Vágó Pál


Reizner és műve  |  1. kötet  |  2. kötet  |  3. kötet  |  4. kötet  |  keresés

68

VIII. Szeged és a Hunyadiak.

Feltűnő az a rendkívüli ragaszkodás, melyet a szegediek a Hunyadi-ház iránt minden időben s körülmények közt tanusítottak. Midőn Hunyadi az ország nagyjaitól elhagyatva, azok kárörvendezése közt vívta a haza megmentésére irányuló dicső küzdelmeit: akkor a nagy hőst hadi vállalatában úgyszólván csak a rajongó barát, Capistrano János és Szeged népe s vidéke támogatta. Belgrád megmentése és felszabadítása, a magyar hadi dicsőségnek legfénylőbb sugara Szeged nevét, a szegedi polgárság lelkesedését és hazaszeretetét aranyozza meg. Később is a szegediek Mátyás király minden hadi vállalatában részt vettek s a nemzeti királyság főtámaszai valának, amint ezt az igazságos király több levelében örök emlékezetűleg feljegyezte (1).

De viszont páratlanok azon kegyelmek is, melyekkel Hunyadi János kormányzó s még inkább Mátyás király Szeged polgárait elhalmozták, hogy a város nagyságát s jólétét emeljék. Azon kedvezmények s kiváltságok, melyekkel a Hunyadi-ház Szeged polgárságát kitüntette, sokkal bensőbb természetűek, semmint hogy azokat a vett jókért való egyszerű jutalmazás tényének tekinthetnők. A kölcsönös ragaszkodásnak valamely mélyebben rejlő alapjának kelle lenni s nem tévedünk, ha ezt azon vérségi kötelékből származónak ítéljük, mely kötelék a Hunyadiak és Szilágyiak, úgy Szeged város polgárai közt fennforgott.

Miként Rákóczi szabadságharcza idején, a szegediek feltűnő számú csapatai ép annálfogva jelentkeztek vak Bottyán seregében, mert a kurucz generálissal a szegediek atyafiságot és sógorságot tartottak: úgy a Hunyadi-ház iránt való kiváló ragaszkodás oka is abban rejlik, hogy Szeged polgárai közül azok, kiknek a népre hatásuk volt, a Hunyadiakkal közel rokonságban voltak. Szeged polgárai 1458. évi január hó 23-án, midőn Szilágyi Mihály zászlói alatt, a Duna jégpánczélján Mátyást királyul kikiáltották: a nemzet jövő reményét úgy tekintették, mint vérükből való vért, ki közülök emelkedett a magasra, ki hős atyja oldalán mint gyermek s mint serdülő ifjú szegedi rokonainál gyakorta időzött s a polgársággal bizalmasan érintkezett.

A gazdálkodás és űzérkedés által a város polgársága egy bizonyos jólétnek, bőségnek örvendett, mely többeket némi pompa és fény kifejtésére ösztönzött. Ezek kényelmesebb és csinosabb házakat, sőt palotákat emeltek, melyek a jólét és vagyon külső hirdetői voltak. Mátyás király a város gyarapodására szolgáló adományait részben

1) Az 1462. aug. 17-én kelt kiadvány (Lásd: Oklevéltár XXXIV. sz. a.) arra enged következtetni, hogy a város állandó katonai csapatokat tartott s azok ellátásáról maga gondoskodott.


69

azért is osztogatta, hogy a lakosság kényelmesebb és díszesebb építkezésre méginkább ösztönöztessék (1).

De a jólét és fényűzés daczára is, Szeged minden időben demokratikus polgárváros maradt. Szülöttei közül az egyházi és világi közszolgálat terén bár többen magas állásokra emelkedtek, de azért polgári származásukra és rendiségükre, mely jólétet és szabadságot biztosított, mindenkoron büszkék maradtak. A vagyonos és előkelő szegedi polgár a főurak köréből nem volt kizárva. Mindenütt szívesen fogadták őket, s többen a hatalmas olygarchák családaiba is beházasodtak. Így a többi közt Lelei Pál feleségének, Kürtösi Dorottya asszonynak rokoni összeköttetéseinél fogva a Héderváryakkal, a szekcsői Herczegekkel, a Szécheniekkel, Bewi-ekkel, a laki Thúz-okkal voltak atyafiságos viszonyban (2). Ily előkelő polgárcsalád volt a Szegedi familia is, melynek egyik tagja, István, 1479-ben Csongrád vármegye főispánja volt. Egészen Mátyás király szellemében kormányozta megyéjét, s ép ezért utóbb állásáról lemondani kényszerült, de zászlós úr létére is megmaradt szegedi polgárnak (3). Ilyen polgárcsalád volt még a Szilágyi-család, a horogszegi Szilágyiaknak szegedi ága.

A Szilágyiak egy eredetűek a Garázdákkal, akiknek nemzetségéből származott Janus Pannonius és amely nemzetségből eredt a Teleky-család is (4). Zsigmond király 1407. évben, keresztúri Garázda Miklósnak és rokona Szilágyi Lászlónak, Zrebernek (Zvornik) vára hősi védelmeért, Balásfalva és Szentimre erdélyi, úgy más Bihar- és Hevesmegyei birtokokat adott jutalmúl. Az adományosok e javakat a következő évben elcserélték Horogszegért és más körülötte fekvő jószágokért, melyek a mai Torontál-Komlós helység határában feküdtek. Ez alkalommal a király az adományt Szilágyi László atyjára Miklósra, ennek öt fiára, úgy atyja testvérére Gergelyre s ennek örököseire is kiterjesztette (5). 1408-ban tehát a Szilágyi-családnak 8 férfitagja volt, nem számítva Gergely leszármazóit. Szilágyi László később Bács vármegye főispánja lett s Bellényi Katalin nejétől származott gyermekei voltak: Mihály, a későbbi kormányzó; László, belgrádi várnagy; Ozvald; Erzsébet, Hunyadiné; Zsófia, Gerébné és Orsolya, Désháziné (6). László öt testvérének, valamint nagybátyjának Gergelynek, úgy Szilágyi Mihály testvéreinek, Lászlónak és Ozvaldnak leszármazóit eddig nem ismerjük.

1) Oklevéltár XXXIV. sz.

2) Wenczel G.: A Hédervári Ferencz jószágai fölötti per 1523-ban. (Magyar történelmi tár. Pest, 1859. VI. k. 64. l.)

3) Zsilinszky: Csongrád vármegye főispánjai. (Századok, 1891. 658. lap.)

4) Turul: 1894. évf. 9. lap.

5) Fejér: Cod. Dipl. X. k. IV. r. 609. és 654. l.

6) Nagy Iván: Magyarország családai. Pest, 1863. X. k. 708. lap.


70

Az alábbiakból kétségtelen, hogy ezek leszármazói Szegedre költöztek s itt, mint a horogszegi Szilágyi nemzetség tagjai, polgárokúl éltek. A csanádi káptalan által 1450. évben Szeged városának a titeli káptalan ellen fennforgó perében kihallgatott tanuk közt ugyanis ott szerepel Szilágyi Antal szegedi lakos (1), kiről ezúttal még meg nem állapíthatjuk, hogy kinek a leszármazottja, de az alábbiaknál fogva ez is a horogszegi Szilágyiakból való volt. De ezenkívül Szeged város szabadalmi levelei között előforduló 1464., 1471., 1474., 1475., 1478. és 1481. évi kiadványokban, tehát 15 évi időszakról Szilágyi László szegedi főbíró szereplésére akadunk, kiről határozottan mondva van, hogy Ozvald fia, s ez Ozvald más nem lehetett, mint Szilágyi Mihály kormányzó és Hunyadi Jánosné testvére (2).

Ez oklevelekben Szilágyi László nemesi előneve megemlítve ugyan nincs, egyszerűen "circumspectus"-nak czímeztetik, mi a polgárrendiségre utal. De mint egyúttal városi polgárnak, a város részére szóló kiadványokban nemesi előneve és joga annál kevésbé szerepelhetett, mert a szabad királyi városokban a nemeseknek is csak a polgárság czímén voltak jogelőnyeik. Szilágyi László tehát, bár circumspectusnak czímeztetett, azért lehetett egyúttal "horogszegi" nemes is.

Mátyás királynak 1478. évi ápril. 2-án kelt kiadványa (3) különben azon tekintetből is nevezetes, hogy ugyanazon időben, midőn az Ozvaldtól származó Szilágyi László volt a város főbírája, ugyanakkor egy másik Szilágyi László is volt Szegeden, valószínűleg a főbíró unokatestvére, ki azonban mint polgár és nemes (nobilis et circumspectus) szerepel, mert ekkor Csongrád vármegyének főispánja volt. Hogy ez a másik Szilágyi László, az 1408. évben szereplő 8 Szilágyi közül melyiknek a leszármazottja, azt egyelőre kimutatni nem lehet.

Azt sem tudjuk, hogy e két Szilágyi László közül melyiké volt az a palota, amelyről a mohácsi vész után való események során szó leszen. Annyi bizonyos, hogy az 1497. évben, az egyik Szilágyi László már nem élt, mert ennek özvegye, Ilona asszony (honesta domina Elena, relicta condam Ladislai Zylagy de Zegedino) váradi, nemkülönben szegedi három kőházát, melyek közül az egyik a szt. Péter temploma előtt állt, valamint ugyanitt egy mészárszékét s végül Pécsett levő házát és szőlőjét árulgatta (4). Már ezen egy körülmény, különösen a nagyváradi ház birtoka azt igazolja, hogy ez a Szilágyi a horogszegiekkel osztályos atyafi volt; hisz ezeknek első szerzeményei Bihar

1) Oklevéltár XXVI. sz. a.

2) Oklevéltár XXXV., XXXVI, XLI, XLIV., XLV., XLVII., XLVIII. sz. a. Mint Ozvald fia, a három első és legutolsó oklevélben említtetik.

3) Oklevéltár XLVII. sz. a.

4) Hazai okmánytár V. k. 388. l.


71

vármegyében voltak, a váradi ház tehát a nagyapa - Szilágyi László (1407-ben) - öröksége czímén szállt át az unokára, a hasonnevű Lászlóra.

Mindezeken túl ott van még az 1522. évi egyházi tizedlajstrom, hol a "horogszegi" név kétszer is előfordul (1), mi hasonlókép arra utal, hogy a szegedi Szilágyiak horogszegi eredetűek voltak.

A Szilágyiak és Hunyadiak szegedi rokonságánál fogva. Szeged népe a Hunyadi-ház dicsőségét, hatalmi növekvését a város emelkedésévei kapcsolatban állónak találta s ép ezért a Hunyadiak minden vállalatát teljes erejéből támogatta. A Hunyadiak viszont jól ismerték és tudták, hogy Szeged népében mily erő rejlik s azt a nemzeti ügy szolgálatában minő eredményekkel lehet felhasználni. Azért a szegediekkel való összeköttetést mindenképen ápolták s a város és a lakosság jólétének emelésére minden lehetőt megtettek.

Mátyás király Szeged város részére 1462. évben kiadott egyik oklevelében a következő nagyjelentőségű szavakkal méltányolja Szeged fontosságát, felvirulásának köztekintetekből való kívánatosságát és a város népe által az ő családja irányában teljesített soknemű szolgálatokat: "mivel a királyok dicsősége a népek sokaságából s az országok dísze és ereje a városok gazdagságából és bőségéből áll, illő tehát, hogy a fejedelmek a népeket megtartsák és a városokat nagyobbítsák és pártolják, amelyekből a királyoknak s országoknak igérkező hasznuk származik, hogy ezáltal mind a fejedelmek gondviselése dicsértessék, mind pedig a népeknek és városoknak álladalma hasznot és gyarapodást nyerjen. Ugyanazért kedves emlékezettel fontolgattuk azon sokféle szolgálatokat, melyeket a mi Szeged városunk és az ő polgárai, a mi elődeinknek, Magyarország királyainak, az országnak, az ő szent koronájának és felséges fejedelem, Hunyadi János beszterczei gróf úrnak, úgyis mint Magyarország kormányzójának, a mi igen kedves atyánknak és végre a mi felségünknek sokszorosan tettek" - - (2).

Egy másik, 1473. évben ugyancsak Szeged város részére kiadott oklevelében ismét a következőkép örökíti meg Szeged népének különféle hadi vállalatokban kifejtett sikeres szolgálatait: "tekintetbe vévén a mi híveinknek, Szeged városa értelmes és gondos polgárainak és az egész közönségnek azon hív szolgálatait, melyeket korábban Magyarországunk szent koronája, úgyszinte később a mi felségünk irányában - különféle helyeken és időkben, - sokféleképen tanúsítottak és teljesítettek" - - (3).

Ezen kijelentések nem pusztán közönséges oklevél-formákúl, hanem az igazságos királynak állambölcsesége és Szeged népe iránt való hálanyilatkozataiúl tekintendők.

1) Oklevéltár LXI. sz. a.

2) Oklevéltár XXXIV. sz. a.

3) Oklevéltár XLIII. sz. a.


72

A Szilágyiak és Hunyadiak a szegediekkel való kedvező összeköttetésnél fogva tehát arra törekedtek, hogy a város népére való befolyásukat mindenkép biztosítsák. Szeged közelében birtokokat szereztek, nehogy a Gara család, mely a Szegeddel szomszédos Dorosmának volt földesura, a Hunyadiak szegedi összeköttetéseit ellensúlyozza. A Szilágyiaknak a többi közt Bácsmegyében, Györgyén (a mai Csantavér körül), továbbá Szöllősön, Horogszegen, Hollósvárott és Hegyesen (a mai Nákófalva és Tiszahegyes környékén) voltak birtokaik (1). Hunyadi János birta Csongrádot, Csomorkányt, Sámsont, Kútast (2), melyeken túl 1450. évben megszerezte Hód és Vásárhelyt is (3), hogy Szegeddel még közelebbi érintkezésbe jöhessen s így az Alföld népének erejét magának biztosítsa. Mátyás király fiának, Corvin János herczegnek adományozta Szeged várát, hogy ezúton a szegediekkel még közelebbi összeköttetésben maradva, ezeknek hűsége és támogatása által trónöröklési igényét biztosítsa (4). Hogy mily súlyt helyezett Mátyás király Szeged népére, kitűnik abból is, hogy a bíróválasztások módja iránt 1486. évben kiadott rendeletében azt követelte, hogy a város újonan választandó bírája a királyi udvarnál minden évben megjelenni, bemutatkozni s neki hűség-esküt tenni tartozzék (5). Ez úton is a király Szeged népét még közvetlenebbül igyekezett magának lekötni.

A szegediek támogatása híján Hunyadi aligha képes azon sikereket kivívni, amelyek által európai hírű dicsőséget aratott. Szegeden gyűjtötte mindenkor hadait, itt értették meg legjobban a hazaszeretetre és áldozatkészségre gyújtó szavát. Nemcsak a kiváló földrajzi helyzetnél, hanem a nép harczi és kalandvágyainál fogva is Szeged látszott azon legalkalmasabb helynek, ahonnan a törökök elleni hadi vállalatokat mindenkoron a legsikeresebben lehet megindítani. Mint láttuk, Szeged már Zsigmond idejében állandó hadi központ volt, hol az ország védelmét illető több rendbeli tanácskozmányok tartattak s hadak gyülekeztek. Albert király is 1439-ben Szegednél gyűjtötte össze a sereget. Az ő halála után Hunyadi buzgólkodott kiválólag a törökök erejének megtörésén. A hadviselésre saját javaiból 64 ezer aranyat fordított s az 1443. év folyamán Bulgáriában diadalra-diadalt aratott. A következő évben folytatni kívánta műveleteit s 1444. év tavaszán Szegeden már nagyban gyűjtötte a harczosokat (6), midőn váratlanúl Murad szultánnak békét kérő, 100 tagú fényes küldöttsége jelent meg előtte. Hunyadi a

1) Csánky D.: Magyarország történelmi földrajza. Budapest, 1890. I. k. 687.l.

2) U. o. 685. és 710. l.

3) Teleki: A Hunyadiak kora. X. k. 248-256. és 259-262. l.

4) Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János. Budapest, 1894. 290. és 311. l.

5) Oklevéltár LIII. sz. a.

6) Horváth Mih.: Magyarország történelme. Budapest, 1871. II. k. 557. és 564. lap.


73

követeket Szegedre útasította, hova időközben az országtanács is egybehívatott, hova Ulászló király a főuraknak, ezeknek és a királyi banderiumoknak, úgy keresztes seregeknek kíséretében, 1444. évi július hó végén meg is érkezett (1). Itt volt már Brankovics György, Szerbia fejedelme, Caesarini Julián bibornok, a pápa követe, kik a békekötés kérdésében különféle irányban igyekeztek a királyi tanácsra hatást kifejteni.

A török békeföltételek oly méltányosak és kielégítők voltak, hogy a hadjárat folytatása szinte feleslegesnek látszott, sőt Frigyes császár ellenséges érzelmei és mozgalmai, úgy más körülmények is felettébb kívánatossá tevék, hogy az ország ereje kiméltessék. Hasztalan volt Julián erőlködése, a királyi tanács a békeföltételek elfogadását javasolta.

Ulászló király augusztus 1-én, vasas szent Péter napján a békekötés pontjait ennélfogva megerősítette s az egyik templom kerítésén belül levő térségen az evangeliumra, a török követség pedig a koránra esküt tett, hogy a 10 évre szóló békeszerződést és annak minden pontját szentül megtartják.

A török követség ezzel távozott, a királyi tanács pedig Szegeden tovább folytatta üléseit. Júlián bibornok időközben Rómából és Konstantinápolyból oly értesüléseket nyervén, hogy a törökök helyzete rendkívül szorongatott s hogy a hatalmak készséggel támogatják Magyarországnak a törökök elleni és a törököknek Európából való kiűzését előmozdító vállalatát, a királyi tanácsban az ügyet újra szóba hozza s fényes szónoklata által a királyt és a tanácsot a béke megszegésére ösztönözte. Elhitette azt, hogy az esküvel erősített békeszerződés már alapjában érvénytelen (2). A bíbornok czélt ért s Ulászló király négy nap mulva, aug. 4-én kelt ünnepélyes kiadványában a törökök ellen folytatandó hadjáratot kihirdette.

Az esküszegés híre azonban mindenkire leverőleg hatott és isten ujját, büntetését látták abban, hogy még ugyanezen nap estéjén Szegedet és környékét oly hatalmas földindulás rengette meg, hogy nemcsak egyes épületek, hanem egész helységek is romba dőltek (3).

Ám a koczka el volt vetve. A király és Hunyady augusztus közepén Szegedet elhagyták, de a király szeptember közepén 10,000 főnyi sereggel ujra Szegedre jött (4), honnan Bulgáriába indult és Vár-

1) Horváth M.: i. m. II. k. 565. és Szalay L.: i. m. III. k. 61. lap. A kútfők a legeltérőbb időpontokra helyezik Ulászló király Szegedre érkezésének napját.

2) Vaszary Kolos: A várnai csata. Pest, 1864. - Vaszary azt vitatja, hogy a királynak korábban tett igéreténél fogva, a szegedi országgyűlés a békekötésre jogosítva nem is volt(?) s a királyi eskünek megszegése szentségtörést nem képezett.

3) Teleki J.: A Hunyadiak kora. I. k. 393., 434. l. - Szalay L.: Magyarország története. Lipcse, 1853. III. 61-63.

4) Szalay: i. m. III. 66. l.


74

nánál hősileg küzdve elesett. Itt az ütközet előtt irtózatos zivatar keletkezett s az orkán a magyar sereg vezér-zászlóját is összetörte, széttépte. Ez már magában is baljóslatú aggodalmakat keltett s mindenkinek a szegedi esküszegés jutott eszébe s az, hogy a Tiszaparti városból kiindulva, romokat láttak maguk körül (1).

Ulászló halála után, V. László kiskorúsága idejére az ország kormányzása Hunyady Jánosra bízatott. Mint ilyen, gyakran tartózkodott Szegeden, hol hadait gyűjtötte és gyakorolta. Így az 1446. évi augusztus havában és az 1447. évi augusztus második felében huzamosb ideig, az 1448. év tavaszán pedig több ízben is megfordult Szegeden, hogy a törökök elleni hadjáratára seregét kiegészítse (2). Az 1448. évben azonban Rigómezőnél csatát vesztve, Brankovics fogságába jutott. Midőn ennek híre terjedt, az ország rendei Szegedre gyülekeztek egybe s innen küldtek követeket a szerb fejedelemhez, fenyegetve, hogy Hunyadit legott bocsássa szabadon (3). A rendek és a Hunyadi-ház barátai addig nem is távoztak Szegedről, míg kedvező hírt nem nyertek s míg a kormányzó szabad nem lett, ki barátainak határtalan örvendezése közt deczember 20-án érkezett Szegedre (4).

Az 1450. év nyarán (5), az 1450-51. év telén s az 1451. év nyarán (6) Hunyadi ismét huzamosabb ideig tartózkodott Szegeden. Utóljára az 1456. évi június havában időzött Szegeden, midőn egyúttal a város részére vásártartási jogot adományozott, mely alkalommal a Belgrád felszabadítására indítandó keresztes hadat szervezte és gyakorolta (7). Hunyadit ezen utolsó hadi vállalatában az ország úgyszólván magára hagyta. Csak Capistrán János ferenczrendi barát buzgólkodott mellette, ki 1455-től fogva, mint a szegedi kolostor tagja, a vidék népét folytonosan tüzelte a törökök ellen vívandó keresztes hadjáratra (8).

Az a hatvanezernyi néphad, melyet Hunyadi és Capistrán ekkor Szeged és vidékének lakosságából, iparosokból és a tanuló ifjúságból

1) Mahmud Terdsümán török történetíró "Tarikki Üngürusz" czímű műve. (Lásd: Magy. akad. Értesítő a philos. és törv. tud. oszt. közlönye, 1861. évf. II. k. 281. l.)

2) Ráth K.: A magyar királyok hadjáratai. Győr, 1861. 179-181.

3) Horváth: i. m. III. k. 24. l. - Szalay: i. m. III. k. 107. l. - Kovachich: Supplementa ad vestigia comitiorum. II. k. 109. l.

4) Ráth K.: i. m. - Teleki: A Hunyadiak kora. II. k. 107. l. - Horváth: i. m. III. k. 25. l. - Heltai G.: Magyar krónika. Győr, 1789. I. k. 405. lap.

5) Oklevéltár XXVI. sz. a.

6) Ráth K.: i. m. 189. l. - Teleki: i. m. II. 170-171. l.

7) Szalay: i. m. III. k. 144-145. l.

8) Capistranus triumphans. Coloniae. 1700. 507., 508., 533., 534. Hunyadi különben sűrű levelezésben állt a város hatóságával, főbírájával.


75

összetoborzott és Zimonyba vezetett, Belgrád alatt a legszebb diadalt vívta ki, honnan a rettenetes ágyúk bömbölése egész Szegedig elhangzott (1).

Hunyadi emberfeletti munkát végezett, mi erejét kimeríté s rövid idő mulva nemcsak a nemzet mély bánatára, hanem még az ellenséges török-hatalom részvétérzelmeit is felkötve, elhalálozott.

László király nagybátyjával, a ravasz Cylli gróffal a dicsőség színhelyére sietett, hol a Hunyadiak barátai a cselszövő Cyllit, midőn ez Hunyadi Lászlóra orvul támadott volna, megölték. A király ennek daczára is a Hunyadi ifjakat kegyelméről eskü által is biztosította, s 1456. évi deczember első napjain Szegedre érkezett, hogy a főurak részvétével az ország ügyeit érdeklő királyi tanácskozmányokat itt megtartsa (2). Innen a Hunyadi ifjakat Budára idézte, bebörtönöztette, s a bűntelen Hunyadi Lászlót kivégeztette.

E galádság felháborítá az egész országot s a Hunyadiak cselszövő ellenségeit az elkeseredés kitörésével illették, úgy hogy a királynak Budáról távoznia kelle, magával vivén Hunyadi Mátyást is. De 1457. évi. nov. 23-án, temesvári esküvése évfordulóján, Prágában váratlanúl elhalt.

A trónüresedés alkalmából a nemzet minden romlatlan keblű fia Mátyásra gondolt, a nagy Hunyadi egyetlen reményteljes fiára. Az ő nevét hangoztatták mindenfelé, mint a trón egyedüli jogos igénylőjét. A Hunyadiak ellenségei a közvélemény fenyegetéseitől és Mátyás királylyá választása esetén bekövetkezhető üldöztetéseiktől tartva, a Hunyadi-házat kiengesztelni óhajtották. Evégből 1458. évi január elején, a két párt fejei Szegeden egybegyűltek, hol a kiengesztelődés megtörtént és január 12-én Gara László és neje, úgy Szilágyi Mihály és özvegy Hunyadiné közt formai egyezség is köttetett, melynek értelmében a Gara-párt támogatni és biztosítani fogja Mátyás királylyá választását, de ennek fejében a Gara-pártiak megtartják méltóságaikat, sőt Mátyás nőül veendi Gara leányát (3).

Szilágyi most 20 ezernyi hadával, mely Szegeden táborozott, legott Budára indult, hol a katonák a szegedi hangulat és behatások következtében január hó 23-án Mátyást királyúl kiáltották ki, amihez azután az urak is hozzájárultak.

A tizenötéves Mátyás, amint Prágából kiszabadulva a trónt elfoglalta, legelső teendője volt, hogy szegedi kedvelt híveit látogassa meg. 1458. évi szeptember hó elején érkezett ide (4) s itt találkozott nagybátyja, Szilágyi Mihály kormányzóval, ki az ifjú király uralkodási jogait

1) Szalay L.: i. m. III. k. 146-147. l. - Horváth: i. m. III. k. 60-61 l.

2) Szalay: i. m. III. k. 159. l. - Ráth K.: A magy. királyok hadjáratai. Győr, 1861. 206. lap.

3) Szalay: i. m. III. k. 174-175. l. - Horváth: i. m. III. k. 78-79. l.

4) Oklevéltár XXXII. sz. a.


76

korlátolni óhajtván, ebből oly összeütközések fejlettek ki, hogy Mátyás Szilágyit elfogatta és Világosvárott bezáratta (1). Innen Nándorfehérvárra ment, honnan visszatérve, ismét Szegeden tartózkodott, mert az országgyűlést fontos ügyek elvégzésére ide hívta volt egybe. A király november végén ért Szegedre és a tanácskozmányok befejezéséig, 1459. évi január hó végéig Szegeden időzött. Az országgyűlés folyama alatt fogadta Osztója Tamás, Bosznia vitéz fejedelmének látogatását, ki itt a magyar fennhatóságnak hódolt (2).

Talán a szegedi közhangulat hatott az országgyűlésre oly kiválóan, hogy a Garák és Újlakiak méltóságaikról a múlt évi jan. 12-iki szegedi egyezmény daczára is leköszönni kényszerültek.

A szegedi országgyűlés sok és fontos végzései közül kiemelendő, hogy itt rendeltetett el a szent koronának Frigyes császártól leendő kiváltása; itt határoztatott el az is, hogy minden 20 jobbágytelek után az ország védelmére állandóan egy lovas katona tartassék. Tehát az állandó magyar hadseregnek s a világ legvitézebb katonájának, a huszárság intézményének megteremtése, Szeged nevéhez van fűzve (3).

Mátyás király 1462. évben ismét huzamosabb ideig tartózkodott Szegeden. Július végén érkezett ide s hadait rendezve, augusztus közepén indult ki (4) a törökök elleni sikeres hadjáratának folytatására.

Három év mulva, 1465. évi január elején megint Szegeden időzött, hol a főpapokkal és főurakkal, közöttük Janus Pannonius pécsi püspökkel, Szécsi Dénes esztergomi érsekkel, Ország Mihálylyal stb. a haza közállapotai ügyében királyi tanácsokat tartott (5).

Az 1475. évi október hó végén Szeged ismét falai közt üdvözölte kedvelt királyát, ki október 25-én, ép szent Demeter egyháza védszentjének előünnepén, a templomban megjelenve sajnálattal tapasztalta, hogy az isteni tiszteletet végező lelkészen "nem igen jeles kazula vagyon"; azért is "mindjárt offerendára méne és mikoron megkerülte volna szent Demeter oltárát, mindjárt levoná az ő felső ruháját és az oltárra offerálá azt, hogy szent Demeternek kazulát csináltassanak belőle. Becsülik vala pedig azt a ruhát hatvanezer forintra" (6). Ez a

1) Szalay: i. m. III. k. 183. - Heltai Gásp.: Magyar krónika. Győr, 1789 II. k. 42. l.

2) Zsilinszky M.: Csongrád vármegye főispánjai. (Századok, 1891. 657. lap. - Magy. tört. tár IX. k. 163. l.

3) Bárczay Oszkár: A hadügy fejlődésének története. Budapest, 1895. II. köt. 509-510. l.

4) Ráth K.: A magyar királyok hadjáratai. Győr, 1861. 215. l. - Magyar történelmi tár IX. köt. 146. lap.

5) Ráth K.: i. m. 220. l. - Kovachich: Supplementa ad Vestigia Comitiarum. II. k. 171. l. - Horváth M.: Magyarország történelme. Pest, 1871. III. k. 111. lap.

6) Heltai G.: Magyar krónika. Győr, 1789. II. k. 264. lap.


77

királyi palást, misemondó ruhának átalakítva s még maig is keleti gyöngyökkel gazdagon megrakva, az alsóvárosi barátok birtokába került. Ez is fényes tanujele annak, hogy Mátyás király mily benső érzelmekkel viseltetett Szeged népe iránt, melynek jólétére s a város emelésére nem kevesebb mint 15 kiváltságlevelet adott, becses jogokat és előnyöket biztosítva a polgárság részére. Ezeknek végtelen hatásuk volt a vagyonosodásra és a város polgárisodására. De rendkívül emelőleg hatott e tekintetben még az is, hogy a Hunyadiak idejében úgyszólván Szeged volt az ország központja s mint láttuk, a legfontosabb közesemények színhelye. A főurak és főpapok a leggyakrabban itt találkoztak, itt seregeltek össze és Szeged népének szemei előtt folytak le mindazon események, melyek az ország sorsára és jövőjére kihatással voltak. Itt gyülekeztek minduntalan a hadak is, melyek a helyi forgalmat és fogyasztást jelentékenyül növelték. Mátyás király idejében a szegedi polgár jóléte oly fokra emelkedett, hogy a boldog idő és dicső napok emlékezete még századok mulva sem enyészett el.

IX. A város határain és a polgárok kiváltságain ejtett sérelmek.

Szeged kiterjedt birtokainál, lakosságának élénk forgalmánál és kereskedelménél, úgy a polgárok gyakori utazgatásainál fogva a szomszédokkal és más felekkel gyakran keveredett perekbe.

Talán semmi sem igazolja jobban, hogy Szeged alapítói és ezek utódai magyarok és mindenkoron szabadok voltak, mint az, hogy a polgárság jogainak védelmében mindenkor szívósan küzdött, minden hatalmassággal szembe szállva, a sérelmeket orvosolatlanúl nem hagyta, jogaiból soha sem engedett, - de ha vele bánni tudtak, méltányos és áldozatkész volt.

A birtok területének, az egyéni és testületi jogok vagy kiváltságok legcsekélyebb megsértése is elegendő volt arra, hogy a sértővel a város perbe szálljon. A polgárság jól tudta azt, hogy a jogok a törvény védelme alatt állanak. Nem hunyászkodott meg sem az egyházi, sem a világi hatalmasok fenyegetőzései előtt, tudva azt, hogy minden hatalmasságnál erősebb a törvény, mely nekik védelmet biztosít. S miként a XVIII. század elején a hatóság évtizedeken át tartó küzdelmeket folytatott, - ép úgy a XIV. és a következő században is a harczok egész sorozatát kelle megvívni, hogy az utódok jóléte és jogai biztosíttassanak.

A város birtokjogain ejtett legrégibb ismert sérelem a szőreghi nemes urak, a Czibak-család, valamint a gyálai és szentiványi földes-

előző  |  tartalom |  következő