1. kötet - A kunok betelepülése . . .

Vágó Pál

VII. A kunok betelepülése és a puszták iránt való viszály.

IV. Béla király midőn a kunokat az országba befogadta s a Duna-Tisza közén, úgy a Kőrös, Maros és Temes folyók mentén betelepítette, a jövevények itt jó ideig sátorok alatt tanyáztak s ép úgy nomád életet éltek (1), miként a honfoglaló magyarok, kik annak idején Szegeden bár letelepültek, de azért igen sokáig a város körül elterülő pusztaságokon tanyázgattak s jószágaikkal együtt nomád módra barangoltak.

Ugyanazon pusztákat, melyeket annak idején a szegedi gazdák járattak, melyeket mintegy birtokba véve magukénak tartottak s melyeknek határaik sem voltak, most a jövevény kunok kezdték birtokolni, kik a szegediek szabad tanyázását némileg korlátolták. Valószínű, hogy a két fél közt már kezdetben villongások támadtak. Olykor a szegediek egész Beneszállásáig felhatoltak (2), viszont a kunok egész Szegedig lehúzódtak. Mint fentebb is láttuk, Kun László király alatt, ki szerelmi kalandoktól vezéreltetve sűrűn időzött Szegeden, a kun szállások egész a városig elnyúltak s a kunok Szeged határába is behatoltak. Ez állapotokból sajátlagos birtoklási viszony fejlett ki. Hosszas, százados gyakorlat alapján a szegedieknek a kunokkal közös legeltetési és használati joga (cousus) közérvényű lett s ebben a kunok is mintegy megnyugodtak. A kunok pedig a szegediekkel való gyakori érintkezésnél fogva a várossal bizonyos kapcsolatba és közösségbe keveredtek. Igénybe vették a hatóság jogvédelmét és a polgárokat megillető községi jogokat és kedvezményeket. Mind számosabban a szállásolással felhagyva, polgárisultak és a városba költöztek.

Hogy mily tömegesen települtek le a kunok Szegeden, megítélhetjük az 1522. évi egyházi tizedlajstromból is (3), melyből kitetszik, hogy az egyik útcza, mely 31 házból állt, "kun-utcza" elnevezést nyert. A lakosok soraiban 26-szor fordul elő a Kun családi név. De ezentúl még igen sok más családi névben a kun eredet világosan felismerhető (4). Hisz a többi közt a hírneves Kis István is kun eredetű volt (5). Hogy a kunok olykor mint városi polgárok szerepeltek, kitűnik

1) Fejér: Cod. Dipl. T. V. vol. 2. 514. l. Kun László kir. 1279. évi adománylevele.

2) Oklevéltár XL. sz. a.

3) Oklevéltár LXI. sz. a.

4) Szeged népének két különböző faji jellege, ethnographiaí és ethnologiai különbözősége, a kunok nagyobb mérvű betelepülése következtében állt elő. Alsóváros népe a kunokkal keveredett össze, innen a nagy eltérés felsőváros népétől.

5) Scaritca Matheus: Stephani Szegedini vita. Lásd Szegedi: Theologiae sincerae loci commune. Bazel, 1608. előszavánál.

egy 1355. évi oklevélből, hol Ivánka fiai, Tamás és János, asszonyfalvai (Asszonyszállása) polgároknak mondatnak (cives de Azonfolva), míg ellenben ugyanezen oklevél Egyed és Péter, szeged-alsóvárosi gazdáknak (hospites de inferiori Zegedino) neveztetnek (1). Asszonyszállása a mai Mérges puszta környékén volt (2), azelőtt kun puszta, utóbb a kunoknak a szegediekkel való érintkezése következtében mint Szegedhez tartozó birtokrész fordul elő.

A kunoknak nagyobb arányú szegedi letelepülését még az is bizonyítja, hogy a város titkos levéltárában számos oly kiváltságlevél és kiadvány maradt fenn, melyek a kunok részére adattak ki s melyek a kunok betelepülése alkalmával lőnek a város hatóságának átszolgáltatva. Miként a brassói szászok a városba letelepült nemesektől beszedték adomány- vagy czímeres leveleiket, úgy járt el Szeged város bírája is a kunokkal szemben, nehogy azok külön rendiséget képezzenek. Szóval a város hatósága a jövevényektől azt kívánta, hogy a többi kunokkal való közösséget megszakítva, magukat a polgári jogrendnek teljesen alávessék.

A város titkos levéltárában fennmaradt Zsigmond királynak 1436. évi azon kiadványa, mely által Kun Gergely, továbbá Miklós, Ágoston, Márk és Tamás, Orgovány-szállási kapitányok, a király által ezen tisztségükben megerősíttettek (3). Ugyanezen évről Zsigmond királynak azon oklevele is fennmaradt, amelynél fogva Csertő Bálint törtélszállási, bocsaszállási és kömpöczszállási kun-kapitányi tisztségében megerősíttetett (4). Ez oklevélnek Mátyás király által 1469-ben eszközölt átírata is fennmaradt, mi arra enged következtetni, hogy a törtél-, bocsa- és kömpöczszállási kunoknak Szegedre való betelepülése csak ez év után történhetett (5). Fennmaradt Both László és Domokos halasszéki kun kapitányok részére Mátyás király által 1473-ban kiadott azon engedély is, amelynél fogva feljogosíttattak, hogy a háború és pestis következtében elnéptelenedett Csólyosszállása, Fejértó, Majos- és Kömpöcz-szállása, úgy más, a halasi székhez tartozó kun pusztákat benépesíthessék (6). A kun puszták tehát Mátyás király idejében csaknem lakatlanok, néptelenek voltak. A kun lakosság ekkor már vagy a városokba telepedett le, vagy pedig a gyakori pestiseknél fogva kipusztult.

Még több ily kun érdekű oklevél is volt a város levéltárában, melyek a kunoknak szegedi településére és a kun puszták birtok-

1) Anjoukori Okmánytár. Budapest, 1891. VI. k. 383. l.

2) Gyárfás István: A jászkunok története. Szolnok, 1883. III. 276.

3) Oklevéltár XXII. sz. a.

4) Oklevéltár XXIII. sz. a.

5) Oklevéltár XXXIX. sz. a. 6)

Oklevéltár XLII. sz. a.

viszonyaira nézve rendkívül becses adalékot szolgáltathattak volna. De ezeket Siskovits András városi tanácsnok 1717. évben a város levéltárából kivette, talán a kunok kezeihez szolgáltatta, de azok ismeretlenek vagy megsemmisültek (1).

A kunoknak Szegedre történt betelepülése azonban még több jogczímet nyújtott a városnak arra nézve, hogy a kun puszták haszonvételi jogát tovább is gyakarolhassa. A puszták szabad legeltetési joga most már nemcsak a coususnál fogva, hanem azért is megillette a szegedieket, mert a kunok egy része szegedi, városi polgár lett.

Így történt azután a többi közt, hogy Sasülés kun puszta, (Pusztaszer mellett) mint Szeged város kizárólagos tulajdona, különösen 1472-ben, a város határterületébe tartozónak ismertetett (2). Asszonyszállása sem tekintetett többé kun pusztának. Mert e birtokra nézve Szegény János (Myzer), Szeged város bírája és Beneszállásán lakó Kun Ábrahám, maguknak álúton adományozást eszközöltek ki (3). E fölött Szeged polgársága ütközött meg leginkább s a bírónak ezen kijátszó eljárása miatt a királynál panaszt emelt. Mátyás király ennélfogva 1462-ben a Szegény János és Kun Antal részére történt adományozást érvénytelennek nyilvánította s Asszonyszállás pusztát egészen és kizárólag a város közönségének adományozta, azon hűséges szolgálatok jutalmául, melyet a szegediek neki és boldogult atyjának, különféle alkalmakkor és helyeken teljesítettek. A király ekkor azt is kimondta, hogy Asszonyszállásán ezentúl kunok nem tartózkodhatnak (4). Ez adománylevelet a király 1469-ben átírta, megerősítette s a város használatára újra kiadta (5). Egy másik, 1465. évi kiadványában ellenben a városnak Asszonyszállása pusztához való jogát annyiban korlátolta, hogy a kunok legeltetési jogát ott továbbra is megengedte; de viszont a szegedieknek a Duna-Tisza közén fekvő összes kun pusztákon való legeltetési jogát örök időkre biztosította annál fogva, mert ez a régi királyok idejében is gyakorlatban volt (6).

Utóbb, 1473. évben kelt adománylevélben Mátyás király elrendelte, hogy a Duna-Tisza közén fekvő összes pusztákat, amelyek

1) Szeged város tanácsi jegyzőkönyve, 1717. év 26. és 45. lap s a kun puszták perére vonatkozó iratok. A város legújabb szervezetében nagy jelentőségre emelkedett külterületi közigazgatási intézmény, - a tanyai kapitányság - mely mint tiszteletbeli és bizalmi állás már a mult században is fennállott, voltakép a régi kun kapitányságoknak emlékezetén alapul.

2) Hornyik: Kecskemét város története. I. k. 214. l. - Gyárfás J.: A jász-kunok története: Szolnok, 1883. III. k. 671-72.

3) Szegény János a bíróságot 1458. évben viselte. Lásd: Oklevéltár XXXI. sz. a 4) Okleveltár XXXIV. sz. a.

5) Oklevéltár XL. sz. a.

6) Oklevéltár XXXVII. sz. a.

"homok"-nak neveztetnek, a szegediek a kunokkal együtt ezentúl is közösen élvezzék és azonképen bírják, amint azt ősidőktől fogva eddig is birták (1).

Az "igazságos" király halála után a kunok mind több bátorságot nyerve, a szegedieket egyre szorították, utóbb már a város kizárólagos birtokaiba is behatolva, azokat bitorolni kezdették. A határsértések, villongások egyre szaporodtak, úgy hogy a város követei az 1514. évi budai (2) s az 1518. évi bácsi országgyűléseken e miatt érzékenyen panaszkodtak. Ez utóbbi gyűlés végzéseinek 32. czikkelye szerint, a rendek orvoslatkép el is határozták, hogy "ő királyi felsége a jász-kunok és Szeged város, úgy több más nemesek közt a határokat - mint már többször kérve volt - mielőbb állíttassa helyre." - E határozatnak azonban semmi foganatja sem lett, mert a következő évben ugyancsak Bácson tartott országgyűlésnek hasonlókép 32. czikkelyében, a fentebbi rendelkezés szóról-szóra előfordul (3).

Az 1520. év folyamán a határigazításokat a nádor, mint egyúttal a kunok főkapitánya, mégis végrehajtotta. De a kunok ez intézkedést magukra nézve sérelmesnek tartották s a határokat széthányva, foglalásaikat fegyveres erővel folytatták. E fölött a rendek az 1521. évben Budán tartott országgyűlésen felháborodtak s a végzések és czikkelyek 64. száma szerint, a királyi tekintélynek megsértése miatt, szigorú megtorlást rendeltek és a széthányt határoknak helyreállítását követelték (4). De ezen törvénynek sem lett foganatja, mert az 1523. évi budai végzések 51. és az 1525. évi első rákosi végzések 8-ik (5), valamint az ugyanaz évi második rákosi végzések 41. czikke alatt (6) a kunok elleni sérelem orvoslása folytonosan sürgettetett.

A mohácsi gyászesemény után bekövetkezett szomorú korszak alatt a birtokviszonyok rendezésére gondolni sem lehetett. A törökök kiűzése után pedig a város sérelmei egészen új alakban merültek fel, miről annak helyén részletesen szólunk.

1) Oklevéltár XLIII. sz. a.

2) Corpus Juris Hungarici 1514. VII. 54.

3) Kovachich: Silloge decretorum comitialium. Pest, 1818. I. k. 263. és 287. l.

4) Kovachich i. m. 323. l.

5) Kovachich i. m. 345. és 352. l.

6) Corpus iuris Hungarici, Decr. VII. Ludov. II.

előző | tartalom | következő