1,1 Simon [Ján. 1,43.21,15-17.] Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a [1 Pét. 1,1.] kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
1,2 Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
1,3 Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki [1 Pét. 1,5.2,9.] minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
1,4 A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni [1 Pét. 1,15.] természet részeseivé legyetek, kikerülvén a [rész 2,18.] romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
1,5 Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé [1 Kor. 14,1.3.] tudományt,
1,6 A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé [Jak. 1,27.] pedig kegyességet,
1,7 A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság [Róm. 13,8.10. 1 Ján. 2,9.] mellé pedig szeretetet.
1,8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
1,9 Mert a kiben ezek [vers 5.8.] nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való [Eféz. 2,1-5.12.13.] megtisztulásáról.
1,10 Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé [Zsid. 3,14.] tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.
1,11 Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.
1,12 Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.
1,13 Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek [rész 3,1.] titeket;
1,14 Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus [Ján. 21,18.19.] is megjelentette nékem.
1,15 De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.
1,16 Mert nem [1 Kor. 1,17.] mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az [Luk. 9,28-35. Ján. 21,14.15.] ő nagyságának.
1,17 Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az [Mát. 17,5.] én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:
1,18 Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.
1,19 És igen biztos [Luk. 24,25-27.] nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét [Zsolt. 119,105.] helyen világító szövétnekre, míg [Malak. 4,2.] nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;
1,20 Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.
1,21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől [2 Tim. 3,16. 1 Kir. 22,14.] indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
2,1 Valának pedig hamis [Ezék. 13,2.3. Mát. 25,11.] próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta [1 Ján. 2,22.] őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.
2,2 És sokan fogják követni azoknak romlottságát; [1 Tim. 4,1.] a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog.
2,3 És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk [5 Móz. 32,35.] nem szunnyad.
2,4 Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, [Júd. 1,6.] hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;
2,5 És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét [1 Móz. 7,17-23.] az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;
2,6 És ha Sodoma [1 Móz. 19,24.25.] és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;
2,7 És ha megszabadította az igaz Lótot, [1 Móz. 19,12.16-22.] a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
2,8 (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):
2,9 Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, [1 Kor. 10,13.] a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
2,10 Főképen pedig azokat, a kik a testet követvén, [Júd. 1,4.7.8.10.16.18.] tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, magoknak kedveskedők, a kik a méltóságokat káromolni nem [Róm. 13,1.2.] rettegnek:
2,11 Holott az [Júd. 1,9.] angyalok, a kik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet.
2,12 De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a [Júd. 1,10.] miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni,
2,13 Megkapván gonoszságuk díját, mint a kik gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és [Júd. 1,12.] fertelmek, a kik kéjelegnek az ő csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek;
2,14 A kiknek szemei [Mát. 5,28.] paráznasággal telvék, bűnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;
2,15 A kik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén [4 Móz. 22,7- 21.32.] Bálámnak, Bosor fiának útját, a ki a gonoszság díját kedvelte.
2,16 De megfeddetett az ő törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval [4 Móz. 22,24.] szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.
2,17 Ezek víztelen [Júd. 1,12.] kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
2,18 Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, [Júd. 1,16.] testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,
2,19 Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság [vers 10-15. Ján. 8,34.] szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
2,20 Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése [Fil. 3,7.8.] által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk [Zsid. 10,26.27.] gonoszabbá lett az elsőnél.
2,21 Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem [Luk. 12,47-48.] ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
2,22 De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az [Péld. 28,11.] eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.
3,1 Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által [rész 1,13.15.] serkentgetem;
3,2 Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott [rész 1,19.] beszédekről, és az Úrnak és [rész 1,1.] Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról:
3,3 Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, [1 Tim. 4,1.] a kik saját kívánságaik szerint járnak,
3,4 És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének [Ján. 14,3. Ezék. 12,22.] ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva.
3,5 Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; [1 Móz. 1,6-8. Zsolt. 24,2.]
3,6 A melyek által az akkori világ vízzel [1 Móz. 7,11.12.23.] elboríttatván elveszett:
3,7 A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó [vers 10.] által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának [2 Thess. 1,6-8.] napjára.
3,8 Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, [Zsolt. 90,4.] hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
3,9 Nem késik el az ígérettel az [Ján. 14,3.] Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki [Jel. 22,12-20.] megtérésre jusson.
3,10 Az Úr napja pedig úgy jő [Mát. 24,37.42-44.] majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és [vers 7.12.] a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
3,11 Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben [vers 14.] és kegyességben, [Jak. 1,27.]
3,12 A kik várjátok [1 Thess. 1,10.4,14-17.] és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!
3,13 De új eget [Ésa. 65,17.66,22. Jel. 21,1.] és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.
3,14 Annakokáért szeretteim, ezeket várván [vers 10.13.] , igyekezzetek, hogy [Kol. 1,32. 1 Thess. 3,13.] szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.
3,15 És a mi [vers 9. Róm. 2,4.] Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.
3,16 Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.
3,17 Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől [vers 3.4.] elragadtatva, a saját erősségetekből [vers 3.9. 1 Pét. 1,19.] ki ne essetek;
3,18 Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak [Ján. 17,3.] ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.