Vágó Pál


Reizner és műve  |  1. kötet  |  2. kötet  |  3. kötet  |  4. kötet  |  keresés

 

HARMADIK RÉSZ.

KATONAI ÉS KAMARAI IGAZGATÁS ALATT.


I. Szeged visszavétele 1686-ban.

II. A hadjáratok nyomorai és az elemi csapások.

III. A kamarai tisztek és a generálisok; a tiszai rácz határőrség.

IV. Kurucz-világ.

V. Várerődítési munkálatok; az 1712-ediki árvíz.


I. Szeged visszavétele 1686-ban.

A török fegyverek hosszantartó dicsőségére a Szentgothárdnál 1664-ik évi augusztus 1-én Montecuccoli által kivívott fényes győzelem vetett legelsőbben homályt. A győzelmet különösen a franczia segélycsapatok támogatásának s a Zrínyi és Nádasdi dandárok közreműködésének lehet köszönni. De a győzelem nyújtotta előnyöket Montecuccoli ki nem zsákmányolta. A törököket nem vette űzőbe, nem igyekezett az országnak bár egy kisebb részét is felszabadítani, mint azt Zrínyi Miklós és a többi hazafiak egyre sürgették, hanem ellenkezőleg, az ország bámulatára és boszúságára, nagy sietve megkötötte a dicstelen békét húsz évi időtartamra.

A békekötés az egész országban elégületlenséget, nagy elkeseredést okozott s mindenfelé tiltakoztak annak rendelkezései és megkötési módja ellen. Az idegen, zsoldos hadak kihágásai, a protestánsoknak községenként és egész tömegekben, fegyveres hatalommal foganatosított visszatérítései, az általános elkeseredést még inkább fokozták.

A bajok és törvénytelenségek orvoslására czélzó minden lépések eredménytelenek voltak s a nemzet jobbjainak a haza és az alkotmány megmentésére, a nép és a lelkiismereti szabadság oltalmazására irányuló törekvései meddők maradtak. Wesselényi Ferencz nádor halála után a hazafiak ligája napfényre jött s ennek következtében Nádasdi Ferencz, Zrinyi és Frangepán, úgy Bónis Ferencz martyrhalált szenvedtek s akik a közszabadságnak, a lelkiismereti jogoknak - melyeket a bécsi és a linczi békekötések, a törvények és a királyi hitlevelek szentesítettek - védelmezői valának, egymás után perbe fogattak és üldöztettek. Pozsonyban az „eretnekek kiirtására'' hivatal állíttatott. Magyarország kormányzójáúl 1673. évben Ampringen Gáspár, a német lovagrend nagymestere neveztetett ki, aki hatályon kívül helyezett minden törvényt és az alkotmányos igazgatás helyett az önkényt léptette életbe.

Hazánk történetének talán ezek a legszomorúbb, legsötétebb napjai. A protestáns papok gályarabságra hurczoltattak, az előkelőbb nemesség pedig mint "bujdosó" Apafy Mihály erdélyi fejedelem udvarába volt kénytelen menekülni. Ezek közt volt a nemzet jövő reménye, az ifjú gróf Thököly Imre is.


158

Oly nagyra nőtt a német és az idegen kormány elleni gyűlölet, hogy már a törökök ellen való ellenszenv is feledésbe ment, sőt az elégületlenek immár a török beavatkozástól várták sorsuk jobbra fordulását. A töröktől kértek az üldöztetés ellen védelmet és követeket küldtek a segély szorgalmazására. Apafy is felemelte mellettük pártfogó szavát, úgy hogy a porta kilátásba helyezte, hogy nyilvános védelemben részesíti a bujdosókat.

A még csak 21 éves, de ritka szellemi tulajdonságokkal megáldott Thököly 1677-ik évben végre kitűzte a szabadság zászlóját és a bujdosók élén, az erdélyi hadak egy részének támogatásával megindította a hadjáratot, mely felső Magyarországban sok éven át változó szerencsével folyt. Több ízben a fegyverszünetek alatt a sérelmek orvoslása és az ország szabadságainak biztosítása ügyében tárgyalások folytak, de a béke létre nem jött. A szultán nyiltan pártfogolta a kuruczokat, vállalatukat kitelhetőkép támogatta és Thökölyt az ország királyának elismerte annyival is inkább, mert hisz a Vág vonaláig őt vallotta az egész ország uráúl, az ő birtokában volt már minden vár s a kurucz csapatok Morvába és Sziléziába is gyakran beütöttek.

Ily körülmények közt, amidőn még le sem telt a vasvári béke határideje, a porta hatalmi terjeszkedésből háborúra készült. Czélúl tűzte ki, hogy Lipót király császári székvárosát, Bécset elfoglalja. 1683-ik évi április 1-én 250,000 főnyi haddal és 300 ágyúval indult el Kara Musztafa nagyvezér a hódító hadjáratra. Június 7-én már Eszéken volt, s itt fogadta Thököly tisztelgését. Július elején ért Bécs alá, de amily hévvel folyt a császári székváros vívása, épp oly erélyes volt az ellenállás és a védelem. A heves ostrom és az éhinség következtében azonban Bécs a végkimerüléshez már közel volt, s talán néhány nap mulva a török hatalmába kerül vala, ha meg nem érkezik a lengyel király - a hős Sobjesky János, - ki 26,000 válogatott vitézével szeptember 12-én Kara Musztafa hadát egy dicsteljes csatában tönkre veri, az egész tábori készletet elfogja, Bécset felszabadítja s a törököket eszeveszett futásra kényszeríti. A fényes diadal hírén az egész keresztény világ - mely már kétségbeesetten nézett a jövő elé - határtalan örömben és lelkesedésben tört ki. Sobjeskyt mint "lengyel Hunyady"-t ünnepelték.

A győzelmes sereg most a futók után indult. Október 9-én Párkánynál a török sereg ismét nagy vereséget szenvedett, amire a 6000 főnyi őrséggel megrakott Esztergom legott megadta magát.

E váratlan sikerek és a közlelkesedés hatása alatt Lipót király, mint római német császár, a bajor, brandenburgi és szász választó fejedelmek, a pápa és a velenczei köztársaság hozzájárulásával megalkotta a "szent szövetséget", mely czélúl tűzte ki, hogy hazánkat felszabadítja. Európát s a kereszténységet folyton remegésben tartó török


159

becsapások és dúlások ellenében biztosítja. Az összes német államok vetélkedve állították ki haderejüket. Ezeknek fővezére Károly lotharingiai herczeg lett. Az egyesült hadsereghez csatlakozott a magyar felkelő sereg is, a különböző magyar csapatok, melyeknek a hadjáratban igen szép szerepe és hazánk felszabadítási munkájában kiváló része volt.

A szent szövetség hadereje a következő - 1684-ik - évben Visegrádot, Váczot elfoglalva, Pestet szállta meg, s már Budát készült ostromolni, de a felmentő török sereg közelgésének híre alkalmából a vállalat abban maradt. 1685-ik évben Érsekújvár, e fontos erőd lett visszavíva, s ugyanez évben október 18-án Szolnok is megadta magát. Thökölyt most végkép elhagyta szerencséje. Bercsényi, Petneházy és még igen sok más főúr elpártolt tőle s a törökök elleni hadjáratban résztveendő Lipót király táborába szállott. A felvidéki várak a császári hadak előtt megnyitották kapuikat, s midőn így a kurucz fejedelem csaknem magára maradt, 1685-ik évi október 4-én, Nagyváradon a pasa fogolynak nyilvánította és Nándorfehérvárra kísértette.

Az 1686-ik évi hadjárat alatt Károly lotharingiai herczeg húzamosb ostrom után, szeptember 2-án az ős Buda várát vette vissza a törököktől s ekkor Lajos badeni őrgróf Simontornya, Pécs, Siklós, Dárda és Kaposvár visszavételére és a Dunán-túli rész megtisztítására indult el; egy másik hadosztály pedig De la Vergne tábornagy vezénylete alatt Szeged, Csanád és Lippa visszavételére, s így az Erdélylyel való összeköttetés biztosítására lett kiküldve (1).

Szeged népe a törökök folytonos vereségén - mint az igen természetes - szívből örvendezett. Epedve számlálta a szabadulás napjait, de örömét és vágyait titkolnia kelle, nehogy a török boszúját felingerelje. De a legnagyobb tartózkodás daczára is megtörtént a többi közt - 1684. évben - hogy egy feldühödt török-tatár csapat alsóvároson a barátok kolostorát megtámadta s a quardiánt, az agg Fülöp Andrást és társait ütlegelte, megkínozta, azután pedig a barátok élelmikészletét elrabolta (2).

1) Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. k. 90-337. l. - Horváth M.: Magyarország történelme. Pest, 1872. VI. k. 3-171. l.

2) P. Ordinánsz Konstantin: A Libanus havasi alatt illatozó titkos értelmű rózsa. Szeged, 1831. 86-87. l. Szerző az atyák szenvedéseit felettébb kiszínezve festi. "Mezítelen melljeket és oldalokat tüzes vassal sütögették, lassú tűzzel, izzó szénnel pörzsölték, mezítelen hátokon éles késsel dohányt aprítának, végre fejekre vas abroncsot szegeznek." Ezen részletek mind a képzelődésen alapulva, utólagosan tapadtak a kiállott szenvedések emlékezetéhez. - 1740. évi június havában a tanácshoz benyujtott esedező levélben a barátok Fülöp András szenvedéseiről még csak annyit tudnak, hogy "oldalát nem szánta sütögettetni a pogány töröktül." (Lásd Szeged v. tanácsi jegyzőkönyvei. III. köt. 498. lap.)


160

Igazi okát e támadásnak nem tudjuk, de valószínű, hogy az elkeseredett törökök a kémkedés gyanúja miatt törtek a barátokra. Ez időben épp úgy, mint később is - mint látni fogjuk - a barátok némi kémszolgálatokat teljesítettek és pedig mindkét fél részére; vagy hogy a kémek barátcsuhába bújva hordták a csapat-mozgalmakról szóló tudósításokat. Annyi bizonyos, hogy a barátok gyakran udvaroltak a pasánál, amikor egyúttal híreket adtak is, vettek is. "Úgy kívántak az egyik udvarnak tetszeni, hogy a másiknak kegyelmét s kedvezését el ne veszítenék" (1).

Ez a veszélyes szerep azonban soká nem tarthatott s a török urak gyanúja mind több tápot nyert, úgy hogy az 1685-ik évi január 26-án már határozottan a kémkedés és árulás gyanúja miatt egy török csapat ismét a kolostorra tört s Nagy János házfőnököt, Fülöp Andrást és még más három barátot (Spányik Sándor, Farkas Antal és Horváth Eleazár) megkötözve, folytonos ütlegek közt Achmed pasa és Izlam aga elé a várba hurczolta. A barátok tömlöczbe kerültek s itt korbácsolással, karóba-vonás fenyegetésével és mindenféle kínzásokkal igyekeztek őket, valamint az időközben elfogott Zákonyi Domokos társukat, ki valahol a vidéken járt és fogolyként hasonlókép a várba hurczoltatott - vallomásra birni. Utoljára is a lakosság ajándékai és könyörgései engesztelték meg a pasa haragját, ki azután szabadon bocsájtá őket. A következő év őszén, Budavár bevételének hírére ez a kegyetlenkedés ismétlődött. A pasa a város főbíráját, összes elöljáróságát s a barátokat befogatta, tömlöczre vettette, megöletésüket is elrendelte. Midőn már a vesztőhelyre vitték őket, csak akkor nyertek kegyelmet (2).

A törököknek ilynemű dühöngései különben gyakoriak voltak ez időben. Így járt a többi közt Fáy György is, ki elérkezettnek látta már az időt arra nézve, hogy alföldi ősi birtokait szemügyre vegye, mert kevesellette azt a 12 frt summa pénzt, egy pár karmazsin csizmát, egy vég patyolatot s hat pár száraz halat, mit farki jobbágyai árendaképen szekéren hol Fülekre, hol Rimaszombatba szállítottak fel részére. Személyesen lejött tehát Farkra, mely ez időben Tápé és Algyő között a Tisza mellett még lakott helység vala, hogy a dézsmát beszedje. De alig néhány nap mulva megjelentek Szegedről Omer pasa katonái, Fáy uramat megkötözték, Szegedre vitték és tömlöczbe vetették, hol talán el is veszett volna, de hív farki jobbágyai gondoskodtak eltartásáról (3).

1) P. Ordinánsz Konstantin: A Libanus havasi alatt illatozó titkos értelmű rózsa. Szeged 1831. 88. l. (Lásd Szeged v. tanácsi jegyzőkönyvei. III. k. 498. lap.)

2) U. o. 90-94. l.

3) 1731-ik évben Laczay Gábriel kir. táblai jegyző által kivett tanúvallomások jegyzőkönyve Fark helység haszonvételei, illetőleg a Porgány-ér halászata ügyében. Az őrgróf Pallavicini (régebben gr. Erdődy féle) mindszent-algyői hitbizományi uradalmi levéltárban, Sándorfalván.


161

Mindez csakis azért történt, mert Fáy saját birtokai után a haszonélvezeti jogokat érvényesíteni kívánta akkor, amidőn a farki jobbágyok köteles adójukat egyúttal a szegedi bégnek is hűségesen beszolgáltatták.

Szeged népe ily körülmények közt a legnagyobb óvatosságra és tartózkodásra volt tehát utalva. Azért is amidőn Szolnok várát a császári hadsereg elfoglalta és onnan Weber Dániel hadi biztos Szeged város főbíráját és tanácsát ismételt ízben is hódolásra maga elé idézte, az előljáróság veszteg maradt s a levélre nem is válaszolt. Ez Webert boszantotta s 1685. évi decz. 21-én újabb felhívást intézett Szegedhez. Egészen törökös módra ebeknek, hitetlen hamis kutyáknak czímezve az előljáróságot, akasztással fenyegetőzött, ha mielőbb nem hódolnak, s kijelenté, hogy megkeserülik a szegediek, amiért a török hatalmában bizakodnak. (1).

A török uralom utolsó napjaiban ily válságos helyzetben, mondhatni két tűz közé szorulva volt a lakosság. A törököktől ép úgy mint a némettől, egyaránt félt s mindkettő fenyegette, rémítette.

Valószínű, hogy Wéber utóbbi levele következtében a tanács meghatalmazottakat küldött Szolnokra, kik titokban hűséget fogadtak és a város szolgálatkészségéről Mercy Péter Ernő, úgy Heissler János Donát generálisokat biztosították. Egyúttal a vár és a palánk állapotáról, felszereléséről, az őrség számáról pontos adatokkal szolgáltak s megigérték, hogy a törökök mozgalmairól híradással lesznek, aminthogy a tábornokok későbbi jelentéseiben a Szegedről vett fontos hírekről gyakori megemlékezésekre akadunk, amely híreknek s a török csapatmozgalmakról szóló tudósításoknak a császári vezérek mindig jó hasznát vették.

Szeged ez időben egy nagy táborozási központ volt. A török hadak ide gyűlekeztek, jöttek s mentek. Ezeknek élelmezése és ellátása első sorban a város népére nehezült s igen természetes, hogy a lakosság e terhek viselésében végképen kimerült, amikor azután a terhek viselése a vidékre hárult. Így az 1685. évi október hó elején Cserkesz Amhet főszerdár pasa vonult át Szegeden, hol néhány napi pihenőt tartott; ugyanaz évi deczember elején pedig Oszman főszerdár pasa hadteste érkezett Szegedre. Ide várták később a "hatalmas Csillag vezért" - Amhet szerdár pasát - és Thököly Imre fejedelmet

1) Oklevéltár CXL. sz. a. - Wébernek ez szokott modora volt. A kecskeméti, halasi és kőrösi elöljárókat is "hamis lelkű kutyafiak"-nak czímezgette s a "nyakas lélek kurafiak"-at azzal rémítgette, hogy "mint afféle pribék kutya emberekkel" úgy bánik velük, hogy "még az annyuk méhében levő csecsemőknek sem fog kedvezni." - Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1862. III. k. 145-146. l.


162

is (1). Oszman pasa seregét három napon át élelmezte a lakosság s mégis midőn az egri kormányzó Szegedről elvonúlt, a szegedi török helyőrség 47,600 akcse követelést rótt ki a lakosságra (2), mintha a tábort ők tartották volna, de ezt a követelést mégis elengedték (3). Cserkesz Amhet pasa tábora részére az élelmet és fuvart már Kecskemétről, Kőrösről, sőt Jászberényből és Gyöngyösről szerezték be. Oszman pasa is deczember elején Kecskemétről és Kőrösről egyenkint 2 szekér árpát, 10 vágómarhát, 20 juhot s 1000 darab kenyeret rendelt be a szegedi tábor részére oly fenyegetéssel, hogy ha három nap alatt a megrendelés teljesítve nem lesz, "egynehány ezer magával rajtuk megyen és amely tejet az anyjuktúl szoptak, az is keserű leszen" (4). A következő - 1686. - évi január hó közepén a még mindig Szegeden táborozó Oszman pasa a Duna-Tiszaköz helységeit ismét kizsákmányolta. Így pusztán Kecskemétről 300 bácskai kila (5) árpát, 5000 kenyeret, 200 juhot, 100 vágómarhát, 200 szekér szénát, 200 oka vajat rendelt be Szegedre, valamint 5 ágyú alá való nagy szekeret, mindegyikhez 24 jármos ökröt, s ezentúl még 30 szekeret, mindegyikhez 6 ökröt befogva parancsolt magához (6). Néhány nap mulva a kőrösi és kecskeméti bírákat meg is sürgette, hogy az élelmiszereket mielőbb beszállítsák, fenyegetődzvén: hogy "talán hallottátok most itt Szeged táján mennyi embert nyársba vontak; de azt elhidjétek, hogy nem annyit, hanem 6 vagy 9 annyit nyársban vonatok benneteket, ha a megírt, reátok rendelt parancsolatimat végbe nem viszitek" (7).

Ily rettenetes sarczolásokat szenvedett a város és az egész vidék, Keserves napok voltak ezek s a keserűségekből legtöbb rész jutott Szegednek, mely úgyszólván a veszedelem torkában volt.

A török hadi mozgalmakat és az élelmiszerek gyűjtését, melyek Budára voltak beszállítandók, Mercy és Heissler, Szolnokról a legéberebb figyelemmel kísérte. A szegediek a veszély daczára is a híradással nem késtek (8) s ezeknek Mercy jó hasznát is vette. Tudatta tehát az

1) Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1862. III. k. 142-144. l. és II. k. 443-447. l.

2). Azon időbeli magyar pénzérték szerint mintegy 120 tallér.

3). Oklevéltár CXLIII. sz.

4). Hornyik J.: i. m. II. k. 443-447. l.

5). Kila, török űrmérték száraz árúk, gabona stb. részére. Egy kila körülbelül két pozsonyi mérőnek felelt meg. Hogy a bácskai kila miben különbözött a rendes kilától, nem tudjuk. A későbbi időben szerepelt bácskai vagy inkább a "martonosi köböl" mérték, ami három pozsonyi mérőnek felelt meg.

6). Hornyik J.: i. m. II. k. 452-453. l.

7). Hornyik J.: i. m. II. k. 453-454. l.

8). Nem is mulasztotta el Weber hadibiztos a kecskemétieknek ezt szemére hányni, hogy "másunnan hozzák meg az hírt előbb ti nálatoknál". (Hornyik J.: i. m. III. k. 145 l.)


163

udvari haditanácscsal, hogy a Budára szállítandó élelmi készletet elfogni, a szegedi tábort meglepni szándékozik; sőt ha lehetséges, a várat is ostrom alá veszi és a török őrséget onnan kiveti. A vállalat híre Bécsben már 1686. évi január 20-án nagyobb körben el volt terjedve (1).


Mercy vállalata fényesen sikerült. A kivitel Heissler tábornokra lett bízva, ki a többi közt Petneházy huszárezredét vévén maga mellé,

1). Buonvisi pápai nuncius levele Cybo cardinalishoz. Fraknói V.: Relationes cardinalis Buonvisi. Vaticani magyar okirattár. Budapesten, 1886. II-ik sorozat, 2-ik köt. 12. l.


164

a Szegedről 3000 főnyi fedezettel megindult szállítmányt Szegedtől nem messzi, január hó 22-én megtámadta (1). A meglepett törökök egy részét lekaszabolták, a többi pedig vissza futott Szegedre. A szállítmány egy kisebb őrség védelme alá helyeztetvén, Heissler összes erejét a futók üldözésére használta. Az üldözők a menekülőkkel együtt a széles árokkal és sánczczal körülvett "palánk"-ba, vagyis a vár külső erődítményébe is bejutottak. Ágyúk és aknások hiányában a "hét nagy kerek toronynyal" ellátott "erős" vár ostromára gondolni sem lehetett. Heissler tehát a palánkot kiraboltatta, a házakat felgyújtatta s visszatérve az elfogott szállítmányhoz, foglyokkal, "igen sok tevével, öszvérrel, lóval, számos zászlóval és dobbal" s különféle értékes zsákmánynyal megrakodva Szolnokra visszatért. Ezt a sikert leginkább a Petneházy huszároknak lehete köszönni, akik közül a sebesültek és a halottak száma 500-ra rugott, míg a németek közül alig néhányan vesztek el (2).

A sikeres támadás híre rohamosan és nagyítva terjedt el. Bécsben már arról beszéltek, hogy Heissler a szegedi várat rohammal elfoglalta (3). A hír bár túlzottnak bizonyult, az udvari hadi tanács Mercy tábornoknak mégis elismerést nyilvánított (4).

Ez a sikeres hadi kaland rövid idő mulva ismétlődött. A szolnoki Mercy-Heissler-féle hadtest egy része húsvét körül két hétig Kecskeméten volt elszállásolva (5); részint azért, hogy itt az élelmezés könynyebb volt, részint hogy a kecskemétiek a törökök boszújától megóvassanak. Mert a szegedi táborból a tatárok több ízben felcsaptak Kecskemét vidékére, hol raboltak, gyújtogattak s a némethez való szítás gyanújából a lakosok közül mintegy 300-at rabúl ejtve, fegyverfogásra és katonai szolgálatokra kényszerítettek.

A szolnoki őrségnek Kecskeméten való időzése alatt a szegedi

1). E határnap nem egészen biztos. Az udvari haditanács jegyzőkönyveiből a támadás napja ki nem deríthető, Heissler és Mercy eredeti jelentései pedig kiselejteztettek. - Buonvisi is jan. 27-én kelt jelentésében a támadás napját így írja körül: "az elmúlt hét vége felé s a folyó hót elején" stb.

2). Buonvisi levelei Cybo cardinalishoz jan. 25. és 27., úgy febr. 3-ról. Vaticani magyar okirattár II. sor. sz. 2. köt. 14., 17. és 25. lap. - Dr. Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban. Budapest, 1886. 129. l. - Gyurits Antal: Budavár visszafoglalása 1686. Olasz nyelven írt eredeti kútfő után (Freschot Casimir, lotharingiai Károly herczeg udvari papja és titkárának "Ristretto Dell Historia D'Ungheria." Nápoly, 1687.) Szathmár, 1886. 36. és 47. l.

3). U. a. u. o. 14. l.

4). HKR (Hofkriegsrath, a cs. és kir. közös hadügyi levéltárban) Proth. Registr. 1686. év február hó. 2. sz. 25. lap.

5). Hornyik I.: i. m. III. k. 376-377. l.


165

táborban is nagyobb török erő pontosíttatott össze. Ide jött ápril 12-én - nagycsütörtökön - a hatalmas Csillag vezér, ki Kecskemétről és


vidékéről sok lisztnek, árpának és tetemes számú előfogatnak kiállítását és Szegedre szállítását rendelte el (1). Szegedre jött Temesvárról

1). Hornyik: i. m. II. k. 457- 458. l.


166

Thököly Imre fejedelem is utolsó főhívével, Petrőczy Istvánnal, ki különben nagybátyja volt és mint egy 1000 főnyi kuruczot vezényelt (1).

Csillag vezér - Amhet szerdár pasa - azon tervvel foglalkozott, hogy a kecskeméti német őrséget megtámadja, avagy Szolnok várát rohanja meg. De katonái igen kimerültek voltak és még újabb csapatok érkezésére várakozott.

A török-tatár sereg kívül a városon a "Tarján" körül táborozott. Thököly kurucz serege pedig a "két érköz"-ben tanyázott (2).

Amig Csillag vezér csak fontolgatott, azalatt Mercy és Heissler Kecskemétről az egész huszársággal és német lovasokkal, 500 lovas puskással és 9 kisebb fajta ágyúval kiindult. A támadó sereg április hó 24-én, még sötét hajnalban érkezett Szeged alá.

A hagyomány szerint előre történt megállapodás értelmében az alsóvárosi barátok harangjának hajnali 3 órakor történt jeladására (3), egy és ugyanazon időben rohanták meg a mit sem sejtő török-tatár és kurucz tábort. Ezek a legnagyobb zavarba jutottak. Egymáson keresztül törve eszeveszetten menekültek, s mindenki a palánkba és a várba igyekezett bejutni. A tábor egyrésze a Tiszának szorult, s akik hajókon és ladikokon a túlpartra nem menekülhettek, azok levágattak vagy a Tiszába fulladtak. Thököly is alig bírt a veszedelemből kimenekülni, s kevésbe mult, hogy Amhet basa is foglyúl nem esett. A török-tatár és kurucz tábornak legalább is egy negyede, de mindenesetre 1000 emberen jóval felüli létszáma elveszett és több török főtiszt fogságba esett.

Mercy és Heissler csapatainak összes vesztesége 23 halott és 25 sebesült volt, de zsákmányúl ejtették a törökök egész tábori készletét, mit nagy diadal közt Szolnokra vittek.

1). Angyal D.: Késmárki Thököly Imre. Budapest, 1888. II. k. 166. lap.

2). A Kaltschmidt-féle 1747-iki városi térképen e hely "kurucz völgy" elnevezéssel van megjelölve. Valószínű, hogy e völgy elnevezését Thökölynek itt feküdt táborától nyerte; mert 1704-ben, amidőn Rákóczy Ferencz fejedelem Szeged várát huzamosb időn át ostromolta, az alkalommal a kuruczok, a hadműtan okszerű elveinél fogva nem a két érközben, hanem a Szeged-Rókus pályaházon kívül elterülő mezőségen táborozhattak.

3). A törökök kiűzése után a hagyomány szerint el is rendeltetett, hogy ez esemény emlékére a harangok hajnali három órakor mindenkor meghuzassanak. A széképület kiépítése alkalmával, 1808. évi november hó 4-én kelt tanácsi határozat azonban a különböző időszakokban teljesítendő harangozásoknak értelmét ekként állapítja meg: "a városházánál levő új harang iránt oly rendelések tétetnek, hogy az mindennap délben 12 órára, délután 3 órára, estve takaróra és hajnalban 3 órára meghúzattasson a szt. háromságnak és szt. Flóriánnak tiszteletére, hogy e város az éhségtől, döghaláltól, háborúi viszontagságoktól és tűztül oltalmaztattasson." (Városi levéltár 1808-ik évi tanácsi jkv. 2875. sz.)


167

A súlyos és szégyenletes vereség után Amhet szerdár pasa szakállát tépve, sírva felkiáltott: "Oh Mohamed népe, az ég haragja szállott fejünkre." A megrémült török és keresztény lakosság egy része a városból elmenekült annyival is inkább, mert Amhet pasa a várban 2000 főnyi őrséget hagyva, Szegedről visszavonult.

A szegedi vereséget a török közvélemény rendkívüli csapásszámba vette. A tisztelendő muftik bőjtöket rendeltek, nyilvános imákat tartottak. A jövőre nézve nagy készülődések tétettek, de a törökök fatalismusa mit sem változott. Azt tartották, hogy mindez előre meg volt írva, el vala végezve, s hogy "ez csak a vég kezdete." Thökölyt tekintették a bajok okának, kit közönségesen "nyomorult, becstelen kutyának" czímezgettek (1).

A szegedi újabb diadal híre a hazában közörömmel fogadtatott, Bécsben felettébb örvendettek a siker fölött s az udvari haditanács Mercynek és Heisslernek újabban is elismerést nyilvánított (2).

Az ismételt sikerek következtében nemcsak Szeged népe, de az egész ország a két tábornok nevét, mint Szeged felszabadítóéit emlegette. Szeged népe csakugyan tőlük várta s remélte, hogy a törököket rövid idő mulva kiűzik. Idegen hangzású s a nép nyelvén nehezen kiejthető nevük szájról-szájra járt s nevük az emlékezetbe oly mélyen bevésődött, hogy a hagyomány Szeged visszavételének történetét egészen Mercy és Heissler (Merczili és Haizerli) tábornokok neveihez tapasztotta (3). Pedig nem ők vették vissza Szeged városát s nem is ekkor, de Budavár visszavívása után került Szeged is Lipót király hatalmába.

Budavár vívása június 17-én Pest bevételével, illetőleg július 18-án Budavár körülzárolásával vette kezdetét (4). Az ostrom kezdetben változó sikerrel, sőt kedvezőtlen körülmények közt folyt s már eleinte híre járt, hogy egy nagy felmentő sereg közeleg, mely meg-

1) Oklevéltár CXLI-CXLII. sz. - Buonvisi bibornok jelentése május 5. és 12-ről. Lásd: Vatikáni magyar okirattár II. sorsz. 2. köt. 84., 86., 87. l. - Boethius Christopf Ruhmbeloberter Kriegshelm. Nürnberg, 1688. II. köt. 373. l., mely egyúttal a török tábor megrohanásának rajzát is közli. Gyurits Ant.: I. m. 52. lap. - Ludolff: Allgemeine Schaubühne der Welt, oder: Beschreibung der vornehmsten Weltgeschichte des Siebenzehnten Jahrhunderts. Frankfurt. a. M., 1731. V. k. I. rész. 363. lap. - Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs Neue Folge. III. B. 86-87. l.

2) HKR. Prot. Registr. 1686. május 12-én 66. sz. 137. l.

3) A hagyomány némely régibb történetírót e tekintetben tévedésbe is ejtett. Így a többi közt Vályi Andrást (Magyarország leirása. Buda, 1799. III. k. 337. l.) és utánna ifj. Palugyay Imrét (Magyarország legújabb leírása. Pest, 1853. II. k. 186. lap).

4) Dr. Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban. Budapest, 1886. 230. s köv. lap.


168

hiúsítja a vállalat czélját, mely az egész keresztény világ lelkesedését felköltötte elannyira, hogy Budavár felszabadításánál Európa csaknem minden államának hadereje képviselve volt.

A felmentő seregről szóló hír nem is volt légből kapott. A temesvári és nagyváradi pasák június végén és július elején Szeged alá gyűjtötték összes haderejüket, hogy a szorongatott Budavárát felmentsék. De szándékuk megelőzésére és meggátlására az ostromló sereg minden elővigyázati intézkedést megtett (1).

A szegedi felmentő tábor kezdetben jelentéktelen volt, de naprólnapra gyarapodva, utóbb 7000 főre rugott. Feladatával s méginkább annak végrehajtásával tisztába jönni nem tudott. A 400 szekérnyi élelmi- és lőszer-készletet nem merte Szegedről elindítani, félve, hogy az ellenség birtokába jut. Utoljára is az egész tábor és a hadi készlet Eger felé indult, onnan könnyebben remélve Budavárába juthatni (2).

De alig hogy eltávozott az egyik, ismét egy másik, nagyobb sereg szállt Szegednél táborba. A nagyvezér személyes vezetése alatt Budavár felmentésére elindult 60,000 főnyi sereg egyik része Eszéknek, a másik része, mintegy 10,000 ember Szegednek tartott. A szegedi hadosztály július közepén érkezett ide s vele jött a nagyvezér is, ki jó ideig Szegeden tétovázva vesztegette az időt. A nagyvezér kémeket küldött Budára. Két szegedi polgárt kényszerített arra, hogy a körülzárolt Buda várába ezer veszedelem közt belopózzanak s Abdurrahman pasának hírül vigyék az ő közeledését. Az illetők szerencsésen eljutottak a basához, hírül adták mindazt, mit a szeraszkier rájuk parancsolt s nem lehetetlen, hogy ugyanoly úton és szerencsével vitték el az izeneteket Szegedre (3). Mert a nagyvezér kevés idő mulva a szegedi tábort átvezette Eszékre s onnan az egész erővel megindult Buda alá. De ismételt ízben sem birta az ostromlók záró vonalát áttörni. Sőt augusztus 29-én rendkívüli kudarczot vallva visszavonult, amire szept. 2-ikán az ostromló sereg az elkeseredett védők lekaszabolása után Budavárát vérengző rohammal bevette (4).

Már az alkalommal, amidőn Budavár ostromzároltatott, az egyesült hadsereg elkerülhetetlen szükségesnek tartotta, hogy Szeged mielőbb visszavétessék a törököktől. Szolnok, Szarvas már a mieink kezében volt, Arad várát pedig még az 1685-ik év deczember havában a hős

1) Dr. Károlyi Árpád: i. m. 262. l. - Budavár visszavétele. Irta egy szemtanú. Angolból fordította, előszóval ellátta Deák Farkas. Budapest, 1886. 45. lap. - Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. köt. 314. lap.

2) Bubics Zs.: Cornaro Frigyes velenczei követ jelentései. Budapest, 1891. év 175. és 186. l. - Buonvisi bécsi nuntius jelentései. Vaticani magyar okirattár II. sor. 2. köt. 136. lap.

3) Buonvisi jelentése i. h. 141. l. - Cornaro jelentése i. h. 212. l.

4) Dr. Károlyi A.: i. m. 337-402. l.


169

Petneházy Dávid huszárjaival visszaszerezte. Minthogy az Erdélylyel való összeköttetés és érintkezés legbiztosabban és legczélszerűbben Szegeden át történhetett, s Temesvár ostromát is legczélszerűbben Szegedről lehete intézni, azért is Szeged ostromának és visszavételének sürgős végrehajtása elrendeltetett (1).

A Szeged ellen elindított hadtest vezetője a hirhedt Caraffa leendett, ki azonban Bécsben időzvén, Károly lotharingiai herczeg és fővezér a parancsnoksággal De la Vergne altábornagyot bízta meg (2).

A sereg a Duna mentében haladt lefelé. Kalocsa körül keletnek fordult és Halas irányában tartott Szegednek. Rettenetes pusztaságon kelle a seregnek áthatolni. Ugyanezen vidéken egy esztendővel később történt átvonulásról a következőket találjuk feljegyezve: "Sehol iható víz erei; a mocsárok, tavak bűzhödt vizét még a marha sem itta. Sehol egy viruló fa, melynek árnyéka az utasnak enyhet adna. A fű, bozót oly magas, hogyha a lovasság rajta keresztül ösvényt, s mintegy barázdát nem nyit, a gyalogság alig vergődhetett volna át. Sehol a roppant térségen egy barátságos hajlék, sőt nyoma sem volt az embereknek, kivéve a pásztorok néhány nádgunyhóit" (3). Ily úton, ily pusztaságon át kelle a seregnek Szeged alá érkezni.

Őrgróf De la Vergne október 2-án érkezett Halasra s még az nap rendeleteket küldött szét a környék városaihoz, falvaihoz, hogy ha "karóban nem akarnak száradni", hatodikára beszállítsák a reájuk kirótt rőzsekötegeket, karókat és a tábor ellátására szükséges "kövér vágómarhákat és juhokat" s a szükséges abrakot (4). De október 3-án a szegedi táborból Amhet szerdár pasa is felszólította az egész környék népét, hogy "ha ennek utánna akartok tündöklő császárunknak jobbágyai lenni, én velem itt Szeged alatt végezhettek" s tábora részére adót, árpát és szekereket rendel beszolgálni (4). Amhet pasa rendeleteire azonban most már nem is hederítettek. Hisz október 3-án a császári hadak előcsapatai Szeged alá érkeztek, másnap pedig megérkezett a derékhad is, amire Amhet pasa táborát a Tisza balpartjára áthelyezte, s a palánkban és a várban levő őrség védekezését onnan támogatta. E feladat teljesítése annyiban könnyűnek látszott, amennyiben a Tiszán levő hajóhíd a törökök birtokában volt.

Október hó 5-én volt az első támadás. A roham oly heves volt, hogy a palánk - a vízzel telt árokkal és földsánczczal körülvett erősített városrész - legott az ostromlók hatalmába került s a védők alig birtak a várba menekülni. S ha az üldözés sebesebb, s ha korábban

1) Buonvisi jelentései i. h. 130., 132., 187., 188., 198., 202., 208., 216. l. - Cornaro jelentései i. h. 324-327. l.

2) Horváth M.: Magyarország történelme. Pest, 1872. VI. k. 179. l.

3) Horváth M.: Magyarország történelme. Pest, 1872. VI. k. 1879. l.

4) Hornyik I.: i. m. III. k. 386-387 l.


170

hozzáférnek a kapukhoz, mielőtt a hídak felvonatnak s a bejáratok eltorlaszoltatnak, talán még az nap könnyűszerrel elfoglalják a várat is.

A kedvező pillanatot elszalasztották, mivel a második ágyúlövéstől De la Vergne altábornagy vállán súlyos sebet kapott s ámbár a harcz végéig a csapatok élén maradt, parancsai további osztásánál a kellő, éber figyelmet ki nem fejthette.

Az ostromlók most a várat körülfogták, szoros zár alatt tartották, de a túlparton táborozó sereg támogatását megakadályozni nem birták.

De la Vergne néhány nap mulva sebei következtében meghalt s a barátok templomába temettetett el. Az ostromló sereg vezényletét most báró Wallis György, skót eredetű tábornok, mint rangidősb vette át, ki az ostrom folytatása ügyében tisztikarával több ízben tanácskozott. Sokan azt javasolták, hogy lőszer hiányában a meddő kísérletezéssel fel kell hagyni. Mert az ostromhoz csak két üteg és 200 golyó állt rendelkezésre. De Wallis felsőbb utasításra várt s addig is lőszereknek, különösen golyóknak küldését szorgalmazta Szolnokról. Október 12-ikén a badeni őrgróf útasítása meg is érkezett. Szolnokról is kapott mintegy 200 golyót. Ezentúl hogy a szükségen segítsen, kőből faragtatott golyókat (1).

Másnap tehát az ütegek a várral szemben három oldalról felállítattak és megkezdődött a falak törése. Három napon át tartott az ágyúzás, s összesen 200 golyó repült a falakra. A várból is élénken tüzeltek, s az ostromlók közül már 100-an estek el. Különösebb eredmény azonban nem lett, s a falakon rés nem támadt. Október 15-én tétettek intézkedések arra nézve, hogy aknák készüljenek, melyek két-három nap múlva lettek volna készen.

De már október 15-én este arról értesült Wallis, hogy Péterváradról egy nagyobb török-tatár sereg indult ki, s hogy annak egy része már Zomborig érkezett. Bizonyos volt a felől, hogy Szeged felmentésére sietnek.

Wallis legelső feladata most az volt, hogy a Tisza balpartján, Szegeddel átellenben táborozó Ahmet seregét szétverje. Barkóczyt, Petneházyt, az ifjú gróf Bercsényit és báró Károlyi Istvánt bízta meg e feladat végrehajtásával. A huszárok észrevétlenül át is keltek a Tiszán, s a török tábort oly hévvel, oly lelkesedéssel támadták meg, hogy 200-nál többet levágva a sereget szétverték. Ahmet Temesvárra menekült (2). s összes podgyásza, 3 lobogó és sok fogoly, mint zsákmány

1) A vársánczok helyén, nevezetesen a törvényszék és a kaszinó építkezései alkalmával igen sok ép és hasadt 16, 12, 6 és 3 fontos golyóknak megfelelő nagyságú kőgolyókra bukkantak. Valószínű, hogy ezek a vár 1686-iki ostroma alkalmával kerültek a sánczokba.

2) Hihetőleg ez volt az a "szegedvári Ahmet basa", ki 1708. évben II. Rákóczy Ferencz udvarában, mint török íródeák alkalmaztatott. (Századok. 1894. 905. l.


171

Barkóczy és Petneházy birtokába jutott. Ez oldalról tehát Wallis többé mitől sem tartott.

A Zomborra érkezett török sereg szemmel tartására pedig gróf Strozzi őrnagyot küldte ki, rendelkezésére adván a Gondola lovasezred egy részét. Strozzi azonban kedvezőtlen hírekkel tért vissza. Előőrsei Zenta vidékén bukkantak a török-tatár seregre, melylyel össze is csaptak, de az ellenség túlnyomó erejénél fogva visszavonulni kényszerűltek. Az ellenség ereje ez alkalommal még 10-12 ezer főre becsültetett. De később Szulejman nagyvezér is mintegy 12 ezer főnyi válogatott sereggel és 25 ágyúval hasonlókép Zenta alá érkezett s ott külön táborozott.


Wallis tehát gróf Veterani Frigyes tábornok társát bízta meg, hogy a Szeged felmentésére igyekvő török sereg továbbvonulását meggátolja. Magánál csak a gyalogságot s két lovasezredet tartva, a többi lovasságot, nevezetesen két vértes, egy horvát lovas- és két huszárezredet - Barkóczy és Petneházy rettenthetetlen embereit - összesen mintegy 5000 lovast Veterani rendelkezése alá adott.

Október 19-én estefelé indult el a sereg Szegedről s a következő nap hajnali szürkületkor Zenta közelébe ért, hol két külön táborra akadt. Veterani csatarendbe állította embereit, s gróf Götz ezredes vezetésére bízva az egyik részt, egy és ugyanazon időben éjjeli nyugalmában támadta meg a két tábort.


172

Veterani csapata rögtön szétverte a tatárokat, kik közül igen sok felkonczoltatott, a többi pedig a nádas közé menekült. A győzők itt már a sátorok, podgyászok kutatásához, lovak összefogdosásához fogtak. Ellenben a Götz ezredes által az elsánczolt s mintegy 4000 főnyi csapat ellen vezényelt támadás kevésbé sikerült, sőt a támadókat már-már visszaszorítják a törökök, amidőn Veterani segítsége megérkezett. Az újabb roham alatt, a jancsárok közül midőn már vagy 200-an elestek, a törökök meghátráltak s menekülni indultak. Egy ideig üldözték is a futókat, de azután itt is mindenki a zsákmányoláshoz látott.

Rövid idő mulva azonban az előbb szétvert s a nádasokba futott tatárok újra csatarendbe verődve vissza fordultak s támadásra készültek. De ugyanekkor másfelől nagy porfelhő közül egy új sereg bontakozott ki, mely a nagyvezér 12.000 főnyi serege volt. Iszonyú zajjal tört most két felől Veteranira az óriási túlerő s a törökök 25 ágyúja megkezdte a tüzelést.

Veterani ritka léleknyugalommal s halálmegvetéssel fogadta a támadást. Intézkedései értelmében a lauenburgi vértesek karabélyaikat csak akkor lőtték ki, amidőn az ellenség sorai az ő arczvonaluktól már csak 4 lépésre állt. Minden lövés talált s már ez nagy zavart okozott az ellenség soraiban. És ugyanekkor a huszárok az ágyúk ellen rohantak s rövid idő alatt a fedezetet lekaszabolván, a tüzelés elnémult, mi a törökök bizalmát legott elvette. Veterani lovasai most mindenfelé oly hévvel törtek az előnyomuló törökök ellen, hogy azok lőfegyvereiket már másodszorra meg nem tölthették. Soraikat a huszárok több helyen áttörték, amire az ellenség megkezdte visszavonulását a Zentán alúl levő sánczokig, ahonnan Szulejmán nagyvezér kiindult volt. Veterani egész eddig üldözte a futókat, de onnan visszavonulót rendelt. Azután összeszedette a zsákmányt, az egész tábori készletet, mi a következőkből állt: 20 ágyú, 24 zászló, 5 nagy janicsár hangszer, 2 pár kis dob, több mint 200 drb bivaly és ugyanannyi teve meg öszvér, 3000 ló, ezenkívül számtalan ökör és juh. Foglyúl esett 20 - köztük két magas rangú - tiszt. Ezzel a gazdag zsákmánynyal tért vissza Veterani Szegedre, melynek további ostromzárlata ekként teljesen biztosítva volt.

Veterani vesztesége sebesültekben és halottakban nem volt több 200-nál. Ez utóbbiak közt volt a nagyreményű báró Károlyi István, ki az ágyúrohamnál esett el, de akinek életbenmaradásáról utóbb sok kalandos hír kelt szárnyra. A törökök vesztesége mintegy 2000-re rugott és a vereség a törökökre oly lehangoló hatású lett, hogy a sereget Szeged alá, vagy ütközetbe vezetni lehetetlen volt, úgy hogy a nagyvezér Péterváradra vonult vissza.

A gazdag zsákmánynyal Szegedre visszatért Veterani gróf itt diadalmenetet rendezett. A zsákmányt és a foglyokat a vár előtt körül


173


Szeged ostroma 1686. évi október havában. Egykorú nürnbergi metszvény után.


174

vezették s "Te Deum"-ot tartva, az ostromlók nagy örömrivalgás közt háromszoros "salva"-t lőttek.

Az ostromzárolt törökök mindezt látva, tisztában voltak afelől, hogy segedelemre többé nem számíthatnak. Kitűzték tehát a fehér lobogót. Két előkelőbb tiszt jelent meg az ostromlók táborában s megkezdődtek az időközben megérkezett Caraffa főhadvezérrel a feladásra vonatkozó tárgyalások.

Az egyesség tisztességes feltételek mellett hamar létre jött. A török helyőrség tisztikara és legénysége megtarthatá fegyvereit és podgyászát. Csak az ágyúk, a lőszer és élelmi készlet volt hátrahagyandó. Mindenkinek tetszésétől függött az elmenetel s a költözködőknek fedezet biztosíttatott.

E feltételek elfogadása után október 22-én mindkét fél egymásnak kezeseket adott s még aznap este a császári hadsereg a vár egyik hídját és kapuját birtokba vette, oda őrséget is helyezvén. A következő napon - október 23-án - a teljes átadás is megtörtént, jegyzékek készíttetvén a hátrahagyott és átvett ágyúkról, fegyverekről, úgy az élelmi szerekről (1).

Száznegyvennégy évi idegen uralom után, az ostrom 19-ik nap-

1) Wallis jelentése. Oklevéltár CXLIV. sz. a. - Magnus Frigyes castelli gróf jelentése. Oklevéltár CXLV. sz. a. - Károly lotharingiai herczeg tábori naplója. Oklevéltár CXLVI. sz. a. - Buonvisi nuntius jelentései. Vaticani magyar okirattár.

II. sorsz. 2 köt. 217., 221., 225., 227., 228., 229., 234., 237. l. - HKR. Proth. Exped. 1686. Október hó. 130. sz. 433. l. - Memorie del maresciallo conte Veterani. Vienna e Lipsia 1771. 12-16. lap. - Denkwürdigkeiten der Marschalls Grafen Fridrich Veterani. Wien und Leipzig 1711. 11-15. lap. - Boethius Christophorus: Des Ruhmbelorberten und Triumpfleuchtenden Kriegs-Helm. Nürnberg. 1688. II. Th. Anhang 54-57. l. - Ludolff: Schaubühne der Welt, oder Beschreibung der vornehmsten Weltgeschichte des Siebenzehnten Jahrhunderts. Frankfurt a. M. 1731. V. köt. II. r. 376-378. l. - Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs. Neue Folge.

III. B. 101. lap. - U. a. Jahrg. 1886. Die eroberung von Ofen. 14 lap. - Theatri Europaei continuati. Zwölfter Theil. Frankfurt am Mayn. 1691. 1028-1029 lap. - Thaly Kálmán: A székesi gróf Bercsényi család. Budapest, 1885. I. köt. 312 - 313. lap. - Schweigerd: Oesterreichs Helden und Heerführer. Grimma, 1853. II. k. 364. s köv. l. - Waltherr Imre: Az ál-Károlyi. (Századok. 1873. évf.) - Cserey Mihály: Erdély históriája. Pest, 1852. 198. lap. - Az ágyúk, fegyverek jegyzékei, bár az udvari haditanács előtt több alkalommal és példányban megfordultak, fenn nem maradtak. A fegyverek a Szegedre rendelt puskaművesek által átalakíttattak, az ágyúk pedig később, 1720. évben átöntésre Erdélybe szállíttattak. Lásd: HKR. Proth. Exped. 1687. jan. 151. sz. 50. lap; 1687. febr. 112. sz. 111. lap; 1687. márcz. 74. sz. 179. lap és 164. sz. 196. l.; továbbá: HKR. Proth. Registr. 1686. decz. 18-án, 116. sz. 486. lap. stb.


175

ján (1) így és ekként került Szeged Lipót király birtokába, ekként került vissza az ős Szeged a magyar szent korona hatalma és oltalma alá (2).

Már október 22-ikén híre szárnyalt a visszavívásnak, mi közörömet szült. Semsei Zsigmond, a magyar csapatok egyik kapitánya még e napon sietve tudatta a kecskemétiekkel és kőrösiekkel, hogy "Isten ő szent felsége nemes Szeged végvárát kezébe adta ő felségének" (3).

A török várőrség - mintegy 600 fő - családostól együtt október 23-án kellő fedezet alatt megindult Temesvárra. Kétszáz kocsi adatott rendelkezésükre. Az őrséghez nem tartozó, kereskedést és ipart űző többi törökök már azon alkalommal, amidőn De la Vergne a palánkot elfoglalta, Amhet táborába, a Tisza túlpartjára menekült. Menekülés közben magukkal hurczolták a város főbíráját és több előkelőbb polgárát (4). A török lakosság is tehát Temesvárra települt át, de úgy látszik, hogy mind a katonák, mind a polgári foglalkozású törökök közül többen itt maradtak, kik később a keresztséget is felvették (5). Ezek száma az 1706. évben Kecskemétről áttelepült és már megkeresztelt törökökével gyarapodott (6). Lassanként azonban a lakosok közt teljesen elkeveredtek.

1) Hammer J.: Geschichte des Osmanischen Reichs. Pest, 1830. VI. k. 476. l. tévesen állítja, hogy az ostrom 24 napig tartott volna.

2) Szeged város közönsége a visszavétel 200-ados évfordulójának emlékét kegyelettel készült volt megünnepelni, de az 1886. évi okt. 2-án kitört kholerajárvány okából a tervezett ünnepségek (Lásd: Szegedi Hiradó 1886. évf. 219. sz.) elmaradtak.

3) Hornyik J.: i. m. III. k. 388. l.

4) Így tartja ezt a hagyomány. A város főbírája Bunfold, helyesebben Volford (ez időben e család még nem is települt meg Szegeden), ekkor veszté vala el a város régi pecsétnyomóját, melyet mindig magával hordozott s melyet 1704. évben véletlenül egy Miladin nevű rácz halászott ki a Tiszából. Úgy látszik, hogy e rege merőben koholt, noha a pecsét elveszésnek ugyanily variansa az 1542. évi eseményekkel kapcsolatban ugyancsak fennmaradt. (Vedres Istv.: Nemes sz. kir. Szeged városa megnagyobbítandó tanácsháza talpkövének letétele. Pest, 1799. 11. lap.)

5) A később felállított tiszai határőrség szegedi századának névsorában több török hangzású névre akadunk. Úgy ezek, valamint az igen elterjedt Török, Kara, Halál (Halil) s a már kihalt Halaburdi (Halil al Burids) stb. családok a visszamaradt szegedi törökök ivadékai. Némelyeknek typusán a jellegzetes törökösség még ma is szembetűnő.

6) HKR. Proth. Exped. 1706. június hó. 287. sz. 845. lap. - 1707. évi ápril 6-án Csamasir Ibrahim basa, Ozman aga Feirvári, Hassan basa Feirvári, Szegeden lakó török kereskedők nagy érdeklődéssel tudakolták Kecskemét város előljáróságánál, hogy a ráczok szörnyű mészárlása alkalmából a kecskeméti törököknek mi sorsa lett. (Hornyik: Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. k. 415. lap.)


176

Alig vonult ki a török őrség Szegedről, október 25-én Péterváradról megérkeztek ide a nagyvezér követei. Az előkelő "agák" békeajánlatokat terjesztettek elő. A békét olykép javasolták, hogy átengedik a kezeik közt lévő Eger és Székesfehérvár várait, ellenben birtokukba adatnék ezekért Szolnok, Szeged és Pécs vára (1).

Caraffa kedvezőtlen nyilatkozatokkal bocsájtotta el a követeket. Ajánlatukat azonban felterjesztette az udvari haditanácshoz, hol a fővezér eljárását és nyilatkozatát helyeselték (2). Caraffa ezután a közeli, rozoga csanádi vár elfoglalása iránt intézkedett (3) s kellő őrséget hagyva Szegeden, seregét téli szállásra részint Erdélybe, részint Felső-Magyarországba vezényelte.

Szeged ostromáról és a különféle győzelmekről szóló részletes tudósítások is a haditanácshoz felküldettek. Veterani két rendbeli terjedelmesb jelentést is küldött oda (4). Barkóczy Ferencz is jelentést tett az ujszegedi mezőn kivívott diadaláról s Horváth János tisztje vitte fel Bécsbe a 12 török zászlót és egyéb győzelmi jelvényeket, melyeket huszárjai Ujszegednél és Zentánál szereztek (5).

A haditanácsban Szeged ostromát illetőleg merültek fel némi észrevételek (6), mindazáltal a siker általános elismeréssel fogadtatott. A helyőrség iránt tett intézkedést kifogásolták, - mert nem a Fürstenberg-ezred két századát kellett volna kirendelni, hanem több ezredből lett volna szükséges aránylagos számmal a helyőrséget megalkotni (7).

Veterani dicsősége fölött egy ideig azonban az írígység rágódott. Egyesek kicsinyelték az ő győzelmének jelentőségét, mely már a tekintetből is dicsőségteljes, mivel egy négyszeres túlerejű féllel szemben lett kivíva. Veterani ha a túlnyomó erővel szemben meghátrál, Szeged az ostrom alól felszabadul és semmi akadály sincs a tekintetben, hogy a csekély őrséggel megrakott Buda várát

1) Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. k. 344. l.

2) HKR. Proth. Registr. 1686. nov. 17-én 88. sz. 418. lap és Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. k. 340. lap.

3) Buonvisi jelentései. Vaticani magyar okirattár II. sorsz. 2. köt. 249., 254., 259. l.

4) HKR. Proth. Exped. 1686. október hó 24. és 28. sz. a 421. és 422. lapokon. Az eredeti jelentések - mint általában az udvari haditanács régi iratainak nagy része - eléggé sajnos, kiselejteztettek. A különben bő kivonatokat tartalmazó Prothocollumok nem mindenkor kielégítők.

5) HKR. Proth. Exped. 1686. november hó. 92. sz. 478. lap.

6) HKR. Proth. Exped. 1686. októb. 184. sz., decz. 64. sz. 533. lap és HKR. Proth. Registr. 1686. okt. 13-án 91. sz. 362. l.

7) HKR. Proth. Registr. 1686. nov. 17-én 88. sz. 418. lap.


177

a győzelmesen előnyomuló nagyvezér ismét hatalmába ne vegye (1). Az írígykedők szava azonban elnémúlt. Veterani győzelmének és Szeged visszavételének a további hadművelet sikere és az Erdélylyel való összeköttetés szempontjából, hogy mily nagy fontosságot tulajdonítottak, kiderült abból is: hogy Lipót király midőn a bécsi Burg termeinek ékítésére szolgáló nagy gobelin-képek készítését elrendelte, azok közül egyet a szeged-zentai diadal dicsőítésére szentelt. S a Szeged visszavételét ábrázoló érdekes gobelin-kép még ma is a Burg termében látható (2). Szeged visszavételének emlékére a király saját arczképével ellátott, tallér nagyságú, igen szép ezüst emlékérmeket is veretett (3).

A hazán kívül, a művelt nagy világban, Szeged visszavételének híre mindenfelé örömet keltett. Számos alkalmi nyomtatvány és rajz lőn közrebocsájtva, melyeken az ostrom képe és leírása van megörökítve (4). A sajtó és a művészet talán az 1879-ik évi nagy katasztrófa alkalmából sem foglalkozott Szegeddel élénkebben - legalább aránylag nem - mint ekkor. Mintegy kilencz különféle metszvény isme-

1) Des Grafen Veterani kais. Feldmarschalls Feldzüge in Ungarn. Dresden 1788. Az "Anmerkungen" VI. sz. alatt (19-22. lap) a rágalmakkal szemben Veterani érdemei kellőkép méltatvák. Lásd egyúttal Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. k. 356. lap.

2) Az eredeti gobelin-kép az 1882. évben készűlt udvari leltárban 15. sz. a. szerepel. A kép nagysága 4 méter 40 cmtr. magas és 6 méter 50 cmtr. széles. A kép csatajelenetet ábrázol. Az előtérben fehér lovon a fővezér osztja parancsait a törökök ellen rohanó seregének. A háttérben a kanyargó Tisza és a távolban Szeged vára látható. A gobelin alján beszőve a következő felirat olvasható: Laboranti | Segedino, Auxilium Ferentes | Tartaros Fugat Carolus V' | Frangit Iterum Viserii Cona | tus Importantes, Et in Dupli | Cis Victoriae pretium, Eodem | Die Partae, Ultro Se Heroi | Segedinum subjicit 21. okt 1686. - Sajátságos azonban, hogy Szeged visszavételének dicsősége e feliratban és a képen is Károly lotharingiai herczeg nevéhez van fűzve, ki október 21-22-ikén Bécs felé haladva, Vácz és Esztergom közt állomásozott. A gobelinen feltünő s fehér paripán ülő vezér alakja is nem Veterani grófot, hanem a lotharingiai herczeget ábrázolja.

3) Az érem rajza Széchenyi: Tabulae numismaticae pro catalogo numorum Hungeriae, 36-ik tábláján 35. sz. a. és Weszerle József hátrahagyott érmészeti táblái CXII. tábla 4. sz. a. látható. Az érem előlapján Bécs város képe fölött angyaloktól tartott koszorú-körzetben Lipót király balra néző fejképe látható. A hátlapon pedig Vermehrer des Reichs 1686. felirat körül, külön körzetekben Buda, Pest, Hatvan, Szeged, Pécs, Simontornya, Kaposvár, Kalocsa, Siklós vára és az eszéki híd, az illető helynevek felirataival vannak előtüntetve.

4) Legérdekesb ezek közül a Nürnbergben, Longthan Felsecker Jánosnál megjelent, nagy ívrét alakú "Segedin und Fünfkirchen" czímű egylevelű nyomtatvány, hol a két város ostromának terjedelmesb leírása és rajza közölve van.


178

retes ez időszakból (1686-1716.), melyek tanújelei annak, hogy már az időben az örökös tartományokban s azontúl Német- és Olaszországban is Magyarországnak mily kiváló helyéül ismerték Szegedet (1).

A törökök kivonulása után a várparancsnoksággal Heissler tábornok lett megbízva, ki azt november havában Nehem Ditrich Henriknek adta át (2). A várőrség, mint már említettük, a Fürstenberg ezredből telt ki (3). De ezenkívül a kassai generalatushoz tartozó 300 huszár és ugyanannyi hajdú rendeltetett Szeged védelmére, kik a külső erődben - a palánkban - az elköltözött török lakosok házaiban helyeztettek el (4). Ez utóbbiaknak, valamint az alföld visszavívásában oly kiváló szolgálatokat teljesített nemesi felkelő seregnek és más magyar csapatoknak főparancsnoka és vezénylője gróf Csáky István kassai generalis volt.

Kassa távolságánál és a rendkívül megváltozott viszonyoknál fogva szükégesnek látszott, hogy az ország délvidékén működő magyar

1) A hírneves Lanfranconi-féle gyűjteményben e metszvények mind megvannak. Ezekről készült fénykép-hasonmások a Somogyi-könyvtárban őriztetnek. A képek legtöbbjénél a vár mögötti háttérben, az újszegedi síkon, halmokat és hegyeket láthatni. Egyik képen a vár merőben képzeletileg van előállítva. A többinél sincs meg a teljes hűség, de sokban megközelítik a valót. Különösen a vár és a palánk fekvése s ezek körvonalai találók. Úgy látszik, hogy az előbb említett képzeleti kép kivételével a többi 8 kép egy ugyanazon rajz után készűlhetett. Az eltérések, mint például a palánk sövényfonásos és faczölöpös sánczainak rakott falakká való változtatása stb. a metszők eltérő felfogásának, ízlésének vagy kézbeli ügyességének az eredménye.

2) HKR. Proth. Exped. 1686. nov. 61. sz. 475. l.; 1687. febr. 112. sz. 111. lap. - 1689-ik év tavaszán Fingermann alezredes (HKR. Proth. Exped. 1689. márcz. 33. sz. 145. lap), 1691. elején pedig Mortaigne tábornok lett a várparancsnok, ki csatában nyert sebesülése következtében okt. 10-én Szegeden meghalt s a barátok templomában temettetett el. (HKR. Proth. Exped. 1691. július, 111. sz. 401. lap, és okt. 254. sz. 576. lap.) Várparancsnok ekkor Huyn János Ferencz József ezredes lett, kit 1695. május 2-án ideiglenesen Liebenberg követett (HKR. Proth. Registr. 1695. május 13-án 62. sz. 196. lap); de már ugyanaz év szept. havában báró Globitz János Frigyes őrnagy, 1697-ben Salzer Mátyás alezredes (HKR, Prot. Exp. 1697. febr. 19. sz. 91. lap és június 72. sz. 385. lap., HKR. Proth. Exped. 1695. szept. 366. lap.) s az 1699. év elejétől fogva ismét Globitz volt a várparancsnok. (HKR. Proth. Exp. 1699. márcz. 113. lap.)

3) Az őrség később a Stahremberg ezred egy századával erősíttetett (HKR. Proth. Registr. 1689. okt. 4-én 7. sz. 461. lap). A Fürstenberg ezred távozása után a Marsigli regiment 4 százada rendeltetett Szegedre (HKR. Proth. Registr. 1695. ápr. 7-én 39. sz. 146. lap). Ez a csekély őrség később a Pfeffersohn ezred néhány századával erősíttetett. (HKR. Proth. Exped. 1696. jan. 74. sz. 28. lap.)

4) HKR. Proth. Exped. 1687. január, 151. sz. 50. lap.


179

seregek vezényletére a kassai generálistól független, új parancsnokság állíttassék fel. Ez új parancsnokság székhelyéül, központjául Szegedet szemelték ki (1). Még fennmaradt a régi szegedi főkapitány-

Szeged vára

ságnak homályos emlékezete, mely egykoron a nemesi felkelő sereg és a királyi csapatok vezénylése tekintetében a temesi bán és a kassai, kanizsai generálisok hatáskörével egyenlő volt. Ennek a homályos

1) Herczeg Eszterházy Pál nádor javaslata az országgyűléshez. (Lásd Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1859. VI. köt. 4. l.)


180

emlékezetnek volt is alapja. Hisz Bethlen Gábor erdélyi fejedelem az ország védrendszere tekintetéből 1626-ban a szegedi főkapitányság felelevenítését tervezte. A szegedi várba 1000 lovas és ugyanannyi gyalog katonaságot vélt behelyezendőnek. Ezenkívül a szegedi főkapitány vezénylete és felügyelete alá tartozandottak a becsei, titeli, zalánkeméni, bácsi, zombori, bajai, kalocsai, csongrádi és kecskeméti erősségek s illetőleg az ott elhelyezendő állandó őrségek (1).

Mind határozottabb alakot nyervén ezen régi hadi intézmény felújulása, azért is úgy az idősb, mint az ifjabb gr. Bercsényi Miklós lépéseket tettek az iránt, hogy a Budavár ostrománál és még másutt is kitünt 21 éves ifj. gróf Bercsényi Miklós neveztessék ki szegedi főkapitánynak (2).

Bercsényit e törekvésében maga Károly lotharingiai herczeg is (3), ezenkívül még többen, közöttük gróf Koháry István kamarás és bányavárosi vicegenerális is támogatta (4), mindketten melegen ajánlván a rettenthetlen hős megjutalmazását.

A király rendeletére az udvari haditanács 1686. évi decz. 15-én ifjú gr. Bercsényi Miklóst "ő felsége mező-szegedi végházának főkapitányává", azaz ezredessé ki is nevezte (5). Helyettese, azaz alkapitány, Semsey Zsigmond lett (6). Bercsényi kinevezési oklevele úgy szólt, hogy "mint ő felségének már egyébként is tényleges főkapitányát, a Szegeden levő s jövőben ott leendő, vagy oda helyezendő magyar, úgy lovas mint gyalog katonaság igazgatásával és parancsnoklásával kegyelmesen megbízni és felruházni méltóztatott, addiglan, míg a Végek iránt további rendelkezés nem fog tétetni. - - Utasításul nyerte, hogy "e mon-

1) Szilády és Szilágyi: Török-magyarkori államokmánytár. Pest, 1868. I. köt. 475. lap.

2) HKR. Proth. Exp. 1686. okt. 443. lap. 205. sz. és Proth. Registr. 1686. okt. 16-án 99. sz. 364. lap; okt. 31-én 174. és 182. sz. a 387. és 389. lapokon. - Thaly K.: A székesi gróf Bercsényi család. Budapest, 1885. I. k. 313. lap.

3) HKR. Proth. Exped. 1686. okt. 124. sz. 432. l.

4) HKR. Proth. Registr. 1686. nov. 26-án. 161. sz. 444. l.

5) HKR. Proth. Registr. 1686. decz. 93. sz. 479. l.

6) HKR. Proth. Exped. 1687. máj. 216. sz. 291. és 355. l. - Ez állást különben Kolonics Ádám és Motesiczky Pál is igyekeztek elnyerni. (HKR. Proth. Exped. 1687. jún. 90. sz. 414. l. és 1890. év nov. 261. sz. 506. l.) Semsey Nagy-Váradra távozván, utóda Liptay András lett. (HKR. Proth. Registr. 1691. decz. 81. sz. 589. lap.) Ennek lemondása után alkapitány Szathmáry Imre lett (Huyn jelentése szept. 13. és 28-ról HKR. Proth. Exped. 1693. okt. 81. sz. 438. l.), kinek commandója ellen 1694-95. a város részéről is temérdek panasz merülvén fel, állásától elmozdíttatott. Ekkor Bercsényi Tainay Péter kinevezését kérte, de ehelyett nemsokára a magyar határőrség feloszlatása következett be. (HKR. Proth. Exped. 1696. nov. 614. sz.)


181

dott magyar vitézlő rend a németektől elkülönítve, a külső palánkban (exteriorem Palankam) szállásol: tehát eme külső város (exterioris civitatis) kulcsairól, s úgy a kapuk őrzéséről ugyancsak Bercsényi Miklós úr fog rendelkezni és gondot viselni, mostantól kezdve mindaddig, míg csak ő felsége másként intézkedni nem méltóztatik. Ellenben a várbeli őrséget az ott tanyázó elég nagyszámú német katonaság tartozik kiállítani" (1).

Ez a felsőbb intézkedés már kezdettől fogva nem tetszett Caraffa fővezérnek és Nehem várparancsnoknak, kik már előre is lehetetlennek nyilvánították a magyar határőrző katonaságnak - melyet rendszerint "milicia"-nak neveztek - élelmezését (2). S midőn Bercsényi huszárjai a következő évben a felvidékről lejöttek és szállásaikat elfoglalták, megkezdődtek az apró torzsalkodások, úgy hogy Bercsényi rövid idő mulva panaszolkodni volt kénytelen (3).

A várparancsnokot megintették, hogy Bercsényivel egyetértsen és őt támogassa (4). De később Bercsényi és Huyn tábornok közt nyilt viszály tört ki s a haditanács előtt kölcsönös vádakat emeltek egymás ellen (5). Ezalatt a magyar katonaságnak élelme és zsoldja elmaradt. A legénység kénytelen volt ellátásáról önmaga gondoskodni, úgy ahogy tudott (6). Liptay alkapitány több ízben hasztalan sürgette a kimaradt zsoldot és hiába kért útasítást, hogy a távollevő Bercsényi parancsainak, avagy Huyn rendeleteinek engedelmeskedjék-e? (7) Bercsényi is hasztalan szorgalmazta a haditanács előtt, hogy a várparancsnok az ő levelei elfogadására köteleztessék és az ő parancsnoki jogaiba való beleavatkozástól eltiltassék (8).

Nem csuda, ha ily körülmények közt a magyar helyőrség Szathmáry alkapitány gyenge fegyelme alatt mind több kihágást követett el, úgy hogy Szeged város előljárósága az 1694-96. évek alatt mind sűrűbben panaszkodott a miatt, hogy a palánki őrség között sok a zsivány (9). A legénység élelemhez és zsoldhoz mégsem jutott. Lassan-

1) Thaly K.: A székesi gr. Bercsényi-család. Budapest, 1885. I. k. 314. l.

2) HKR. Proth. Exped. 1687. jan. 151. sz. 50. lap.

3) HKR. Proth. Exped. 1687. októb. 152. sz. 637. lap.

4) HKR. Proth. Registr. 1691. nov. 15-én 81., 82. sz. 547. lap.

5) HKR. Proth. Registr. 1692. jún. 26-án 218. sz. 363. lap. - Proth. Exped. 1693. ápr. 33. sz. 157. lap.

6) Szeged város hatósága már 1688-ban panaszkodott a haditanács előtt Bercsényi fegyelmezetlen katonáinak rakonczátlankodásai miatt. (HKR. Proth. Registr. 1688. febr. 4-én 31. sz. 50. lap.)

7) HKR. Prot. Exped. 1693. febr. 163. sz. 76. lap.

8) HKR. Proth. Exped. 1693. ápr. 260. sz. 178. lap.

9) HKR. Proth. Registr. 1694. okt. 4-én, 20. sz. 387. lap. - Proth. Exped. 1695. aug. 183. sz. 348. lap. stb.


182

ként oly nyomorúságos helyzete lett, hogy ki sem vonulhatott. Gróf Schlick Leopold tábornok is megsokalta már a czudar bánásmódot és a haditanácsnál sürgette a szegedi huszár- és hajdú miliciának - mely rendszerint 500 huszárból és 200 hajdúból állt volna (1) - zsoldját és élelmezését (2).

Végtére a haditanács az elmaradt zsold fejében utalványozott egy összeget. Most meg a hadibiztos nem osztotta azt ki, úgy hogy ismét panaszt emeltek 4000 frt zsoldjuk elvonása miatt. Határozottan kijelentették ekkor, hogy tudni akarják s világos kijelentést óhajtanak arra nézve, ha vajjon ő felsége a "császár" kivánja-e további szolgálatukat vagy sem. Mert készek elszéledni (3). Többen ott is hagyták a szolgálatot s átmentek Temesvárra "Szappanos" kurucz csapatvezérhez, kiről Schlick generális, mint "veszedelmes lázító"-ról emlékezve, az udvari tanácsnak melegen ajánlotta, hogy kegyelmekkel és igéretekkel haza kell édesgetni (4).

Utoljára Szeged város előljáróságának udvari ügyvivője, bellai Bellawich Gábor könyörgött, hogy a szegény magyar katonák zsoldja kifizettessék s különösen Deák Pál huszárjai kapják meg pénzüket (5), de mind hasztalan. A már csaknem elzüllött huszárok és hajdúk a Maroson és Tiszán túl levő török területen kalandozva és rabolva tengődtek. Olyan "szegénylegény''-féle életet éltek. Egy ízben a szegedi és zentai magyar huszárok egész Karánsebesig elkalandoztak s a török alattvalóktól 700 drb kisebb és 40 drb nagy marhát hajtottak el (6). De az ilyen vállalatoknak az 1698-ik évben megkötött karlóczai béke értelmében vége szakadt s a határt, az idegen területet békeszegés következménye terhe alatt megsérteni nem volt szabad. Ekkor a magyar huszárok s hajdúk szélnek eresztettek. Ép az időben állíttatott fel a tiszai rácz határőrség, azért sokan ezen idegen nép és idegen katonaság közé vétették fel magukat (7).

Így szünt meg rövid idő alatt a nemzeti traditión alapuló magyar

1) HKR. Proth. Registr. 1687. febr. 3-án. 24. sz. 68. lap.

2) HKR. Proth. Exped. 1696. nov. 571. lap.

3) HKR. Proth. Exped. 1697. márcz. 156. lap.

4) HKR. Proth. Exped. 1697. ápr. 236. sz. 269. lap.

5) HKR. Proth. Exped. 1697. aug. 480. sz.

6) HKR. Proth. Exped. 1698. máj. 281. sz. 340. sz.

7) A tiszai rácz határőrségnek szegedi századairól a későbbi időkből fennmaradt névjegyzékekben igen sok magyar nevű huszárra és hajdúra akadunk, akiknek 20-30-40 évi szolgálati idejénél fogva azt kell hinnünk, hogy a katonáskodást még Thököly alatt mint kuruczok kezdették meg és a szegedi magyar miliciától léptek be a tiszai rácz határőrségbe. (Lásd: Oklevéltár CXC., CXCI., CXCVI. sz).


183

katonai intézmény, a szegedi főkapitányság. E helyett, mint alább látni fogjuk, az ország területi épségének és alkotmányának sérelmével az oly temérdek panaszra okot adó tiszai rácz határőrség intézménye állíttatott fel.

II. A hadjáratok nyomorai és az elemi csapások.

Hogy milyen volt Szeged, mekkora kiterjedésű volt a város, mennyi volt a lakosok száma s minő volt míveltségi állapotuk stb., amidőn a törökök kiűzettek, minderről egykorú leírás fenn nem maradt. Nehem tett ugyan a haditanácshoz jelentést arról, hogy mily állapotok vannak Szegeden, de közleménye inkább a várra és a palánkra vonatkozhatott (1).

A Bécsből küldött kamarai tisztviselők 1688-ban elég "szép"-nek találták Szegedet, mint ahol "rövid idő múlva bizonynyal sokan fognak letelepülni" (2), mi arra enged következtetni, hogy az ostrom alatt és azután is a lakosok közül sokan elhagyták a várost s az mintegy elnéptelenedett.

A szegedi állapotokról részletesb adatokat Lambion mérnökkari tiszt jelentésében sem találunk, ki 1695-ben Szegedet s a Tisza mentén fekvő helységeket, sőt a Maroson túl levő török területeket is bejárta, az egész vidéket, különösen az útakat s a vízi átkelő helyeket térképezte. Jelentése sok érdekest tartalmaz, de ő is csak katonaszemmel tekintett mindent s különösen a vár érdekelte. Ez nyomorúságos állapotban volt. Azt írta róla, hogy a Tisza lassankint elnyeli. A palánkról is csak azt említi, hogy huszárok és hajdúk, ráczok és magyarok lakják. A vár s a palánk a Tisza felől, vagyis a török részről a kiterjedt mocsarak miatt hozzáférhetetlen. Az ellenség tehát csak télen, fagy alkalmával férkőzhet a falak közelébe. Érdekes térképén a Tisza balpartját csupa nádas, erdős és mocsaras vidékek környezik (3).

Lambionnak egy másik, 1695. május 2-án kelt jelentéséhez csatolt vázrajzon előforduló följegyzése is csak annyit tartalmaz, hogy a várban és a palánkban mintegy 3000 fegyverfogásra képes magyar és rácz lakik.

Egy másik - 1713. évről keltezett, De la Croix Paitis mérnök-

1) HKR. Proth. Exped. 1687. febr. 112. sz., 111. lap. "Item discribirt er den Orth Szegedin wie solcher anitzo beschaffen und noch fortificirn ist, wozu die Holz zu den Pallasadt am nothwendigste erfordt wird." Maga a jelentés kiselejteztetett.

2) Oklevéllár CXLVII. sz. a.

3) Oklevéltár CLIV. sz. a.

előző  |  tartalom |  következő