Közlemény a három hatalom berlini konferenciájáról

I

1945. július 17-én Harry S. Truman, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, I. V. Sztálin, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Népbiztosai Tanácsának elnöke és Winston S. Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke Clement R. Attlee úrral együtt találkoztak a háromoldalú berlini konferencián. Kíséretükben voltak a három kormány külügyminiszterei: V. M. Molotov, J. F. Byrnes úr és A. Eden úr, továbbá a vezérkari főnökök és más tanácsadók.

A július 17-e és 25-e közötti időszakban kilenc ülést tartottak. Ezután a konferenciát felfüggesztették 2 napra, arra az időre, amíg Angliában kihirdették az általános választások eredményeit.
Július 28-án Attlee úr mint miniszterelnök tért vissza a konferenciára E. Bevin úr, az új külügyminiszter kíséretében. A konferencia idején rendszeresen találkozott a három kormányfő a külügyminiszterek kíséretében, s rendszeresen tanácskoztak a külügyminiszterek is.
Azok a bizottságok, amelyeket a külügyminiszterek tanácskozása a kérdések előzetes előkészítése céljából kiküldött, ugyancsak naponta üléseztek.
A konferencia üléseit Cecilienhofban tartották, Potsdam közelében.
A konferencia 1945. augusztus 2-án ért véget.
A konferencián fontos határozatok és megállapodások születtek. Eszmecsere folyt számos egyéb kérdésről is. Ezeknek a problémáknak a tárgyalását a Külügyminiszterek Tanácsa folytatja majd, amelyet a konferencia hozott létre.
Erről a konferenciáról, amely megerősítette a három kormány közötti kapcsolatokat és kiszélesítette együttműködésük és kölcsönös megértésük kereteit, Truman elnök, Sztálin generalisszimusz és Attlee minszterelnök azzal az újból megerősödött meggyőződéssel távozott, hogy kormányaik és népeik az Egyesült Nemzetek többi tagjával együtt biztosítják az igazságos és tartós béke létrejöttét.

II

A KÜLÜGYMINISZTEREK TANÁCSÁNAK MEGALAKÍTÁSA

A) A konferencia megállapodott abban, hogy megalakítják az öt vezető hatalmat képviselő Külügyminiszterek Tanácsát azzal a céllal, hogy az folytassa a békés rendezéshez szükséges előkészítő munkálatokat, és megtárgyalja azokat az egyéb kérdéseket, amelyeket a tanácsban részt vevő kormányok megállapodása alapján alkalmanként a tanács elé utalnak.
A Külügyminiszterek Tanácsának megalakítására vonatkozó egyezmény szövege a következő:
1. Tanácsot kell alakítani az Egyesült Királyság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Kína, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztereinek részvételével.
2a) A tanács rendes körülmények között Londonban ülésezik, ahol a tanács által felállítandó Egyesített Titkárság állandó székhelye lesz. Mindegyik külügyminisztert magas rangú helyettes kíséri, aki a külügyminiszter távollétében a munka folytatásához kellő felhatalmazással rendelkezik, továbbá a szaktanácsadóknak egy kisebb csoportja.
b) A tanács első ülése Londonban lesz, legkésőbb 1945. szeptember 1-én. Az üléseket közös megegyezés alapján más fővárosokban is tarthatják, esetenkénti megállapodás szerint.
3a) Azonnali és fontos feladata lesz a tanácsnak, hogy az Egyesült Nemzetek elé terjesztés végett összeállítsa az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal kötendő békeszerződéseket, és javaslatokat dolgozzon ki az európai háború befejezésével kapcsolatban felmerült megoldatlan területi kérdések rendezésére. A tanács feladata lesz a németországi békés rendezés előkészítése azzal a céllal, hogy a megfelelő dokumentumot majd elfogadja Németország erre alkalmas kormánya, mihelyt ilyen kormány megalakul.
b) E feladatok mindegyikének megoldásakor a tanács azoknak az államoknak a képviselőiből áll majd, amelyek az adott feladat esetében érintett ellenséges államnak diktált kapituláció rendelkezéseit aláírták. Az Olaszországgal való békés rendezés kérdésének tárgyalásakor Franciaország az olaszországi kapituláció aláírójának tekintendő. Más tagokat akkor hívnak meg a tanácsban való részvételre, amikor őket közvetlenül érintő kérdéseket tárgyalnak.
c) Más ügyeket alkalmanként bíznak a tanácsra azoknak a kormányoknak a megállapodása alapján, amelyek tagjai a tanácsnak.
4.a) Amikor a tanács olyan kérdést tárgyal, amelyben valamely, a tanácsban nem képviselt állam van közvetlenül érdekelve, ez az állam meghívást kap arra, hogy küldje el képviselőit ennek a kérdésnek a tárgyalásában és tanulmányozásában való részvételre.
b) A tanács az adott, megvizsgálandó kérdés jellegétől függően határozhatja meg munkarendjét. Bizonyos esetekben a kérdést előzetesen a saját kebelében is megtárgyalhatja, más érdekelt államok bevonása előtt. Más esetekben a tanács hivatalos konferenciára hívhatja meg azokat az államokat, amelyek valamely adott probléma megoldásában leginkább érdekeltek.
B) A konferencia határozatának megfelelően a három kormány mindegyike azonos felhívást küldött Kína és Franciaország kormányának, hogy fogadják el ezt a szöveget, és csatlakozzanak a tanács megalakításához.
C) A Külügyminiszterek Tanácsának az e szövegben megnevezett speciális célokból való megalakítása nem mond majd ellent a krími konferencián kötött ama megállapodásnak, hogy az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Egyesült Királyság külügyminisztereinek időszakos konzultációkat kell tartaniuk.
D) A konferencia a Külügyminiszterek Tanácsának megalakítására vonatkozó megállapodás fényében megvizsgálta az Európai Tanácskozó Bizottság helyzetét is. Megelégedéssel konstatálta, hogy a bizottság sikeresen oldotta meg fő feladatait, előterjesztve ajánlásait Németország feltétel nélküli kapitulációjára, Németország és Ausztria megszállási övezeteire és az ezekben az országokban létrehozandó szövetséges ellenőrző mechanizmusra vonatkozólag. A konferencia megállapította, hogy a szövetségesek Németország és Ausztria ellenőrzésével kapcsolatos politikájának koordinálását célzó további, részletes jellegű munka a jövőben a berlini Ellenőrző Tanács és a bécsi Szövetséges Bizottság hatáskörébe fog tartozni. Ennek megfelelően a konferencia az Európai Tanácskozó Bizottság fel

III

NÉMETORSZÁGRÓL

A szövetséges hadseregek megszállva tartják egész Németországot, és a német nép bűnhődik már azokért a szörnyű bűntettekért, amelyeket azoknak a vezetése alatt követett el, akiknek a sikerek idején nyíltan helyeselt és vakon engedelmeskedett.
A konferencia megállapodott annak a koordinált politikának politikai és gazdasági alapelveiben, amelyet a szövetségesek a legyőzött Németországgal szemben a szövetséges ellenőrzés időszakában követnek.
E megállapodás célja a Németországról szóló krími nyilatkozat teljesítése. A német militarizmust és nácizmust gyökerestől kiirtják, és a szövetségesek, egymással egyetértésben, most és a jövőben, más olyan intézkedéseket is foganatosítanak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Németország soha többé ne fenyegesse szomszédait vagy a világbékét.
A szövetségeseknek nem áll szándékukban megsemmisíteni vagy rabságba vetni a német népet. A szövetségesek lehetőséget akarnak adni a német népnek arra, hogy felkészülhessen életének demokratikus és békés alapon való majdani újjászervezésére. A német népnek, ha saját erőfeszítései szüntelenül e cél elérésére irányulnak, majd lehetősége nyílik arra, hogy idővel helyet kapjon a világ szabad és békés népei között.
A megállapodás szövege a következő:

A NÉMETORSZÁGGAL VALÓ BÁNÁSMÓDBAN A KEZDETI ELLENŐRZÉSI IDŐSZAKBAN KÖVETENDŐ POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI ALAPELVEK

A) Politikai alapelvek

1. A németországi ellenőrzési mechanizmusról szóló egyezmény szerint Németországban a legfőbb hatalmat a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Francia Köztársaság fegyveres erőinek főparancsnokai fogják gyakorolni, mindegyik a saját megszállási övezetében, saját kormányának instrukciói szerint; az egész Németországot érintő kérdésekben közösen, mint az Ellenőrző Tanács tagjai gyakorolják a hatalmat.
2. Amennyire ez gyakorlatilag megvalósítható, a német lakossággal szemben egész Németországban egységes bánásmódot kell alkalmazni.
3. Németország megszállásának az Ellenőrző Tanács által követendő céljai a következők:
I. Németország teljes leszerelése és demilitarizálása, valamint a haditermelésre felhasználható egész német ipar likvidálása vagy ellenőrzése. Ebből a célból:
a) Németország egész szárazföldi, tengeri és légi haderejét, az SS, az SA, az SD és a Gestapo összes szervezeteivel, törzseivel és intézményeivel együtt, beleértve a vezérkart, a tisztikart, a tartalékos állományt, a katonai tanintézeteket, a háborús veteránok szervezeteit és minden más katonai és félkatonai szervezetet, a Németország katonai hagyományainak ápolására hivatott klubjaikkal és egyesületeikkel együtt, teljesen és véglegesen fel kell számolni; örökre meg kell akadályozni a német militarizmus és nácizmus újjáéledését vagy újjászervezését;
b) minden fegyvert, lőszert és hadieszközt, valamint minden, gyártásukra szolgáló specializált eszközt a szövetségesek rendelkezésére kell bocsátani, vagy meg kell semmisíteni. Bármiféle repülőgép és mindenfajta fegyver, lőszer és hadieszköz birtoklását és gyártását meg kell akadályozni.
II. A német népet meg kell győzni arról, hogy totális katonai vereséget szenvedett, és hogy nem kerülheti el a felelősséget azért, amit magára vont, mivel saját kíméletlen hadviselése és a nácik fanatikus ellenállása rombolta szét a német gazdaságot és tette elkerülhetetlenné a káoszt és a szenvedéseket.
III. Meg kell semmisíteni a nemzetiszocialista pártot, annak fiókjait és az ellenőrzése alatt álló szervezeteket, fel kell oszlatni valamennyi náci intézményt, gondoskodni kell arról, hogy azok semmiféle formában újjá ne születhessenek, és elejét kell venni minden náci és militárista tevékenységnek vagy propagandának.
IV. Fel kell készülni a német politikai élet demokratikus alapon való végleges újjászervezésére és Németországnak a nemzetközi életben való békés közreműködésére.
4. Minden náci törvényt, amely alapul szolgált a hitlerista rezsimnek, vagy faj, vallás, illetve politikai meggyőződés alapján diszkriminációt vezetett be, hatályon kívül kell helyezni. Bármiféle ilyen jogi, közigazgatási vagy egyéb diszkrimináció megengedhetetlen.
5. A háborús bűnösöket és azokat, akik részt vettek atrocitásokkal vagy háborús bűntettekkel járó vagy ilyeneket eredményező náci intézkedések tervezésében és végrehajtásában, le kell tartóztatni, és bíróság elé kell állítani. A náci vezetőket, a nácik befolyásos pártolóit és a náci intézmények és szervezetek vezetőit, valamint minden olyan személyt, aki a megszállás és annak céljai szempontjából veszélyes lehet, le kell tartóztatni és internálni kell.
6. A náci párt minden olyan tagját, aki nem csupán névleges tagságával vett részt a párt tevékenységében, és minden más olyan személyt, aki ellenségesen viseltetik a szövetségesek céljaival szemben, hivatalos vagy félhivatalos tisztségéből, illetve fontosabb magánvállalatnál betöltött felelős pozíciójáról el kell távolítani. Helyükbe olyan személyeket kell állítani, akik politikai és erkölcsi tulajdonságaiknál fogva alkalmasaknak látszanak arra, hogy Németországban elősegítsék a valóban demokratikus intézmények kifejlesztését.
7. Németországban a közoktatást ellenőrzés alá kell helyezni, hogy biztosítva legyen a náci és militarista doktrínák teljes kirekesztése, és lehetővé váljék a demokratikus eszmék térhódítása.
8. A bírósági rendszert átszervezik a demokratikus igazságszolgáltatás elvei szerint, amely a törvényességen és valamennyi állampolgár fajra, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélküli egyenjogúságán alapszik.
9. Németország közigazgatását a politikai berendezés decentralizáltságára és a helyi szervek felelősségérzetének növelésére kell alapozni. Ebből a célból:
I. Egész Németországban visszaállítják a helyi önkormányzatot demokratikus elvek szerint, részben választott tanácsok útján, olyan gyorsan, ahogy az a katonai biztonsággal és a katonai megszállás céljaival összeegyeztethető.
II. Egész Németországban engedélyezni és ösztönözni kell a demokratikus politikai pártokat, biztosítva számukra a gyűlések összehívásának és a nyilvános viták rendezésének jogát.
III. A képviselet és a választás elvei érvényesítendők a kerületi, tartományi igazgatásban és a landok igazgatásában olyan gyorsan, ahogy ezt ezeknek az elveknek a helyi önkormányzatban való sikeres alkalmazása indokolttá teszi.
IV. Egyelőre nem alakul semmiféle központi német kormány. Mindamellett létrejön néhány, lényegbevágóan fontos központi német közigazgatási szerv, élükön államtitkárral, mégpedig pénzügyi, közlekedési, hírközlő, külkereskedelmi és ipari téren. Ezek a szervek az Ellenőrző Tanács irányítása alatt fognak működni.
10. A katonai biztonság követelményeinek szem előtt tartásával engedélyezni kell majd a szólás-, a sajtó- és a vallásszabadságot, s tiszteletben kell tartani a vallási intézményeket. Meg kell engedni a szabad szakszervezetek megalakítását, ugyancsak a katonai biztonság követelményeinek szem előtt tartásával.

B) Gazdasági alapelvek

II. A német katonai potenciál megsemmisítése céljából be kell tiltani és meg kell akadályozni a fegyvergyártást, a hadi felszerelés és a hadieszközök gyártását, valamint mindenfajta repülőgép és tengeri hajó gyártását. A fémek, a vegyianyagok gyártását és a gépgyártást, valamint a hadigazdasághoz közvetlenül szükséges más termékek gyártását szigorúan ellenőrizni és korlátozni kell, a németországi háború utáni békés szükségletek ama jóváhagyott színvonalának megfelelően, amely biztosítja a 15. pontban kifejtett célok elérését. Az engedélyezendő iparhoz nem szükséges termelési kapacitást vagy el kell szállítani a Szövetségközi Jóvátételi Bizottság által ajánlott és az érdekelt kormányok által jóváhagyott jóvátételi terv szerint, vagy pedig, ha nem kerül elszállításra, meg kell semmisíteni.
12. A német gazdaságot a gyakorlatilag lehetséges legrövidebb időn belül decentralizálni kell a gazdasági erők ama túlzott koncentrációjának megszüntetése céljából, amely ma főleg kartellek, szindikátusok, trösztök és más monopolista egyesülések formájában áll fenn.
13. Németország gazdaságának szervezése során a fő figyelmet a mezőgazdaságnak és a belső szükségleteket kielégítő békés iparnak a fejlesztésére kell fordítani.
14. Németország a megszállás időszakában egységes gazdasági egésznek tekintendő. Ebből a célból közösen kialakított politikát kell folytatni:
a) a bányászat és a feldolgozó ipar termelése és termékeinek elosztása terén;
b) a mezőgazdaság, az erdőgazdaság és a halászat terén;
c) a bérek, az árak és a jegyrendszer terén;
d) a Németország egészére vonatkozó behozatali és kiviteli program terén;
e) a pénz- és bankrendszer, az országos adók és a vámok terén;
f) a jóvátétel terén és a hadiipari potenciál felszámolásában;
g) a közlekedés és a hírközlés területén.
E politika végrehajtása során szükség szerint figyelembe kell venni a különböző helyi feltételeket.
15. A német gazdaság szövetséges ellenőrzés alá helyezendő, de csakis a szükséges kereteken belül:
a) az ipari leszerelés és demilitarizálás programjának végrehajtása a jóvátétel és az engedélyezett export és import céljából;
b) azon áruk termelésének és azon szolgáltatásoknak a biztosítása céljából, amelyek a németországi megszálló erők és az áttelepültek szükségleteinek kielégítését szolgálják, és fontosak az európai országok átlagos életszínvonalát meg nem haladó németországi átlagos életszínvonal fenntartásához (európai országokon az Egyesült Királyság és a Szovjetunió kivételével valamennyi európai ország értendő);
c) abból a célból, hogy az Ellenőrző Tanács által megállapított módon biztosítsák a legfontosabb termékek egyenlő elosztását a különböző övezetek között, s így egész Németországban kiegyensúlyozott gazdaságot hozzanak létre és csökkentsék a szükséges importot;
d) a német ipar ellenőrzése, továbbá minden gazdasági és pénzügyi nemzetközi tranzakció ellenőrzése céljából, hogy így meg lehessen akadályozni Németország katonai potenciáljának fejlődését, és meg lehessen oldani az itt megnevezett egyéb feladatokat;
e) minden olyan német közületi vagy magánkézben levő tudományos, kutató és kísérleti intézmény, laboratórium stb. ellenőrzése céljából, amely kapcsolatban áll a gazdasági tevékenységgel.
16. Az Ellenőrző Tanács által megállapított gazdasági ellenőrzés bevezetésére és fenntartására német közigazgatási apparátust kell létrehozni, és a gyakorlati lehetőségekhez képest teljesen a német hatóságokra kell bízni ennek az apparátusnak az irányítását és létrejöttének bejelentését. A német néppel meg kell értetni, hogy ezért az igazgatásért és ennek bármilyen kudarcáért teljes mértékben reá hárul a felelősség. Minden olyan német hatóságot, amely ellentétbe kerül a megszállás céljaival, be fognak tiltani.
17. Haladéktalanul intézkedéseket kell foganatosítani:
a) a közlekedés szükséges mértékű helyreállítása céljából;
b) a széntermelés növelése céljából;
c) a mezőgazdasági termelés maximális növelése céljából és
d) a lakóházak és a közüzemek sürgős helyreállítása céljából.
18. Az Ellenőrző Tanácsnak meg kell tennie a szükséges lépéseket az olyan külföldi német aktívák ellenőrzés alá vétele és sorsának eldöntése végett, amelyek még nem kerültek a Németország elleni háborúban részt vett Egyesült Nemzetek ellenőrzése alá.
19. A jóvátétel kifizetése után a német népnek elegendő erőforrásokkal kell még rendelkeznie ahhoz, hogy külső segítség nélkül fenntarthassa magát. Németország gazdasági tervének összeállításakor biztosítani kell a németországi Ellenőrző Tanács által jóváhagyott importhoz szükséges eszközöket. A folyó termelés termékeinek és az árukészleteknek az exportjából származó bevételt elsősorban ennek az importnak a kifizetésére kell fordítani.
A fenti rendelkezés nem vonatkozik a német jóvátételről szóló egyezmény 4/a) és 4/b) pontjában említett berendezésekre és termékekre.

IV

A NÉMETORSZÁG ÁLTAL TELJESÍTENDŐ JÓVÁTÉTEL

A krími konferencia ama döntésének megfelelően, hogy Németországgal a lehető legnagyobb mértékben meg kell téríttetni az általa az Egyesült Nemzeteknek okozott károkat és szenvedéseket, s hogy a német népnek ezért viselnie kell a felelősséget, a jóvátételre vonatkozólag a következő egyezmény született:
1 . A Szovjetunió jóvátételi igényeit a Szovjetunió által megszállt németországi övezetből történő elszállításokkal, valamint a megfelelő külföldi német befektetésekből elégítik ki.
2. A Szovjetunió a saját jóvátételi részéből kielégíti Lengyelország jóvátételi igényeit.
3. Az Egyesült Államoknak, az Egyesült Királyságnak és a jóvátételre jogosult többi országnak a jóvátételi igényeit a nyugati övezetekből és a megfelelő külföldi német befektetésekből elégítik ki.
4. A Szovjetunió a saját megszállási övezetéből kapott jóvátétel kiegészítéseként a nyugati övezetekből is kap jóvátételt:
a) 15 százalékát a német békegazdaság számára nem szükséges és Németország nyugati övezeteiből elszállítandó, felhasználásra alkalmas és komplett ipari, elsősorban kohászati, vegyipari és gépipari berendezéseknek, azonos értékű élelmiszer, szén, hamuzsír, horgany, fa, agyagkészítmények, ásványolaj-termékek és közös megegyezéssel megállapított más anyagféleségek fejében.
b) 10 százalékát a német békegazdaság számára nem szükséges és a nyugati övezetekből elszállítandó ipari berendezéseknek oly módon, hogy ezt a szovjet kormánynak jóvátétel címén, fizetés vagy bármilyen más ellenszolgáltatás nélkül adják át.
A fenti a) és b) pontokban körülírt berendezés-elszállítás egyidejűleg történik.
5. A nyugati övezetekből jóvátétel címén elszállítandó berendezések mennyiségét mától számítva legkésőbb hat hónapon belül kell meghatározni.
6. Az ipari berendezések elszállítását, amilyen hamar csak lehet, meg kell kezdeni, és az 5. pontban említett döntéstől számítva két éven belül be kell fejezni. A 4/a) pontban körülírt termékek szállítását, amilyen hamar csak lehet, meg kell kezdeni, s ezt a Szovjetunió közös megegyezéssel megállapított tételekben fogja teljesíteni, az említett időponttól számított 5 év folyamán. A német békegazdaság számára nem szükséges és így jóvátételbe kerülő ipari berendezések mennyiségét és jellegét az Ellenőrző Tanács fogja meghatározni, a Szövetségi Jóvátételi Bizottság által elfogadott politikának megfelelően, Franciaország bevonásával, de a végleges döntést azoknak az övezeteknek a parancsnokai hozzák, amelyekből a berendezést elszállítják.
7. Az elszállítandó berendezések teljes mennyiségének meghatározásáig előlegképpen elszállíthatók olyan berendezések, amelyekről megállapítják, hogy a 6. pont utolsó mondatában körülírt eljárás szerint elszállítandók.
8. A szovjet kormány jóvátétel címén nem támaszt semmiféle igényt a Németország nyugati megszállási övezeteiben levő német vállalatok részvényeire, sem pedig a bármely más országban levő külföldi német aktívákra, kivéve a 9. pontban felsorolt országokat.
9. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormánya jóvátétel címén nem támaszt semmiféle igényt a Németország keleti megszállási övezetében levő német vállalatok részvényeire, sem pedig a Bulgáriában, Finnországban, Magyarországon, Romániában és Kelet-Ausztriában levő külföldi német aktívákra.
10. A szovjet kormány nem tart igényt a szövetséges csapatok által Németországban zsákmányolt aranyra.

V

A NÉMET HADIFLOTTA ÉS KERESKEDELMI HAJÓK

A konferencia elvileg megegyezett a kapitulált német flotta és kereskedelmi hajók felhasználására és az azokkal való rendelkezésre vonatkozó intézkedéseket illetően. Úgy döntött, hogy a három kormány szakértőket nevez ki, akik közösen kidolgozzák az összehangolt elvek megvalósításának részletes terveit. Az ezt követő közös nyilatkozatot a három kormány megfelelő időben egyidejűleg teszi majd közzé.

VI

KÖNIGSBERG VÁROS ÉS KÖZVETLEN KÖRNYÉKE

A konferencia megvizsgálta a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy addig is, amíg a békés rendezés során végleges döntés nem születik a területi kérdésekben, a Szovjetunió nyugati határainak balti-tengeri szakasza a Danzigi-öböl keleti partján fekvő ponttól kelet felé – Braunsbergtől és Goldaptól északra – Litvánia, a Lengyel Köztársaság és Kelet-Poroszország határainak találkozásáig húzódjon.
A konferencia elvben elfogadta a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy adják át a Szovjetuniónak Königsberget és közvetlen környékét a fenti leírás szerint. A pontos határvonalat mindamellett szakértőknek kell megvizsgálniuk.
Az Egyesült Államok elnöke és Nagy-Britannia miniszterelnöke kijelentette, hogy a konferenciának ezt a javaslatát támogatni fogják a küszöbönálló békés rendezés során.

VII

A HÁBORÚS BŰNÖSÖKRŐL

A három kormány foglalkozott azokkal a tárgyalásokkal, amelyeket az utóbbi hetekben Londonban a brit, az amerikai, a szovjet és a francia képviselők folytattak, hogy megegyezés jöjjön létre az olyan háborús főbűnösök fölötti ítélkezés módszereit illetően, akiknek a bűncselekményei az 1943. októberi Moszkvai Nyilatkozat szerint nem valamely meghatározott földrajzi helyhez kapcsolódnak. A három kormány megerősíti azt a szándékát, hogy ezeket a bűnösöket egy hamarosan összeülő és igazságos bíróság elé állítsák. Azt remélik, hogy a londoni tárgyalásokat hamarosan ebből a célból kötött megállapodás koronázza majd, és nagyon fontosnak tartják, hogy minél előbb megkezdődjön e háborús főbűnösök pere. A vádlottak első névsorát ez év szeptember 1-e előtt közzéteszik.

VIII

AUSZTRIÁRÓL

A konferencia tanulmányozta a szovjet kormány javaslatát az ideiglenes osztrák kormány illetékességének egész Ausztriára való kiterjesztéséről.
A három kormány megegyezett abban, hogy készek tanulmányozni ezt a kérdést, miután a brit és az amerikai csapatok bevonultak Bécsbe.

IX

LENGYELORSZÁGRÓL

A konferencia megvizsgálta az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormányra és a Lengyelország nyugati határaira vonatkozó kérdéseket.
Az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormányra vonatkozólag a következő nyilatkozatban fogalmazta meg álláspontját:
A) Megelégedéssel vettük tudomásul a lengyelországi és a külföldi lengyelek képviselői között létrejött megegyezést, amely lehetővé tette, hogy a krími konferencia döntéseinek megfelelően megalakítsák az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormányt, amelyet a három hatalom elismert. Minthogy a brit kormány és az Egyesült Államok kormánya felvette a diplomáciai kapcsolatokat az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormánnyal, ennek következtében megszűnt a többé nem létező egykori londoni lengyel kormány elismerése.
Az Egyesült Államok kormánya és Nagy-Britannia kormánya megtették a szükséges intézkedéseket avégett, hogy megvédjék az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormánynak mint a lengyel állam elismert kormányának érdekeit a lengyel állam minden olyan vagyonát illetően, amely a területükön és ellenőrzésük alatt van, függetlenül e vagyon formájától.
Intézkedéseket foganatosítottak továbbá annak érdekében, hogy ez a vagyon valamilyen harmadik fél kezére ne kerülhessen. Az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormánynak minden lehetősége meglesz arra, hogy a szokásos jogi eljárás útján visszaszerezze a lengyel állam minden olyan vagyonát, amelyet esetleg törvénytelenül elidegenítettek.
A három kormány segítséget kíván nyújtani az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormánynak annak megkönnyítésében, hogy – mihelyt ez gyakorlatilag lehetséges – visszatérhessenek Lengyelországba mindazok a lengyelek, akik külföldön tartózkodnak és haza kívánnak térni, beleértve a lengyel fegyveres erők és a kereskedelmi flotta tagjait is. Elvárják, hogy a hazájukba visszatérő lengyeleknek megadják mindazokat a személyi és vagyoni jogokat, amelyek minden lengyel állampolgárt megilletnek.
A három hatalom figyelembe veszi, hogy az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormány a krími konferencia határozatainak megfelelően kész minél előbb az általános választójog alapján, titkos szavazással megtartani a szabad és minden megkötés nélküli választásokat, amelyekben minden demokratikus és antifasiszta pártnak joga lesz részt venni és jelölteket állítani, s kész lehetővé tenni a szövetséges sajtó képviselőinek, hogy teljesen szabadon tájékoztassák a világot a választások előtti és alatti lengyelországi események menetéről.
B) Lengyelország nyugati határaira vonatkozólag a következő egyezmény jött létre:
A krími konferencián a Lengyelországot illetően kötött megállapodás szerint a három kormányfő meghallgatta az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormány véleményét az északon és nyugaton Lengyelországnak átadandó területekről. A konferencia fogadta a Krajowa Rada Narodowa elnökét és az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormány tagjait, akik teljes mértékben kifejtették álláspontjukat. A három kormányfő megerősítette azt a véleményét, hogy Lengyelország nyugati határának végleges meghatározását a békekonferenciáig el kell halasztani.
A három kormányfő megegyezett abban, hogy Lengyelország nyugati határának végleges meghatározásáig azok az egykori német területek, amelyek a Balti-tengertől, SwinemündétőI valamivel nyugatabbra kezdődő és innen az Odera-folyó mentén a nyugati Neisse-folyó beömléséig, majd a nyugati Neisse mentén a csehszlovák határig húzódó vonaltól keletre fekszenek, beleértve Kelet-Poroszországnak azt a részét, amely nem került a berlini konferencia döntése alapján a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének igazgatása alá, és beleértve Danzig egykori szabad város területét is, a lengyel állam igazgatása alá helyezendők, és így nem tekintendők a németországi szovjet megszállási övezet részének.

X

A BÉKESZERZŐDÉSEK MEGKÖTÉSÉRŐL ÉS AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETÉBE VALÓ FELVÉTELRŐL

A konferencia úgy döntött, hogy a következő nyilatkozattal meghatározza egységes politikáját az európai háború győzelmes befejezése utáni tartós béke feltételeinek mielőbbi megteremtése céljából:
A három kormány kívánatosnak tartja, hogy Olaszország, Bulgária, Finnország, Magyarország és Románia rendezetlen helyzetének a békeszerződések megkötésével véget vessenek. Bizonyosak abban, hogy a többi érdekelt szövetséges kormány is egyetért álláspontjukkal.
A maga részéről a három kormány az olaszországi békeszerződés előkészítését mint elsőrendű feladatot belevette azok közé a sürgős és fontos feladatok közé, amelyeket a Külügyminiszterek Tanácsának meg kell tárgyalnia. Olaszország a tengelyhatalmak közül elsőként szakított Németországgal és érdemlegesen hozzájárult annak leveréséhez, most pedig csatlakozott a szövetségesekhez a Japán elleni harcban. Olaszország maga rázta le a fasiszta rezsimet, és jelentős lépéseket tett a demokratikus közigazgatás és intézmények helyreállítása útján. Az elismert demokratikus olasz kormánnyal való ilyen békeszerződés megkötése lehetővé teszi a három kormánynak, hogy óhajuknak megfelelően támogassák Olaszország kérelmét az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai sorába való felvétel iránt.
A három kormány úgyszintén a Külügyminiszterek Tanácsának feladatává teszi, hogy készítse elő a békeszerzddéseket Bulgária, Finnország, Magyarország és Románia számára. A békeszerződések megkötése ezen államok elismert demokratikus kormányaival módot nyújt a három kormánynak arra is, hogy támogassák kérelmüket az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai sorába való felvétel iránt. A három kormány, külön-külön, kész a legközelebbi jövőben az akkori viszonyok szem előtt tartásával megvizsgálni, hogyan tudná a lehetőségekhez képest felvenni a diplomáciai kapcsolatokat Finnországgal, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal, még a velük való békeszerződés megkötése előtt.
A három kormány nem kételkedik abban, hogy az európai háború befejezésének eredményeképpen megváltozott körülmények között a szövetséges sajtó képviselői teljesen szabadon tájékoztathatják majd a világot a romániai, bulgáriai, magyarszági [sic!] és finnországi eseményekről.
Ami más államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét illeti, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 4. cikkelye megállapítja:
„1. Az Egyesült Nemzetek tagja lehet minden más békeszerető állam, amely a jelen Alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalja, és a szervezet megítélése szerint e kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó.
2. Államoknak az Egyesült Nemzetek tagjai közé való felvétele a Biztonsági Tanács ajánlására a közgyűlés határozatával történik.”
A három kormány a maga részéről támogatni fogja azoknak az államoknak a tagfelvételi kérelmét, amelyek a háborúban semlegesek maradtak, és a fenti feltételeknek megfelelnek.
A három kormány ugyanakkor kötelességének tartja leszögezni, hogy a maga részéről nem fogja támogatni a jelenlegi spanyol kormány tagfelvételi kérelmét, mivel az a tengelyhatalmak támogatásával alakult, és keletkezése, jellege, tevékenysége és az agresszor államokkal való szoros kapcsolata folytán nem rendelkezik a tagsághoz szükséges tulajdonságokkal.

XI

A GYÁMSÁG ALATT ÁLLÓ TERÜLETEKRŐL

A konferencia megtárgyalta a szovjet kormány javaslatát a gyámság alatt álló területekrol, ahogy ezeket a krími konferencia határozata és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya definiálta.
Véleménycsere után úgy döntöttek, hogy a volt olasz gyarmatterületek kérdése olyan kérdés, amelyet az olaszországi békeszerződés előkészítése kapcsán kell megoldani, s hogy az olasz gyarmatterületek kérdését szeptemberben a Külügyminiszterek Tanácsa vizsgálja majd meg.

XII

A ROMÁNIAI, A BULGÁRIAI ÉS A MAGYARORSZÁGI SZÖVETSÉGES ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG MUNKARENDJÉNEK FELÜLVIZSGÁLÁSÁRÓL

A három kormány tudomásul vette, hogy a romániai, a bulgáriai és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságban a szovjet képviselők az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat képviselő kollégáiknak olyan javaslatokat nyújtottak át, amelyek az európai hadi cselekmények befejeződésére való tekintettel az Ellenőrző Bizottságok munkájának javítását célozzák.
A három kormány megegyezett abban, hogy felülvizsgálják az ezekben az országokban működő Szövetséges Ellenőrző Bizottságok munkarendjét, figyelembe véve annak a három kormánynak az érdekeit és felelősségét, amelyek közösen szabták meg az illető országok fegyverszüneti feltételeit, és alapul véve az összeegyeztetett javaslatokat.

XIII

A NÉMET LAKOSSÁG RENDEZETT ÁTTELEPÍTÉSE

A konferencia a következő megállapodásra jutott a németeknek Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról való kitelepítését illetően:
A három kormány, miután megvizsgálta a kérdés minden oldalát, elismeri, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságot vagy annak egy részét át kell telepíteni Németországba. Egyetértenek abban, hogy mindenfajta áttelepítésnek, amelyre ténylegesen sor kerül, szervezetten és humánus módon kell végbemennie. Mivel nagy számú németnek Németországba való érkezése növeli a megszálló hatóságokra amúgy is nehezedő terheket, a három kormány úgy véli, hogy mindenekelőtt a németországi Ellenőrző Tanácsnak kell tanulmányoznia ezt a problémát, különös figyelemmel arra, hogy ezeket a németeket arányosan osszák el valamennyi megszállási övezet között. Az Ellenőrző Tanácsban működő képviselőiknek azt az utasítást adják, hogy lehetőleg minél előbb tájékoztassák kormányukat arról, hogy az említett lakosság milyen számban érkezett máris Németországba Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról, s hogy tegyenek javaslatot arra, mikor és milyen ütemben folytatódjék a továbbiakban a lakosság áttelepítése, figyelembe véve a Németországban fennálló helyzetet.
Ezzel egyidejűleg a csehszlovák kormányt, a lengyel ideiglenes kormányt és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságot tájékoztatják majd a fentiekről, és azt javasolják nekik, hogy tartózkodjanak a német lakosság további kiutasításától, amíg az illető kormányok meg nem vizsgálják az Ellenőrző Tanácsban részt vevő képviselőik jelentését.

XIV

KATONAI KÉRDÉSEKBEN FOLYTATOTT TÁRGYALÁSOK

A konferencia idején a három kormány vezérkari főnökei tárgyalásokat folytattak mindannyiukat érdeklő katonai kérdésekről.

XV

A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia részéről a konferencián részt vevő küldöttségek névsora.


I. Sztálin
Harry Truman
C. R. Attlee

Forrás : Teherán, Jalta, Potsdam, 399-419. p.


Potsdam => A potsdami konferencia

Vissza Hadtörténeti Gyûjtemény Vissza Második világháború Vissza Dokumentumok