115

tarjáni szőlők közt volt nyaralója, hova a halász és hajós asszonyokat szokta volt mulatozásra összecsalogatni. A sok vigasságnak azonban egyszer szomorú vége lett, mert a hajós és halász gazdák reá törtek és agyonverték.

II. A reformatió és a barátok.

A török vallási fanatizmusa daczára is a felekezetek iránt bizonyos türelmességet tanusított. Megtűrte a keresztény templomokat, ha a mecsetekhez közel nem estek és elszívelte a harangozást és az isteni tiszteletek külső nyilvánulásait. Lenézte és megvetette a "hitetlen kutyákat", de saját hitelveit nem erőltette rájuk, sőt ellenkezőleg, nyelvünket elsajátította és szokásainkkal megbarátkozott.

A világi papságot nem igen szenvedte, mert ezeknek tized és párbér szedései a török adórendszer érdekeit némileg sértették; ellenben a kolduló barátokat sehol sem bántotta, mert ezekben az ő derviseinek hasonmásait látta. A hódoltsági területeken a világi papság különben sem maradhatott meg, mert a hitújítás rohamos terjedésénél fogva mindenfelé tért vesztett.

Szegeden már a hódoltság előtt is jelentékeny számmal voltak azok, kik a hitújítókhoz csatlakoztak s így a város négy plébániájáról a lelkészek egymásután eltávoztak. Csak a barátok nem menekültek el és a hűségben megmaradt hívek lelki ügyeinek ellátását utóbb kizárólag ők végezték. Minthogy az üresen maradt templomokat és kolostorokat a török vagy elfoglalta, vagy pedig a várépítkezések alkalmával lerombolta, a lakosságnak úgyszólván már csak egy temploma maradt, a havi boldogasszony egyháza, hol a régi és az új hitelveket követő lakosok egy ideig közösen s illetőleg felváltva seregeltek egybe.

A hitújítás terjesztésében sokat fáradozott Szeged nagy fia, Kis István és barátja Abádi Benedek (1). Ez utóbbi egyúttal nyomdász is volt s azelőtt Sárvárott működött nyomdáját most Szegedre telepítve, az új tanokat ez úton is terjesztette.

Abádi mint szegedi prédikátor a török pártfogást kiváló mérvben megnyerte. Az 1545. évről szóló egyik közlemény szegedi működéséről ugyanis a következőket említi. "A török igazgatás alatt szabadon hirdettetik az evangelium, elannyira, hogy Isten különös gondviselésének lehet tartani, hogy megengedte ennek a résznek (t. i. az Alföldnek)

1) Földvári László: Szegedi Kis István élete. Budapest, 1894. 27., 28. és 41., 42. l. - Rácz Kár.: Szegedi Kis István tiszántúli reformátorkodása. (Szabad Egyház, 1891. évf. 19. és 20. számainak melléklete.)

---

116

a barbárok által való elfoglalását; mert jóllehet, az erre való lakosok testiképpen szolgálnak, de bizony nekik nagy mértékben tündöklik az evangelium világa és teljes szabadságban él az ő lelkük, melyet a mi királyunk (t. i. I. Ferdinánd), ha ezen részek az ő hatalmában volnának, tűzzel, vassal akadályozna. - Abádi Benedek, aki szép tudományú és feddhetetlen életű ember és aki ezelőtt esztendővel ordináltatott Wittembergában, Szegeden, mely a Tisza mellett leggazdagabb és népesebb város, mind az iskolában, mind a templomban, a pasa előtt nagy kedvességgel tanít, elannyira, hogy a minap egy hitvita alkalmával a pasa hallgatást parancsolt a barátoknak, kiket úgy néz, mint megannyi moriókat és megfenyegette őket, hogyha csendesen nem viselik magukat, rövid nap a városbul kihányatja. Mindezt közhírből is hallottam, de kevéssel ezelőtt Abádi Benedek leveléből is bizonyosan megtudtam. Itt hát nem teljesült be, hogy ha a farkas verembe esik, megadja magát és a vele egy veremben lévő bárányt nem bántja" (1).

Mint ebből látjuk, Szegeden élénk viták folytak egyrészről a barátok, másrészről az új tanok hirdetői - Kis István és Abádi Benedek között. Minden vita az új tanok híveinek számát növelte, úgy hogy ezek már többséget képezve, a barátokat és a katholikus híveket a templomból teljesen kiszorítani akarták. A viszály 1545-ben a pasa elé került, ki előtt a két fél ünnepélyes, mintegy döntő hitvitát tartott, hogy a templomhoz való nagyobb, illetőleg kizárólagos jogot magának megszerezze.

A vita folyamán a barátok ügye már majdnem veszendőben volt, midőn előállt a barátok kuktája, egy tanulatlan ember, s azon kérdést intézte a már győztesnek látszó ellenfélhez, hogy hányan vannak az evangelisták? E kicsinyes kérdésre a prédikátor felelni sem akart. De a pasa és a jelenvolt három kadi a feleletet sürgette, mire a prédikátor a négy evangelista nevét elősorolta. A kukta azonban egy ötödikről is akart tudni. Több szóváltás után a ravasz kukta odaveti, hogy az ötödik Recsep evangelista, ki voltakép nagytekintélyű

1) Mannlius Joh.: Locorum communium collectanea. Bázel, 1563. 122. lap. - Lásd egyúttal: Warhaftige Newe Zeitung aus dem Ungerlandt und Türkey 1546. czímű kis nyomtatványt, melynek 9. pontja ezt tartalmazza: "Benedictus Abádi der II. Jahr zu Wittemberg studirt hat, ist prediger zu Segedin, leret in der Schule und in der Kirchen, mit verwilligung des grossen Bassen, also das der Bassa selbst in einer disputation der Mönchen stilschweygen geboten hat. - - - Es ist noch eine Stadt in Hungern, Segedin, darinne eine Türkischer Bassa Herre ist, der verteidiget die diener des Evangelions wieder die gewalt und wüterey der Papisten." - Régi magyar költők tára. Budapest, 1880. I. k. 445. lap. - Kertbeny Károly: Magyarországra vonatkozó régi német nyomtatványok. Budapest, 1880. I. k. 605. sz.

---

117

arab egyházi író volt. A predikátor erre hahotában tört ki, de ezzel a török bírákat mintegy megsértve, azoknak kedvező hajlamait elvesztette, úgy hogy a pasa, Eszéki Sebestyén gvárdiánt legott ezen szavakkal vigasztalta meg: "ne félj pap gazda, tied a templom" (1)!

Így mentették meg a barátok templomukat s így biztosították Szegeden való további megmaradásukat. Utóbb a pasa kegyeit megnyerve, helyzetüket mindinkább erősítgették s az ingadozó, vagy már elszakadt hívek egyrészét az elhagyott egyház kebelébe újra visszaterelték. Az új tanok követőinek száma mindenesetre megfogyott s talán ép ezért Kis István polgártársai iránt való keserűségtől eltelten a várost csakhamar elhagyta (2). De Abádi nem távozott. Azonban 1552-ben, midőn Tóth Mihály Szegedet elfoglalta, a hajdúk őt is megtámadták és nagy csúfsággal illetve, a városból kikergették. Mint Tinódi a szegedi veszedelemben mondja:

"Jámbor predikátort városból kiküldték."

Szegedi Kis István.

A hajdúknak ezen türelmetlensége különben általános felháborodást szűlt s hogy Szeged visszavételének kisérlete a tudvalevő kudarczczal végződött, azt akkor általában a hitújítók pártja ellen kifejtett vadságoknak tulajdonították (3).

1) Fridrich Urbán: Historia provinciae Hungariae ordinis minorum s. p. Francisci. Kassa, 1759. 13. l. - Ordinansz Konst.: A Libanus havasi alatt illatozó titkos értelmű rózsa. Szeged, 1831. 70-71. lap.

2) Földvári és Rácz i. m. Szentkláray: A Csanád egyházmegyei plebániák története czímű műve. I. k. 680. l., azt állítja, hogy Szegedről való távozása az okból történt, mert a csanádi "püspökséget kormányzó Zákány Imre nagyprépost hívta meg és nevezte ki a csanádi főiskola tanáráúl" 1544-ben.

3) Székely István: Magyar krónika. Pest, 1854. 64. lap. "Szegedöt Tóth Mihály a hajdúkkal megvevé, de az úristen nem tartá őket sok ideig benne; mert az isten igéjének hirdetőjét kiűzé onnan, kit a török nem bántott." - - "adák magukat a nagy paráznaságnak és részegségnek, ki miatt Szeged alatt a törököktől mind levágatának."

---

118

Szeged katasztrófája után az új egyház hívei csak lassankint jutottak erőhöz. Számuk újra gyarapodott, sőt a templomhoz való igényüket ismét felelevenítették. A barátok tartva az esélyektől, 1562. évben a török hatósághoz folyamodtak, hogy templomukhoz való kizárólagos tulajdonjogukat biztosítsák. A török törvényszék ez ügyben keresztény és török tanúkat hallgatott ki és visszaemlékezve az 1545. évi hitvitára, közhitelű tanúsítványt adott ki arról, hogy a templom birtokában a barátok "továbbra is megerősíttetnek, hogy benne hijába való szertartásaikat és üres szabályaikat gyakorolhassák" (1).

A barátok a visszatérítés munkáját nagy ügyességgel és kitartással hajtották végre. A reformált egyházközség azonban még sok ideig fennállt, mert még a XVI. század végén is volt lelkésze (2). Csak lassankint enyészett el, mint tavaszi olvadáskor a hó; de egykoron oly népes és erőteljes volt, hogy még 1652-ben is a város főbírája arról tett tanúságot, hogy ha a barátok nem lettek volna, úgy Szegeden a katholikusságnak már emlékezete sem volna (3).

Különben nemcsak Szegeden, hanem az egész környéken s illetőleg a csanádi egyházmegye egész területén kizárólag a szegedi barátok lelkészkedtek. Makón, Szentlőrinczen, stb. összesen mintegy 14 helységben ők teljesítették a lelki szolgálatokat (4). Fáradozásaikért alamizsnát s néhol párbért is kaptak, de ennek gyűjtésében a ráczok és oláhok metropolitája utóbb akadályoztatta őket. A görög-keleti egyház papjai ugyanis arra törekedtek, hogy a barátok teljes kiszorításával Délmagyarország összes magyar lakossága a keleti egyház kötelékébe tereltessék. A magyar lakosságot több helyen már párbérfizetésre szoktatták. Csak az 1619. és 1620. években sikerült a barátoknak a belgrádi és budai pasák pártfogását megnyerni, hogy az oláh és rácz papok a barátok koldulásait ne akadályozzák és a latin egyház kötelékébe tartozó magyar és sokacz lakosságtól tovább is szedhessék a párbért. (5) Koldulásaikat különben a felsőbb részekre is kiterjesztették. 1638-ban templomuk helyreállítására még Nagykőrösön is gyűjtöttek kegyadományokat (6).

Ily úton jutottak azon helyzetbe, hogy időközönként a templom szükséges kijavítását és megerősítését eszközölhették. 1624-25-ben a templom roskadozó boltozatát lebontották és új menyezetet készítettek. A következő évben a tetőzet lett megújítva. 1632-34-ben Murad szul-

1) Oklevéltár CX. sz. a. Az oklevél kétségen kivül 1562. évben kelt, de a külső feljegyzés szerint az említett hitvitára vonatkozó 1545. évszám is helyes.

2) Lásd jelen mű III. köt. "Egyházak és hitfelekezetek" rész alatt.

3) Oklevéltár CXIX. sz. a.

4) Ordinansz K. : i. m. 74. l.

5) Okmánytár a hódoltság történetéhez. Pest, 1863. II. k. 299-301. l.

6) U. o. 304-306., 311., 313-314. l.

---

119

tántól a zimonyi táborban kiadott engedély alapján a külső javítások hajtattak végre. Minden javítás alkalmából ily engedélyre volt szükség. A korán ugyanis a rajáhk épületeinek magasságát megszabta, s még a kijavítások alkalmával sem lehetett a régi épületeken valamely magasítást vagy kiválóbb átalakítást eszközölni. Innen van az, hogy a török hódoltság alatt a régi köz- és magánépületek lassankint mind elpusztultak és csak apró vályogházak készülhettek. Minden engedély-okmányban hangsulyozva lőn, hogy a "kijavítás a meglevő terjedelemben, nagyobbítás nélkül történjék." A szigor annyira terjedt, hogy még "4-5 szál deszka megújításához", valamint a kolostor udvarán lévő kút befödéséhez, a színállások, a fafolyosók és a kerítések kijavításához is engedély kelle (1). 1639-ben a kolostor nádtetejének helyreállítására (2), 1640-45-ben a czellák kijavítására két ízben is kelle engedélyt kérni, mit Ibrahim szultán kegyességéből meg is kaptak (3).

Mint említők, a barátok lelkészkedése az egész csanádi egyházmegyére kiterjedt volt. Erre nézve a távolban, Pozsonyban vagy Nagyszombatban lakó csanádi püspököktől nyertek joghatóságot és a szegedi kolostor főnöke egyúttal püspöki helynök is volt. Szeged ugyan régebben a bács-kalocsai egyházmegye joghatósága alá tartozott, de ez ép úgy, mint a csanádi egyházmegye is, "partibus infidelium"-má leve. Hosszú idő alatt még az emlékezete is elenyészett, hogy Szeged mely egyházmegye kötelékébe tartozik s így a kalocsai érsek mi észrevételt sem tett jogainak megcsorbítása miatt s a barátok is a csanádi püspöktől nyert megbízásnál fogva egészen megszokták, hogy úgy ők, mint Szeged város a csanádi püspökség joghatósága alá tartoznak.

Csak a barátok provincialisa vette észre a visszásságot, ki Pálfy Tamás csanádi püspök kinevezése alkalmából 1652. évben kifogást tett a miatt, hogy a püspök a szegedi kolostor főnökségét a vikariatussal megbízza (4). De a tartományi főnök aggodalmai eloszlatva lőnek, mert 1673-ban Pálfy Ferdinánd, 1676-ban Makripodári Jáczint, 1678-ban Kéri János és 1692-ben és 1694-ben Telkessi István a szegedi gvárdiánokat a püspöki helynökséggel csak felruházták (5), s ezzel mintegy alapját vetették meg azon bonyodalmaknak, melyek később annyi viszályra adtak okot.

A barátok a reájuk bízott és szigetekként elszórt katholikus hívek lelki ügyeinek munkálását buzgón végezték. A távoleső egyházakat

1) Okmányt. a hódoltság történetéhez. II. k. 315. és 326. l.

2) U. o. 317. és 324. l.

3) Oklevéltár CXII. sz. a. Okmányt. a hódoltság történetéhez. II. k. 319., 325. l.

4) Okmánytár a hódoltság történetéhez. Pest, 1863. II. k. 329. l.

5) U. o. 335., 336., 337., 341. és 342. l. - Történelmi adattár. Temesvár, 1871. 130. 131. l.

---

120

fel-fel keresték. Járásuk, kelésük alkalmával sok veszedelemnek és zsarolásnak voltak kitéve, bár igazoló útleveleiket a török hatóságoktól többnyire kiváltották, akár Ujlakra (Illok), akár Kecskemétre, Gyöngyösre, Kassára, Galgóczra vagy Nagyszombatba mentek (1). Bár igaz ügyben jártak s bár a vámdíjakat is évi általánykép az iszkiledsi basinál többnyire lefizették (2), azért a gházik (katonák) és zaptik (rendőrök) majdnem mindenfelé megsarczolták őket. "Barátok vagytok, borravalót adjatok" kiáltással, fejenkint 12 oszporát követeltek tőlük, úgy hogy a kolduló fráterek utóbb kámzsáikat is levetették. De azért csak felismerték őket. A barátok ennélfogva utóbb már egyenesen a szultánhoz folyamodtak, ki 1639. évben nem is késett részükre oly biztosító levelet kiállítani, mely által további zaklatásaik véget értek (3).

Sokszor még házi nyugalmukkan is zavarták őket és a kincstári tisztviselők s az adószedők nem a várba, hanem a barátoknak akkor is híres asztalánál fogva ezek kolostorába szállásolták el magukat. A kegyes atyák egy ideig tűrték a vendégjárást, de utóbb azon körülmény okából, hogy a beszedett adópénzek őrizetével is megbízattak, a török vendégfogadásokat felmondották. 1679. évi júl. 12-én Muhammed pasától, 1686-ban pedig Achmed pasa szeraszkiertől, sőt ugyanezen évi május elején IV. Muhammed szultántól is biztosító-leveleket nyertek arra nézve, hogy nem tartoznak vendégeket fogadni és ha magukat csendesen viselik, semmibe sem avatkoznak, "vizsgálat" ürügye alatt otthonukban senki se merje őket zaklatni (4).

Egyébként nemcsak a török urak, hanem az előkelő keresztény útasok és a kereskedők is nem a városban levő vendégfogadókba, hanem többnyire a barátokhoz szálltak. Így a többi közt 1628. évben néhány olasz kereskedő, különféle drága árúkkal és sok pénzzel a barátok kolostorába szállásolta magát. A kóbor szabad hajdúk ezt kilesve és az olaszok kincsei után áhítozva, éjjel betörtek a városba, megrohanták a kolostort, az olaszokat kirabolták és minden veszedelem nélkül elillantak. Az olaszok ezen dolog miatt a barátokat gyanúsítva, a budai pasánál panaszt emeltek. A pasa a barátokat ennélfogva 300 frt kártérítésre kötelezte. A súlyos kötelezettségnek megfelelni képtelen barátok most II. Ferdinánd királyhoz folyamodtak, ki részükre a nógrádi harminczadnál 300 forintot kiutalványozott, hogy az olasz kereskedők kárát megtéríteni módjuk legyen (5).

1) Okmányt. a hódoltság történetéhez. Pest, 1863. II. k. 316., 320., 321., 324., 326., 328., 329., 336. és 338. l.

2) U. o. 323. l.

3) Okmánytár a hódoltság történetéhez. Pest, 1643. II. k. 318-319. l.

4) U. o. 338-341. l.

5) Oklevéltár CV. sz. a.

---

121

Ily tapasztalatok után a szegény barátok nemcsak a török, de a keresztény vendégek befogadásától is tartózkodtak. Sokat tűrtek, sok megalázást szenvedtek s néma fájdalommal nézték, midőn a tisztjei kíséretében megjelent pasa a havi boldogasszony oltára előtt égő gyertyák lángjainál pipára gyújtogatott (1).

III. Szeged veszedelme.

Szeged visszavételének meghiúsult kisérletét a XVI. század lantosa, Tinódi Sebestyén, különös emlékezetűvé tette. A katasztrófát olykép tüntette fel, mint amelynél rettenetesebbet képzelni sem lehet. A szerencsétlenség első híreinek hatása alatt szerzett versezetében, a "Nagy-Szegedön esett szertelen csudákról" oly túlzó képet festett, mint amily túlzó hírek szárnyaltak Szeged 1879. évi pusztulásáról a katasztrófa első napjaiban. Pedig amint az 1879. évi szerencsétlenségnek az adott helyzetben be kelle következnie, - hisz azt Szeged népe előre panaszolta is - úgy az 1552. évi veszedelem a vállalat oktalanságában már mintegy eleve benn rejlett és a csúf kudarczot eleve lehetett sejteni. Szeged visszavételének terve hadműtanilag indokolatlan, eszeveszett kaland volt. A szerencsétlenség minden czél és ok nélkül lett felidézve. Mert feltéve, hogy a vár visszaszerzése sikerült volna is, azt megtartani teljes lehetetlenség lett volna. A vár ugyanis másodrangú erősséget képezett s megtartása Buda és Pétervárad birtoklásától függött. 1552-ben úgyszólván már be volt fejezve a török hódítás és Budán kívül Valpó, Siklós, Pécs, Fehérvár, Esztergom, Tata, továbbá Becse és Becskerek várai is török kézen voltak. Még csak Temesvár, Lippa, Gyula és Szolnok voltak Ferdinánd király birtokában, de ezek is csekély őrséggel voltak ellátva, felszerelésük pedig oly gyarló volt, hogy ezen várak is még ugyanez évben elvesztek. Szeged tehát a török foglalásoknak mintegy a szívében, a török váraktól és őrségektől minden oldalról védetten, ágyúk nélkül, puszta megrohanás által el sem volt foglalható s illetőleg megtarthatása merőben képtelenség volt.

De sokszor minél képtelenebb valamely terv, annál tetszetősebb. Így volt ez Szeged visszaszerzésével is, melynek tervét úgy látszik, hogy a város egykori főbírája, Tóth Mihály eszelte ki (2), ki a városnak 1542. évben történt behódolása alkalmával polgártársait már szeren-

1) Ordinansz K.: A Libanus havasi alatt illatozó titkos értelmű rózsa. Szeged, 1831. 55. l.

2) Amhát pasának 1552. évi május elején a filippopolisi táborból kelt levele szerint Patóchy lett volna az, ki Szeged megrohanása ügyében Gyulán a "latrokkal" és Ferdinánd király híveivel gyűlésezett. (Lásd: Történelmi Tár. 1892. évf. 147. lap.)