Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
528 CCVII. 80. 1744. deczember hó. Dóka Ágnes, özv. Fóris Gergelyné és Lantos Margit, előbb Bálóné, most Albert Jánosné boszorkánykodására vonatkozó tanúvallomások. A. Infrascripti tenore praesentium fatemus et recognoscimus, quod posteaquam nos in negotio superius denotato pro peragenda inquisitione magistratualiter exmissi fuissemus, eotum iuxta subinserta - De eo utri - nobis exhibita puncta, tales uti sequerentur, sub iuramento excepimus testium fassiones. De eo Utrum? Primo: Tudja-e, látta-e, avagy hallotta-e tanú, hogy Dóka Ágnes, úgy Lantos Margit, Albert Jánosnak házastársa, inarestáltatott személyek valamely bűbájosságot s babonaságot vitt volna végbe;mit, mikor és minemű időben, - nappal-e vagy éjszakán? Secundo: Nevezett Dóka Ágnes, úgy Lantos Margit fenyegettek-e valakit és következett-e olyannak testében vagy jószágában az által ártása? Tertio: Följebb nevezett személyektől micsoda szókat hallott az tanú és mikor; hite után vallja meg? Quarto: Többször írt Dóka Ágnes, úgy Lantos Margit minemű életet viseltek eddig; voltaképen mondja meg a tanú? Quinto: Nevezett Dóka Ágnes és Lantos Margit minemű betegeket gyógyítottak, micsoda orvossággal, avagy babonás olvasásokkal és mi módon? - vallja meg a tanú. Sexto: Ezen dologban kit tudna jó tanúnak lenni? Prima fatens: Catharina Bajnóczy, circumspecti civis Josephi Schlopák coniunx, annorum circiter 30, adiurata et examinata fassa est ad 1um: Ezelőtt két esztendővel, mostanában ránk következő húshagyókor lészen három esztendeje, nagy hasa volt az fatensnek. Dóka Ágnes bába hivataljában magát avatván, bizonyos komájának kereszt komáját híván, tapogatván az fatensnek terhes hasát, azt mondotta, hogy: híjál el engemet, úgymond, szülésed idején, én jó bábád leszek egész héten; melyre az fatens felelte, hogy: más bábám netalán tán megneheztelne reám. Azonban csakhamar mintegy három hónapoknak eltelése után szülvén az fatens igen rívó és nyughatatlan gyermeket és nem tudván csillapítására való nézve mit csinálni, az piaczra ment és ottan egy is, más is mondotta: nyilván Dóka Ágnes tudna valamit felőle mondani. Arra való nézve elhívatta ugyan az fatens Dóka Ágnest, maga szülött gyermekinek orvoslására, de akkori hívására el nem jött; hanem harmadnap mulva magában eljött Dóka Ágnes és eljövén parancsolta az szolgálónak, hogy hozzon szóllatlan vizet. Az 529 annyit tészen, hogy az szolgáló míglen az vízért oda és visszajárand, senkinek se szóljon. Aztat az szolgáló megcselekedvén, az vizet azon parancsolatja szerint Dóka Ágnesnek, hogy senkinek se szóljon, hajnalban az tórúl meg is hozta. Annak utánna reggel eljött Dóka Ágnes és azon fazékból, mellyel az szolgáló szóllatlan vizet hozott, három közönséges fakalánnyal egy cserép tálba töltött s azzal az síró gyermekit az fatensnek megmosdatta és az mosdatás után vivén az tálban lévő három kalán vizet, formalibus mondotta: ime lássátok már hat kalánnal telt belőle. Azonban az ablakhoz járulván, felit az ablak fiókján, több részit pediglen az lantornán lyukat ütvén, újjával az vizet kiöntötte, mondván: ennek szép asszonyok, vigyétek el ti az én fiamnak sírását, rívását, hozzátok meg ti az ő édes álmát. Arra a gyermek meggyógyult azonnal, mihelyest az vizet Dóka Ágnes kiöntötte és olyan lett, mintha sírást nem tudna. Ezen fáradságáért az fatens adott Dóka Ágnesnek mézet, égett bort, szalonnát és félforintot készpénzt. De azon adományát keveselvén Dóka Ágnes, ismét az fatenshez eljött piros pünkösd kántorán, hozott egy szúnyoghállót, kínálván az fatenst, hogy aztat venné meg. De az fatens meg nem vette. Annakutánna Dóka Ágnes az böcsőben feküvő gyermeknek lába alatt való szalmát megrázta és az fatens gyermeke azontúl folyvást rosszabbul lett hat napokig. Ahoz képest újonnan elment az fatens Dóka Ágneshez és kérte, hogy tegyen jót az síró gyermekivel, - egypár csizmát ad nékie. Azon igéretire az fatensnek Dóka Ágnes ismét megfürösztötte az gyermeket, bizonyos magával hozott, füvekbűl csinált fürdőben; mely fürösztés után az gyermek egészséges lett szent Márton napig. Ad 2um Nihil. Ad 3um Dóka Ágnes midőn az fatens gyermekit orvosolta is, mindenkor azt mondotta, hogy ő semmit sem tud, hanem az szenteket segítségül hívja és Isten után ha jót tehet, jót teszen. Ad 4tum Egyéb életit Dóka Ágnesnek nem tudja, hanem hogy bába volt és amely nyomorult emberekre csak az kezit reája tette is, mindjárást meggyógyult, - aminthogy az fatens is terhe által betegségben lévén, nem is járhatott; és mihelyest Dóka Ágnes az kezit egy kis vajacskával megkenvén, az fatens hasán meghúzta, azonnal meggyógyult. Caeterum nihil. Authenticat. Secunda fatens. Anna Rósa, circumspecti civis huiatis Michaelis Pap contholaris, annnorum circiter 25, adiurata et examinata fassa est, ad 1um: Ezelőtt két esztendővel szent György napjának előtte két héttel, az fatensnek férje betegségben lévén, hivatván, oda menvén az fatens házához, gyógyította vala Lantos Margit, mintegy hétig. Azon gyógyításában mondotta egykor, hogy ő már tovább nem gyógyíthatja és semmi jót nem tehet a beteggel (jól lehet fejér liliom gyükeret égett borban, 530 ó hájban csinálván, azzal kente), hanem ha Dóka Ágnes akarja, jót tehet vele és meggyógyíthatja. Azonban jóllehet az előtt az fatenshez Dóka Ágnes soha sem volt járatos, mindazonáltal szent Antal napján hívatlan odament, egy üvegben zsírt vitt, állítván, hogy Losoncz Ferenczné asszonyt is azzal kenyte s az fatens urát is azzal kenyegette és az beteg jobbára meg is gyógyult. Midőn pediglen az gyógyításért alkuban volt volna Sárkány Ferencz uram kapujában Dóka Ágnessel az fatens és kérdezte vala tűle. hogy mit kérne azon gyógyításban tett fáradságáért, azt felelte Dóka Ágnes: én - úgymond - hat forintnak alúl meg nem gyógyíthatom, mert Bálóné mondotta, hogy ha hat forintnak alúla meggyógyítom, megbánom, mutatván az karján az kékülést, mintha őtet azon betegnek gyógyításáért megkínozták volna; de nem mondotta, hogy kicsoda azon kínzó. Ex superabondanti hoc addito: hogy midőn az fatensnek urát gyógyították volna, Dóka Ágnes és Lantos Margit akkoron azok egymás között ilyen szemre való hányásokkal voltak, mondván Dóka Ágnes Lantos Margitnak: atyamester;arra felelt Lantos Margit: ha én atyamester vagyok, te czéh-mester vagy. Arra ismét újabban felelt Lantos Margit: de ne félj czéh-mester, mert nem égetnek már többet Szegeden, mert akit égettek, aztat is megbánták, az kit égettek. Caeterum nihil. Authenticat, confirmat. Tertia testis: Clara Katona, circumspecti civis Francisci Stauner conthoralis, annorum circiter 29, adiurata et examinata fassa est ad 1um, et reliqua nihil. Quartus fatens: Franciscus Ábrahám, civis huias, annorum circiter 37. Adjuratus et examinatus fassus est, ad 1um: Lantos Margitnak szájábúl hallotta az fatens ugyanakkor, ez előtt két esztendővel ott lakván Margit, midőn Dóczy Jánosné beteg volt, hogy mondotta vala: senki - úgymond - se Hóhér, se Dóka Ágnes meg nem gyógyítja az Dóczy Jánosnét, hacsak ő, Lantos Margit meg nem gyógyítja. Egykor pediglen ugyanakkor sántán hozzája jövén az fatenshez felesége, hogy mi lelte volna? Arra azt felelte Bálóné, mondván: az tőtésen engemet úgy vágtak az földhöz, hogy ember nem láthatta, Dóka Ágnes és Karáné. Item ezelőtt, midőn az nemes város hajdúkat állított vala, akkoron az fatens békóban való lovait hajtván, az békó valamiképpen az ló lábárúl leesett; erről beszélgetvén az fatens maga házánál, előállott Bálóné és mutatott az jobb kezin való hüvelyk és első ujjai között mintegy borsó szemnyi púpot, az bőr alatt, mondván: nékem - úgymond - vagyon ebben oly mesterségem, hogy akármely lakatot, békót ezen kezemmel megfogok, annak ki kölletik nyílni. Aminthogy midőn az ő ura az város szolgálatjában hajdú volt, az halálra való rabot ezen mestersége által ki is szabadította. - Caeterum ezen dolgait megismervén, az fatens nem akarván tovább házánál tartani, 531 elküldötte volna magátúl, akkoron felelte Bálóné: tudom, hogy Millerben bíztok, de attól nem félek; elnyújtom lábomat s úgy alszom ő tűle, bár azt nyelje el, akit megégettetett, nemhogy többet égettessen. Azt is hallotta az fatens maga szájábúl, Lantos Margit, hogy jóllehet czéh-mester, mindazáltal Dóka Ágnes egy ízzel följebb vagyon nálánál. Caeterum nihil. Authenticat, confirmat. Quinta fatens: Marianna Kiss, Ladislai Szilágyi coniunx, annorum circiter 25, adiurata et examinata, fassa est ad 1um et reliqua. Egyebet nem tud az fatens, hanem esztendős már az szülött gyermeke, ki is születése után harmadnapra megvakulván, bizonyos P. franciscanusnak panaszolkodván, igazította őtet Dóka Ágneshoz, mondván: menj el és kérjél Dóka Ágnestül szentséget, vagyon nekie olyan, had adja ki. Azonban elmenvén az fatens, Dóka Ágnes először eligazította, hogy menjen ahoz orvosságért, aki bábája volt az gyermeknek. Idő jártában ugyancsak másszor is elment az fatens és Dóka Ágnestűl orvoslását vak gyermekinek kérvén, azt mondotta: menj el - úgymond - és az gólya fészkekben keress oly tojás héját, kibűl az gólyafiúk kibújtak; aztat törd meg és hintsed az világtalan gyermeknek szemeibe, meggyógyul. Caeterum nihil. Negat rea. Sextus fatens: Martinus Gaal, peculy huiatis civis, annorum circiter 35, - adiuratus, examinatus, fassus est: ad 1um Ezelőtt három esztendővel beteg levén az fatensnek felesége, másoknak javaslásábúl gyógyítására elhívta Lantos Margitot és midőn az feleségit gyógyította vala, akkoron formalibus mondotta: meggyógyítaná - úgymond - de a rosszak nem engedik. Arra az beteg kérdezte, ki volna azon rosz, holott ő senkinek sem vétett. Arra azt felelte Lantos Margit az betegnek, hogy őtet Dóka Ágnes rontotta meg, de ugyancsak Bálóné holmi zsírokkal és füstöléssel meggyógyította a beteget. Caeterum nihil. Authenticat, confirmat. Septima fatens: Helena Nagy, Petri Nagy coniunx, annorum circiter 40, adjurata et examinata fassa est, ad 1um: Magával történt az fatenssel, midőn az édes leánya meghalálozott, egykor az palánkban előtalálta Dóka Ágnest, akkor mondotta az fatensnek: senkire se fájjon az szíved, mert az leányod az Lantos Margit kocsonnyája; miért nem jöttél hozzám, én meggyógyítottam volna. Caeterum nihil, hanem Kovács Gergelyt, maga vejét tudja jó tanúnak lenni. Authenticat, confirmat. Kószó György felesége és Deáknéval bizonyítja az hallomást. Octava fatens: Elisabetha Ábrahám, Joannis Kovács vidua, annorum circiter 42, adiurata et examinata, fassa est. Egyebet nem tud, hanem magátul Lantos Margittúl hallotta az fatens, hogy - úgymond - egy embernek megátkozta az jószágát és megdöglött az palánkban. Nonus fatens: Petrus Nagy, huias, annorum circiter 36, adiuratus et examinatus, fassus est ad omnia de eo utri puncti nihil. 532 Decima fatens: Catharina Fábián, Josephi Ábrahám coniunx, annorum circiter 25, adiurata et examinata fassa est conformiter in omnibus cum teste 4to Francisco Ábrahám. Undecimus testis: circumspectus Martinus Vecsernyés, annorum circiter 38, adiuratus et examinatus, fassus est. 1um: Midőn ezen most folyó esztendőben kisasszony napján Radnára az búcsú kedviért igyekeztek vala menni, akkoron Dóka Ágnes hívta az fatenst égett bort innya, Csorba Dórihoz, mondván: fiam, az keresztanyádnak útravaló pénzt adnál, értvén az keresztanyja néven magát Dóka Ágnes. Arra azt felelte az fatens, bizony keresztanyám, nálam egy pénz sincsen, hanem házamnál ami vagyon, adok;nékem az szérűre kikölletik menni. Felelt Dóka Ágnes: semmi - úgymond - édes keresztfiam, otthon az én keresztleányom, - aminthogy az fatens meg is parancsolta volt az feleségemnek, hogy adjon nekie egy máriást vagy egy petákot. De az fatens felesége felelte, hogy nekie sok gyermekei vannak, ő nem adhat. Azonban az fatensnek 5 esztendős gyermeke az kamarában útra való szalonnát vágott volna Dóka Ágnesnek, ott futkosván, fölkapta Dóka Ágnes az gyermeket és mind a két orczájátul fogvást az lábája végeig húzta, megcsókolván az gyermeket, mondván: kezemen tartott kedves magzatomnak édes fia. Azonban mindjárást abban az órában, melyben Dóka Ágnes az egészséges gyermeken kezeit végig húzta, az gyermek lebetegedett és harmadnapra mind a két lába az alfelihez zsugorodott és az feje az mellére esett. Annak utánna az gyermek gyógyítása kedviért folyamodott Bálónéhoz, de az felelte, hogy ő nem tud az ficzemedéshez, hanem Kéry Miska tud. De ugyancsak elment Bálóné az fatens házához és az beteg gyermeket megtekintvén, elnevette magát és azt mondotta: az szép asszonyok tálába hágtál. Kérdezte az fatens, micsoda szép asszonyok tálába? Arra azt felelte: mi úgy szoktuk - úgymond - azt mondani, nem merjük mondani, hogy rontás. Mondotta arra az fatens, hogy mivel köllenék az gyermeket gyógyítani? És megparancsola Bálóné, hogy szerezzen az fatens fehér liliom tövit és ártány disznó haját, mert addig meg nem gyógyíthatja a gyermeket, míglen írt nem csinál. Azonban megparancsolta azt is az fatensnek, hogy Dóka Ágnest be ne eressze az házához, mert ő hozzá nem nyúl az beteg gyermekhez, ha hogy oda ereszti. Annak utánna fürdőt csinált Bálóné az fatens gyermekének (de nem tudja az fatens mibűl), melyre nagy forgószél támadott és az ajtón bejövén azon szél, a kéményen kiment. Arra jajdulással mondotta Bálóné: no már semmit sem ér az fürdőm; ide jött Dóka Ágnes és elvitte az fürdőmnek erejét. Eddig ellenzettem, hogy Dóka Ágnes be ne jöjjön az kegyelmed házába, - soha kegyelmed gyermekit meg nem gyógyítom. Annak utánna küldött Dóka Ágnesért az fatens és Dóka Ágnes el nem jött, hanem időjártában személye szerint 533 lévén együtt az fatens Dóka Ágnessel és maga házához híván, azt mondotta: én most voltam teljes búcsún és egy szent helyet fogadtam, hogy megint elmegyek az gyermek gyógyulásáért. Egész éjszaka nem aludtam, úgy imádkoztam. Az csillagok forgásában nékem megvagyon jelentve, hogy meggyógyul az kegyelmed gyermeke. Azonban, mondván az fatens, hogy szegény ember lévén, nagy költségbe esett. Arra azt felelte Dóka Ágnes: ne félj - úgymond - ne szánd 20-30 forintodat, csak az gyermeked gyógyuljon. Igyuk tizenkét kortyjával az bort. Ugyanazon éjszaka Dóka Ágnes ott is hált az fatensnél és azon éjszaka mit vitt véghez Dóka Ágnes, azt fatens nem látta. De másnapra kelve, az fatens beteg gyermekének egy holnapig semmi gondja sem volt, egészlen meggyógyult. Egy hónap eltelvén, ismét az gyermek az előbbeni betegségbe esett és az fatens újonan elment Bálónéhoz, hogy gyógyítsa meg. Akkoron felele Bálóné: Én nem tudom, mit gondol Dóka Ágnes, hogy nem fél az Istentűl, azon ártatlannak nagy keserves kínjáért; mert én vért eresztenék, azzal is meggyógyítanám. De már lehetetlen tőlem, mert nem engedik. Hanem hozzon kegyelmed kilencz hangyabolyt, avagy az én uramnak adjon kegyelmed egy márjást, ő meghozza, amint hogy az ura meg is hozta. És Bálóné az hangyabolyt megfőzvén az beteg gyermeket megfürösztötte és az gyermek meggyógyult. Caeterum: jó tanúnak tudja lenni Pető Örzsébetet és Csiba Örzsébetet. Ex superabundanti hoc addito: hogy az fatens maga szájábúl hallotta Bálónénak, formalibus: Dóka Ágnes senkitül sem fél, mert az ő pecsétje az város asztalfiában vagyon. Én - úgymond - nem szólhatok ellene, mert lelakatolja az nyelvemet. Authenticat, confirmat. Duodecima fatens. Elisabetha Ács, Joannis Sárkány coniunx, annorum circiter 32, adiurata et examinata, fassa est ad 1um: Ezelőtt tizenkét esztendővel egyheti gyermekinek s. v. az tökibül vér folyt. Akkoron hajnalban bedobbant Dóka Ágnes az fatens házába, mondván: eb szar, kutya szar, fogjátok meg az macskát, had szakajjak a szőribül, had kössem be véle. Arra Kocsis Ilus, az fatensnek nénje, megfogta az macskát és annak szőrivel bekötötte Dóka Ágnes az beteg gyermeknek tökit. Azonban azon reggel mindjárást, midőn az fátens gyermekit kipólyázta, az gyermeknek semmi baja sem volt, hanem az tökinek félgolyója elveszett és mostanság is azon élő gyermek anélkül vagyon. Caeterum Kocsis Ilust tudja jó tanúnak lenni. In reliquo nihil. Authenticat, confirmat. Decimus tertius fatens: Joannes Kovács, annorum circiter 38, adiuratus et examinatus, fassus est ad 1um: Tavali esztendőben szent Demeter naptúl fogvást egész karácsonyig oly nyomorult volt az fatens, hogy az házbúi a maga erejivel ki sem mehetett és minthogy Bálóné magát jelentgette, hogy ő tudna az gyógyításhoz, elhívatta Bálónét, 534 kérdezvén, hogy ha meg tudná-e gyógyítani az fatenst. Arra felelte Bálóné, mondván: hiszem az boldogságos szűz Máriát, hogy meggyógyíthatlak. Azonban az majorban fűért járván Bálóné, hat hétig midőn már gyógyította, mondotta az fatens Bálóné jelenlétiben: valjon én Istenem, állok-e még én valamikor lábamra. Akkoron elkaczagta magát Bálóné, mondván: de - úgymond - olybá tartom már, mintha meg is gyógyítottalak volna; de még várakozzál. Akkor napon elmenvén az fatenstül Bálóné, kinn állott Kántor Panna az utczán, kérdezte Bálónétúl: no édes néném, tehet-e kegyelmed jót az én szomszédommal? Arra Bálóné kaczajt ütött és össze csapván tenyerit, mondotta: tehetek-e - úgymond - még nem is szenvedett, had szenvedjen; tehetek bizony. Ugyancsak mégis nyolcz hétre Bálóné holmi füvekkel és zsírokkal meggyógyította az fatenst; hanem hetedik hétben újabban rosszul esvén az fatens és az jobb lába az alfelihez zsugorodván, elhívatta Bálónét; és mihelyest az fatensnek lábát megfogta és simogatván megpökdöste és valamit lassan reája olvasván, azonnal, még csak félóra sem telvén bele, az fatens lába meggyógyult és most is egészséges. Harmadszor ismét Bálóné vejével tanácskozván az fatens, Ábrahám Ferenczczel, abban megegyesültek, hogy adjanak terminust karácsonyi szt. István napjára; hogyha akkorra az fatenst meg nem gyógyítja, agyon verjék Bálónét, aminthogy Bálónét meg is ijesztvén, ötöd nappal szent István nap előtt és vagy kétszer meg is ütögette az fatens. Reménykedett Bálóné, mondván: ne bánts - úgymond - bizony semmi gondod sem lesz; olyan leszel, mint mikor az anyád az világra szült. Azután ugyan szt. István napjára semmi baja sem lett az fatensnek. Caeterum: Kántor Pannát tudja jó tanúnak lenni. Decima quarta fatens: Helena Kocsis, annorum circiter 51, deposito corporali iuramento, fatetur: Egyebet nem tud mondani, hanem hogy ennekelőtte 12 esztendővel Ács Pőrénél az fatens lakván, hallotta egykor, hogy éjszakának idején ugyan Ács Pőrének az gyermeke fölöttébb sírna. Mely sírást az anyja hallván, fölkelt, gyertyát gyújtván és nézte, mi lelte az gyermeket. Azután látta, hogy az gyermeknek tökegolyója mellett egy vágás és vér csepegetett volna. Melyet látván az anyja, elsivalkodott és az fatenst az gyermekhez hívta, hogy nézze meg, mi lelte az gyermeket. Azután reggelre kelvén, oda jött Dóka Ágnes és az fekete macskának szőrivel bekötötte az gyermek sebjét, mely kötés alatt az gyermek meggyógyult. De az gyermeknek féltökegolyója most sincsen és hova lett, fatens nem tudja. Authenticavit suam fassionem. Super qua praevio modo per nos peracta inquisitionis, serie praesentes extradedimus litteras testimoniales Szegedini, die . . . . . Anno 1744. Franciscus Babarczy mp. Josephus Pálffy mp. Michael Muhoray mp. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. 535 CCVII. 81. 1744. decz. 18. Boszorkánysággal vádolt Dóka Ágnes, özv. Fóris Gergelyné és Lantos Margit, előbb Bálóné, most Albert Jánosné perfelvétele; tűzhalálra szóló ügyészi vád és a város területéről örök időkre való kizáratásukra vonatkozó ítélet. Processus fiscalis, contra et adversus Agnetem Dóka, Gregorii olim Fóris relictam viduam, et Margaretham Lantos, Joannis Albert coniugem, in Ao 1744 die 18a mens. Xbris in facto praetensae magiae levatus et decisus extitit. Anno 1744, die 18va mensis decembris, occasione revisoriae sedis malefactorum in curia liberae regiaeque civitatis Szegediensis ut A., contra et adversus Agnetem Dóka, Gregory olim Fóris relictam viduam, - necnon Margaretham Lantos, primum quidem Bálónianam, pronunc vero Joannis Albert coniugem, velut I. I., ratione et praetextu magiae paulo infra declarandae mota et suscitata. Et pro antelato M. et A. egregius Adamus Bohus, privilegio fiscali suffultus procurator eiusdem legitimus, praemissis praemittendis et servatis de iure servandis, per formam actionis proponeret et detegeret sequentia: Qualiter praenominatae captivae, non scitur unde motae, quove maligni spiritus incitamento percitae. excusso Dei hominumque timore, in ordine quidem prima - Agnes Dóka ab annis circiter 12. magiam exercendo, nonnullos per artem magicam sanare, nonnullis vero personis huiatibus in corpore nocere, incantationibus uti, actus superstitiosos exercere, et verba magiam designantia proferre, - in ordine vero secunda Margareta Lantos Bálóniana, ab annis tribus nonmodo per artem magicam alios sanare, verum etiam semet in arte magica patrem sodalium profiteri (docente inquisitione magistratuali isthic sub A. producta) nil pendi duxissent, neque reformidassent; cum autem magiae crimina sensu tituli 32, Partis III-ae O. D. T. absque promerita poena dimitti nequirent; hinc procurator fiscalis magistratualis cuperet repetitis suprafatis Incattis captivis in conformitate et ad exigentiam artic. 60-imi Partis II-ae? Praxis Criminalis Carolianae (praemisso ad elicienda plura magiae crimina, per quaestiones seu equuleum legali examine) poena ignis dictari, cum reservata in reliquo generali. V. S. S. - L. I. C. (Veni sanctae spiritus, - laudetur Jesus Christus.) # Deliberatum est. Tametsi procurator fiscalis magistratualis Agnetem Dóka ab annis 12 decim, Margaretham vero Lantos Bálóianam ab annis tribus magiam 536 exercere, in peracta sua actione exposuisset, eoque ex capite arguraento articuli 60. partis II-dae Praxis Criminalis dictandam ipsis poenam ignis expostulasset, fineque comprobandorum comprobationis ad productam sub A. magistratualem inquisitonem semet provocasset; quia tamen in corpore per iustitiae executorem visitatarum Agnetis Dóka et Margarethae Lantos dictarum captivarum nullus signum tale, quod ipsas criminis magiae argueret, adeoque pactum, commercium et conversationem cum daemone haberi consuetam indigitaret, apparuisset, ex inquisitione porro magistratuali non aliud, praeterquam superstitiosis remediis, characteribus verbis ignotis et alys huiusmodi superstitiosis actibus repetitas captivas morbos depulisse eveniret; hinc iuxta tractatum de criminalibus comitialem saepius fatas Agnetem Dóka et Margaretam Lantos captivas, e gremio civitatis huius perpetuum relegandas sibi in poenam temporaneam, aliorum vero metuendum in exemplum, pro iusto et aequo censeri. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. 1737. márcz. 21. Almássy János és Steössel Kristóf, ő felsége rendeletéből kiküldött bírák, miután a Szeged város és a kunok közt a határok iránt fennforgó perben a felek barátságosan megegyeztek, ennélfogva Csengele s illetőleg Szeged városa, valamint a kunság, illetőleg Ferencz-szállása, Szent-László, Majsa, Kömpöcz, Csólyos és Átokháza puszták között a határvonalakat s dombokat megállapítják, megújítják, felmérik és megjelölik. Nos infrascripti delegati iudices attestamur tenore praesentium, quod nos penes benignae suae maiestatis sacratissimae ac domini domini uncti regis nostri clementissimi de dato Vienna Austriae, die 11a mensis octobris anni 1735. mandatum delegatorium pro parte et ad instantiam liberae regiaeque civitatis Szegediensis elargitum, intuitu metalium differentiarum eiusdem liberae regiaeque civitatis, quae inter praedia ipsorum ac minoris Cumaniae adiacentia et contermina vigerent, anno 1736 die 11a mensis maji termino quippe praefixo ad facies praediorum Alsó- et Felső-Csengöle in inclyto comitatu Csongradiensi adiacentium exeuntes, ibidemque parte A. sua formalitate levatam cum proclamatione instituente, ab finito utriusque partis ductu dum authenticationem testium statutorum efflagitassent: animadvertentes in tam vastis desertis per saecula sine colonia relictis, absque etiam privilegialibus vel aliis metalibus obliteratis et conculcatis maiori etiam ex parte signis metalibus non nisi ex solo usu promiscuae pascuationis iudicium subsequi debuisset, ne itaque per statutorum ab utrisque tes- 537 tium authenticationem iactura animarum suboriretur, in considerationem summentes: ubi partes collitigantes liberae videlicet ac regiae civitatis Szegediensis ab una ut A. et ipsum dominum administratorem districtus ac fisco regio absente procuratorem ad amicabilem compositionem pro maiori bona vicina cointelligentia et harmonia cohortati fuissemus, ratione quidem praediorum Csengöle utriusque Alsó et Felső, et alterius Kistelek ipsius civitatis propriorum, a parte vero Cumanicalium ut I. Ferencz-Szállása, Sz.-László, Majsa, Alsó- et Felső-Kömpöcz, Csólyos et Átokháza advicinantium et conterminorum (praedio Zákány cum conterminis in suspenso relicto) ad talem uti sequitur devenerunt pacis concordiae unionem. Tandem partes et ex parte quidem civitatis Szegediensis praefatus dominus Joannes Miller iudex et potior pars senatorum ac tribunus plebis, ex parte vero Cumanorum titulatus dominus administrator dominus Georgius Podhradszky, assumptis ab utriusque eorum quorum inter est oneribus, personaliter coram tribunali in facie loci adstantes, ad iteratam seriam salutaremque cohortationem nostram, erga partes ambas factam, ac simul propter avertendas ulteriores animorum dissensiones et confusiones, quae usque finalem in foro appellationis fiendam causae determinationem evenire possent, evitandos item sumptus et expensas, quae in continuatione processus ne fors longiori fieri deberent; accelerendumque negotium, sed potissimum ad praecavendum, quod in authenticatione testium deponendis que pro et contra iuramentis, cumprimis in tanta antiquitate contingere posset, animarum periculum et neufragium compromiserunt et realiter convenerunt in eo: Ut plagae inter partes quodam tenus controversae, videlicet inter collem, seu monticulum Feketehalom dictum, reliquis in circumferentia eiusdem terrae eminentius apparentem et notatissimum ab una, ac alterum locum Két-szék, seu két székes között lévő hosszú hátacska nominatum, partibus ab altera per longitudinem interiacentis rectum meditullii, tamquae ad eandem longitudinem. quam etiam latitudinem consideratum primum et ante omnia exequitur, et tandem ibidem tenens cumulus metalis partium collitigantium concurrentia territoria distingvens erigatur. Ab hoc demum cumulo tendendo directe ab uno quidem labere ad superius attactum locum Kettős-szék, seu a két székes között levő hátacska, quasi respective ad finalem et in tantum capitalem metam, in quantum haec plaga controversa, seu hocce terrenorum utriusque Csengöle ab una et Sz.-László partibus ab altera concurrentium particula ibidem cessaret esse controversa, in eodemque Kettős-szék vocitato loco tenens cumulus metalis erigatur, pro distinctione modo repetitorum territoriorum, et quidem eo magis observandus, quod hactenus quoque partem per utramque pro indisputabili recognoscebatur meta, ab altera autem praefati cumuli in meditullio 538 - erigendi latere, tendendo ad superius attactum notabilem monticulum Feketehalom vocatum, et revera primam capitalem et indisputabilem metam iuxta diametralem lineam construantur cumuli Alsó Csengöle et Ferenczszállása distinguentes. Unde nos una cum iisdem partibus ad faciem dictae plagae controversae exeundo et meditullium eiusdem exquirendo, in eodem meditullio unam metam magis sabulosam quam terream, in una rotunda valle formam alicuius maioris scobis repraesentante ereximus et construximus, et quidem ideo in valle ne videlicet cumulum ex sabuloso terra congestum, si ad elevatiorem locum positus esset, tractu temporis ventus quoque aut pluviae, pulveres minutim dispergendo diminuant et tandem obliterent. Inde vero directe versus Kettős-szék pergendo in eodem aeque unam metam sabulosam antiquam ibidem repertam renovavimus ac per consequens a praememorato colle Feketehalom incipiendo usque videlicet superius nominatum Kettős-szék tredecim metas seu cumulos, praeter memoratos Feketehalom et Kettős-szék tanquam pro indisputabilibus, et quoad hanc plagam extremis relictos, novos ereximus hoc ordine: a toties mentionata capitali meta Feketehalom distat primus erectus cumulus terreus metalis ad longitudinem septem zonarum et unius quadrantis, qua videlicet zona, seu funiculo dimensurato facta est. Quaelibet zona continet in se passus humanos ordinarios 183, adeoque a Feketehalom usque primum erectum metalem cumulum numerantur ordinarii humani passus 1328, ab hoc primo erecto cumulo metali distat Secundus cumulus tribus zonis idest passibus 549, a secunda vero 3ius quatuor zonis, idest 732 passibus, a 3a terrea meta quartus cumulus 2bus zonis, idest 336 passibus, a 4to 5us tribus zonis idest 549 passibus, a quinto 6tus aeque tribus zonis, ab hoc 6to cumulo distat 7usaeque tribus zonis idest 549 passibus, a septimo autem 8us in superius declarato videlicet meditullio in rotunda valle constitutus distat 2bus zonis, idest 366 passibus, ab hoc octavo 9us tribus zonis idest 549 passibus, a 9o 10us quatuor integris zonis et tribus quadrantibus 867 passibus, a 10o usque 11um sunt quatuor zonae idest 732 passus, ab 11mo usque 12um quatuor zonae et tres quadrantes numerantur, idest 861 passus, a 12o usque 13um sunt passus 732, a 13 usque ad mentionatum locum Kettős-szék között lévő hosszúhátacskáig passus 1006. Deinde tertia iuris die ulterius progrediendo, ipsa videlicet tertia die mensis maii anno 1736 continuata est amicabilis compositio in tantum, quod ultra metam Kettős-szék recta linea ad passus 935 distans erectus sit tertius cumulus praedia Fölső Csengöle et Szt. László distingvens, ab hoc demum cumulo usque colliculum sabulosum ad rectam lineam situm passus 857 numerabuntur. Verum partibus ibidem eodem die convenire nequentibus, tantisper in suspenso relictum et ad sequentem iuris diem reiectum est negotium, quo recurrente idest 14. maii repetiti 539 anni 1736, licet quidem pars utraque ductum suum ostendisset ac testes examinati fuissent, nichilominus tamen eadem ambae partes erga reiteratam cohortationem nostram, fine continuandae amicabilis compositionis factam, ac superius declaratis ex rationibus motae, continuarunt amicam compositionem hoc ordine, quod die 15a maii, anni 1736 in praefato colliculo sabuloso ab immediate posito cumulo (passibus 793, ut praescriptum est, distante) tendendo versus locum három árku kopona vocatum, ab eodem tamen bono spacio remanente in altiori loco triplex meta erecta est et cumulata, una videlicet versus orientem posita, praedium Csengöle Szegediense, altera versus septemtrionem et occasum Szent-Lászlóviense, tertia vero intra occasum et meridiem Majsaviense cumanicalia praedia distinguentes, hinc a triplici meta angulariter sinistrorsum flectendo (et tendendo directa linea adversus szél szakasztotta homokhalom vocatum) in longitudinem passuum humanorum 500, erectus est cumulus terreus a triplici; 1us ab hoc distat - 2us aeque passibus 500, similiter etiam 3ius ex terra congestus distat 500 passibus, ab hoc adhuc directa linea progrediendo ad passus 470 repertus antiqus cumulus, formam antiquae metae terreae (ut ab omnibus iudicabatur) repraesentans, renovatus est, inposterum quoque pro meta cursuali observandus; ab hoc eundo ad passus 500 iterum erectus est cumulus, deinde ab hoc 530 passibus eundo, iterum repertus est cumulus, quasi antiquus metalis, adeoque renovatus, ab hoc passibus 424 in praefato colle szél szakasztotta homokhalom vocato, vel potius penes eiusdem (ne ventus dispergat) in submissiori loco erecta est triplex meta, quarum una Csengöle civitatis Szegediensis ab oriente, altera vero intra orientem et meridiem Kömpöcz vocatum, tertia demum praefatum Majsa intra meridiem et occidentem cumanicalia praedia distinguunt: ab hac triplici meta tendendo ad plagam intra orientem et meridiem jacens ad passus 884 erectus est terreus cumulus metalis inter Csengöle civitatense et Kömpöcz cumanicale praedia distinguens, ab hoc recta linea tendendo ad plagam intra orientem et meridiem situatam non procul a longo kömpöczi homok oldala vocato, pergendo ad passus 530, erectus est cumulus metalis, ab hoc alter erectus est passibus 460, ulterius adhuc eodem tractu passibus 550 erectus est cumulus terreus, item ulterius eodem semper tractu ad passus 1012 renovata est duplex meta pro unica tamen cursuali meta observanda; ab hoc publici meta passibus 562 erectus est cumulus, ab hac aeque ad passus 562 congesta est terrea meta. Item ab hac ad passus 1120 observato, semper eodem tractu erectus est cumulus, a quo in simili longitudine et distantia videlicet ad passus 1140, deinde ad passus 550 e regione videlicet ciusdam fontis, prius quidem per dominum quondam Octavium Tecs, salis perceptorem Szegediensem effossi, et post autem per Szegediensem 540 civem Zacharium quondam
Gercsiny renovati, nunc demum civem Szegediensem et senatorem dominum
Paulum Nagy usuati ac possessi ultimus erecti sunt cumuli terrei Csengöle
civitatense et Kömpöcz cumanicale praedia distinguentes, hic tamen
ultimus cumulus iam est inter Kistelek et Alsó-Kömpöcz;demum utraque
pars praedeclarata hic quoque reiteratam sinceram fine adhuc continuandae
amicabilis compositionis factam cohortationem in condignam summendo
considerationem ac priores rationes suas, quarum fundamento usque
hoc convenerunt, recte perpendendo ex parte quidem repetitorum cumanorum
titulatus dominus administrator dominus Georgius Podhradszky, ex parte
vero mentionatae liberae regiaeque civitatis Szegediensis suprafatus
iudex dominus Joannes Miller personaliter comparentes, praesentibus
etiam suprafatis dominis vicinis. convenerunt etiam ratione metarum
et limitum territorialium inter civitatis praedium Kistelek ab una
et Alsó-Kömpöcz ac Csólyos cumanicalia partibus ab altera hoc ordine:
Quod a superius attacto ultimo cumulo, e regione fontis superius satis
declarati erecto, ubi videlicet iam Kis-Telekiense orditur terrenum,
inter sabulosos colliculos in ductu superius attacto modice detrorsum
declinando, ac ad passus 1770. progrediendo, erectus est cumulus metalis
a flne et quasi latere praelibatorum sabulosorum colliculorum penes
planitiem, ab hoc per planitiem (prata et foenilia representantem)
tendendo intra occasum et meridiem ad passus mille distantem, ereximus
cumulum, hinc per similiter submissiorem planitiem, eadem linea progrediendo,
ad passus 800 ereximus cumulum, ab hac meta per submissiorem planitiem
sinistorsum modice tendendo ad passus 1236 collocavimus terream metam
in elevatiori plaga, signanter ad colliculum hinc modice sinistrorsum
tendendo, et quasi descendendo ad passus 1630 congessimus terream
metam, in submissiori planitie non procul a loco paludinosae aquae,
nunc tamen sicco, adeoque székes vocato, deinde hinc eandem directa
linea tendendo ad meridiem ac modice intra orientem ad passus 975
construximus terream metam, hinc eadem directa linea ad passus 1070
congessimus metam terream. Ulterius eadem linea ad passus 638 ereximus
metam; ab hac eodem ductu ad passus 660 intra finitimos colliculos
renovavimus quemdam cumulum, antiquae terreae metae formam representantem,
in terra sabulosa, ab hac tandem distat ultima capitalis finalis triplex
meta passibus 660, quarum una intra septemtrionem et orientem praedium
Kis-Telek, altera ad meridiem praedium cumanicale Átokháza, tertia
deniqe ad occidentem aeque cumanicale praedium Csólyos distingueret
et sequestraret, addita per partem utramque conditione lege praescripta,
quod si literae metales invenientur, earum vigore legali via procedi
possit, secundo quod ambae possint et teneantur annuatim, non obstante
unius vel alterius absentia, facta tamen missiliter insinuatione,
praedecla- 541 ratas metas in hoc toto processu comprehensas et amicabiliter ordinatas renovare. Super quo praevio modo coram nobis peracta amicabili compositione hasce literas nostras testimoniales extradedimus Gyöngyösini, die 21 mensis martii, anno 1737. In benigno delegatorio regio mandato, denominati delegati iudices: Joannes Almássy m. p. (P. H.) Christophorus Steössel de Rapin. m. p. (P. H.) Eredetije Szeged v. közig, levéltárában. 1783. márcz. 5. A magy. kir. udvari kamara a szőreghi uradalmat a hozzá tartozó összes pusztákkal 180,909 frt 12 krért Szeged városának huszonöt évi használatra zálogba adja. Nos sacratissimae caesareo-regiae apostolicae maiestatis camerae regiae hungarico-aulicae praeses et thesaurarius regius hungaricus, atque consiliarii, damus pro memoria significantes, quibus expedit universis: quod nos in demissum obsequium benignae resolutionis caesareo-regiae de dato 9ae augusti anni proxime praeterlapsi clementer emanatae, dominium Szőregh, comitatui Torontaliensi adjacentis, nominanter quidem possessiones populosas Szőregh, Szentiván, Gyála et Neo-Szeged, necnon praedia Rábe et Térvár, nonnulis hortulanis tabaci satoribus insessa, cum suis veris metis et limitibus, omnique iure terrestrali, liberae regiaeque civitati Szegediensi, in et pro florenis rhenensibus centum octuaginta mille, nonagentis novem, crucigeris duodecim, idest 180,909 fl. 12 kr. ad continuos viginti quinque annos, ducto a facta iam solenni resignatione, die quippe 1ae mensis novembris, anni retroacti 1781 calculo numerandos sequaciter usque ultimam octobris anni venturi millesimi octingentesimi sexti, assumpto ad vires praenotatae summae in fiscum regium legalis evictionis onere, ea expressa lege et conditione inscribamus, ut post effluxum inscriptionalium praeviae ratione circumscriptorum annorum praeinductaque inscriptionali summa ex aerario regio renumerata, flendisque nefors intermedio tempore necessaris et utilibus investituris attunc sufficienter liquidandis et legitimandis praeviae praelibatae civitati rebonificatis, eadem praeallatum dominium fisco regio incunctanter remittere debeat ac teneatur; prout revera praededucta modalitate altissimo nomine regio inscribimus, cedimus et transferimus, harum nostrarum vigore et testimonio literarum inscriptionalium mediante. Datum ex consilio camerae regiae hungarico-aulicae. Posonii, die quinta mensis martii, anno domini millesimo septingentesimo octuagesimo tertio. Comes Christophorus Niczky mp. Franciscus Takács mp. (L. S.) Eredetije Szeged v. közig. levéltárában. 542 1800. febr. 14. Kelemen László magyar színigazgató Szeged város tanácsától tudósítást kér a szegedi színház építésének és felszereléseinek állapotáról s arról, hogy mily föltételek mellett nyerhet előadási engedélyt. Tekintetes Nemes Magistratus, Minekutána a theatralis nemzeti magyar játszó társaság ns. szabad királyi Pest városában már annakelőtte a német játszó társaság számára árendába adott theatrum végett súlyos költségeimre nézve állandó nem lehetett; némi nemű viszontagságai után azon társaság most újabban itt Nagyváradon olyan rendbe szedődött, mely szerint amint czélja e ns. magyar hazának (a felsőségtől nyert engedelem mellett) szabad királyi és nevezetesebb mező városaiban a nemes és nagyérdemű közönségnek gyönyörködtetésére tisztességes mulatságára szolgáló erkölcsjátékjait előadhatja. Megértvén: hogy ns. szabad királyi Szeged városa azon czélbúl nevezetesen, hogy idővel a nemzeti játszó társaság is oda érkezvén, játékjait előmutathassa, avégre theatrumot építtetni méltóztatott, bátorkodom a tettes ns. magistratus előtt alázatosan esedezni: méltóztasson engemet nemes nemzetéhez vonzó szeretetéből voltaképen informálni, ha azon theatrum kész és a szükséges scenariumokkal instruálva vagyon-e? és mostanság lehetne-e a játszó társaságot abba által költöztetni? Minthogy pedig a társaság ott leendő mulatásának bizonyos idejét nem tudhatja mostanság, az előmutatandó játékok száma szerint milyen árenda lészen határozva. Ezen alázatos kérésemre a ts. ns. magistratus által teendő végzéseért amidőn újabban esedezvén, társaimmal együtt kegyes pártfogásába ajánlott maradván vagyok a tettes nemes magistratusnak, Várad-Olaszi. 14a febr. 1800. Leghívebb s lekötelezett
szolgája: Eredetije Szeged v. közig, levéltárában. 1800. febr. 27. Szeged város tanácsa értesíti Kelemen László színigazgatót arról, hogy a színház még nem készült el; s hogy az nem jövedelmezőségre, hanem a magyar nyelv és nemzetiség dicsőségére lesz szentelve. 543 Bizodalmas jó uram! Igen szívesen vettük abbéli levelét, melyben kinyilatkoztatott, hogy a nemzeti játék társaság itt Szegeden is kívánkozna játékjait elől adni, melyre feleletül mostanság csak azt adjuk: hogy még eddig a játékszín vagy is theatrum fel nem épült, hanem azon igyekező iparkodással leszünk, hogy azt az idén korábban elkészíthessük. Ami illeti ennek árendáját, az igen gyenge és csekély fog lenni, mert mi és népeink inkább gyönyörködnek a játéknak szemlélésében és magyar nyelv s nemzet dicsőségében, mintsem az ilyetén árendának jövedelmében. Ez iránt előre is tudósíthatjuk az urat minden illendőséggel, maradván Szegeden, 27-ik febr. 1800. jóakarói: Nemes szab. kir. Szeged
városának Eredetije Szeged v. közig. levéltárában. 1803. jún. 15. Báró Wesselényi Miklós Szeged város kérésére az erdélyi magyar színtársulatnak Szegedre való jövetelét kilátásba helyezi. Írt vala nékem földmérő Vedres István úr Szegedről, hogy a magyar játszó társaságunkat küldeném Szegedre is. Azon igaz patriotismussal teljes jó indulatját a tek. ns. tanácsnak teatrale institutumunkhoz, mely felől Vedres úr engem bizonyossá tett, egyedül is elégséges lett volna mindenképen engem arra birni, hogy igyekezzem a társaságot oda küldeni; de mindeddig módját annak nem ejthettem. Most már mindjobban, jobban organisálván a játszótársaságot, mind úgy rendelvén el annak utazásait, hogy az őszön egynéhány heteket Szegeden is mulathatna s az odavaló publicumot is mulattathatná, kívántam a tek. ns. tanácsot az iránt megkeresni s jelenteni: hogy ha a t. ns. tanács városi theatrumokat a benne való játszásra által fogja a magyar játszó társaságnak engedni, aszerint, mint azt Vedres István úr írta s még valakit fog maga kebeléből kinevezni Vedres István úr segítségére, ha szükséges leszen, kit különösen is megkerestem levelemmel, akinek én a társaságbeliekre való vigyázást különösen is ajánlhassam s a társaság törvényeit, úgy a kasszát s azzal való bánása módját bízhassam, örömmel odaküldöm a társaságot. Reménylem, ezen társaság sokféle viszontagságai közt is annyira ment, hogy a t. ns. tanács előtt és a szegedi publicum előtt is játszásával megelégedést fog nyerni. Ez iránt hazafiúi indulattal teljes siető válaszát várván, maradtam a tek. nemes tanácsnak Sibó, 15. juny 1803. alázatos szolgája: Eredetije Szeged v. közig. levéltárában. 544 1803. jún. 15. Báró Wesselényi Miklós tudatja Vedres Istvánnal, hogy a kolozsvári magyar színtársulatot Szegedre fogja küldeni, felkéri őt, hogy a társaság kormányzására felügyeljen. Spectabilis domine, domine mihi colendissime! Amint utóbbi levelemben is megírtam vala, mihelyest módját ejthetem, a társaságot Szegedre fogom küldeni, most azért mindent úgy kívánok elrendelni, hogy az őszön, a debreczeni augusztusi vásár után oda menjen a társaság, s amidőn az úrnak érdemes tudósításából látom, hogy igaz hazafiúi indulattal viseltetik a magyar játszó társasághoz, teljes bizalommal vagyok az iránt, hogy az úr azon indulattól tovább is ösztönöztetvén, kérésemre hajol s a társaságra, addig míg Szegeden mulatoz, ügyelni fog. Mely reménységemet jelentettem is a nemes szegedi tanácsnak oly kérelmem mellett, hogy még valakit rendelne az úr segítségére a társaságnak a. constitutiója szerint kormányzására, ha szükséges lenne. Nem kétlem, véghez fogja vinni az úr, hogy a játszó társaság ott mulatása alatt a tanácsnak azon jóvoltával élhessen, melyet az úr tudósításában írni méltóztatott. Egész bizodalommal midőn ez iránt volnék, válaszát várván, maradtam az úrnak Sibó, 15. júni, 1803. köteles szolgája: Eredetije Vedres István uradalmi tiszt birtokában. 1803. júl. 16. Vedres István tudatja báró Wesselényi Miklóssal, hogy a Kolozsvárról érkezendő magyar színtársulat ügyei fölött való gondviselést elvállalja. Nagyságos Uram! A magyar játszó társaságnak Szeged városába való leszállítása iránt hozzám bocsájtott becses levelét Nagyságodnak, különös örömmel vettem. Annyival inkább, mivel annak itt mulatása alatt a reá való ügyelést is egyszersmind reám bízni méltóztatott. Én ugyan sokra becsülöm Nagyságodnak bennem való bizakodását és ami tőlem kitelhetik, igyekezni fogok a társaságnak itt mulatása alkalmatosságával mindenekben hasznára lenni. Mindazonáltal úgy vélekedek, hogy talán jól esne, ha egy magistratualis személy viselné annak főgondját, amely iránt csakugyan ha szükséges lészen, a nemes tanács fog is tenni illendő rendeléseket, aki különös érzékenységgel 545 olvasván Méltóságodnak hozzá bocsájtott váratlan levelét, azonnal gondoskodott azon módokról, melyek a hazájuk és nemzetük iránt való háladatosságának megbizonyítására tőle mostanában kitelhetik. A jövő postán reménylem, fogja venni Nagyságod különös feleletét a nemes tanácsnak. Itt most egy német társaság mulat, de amely két vagy három hetek után - hogy a magyar társaságnak helyt adhasson - innét el fog menni. Én azonban, hogy szállás készítés iránt szükséges rendeléseket tehessek, kikérem magamnak, hogy a társaság Debreczenből való elindulása előtt, idejövetelének bizonyos idejérűl tudósítson. Aki vagyok és mély tiszteletem mellett változatlanul maradok méltóságos uram Nagyságodnak Szegeden, 16. juli. 1803. alázatos szolgája: Vedress. Eredeti fogalmazvány Vedres István birtokában. 1804. márcz. 16. Szeged város közönsége a Felséghez intézett folyamodásában évszázadok alatt szenvedett károsodásai és pusztulásai, úgy a haza és trón körül tett nagy és nevezetes szolgálatai méltatásául, a kincstártól 1781-ik évben 25 évre zálogba vett szőregi uradalomnak újabb 25 érre leendő zálogos birtoklását megengedtetni kéri. SACRATISSIMA
CAESAREA & REGIO-APOSTOLICA MAJESTAS, Civitate hac Szegediensi diuturnis sumptibus in emolumentum reipublicae sacratis propemodum exhausta, de recuperandis ac ultro sustentandis illius viribus serio consultantes, anno 1781. camerale dominium Szőreg, comitatui Torontaliensi adjacens, et territorio nostro immediate contiguum, virtute sub A. editi inscriptionalis instrumenti, e benignitate augustissimi condam imperatoris Josephi secundi ad annos 25. temporaneo jure collatum impetravimus, verum ob tristes bellorum, primum recentius compositorum., perpessarum item exundationum, et continuae fere sterilitatis circumstantias, quae subsecuta fame, et e vicino Syrmio erumpentis pestis malo adhuc acerbiores redditae sunt, colonis dominii ejusdem ad extrema propendentibus, sperato exinde emolumento tantum nos frustrari contigit, ut quo capiendae in futurum utilitatis provida jacerentur fundamenta, in dominii hujus meliorationes, atque colonorum conservationem largiori 546 potius sumptu enitendum nobis fuerit, quam fructus, qui numeratis impensis exaequo respondissent, ad praesentiarum redditi haberentur. Caelis interim jam mitioribus, dum quaevis adjuncta sensim in melius verti et horum favore propitiique numinis benignitate conatus nostros feliciores fore suspicimus, inscriptionali termino, cum 1ma novembris imminentis anni 1806. jam ad finem vergente, anxii denuo reddimur, quod possessorio repetiti dominii Szőreg, per minus faventem periodum continuato proxime nos decedere oporteat. In hac nostra sollicitudine coram augustissimo throno homagiali cum submissione provoluti, clementiam, qua MAJESTAS VESTRA SACRATISSIMA, tot regnorum altor et protector, modum humanae conditionis supergreditur et fortunas populorum svaviter moderatur, de genu supplices obtestamur, quatenus ex magnanima eorum reflexione, quae civitas haec Segediensis nunquam non fidelissima, pro salute reipublicae seu adversa pertulit, seu prosperiora contulit, conferre autem omni sui sacrifieio paratissima est, antelato inscriptionali termino in subsequos adhuc minimum 25 annos clementissime extenso, ulterius ejusdem dominii Szőreg possessorium civitati ac peculio huic, caeteroquin MAJESTATIS VESTRAE SACRATISSIMAE proprio, benigne concedere non dedignetur. Ab veneranda gloriosi condam Emerici regis aetate, dum civitatem hanc, privato antea dominatui tributariam, fastis liberarum et regiarum adsertam, e monumentis legimus annalium et fato recuperatorum pargamenorum testimonio constat, civitatem istam, anno post elibertationalem millesimum ducentesimum quadragesimo primo, immani tartarorum hostilitate efferatique Bathy ducis Barbarie funditus eversam, fortunas tamen illius, sub clementi regnantium tutela mox eo revectas fuisse, ut territorii & nobilitaris possessorii amplitudine, selectiorum libertatum praerogativis, populi frequentia, divite commercio, sacris aeque ac profanis aedibus tum numero plurimis, quam ad cultum splendide eductis, potiorum regni urbium socia effloruerit, Ludovici Magni temporibus, sub expeditione Nandoralbensi, amato principi suppetias datura, armatorum suorum 40. millia in felix proelium eduxerit, quatuor ordinis comitiorum in sinu et sub tectis suis celebratorum gloria inclaruerit, digna quippe visa sit, in cujus recinctu anno 1444. Uladislaus Imus pacem cum Amuretho pacisceretur. - Anno 1448. sub gubernatore Hunyadio Casimirum Poloniae regem, ut regni amicum, status e voto salutarent. - Idem gubernator, universis copiis horsuni convocatis, anno 1456. Mahometeni Belgrado depelleret et Ladislaus posthumus adversus turcas, ac praedatores bohaemos felicius deliberaret, Mathias Corvinus, inter caetera de regio et statuum banderiis anno 1459. legem sanciret, inque signum solatiosae suae hic loci commorationis, propriam eam, 547 qua eotum ornabatur, maximi pretii pallam regiam, hodiedum pientissime asservatam, Szegediensibus munifice donaret, horum vero memoria nomen civitatis hujus passim celebraretur adeo, ut ad cumulum redivivae attunc ejus felicitatis, sola nisi superfuerit stabilitas, cujus spe, invidis mortalium rerum fatis, vehementer delusa, incassum dein suspiratas fortunas mox inclementius defluxisse, subsequa temporum periodus tristi nostrorum memoriae reliquit. Lugemus hodiedum conversam civitatis hujus sortem, qua anno 1492. bohemicae nigrorum cohortes, post miseranda rapinarum, caedium, incendiormn pericula, per ducem Quinisium faenariis plane falcibus in longurios reclavatis ab hac civitate vix satis profligatae; - grassans anno 1514. incondita cruciatorum multitudo, quae scelestissimo praeeunte Siculo Dósa. luctu, cadaveribus et cruore omnia miscuit, ancipiti, prospera tamen cohibitione, e finibus suis per solos Szegedienses fugata. - Anno 1527. ab Ottomannis copiis, expugnata Buda, in triumpho hac reversis, civitas haec in cineres redacta. - Anno eodem Cibaco et Perényio, cum tumultuario latronum ductore Thrace Nigro hic confligentibus, civitati novum excidium illatum. - Civitatis primores, ex curia civitatis per judicem Zákán, munificentia fratris Ladislai Zálkán attunc a. episcopi Strigoniensis aedificata, tandem pro praesidio occupata, semet 20. annis defendentes, praetextu deditionis Budam allecti, per turcicum praefectum crudeli nece perempti, - ex triplici proelio, cum turca, jam civitatem obsidente commisso, quidquid vivum aut fortuna fuit, anno 1551. omne devastatum, barbaro furori immolatuni. - Mahomete anno 1596. totam belligerorum suorum vim in recinctum civitatis hujus effundente, praeter mortiferum civium tremorem, his fame tabescentibus, omnia direpta, omnia absumpta. - Anno 1686. idque die 14. octobris Barkóczio et Veteranio ducibus civitatem hanc e jugo turcico cruentissima clade revindicantibus, caedes et incendia hoc proelio perpessa, reliquas adhuc civitatis et civium vires, ultimam adhuc hostibus praedam, tam funesta strage immolarunt, ut, si vel subsequam Ottomanorum regno toto depulsionem, sub hac et Tököliano-Bercsényiano-Rákóczianis tumultuationibus porro recrudescentes, exitiosas pariter conversiones missas velimus, cum extrema haec seu percensere, seu satis deflere gestimus, ars pene effaeta scribendi calamum sisteret et acerbus dolor, se solo consumptus, vim sensuum internam, quae justas lacrymas resolvat, arctatam pectori moraretur. Toties fuso nostrorum sanguine, direptis, vastatis, incineratis fortunis, avitus quoque civitatis splendor et peculii hujus regii benefieia, solo eorum aut nomine, aut bustis et ruderibus relictis, in tributum bellorum dilapsa sunt. - Tantum passa civitas crudele quidem 145. annorum turciae jugum emensa, sed captivae servitutis 548 squallore necdum satis exuta, torpebat solitudine, dira egestate, amissorum suspirio languebat et coronatas olim regias raajestates sinu suo excipere digna, e propria vilitate suffundebatur tam diu, quoad felici sidere et immortalis memoriae imperatorum IOSEPHI I. et CAROLI VI. benignitate pristinae demum libertati et nonnullis juribus postliminium reddita, tertiam quasi vitam vivere porro coepisset; - vixit igitur denuo, vixit jam anno 1710. libera regia, sensim populo quoque frequens, limitibus non parum effusa, propemodum effloruit, dum e condicto fatorum identidem victima, annis 1712. 1738. 1740. triplieem pestis aerumnam, annis 1722. 1723. 1740. 1744. 1747. fatalia incendia, annis 1730. et 1747. periculosas exundationes, maxima deraum bellorum et quidem annis 1716. 1717. 1718. Turcico-Veneti, annis 1737. et 1738. Russico-Turcici, anno 1741. successionalis, anno 1756. Borussici septennalium aggravia tolerare coacta est, calculo damnorum et sumptuum ex his enatorum majorem actorum farraginem deposcente, sinet MAJESTAS VESTRA SACRATISSIMA, ut pro compendio, 1454. civium, quos sola anni 1738. et 1740. contagio miserandos etulit, damni item 154,971. florenorum 891 denariorum, quod spatio triennii pertulimus, fidelem consignationem, jussu dicasteriorum efformatam, isthic sub B. humillime advolvamus, - haec una, jacturam reliquorum, in luctu, tribulatione et comploratione transactorum annorum ad infinitum metiendam, benigno Majestatis Vestrae Sacratissimae obtutui amplius exhibitura est, quam seorsivum cujusque calamitatis nostrae specificum oporteat pertexere. Antenatis nostris sub hac fatorum mole gemiscentibus, quibus vero superstites esse licuit, ut sub C. liquet, ob demolita pro novo fortalitio domicilia et insupportabilia bellorum onera, ipsam adeo sedem maximo numero deserentibus, jam aetate illa, qua proximi patres nostri in hanc civitatem successerant, nihil nisi tristem hoc loco gestorum memoriam repererunt, qua in nos pariter transmissa, vel testes jurium civitatis literas, sub tantis conversionibus direptas, hodiedum suspiramus, amissos limites, praedia, possessiones nostras, at jam aliorum juri subjectas, seduloque idem quaerimus et requirimus, verum, etsi literalibus superinde instrumentis, divorum quippe Sigismundi, Mathiae et Caroli regum donationalibus provisi essemus, justo praediorum Kömpötz, Majsa, Borbás-Bene et Aszszony-Szállássa, camporum item inter fluvios Danubii et Titiae, arenosarum praeterea ac nigrarum terrarum in deseensibus cumanicalibus sitarum possessorio, sed et integris possessionibus Deszk, Szőreg, Száz-Egyháza, Szent-Iván, harumque diverticulis Buzsák et Térvár, tanto dolorosius carendum nobis est, cum posteriores hasce Banatus particulas, recentioribus quoque adhuc annis 1742. 1744. in medium nostri contribuisse demonstrabile sit; ita et populosum locum Dorosma memorabilis ille 549 condam Ordinis Theutonici processus, ab hac civitate, ut cor e medullis, injurius avulserit, avulsis inquam insignibus adeo peculii regii partibus, caeteras quoque vires nostras permultae, pro jurium tuitione diu protractae lites penitus attriverint, omnis attamen haec civitas ad sterilissimam nisi ventorum potius lusui, quam reddendo fructui aptiorem, maximi tractus, mere sabulosam glebam restricta habeatur, ex annua proinde infructuositate, terrarum fructiferarum defectu, et arti, ac opificiorum villescentia, quemadmodum sub D. jam anno 1729. ita et usque praesentiarum, re agraria et pecuaria isthic caeteroquin plurimum concidente, pars civium manuali rurali opere, altera vecturisatione, tertia navigiis, vitae, pendendarumque publicarum praestationum media quaesitans, exteras oras peragrare necessitetur, ipsa civitas cives suos depauperari, arendas et reditus beneficiorum ob novercantes temporum circumstantias in dies devalvari sentiens, felici quoque eo, qui eivitatibus aliis contigit, extraneorum commeatu, dicasteriorum et celebriorum virorum commoratione destituatur, pro tristissima demum situationis suae ratione, periculosis adhuc exundationibus pervia, priori aeque ac praesenti anno aquis ultra quadringentas domos demolientibus circumfusa, annis 1790. et 1792. fatali etiam incendio, ducentas fere domos absummente gravius damnificata, nec summe necessariis quidem requisitis, uti ligna, lapides et calx essent, in ambitu suo provisa, domesticae provisioni, publicarum quippe viarum, sumptuosorum aggerum, 71. pontium, integri lycei, novem normalium scholarum erectioni et conservationi, insuper 22. docentium, parochorum, numerosorum civitatis officialium et servitorum annuis necessitatibus, denique adauctae novitus contributionis, sic dicti census regii, et saepe recurrentium diversorum subsidiorum, ac taxarum diaetalium depensioni, citra clementissimam MAJESTATIS VESTRAE SACRATISSIMAE in nos reflexionem, e protrita nimis civitatis hujus penu, nunc potissimum haud quaquam sufficiat, dum parte ex altera primae necessitatis aedificia publica vetustate collabuntur et illa, ex ipsa publici ratione, extremo quoque nervo restauranda sunt, prout militi casarmas, juventutis eruditioni scholas, parocho commoditatem, publicae administrationi praetorium pergravi sumptu partim ereximus partim erigere necessitamur. Quod nihilominus civitas haec, in tanta quoque sui angustia, intemeratam erga augustissimos principes et patriam fidelitatem, - sincerique amoris studium quavis occasione testari gloriosum duxerit, se ac quaeque sua immolare paratissima et sit et fuerit, plurimis praetermissis, sub E. homagialiter advoluto testimonio patet, ex parte civitatis hujus anno 1734. titulo subsidii 1017. florenos 29. xros praestitos, sub F. G. H. I. K L. generales exercituum duces faustos de anno 1738. 1739. belli successus, liberatumque a disordine et 550 penuria exercitum, exemplari civitatis hujus zelo tribuunt, deficiens undique adjutorium, in vecturis, annona, operariis, aceelerataque rei tormentariae promotione, nutanti jam coram hoste caesareo militi per civitatem hanc, ultra impositam obligationem praestitum recognoscunt. - Patet civitatem hanc sub M. anno 1739. pro bellicis operationibus invicem 8. adrepartitorum, currus 50. suppeditasse. - Sub N. anno 1741. ultra frugum restantias, 1100 florenos administrasse. - Sub O. anno 1742. tyrones 44. statuisse. - Sub P. pro coemptione annonae 1017. florenos 30 xros contulisse. - Sub Q. anno 1744. pro insurrectione 100. milites equites, omnibus requisitis et constitutorum quoque officialium stipendiis provisos hosti opposuisse. - Sub R. anno 1745. regiis majestatibus pro itinere Francofurtensi 50. aureos exhiberi fecisse. - Sub S. anno 1747. ad sumptus regii aedificii Budensis 200. florenis concurrisse. - Sub T. anno 1760. in subsidium erectionis nobilis turmae praetorianae capitale 2000 florenorum obtulisse. Sub. U. anno eodem deperditam carnium, militiae, leviori ac limitatae habentur, pretio, subministratarum, cum 306. florenis 50 xris bonificasse. - Sub V. integrum exercitum caesareo-regium sex hebdomadibus in medio sui providisse, ad renovationem aedificii cancellariae hungaricae Viennensis 200. florenos numerasse, tempore erectionis regiminis Halleriani selectos 41. viros armis et amictu instructos praesentasse, ad numerum ejusdem Halleriani et Forgátsiani regiminum ultra 100 milites statuisse, regimini Hadikiano 30 equos rimontales adlegisse, anno 1759. regiae majestati 210. florenos gratuito numerasse, anno 1760. titulo honorarii nuptialis augustissimi imperatoris IOSEPHI 150. aureis gratificatam fuisse. - Sub W. annis 1774. 1779. quinquaginta octo mille septingentos quinquaginta florenos aerario regio anticipasse. - Sub X. anno 1778. unitim cum comitatu Tsongradiensi 44700. metretas pabuli administrasse. - Sub Y. tempore postremi belli turcici, praeter alia belli aggravia, quae nec in calculum summi possunt, tritici metretas P. 704. mixti 15,175. avenae 78,535?, hordei 12,758 4/8, farinae centenarios 3500, foeni 20,7642 2/8, straminis 79,332, butyri urnas 20 et caulium 100. partim procurasse, partim etiam promovisse, 3390. manualistas, 4099. currus in operationibus bellicis occupatos habuisse, 34,0871 portiones panis suppeditasse, ad loca gesti belli 93. murarios et architectos exmisisse, pro commoliendis aerarialibus frugibus 30. molas continuo applicuisse. - Tyrones autem militares complures centenos statuisse ac caeterum etiam, ut sub AA. et BB. palam recognosceretur, hac belli occasione, optatos operationum eventus civitatis hujus zelo adscriptos haberi. Civitas porro haec, in quavis publicae administrationis parte semet distingvere connisa, pro sedula quoque quanti contributionalis 551 incassatione, secundata per taxae pontalis devalvationem salis promotione, facilitata per gratuito oblatos 900. florenos finitiniorum praesidiorum restauratione, salutari instituti pauperum introductione, testata demum in reprimendo pestis Syrmiensis malo serviendi promptitudine, quale nomen meruerit? Documentis sub CC. DD. EE. FF. GG. HH. II. KK. LL. satis exprimitur. Erumpente demum ultimo bello Gallico, causa hujus progressus civitatem hanc annuos 4000. florenos usque exitum belli ad aerarium regium pendendos gratuito obtulisse sub MM. - Tyrones militares 892 statuisse sub NN. - Titulo adrepartitorum subsidiorum 52,198 florenos 16/8 xros erogasse sub OO. - praeter fruges 7387. florenos 11 xros aeque gratuito numerasse sub PP. QQ. RR. - Pro dupplici insurrectione 25 equites, 80 pedites omnibus instructos cum 14,587 florenorum 182/8 xrorum sumptibus produxisse sub SS. sed et ad subscriptionem pro intertenenda 1000. capitum voluntaria cohorte benevole institutam concurrisse sub TT., non secus anticipatione etiam 20,000. florenorum aerario regio subvenisse sub TT. NB. pro his denique altissimam MAJESTATIS VESTRAE SACRATISSIMAE complacentiam nobis, sua via declaratam haberi sub UU. VV. XX. YY. ZZ. AAA. BBB. CCC. benignissimo ejusdem Majestatis Vestrae Sacratissimae obtutui de genu humillime substernimus; haec interim, velut in tesseram aeternae nostrae, in augustissimum principem devotionis praestita, non secus, quam ex homagiali ea fiducia memoramus, ut propius testaremur, quanto haec cum fidelitatis zelo susceperimus et quid porro causa reipublicae immolare desideremus, modo viribus ex clementia et paterna Majestatis Vestrae Sacratissimae protectione recuperatis, ad facessenda tum plura, cum ampliora habiles capacesque reddamur; reddemur vero humillimi petiti illius benignissima concessione, quo coram Majestate Vestra Sacratissima pro clementer admittendo nobis ulteriori dominii Szőreg temporaneo possessorio universi fidelissimae civitatis hujus cives in homagiali veneratione provoluti oramus et obtestari praesummimus vel ideo, cum in meliorationem quaestionati dominii, ob exundationum pericula antehac nec accessibilis et de praesenti etiam altissimis aquis circumfusi, ut sub DDD. aggeres integrum milliare longos et pontibus 700. orgiarum munitos sumptu 50,539 florenorum 58 xrorum exstruxerimus, - desolato colonorum statui, in afflictissimis circumstantiis sub EEE. succursuri, arendales 15,125. florenos cesserimus et tam sterili, quam prosperiori tempore, pecoribus ejatum colonorum locum et pascuum in proprio terreno nostro civitatensi, cum coarctatione civium nostrorum assignare consveverimus, quoad differentias metales et recurrentia dominii hujus negotia, variis hactenus oneribus gravati exstiterimus. - Vilem vicum Új-Szeged, ut sub FFF. in privilegiatum 552 oppidum elevandum procuraveriraus, rudem ibidem populum ad sensum articuli 13. 1792. excolere, atque ad industriam excitare properemus, causa denique dominii istius, ut sub GGG. 238,921 florenorum 18? xrorum impensas, propriae civitatis et civium nostrorum necessitati ardue sane, sub spe futuri, subtractas, zelo Majestati Vestrae SACRATISSIMAE complacendi erogaverimus;qui, siquidem ulterius dominii hujus possessorium, cumprimis ex propiori vicinitate, vel maxime autem studio etiam evitandarum illarum molestiarum efflagitaremus, quas a novo extraneo possessore, ob vendicandum nefors utriusque ripae fluviorum Tybisci et Marusii, velut ad civitatem hanc ut peculium regium spectantis usum, nobis intentatum iri praemetuere possemus, quo et ab his praeservati, alma porro pace et tranquillitate frueremur, nosque ac peculium MAJESTATIS VESTRAE SACRATISSIMAE regium sub svavi ac clemente ejusdem majestatis vestrae protectione olim amissa recuperaremus, prout hucdum civitas haec, septem seculis fidelissima, infinitas calamitates experta et variis oneribus ad commiserationem gravata, quidquid proprium habuit, augustis principibus litare parata fuit, ita et hac vice in vivum aeternae suae gratitudinis testimonium NOTABILEM quoque SUMMAE INSCRIPTIONALIS AUCTIONEM de genu, homagiali cum submissione offert; quam, ut MAJESTAS VESTRA Sacratissima, pro innata SIBI benignitate suscipere, augusta novae hujus gratiae collatione, fideles civitatis SUAE cives consolari eosque ab ingesta animis eorum sollicitudine relevare clementissime dignetur, supplices oramus et obtestamur, una gratiis et clementiae CAESAREO-REGIAE aeternum devoti, in homagiali subjectione emorimur. Szegedini die 16. Martii, anno 1804. SACRATISSIMAE CAESAREAE & REGIO-APOSTOLICAE MAJESTATIS VESTRAE humillimi perpetuoque fideles subditi: NN. Judex, Consul, Senatus et Electa Communitas Liberae Regiae Civitatis Szegediensis. 1806. decz. 5. Ernyi Mihály színigazgató jelentése báró Wesselényi Miklóshoz a szegedi színházról, a játszó társaság állapotáról s a játékok jövedelmeiről. Méltóságos L. Báró és Camerarius úr! Érdemem felett való kegyes pártfogóm, s Uram! Bátorkodom Nagyságodnak ezen conspectust elküldeni, de koránt sem oly örömmel, amilyennel Debreczenből küldék vala, mert amint látni méltóztatik, amiólta Szegeden vagyunk, nem hogy remanentiánk 553 volna, hanem mindég supererogatum; még eddig csak volt miből supererogálni és e folyó hónapra is lészen talán, de azután mit csináljunk, mert Nagyságodnak alkalmatlankodni fogadásom ellen vagyon. Ha Nagyságod parancsolni méltóztatnék, elmennénk másfelé, mert még most csak volna mivel, de továbbad úgy lehet, hogy igen megakadunk, mivel hogy fájdalom Sibó is messze vagyon tőlünk. De ha szinte jó jövedelmeink volnának is, mégis bajosan lehetne a telet kitölteni, mert a theatrumot nem lehet fülteni. Az épület kő ugyan, egy kályha is vagyon benne, de a színnek nincs stakaturája, még csak olyan sincs, mint a Nagyságod lóoskolája, azaz egy szikra stakaturája sincs, hanem egyenesen a fedél látszik. A bálok is itt szoktak tartatni, ekkor fűtik, de mindenkor fél öl fát égetnek el és akkor is csak annyi melegség vagyon, amennyi a tánczosoknak szükséges, azonkívül itt egy öl fa 15 Rf., vagyis inkább 30 Rf., mert a kolozsváriból lehet két ide való két kurta ölet csinálni, ennélfogva bölcsen általláthatja Nagyságod, hogy mi is melly nyomorúságosan élünk. Esedezem tehát, hogy nékünk mennél elébb vigasztaló parancsolatot küldeni méltóztasson Nagyságod. Mert itt ebben a hideg theatrumban az Istennek különös csudája nélkül meg nem állhatunk, csak egy tagja az institutumnak (kivált, ha asszony személy) betegedjen meg, úgy egyszeribe megáll a játékunk. Úgy szándékoztam volt, hogy szakasztok magamnak egy hetet és Pestre rándulok musikusokért, és ha találhatnék egy actrixért, de nem szabadulhatok, mert mind a legnagyobb játékokat és a legjobb igyekezettel kell játszodnunk, különben annyi jövedelmünk sem volna, - Valósággal oly annyira el vagyok kénszeredve, hogy ha Juliska helyett ügyesebb actrixom volna, egyenesen azt instálnám, hogy Pestre menni méltóztasson megengedni. De így nem tudok magamnak tanácsolni, hanem Nagyságodnak kegyes parancsolatját elvárván, tapasztalt kegyes úri gratiájába és hathatós pártfogásába ajánlott maradok Méltóságos Báró és Camerarius Úrnak Sig. Szeged, 5a December legalázatosabb szolgája Ernyi Mihály mp. Kívül: Méltóságos L. Báró
Hadadi Vesselényi Miklós úr ő Nagysága, felséges urunk arany kulcsos
hívének, Tek. ns. Közép-Szolnok vármegye nagyérdemű főispánjának etc.
etc. A magyar nemzeti játszó társaság fő igazgatójának, nékem érdemem
felett való kegyes pátrónusomnak tartozó alázatossággal adassék. 554 Melléklet A magyar játszó társaság cassájáról való számadás
(Közölve: Történeti Lapok I. évf. (1874.) 782-783. lap.) |
