Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
380 mészárszéken a hús fontja a megyei limitatio szerint 8 kr., a városi árszabás szerint pedig 22 kr. volt (1). E korszak emlékezetesb eseményei közül említendő még, hogy a város 1742. évi okt. 12-én a Maty-hídi vámszedésre nézve királyi kiváltságlevelet szerzett (2) s hogy az 1747. évi decz. 4-én kelt királyi szabadalmi levél erejénél fogva, eddig Donát napján (aug. 4.) tartott országos vásárját, tekintve, hogy ugyanekkor a közeli Kecskeméten is vásár tartatik, Ignácz napra, vagyis július 30-ára helyezte át (3). IV. Az elnyomás és nemzeti visszahatás. Szeged népe sok reménynyel és várakozással tekintett Mária Terézia fiának uralkodása elé már annálfogva is, mert a korona örököse, midőn a birodalmat, népeinek és a viszonyoknak közelebbi megismerése végett beútazta, Szegeden is megfordult. József főherczeg 1768. évi ápr. 19-én, Pest felől jöve érkezett Szegedre s a város "aranyos sas" czímű vendéglőjébe szállt, melynek az időben Réh János német vendéglős volt a bérlője (4). A magas vendég Mertena Ferencz József várparancsnok kíséretében megtekintette a várost s különösen a várat vette szemügyre, melyről azt találta, hogy strategiai tekintetben igen jó helyen és alkalmas vidéken van, nem úgy, mint az aradi, melyet kár volt a temérdek költséggel kiépíteni. E helyett inkább a szegedi várat kellett volna megerősíteni, amelynek kazamatái megfelelők, de egyébként, mint erőd, rossz karban áll. A külvárosi házak a sánczokhoz oly közelre estek, hogy a lővonal megtisztitása tekintetéből a házak egész tömegét kellene lebontani. A sánczárkok beiszapolódtak, a fegyvertár omladozó volt, csak a nemrég épült nagy kaszárnya nyerte meg tetszését. A következő nap József főherczeg elhagyta Szegedet és Szent- 1) A vármegye és a város számtalanszor tiltakoztak ezen kölcsönös sérelem miatt s a felsőbb hatóságnál is egyaránt szorgalmazták az orvoslatot. Még az 1861. évben megalakult alkotmányos hatóság is kiváló feladatáúl ismerte a vármegyei árszabás ellen való tiltakozást. 2) Szeged v. tit. levéltára 149. sz. 3) Szeged v. tit. levéltára 150. sz. 4) Lehmann Seips utazó, ki József császár uralkodása alatt Szegeden is megfordult, Reise von Pressburg nach Hermannstadt, Leipzig, 1785. czímű művében kiemeli, hogy hazánkban a vendéglősök általában németek voltak. 381 Miklósra, majd Aradra, Orsovára, Temesvárra, innen pedig Titelen át Zimony és Eszék felé utazott (1). A vár elhanyagolt állapotáról szerzett tapasztalat nem is maradt következmények nélkül. József császár a szegedi vár erődítményi jellegét megszűntette s elrendelte, hogy a várossal tárgyalások kezdessenek a lebontás, illetőleg raktári helyiségekké való átalakítás érdekéből. A A vármegváltás iránt való tárgyalások azonban soká húzódtak. A katonai kincstár 70,000 forintot kért váltságúl, mit a hatóság sokalt már annálfogva is, mert a telket tulajdonának tekintette. Ez a kérdés sokára jött tisztába s a helytartótanács csak 1786. évi január 27-én ismerte el a város telektulajdoni jogait. De ezalatt a vármegváltás kérdése teljesen háttérbe szorult már annálfogva is, mert a császár, az új törvénykezési reformmal kapcsolatban, a vár egyik részét fegyházi és javító intézeti czélokra rendelte átalakíttatni. A vár északkeleti sarkát ennélfogva elkerítették s ez Zwinger nevet nyert, hol az utóbbi időkben is a gonosztevők őríztettek. Az új intézmény neve akkoriban "domus correctorialis" volt s mindenkor polgári alkalmazottak álltak az élén. Többnyire hosszabb vagy életfogytig tartó időre elítélt gonosztevők kerültek ide, kiket azonban lánczokra verten vagy összefűzve hajó vontatásokra és más terhes munkálatokra alkalmaztak (2). Az intézet később mint fenyítő ház, az olasz politikai foglyoknak (deportati, precipitati) volt senyvesztő telepe, egész 1848-ig. A császár által életbeléptetett különféle közigazgatási és törvénykezési reformok Szegeden is nagy megütközést és elkeseredést szültek, bár a császár kegyeiből a város rég óhajtott vágyát látta teljesülni akkor, midőn 1781-ben a kincstárnak újszeged-, szőregh-, szentivány-, gyála- s térvári nagy uradalmát 25 évre zálogba vehette (3). Sokan bíztak abban is, hogy a zálogbirtok még tulajdonná is válhat. A város ugyanis a szorongatott kincstárnak már 1774. és 1779. években 58,750 frtot kölcsönzött, azon czélzattal, hogy régi birtok-viszonyain ejtett sérelmek és megrövidülések, miként arról egykor szó is volt, majd a Tiszán túl fekvő kincstári javakból helyrepótoltatnak, már annyival is inkább, mert a régi időkben Szegednek a Tisza balpartján, a Maros-Tisza zugban kiterjedtebb birtokai voltak. A kincstártól tehát zálogúl s illetőleg használatúl az említett uradalmak átengedését kérte a város, mit el is nyert, de a felül említett kölcsönösszegen túl s illetőleg ennek betudásával, a kincstárnak az időben is 1) Marczali: Magyarország története II. József korában. Budapest, 1881. I. k. 401-402. l. 2) Linzbauer: Codex sanitario medicinalis. Buda, 1852. T. III. sect. I. 204. és sect. II. 479. l. 3) Oklevéltár CCIX. sz. a. 382 hallatlan magas összeget, 180,000 frtot kelle lefizetni. A város 90,000 frtot legott ki is fizetett s rövid idő alatt a többit is előteremtette. A szőreghi uradalomnak ilykép való megszerzése által a város és a lakosság a jólét és gyarapodás kiapadhatatlan forrásához jutott. A terjedelmes pusztaságokat művelés alá vonták s különösen a dohánykertészetet űzték nagyban (1). Az anyagi javak bősége daczára azonban nem volt megelégedés. Az új rendszer ellen, mely a régi megszokott viszonyokat felforgatta, általános elkeseredés nyilvánúlt. A felsőbb intézkedések, mintegy az idegenek előnyére és az ős lakosság elnyomására czélzóknak látszottak, általában ellenszenvet keltettek. A város külső képe már eddig is nagyot változott. A belváros merőben idegen lakosokból állott, csak felső és alsóváros népe volt még magyar. II. József uralkodásának szellemében a zsidók is letelepűlhettek. 1784-ben 11 család, 1787-ben pedig 136 lélekből álló 25 családhoz tartozó zsidó volt már Szegeden, kik többnyire boltokat nyitottak s a régi kereskedőkkel versenyre keltek (2). A császár reformjai közűl, az új közigazgatási szervezet életbeléptetése és a régi vármegyék eltörlése, a legnagyobb keserűséget idézte elő. 1785-ben az ország 10 kerületre osztatott s mindenik kerület élén belső titkos tanácsosi méltósággal felruházott királyi biztosok voltak. Szeged a nagyváradi kerülethez tartozott, melynek királyi biztosa gr. Teleki Sámuel lett. Csongrád megye Csanáddal, sőt utóbb Békés vármegyével egyesíttetett s ezen három vármegye igazgatási központja Szeged lett. Az új vármegye alispánja, Angyal József, Szegeden székelt. Központiság tekintetében Szeged tehát nagyon kedvező helyzetbe jutott, mert az újonnan szervezett császári törvényszékek egyike - ugyancsak a három vármegye területére kiható illetékességgel, - hasonlókép Szegeden állíttatott fel. A hívatalokba az eddig használt latin helyett a német nyelvet vezették be. A felsőbb hatóságokkal német leveleket váltottak s a felek is német nyelvű határozatokat kaptak. A tanács tagjai közül Hódy Imre, Pálfy József, Rózsa Vincze és még mások, miután a kitűzött határidő alatt az idegen nyelvet el nem sajátították, állásaikról lemondani kényszerűltek. Szeged a reformok életbeléptetése ellen, mint a törvényhatóságok általában, hasonlókép tiltakozott és feliratokat intézett a helytartótanácshoz, de amelyeknek semmi haszna, következménye sem volt. A többi közt 1784. évi októberben, még a házszámozás és a tervezett országos népszámlálás iránt kiadott rendelet ellen is feliratot intéztek, 1) Lásd a jelen mű III. kötetében Közgazdaság, illetőleg Földmívelés fejezet alatt. 2) Löw és Kulinyi: A szegedi zsidók. Szeged, 1885. XVI. l.. 383 amely tekintetben az összes városok között, melyek inkább meghajoltak, mint a vármegyék, Szeged egyedülálló maradt (1). A politikai viszonyokból származó kedvezőtlen közhangulatot az időközben felmerült különféle csapások, melyek az anyagi gyarapodást is egy-egy esztendőre korlátolták, még inkább növelték. Így az 1783. évi július havában a már csaknem elfeledett sáskák a vidéket váratlanúl meglepték és minden tenyészetet megsemmisítettek. A következő év május havában a sáskajárás ismét fellépett; de ekkor már kevesebb kár volt, mert a falánk állatkákat a seregélyek mind elpusztították. Ez okból a madarak iránt való hálaérzet oly általános lett, hogy a legszigorúbb büntetéssel sújtották a seregélyek üldözőit (2). Az árvizek sem maradtak el. 1782. és 1784. évben nagyobb kiöntések voltak. Ez időben a város töltései már egy mértföld hosszúságra terjedtek. Az utóbbi alkalommal, ápr. 13-án, a balparti, valamint a külterületet védő jobbparti töltések is átszakadtak, úgy hogy a város egész környéke víz alá került (3). 1789. évi február havában újabb és pedig egészen szokatlan körülményből származó árvíz fenyegette a várost. A Tisza jégpánczélja ugyanis még el nem takarodott, midőn február elején a marosi zajlás megindult s a város alatt a jég annyira feltorlódott, hogy a legnagyobb veszedelem bekövetkezésétől lehetett tartani. A viz azonban a balparton kitört s az áradat Torontál-megye felső részét teljesen elborította, úgy hogy a közlekedés csak Kanizsa felé volt lehetséges (4). Vásárhelyre is két tenger között, a "hámszárító" csárda felé vezető feltöltött útvonalon lehetett eljutni. Ily helyzetben Szeged egy időre a világtól úgyszólván teljesen el volt zárva és kedvező földirati helyzetének előnyeitől elesett (6). Ezen súlyos bajokhoz járult még az is, hogy a szomszédokkal való viszony is kedvezőtlenre változott s a jászkunokkal és a "méltóságos genuai urakkal" a város perekbe keveredett. A jászkunok, illetőleg a dorosmaiak tiltakoztak a város által tőlük követelt kövezetvám szedése ellen. A helytartó-tanácsnál is panaszkodtak s nem az volt sérelmük, hogy a városnak nincs is kövezete s így vámokat nem is szedhet, hanem az, hogy: Mária Terézia kiváltságlevele értelmében ők ép úgy vámmentesek, mint a nemesek. Ez a viszály egy évtizednél tovább tartott. 1) Marczali H.: Magyarország története II. József korában. Budapest. 1881. II. k. 374. l. 2) Linzbauer: Codex sanitario medicinalis. Buda, 1852. T. I. 876. l. 3) U. a. T. I. 874-876. l. 4) Bécsi magyar Kurir 1789. 204. l. 5) Rendszeres közlekedésről különben szó sem lehet. Pest és Szeged között a currus diligentiae (delezsáncz) 1769. év előtt havonkint egyszer, a mondott évtől fogva pedig havonként kétszer közlekedett. 384 A genuai urakkal, mint a mindszent-algyői uradalom zálogos új földesuraival pedig egyrészről Dócz használata, másrészről a baktói új határdombok széthányása, illetőleg az ott levágott gyékényrendeknek 1781. évi október havában történt elhordása, valamint a Porgány-ér halászatának gyakorlása miatt támadtak a városnak perei. Különösen ez utóbbi kérdésben volt éles a küzdelem. A kölcsönös tiltakozások 1781. évi október havában merültek fel. Az uradalom azt vitatta, hogy a Porgány-ér halászatát mindig ő gyakorolta s erre nézve jogait a török uralom idejéből való tanúvallomásokkal is igazolta. A város ellenben azt állította, sőt bizonyítékokra is hivatkozott, melyek a halászati jognak közösségére engedtek következtetni. A per igen soká húzódott, mialatt a villongások meg-meg újultak. Bár az ügynek a városra nézve kedvezőtlen kimenetele lett, azért a város igényeiről lemondani nem akart. Csak az 1817. évi február 16-án kelt nyilatkozatában ismerte el az uradalom kétségtelen jogait. Régi hagyományoknál fogva a Porgány-ér halászati jogának kérdése azonban a legutóbbi időkig is vitásnak tartatott. A császár reformjai minden téren új viszonyokat idéztek elő s a helyzet minden tekintetben megváltozott. A nagy átalakulások azonban mint fentebb is említettük megnyugvást nem keltettek, habár az új állapotok némi tekintetben indokoltak, sőt kielégitőbbek voltak is. Így például József császár uralkodása alatt vesztették el a piaristák a lelkészkedést, illetőleg ekkor osztatott fel az eddig egységes plébánia három részre, mi a közérdek szempontjából már régebb idő óta kívánatosnak látszott, de az egyházmegyei hatóságnak erre czélzó törekvései eredménytelenek maradtak. Most azonban a véletlen körülmény alkalmat adott a terv végrehajtására s az újítás keresztülvitelére. A fenyítő házban ugyanis néhány rab akként múlt ki, hogy az utolsó lelki vigasztalásban nem részesült s nem történt kísérlet arra nézve, hogy az illetők a kath. egyház kebelébe való áttérésre felhívattak volna. Úgy az egyházi, mint a világi hatóság ez ügyben vizsgálatot tartott s több esetre a lelkészkedő piaristák kötelességmulasztását meg is állapították, mi szigorú büntetést követelt. Kiderült az is, hogy a piaristák az egész város területére a lelkiszolgálatokat megfelelőleg ellátni képtelenek s hogy a külvárosi lakosság a minoriták és a barátok szolgálatainak igénybevételére volt utalva, mi a három szerzetes rend közt gyakrabban surlódásokra adott alkalmat. Az egyházmegyei hatóság felhívására a tanács mint kegyúr nem is késett most kijelenteni, hogy megnyugszik az egységes plébániának három részre leendő felosztásában, de azon vélekedésben volt, hogy a belvárosi plébánia továbbra is a piaristák kezelése alatt marad. Ámde az egyházmegyei hatóság az egységes plébánia felosztására vonatkozó legfelsőbb jóváhagyás kieszközlésével együtt felhatalmazást nyert arra nézve is, hogy a
Szeged 1799-ben, a Tisza balpartjáról tekintve (A régi czéh-leveleken előforduló fametszvény hasonmása.) 385 palánki plébánia kezelése a piaristák mellőzésével világi papokra bízassék. A város ez utóbbi intézkedés által kegyúri jogát érintettnek találván, az ellen felszólalt, de az egyházmegyei hatóság részéről történt megnyugtatás után abba is beleegyezett, hogy a belvárosi plébánia lelki szolgálatait jövőre világi papok végezzék. A legfelsőbb elhatározás végrehajtására, valamint a kötelesség-mulasztó kegyesrendi atyák megfenyítésére Kőszeghy László püspöki helynök, 1789. évi febr. 1-én, illetőleg a közbejött árvízveszedelemnél fogva márczius 8-án Szegedre jött s a tanács által megválasztott új plébánost, Petrits Istvánt, a belvárosi parochiába beiktatta, a felső- és alsóvárosi újonan szervezett plébániákba a minoritákat és a barátokat bevezette, a kötelességmulasztó három piaristára nézve pedig a kiszabott egyházi fenyítéket végrehajtotta. Nagy és nevezetes esemény volt ez azon időben, ami ép oly érdeklődést keltett, mint amily mozgalmat idézett elő néhány évvel előbb a császár Szegedre jövetelének híre, kinek ünnepélyes fogadtatására az előkészületeket már jóval előre megtették. József császár ugyanis 1786-ban újabb körútra indult. Péterváradról, melyet ő magyar Gibraltárnak nevezett, Titelen át jött Szegedre, hova július 10-én érkezett meg. A város népe szívélyesen üdvözölte falai közt fejedelmét, ki innen Arad és Nagyvárad felé folytatta útazását (1). Két évvel ezután kitört a török háború, mely alkalomból Szeged ismét óriási erőkifejtések és áldozatok hozatalára volt utalva. A többi közt Csongrád vármegyével egyetemben a hadsereg részére 44,700 mérő zabot szállított, miből több mint egy harmadrész a város illetőségét képezte. Ezenkívül a hadsereg szükségletére a város 704 mérő búzát, 15,175 mérő rozsot, 78,535 mérő zabot, 12,758 mérő árpát, 3500 mázsa lisztet, 207,642 mázsa szénát, 79,332 mázsa szalmát, 20 akó vajat, 100 akó káposztát, 34,087 kenyeret szerzett be és szállított a török határszéli táborhelyekre, hova egyúttal 3390 napszámost, 4099 előfogatot és 93 kősót is küldött. A hadsereg szükséglete jelentékeny mérvben fokozta Szeged és vidékének termelését és a szegedi piacz forgalmát, hol mindenre akadt vevő. A különféle termények és készletek elhelyezésére az iskolák helyiségeit vették igénybe. Az iparosok is alig győzték a tömeges megrendeléseket teljesíteni, mert hogy mily élénkség és forgalom támadt, megítélhetjük abból, hogy a tiszai malmok közül 30 kizárólag a hadsereg részére őrölt (2). Az élénk forgalomnál fogva az űzérek igen meggazdagodtak s 1) Marczali: Magyarország története II. József korában. Budapest, 1881. III. k. 54. l. 2) Oklevéltár CCXV. sz. a. 386 többen a hadsereg részére teljesített szállítások czímén utóbb még nemességet is nyertek. A tábor részére szükséges vágómarhákat 500 darabból álló falkákban gyűjtötték össze, mi a jószág-árak emelkedését mozdította elő. A nagy bőség daczára is ennélfogva Szegeden drágaság jelentkezett, de Zimony környékén, a hadiműveletek központján, az árak mégis 4-6-szorta is magasabbak voltak (1). De egyébként is nagy sürgés-forgás volt a városban. A katonai csapatok átvonulása, a foglyok s menekültek szállítása alig ért véget. 1788-ban a bánáti kormányzóság egész levéltárát szekereken szállíttatták ide (2). Ugyanez évben a szabácsi török helyőrséget bellebbezték a szegedi várba (3), a következő évi február havában ismét mintegy 2000 főnyi török menekült - férfiak, nők s gyermekek - érkezett Szegedre (4). A háború folyama alatt, 1788-ban megfordult Szegeden a 20 éves Ferencz főherczeg is, ki később a korona örököse lett (5). A háború azonban kedvezőtlen kimenetelű lett. Ez és az általános elégületlenség, az időközben felgyúladt nemzeti szellem hatalmas megnyilatkozása, a császárt arra bírta, hogy rendeleteit visszavonta, az alkotmányt helyreállította s kijelentette, hogy magát királyul megkoronáztatni el van tökélve. A császár váratlanúl meghalt, de e körülmény a nemzet örömérzelmeit meg nem változtatta. A gyász nem zavarta meg az örömöket, mert Szegeden is rég nem voltak oly víg farsangok, mint ép ez időben. A vigalmaknak nemzeti jellegük volt; csakis magyar- és lengyel tánczokat lejtettek s nemcsak az ifjúság, de az öregek, sőt még a német polgárok is, veresnadrágos, zöld-mentés magyar ruhákban jelentek meg. A vigalmakban a helyőrségi tisztek is részt vettek, kik mentegetőztek, hogy tiszti egyenruházatukat tartoznak viselni. Abban az időben a Greven ezredből való nehány tiszt állomásozott Szegeden toborzási czélból (6). A város lakosságának nemzeti érzelmei a tisztekre oly hatással voltak, hogy az országgyűléshez feliratot is intéztek a végre, hogy a magyar ezredek vezényleti nyelve magyar legyen. A szegedi közszellem hatása nyilvánúlt e feltűnést keltő dologban is, mert a város polgárainak ajkairól szerte hangzott a jelszó: "Örvendj magyar,
mert csillaga fényleni 1) Bécsi magyar Kurir 1789. 204. lap. 2) Marczali: i. m. III. k. 54. l. 3) Dugonics: Etelka I. k. 424. l. 4) Bécsi magyar Kurir i. h. 5) Endrődi: Dugonics András. Budapest, 1881. 188. lap. 6) Hadi és más nevezetes történetek. Bécs, 1791. IV. szak. 74. lap. 387 Tisztúl fekete felhőitől
és Midőn a régi intézmények egymásután sorba felújultak, a város népe tüntető lelkesedéssel fogadta azokat. Csongrád vármegyének új főispánja, gróf Pálfy Lipót, midőn 1790. évi április 10-én Szegedre érkezett, a nép örömrivalgása közt tartotta bevonulását. Már a szatymazi póstaháznál 100 főnyi egyenruhás polgár fogadta. A városba érkezve, a vár falairól ágyúlövések szóltak. A lelkes fogadtatást azonban a nagy szélben támadt hirtelen tűzeset zavarta meg s ennek következtében a tisztelgések a következő napon mentek véghez (2). A főispán a megyei tisztújítást április 20-án tartotta s a vármegyének Szegeden lefolyt zajos űléseiben s a megyei mozgalmakba a polgárság is bele elegyedett. Április 25-én ment végbe a városi tisztújítás, Kárász István alispán, mint e végre kinevezett királyi biztos vezetése alatt. A választott község és a tisztikar, úgy a polgárőrsereg ez alkalommal a felsővárosi szt. György- s illetőleg a minorita-templomban seregeit egybe, honnan a városházához vonult. A választott község kiegészítése után a német nyelv nem tudása miatt állásaikról elmozdított tisztviselőkre nézve mindenekelőtt kimondatott, hogy régi állásaikat legott elfoglalhatják. A szószóló erre Hódi Imre, Pálfi József és Rózsa Vincze tanácsnokokat örömkönyek közt vezette helyeikre, kiknek az elmúlt idők alatt "némely alávaló polgártársaiknak büszke vagdalásait kelle kiállania." Ekkor polgármesternek Dugonics Ádám, főbírónak Miller Sebestyén, főjegyzőnek Szekeres Mihály nagy lelkesedéssel megválasztattak, kiket a fegyveres polgárőrség síp-, dob- és trombitaszó, úgy a lakosság örömrivalgása közt kísért a belvárosi templomhoz, a szokott eskü letételére (3). Az új hatóságnak legelső intézkedése az volt, hogy a visszahelyezett latin nyelv helyett a magyar nyelv használatát rendelte el. A jegyzőkönyveket s leveleket magyar nyelven szerkesztették. A latin jogi műszavak helyett magyar kifejezéseket készítettek, melyek bár néha igen esetlenek voltak, de azért általában tetszettek s mindenki tudta, hogy mit jelentenek (4). A tisztújítási mozgalmak után a koronázási ünnepély következett, melyet 1791. évi jan. 2-án nagy fénynyel ültek meg. A hatóság a lovas polgárőrségtől kísérve "tárogató síphangjai" kíséretében vonúlt a belvárosi templomba. Az isteni tisztelet alatt a templomtéren szólt az ágyú és 12 zenész húzta a válogatott és érzékeny magyar dallamokat, miközben a 1) Hadi és más nevezetes történetek. Bécs, 1790. II. szak. 325. l. 2) U. a. 1790. II. szak. 513. l. 3) U. a. 1790. II. szak. 663. l. 4) U. o. 1791. IV. szak. 663. lap. 388 nép szakadatlanul éljenezte a koronás királyt. Istentisztelet után felső- és alsóvároson zeneszó mellett csapra ütötték a hordókat s a nép közmulatozáshoz látott. Az előkelőségek pedig, számszerint 140-en, az Unicornis (Egyszarvú) czímű kávéházban tartottak lakomát. Este "szabad bál" volt, melyen a török császárnak ép akkor Berlinbe átutazó követe, Achmet Múza effendi is jelen volt (1). Ezen ünnepély alkalmára a város zászlót is készíttetett, mely "korona zászló" név alatt ismeretes (2). Az öröm azonban nem sokáig tartott. II. Lipót király rövid idő mulva elhunyt s utóda I. Ferencz király Martinovics és társai kivégzése alkalmából ismét oly rendszabályokat léptetett életbe, melyek a nemzeti és hazafias törekvéseket hosszú időre elnémították. 1) Hadi és más nevezetes történetek. Bécs, 1791. IV. szak. 74. l. - Néhány évvel később, a városnak még egy nevezetes, külföldi látogatója volt. Szászországból gróf Hoffmansegg időzött itt huzamosabban, ki a drezdai múzeum részére növényeket, rovarokat, madarakat és más állatfajokat nagy számmal gyűjtött. (Magyar Hírmondó. 1794. II. r. 276. l.) Hoffmansegg útazásait közzé is tette, melyben Szegedről bővebben megemlékezik s a polgárcsaládok jólétéről és viszonyairól élénk képeket fest. 2) Lásd erről a Polgárőrség fejezetet. |
