed katona tartásdíjának felelt meg (4). 1805-ben új czéhlevelet szereztek (5). Utóbb a gyáripari termékek terjedése következtében hanyatlásnak indult, de még 1872. évi okt. 27-én is, midőn feloszlott s az általános ipartársulatba csekély tőkéjével együtt beolvadt, 12 önálló és 2 özvegy űzte a kötelesipart.

A kötélverők czéhébe tartoztak a kékfestők is, mely iparágnak meghonosítója volt a Schwabenland-i Gundelfingenből ide származott Wiedermann-család. Ez iparágat utóbb id. Felmayer Antal a jelentőség és a tökély igen magas fokára emelte. A festőknek 1842-ben,

1) A czéhláda iratai közt.

2) Szádeczky i. m.

3) Hogy a polgári jólétnek, vagyonosságnak s műveltségnek a czéh tagjainál mily arányai voltak meg, erre nézve vonzó képeket tár fel gróf Hoffmannsegg (Utazás Magyarországon 1793-94-ben. Budapest, 1887. 83. s köv. lap), ki a szegedi köteles Wőber család vendége volt.

4) A czéhládában levö iratok.

5) Szádeczky L. i. m. 123. lap.

459

a piaczon árulni kezdő gyolcsos tótokkal nagy perük támadt. A tanács ezeket az árulástól el is tiltotta, árúikat elkobozta. A helytartótanács ez intézkedést jóvá is hagyta, mert a gyolcsosoknak csak házalásra volt engedélyük (1).

Midőn a czéh megalakult és szabadalmi levelét kihirdették, a tanács arra kötelezte, hogy egy év alatt zászlót is készíttessen, mely legalább is (30 frt értékű legyen. Zöld selyemből való s magyar feliratú újított zászlója 1853-ban készült, melynek egyik oldalán Magyarország védasszonya, másikon a kötélfonás jelenete van ábrázolva. Védszentül szt. Posthumust tisztelték. Német köriratú pecsétjükön az 1745. évszám van kimetszve (2).

LAKATOSOK. E czéhhez tartoztak egyúttal a sarkantyúkészítők és puskaművesek is (Schlosser, Sporer und Büchsenmacher). A czéh alakításra nézve 1764. évben Meven János Gerard, Mak János és Milkovits János tették meg a kezdeményező lépéseket, benyújtván a tanácshoz 16 pontból álló német szabályzatukat, melyet Mária Terézia 1766-ban meg is erősített. Az új czéhrendtartásnál fogva 1816. évben új szabályzatot nyertek, mely német szövegezéssel 35 czikkelyt foglalt magában (3). Pecsétjükön az 1743. évszám van kimetszve. Narancs színű s német felirattal ellátott zászlójuk 1797. évben készült. Ennek egyik oldalán Mária a Jézussal, másikán pedig szt. Péter van ábrázolva (4).

Említésre érdemes, hogy a czéh 1850-ben Braun Lázár zsidó lakatost a szokásos remekelés útján tagjai sorába bevette, ellenben még a következő évben is pereskedett a miatt, hogy Leopold Edvárd takaréktűzhelyek készítésénél a lakatos legények alkalmazhatásától eltiltassék. A felsőbb hatóság óhajukat teljesítette is.

MÉSZÁROSOK. Ősrégi czéh, melynek még a mohácsi vész előtt való korból is több nyoma maradt fenn. Így Mátyás király 1459-ben megengedte, hogy a város a barátok temploma előtt négy mészárszéket állíthasson (5). Ugyanennyi lehetett talán felsővároson s ezen túl Lukács zágrábi püspök, a szent Demeter templom kápolnájának fenntartására is alapított egy mészárszéket 1501-ben. még pedig 40 forint üzlettökével (6). Ezen mészárszékeket a város bérbe adta a mészáros-ipart űzőknek, kiknek száma jelentékenyebb volt. Az 1522.

1) Szeged v. közig. levéltárában az idézett év iratai és a czéhláda iratai között. A gyolcsostótok védőügyvédje Osztróvszky József volt.

2) A czéhládában levő iratok közt.

3) U. o. és Szádeczky i. m.

4) A czéh régi tagjainak ezüst lapokból remekbe készített trébelt munkái a városi muzeumban vannak.

5) Oklevéltár XXXIII. sz. a.

6) Oklevéltár LVI. sz. a.

460

évi tizedlajstromban a Mészáros családi s illetőleg foglalkozási név 18-szor fordul elő. E szára arra enged következtetni, hogy ipartestületet szerveztek, de régi czéhszabályaik, sajnos, elvesztek.

A török uralom idejében a mészáros czéh fennállásáról, az érdekes történelmi adalékoknak véletlenül egész sorozata maradt fenn. Így tudjuk azt, hogy a török kincstár a szegedi mészárszékek után 1549-50. évben 876 akcse jövedelmet húzott. De már 1558-ban e czímen csak 278 akcse bevétel mutatkozott (1).

A barátok levéltárában fennmaradt 53 eredeti török oklevél, melyben a padisahtól fogva a basák, bégek, agák, kadik, mollahk és más hatalmasságok emlékeznek meg a szegedi mészáros czéhről és küzdelmes életviszonyaikkal a legnagyobb részletességig ismertetnek meg bennünket. Ezek szerint a. török állami szervezetben ők teljesítették a postaszolgálatot. Budára, Egerbe, Temesvárra, Belgrádba ők hordták a török hatóságok leveleit; ők voltak a futárok és a seregek kalauzai. E terhes szolgálatuknál fogva, a hódoltság alatt a harács-basinak fizetendő 1 tallér fejadó (harács) megadásán kívül minden köztartozástól fel voltak mentve: nevezetesen a fejadó (dsili-je), föld-adó (csifti reszm), tized és a sokféle illetékfizetésektől. Jellemző e tekintetben Musztafa budai pasának 1579. évi július közepén kiadott azon tanusítványa (tezkere), hogy a szegedi mészárosok már "a régi királyok idejében is" végezték a postai szolgálatokat.

A mészárosok száma 1584-ben 30 volt s ekkor arról biztosíttattak, hogy maguk közül bírót választhassanak. De a lakosság a mészárosok választotta bírót a város fejéül elismerni vonakodott. 1587-ben s 1591-ben viszont a lakosság választott a mészárosok czéhébe tartozott mestert bíróul, még pedig azon czélzattal, hogy ezúton a mészárosok a községi közterhek viselésére bevonassanak, annyival is inkább, mert a szandzsákbég ez időben nem Szegeden lakott s a mészárosok postai szolgálata is szünetelt.

E tervezet ellen 1597-ben Székely Mihály, Szobi Gellért, Székely Ferencz, Pécsi Gergely és Tehenes Gergely többi "czéhbeli társaik nevében" is tiltakoztak. 1601-ben ugyanez ügyben ismét Móra Máté, Balogh Benedek, Babarczi Mihály, a város bírái emeltek panaszt Tehenes Gergely, Vas Máté, Vitéz Lázár, Tőzsér Máté és Telek Mihály mészárosok ellen. 1624-ben ennélfogva felsőbbileg elrendeltetett, hogy a mészárosok közül a város bíróságára senkit megválasztani nem lehet.

A mészáros czéh tagjainak száma azonban folytonosan apadt. 1610-ben 12-en voltak, mert sokan már elhaltak, vagy pedig a haramiák és az "átkozott hajdúk által" meggyilkoltattak. Ily körülmények közt a postai szolgálat még súlyosabb lett, semmint mikor még 30-35-en voltak. 1621-ben, 1624-ben is még csak 12-en voltak, de a

1) Magyarországi török kincstári defterek. Budapest, 1886. I. k. 65. és 118. l.

461

következő évben számuk 1-el szaporodott. Ekkor a czéh tagjai voltak: Szűcs Ferencz, Losonczi András, Babarczy István, Szűcs György, Sárkány István, Tehenes László, Gyurka András, Zabos János, Szűcs Ferencz, Szűcs Mihály, Kara György, Kiss Illés Tamás és Borsos Péter.

1626-ban 15-en voltak, 1630-ban is ugyanennyien, amikor ismét panaszt emeltek a város ellen, amiért tőlük vágópénzt követelt, elő-adván, hogy "rajtunk kívül senkinek sem volt szabad a mészáros mesterséget folytatni, annyival kevésbé, minthogy a palánk kapu előtti vágószéken vágván, mind az utasokat, mind a környéket képesek valánk hússal ellátni."

1637-ben Musztafa budai basa átvonuló hadai részére 1000 oka húst szolgáltattak ki 30 tallér értékben. Ebből elvállaltak 10 tallér árát, de a többit vonakodott a város kifizetni. A pasa ennélfogva megparancsolta, hogy a város a követelést haladéktalanul kifizesse.

Még 1640-ben is 15-en voltak, nevezetesen: Siha János, Pitarics György, Móra Balázs, Tehenes Miklós, Görcsi Gellért, Babarczi István, Kara György, Borsos Péter, Tehenes László, Sós Miklós, Kankóczi Ferencz, Sárkány István, Jó György, Lásán András és Sós György. Négy év múlva azonban, az elhalt Tehenes László, Jó György és Tehenes Miklós helyett ezeknek fiai, nevezetesen Tehenes Balázs, Sárkány Tamás és Szűcs Ferencz, a város bírái jelenlétében a török hatóságok engedélye alapján a czéh tagjaiul felvétettek. 1659-ben már csak 10-en, 1662-ben pedig 9-en voltak s még később számuk 8-ra olvadt (1).

A törökök kiűzése és a hadi mozgalmak lezajlása és az idegenek betelepülése után a czéh újra alakítása iránt a mészárosok lépéseket tettek. A czéh 1710-ben csakugyan újra alakult. Erre enged következtetni az a körülmény, hogy a czéh egyik pecsétjén ez az évszám van kimetszve. Legrégibb szabadalmi levelük 1719-ből való s úgy ez, valamint azt 1721-iki is német. Legutóbbi, 1820. évi febr. 11-én megerősített és 49 czikkelyt tartalmazó szabályzatuk azonban már magyar.

A czéhnek 1718-ban négy remekelt tagja volt, u. m: Schwajbelmár Ádám czéhmester, Tührer Lőrincz, Nothof Mátyás és Wagner Bertalan. De a czéhbe tartozókul tekintettek, a török háborúk idején teljesített

1) Okmánytár a hódoltság történetéhez. Pest, 1863. II. k. 286-334. l. - Reizner J.: A szegedi mészáros czéh a török uralom alatt. (Szegedi Közlöny 1874. évf. 118-120. sz.)

462

szolgálataiknál fogva a régi magyar mészárosok közül: Józsa Ferencz, Lantos István és Mónus Pál. Még 1732. évben is csak hét mészárszék volt s ekkor engedtetett a nyolczadik szék felállítása. A következő évi október 6-án pedig a tanács megengedte, hogy három hentes üzlet is állíttassék, hol azonban csak szerdán reggeltől délig, szombaton pedig déltől estig volt szabad húst mérni (1).

Jegyzőkönyveik 1718-óta maradtak fenn. Ezek szerint 1724-ben Pfann Jakab János, 1733-ban Rodl József, 1760-ban verbói Szluha István stb. vétettek fel a czéhbe. A mesteravató díj 50 frt, 1811-óta 100 frt volt. Felszabadulási illeték 10 frt volt.

A czéh német jellege a jegyzőkönyvekben, számadásokban határozott kifejezést nyert. 1790-1802-ig, mikor Dugonics Ádám volt a czéhbiztos, valamint 1831. óta a jegyzőkönyveket magyarul vezették.

A czéhbe felvett tagok többnyire betelepült idegenek voltak, kik főleg a dunántúli vidékről, vagy Németországból, különösen Nassau-ból valók voltak (2). Különben a czéh hatalmas, nyomatékos testületet képezett. A választott községre és tanácsra bizonyos befolyást is gyakorolt, már annálfogva is, mert nemcsak a város székeit, hanem egyéb javadalmait, különösen a pusztákat, ők vették bérbe, hol gulyáikat nevelték. 1717. évben a felsővárosi két mészárszéket Rózsa Balázs és Domokos Ferencz 200 frtért, az alsóvárosi 3 mészárszéket pedig Schwarz Simon (80 frt), Nothoff Mátyás (80 frt) és Lantos István (40 frt) vették bérbe (3). Ők bérelték ki a szőreghi uradalomhoz tartozó újszegedi húsmérést is, melyért a többi közt 1797-ben Rieger Mihály 150 frtot fizetett (4).

Önhittségüknél fogva bizonyos kivételességek után törekedtek. Így például 1724. esztendőben a halászokkal egyetemben "nem akartak quártélyt tartani és szekereket sorjával adni", t. i. beszállásolt katonát tartani és az előfogatot kiszolgáltatni (5).

A hiányos húsmérések miatt gyakran és érzékenyen birságoltattak. 1730. évi aug. 1-én Wagner Fülöp a "nép károsításával a font hust 5 lat híjával mérvén ki, - 2 frt birsággal büntettetett azon kijelentés mellett, hogy jövőre minden lat hiánylat után 1-1 frt birságot fizet" (6).

A czéhen kívül álló szabad húsvágókkal is gyakran viszálykodtak. 1725. évi jún. 4-én arra kérték a tanácsot, hogy privilegiumukat védje meg. Majd minden évtizedben előfordult ezen panaszuk (7).

1) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve. 1732. év. 124. lap és 1733. év. 205. lap.

2) A czéhládában őrzött iratok.

3) Tanácsi jegyzőkönyv. 1717. év. 10. lap.

4) 1797. évi városi számadás.

5) Tanácsi jegyzőkönyv. 1724. év 42 lap.

6) Tanácsi jegyzőkönyv az idézett napról.

7) A czéhláda iratai közt.

463

A mészáros-czéh 1835-ben az akkor szervezett 13 tagú "muzsika banda" fenntartására 15 frt értékében egy részvényt is jegyzett és más kiváló alkalmakkor is adakozásaival példakép előjárt.

Egy régi följegyzés szerint a remekelő mester kötelességében állt:

"1. Az ökör megvételére bizonyos summát a czéhnél lefizetni;

2. Az ökröt felbecsülni azon a helyen, hol remekel. Öt fonttal lejebb vagy feljebb becsülheti;

3. A faggyút kétszeresen fontját számítva a húshoz, vagy ha remekelőnek úgy tetszik, magán is becsülheti, - 5 fonttal lejebb, vagy feljebb;

4. A leütést - hogy az ökör sokat ne szenvedjen, hogy ez által a hús meg ne lágyuljon, - három ütéssel tartozik végezni;

5. A vért egy szúrással megereszteni, hogy kamarája tisztán maradjon; hogy a hús a vértől püffedést és táragyszínt ne kapjon;

6. A szarv levágás két vágásból, egy ütésből áll, - azért forgács ne essen a szarvcsontbul;

7. Köteles a remekelő a bőrt állátul fogva egész kődökig egy huzammal hasítani, anélkül, hogy vagy a hasba, vagy a bőrbül ki ne szalajtsa a kést; az első láb térgyitül szegy főig, a hátulsó láb horgas inátul egész farkcsíkig felhasítandó lészen;

8. A szegyit szoros vágással köteles levágni a nélkül, hogy böndőjét vagy szív hólyagját, vagy egyebit megsértse;

9. A tarját pikkolni szabadságában áll; a kivágás három vágásbul áll. Csak a közép, velős éren menjen végig, hogy fele egyik részen, a másik fele másik részen hasadjon az ér;

10. A hátulja kétfelé hasítandó, a közép velős éren, úgy hogy a rostély vágása rongyos ne legyen."

A czéhnek német és magyar felirattal ellátott, bordó-veres új zászlója 1857. évben készült s rajta szent László király és szent Lukács evangelista van ábrázolva.

Úrnapi körmenetek alkalmával, ős időktől fogva, a czéhek sorát ők zárták be (1).

ÖTVÖSÖK. Azon körülménynél fogva hogy a XIV-XV. században Szegeden pénzverő műhely is volt s hogy ugyan ez időben Szegeden a főrendű családok gyakran megfordultak s bizonyos fényűzést kifejtve, ez a polgári életmódra is kihatással volt, - az ötvös-ipar természetszerűleg kifejlődött. A város e tekintetben is egy kiterjedt vidéknek emporiuma volt s a drága ékszereket, billikomokat és mindenféle ékességeket Szegeden vásárolta a délvidék pompaszerető s előkelő közönsége, mint hol Kemal pasának az 1526. évi eseményekről szóló leírása

1) Tanácsi jegyzőkönyv 1724. év. 45. lap.

464

szerint "minden utczában nagy ritkaságú drága árúk voltak kirakva, melyeket a kereskedők a világ minden részéből hordtak oda" (1).

Az 1522. évi egyházi tizedlajstrom szerint Szegeden nem kevesebb, mint 7 ötvös művész (aurifaber) és 1 aranyas, vagyis aranyozó képviselte e művészi iparágat (2). Talán ép ezen művészek készítették azokat az ezüst kupákat is, melyeket Szeged város polgárai 1494. évi decz. 5-én az akkoron Bácson tartózkodó II. Ulászló királynak emlékül felajánlottak s a király asztalának fogyatékos fényét megújították (3).

Szeged 1552. évi pusztulása alkalmával azonban az ötvös czéh levele elveszett, sőt az ötvösök a város bizonytalan jövőjénél fogva Szegedet el is hagyták. Egy részük Kecskeméten telepedett le (4), másika pedig Debreczenbe és Nagyváradra költözködött. Az idegenbe szakadt szegedi művészeket, az akkori idők szokása szerint, származási helyükről nevezték el. Így a Debreczenbe költözött szegedi ötvösök utódai közül 1623-31. években Szegedi Márton, 1635-ben Szegedi Gáspár ötvösök neveivel találkozunk, kik a debreczeni czéhnek czéhmesterei is voltak. Nagyváradon is 1642. év körül Szegedi Mihály ötvös tünt ki (5).

A szegedi ötvös czéh tagjai a három városban, új telephelyeiken is elismerésnek örvendettek. Igen valószínű, hogy a kecskeméti ötvös czéh azon szabályai, melyet a kecskeméti ötvösök később a debreczeni ötvösöktől vettek át (6), tulajdonkép a régi szegedi, az anyaczéh szabályai voltak.

A törökök kiűzése után az első ötvös, vagyis ekkor már aranyműves 1732. évben telepedett le Szegeden (7). Az új ötvösök száma különben mindenkor csekély volt s az ötvösipar gyakorlói a jelen század elejétől fogva majdnem kizárólag zsidók voltak, kik czéhet nem alkothattak. Különben is csak javításokat, forrasztásokat, aranyozásokat végeztek, emellett még a divatos ezüst gombokat készítették, - az

1) Lásd Kemal pasa naplóját a mohácsi vészről.

2) Oklevéltár LXI. sz. a.

3) Az 1494-95. évi kincstári számadások közt: "Item eodem die praesentatoribus cupparum civium Zegediensium regie malestati ad bibales, - dedi 2 flor." (Lásd Engel: Geschichte des Ungrischen Reichs. Fortsetzung der algemeinen Welthistorie. Halle, 1797. 49. köt. 174. lap).

4) Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1861. II. k. 28. és 271.l.

5) Mihalik József: Adalékok hazai ötvösségünk történetéhez. (Lásd Arch. Ért. 1893. évf. 438. l.) - A XV. században Kassán is volt egy Máté nevű mester, ki Szegedről származott oda. (Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, 1896. I. k. 166. lap).

6) Hornyik J. i. m. 271. s köv. l.

7) Szeged v. tanácsi jegyzökönyve. 1732. év 104. lap.

465

értékesebb ékszereket pedig Pestről, Bécsből hozatva, mint kereskedők árulták.

RÁCZ PAPLANOSOK, SZABÓK ÉS SZŰRSZABÓK. A magyar szabó czéh tagjai sorában lassankint felszaporodott rácz iparosok és a régi czéhtagok közt viszályok támadtak. A ráczok azt kívánták, hogy bizonyos tisztségeket közülök való iparosokkal töltsenek be. A tanács sok zaklatás után végül elrendelte, hogy minden harmadik évben a czéhmester a ráczok közül választassék s a czéh jövedelmeinek egy harmada a rácz templom javára fordittassék (1). De 1725. évben, mikor a ráczokra került volna a sor, a szabók ismét csak magyar czéhmestert választottak. Ennek következtében a viszályok megújultak, utóbb a ráczok kiváltak s megalkották a paplanosok, szabók és szűrszabók külön czéhét (2). A régi és az új czéh közt a viszály még ekkor sem szűnt meg. A csúfolódások és verekedések napirenden voltak, úgy hogy a tanács 100 arany birsággal fenyegette a czéh azon tagjait, akik a csúfolódást s verekedést kezdik (3).

Valószínű, hogy a czéh külön szabadalmi levelet is szerzett, mert a szerb templomban a czéh zászlója ma is megvan. Különben magyar tagjai is voltak, de a mult század végén már nyoma veszett.

SÜTŐK VAGY PÉKEK. Czéhszabályukat 1731. évben III. Károly király erősítette meg. Pecsétnyomójukon az 1733. évszám van kimetszve. Legújabb szabályuk 1846-ból való (4). A közönségnek mindenkor sok panasza volt ellenük. A tanács már 1725. évi márcz. 23-án őket ismételten megintve elrendelte, hogy "elegendő kenyeret süssenek, az pedig embernek való legyen, mert máskép nulla habita reflexione, megbüntettnek" (5). A következő évben ismét figyelmeztetve lőnek, hogy az egy polturás kenyér egy lat 20 nehezék súlyú legyen. A privilegium rendelkezéseinek megsértése miatt is igen sokszor birságoltattak. Különben a simincsiásokkal is sok perük volt a tekintetben, hogy azoknak mit szabad sütésre elfogadniok. 1728. évi ápr. 26-án a tanács elrendelte, hogy a dorosmai és gyevi kenyeresek a szegedi piaczokon csakis a hetivásáros napokon árulhatnak (6). 1749. évi aug. 8-án pedig a tanács arra kötelezte a pékeket, hogy ki-ki a maga sütötte zsemlyét külön jellel lássa el (7).

1) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve. 1725. év 191-192. l.

2) U. a. 1725. évi nov. 9-én 191. lap.

3) U. a. 1726. év. 231. lap.

4) Szádeczky L. i. m.

5) Tanácsi jegyzőkönyv 1733. év jan. 16-án 156. lap.

6) Szeged v. jegyzőkönyv 1728. év 512. lap. - E határozat általában a vidékiekre kiterjesztve 1742. évi február 21-én és 1746. évi júl. 30-án is megújíttatott. (Jkv. 1742. év 38. és 1746. év 728. lap.

7) Jkv. 1749., 278. és 281. lap. Szeged v. tört. III. 30

466

MAGYAR SZABÓK. A czéh ős eredetű s már a mohácsi vész előtt is fennállt, mert a szegedi szabó czéh szabályait a zentaiak kölcsön vették s 1513. évi május 13-án a budai káptalannál maguknak átiratták. Felettébb sajnos, hogy a káptalani jegyzőkönyvbe maguk a czéhszabályok az eljárás szabályai ellenére bevezetve nem lőnek (1). Az 1522. évi egyházi tizedlajstrom szerint Szabó nevű, tehát szabó iparos 49 volt Szegeden, de ezenkívül volt még hímző mester is (2).

Egyébként fennmaradt a czéh gyönyörű metszésű, tallér nagyságú Sigillum Sartoris L. R. Szegedi 1571. köriratú pecsétje, mely egyúttal bizonyítja, hogy a szabó czéh a török hódoltság alatt is a maga szervezetében fennállott, mert ez a pecsét valószínűleg az elveszett, régibb pecsétnyomó helyébe készült. Ezenkívül van még egy kisebb pecsétjük is, melyen az 1746. évszám szerepel.

Új szabadalmi levelét III. Károly király 1714-ben, majd 1726-ban erősítette meg (3). Régebben a szűcsökkel volt sok viszályuk, hogy ezek minő posztómunkát készíthetnek s viszont a szabók irhát, szattyánt vagy kordoványt mily esetekben dolgozhatnak fel (4). 1824-ben pedig a "zubbonyokat" és kaczabájokat áruló "kontár asszonyok" ellen folytattak pert, mert ezek nemcsak árulták, hanem egyúttal készítették is ezen ruhaneműeket, holott posztóból ilyet készíteni privilegiumuk sérelme nélkül nem lehetett volna (5). 1834-ben Krammer Mihály zsidó ruhakereskedő ellen is pereltek, ki ruhák készítésével iparszerűleg foglalkozott. De már Krammer Lipótot 1850-ben, remekelés útján a czéh tagjai közé felvették.

Bordó-veres selyem, újított zászlójuk 1862-ben készült.

NÉMET SZABÓK. A czéh szabadalmi levele 1818-ból való (6), de már előbb is szervezve kelle lennie, mert kétrendbeli pecsétnyomóján az 1746. évszám szerepel.

Az egyesült férfi és női szabók magyar feliratú, bordó-veres

1) Magyar történelmi tár. Pest, 1863. XII. k. 79. lap.

2) Oklevéltár LXI. sz. a.

3) Kihirdettetett 1725. jan. 3., illetőleg 1727. évi ápr. 16-án. (Lásd: Tanácsi jkv. 1725. év 90. lap és 1727. év 383. lap).

4) Tanácsi jegyzőkönyv 1734. év 213. lap.

5) Szeged város közigazgatási levéltára 1824. évi iratok közt.

6) Szádeczky i. m.

467

zászlója 1869-ben újíttatott meg; egyik oldalán szt. Anna, másikán pedig szalezi szt. Ferencz képe van festve.

SZAPPANFŐZŐK ÉS GYERTYAÖNTŐK. Régi iparág, mely szabad iparnak tekintetett. A szegedi gyertyaöntő ház már az 1555. évi török defterben is szerepel s a kincstárnak 25,000 akcse (60 akcse 1 arany) jövedelmet hajtott (1). A szegedi szappan mindenfelé nagy kedveltségnek örvendett s az egykor híres debreczeni vásárokra a sziksóval főzött házi szappant 30-40 társzekérnyi mennyiségben szokták volt felfuvarozni. A czéh 1851-ben alakult, de szabadalmi levelet nem nyert. Az utóbbi időkben ez iparág kiváló képviselői voltak: Dobszay Antal (8-12 munkással), Kiss Márton (36-40 munkással), Lótos Ferencz (6-8 munkással) és Zászlósy János (6-8 munkással) (2).

SZÍJGYÁRTÓK. A szíjgyártó s a vele egyesült nyereggyártó és csiszár czéh mindenesetre fennállott a mohácsi vész előtt is s az iparágnak egyes képviselői a török hódoltság alatt is voltak. Újabb szabadalmi levelüket Szirom János, Eötvös György, Molnár János és Farkas György szegedi mesterek kérésére még I. Lipót király 1702. évi ápr. 7-én erősítette meg (3). A czéh pecsétjén is ugyanez évszám szerepel. Legújabb, 49 magyar czikkelyből álló czéhlevelüket 1819. évi október 22-én díszes kiállítású könyvalakban Ferencz király adta ki. A nyergesek (Sattler) ezúttal is a czéh kötelékébe vonattak. Kék selyem zászlójuk 1810-ben készült, egyik oldalán a sárkány fölött diadalmaskodó szent György, a másikon a szent családnak egyptomi menekülése látható.

MAGYAR SZŰCSÖK. Bár ősi szabadalmi levelét nem ismerjük, de ez is a mohácsi vész előtt fennállott czéhek közül való. A szűcs név (Zewch és Pellifex) mint személynév, az illető foglalkozásától kölcsönözve, már 1415. és 1478. években előfordul (4). Az 1522. évi egyházi tizedlajstromban pedig Szűcs néven, tehát ezen ipart űző 25 lakos fordul elő (5). Híres szűcs volt 1495. évben János mester, ki okt. 25-én Ulászló királynak két subáját sabelli prémekkel kitatarozta (6). Csak az 1807. évi czéhszabályukat ismerjük; de kelle régibb czéhlevelüknek is lenni, mert pecsétnyomójukon az 1722. évszám szerepel. A tanács 1727. évi okt. 10-én a szűcs czéh régi szabadalmára

1) Magyarországi török kincstári defterek. Budapest, 188G. I. k. 89. lap.

2) Budapesti kereskedelmi s iparkamara jelentése. Budapest, 1877. 226. lap.

3) Oklevéltár CLVIII. sz. - A czéhláda iratai és Szádeczky i. m.

4) Oklevéltár X. és XLVI. sz. a.

5) Oklevéltár LXI. sz. a.

6) Engel i. m. i. h. 176. lap.

468

hivatkozással elrendelte, hogy "az olyatén emberek, az kik tudni illik szűcs mesterséget ex professo nem tanultak, semminemű szűcsi portékát behozni és árulni ne merészeljenek, másképen ezen publicatio szerént, ha valami kárt fognak vallani, maguk vétkeinek tulajdonítsák" (1). A czéheknél szokásos lakozásokat a legutóbbi időkig fenntartották. Ez bár sok költekezéssel járt, mégis a magyar szűcs czéh volt a legtehetősebb, mert a czéhnek a Kossuth-utczában 3000 frtra becsült háza is volt. A czéhek feloszlása után az általános ipartársulatba ép e miatt nem olvadt be; azonban az árvíz alatt a czéh-ház is romba dőlt. Zöld selyem zászlójuk 1811-ben készült; magyar s latin feliratú, a lepel egyik oldalán szt. Bertalan, másikán Mária van kifestve.

NÉMET SZŰCSÖK. Szabályaik 1835-ben erősíttettek meg (2), pecsétjük is ugyanez évből való.

SZŰRSZABÓK. Hasonlókép régi iparág és ősi czéh, habár emlékeit nem ismerjük. Még a mult század elején is általános volt az úgynevezett "kankó" ruha viselete, melyet a nagy tömegekben Szebenből szállított szűrből vagy abaposztóból készítettek. Czéhszabályaik 1827-ben nyertek megerősítést (3). Pecsétje is ugyanezen évszámot mutatja.

TAKÁCSOK. Régi szabadalmi levelüket és más czéhemlékeiket nem ismerjük. Pecsétjükön Sze: W: Tak: Czeh: Pecsit: 1763. körirat olvasható, miből világos, hogy már Mária Terézia alatt újra szervezkedett. Újabb szabadalmi levele, mely 49 magyar czikkelyt tartalmaz, 1817. évi márcz. 26-án adatott ki (4). Az 1746. évi aug. 19-én kelt tanácsi határozat a takács ipar űzését az asszonyoknak vagy özvegyeknek csak a végső esetben engedte meg (5). Bordóveres, 1822. évben készült zászlójukon szt. Szeverin és Mária menybemenetele van ábrázolva.

TÍMÁROK. Az 1726. évi márcz. 12-én a városban lakó öt német varga a tanácsot arra kérte, hogy addig is, míg a felségtől szabadalmat nyerhetnek "fertály czéhet" alkothassanak s hogy 6 éven belül számuk ne szaporíttassék. Ez utóbbi kivánságuknak azonban a tanács helyt nem adott (6). Szabadalmi levelüket 49 német szakaszba foglalt rendelkezésekkel, díszes kiállítású bársonykötésű könyvben 1823. évi ápr. 11-én Ferencz király erősítette meg. Pecsétjük, melyen magyar körirat olvasható, az 1846. évszámmal van jelölve. Érdekes jelenség, hogy 1826-ban a tanács engedélye alapján Rieger Antal a czéhbe inasul

1) Szeged városi tanácsi jkv. 1727. év 434. l.

2) Szádeczky i. m.

3) A czéhláda iratai és Szádeczky i. m.

4) A czéhláda iratai és Szádeczky i. m.

5) Tanácsi jkv. 1746. 736. lap.

6) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve. 1726. év 209. lap.

469

Deutsch Ábrahám zsidó ifjút felvétette. A czéh tagjai általában vagyonos és előkelő állású polgárok voltak. De mégis kivált közülök Adler, kinek a Tisza-parton volt nagy berendezésű telepe (1). Az utóbbi időszakban ez ipar a gyári verseny következtében pangott. Ennek daczára Felmayer János 1200 drb tehénbőrt, 500 drb pitling-et, 600 drb borjúbőrt, 150 drb fényezettet, - Felmayer Gusztáv 4000 drb különféle és Deutsch József 2000 drb vegyes bőrt dolgozott fel évenkint (2). Bordóveres újított zászlójuk 1830-ban készült, egyik oldalán szt. Lőrincz, a másikon Mária menybemenetele látható.

VARGÁK, VAGYIS MAGYAR TÍMÁROK. A régi czéhiratok szerint hajdan a jászberényi czéh fiókjaként szerepeltek. Önállóságra Mária Terézia alatt tettek szert, ki 18 pontból álló magyar szabályaikat 1774. évi február 14-én, vagy más példány szerint április 29-én erősítette meg. Újabb, 49 magyar czikkelyt tartalmazó s díszes veres bársonyba kötött szabadalmi levelük 1818. évi április 24-én lett kiadva (3).

Ez elősorolt iparosokon túl voltak még bábsütők vagy mézeskalácsosok. keztyűsök, harisnyakötők, fésűsök, bádogosok, esztergályosok, üvegesek, könyvkötők (4), rézöntők, de csekélyebb számuknál fogva külön czéheket nem képeztek, hanem valamely rokon iparág czéh-kötelékébe tartoztak. Voltak szitások is, kiknek száma akkor, midőn még a Sina-telken a bécsi dohánybeváltó és feldolgozó telep létezett, igen nagy volt. Voltak rézművesek, vagyis kolompárosok is, kiknek száma a szeszadó behozatala után igen megcsappant. Ezeknek sem volt czéhük, hanem az asztalos-, illetőleg a kovács-czéh kötelékébe tartoztak. Szóval a jelen század elején Szegeden már minden iparág, mindennemű művesség képviselve volt.

A felsorolt czéhek, mint azt szabadalmi leveleikből is láttuk, jobbára németes intézmények voltak s a német szellem hatotta át. Jegyzőkönyveiket, lajstromaikat, számadásaikat, többnyire németül szerkesztették. Rendszerint négyszer, a "kántorok" alkalmával tartottak gyűléseket, melyeken a tanács egy-egy tagja, mint a czéh biztosa, többnyire jelen volt. A tanácskozmányok kevésbé a szakkérdések körül forogtak, hanem a felvételek alkalmával köteles remekelések bírálatai, az egymás közt való súrlódások kiegyenlítése, a kontárok elnyomása stb. forogtak szóban. A kontárokat közönségesebben "himpellér"-eknek is nevezték (5). Ezenkívül gyakran beavatkoztak a

1) A czéhláda iratai és Szádeczky i. m.

2) Budapesti kereskedelmi s iparkamara jelentése. Budapest 1877.

3) A czéhláda iratai.

4) Az első könyvkötö-üzlet 1742. évben nyílt meg. A mestert Hegedűs Istvánnak hívták. Az előtt még a városi protocollumokat is Budán köttették, természetesen előre, mint tiszta ívekből álló könyvet.

5) Tanácsi jegyzőkönyv. 1732. óv. 133. lap.

470

magán életviszonyokba s még a házasfelek perlekedéseibe is beleelegyedtek.

Az egyes iparágak, telepek és műhelyek apáról fiúra öröklődtek s a czéhlajstromokban másfél századon át többnyire egy és ugyanazon családnevekre akadunk. A csizmadiák azonban e tekintetben kivételt képeztek. Ezek fiaikat a legtöbb esetben taníttatták, papnak s prókátornak nevelték.

A czéhfegyelem igen szigorú volt s a bírságolások (a templom részére vásárlandó gyertya) szigorúan végrehajtattak. Ünnepélyes bocsánatkéréssel vagy ígérettel, az illetlen vagy ostoba dolgot jóvátenni és a büntetést meg lehetett előzni.

A vallásosság külső nyilvánulásaira kiválókig kötelezve voltak. A tanács már 1724. évben elrendelte, hogy "amely czéhnek zászlója nincsen, félesztendő alatt 24 frt büntetés alatt elkészíttesse"; ugyanekkor figyelmeztetve lőnek arra is, hogy "az böcsületes czéhek penig gyertyákra, szövétnekekre, kántorokon levő szent misékre, szorgalmatosan gondot viseljenek'' (1). Kremminger prépost még 1855. évi jan. 2-án is erélyes felhívásokat intézett a czéhbiztosokhoz, hogy czéheiket a kántor-misék köteles megtartására figyelmeztessék.

A czéhek el is készítették zászlaikat, temérdek költséget fordítva reájuk. Különben az úrnapi körmenetek és más ily ünnepélyes kivonulások alkalmával a zászlók valóban érdekes látványt nyújtottak. Ki a körmenetekről igazolatlanul elmaradt, a templom javára 12 frt birságot fizetett (2).

A farsangi időben tartott "lakozás"-aik a régi Szeged társadalmi mozgalmának legkiválóbbjai voltak. Ezek még az 50-es évek közepén is a felsővárosi kaszinó, vagy a Szentháromság-utcza 40. sz. ház helyiségében (később református templom), általában minden czéh részéről és nagy előkészületek közt szoktak volt tartatni, mikor is a komoly s józan majszterek és családjaik, úgy a czéh kötelékébe tartozó ifjúság, illetőleg a legények, melyet "kis társaság"-nak szoktak nevezni, egy-egy feledhetetlen emlékezetű vidám éjt töltött el.

Az inasok iskoláztatásával általában keveset törődtek s e miatt sok panasz volt ellenük. Kremminger 1850. évi febr. 26-án Gerencsér János tanácsnok és czéhbiztoshoz intézett levelében kiemelte, hogy az ács, kőmíves. fazekas és gombkötő czéhnek 269 inasa közül mind összesen csak 57 jár iskolába.

A czéhek különben egészen és mindenben a tanácstól függöttek. Ennek haragjától s dorgálásától annyira féltek, hogy előzetes engedély nélkül mit sem tettek (3). E függőségi viszony a czéhek szabályaiból, a

1) Tanácsi jegyzőkönyv. 1724. év. 46. lap.

2) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve. 1725. évi nov. 13-án 191-192. l.

3) Tanácsi jegyzőkönyv. 1728. év. 498. lap.

471

szabadalmas rendszerből és az egyes gyártmányoknak hatóságilag megállapított árszabványaiból támadt.

A czéh-szabályok különben szorosan körülírták a mesterek, legények és inasok egymáshoz való viszonyait, kötelességeiket, legfőbb követelmény lévén az egyházi és világi hatalmasságok iránt való köteles tisztelet és engedelmesség (1). Az árszabványokban pedig minden egyes készítménynek, javításnak a legkörülnyényesebben meg volt szabva az ára, melytől eltérni tiltva volt. A legrégibb árszabály a szabóké, 1739. évi szept. 14-ről, amelyből kitetszik, hogy még ekkor is általános viseletet képezett az aba-posztóból készült szűr és kankó (2). Ily árszabványokat Csongrád vármegye, még pedig Szegedre kiható érvénynyel, az 1811. évi febr. 25-én és 1813. évi febr. 29-én készített, melyek testes fűzetekben a sajtó útján is közzé tétettek (3). Igaz ugyan, hogy ezek ellen a város hatósága, területi s helyhatósági jogainak megóvása tekintetéből tiltakozott, de azért a limitált árak irányadóúl szolgáltak. Ezek leszállításának eshetőségétől is tartva, a czéhek a hatóságnak mindenben hívei, térdhajtó követői lettek. Maguk a tagok ügyeltek legjobban arra, hogy a megszabott árakon felül vagy alul senki se árulhasson. A versenyt még akkor "rontásnak" nevezték.

Ez árszabályok később elévültek, újak pedig nem készültek. Különben is a negyvenes években a haladó korszellem a czéhek eltörlése és a szabad ipar versenyének behozatala mellett nyilatkozott. A czéhintézmény már ez időben túléltnek látszott, bár reformálását sokan óhajtották. Az újítások azonban akadályokba ütköztek. Így például az összes szegedi czéhek 1846-ban a helytartótanácsnál azt kérték, hogy a czéhbeli remekes mester ha más városban óhajt letelepülni, az ilyennek az újra való remekelés engedtessék el. De ezen törekvésüket még a tanács sem támogatta.

A czéhintézményt sok korlátolással még az 1853. évi cs. kir. ideiglenes iparügyi szabályok is fenntartották; de ez időtől fogva a czéhintézmény, a csakhamar bekövetkezett politikai rendszerváltozásoknál fogva is teljesen bomlásnak indult s az iparügyek terén valóságos anarchia fejlődött ki. Sem czéh, sem testület, sem forum nem volt, ötletszerűleg s önkényűleg történt minden.

A régi "rend" hívei mélyen sajnálták e tarthatatlan állapotokat s a pesti iparosok felhívására az országgyűléshez intézendő emlékirat

1) Oklevéltár 216. a. 240. g. sz. a.

2) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve. 1739. év. 425. lap.

3) Ez árszabványok (limitatiok) az ipartörténelem legbecsesebb adalékai, melyek egyúttal az illető korszaknak összes életviszonyait, a táplálkozást, ruházkodást és a családi életet is a legérdekesebb részletességgel tárják elénk.

472

ügyében 1865-ben gyakori tanácskozmányokat tartottak, melyekre meghívták az értelmiség kitűnőségeit és más iparbarátokat is. A tanácskozmányok eredményeül közzétett terjedelmesebb emlékiratban az iparviszonyok összesége fel volt ölelve s kiterjeszkedett a tanonczok oktatási viszonyaira (1). Ez Kremminger prépost válaszát idézte fel, mire ismét Pozsgay Mihály asztalos "nyílt válasza" következett. Az emlékirat egyébként több tekintetben a czéhrendszer kizárólagosságának további fentartása körül forgott s az alkotandó ipartörvénynél szemmel tartandó óhajokat sorolta elő.

Az ipartörvény azonban csak 1872. évben lett megalkotva s ez a már csak névleg fennálló czéheket eltörülte, az ipar gyakorlását szabaddá tette s egyúttal ipartársulatok (nem kötelező) alakítását rendelte el. E végre a mozgalmak nagy arányokban fejlettek ki s egy általános nagy ipartársulat létesítése volt tervben, az összes czéhek befogadásával, hogy az iparosság erejét minél inkább kifejthesse. De a mozgalom vezetősége ismételt ízben, a törvény megkerülésével a társulatnak oly szervezetet és hatáskört igyekezett adni, hogy a szabályok csak Bakay Nándor visszavonulása után, újonnan átdolgozva, 1873. évi május 19-én nyertek jóváhagyást. Az általános ipartársulat Rainer Ferencz elnöklete alatt így csak mintegy 200 taggal alakult meg. Az alakulási küzdelmek alatt ugyanis némely iparágak elszakadtak s külön társulatokat alkottak. Így a szűcs iparegylet 35 taggal már január 16-án, a magyar lábbeli ipartársulat 251 taggal ugyanezen napon, - a fazekas és korsós ipartársulat 16 taggal április 6-án, - a lakatos, bádogos és reszelővágó ipartársulat decz. 10-én, - a magyar szabók társulata 1874. évi ápr. 7-én s a czipészeké pedig ápr. 21-én alakult meg. De ezentúl az asztalosok is, 1873. évi okt. 19-én 46 taggal külön társulatot szerveztek, illetőleg a néhány évvel előbb alakított raktárszövetkezetüket részvénytársulattá szervezték. Gazdag választékú bútorraktárak azonban a régi két bútorkereskedő nagy-czéggel versenyezni nem tudott s néhány év múlva feloszlott. Ugyanígy járt különben a magyar szabó társaság szövetkezete is, mely vezetőjének rosszhiszeműsége következtében csődbe jutott.

De nemcsak az önálló iparosok, hanem az iparos-ifjúság, a segédek is szervezkedtek s egyesületeket alkottak az új ipartörvény alapján. Már az 1860. évi október havában keletkezett egy "legény-egylet", Csaplár Benedek, Kremminger Antal, Pozsgay Mihály és Bakay Nándor buzgólkodásából, melynek czélja az önművelés volt. Jelszavukhoz híven (vallásos erkölcsiség, hazafiság; - munka és szorgalom, - testvéri szeretet) felolvasásokat, szavalatokat sőt színi

1) A szegedi iparosok emlékirata. Adalékul a pesti iparosok által az országgyűlés elé terjesztendő emlékirathoz. Szeged, 1860. 8 dr. 45. lap.

473

előadásokat is rendeztek (1). A felekezeti irány ki volt zárva. Tagjainak száma 1862. év elején 211 volt, közöttük 33 protestáns, 4 görög-keleti s 3 zsidó.

Ez egyesület azonban 1865-ben feloszlott s most az általános ipartársulat anyagi és erkölcsi támogatásával létre jött az iparos-ifjúság utasfogadó és betegsegélyző egyesülete. Később iparos ifjúsági egyesület czím alatt (elnökei: Rainer Ferencz, Nigrényi Pál, Gelléri Mór, Ivánkovics János) újra szervezkedett s önképzési czélokat is kitűzve, vándor-gyűléseket tartva, (Veszprém, Csaba) az ország ilynemű intézményeinek vezéregyesülete lett (2).

E mellett azonban a csizmadiáknak, a kőmíveseknek és ácsoknak is keletkezett ifjúsági egyesülete. 1874-ben a könyv- és kőnyomdászok szerveztek segélyző egyletet s ugyanez időben keletkezett a pinczérek betegápoló és temetkezési egyesülete.

Csak az iparos-tanonczok képzésére nézve nem történt semmi. A hatóság s az iskolaszék hozzálátott ugyan az ipariskolázás kérdésének rendezéséhez; a város az akkor elegendő mérvűnek tartott áldozatokat is meghozta, de a kísérletnek eredménye nem lett.

Egyébként hogy számokban is kifejezzük s feltüntessük Szeged ipari viszonyait, az 1850. évi népszámlálás alapján közöljük, hogy akkor a városban mint önálló iparos: 16 sütő, 7 mészáros, 312 csizmadia, 23 czipész, 19 kalapos, 9 szűcs, 12 szűrszabó, 31 szabó, 102 takács, 15 gombkötő, 11 szitás, 5 köteles, 7 kőmíves, 51 fazekas, 30 asztalos, 22 bognár, 10 kádár, 11 késes, 13 lakatos, 27 kovács, 8 szíjgyártó, 8 cserző stb. volt (3).

1) Az egylet helyisége a Zászlósy-, majd a Lemle-ház emeletén volt, hol 1863. évben már a második munkakiállítást rendezte, mely végre a hatóságtól 200 frt segélyt nyert. Itt tünt fel Kocsis Imre sikerült hajó-malom modellje, mely azután több kiállításon is figyelmet keltett.

2) Gelléri M.: A magyar iparos-ifjúság első vándor-gyűlésének és munkakiállításának emlékkönyve. Szeged, 1877.

3) Vedres: Szeged v. tanácsháza. Pest, 1799. évben megjelent műve 19. lapján említi, hogy azidőben a szegedi összes mesteremberek száma csak 700 volt. Az 1830. évi összeírás alkalmával azonban az iparosok száma a legények és inasok betudásával már 2728-ra emelkedett. Nevezetesen volt: bábsütő 11 (5 mester, 4 legény, 2 inas), czukrász 2 (1 m., 1 i.), halász 53 (12 m., 41 l.), mészáros 30 (6 m., 20 1., 4 i.), molnár 78, - kalapos 30 (17 m., 9 1., 14 i.), keztyűs 3 (2 m., 1 I.) magyar szabó 103 (58 m., 30 1., 15 i.), német szabó 75 (26 m., 30 1., 19 i.), szűcs 240 (163 m., 65 1., 15 i.), szűrszabó 41 (18 m., 20 1., 3 i.), csizmadia 547 (344 m., 140 1., 63 I.), czipész 40 (14 m., 16 1., 11 i.), - fazekas 107 (67 m., 28 1., 12 i.), - köteles 18 (5 m., 7 l., 6 i.), takács 163 (118 m., 28 l., 17. i.), gombkötő 30 (8 m., 12 1., 10 i.), paszományos 19 (10 m., 4 l., 5 i.), harisnyaszövő 3, - asztalos 127

474

Ezzel szemben az 1870. évi népszámlálás szerint Szegeden iparral foglalkozott összesen 4767 lélek, vagyis az összlakosságnak 6x79% (őstermelő 20x36%, kereskedő 2x70%). Önálló iparos azonban csak 995 volt s így a város minden 1000 lélekszámára 142 iparos jutott. (Budapesten 25x9) (1).

Az önálló iparosok az egyes iparágak szerint a következőleg oszoltak meg. Élelmezési iparos: 143 (30 pék, 57 mészáros, 4 molnár, 7 eczetgyáros, 45 baromfitisztító); ruházati iparos: 534 (férfi szabó 165, női szabó 23, czipész 64, czizmadia 186, szűcs 46, keztyűs 2, kalapos 26, sapkakészítő 7, szűrszabó 8, harisnyaszövő 1); építő iparos: 37 (kőmíves 13, ács 14, malomépítő 3, hajóács 7); fonó s szövő iparos: 27 (9 takács, 7 gombkötő, 11 köteles); agyagiparos: 68 (mész- és téglavető 8, fazekas 56, pipakészítő 4); faiparos: 139 (98 asztalos, 6 esztergályos, 11 kádár, 18 bognár, 3 kaptafakészítő, 3 szék- és kosárkötő); 129 fémiparos (13 arany- s ezüstműves, 57 kovács, 2 szegkovács, 26 lakatos, 6 késes, 6 rézműves, 10 bádogos, 1 rostakészítő, 3 drótos); műiparos: 46 (1 festő, 3 fényképész, 41 szobafestő, 1 czégfestő); műszeriparos: 13 (órás 6, látszerész 1, orgona-készítő 2, hangszerkészítő 1, őrlőkészítő 3); bőr- és papiriparos: 28 (tímár 13, szíjgyártó 10, könyvkötő 4, papirműkészítő 1); vegyes iparos: 34 (kárpitos 2, esernyőkészít.ő 3, vattakészítő 1, paplanos 3, üveges 5, kefekötő 6, fésűs 4, húrkészítő 3, enyvfőző 1, kékítős 3, parafinkészítő 1, keményítős 2); személyes szolgálatot teljesítő iparos: 36 (borbély 15, fodrász 8, kertész 8, kéményseprő 3, köszörűs 2) (3).

Az utóbbi idők iparának ezen képviselete számszerint ugyan nem nagy, de annál lelkesebb és haladottságának rendkívül megkapó és bizonyító tanújeleit adta.

Mert az 1872. évi kecskeméti s az 1873. évi bécsi világkiállításon, úgy az újvidéki és apatini kiállításokon a szegedi ipar már tekintélyes számmal volt bemutatva. Az itt szerzett elismerés az

(9 m., 58 l., 40 i.), esztergályos 9 (4 m., 2 1., 3 i.), kádár 21 (10 m., 8 l., 3 i.), kerékgyártó 36 (15 m., 14 l., 7 i.), - aranyműves 3, bádogos 5 (3 m., 2 l.), késes 30 (10 m., 14 l., 6 i.), szegkovács 9 (1 m., 8 l.), kovács 81 (27 m., 42 l., 12 i.), lakatos 36 (12 m., 18 l., 6 i.), rézöntő 5 (2 m., 2 l., 1 i.), rézműves 5 (2 m., 2 l., 1 i.), puskaműves 1, - órás 7 (4 m., 2 l., 1 i.), szobafestő 16 (8 m., 19 l., 5 i), - szappanos 40, kosárfonó 12 (6 m., 6. l.), szitás 12 (5 m., 5 l., 2 i.), kefekötő 1, fésűs 6 (4 m., 2 l.), enyvfőző 2, festő 14 (4 m., 9 l., 1 i.), üveges 9 (4 m., 3 l., 2 i.), - nyerges 7 (3 m., 2 l., 2 i.), tímár 27 (10 m., 13 l. 4.), könyvkötő 4 (2 m., 2. l.), - ács 38 (3 m., 32 l., 3 i.), cserepes 1, faragó 512 (92 m., 383 l., 40 i.), kőmíves 52 (5 m., 37 l., 10 i.)

1) Az 1870. évi népszámlálás.

2) Budapesti kereskedelmi és iparkamara jelentése. Budapest, 1877. 34-71. l.

475

iparosokat s a közönséget arra ösztönözte, hogy Szeged közgazdaságában rejlő erőt megismertetni s a maga teljességében feltüntetni szükséges.

Igen szerény körből kelt útra a Szegeden rendezendő országos kiállítás terve, de lassankint mind több tért foglalva, 1874. évi november havában megalakult a kiállítási és a végrehajtó-bizottság (elnöke Dáni Ferencz, alelnöke Bakay Nándor, jegyzője Reizner János), mely az országos és a vidéki iparorganumok útján és a bizottság országos kiegészítésével az ügy iránt való érdeklődést a legnagyobb fokra emelte. Az országos ipar-, termény- és állatkiállítás sikerének előmozdítására a földmívelés-, ipar- s kereskedelemügyi miniszter, valamint a város közönsége is 2-2 ezer forint segélyt eleve is kilátásba helyezett.

De az Ausztriával fennálló közgazdasági egyezmény ügyében keletkezett politikai mozgalmak s ez ügyben ép Szegeden tartott országos értekezletek (1), valamint az 1876. évi tavaszi árvízveszély a kiállítás tervét és sikerét majdnem kétségessé tette. Mindazáltal az eredményt biztosító tényezők támogatása újabban is meg lett nyerve s az 1876. évi augusztus havában megnyitandó kiállítás előmunkálatai, az árvíz lezajlása után lázas tevékenységgel megkezdettek. Helyiségül a főreáliskola összes férőhelyiségeit vették igénybe s ezenkívül a mögötte elterülő tágas térség bekeríttetvén, ott ideiglenes csarnokok emeltettek.

A kiállításra beküldött tárgyak 16 csoportba osztattak. Összesen 223 helyről 1845 kiállító küldött tárgyakat s ezen felül volt még 382 gyűjteményes kiállítás. Aradról 21, Budapestről 398. Csabáról 129, Debreczenből 22, Győrből 16, Gyuláról 24, Halasról 135, Kecskemétről 64, Kolozsvárról 22, Makóról 10, Miskolczról 46, Nagyváradról 23, Pécsről 13, Pozsonyból 6, Segesvárról 33, Sopronból 35, Szegedről 530, Szentesről 23, Temesvárról 16, Újvidékről 22, Veszprémből 11, Zentárói 21 stb. kiállító vett részt, kik közül érdemérmet 1375 s emlékérmet 850 kiállító nyert (3).

A felállítás mindenben sikerült és megkapó volt. Különösen feltünt az osztrák államvasút uradalmainak, úgy a gr. Károlyi nemzetségnek gyüjteményes kiállítása.

A megnyitás aug. 20-án, báró Simonyi Lajos miniszter által történt,

1) Bakay Nándor: Emlékirat az 1875. évi m. országos nemzetgazdászati tanácskozmány nagyfontosságú ügyében összegyült hazafiakhoz. Szeged, 1875. 8 dr. 30. lap.

2) Gelléri Mór: Az 1876. évi magy. orsz. ipar-, termény- és állatkiállítás név-és tárgymutatója. Szeged, 1876. 8 dr. 138. l. - Az 1876. évi m. orsz. ipar-, termény-és állatkiállítás emlékkönyve. Szeged, 1877. 8 dr. 381. lap.

476

a legnagyobb ünnepélyességgel. Fényes napjai voltak ezek Szegednek. Miniszterek, főpapok, kitünőségek az ország minden részéről nagy számmal egybesereglett vendégek látogatták a kiállítást s idéztek elő szokatlan élénkséget és forgalmat. A fővárosban ülésező nemzetközi statisztikai kongresszus tagjai is lerándultak s a külföldiek itt ismerkedtek meg a magyar ipar állapotaival, a magyar nép vendégszeretetével és egyéb tulajdonságaival.

E kiállításon a fővárosi iparosok czikkei mellett is hatalmasan domborodott ki a szegediek iparterméke. Különösen a fa- és fémiparosok arattak sok elismerést, kiknek készítményei verseny, csín és tartósság tekintetében elsőrangúnak bizonyultak.

A kiállítás szept. 14-én zárult be és minden tekintetben jól sikerültnek bizonyult. 40,594 frt 34 kr. bevétellel szemben (állami és városi segély együttesen 4000 frt, térdíjak 8364 frt, látogatási díjak 22,249 frt, sorsjátékból 1043 frt, épület- és egyéb anyagok eladásából 3803 frt stb.) csak 26,710 frt 86 kr. kiadása volt (nyomtatványok 3067 frt, építkezések és anyagok 12,991 frt, érmek 1397 frt, felügyelet 3071 frt, kárpitozás 1123 frt stb) s így tiszta jövedelmül maradt 13,883 frt 48 kr. (1). Ez szolgáltatta az alapot az ipartársulat templom-téri házának megszerzéséhez.

B) SZABAD IPARÁGAK ÉS A NÉPIPAR.

Némely iparágak gyakorlói, mert inkább őstermelőknek tekintettek vagy árúik és készítményeik előállításánál bizonyos szakszerű készültséget nem igényeltek, czéhalakítás kötelezettsége alá tartozóknak nem tartattak, ámbár több helyen, mint például a pesti, komáromi, pozsonyi, győri halász- és hajós-czéheknél látjuk, még ezen gazdasági és iparágak művelői is czéhet alkottak.

Ily szabad iparágul tekintették a: HALÁSZATOT. Aránylag kevés Árpádkori oklevelünk maradt fenn, de ezekből is az derül ki, hogy a Tisza egész vonalán a halastavak óriási száma, ezrekre rugó mennyisége létezett (2). A halbőség tehát nem a folyamban, hanem a kiöntési területeken volt, melyek a medertől kisebb töltések által voltak elkülönítve. Az így képzett halastavak (vivarium) vizeit ki és beereszteni lehetett. A dömösi prépostság 1138. évi alapító okleveléből kitetszik, hogy ép Szeged mellett. Tápé határában létezett egy Citei vagy

1) Gelléri i. m.

2) Ortvay: Magyarország régi vízrajza a XIII. század végeig. Budapest 1882. I. k. 7. lap.

előző | tartalom | következő