TRUMAN megnyitja az ülést.
(A külügyminiszterek üléséről az amerikai küldöttség számolt be, s az alábbiakat közölte:
A három miniszter ülésén megállapították, hogy a gazdasági kérdésekkel és a jóvátétel kérdéseivel foglalkozó bizottság egyelőre még nem készült el a jelentésével. A szovjet küldöttség azt javasolta, hogy adják át ennek a bizottságnak az olaszországi és az ausztriai jóvátétel kérdéseit is, s két rövid okmányt nyújtott át e két ország jóvátételére vonatkozólag.
Úgy döntöttek, hogy holnapra halasztják a Németország vonatkozásában követendő gazdasági alapelvek kérdését és Németország jóvátételének kérdését, valamint az olaszországi és az ausztriai jóvátétel kérdését. A gazdasági kérdésekkel foglalkozó bizottság közölte a külügyminiszterekkel, hogy ma este összeül, és be akarja fejezni munkáját.
Július 20-án az Egyesült Államok küldöttsége előterjesztett egy okmányt Európa kőolajellátására vonatkozólag. Úgy döntöttek, hogy ezt a kérdést is a gazdasági kérdésekkel foglalkozó bizottságnak adják át; mivel azonban a bizottság nem foglalkozott vele, a miniszterek megállapodtak abban, hogy elhalasztják ennek a kérdésnek a tárgyalását.
A miniszterek megtárgyalták a felszabadított Európára és a csatlós államokra vonatkozó jaltai nyilatkozat végrehajtásának problémáját is. Leszögezték, hogy az e kérdéssel foglalkozó bizottság még nem fejezte be munkáját, s a kérdés tárgyalását elhalasztották.
A továbbiakban tárgyaltak Olaszországnak és más országoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételéről. Mivel az e kérdéssel foglalkozó bizottságban nem jutottak megegyezésre, az Egyesült Államok küldöttsége azt javasolta, hogy tárgyalják meg ezt a kérdést a külügyminiszterek ülésén annak az okmánynak az alapján, amelyen a bizottság dolgozott.
A szovjet küldöttség közölte, hogy nem vehet részt ebben a vitában, mivel a szóban forgó okmányban nem történik említés Romániának, Bulgáriának, Magyarországnak és Finnországnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való bevonásáról.
Az angol küldöttség azt javasolta, hogy töröljék az okmány első pontjának utolsó mondatát. Az Egyesült Államok küldöttsége hozzájárult ehhez. Az angol küldöttség javasolta továbbá, hogy fogalmazzák meg másként az okmány 2. pontját, figyelembe véve az Olaszországgal kötendő békeszerződésben érintett más szövetséges országok érdekeit. Az amerikai küldöttség beleegyezett, hogy az angol javaslatot érvényesítsék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétel kérdésével foglalkozó módosított okmányban.
Az Egyesült Államok küldöttsége azt javasolta, hogy vegyenek be az okmányba még egy pontot, tekintettel a szovjet küldöttség kívánságára. Ez a pont így hangzik: „A három kormány úgyszintén reméli, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa minden felesleges késlekedés nélkül hozzáfog a Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal kötendő békeszerződés előkészítéséhez. A szóban forgó országok megfelelő demokratikus kormányaival való békeszerződés megkötése után támogatni kívánják ezen országok kérelmét az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai sorába való felvétele iránt.”
A szovjet küldöttség ragaszkodott ahhoz, hogy Bulgária, Románia, Magyarország és Finnország az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétele szempontjából ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe, mint Olaszország. Az amerikai küldöttség kifejezte azt a reményét, hogy az általa javasolt kiegészítő pont kielégíti a szovjet küldöttséget.
A miniszterek, mivel nem tudtak teljes megegyezésre jutni, úgy határoztak, hogy döntés végett a kormányfők elé terjesztik a kérdést. Ezért fel is vették a három kormányfő mai értekezletének napirendjére.
Megállapodtak abban, hogy a kormányfőknek a következő kérdések megvitatását ajánlják a mai ülésen:
1. Az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétel. A külügyminiszterek által ma reggel beterjesztett okmány a három kormányfő vitájának alapjául szolgálhat.
2. A fekete-tengeri szorosok és a szabad, korlátozás nélküli hajózás a nemzetközi belvízi utakon. A kormányfők tegnapi ülésén elhalasztották a vitát, hogy lehetővé tegyék az elnök javaslatának tanulmányozását.
A miniszterek megállapodtak továbbá abban, hogy a három kormányfő holnap reggeli ülésére a következő kérdések napirendre tűzését ajánlják:
1. A német haditengerészet és kereskedelmi flotta.
2. A németországi jóvátétel.
Az amerikai küldöttség ezután bejelentette, hogy az Egyesült Államok elnöke által a három kormányfő megállapodása értelmében július 22-én elküldött meghívásra Potsdamba érkezett az ideiglenes lengyel kormány képviselőinek küldöttsége Bierut elnök vezetésével. A lengyel küldöttség a külügyminiszterek értekezletén kifejtette véleményét Lengyelország nyugati határait illetően. Ez röviden a következőkben foglalható össze.
A lengyel küldöttség úgy véli, hogy Lengyelország határának a Balti-tengertől Swinemündén át kell húzódnia úgy, hogy Stettin Lengyelországhoz kerüljön, majd tovább, az Odera-folyó mentén a nyugati Neisséig és a nyugati Neisse mentén a csehszlovák határig kell haladnia.
Lengyelország új, megnövekedett területe lehetővé tenné, hogy a lengyel lakosságnak ne kelljen kivándorolnia más országokba, s emellett teljes mértékben fel lehetne használni azoknak a lengyeleknek a munkáját is, akik régebben kénytelenek voltak más országokba vándorolni.
Az ország biztonsága szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy a lengyel küldöttség által javasolt határvonal a lehető legrövidebb határ Lengyelország és Németország között, s így könnyebben védhető lesz.
A németek megpróbálták kiirtani a lengyel lakosságot és szétrombolni a lengyel kultúrát. Történelmi szempontból igazságos lenne, ha egy olyan hatalmas lengyel állam jönne létre, amely megvédhetné magát bármilyen német agresszióval szemben.
A szóban forgó vidékek a német hadiipar és a német imperializmus egyik legjelentősebb bázisát alkották. A javasolt megoldás megfosztaná Németországot a keleti felvonulási területtől és a rajta levő hadianyagipari bázistól.
Lengyelország olyan állammá válna, amelyben nincsenek nemzeti kisebbségek.
A háború előtt Lengyelországban fölös számú falusi lakosság volt, amelyet az iparban sem lehetett felhasználni, mivel az ipar nem volt elég fejlett. Ezeknek a terüteteknek a megszerzése lehetővé teszi, hogy a falusi lakosokat városi munkára használjuk fel, azok pedig, akik kivándoroltak Lengyelországból, hazatérhetnek és munkát kaphatnak.
A lengyel képviselők rámutattak továbbá arra, hogy az Odera folyó medencéjét teljes egészében át kell adni Lengyelországnak, mivel maga az Odera-folyó nem elég bővizű, és vízfelvételi forrásai vannak a nyugati Neisse térségében.
A lengyel küldöttség végül kijelentette: minél előbb döntést kell hozni és megegyzésre kell jutni ebben a kérdésben, hogy a lengyel kormány minél előbb hozzáfoghasson a külföldi lengyelek hazatelepítéséhez, hogy azok is részt vehessenek Lengyelország helyreállításában.)

TRUMAN: A napirenden szereplő első kérdés Olaszországnak és más csatlós államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétele, Finnországot is beleértve.

BYRNES: Ebben a kérdésben a brit és az amerikai küldöttség egyetért.

BYRNES: Ezt az új szövegezést abban a reményben terjesztettem elő, hogy ezáltal sikerül kompromisszumos megoldást találni, s elébe mehetünk a szovjet küldöttség ama kívánságának, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétel szempontjából a többi csatlós állam ne kerüljön kedvezőtlenebb helyzetbe, mint Olaszország. Mindamellett szeretném felhívni az angol küldöttség figyelmét arra, hogy az új szövegezés nem támaszt semmiféle kétséget a jelenlegi olasz kormányt illetően.
Szövegezésünk csupán azt irányozza elő, hogy a békeszerződést felelős demokratikus kormánnyal kötjük meg. Ez a jövő feladata. Már maga az a tény, hogy az Egyesült Államok kormánya felvette a diplomáciai kapcsolatot a jelenlegi olasz kormánnyal, elég világosan mutatja e kormányhoz való viszonyunkat.

EDEN: Úgy érezzük, hogy álláspontunk csaknem teljesen megegyezik az önökével, csupán a szövegezés körül lehetnek problémák.

SZTÁLIN: Ha arról van szó, hogy könnyítsünk a csatlós államok helyzetén, akkor ezt az adott határozatban le kell szögezni. Olaszország tehát könnyebbségekhez jut; ezellen aligha lehetne kifogás. Csakhogy Olaszország helyzetének megkönnyítése nem jár együtt Németország más, egykori csatlósainak hasonló megsegítésével.
Ebből az a benyomás adódik, hogy itt mesterségesen különbséget tesznek egyrészt a könnyítésekben részesítendő Olaszország, másrészt Románia, Bulgária, Magyarország és Finnország között, amelynek helyzetén nem szándékoznak könnyíteni. Ez könnyen diszkreditálhatná határozatunkat: tulajdonképpen mennyiben vannak Olaszországnak nagyobb érdemei, mint a többi országnak? Egyetlen „érdeme” Olaszországnak az, hogy elsőként kapitulált. Minden egyéb szempontból Olaszország hitványabbul szerepelt, és nagyobb kárt okozott, mint bármely más csatlós állam.
Nem kétséges, hogy a négy csatlós állam – Románia, Bulgária, Magyarország, Finnország – közül egyik sem okozott megközelítően sem annyi kárt, mint Olaszország. Ami pedig Olaszország kormányát illeti, az talán demokratikusabb, mint Románia, Bulgária vagy Magyarország kormánya? Természetesen nem az. Talán Olaszországnak felelősebb kormánya van, mint Romániának vagy Bulgáriának? Demokratikus választások nem voltak sem Olaszországban, sem a többi államban. Ebből a szempontból egyenlők. Ezért nem értem, honnan ez a jóakarat Olaszország iránt s ez a negatív magatartás Németország valamennyi többi egykori csatlósával szemben.
Olaszország esetében a könnyítés azzal kezdődött, hogy helyreállították vele a diplomáciai kapcsolatokat. Most második lépésként Olaszországnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét ajánlják. Rendben van, tegyük meg ezt a második lépést is Olaszországot illetően, de ez esetben azt javaslom, hogy a többi említett országot illetően viszont tegyük meg az első lépést, amely Olaszország vonatkozásában néhány hónappal ezelőtt megtörtént, vagyis állítsuk helyre velük a diplomáciai kapcsolatokat. Ez igazságos lenne, s így meglenne a fokozatosság is: az első helyen Olaszország, a másodikon valamennyi többi ország.
Ellenkező esetben kiderül, hogy Olaszországot illetően megtörtént az első lépés, most ajánlják megtenni a második lépést, s mindez csak azért, mert Olaszország elsőként kapitulált, jóllehet Olaszország sokkal nagyobb károkat okozott a szövetségeseknek, mint Németország bármely más csatlós állama. Ez a lényege a szovjet küldöttség javaslatának.

CHURCHILL: Mi nagy vonásokban egyetértünk az Egyesült Államok álláspontjával ebben a kérdésben.

TRUMAN: Meg szeretném mondani, hogy egyrészt Olaszország kormányával, másrészt Románia, Bulgária és Magyarország kormányával kapcsolatban elfoglalt álláspontunk azért nem azonos, mert képviselőinknek nem állt módjukban kellő információkat szerezni ez utóbbi országokról. Olaszországban nem ez volt a helyzet, mivel ott mindannyiunk kormányának – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányának – megvolt a lehetősége a szabad tájékozódásra.
Nem mondhatjuk ugyanezt Romániát, Bulgáriát és Magyarországot illetően, ahol nem volt meg a lehetőségünk a szabad információszerzésre. Emellett ezen országok mai kormányzatának jellege nem teszi lehetővé, hogy haladéktalanul felvegyük velük a diplomáciai kapcsolatot. A tárgyalásra előterjesztett okmányban mégis igyekeztünk eleget tenni a szovjet küldöttség kívánságának és biztosítani azt, hogy a többi csatlós állam ne kerüljön kedvezőtlenebb helyzetbe, mint Olaszország.

SZTÁLIN: De Olaszországgal van diplomáciai kapcsolatuk, ezekkel az országokkal pedig nincs.

TRUMAN: Márpedig a többi csatlós állam is elnyerheti elismerésünket, ha kormánya megfelel igényeinknek.

TRUMAN: Azt szeretnénk, ha ezeket a kormányokat újjászerveznék, s ha felelősebb és demokratikusabb kormányokká lesznek, el fogjuk ismerni őket.

SZTÁLIN: Biztosíthatom önt, hogy Bulgária kormánya demokratikusabb, mint Olaszország kormánya.

TRUMAN: Hogy elébe menjünk a szovjet óhajoknak, Romániát, Bulgáriát és Magyarországot illetően is ugyanazt a szövegezést javasoltuk, mint Olaszországot illetően.

SZTÁLIN: Csakhogy ez a javaslat nem foglalja magában a diplomáriai kapcsolatok helyreállítását.

BYRNES: Az egyetlen, amit Olaszország helyzetének könnyítésére javasoltunk, az volt, hogy támogassuk az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételi kérelmét. Szeretném felhívni az ön figyelmét javaslatunknak arra a pontjára, amely ugyanebben a megszövegezésben a többi csatlós állammal foglalkozik. Ily módon Olaszország helyzetének könnyítése együtt jár a többi csatlós helyzetének könnyítésével. Azon voltunk, hogy figyelembe vegyük a szovjet küldöttség óhaját.

SZTÁLIN: Azt javaslom, hogy az olasz kormány vonatkozásában használt „felelős” szót töröljük minden előfordulási helyen. Ez bizonytalanságot kelt az olasz kormány helyzetét illetően.

TRUMAN: Nem támogathatjuk olyan kormánynak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét, amely nem felelős és demokratikus.

SZTÁLIN: Argentínában a kormány kevésbé demokratikus, mint Olaszországban, Argentína mégis tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Ha már kormány, legyen demokratikus, de ha hozzátesszük, hogy „felelős”, úgy tűnik, mintha ez valamilyen más kormány volna. Emellett szólni kell a diplomáciai kapcsolatok felvételéről is.
Azt javaslom, hogy a Romániáról, Bulgáriáról, Magyarországról és Finnországról szóló pontba vegyünk be egy olyan kitételt, amely szerint mindhármunk kormánya megvizsgálja a velük való diplomáciai kapcsolatok helyreállításának kérdését. Ez nem jelenti azt, hogy egyidejűleg cselekszünk, és mindhárman egyszerre állítjuk helyre a diplomáciai kapcsolatokat, de azt jelenti, hogy a három kormány mindegyike megvizsgálja a kapcsolatok helyreállításának kérdését. Az egyik előbb, a másik később. Hadd hozzak fel egy példát: ma Olaszországban diplomáciai képviselője van az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak, de nincs diplomáciai képviselője ott sem Nagy-Britanniának, sem Franciaországnak. Ezeknek az országoknak nincs nagykövetük Olaszországban.

CHURCHILL: Úgy véljük, olaszországi képviselőnk teljes mértékben akkreditált. Mivel formailag Olaszországgal még mindig hadiállapotban vagyunk, ennek a képviselőnek a helyzete nem lehet teljesen azonos egy nagykövet helyzetével; a brit alkotmány szerint ilyen körülmények között nem lehetnek normális diplomáciai kapcsolatok. Ezt a képviselőt mégis nagykövetnek nevezzük.

TRUMAN: Mindent el akarunk követni, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amely lehetővé tenné a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását ezekkel a kormányokkal. Már kifejtettem, milyen nehézségekbe ütközik ennek a kérdésnek a megoldása.

SZTÁLIN: Nehézségek azelőtt csakugyan voltak, de most nincsenek. Nagyon nehezen tudnánk elfogadni ezt a határozatot, mostani formájában. Nem is akarjuk ezt így elfogadni.

CHURCHILL: Nincs szándékunkban olyan szavakat használni, amelyek bármelyikünkre árnyékot vethetnének. Csupán szeretnék közbenjárni Olaszország érdekében, s nemcsak azért, mert elsőként lépett ki a háborúból. Sok idő telt el azóta, hogy kilépett a háborúból; ha nem tévedek, már két esztendeje annak. De a többi ország igen rövid ideje szüntette be a háborút – négy-öt hónapja; valamivel előbb lépett ki a háborúból Románia.

SZTÁLIN: Románia, majd Finnország. Olaszországgal pedig kapitulációja után 7-8 hónappal állítottuk helyre a diplomáciai kapcsolatokat.

CHURCHILL: Olaszországgal a következő a helyzet. Két évvel ezelőtt lépett ki a háborúból, s azóta a mi oldalunkon harcol, amennyire tud. Emellett meg kell említenem, hogy ott vagyunk Olaszországban, és ismerjük politikai körülményeit. Nem mondhatjuk ugyanezt Bulgáriáról, Romániáról és a többi országról. Olaszország nem volt egységes ország: északi része az ellenség igája alatt maradt, és alig két hónapja szabadult fel. Ott együtt harcoltunk Olaszországgal, amely nagy segítséget nyújtott nekünk.
Ennek ellenére mindig azt tartottuk, hogy Olaszországnak addig nem lehet igazán demokratikus kormánya, amíg északi része fel nem szabadul. Ugyanakkor elismertük az olasz kormányt, együttműködtünk vele. Megállapodtam a szovjet kormánnyal abban, hogy támogatjuk Badoglio tábornok kormányát. Nem értettem egyet amerikai barátainkkal, támogatni kívántam ezt a kormányt, amíg az ország északi része is fel nem szabadul, hogy azután szélesebb alapokon jöhessen létre egy olasz kormány. Ám az események menete másként alakult.
Baráti kapcsolatokat létesítettünk Olaszországgal. Ott nincs politikai cenzúra. Az olasz sajtó gyakran támadott engem, alig néhány hónappal az ország feltétel nélküli kapitulációja után. Olaszországban a szabadság további növekedése figyelhető meg. Most, hogy az északi rész felszabadult, az olaszok demokratikus választásokra készülnek. Éppen ezért nem tudom, miért ne tárgyalhatnánk meg már most az olaszországi békeszerződés kérdését.
Meg kell mondanom, hogy Romániát illetően, de még inkább Bulgáriát illetően teljesen tájékozatlanok vagyunk. Bukaresti missziónkat annyira elszigetelték, hogy ez már internálásra emlékeztet.

SZTÁLIN: Hogy lehet megfelelő ellenőrzés nélkül ilyet állítani?

CHURCHILL: Saját ottani képviselőnktől kaptuk ezt az információt. Bizonyos vagyok benne, hogy a generalisszimusz is elcsodálkozna, ha értesülne azokról a dolgokról, amelyek bukaresti missziónkkal történtek.

SZTÁLIN: Szó sincs róla, Olaszországban nem voltak semmiféle jogaink.

CHURCHILL: Mindenesetre ott olyan a helyzet, hogy önök teljesen szabadon odautazhatnak. Éppen ezért nem hiszem, hogy össze lehetne hasonlítani Olaszország helyzetét Románia, Bulgária és más országok helyzetével.

TRUMAN: Meg kell mondanunk, hogy ezekben az országokban a mi misszióink is nagy nehézségekbe ütköztek munkájuk ellátása során. De nem szeretnék itt ezzel bővebben foglalkozni.

BYRNES: A megegyezés reményében azt javaslom, hogy a „felelős kormány” kifejezés helyett használjuk az „elismert kormány” kifejezést.

SZTÁLIN: Ez elfogadhatóbb. De véleményem szerint határozatot kellene hozni arról is, hogy a három kormány kész megvizsgálni az ezzel a négy országgal létesítendő diplomáciai kapcsolatok kérdését. Azt javaslom, hogy annak a pontnak a végéhez, amelyet Byrnes úr a négy országra vonatkozólag javasolt, fűzzük hozzá: „A három kormány, külön-külön, kész a legközelebbi jövőben megvizsgálni a Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal való diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdését.”

CHURCHILL: S ez nem kerül ellentmondásba azzal, amiről az imént beszéltünk?

SZTÁLIN: Nincs ellentmondásban vele, mert ha a Romániával, Bulgáriával és más országokkal kötendő békeszerződések kérdésének előkészítése mellett döntünk, s ugyanakkor ezeket az országokat el sem ismertük, nyilvánvaló, hogy az elismerés kérdését minden kormány önállóan veti majd fel.

TRUMAN: Nincs semmi ellenvetésem.

SZTÁLIN: Akkor nekünk sincs ellenvetésünk.

CHURCHILL: Szerintem itt mégis van ellentmondás. Úgy értettem az elnököt, hogy nem óhajtja most elismerni Románia, Bulgária és a többi csatlós állam kormányát.

TRUMAN: Itt arról van szó, hogy csupán a kérdés megvizsgálására kötelezzük magunkat.

CHURCHILL: Ez félrevezeti a közvéleményt.

SZTÁLIN: Miért?

CHURCHILL: Azért, mert a nyilatkozat szövegéből az tűnik ki, hogy hamarosan elismerjük ezeket a kormányokat; márpedig tudom, hogy ez nem felel meg sem az amerikai kormány, sem a brit kormány álláspontjának.

SZTÁLIN: Én egyetértek az elnökkel, s ugyanakkor vitába kell szállnom Churchill úrral. Megegyeztünk abban, hogy a Külügyminiszterek Tanácsát megbízzuk a Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal kötendő békeszerződések előkészítésével. Valamennyiünknek az a véleménye, hogy békeszerződést csakis elismert kormánnyal lehet kötni. Ezért mondanunk kell valamit az elismerésről, s ebből nem keletkezik semmiféle ellentmondás. Ha nem szögezzük le, hogy a három kormánynak szándékában áll a közeljövőben felvetni az elismerés kérdését, akkor törölni kell az ezekkel az országokkal kötendő békeszerződések előkészítéséről szóló pontot is.

CHURCHILL: Szeretném megkérdezni az elnöktől: feltételezi-e, hogy az idén ősszel Románia, Bulgária és a többi ország mostani kormányának képviselői megjelennek a Külügyminiszterek Tanácsa előtt, s mi megtárgyaljuk velük a békeszerződéseket?

TRUMAN: A Külügyminiszterek Tanácsába csakis olyan kormány küldheti el képviselőit, amelyet elismertünk.

CHURCHILL: Logikusan következik az elmondottakból.

SZTÁLIN: Szó sincs róla.

CHURCHILL: Lehet, hogy nincs igazam, de szerintem ez a logikus.

SZTÁLIN: Lehet, hogy ezeket a kormányokat elismerik, s lehet, hogy nem ismerik el őket. Senki nem tudja, hogy elismerik-e őket avagy sem. Így kell értelmezni azt a kitételt, hogy „megvizsgálják az elismerés kérdését”. Békeszerződést pedig akkor lehet kötni velük, amikor már elismerték őket.

CHURCHILL: Az, aki ezt a pontot olvassa, nem látja belőle, hogy az Egyesült Államok nem óhajtja elismerni Románia és Bulgária jelenlegi kormányát. Ha ellenben olyan másik kormány alakul, amelyet mi elismerhetünk, akkor hozzáfogunk a velük való békeszerződések előkészítéséhez. Elnézést kérek azért, hogy ennyit lovagolok ezen a ponton, de gondoljanak arra, hogyha ezt az okmányt közzétesszük, meg is kell magyaráznunk, kiváltképp nekem a parlamentben. Azt mondjuk, hogy békeszerződést csak olyan kormánnyal kötünk, amelyet elismerünk, ezeket a kormányokat azonban nem szándékszunk elismerni. Nekem ez csaknem érthetetlennek tűnik.

TRUMAN: Azt ajánlom, adjuk vissza ezt a kérdést a külügyminisztereknek, hogy vizsgálják meg még egyszer.

SZTÁLIN: Churchill úrnak nincs igaza. Itt egyáltalán nem a békeszerződések megkötéséről van szó, hanem csupán azok előkészítéséről. Miért ne lehetne békeszerződést előkészíteni, még ha az illető kormányt nem is ismertük el?

CHURCHILL: Természetesen magunk is előkészíthetjük a békeszerződéseket. De ez esetben a szövegezés némi módosítását javasolnám: ne azt mondjuk, hogy „békeszerződések Romániával, Bulgáriával stb.”, hanem azt, hogy „békeszerződések Románia, Bulgária stb. számára”.

SZTÁLIN: Nincs kifogásom a „számára” ellen.

CHURCHILL: Köszönöm.

TRUMAN: A következő kérdés a fekete-tengeri szorosok és a nemzetközi belvízi utakon való szabad hajózás kérdése. Az amerikai küldöttség előterjesztette javaslatát erre vonatkozólag.

TRUMAN: A nemzetközi ellenőrzésre vonatkozó javaslatunknak megfelelően a tengerszorosok nem lennének egyetlen fél kezén. Igyekszünk majd meggyőzni a törököket ebben a kérdésben elfoglalt álláspontunk helyességéről.

TRUMAN: Bízzuk meg a külügyminisztereket, hogy tegyenek javaslatot a bizottság összetételére vonatkozólag.

SZTÁLIN: Jól van. De holnap 11 órakor lesz az ülés.

TRUMAN: Akkor.

SZTÁLIN: Nem végeztünk még Lengyelország nyugati határainak kérdésével, a mai ülés utolsó kérdésével.

CHURCHILL: Emellett a szovjet küldöttség felvetette az olaszországi tábor kérdését. Szeretnék most erre vonatkozóan magyarázatot adni.

CHURCHILL: Néhány szóban összefoglalva, a következő a helyzet az olaszországi táborral. Ebben a táborban csakugyan tízezer ember van. De ne felejtsük el, hogy nemrég egymillió embert ejtettünk foglyul. Ezzel a tízezer emberrel most a római szovjet misszió foglalkozik, s a missziónak szabad bejárása van a táborba. Információim szerint a táborban levő személyek többségükben ukránok, de nem szovjet állampolgárok. Van a táborban bizonyos számú lengyel is, akik – amennyire meg tudtuk állapítani – az 1939-es Lengyelország területén éltek. 665 személy haladéktalanul vissza akar térni a Szovjetunióba, s intézkedések is történtek hazaszállitásukra. Készek vagyunk elbocsátani mindazokat, akik vissza kívánnak térni.
Ez a tízezer ember csaknem teljes katonai egységként adta meg magát, s úgy is hagytuk, saját parancsnokainak vezetése alatt, kizárólag adminisztratív megfontolásokból. Nagyon örülnénk, ha Golikov tábornok Alexander tábornagyhoz, vagy a főhadiszállásra küldené panaszait.

ALEXANDER: Nem sok hozzáfűznivalóm van ahhoz, amit a miniszterelnök mondott. Szeretném, ha a jelenlevők tudnák, hogy az oroszoknak Olaszországban mindig teljes mozgási szabadságot biztosítottam, és módot adtam arra, hogy megtekintsenek bármit, amit csak óhajtanak. S ezt célszerűnek is tartom, mert olyan esetekben, amikor nagyszámú orosz katona van a kezünkön, az illetékes orosz képviselők tanácsai nagyon hasznosak lehetnek számunkra. Ha a generalisszimusz egyetért vele, továbbra is olyan szellemben járnék el, mint eddig.

SZTÁLIN: Ilyen esetekben szerződésben vállalt kötelességünk, hogy segítsük egymást, és ne gáncsoljuk, hanem ellenkezőleg, segítsük egymás állampolgárainak hazatérését.

CHURCHILL: Ha az ön képviselője elküldi a tábornokot, vagy maga megy el a főhadiszállásra a dolog megtárgyalására, minden szükséges intézkedés meg fog történni.

CHURCHILL: Úgy vélem, ez lesz az egyik legelső probléma, amellyel behatóan foglalkoznunk kell, mihelyt bevonultunk Bécsbe. Elvben egyetértünk azzal, hogy kívánatos lenne egy egységes osztrák közigazgatással együttműködni.

---

Forrás : Teherán, Jalta, Potsdam, 307-322. p.

---