Vágó Pál


Reizner és műve  |  1. kötet  |  2. kötet  |  3. kötet  |  4. kötet  |  keresés

 

183

katonai intézmény, a szegedi főkapitányság. E helyett, mint alább látni fogjuk, az ország területi épségének és alkotmányának sérelmével az oly temérdek panaszra okot adó tiszai rácz határőrség intézménye állíttatott fel.

II. A hadjáratok nyomorai és az elemi csapások.

Hogy milyen volt Szeged, mekkora kiterjedésű volt a város, mennyi volt a lakosok száma s minő volt míveltségi állapotuk stb., amidőn a törökök kiűzettek, minderről egykorú leírás fenn nem maradt. Nehem tett ugyan a haditanácshoz jelentést arról, hogy mily állapotok vannak Szegeden, de közleménye inkább a várra és a palánkra vonatkozhatott (1).

A Bécsből küldött kamarai tisztviselők 1688-ban elég "szép"-nek találták Szegedet, mint ahol "rövid idő múlva bizonynyal sokan fognak letelepülni" (2), mi arra enged következtetni, hogy az ostrom alatt és azután is a lakosok közül sokan elhagyták a várost s az mintegy elnéptelenedett.

A szegedi állapotokról részletesb adatokat Lambion mérnökkari tiszt jelentésében sem találunk, ki 1695-ben Szegedet s a Tisza mentén fekvő helységeket, sőt a Maroson túl levő török területeket is bejárta, az egész vidéket, különösen az útakat s a vízi átkelő helyeket térképezte. Jelentése sok érdekest tartalmaz, de ő is csak katonaszemmel tekintett mindent s különösen a vár érdekelte. Ez nyomorúságos állapotban volt. Azt írta róla, hogy a Tisza lassankint elnyeli. A palánkról is csak azt említi, hogy huszárok és hajdúk, ráczok és magyarok lakják. A vár s a palánk a Tisza felől, vagyis a török részről a kiterjedt mocsarak miatt hozzáférhetetlen. Az ellenség tehát csak télen, fagy alkalmával férkőzhet a falak közelébe. Érdekes térképén a Tisza balpartját csupa nádas, erdős és mocsaras vidékek környezik (3).

Lambionnak egy másik, 1695. május 2-án kelt jelentéséhez csatolt vázrajzon előforduló följegyzése is csak annyit tartalmaz, hogy a várban és a palánkban mintegy 3000 fegyverfogásra képes magyar és rácz lakik.

Egy másik - 1713. évről keltezett, De la Croix Paitis mérnök-

1) HKR. Proth. Exped. 1687. febr. 112. sz., 111. lap. "Item discribirt er den Orth Szegedin wie solcher anitzo beschaffen und noch fortificirn ist, wozu die Holz zu den Pallasadt am nothwendigste erfordt wird." Maga a jelentés kiselejteztetett.

2) Oklevéllár CXLVII. sz. a.

3) Oklevéltár CLIV. sz. a.


184

kari ezredes által készített térképből azonban sok érdekes dologról tájékozódhatunk, melyek Szeged kiterjedésére, a város népességére nézve elegendő világot vetnek.

A pontos és igen szép kivitelű térképen a mai, tömören összefüggő Szeged, egymástól távol eső, három külön testben van feltüntetve. Mintha nem is egy, de három külön helység lenne. Miként a mai Temesvár, hol a vártól és egymástól a külvárosok távol esnek: olyan volt Szeged is két századdal ezelőtt. E térképen a város vidéke legnagyobbrészt mocsaras, vízjárta terület. Az ártéren három, szigetszerű kiemelkedés van, a vár és a palánk, továbbá alsóváros és végül felsőváros. Ez utóbbi egymaga több sziget-csoportból áll, s az egyes kisebb szigeteket keskenyebb vagy szélesebb ártéri mezőségek veszik körül.

A várban számos nagyobb és még több kisebb lakóház létezett. A vár déli oldalán terült el a "Palánk" városrész. A vár délnyugoti köröndjétől kiinduló s a mai Kelemen-, Zrinyi- és Árpád-utczák vonalában haladó kettős sáncz és czölöpsor övezte e városrészt. Alapul véve az árvíz előtti telek-felosztást, a palánkban 12 háztömb, 8 utcza és mintegy 125 háztelek s illetőleg lakóház létezhetett. A vár és a palánk lakossága, mint Lambion jelentéséből tudjuk, jobbára katonákból, magyar és rácz határőrökből állt, kik többnyire családtalanok voltak. A mai belváros és Rókus többi része pusztaság volt.

Alsóváros az árvíz előtti Bátor-, Bokor-, Kápolna-, Nagykút-, Háromláb-, Deszka-, Pútyi- és Ingyen-utczák által kerített területen, 11 utcza által elkülönített 17 háztömbből állott. Az árvíz előtti telekfelosztást véve alapul, ezen területen mintegy 575 háztelek, esetleg ugyanannyi lakóház állhatott. A mai alsóváros öbbi része mezőség volt.

Felsőváros, mint már említők, 6 külön sziget-csoportból állt. A legnagyobb ezek közt az árvízelőtti Szent-Mihály-, Csongrádi-, Lengyel- és Szent-György-utczák vonalai által övezett terület volt, melyen 6 háztömb létezett. Ezután egy második szigetként a Szent-Györgytér, Gyevi-, Sándor-, Csongrádi-utczák és a Csuka-köz vonalai által kerített terület következett, hol 3 háztömb állt. Ezzel átellenben volt a régi "Gazdagék-utczájá"-nak nyugoti oldalából álló házsor. Ismét egy másik csoportban 5 háztömb volt, s ez az árvíz-előtti Felső-Tiszapart-, Tímár-, Minorita- és Algyevi-utczák határterületébe esett. A régi Kis-Tisza- és Tápai-utczák területén 3 szigetecskén ugyanannyi háztömb állott. S végül a Rozmaring-, Gyalog-, Liba- és Török-utczák által határolt 2 tömb felsővárosnak jó távol eső, legészakibb részét képezte. Az árvíz előtti telekfelosztást véve alapul, az elősorolt szigeteken s területeken, vagyis egész felsővároson mintegy 340 házhely s ugyanannyi lakóház létezhetett.


Szeged vára és a palánk 1695-ben. (Kisebbített hasonmás Lambion rajza után, a cs. és kir. hadügyi levéltárból.)


185

Minden lakóházra átlag 7 lelket számítva, az alsó- és felsővárosi lakosság száma a 915 ház után 6405 lélek lehetett. S ha ehez számítjuk a palánki és a várbeli, jobbára férfi és részben idegen lakosságot, illetőleg katonaságot, úgy Szeged összes népességét az 1686. év utáni időben mintegy 9000 lélekre tehetjük, mi az időben nagy, tekintélyes létszámot képviselt. Az alsó- és felsővárosi lakosság tiszta magyar volt. Ez az ősi törzslakosság volt. A palánki és várbeli lakosság, illetőleg katonaság túlnyomólag németekből, e mellett ráczokból és magyarokból állt.

Mindössze ennyi az, mit a Lambion és De la Croix Paitis-féle 1695. és 1713. térképek alapján Szeged város népességére és kiterjedésére nézve okszerű következtetés útján megállapíthatunk (1).

Ez a lakosság a törökök elűzése után jobb sorsot, boldogabb jövőt, a hosszas elnyomás után szabadságot s az üldöztetések helyett nyugalmat és békét óhajtott, remélt. De sem ez, sem amaz be nem következett, sőt a szenvedések igazi napjai még csak ezután következtek.

A szent korona hatalma és oltalma alá visszakerült Szegedet a gyarapodás és felvirulás helyett egyelőre a csapások özöne látogatta. Igazán csuda, hogy el nem pusztult s meg nem semmisült.

Szeged ugyanis határszéli város lett s az is maradt hosszas ideig. A Tiszán és a Maroson túl fekvő részek még a törökök kezében voltak. Török őrség volt a titeli, temesvári, lippai, gyulai, nagyváradi és az egri várakban, ahonnan a basák az elvesztett Duna-Tiszaköz népét az adózás miatti untalan zaklatták s fenyegették, sőt a német őrségek daczára is többször megsarczolták.

A török Szeged lakosságát a vár elvesztése daczára is alattvalóinak tekintette. Még 1688. évi márczius havában is Ali gyulai pasa Szegedre írt, hogy a város fejei nála megjelenjenek (2). Nemes Cseperke Máté főbíró uram (3) azonban e rendeletre már rá sem hederített.

A szegedi őrség a törökökkel szemben éppenséggel nem volt nyugodt. Folyton nyugtalanította, támadta őket s így mi sem természetesebb, minthogy a kisebb csatározások gyakran előfordultak.

1) De la Croix Paitis térképe 1713. évi kelettel van ellátva. Azt vélhetnők tehát, hogy e térképen az 1712. évi nagy árviz alkalmával romba dőlt Szeged van feltüntetve. De a dolog nem így van. Városrészeket, utczákat még 1715. évben sem lehetett volna térképezni, mert mint alább látni fogjuk, a házak még ekkor sem épültek fel s az utczák nem léteztek. A térkép tehát csakis a katasztrófa előtti helyrajzi viszonyokat tünteti fel s hihetőleg egy régibb térkép másolatát képezi.

2) Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1862. II. k. 470. l.

3) Őrgróf Pallavicini hitbizományi uradalmi levéltár, Sándorfalván. 3. sz.


186

Így már az 1686. évi deczember közepén egész Temesvárig elkalandozott egy huszár csapat. De kevés szerencsével, mert a törökök 100-at levágtak közülök (1).

A lakosság elpártolása és a gyakori nyugtalanítások a törököket boszantották. Elhatározták ennélfogva, hogy az elvesztett Szegedet meglepetés útján visszaszerzik.

Temesvárról mintegy 1200 jól fegyverzett s válogatott török csapat ostromlétrákkal és más eszközökkel ellátva kivonult és 1687. évi márczius 9-én kora hajnalban, a legnagyobb csendben Szeged alá ért s a várfalak közelébe lopózott. A várparancsnok mindezt előre tudta. Midőn a sötétben egy rejtek úton a törökök közül már mintegy 50-en a palánkban voltak, a kartácsra töltött ágyúkat reájuk sütötték. Ugyanekkor a tömegben álló többi csapatokra is sortüzet adtak. Ekként a törökök lettek a meglepettek. Zavarba jöttek és eszeveszett futással birtak csak menekülni (2).

Kevéssel utóbb a török területről egy nagyobb élelmi szállítmány indult Szegedre a várőrség részére. Megtudták ezt lippai törökök s a szállítmányt el akarták fogni. Mintegy ezren Szeged közelébe jöttek s egy erdős helyen elrejtőzve várakoztak a szállítmányra. Nehem ezt is megtudta s intézkedett, hogy a lesben állókat hátulról megtámadják. Május 16-án tehát a csanádi várból 800 magyar hajdú indult el. Ezek a leselkedő törököket hirtelen megtámadták, közülök igen sokat lekaszaboltak, a többit pedig megszalasztották. Így az élelmi szállítmány Szegedre rendben megérkezett (3).

Ilyen csatározás, kalandozás az időben gyakran történt Szeged

1) HKR. Türkenkrieg 1686. decz. 19. kelt jelentés hivatalos másolatban. Eredetije a Karlsruhei állami levéltárban.

2) Theatri Europaei continuati. 1687. 10. lap. Mittheilungen des K. K. Kriegs-Archivs. Neue Folge. III. B. 103. l. A közlemény a szegedieket alaptalanúl és méltatlanúl gyanúsítja azzal, hogy e vállalatban a temesvári basával titkon egyet értettek volna s hogy a törökök tervét egy rácz szökevény árulta volna el. Nem lehetetlen, hogy a temesvári pasa talán szegedi foglyait kényszerítette, hogy bizonyos szolgálatokat teljesítsenek. Ezt azonban az ellenséggel való czimborálkodásnak minősíteni nem lehet. Elleneink (Die freiwillige Theilnahme der Serben und Kroaten an den vier letzten österreichisch-türkischen Kriegen. Wien, 1854. 170. l.) az ily rágalmakon kapva kapnak. Sajnos azonban, hogy az ily adatokat minden bírálat nélkül magyar művekbe is becsempészik. (Bőhm Lénárt: Délmagyarország története. Pest, 1867. I. k. 228. l.)

3) Theatri Europaei. 1687. 11. l. - "Die freiwillige Theilnahme der Serben und der Kroaten" ezt a vállalatot is a szerb-horvát érdemek és dicsőségek sorába iktatja, mivel a 800 magyar hajdú között (worunter einige Retzeen wahren) néhány rácz is volt.


187

körül. Június hóban is egy nagyobb török sereg Péterváradnál átkelvén a Dunán, a Tisza mentén egész Szegedig felhatolt. Útjában mindenfelé rabolt, pusztított. Itt azután a huszárok szétverték és lekaszabolták őket (1).

Az ily betörések különben kölcsönösek valának. Az ifjú Bercsényi amint főkapitányi hívatalát Szegeden elfoglalta, szenvedélylyel űzte a kalandozást. Leszáguldozott a Dunáig, egész Nándor-Fehérvárig s ahol találta, ott űzte, vágta a törököket. A többi közt 1687. július 26-án 167 tar fővel és 79 fogolylyal tért vissza Szegedre (2).

Báró Esterházi Dániel, Sennyei és még mások is űzték ezt a kalandozást csapataikkal és foglyaikat mind Szegedre hajtották (3). Ezek száma utóbb már oly nagy lett, hogy a várparancsnok nem tudott velük mit csinálni s felsőbb helyről kért irántuk útasítást (4).

Folytonos hadi izgalmak és szakadatlan fegyverzaj közt élt tehát a lakosság. A török ellen folytatott hadjáratban a császári seregek egyre-másra érkeztek Szegedre, mert a város a hadműveleteknek a legegyenesebb útvonalába esett. Ezen hadak élelmezése, minden szükségesekkel való ellátása, a huzamosb ideig tartó beszállásolások és a hadsereg érdekében teljesített szakadatlan fuvarozások a népet több ízben a végkimerülésre juttatták. Mert a katonaság fegyelmezetlen volt, zsoldot alig-alig kapott; s így a helyett, hogy a népet, mely az ellenséges becsapásoktól is gyakran károsodott, védte volna, elvette utolsó vagyonát is.

Nem volt év, nem volt évszak, amelyben Szegeden egy vagy több hadtest át nem vonult volna, mely alkalmakkor a lakosság az üröm poharát fenékig ürítette.

Így az 1687-ik évi június 30-án Miksa Emanuel bajor választó fejedelem és Lajos badeni herczeg egyesült hadereje Csongrád felől Szegedre érkezett s két napi pihenő után Martonoson át Eszék alá vonult (5).

Még ugyanaz évben, a diadalmas mohácsi csata után Károly lotharingiai herczeg és Károly Gusztáv badeni őrgróf serege Zombo-

1) A lotharingiai herczeg jelentése HKR. Proth. Exp. 1687. június. 96. sz. 415. lap. - Nehem jelentése július 22-ről. HKR. Proth. Exp. 1687. aug. 25. sz. 493. lap.

2) Thaly K.: A székesi gróf Bercsényi-család. Budapest, 1885. 319-321. lap.

3) HKR. Proth. Registr. 1689. máj. 28-án 236. sz. 254.l.

4) HKR. Proth. Exped. 1689. márcz. és ápr. hónapok, 33. és 154. sz. 145. és 234. lap. 1691. év márcz. 373. sz. 195. l. Fingermann és Herberstein jelentései.

5) HKR. Türkenkrieg. 1687. jún. 29. Lajos badeni herczeg jelentése Csongrádról és júl. 3-án Miksa Emanuel jelentése Martonosról. - Thaly: A székesi gróf Bercsényi család. Budapest, 1885. I. köt. 319-320. lap.


188

ron és Szabadkán át szeptember 16-án Szegedre érkezett, hol hosszabb pihenőt tartva, a csapatok téli szállásra Erdélybe vonultak (1).

A következő évi márczius hó közepén Buda felől egy 15,000 főnyi lovas sereg (2), később ismét Caraffa erdélyi hadteste érkezett Szegedre. Innen az eszéki táborba mentek (3). Ez alkalomból is a város népe Eszék és Belgrád felé a kényszer-fuvarozásokból ki nem fogyott (4).

1691. évi július közepén ismét Lajos badeni herczeg hadteste jött Szegedre (5). A zalánkeméni fényes győzelem után ugyanezen sereg szeptember elején megint Szegedre vonult. Hosszasb ideig itt pihent a tábor, mielőtt egy része az erdélyi téli szállásra elindult (6). Mert amennyi katonát Szegeden és környékén hagyhattak, az egész télen át itt maradt. Ezek élelmezése, ellátása jobbára a kimerült lakosságra nehezedett (7), noha az egész Duna-Tiszaköz helységei a legnagyobb fenyegetések közt tartoztak mindenféle élelmiszert, a lovak részére pedig abrakot szállítani (8). Pedig ép ez az esztendő szűk termést adott. Az inség és drágaság Szegeden és vidékén oly nagy volt, hogy országos híre kelt (9).

A katonai igazgatóság csak most vette észre, hogy a törökök elleni hadműveletek kiindulási pontja voltakép Szeged, s hogy ide kell a hadi- és élelmiszereket összpontosítani. Azért is a következő (1692.) évben elrendelte, hogy a sütőházak kibővíttessenek és hogy Szegeden mindenkor legalább is 20 ezer köböl liszt tartassék készletben (10). Ekkor állíttatott fel a katonai élésház is (domus annonaria), hova a Duna-

1) HKR. Türkenkrieg, 1687. Károly Gusztáv badeni őrgróf aug. 15-én Harsányról kelt jelentése. Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. köt. 366. l. - - Horváth M.: Magyarország történelme. Pest, 1872. VI. k. 187. l. - Ez alkalommal a katonaság nagy számára tekintettel, Szegeden katonai sütőház állíttatott fel s egy nagyobb liszt-szállítmány küldetett Szegedre. (HKR. Türkenkrieg, 1687. Károly Gusztáv jelentése aug. 20-ról, Erdődről.)

2) HKR. Proth. Exp. 1688. márcz. 245. sz. 204. lap.

3) Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. k. 421. l. - Horváth M.: Magyarország történelme. Pest, 1872. VI. k. 206. lap. - A haditanács ez évben is nagyobb mennyiségű lisztet szállíttatott Budáról Szegedre. (HKR. Proth. Exp. 1688. ápr. 248. sz. 293. lap.)

4) Szeged v. tit. levéltára 95. sz. a.

5) HKR. Proth. Exped. 1691. július. 228. sz. 419. l.

6) Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. k. 492. l. és Törökmagyarkori történelmi emlékek. Pest, 1863. I. oszt. II. köt. DXXXVI. sz.

7) Oklevéltár CLI-CLII. sz.

8) Török-magyarkori történeti emlékek. Okmánytár II. k. 194-195. l.

9) Die freiwillige Theilnahme der Serben und Kroaten an der vier letzten österreichisch-türkischen Kriegen. Wien, 1854. 134. l.

10) HKR. Proth. Registr. 1692. jan. 10-én. 66. sz. 323. l.


189

Tiszaköz helységei a reájuk kirótt gabna-illetőségeket időközönként behordták (1).

A súlyos és szakadatlan beszállásolások és élelmezések mellett még a vár erősítése körül is szolgálni kellett. Különösen az 1691-ik évben végzett sánczmunkák és más ingyenes kincstári szolgálatok oly jelentékenyek valának, hogy azokat a felsőbbség is megsokalta (2).

A déli irányba törő hadműveletek ha néha megszakadtak is, az izgalmak és zaklatások azért Szegeden nem szüneteltek.

Így az 1693-ik év nagyobb katonai átvonulások nélkül telt ugyan el, de az ősz végén egy tatár sereg betörésének híre szomorította a népet. A Tiszán túl, Debreczen vidékén pusztított a rabló csapat. Báró Hofkirchen vette űzőbe, egész Szegedig hajtotta és itt teljesen szétverte őket (3).

A következő, 1694-ik év megint egyike volt a legsúlyosabbnak. A várban levő kaszárnyák és lakások helyreállítására, illetőleg tégla- és föld hordására, huzamosb időn át naponként 200 fogatot és megfelelő gyalog-erőt volt kénytelen a város kirendelni. Az 1694/5-ik évi télen át minden házban legalább is 3-4 katona volt beszállásolva. Ezeket élelmezni és minden szükségesekkel ellátni a lakosság tartozott. De még a helyőrségi, a várban lévő katonaság részére is a tüzelő fát behordani, az egyes űrállomásokhoz szükséges éjjeli világítást kiszolgáltatni, szóval mindent a város tartozott előállítani (4). A követelések kifogyhatatlanok voltak s a katonák rettegett hatalmánál és kegyetlenkedésénél fogva a védtelen lakosság minden követelést teljesíteni volt kénytelen.

A nép türelemmel viselte keresztjét s bízott abban, hogy majd csak bekövetkeznek a nyugalmasb napok, s ha a törökök minden helyről lassanként kivonulnak, akkor majd megszűnik a német katonaság járása a hazában. Mert időközben Gyula várából is kivonultak a törökök. A vár feladása ügyében 1694-ik évi deczember hó 10-én ép Szegeden kötötték meg az agák Houchin tábornokkal az egyezséget (5), aminek következtében a tiszántúli vidék a törököktől egészen megtisztult.

Az 1695. év sem volt különb a többinél. A hadjárat most Temesvár visszavételére irányult s e végből Frigyes Ágost szász választó feje-

1) Ez a katonai élésház a jelen század elejéig fennállott s egy óriás vidék ide fuvarozta be a reá kivetett illetőséget. Borsod vármegye még az 1772. évben is a szegedi katonai élésházba hordta be a reá kivetett s a katonaság részére szükséges árpát és zabot. (Borsod vármegye levéltára. 1772. évi aug. 21-iki határozat 260. lap.)

2) Oklevéltár CLII. sz.

3) Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. k. 511. lap.

4) Oklevéltár CLIII. sz.

5) Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. k. 515. l.


190

delem mintegy 50,000 főnyi sereggel jött Szeged alá. A tábor huzamosb ideig vesztegelt Szegednél, sőt a sereg egy része Temesvár ostroma alatt is Szegeden állomásozott (1). A mocsaraktól hozzáférhetetlen Temesvár ostroma abbamaradt, s az ágyúkat és az összes hadiszereket is Szegedre szállították vissza (2).

Ezen táborozás alkalmával Portka Lewin hadibiztos gondatlanságából a lovasság igen szorongatott helyzetbe jutott. Elfogyott minden élelem, különösen az abrak. A nagy szükségben Szeged népe hozta meg a segélyt, mi által rendkívüli zavarok lettek elhárítva. Szeged város ez alkalommal nem kevesebb mint 2035 martonosi köböl (3) zabot szállított a táborba. Biztatták is, hogy mindenért megfizetnek, - azonkívül a hasznos szolgálatkészséget még érdemül fogják betudni (4).

1696-ban újból Temesvár visszavételére irányultak a hadműveletek. A csapatok egy része most is Szegednél időzött (5). De ezenkívül a haditanács múlt évi szept. 23-án kelt határozatánál fogva a futaki nagy tábori kórház is a biztosabb Szegedre telepíttetvén át (6), a beteg és sebesült katonákat most mind Szegedre hordották. A sebesültek közt voltak Bolland és Heissler tábornokok, kik itt elhalván, a barátok templomába temettettek el (7).

Szeged és vidéke az 1696. év végén hemzsegett a beszállásolt katonaságtól. Ennek daczára mégis megtörtént, hogy egy nagyobb

1) Ez a sereg az alsóvárosi nyomáson, Szt.-Mihálytelek és Röszke közt táborozott. Állt pedig 2 zászlóalj Neipperg, 3 zászlóalj Sándor würtenbergi herczeg és 3 zászlóalj Pálfy Miklós-féle gyalogosból, továbbá 7-7 század Althan és St. Amour-féle dragonyosból s végül a Splényi, Esterházi, Nádasdi, Ebergényi és Babochay-féle huszárok 5-5 századából. Ugyanitt táborozott még az erdélyi hadtest is, ez utóbbi gr. Veterani Frigyes, az előbbi pedig Sándor würtembergi herczeg parancsnoksága alatt. (HKR. Karthen Abtheilung. Blödner C. főhadnagynak Eugen herczeg hadjáratairól 1716-ban készített s a herczegnek ajánlt gyönyörű térképen a magyarázat 8. pontja.)

2) Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. k. 528. l. - Horváth M.: Magyarország történelme. Pest, 1872. VI. k. 231. lap.

3) A pozsonyi ürmérték mellett még az 50-es évek kezdetén is divatozott Bács-Bodrogh vármegye északi részében a martonosi köböl ürmérték, mely 3 pozsonyi vékából állt.

4) Oklevéltár CLIX. sz. a.

5) HKR. Proth. Exp. 1696. szept. 150. sz. 505. l. Globitz jelentése szept. 5-ről. - Horváth Mih .: Magyarország történelme. Pest, 1872. VI. k. 233. l.

6) HKR. Proth. Registr. 1695. szept. 23-án 88. sz. 368. l.

7) Heissler láb-amputatio következtén aug. 31-én halt meg. A lakosság részvéte kísérte sírjába. Nevét később is kegyelettel emlegették. (Lásd: Történelmi Tár 1890. évf. 96. lap.) - Gr. Wallis még 1689. szept. 6-án Mainz ostrománál, gr. Veterani Frigyes pedig 1695. szept. 21-én Lugosnál esett el.


191

török csapat a külső gazdaságot, vetést és terményeket megsemmisítette. Később egy másik csapat a tél derekán a városra ütött, azt kirabolta és a lakosság jószágát elhajtotta (1).

Mindezek után a sok évi zaklatásnak, a feláldozó szolgálatkészségnek, az ellenség részéről történt megkárosításnak mintegy jutalmául és vigaszául a város eddigi 1000 frt évi adóját az 1697. évre 4200 frtra emelték (2).

A hadcsapatok vonulásai és a terhes beszállásolások az 1697. év folyamán sem szüneteltek. A császári seregek vezényletét most savoyai Eugen herczeg, a 33 éves ifjú hős vette át, ki Szegeden ismételt ízben is megfordult. Így július közepén Szegeden várta be Rabutin tábornok erdélyi seregét, ki az említett hó 23-án ide meg is érkezett. Az egyesült hadak innen Péterváradra a törökök elé vonultak.

Eugen herczeg táborához csatlakozott több szegedi polgár is, kik a herczeg hősiességén, megnyerő modorán felbuzdulva fegyvert ragadtak, hogy a törökök elleni döntő mérkőzésben részt vegyenek. Ezek közül Rózsa István szolgálatai és vitézsége által később hírnevet és dicsőséget is szerzett (3).

A szultán személyes vezetése alatt megindult török sereg Pancsovánál kelt át a Dunán. Majd a Tisza jobb partjára kerülve, Thököly Imre tanácsából Szeged felé igyekezett, hogy azt birtokába vegye. Eugen herczeg Szegeden gróf Schlick Leopold vezénylete alatt 1700 főnyi gyalog és 200 huszárból álló figyelő sereget hagyott csak, melynek feladata az volt, hogy támadás esetén - amitől nagyon lehetett tartani - Szegedet védelmezze és a Tiszán való átkelést akadályozza. A kedélyek a váltakozó körülmények közt izgatottak voltak, s a meglepetés és árulástól való félelem az izgatottságot még inkább fokozta. Barátcsuhába öltözött és könyöradományokat gyűjtő egyik kém

1) Oklevéltár CLV. és CLVI. sz. - HKR. Proth. Exped. 1698. febr. 96. lap. "Richter und Gemeinde zu Szegedin bitten in ansehung ihres miserablen standes und das der tartare bey vorigen Campagne ihre acker, worinne Sie ihr traidt, haber und andere lebensmittel zu......gehabt, völlig verdorben und verbrannt", stb.

2) Oklevéltár CLV-CLVI. sz.

3) Rózsa István a zentai csatában tanúsított vitézsége jutalmáúl Lipót királynak 1699. évi okt. 29-én Bécsben kelt kiváltságlevelénél fogva szegedi házára "Salva Quardia"-t nyert. (Ugróczy Ferencz: Zentai ütközet. Szeged, 1816. 56. l.) Az ily házak és birtokosaik a közterhektől, különösen a súlyos katonatartástól mentesek voltak. A ház sárga kapuján kiterjesztett szárnyú, nagy, kétfejű fekete sas szokott kifestve lenni. A sas csőrei közé csíptetett mondat szalagon volt a "Salva Gvardia" szó felírva. Ily mentességért 1693. évben az udvari haditanácsnál Cseperke Máté is folyamodott, de nem bizonyos, ha vajjon kérése teljesült-e. (HKR. Proth. Registr. 1693. máj. 15-én, 130. sz. 192. lap.)


192

ugyanis a figyelő hadtestnek, a várőrségnek és a várnak minden körülményeit s felszerelését kipuhatolta. Az "átkozott franciskánus" már


Savoyai Eugen herczeg.

Pécsett is megfordult. De mire megtudták, hogy a barát kémkedik, akorra már onnan is, Szegedről is megszökött Temesvárra (1).

1) HKR. Proth. Exped. 1697. ápr. 236. sz. 269. lap, május hó 204. sz. 338. lap, június hó 300. sz. 410. lap.


193

A figyelő hadtest élelmezése és ellátása egészen a város terhe lett. De ezenkívül Schlick a várerődítési munkálatokhoz, valamint a hosszú fuvarozásokhoz is egész tömegekben rendelte ki a lakosokat, kik felváltva hosszabb időközökben, messze idegen földre szakadtak el övéiktől. Aratás idején is hasztalan könyörgött érettük a tanács, csak nem térhettek haza. Hogy mily mérvű, mily óriási teher volt a sereg élelmezése és a hosszú fuvarozás szolgálata, kitűnik abból is, hogy pusztán egy alkalommal a városnak 1250 szekér szénát kelle előállítani és a táborba leszállítani. Fizetésről, kártalanításról pedig szó sem volt. Szép szavakkal és biztatással tartották a várost, hogy a rengeteg zabért és szénáért majd az erdélyi sószállítmányból vagy egyébként nyer kárpótlást (1).

A török sereg időközben már Zentáig felhatolt, hol a szultán azt a tudósítást nyerte, hogy a szegedi helyőrség és a vár igen megerősíttetett (2). Azért szándékát most megváltoztatta és Temesvár felé igyekezve, a Tiszán át akart kelni. Eugen ép akkor ért Zenta alá, midőn a török sereg egyik része már a balparton volt. A jobbparti tábort azonnal megtámadta és azt megsemmisítette. Méltán írta diadaláról, hogy "oly dicsőséges és fényes volt e győzelem, hogy nagyobbat századok óta hallani sem lehetett, s az ellenség soha nagyobb kárt és csapást nem szenvedett" (3).

E győzelem által első sorban is Szeged szabadult meg a fenyegető veszedelemtől. Hisz a győzelem híre kezdetben akként kelt szárnyra, hogy az Szeged alatt lett kivíva. Az 1697. évi szept. 11-iki diadal Szeged nevével jött kapcsolatba s a győzelem emlékére veretett szép érmeken is így van ez megörökítve (4).

Ez talán abban leli magyarázatát, hogy Eugen a győzelem után

1) Philipp hadbiztos 1697. évi aug. 15-én kelt levele Szeged város tanácsához. (Lásd: Szeged v. tit. levéltárában 101. sz. a.)

2) Arneth Alfred: Prinz Eugen von Savoyen. Gera, 1888. I. k. 101. lap.

3) Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. k. 538. és köv. lap. - Horváth Mih.: Magyarország történelme. Pest, 1872. VI. k. 235. s köv. lap. - Arneth Alfred: Prinz Eugen von Savoyen. Gera, 1888. I. k. 100-112. lap.

4) A kiadatlan bronz-érem ezüstforintos nagyságú. Előlapján Lipót király balra néző koszorús feje LEOPOLDVS D.G.ROM.IMP.AVG.GERM.HVNG.BOHEM.REX körirattal. A hátlapon INCOMPARABILIS felirat alatt balra fordult szárnyas női alak (Victoria), felemelt jobbjában koszorút és pálmaágat tartva, baljával pedig ajkához kürtöt emelve, - melynek függő szalagján XX | MILLE | OCCIS | s egy másik szalagon 1/11 SEPT | XII MILL | AQVI | MERS olvasható. A Victoria lábainál levő mondatszalagon: SIGN. | CASTR | TOR | MENT. | IMPE. | DIM. | NON | PERD. A szelvényen AD SEGEDINVM | MDCIIIC, - a karimán pedig CONSILIO ET INDVSTRIA olvasható.


194

főhadiszállását Szegedre helyezte, hol szeptember végén a sereget is összpontosította (1) s hova egyúttal a sebesűlteket is hordatta (2). E főhadiszállásról intézett jelentések után nem csoda, hogy Szeged nevéhez tapadt a győzelem dicsfénye.

A zentai csata után a 25 évre szóló karlóczai béke megköttetett. A szultán lemondott minden igényeiről, pusztán a Maros-Tisza-Duna-köz birtokát tartván meg. A béke értelmében Szeged határváros lett s mint a kivitel és behozatal főiránya, mint átkelő hely, rendkívüli fontosságot nyert.

A karlóczai békekötés után Szeged népe egyelőre a katonai terhes beszállásolásoktól és tűrhetetlen zaklatásoktól megszabadult. Ki is volt a nép már merülve elannyira, hogy az 1697-ik év telén, amidőn csak 116 huszárt szállásoltak el Szegeden, még ezeket sem birták már tartani. Könyörögtek a haditanácsnál, hogy sürgősen helyezzék máshova (3). De még az 1698. évi augusztus-október hónapok folyamán is nyolcz, illetőleg 12 ezred lovasság táborozott Szeged alatt. Ezek részére élelmet, zabot és előfogatokat a hadbiztosok már a távolabbi vidékekről, nevezetesen Szathmár vármegyéből is kényteleníttettek rendelni (4).

A hadjáratok iszonyai tehát elmúltak, de nem a csapások és üldözések, melyek mint eddig, úgy ezentúl is különféle alakban a népet egyre sorvasztották. Így már az 1689-ik év tavaszán árvíz borította el a határt. A víz csak nyár derekán tért vissza medrébe, úgy hogy a kaszálóknak sem igen vehették hasznát (5).

1692. év kezdetén ragályos betegségek uralkodtak. A kór nemét közelebbről nem ismerjük, de valószínűleg pestis volt (6).

Az 1697-ik évi május 8-án rettenetes tűzvész támadt, mely a palánk városrészt egészen elhamvasztotta. A kár óriási volt. A többi közt a katonai élésház s az ott felhalmozott tömérdek élelmi szer,

1) Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1857. V. k. 545. l.

2) A sok előkelő közül említhetjük VI. Henrik Reuss grófot, ki sebeiben elhalt és a barátok templomában temettetett el. (Ugróczy E.: Zentai ütközet. Szeged. 1816. 54. lap.)

3) HKR. Proth. Exped. 1698. febr. 96. lap.

4) Philip Jakab de Ponta és Schweiger Ferdinand hadbiztosoknak 1698. évi aug. 3-ról és okt. 29-ről kelt levelei Szathmár vármegyéhez. (Lásd: Nemzet. 1886. é. ápr. 3. 93. szám. Történelmi kiállítás czímű rovat.)

5) A bécsi udvari kamarának 1689. évi szept. 22-én kelt rendelete a budai kamarai igazgatósághoz. Szeged v. tit. levéltárában 91. sz. a.

6) HKR. Proth. Registr. 1692. jan. 10-én 73. sz. 21. lap. A kór egyszerűen "contagion"-nak, ragálynak van nevezve.


195

ezentúl a hídépítéshez és a várerődítéshez egybehordott nagy fakészlet is elhamvadt (1). Veszedelemben forgott a jelentékeny mennyiségű lőporkészlet is, de a felrobbanást mégis sikerült meggátolni (2).

A szerencsétlenség híre oly nagy, oly rémes volt, hogy az ország legtávolabb részében is szánakozva beszélgettek a szegedi veszedelemről (3). Még a kamara részvéte is feléledt a sorsüldözött nép iránt. Épületeik helyreállítására faanyagot kaptak. Ez azonban csak 1702. év nyarán érkezett meg. A kiosztott fát a lakosok ekkor eladogatták s a házak félig meddig tetőzetlenül vagy csak náddal befödötten maradtak (4).

Az 1703-ik év márczius havában meg oly iszonyatos vihar kerekedett, hogy a háztetők leszakadoztak s a Szt.-Demeter templom körül felállítva volt erős színállások mind összeomlottak (5). Ez évi május hóban a palánkban ismét tűz volt, de ekkor csak 7 ház égett el (6).

Az 1704. évben megint pestis pusztított (7). Azután a vár két ízben való ostroma, a város felperzselése következett be; - amikor a lakosság mint földönfutó menekült ősi tűzhelyétől, miről később részletesen emlékezünk -1705. évi deczember havában megint a várban támadt veszedelmes tűz, mely alkalommal a török időkből fennmaradt apró házak semmisültek meg. Elégtek a katonai raktárak is. A többi közt nem kevesebb, mint 320 mázsa ágyú- és fegyver-kanócz hamvadt el (8). 1706. évi április havában a rácz katonaság gondatlansága következtében a palánkban ismét nagy tűz volt. Rendkivüli erőfeszítések közt a katonai élésház készleteit mégis sikerült megmenteni (9). Ugyanez évi június havában meg oly rettenetes felhőszakadás volt, hogy a víztölcsérként alá omlott zuhatag az útczákat annyira elárasztotta, hogy az emberek térdig érő vízben jártak (10).

1) HKR. Proth. Registr. 1697. jan. 21-én. 160. sz. 261. lap.

2) Oklevéltár CLV-CLVI. sz. HKR. Proth. Exped. 1697. máj. 204. sz. 338. lap, 226. sz. 342. l. - jún. 72. sz. 385. l. - 300. sz. 410. l. Gr. Schlick Leopold és Salzer Mátyás jelentései.

3) Cserey Mihály históriája. Pest, 1852. 275. lap.

4) Globitz jelentése a Tokajból megérkezett 600 tutajról. HKR. Proth. Exp. 1703. máj. 222. sz. 413. l.

5) HKR. Proth. Exp. 1703. márcz. 244. sz. 252. l.

6) HKR. Proth. Exp. 1703. május. 222. sz. 413. lap.

7) HKR. Proth. Exp. 1704. máj. 473. l.

8) HKR. Proth Registr. 1705. okt. 407. sz. 1407. lap. - Proth. Exp. 1705. decz. 386. sz. 1730. lap.

9) HKR. Proth. Exp. 1706. ápr. 286. sz. 563. lap.

10) HKR. Proth. Exp. 1706. jún. 340. sz. 858. l. Globitz jelentése: "das durch einen jüngst enstandene Plazregen halb Segedin bis an die Knie tief unter wasser gesetzt und an der Theis seite der Vöstung grosse schaden zugefügt wurde."


196

Az 1708. és 1709. években ismét pestis uralkodott (1). 1710. évi február 22-én éjjel óriási viharban újból tűz ütött ki a várban, amikor ott az összes épületek leégtek. A szűk sikátorok közt épült apró török házikók ekkor pusztultak el végképen. A kár tetemes volt. A többi közt 1000 mázsa liszt, 500 mérő gabona pusztult el. A Löffelholz ezred részére ép akkoriban érkezett 6000 drb egyenruha (mondur) is elégett. Nagy veszélyben forgott a lőpor-raktár is, de szerencsére felrobbanás nem történt (2).

Szóval: az elemi csapások, tűz, víz, vihar, pestis, háború stb. sorban követték egymást, nem is említve a sáskák járását, mi az időben gyakori jelenség volt. Csaknem minden évnek megvolt a maga átka, veszedelme, ami az óhajtott jobblét helyett mindegyre sorvasztott. Így azután a város nemhogy felvirágzott, népe nemhogy szaporodott volna, de sőt mindegyre hanyatlott, fogyott. Más nép, más város ennyi sorscsapástól bizonynyal elszéled és végkép megsemmisül. Szeged népe azonban megfogyva, de meg nem törve tűrt, szenvedett, hogy magát még nagyobb csapások elviselésére, az igazi küzdelemre, az elemekkel és mindenféle hatalmakkal való harczra előkészítse. Valóban ezen időkre való vonatkozással kerülhetett később a város czímerébe a bárány, mint az ártatlan szenvedések és a türelem jelképe.

III. A kamarai tisztek és a generálisok; a tiszai rácz határőrség.

A másfélszázados török iga alól felszabadult lakosság és előljáróság azt hitte, hogy a törökök távozása után a város ősi kiváltságai és szabadalmas jogai a tényleges visszacsatolás és a szent korona védelme alá történt visszajutás következtében önkényt életbelépnek. A nép és a hatóság azt hitte s remélte, hogy közügyeiket szabadon és önmaguk intézhetik, pereikben maguk bíráskodhatnak, közjavaikat és haszonvételeiket minden korlátozás és csonkítás nélkül önmaguk élvezhetik s a közterhek viselésében nem lesznek a jobbágyokkal egysorsnak részesei. Mindezekből pedig a város egyetemének, úgy az egyeseknek felvirágzását és gyarapodását remélték s az új korszakkal a közjólét múlhatatlan emelkedésére számítottak. A boldogabb idők visszatérését várták; mert a régi magyar királyok idejében virágzott Szeged nagyságáról és polgárainak vagyonosságáról az emlékezet élénken fennmaradt.

1) HKR. Proth. Exp. 1708. aug. 30. sz. 836. lap; nov. 334. sz. 1176. lap. 1709. év szept. 177. sz. 845. lap. Lásd körülményesebben az Egészségügy alatt.

2) HKR. Proth. Exp. 1710. márcz. 227. sz. 268. lap.

előző  |  tartalom |  következő