A 70-es évek közepétõl indult útjára egy könyvsorozat, amelynek a sorozatcíme a Gyorsuló idõ volt. A cím a huszadik század utolsó harmadának felgyorsult tudományos, kulturális és társadalmi aktivitására kivánt utalni. Ma elnézõ mosollyal emlékezünk mind a címre, mind azokra az idõkre. Hiszen ha akkor gyorsult az idõ, ma a rohanás, száguldás is enyhe kifejezés mindennapjainkra. A száguldásnak elvileg együtt kellene járnia a gyorsabb és több megismeréssel. Ehelyett számtalanszor a rohanó vonatból kinézés effektusa ér bennünket. A rohanó táj egy idõ után nem más lesz és sok elemû, hanem monoton. Ilyenkor kell szemet becsukni, s értékekre emlékezve energiával feltöltõdni.

Az egyetemi élet száguldó mindennapjai monotonitásának megszakítására, a csöndes emlékezésre, és energiával való feltöltõdésre alkalmat adónak gondoljuk azt a kiállítás sorozatot, amely Egyetemünk korábban élt kiemelkedõ tudósainak életmûvét törekszik, ha néha utalásszerûen is, de bemutatni. Miközben tisztelgünk emlékük elõtt, néhány percre minden mást háttérbe szorít az a meggyõzõdésünk, hogy az Egyetem leglényegesebb alkotó eleme a tudományát gazdagító és azt átadni is képes tudós tanár.

ApáthyIstván
Kerényi Károly
Kováts Ferenc
Surányi-Unger Tivadar
Wittman Tibor