2. kötet - A szent-tamási diadal

Vágó Pál

139

VI. A szent-tamási diadal.

A déli hadseregnek Torontál és Bács megyékből történt kivonu-lása után a szerb csapatoknak Szeged, Szabadka és Baja irányában történt felvonulásáról, kegyetlen pusztításaikról szóló hírek Kossuthot meglepték és a délvidék sorsa már nyugtalanította, amidőn Vadász polgármesternek február 10-én kelt, s a szerbek újszegedi sikerét tudató, futár által küldött levelét vette. Láttuk e levélre Szeged közönségéhez intézett válaszát s láttuk a rögtön bekövetkezett kedvező fordulatokat is.

De a Bácsmegyéből is egyre érkezett újabb kedvezőtlen hírekre, még mindig a szegedi tudósítás hatása alatt, a fenyegetett vidék érdekéből általános intézkedések tételének szükségét látta fennforogni, azért Baranya megye főispánját, gróf Batthyány Kázmért Kis-Kunság, Pest, Csongrád és Bács megyék teljhatalmú kormánybiztosának nevezte ki.

Szeged város közönségéhez február 12-én 1868/e. sz. alatt erről szóló tudósításában Hunkár főispán s kormánybiztos fáradalmai irányában elismerését kifejezve, hosszasabban fejtegeti, hogy miért volt elkerülhetetlen a magyar seregnek Bács megyéből való kivonása, ámbár Szabadkán s Szegeden maradt annyi rendes haderő, amennyinél több rendes erő a lázadók táborában bizonynyal nincsen. S ha a magyar nemzetőrség sikerrel támogatja az ott hagyott erőt, a gyülevész népet a tűzhely védelmében fel lehetett volna tartóztatni. A bátorságról, félelemről s a futásról a február 13-iki levéllel analog elmélkedéseket tartva, hazafiúi várakozásának adott kifejezést. Ezután a teljhatalmú kormánybiztos gróf Batthyány Kázmér feladatait vázolva, kiküldetése jogkörét ismerteti, - amelynek értelmében a kormánybiztos nemcsak polgári, de katonai hatalommal is felruháztatott. A katonai erő teljesen rendelkezése alá adatott s azt legjobb belátása szerint vezérelhette; felhatalmaztatott a politikai tisztek felfüggesztésére, helyettesek kinevezésére és a vésztörvényszékek felállítására is (1).

Batthyány még le sem érkezett, amidőn Kossuth Vukovicstól azon bizalmas értesítést nyerte, hogy attól egyáltalán nem lehet tartani, hogy a szerbek Szegedet elfoglalják; hanem attól igenis: hogy Szegeden kitör az anarchia, amelynek megelőzésére az egyedüli mód az, hogy Osztróvszky Szegedre nézve külön kormánybiztosnak neveztessék ki, mert csak az ő népszerűsége és erélye lesz képes a rendet helyreállítani. Így Kossuth Osztróvszkyt Batthyány Lajos mellé segéd-kormánybiztosnak ki is nevezte.

A teljhatalmú kormánybiztos kinevezését tudató leirat a február hó 17-én tartott közgyűlésen olvastatott fel s arra a város közönsége

1) A terjedelmes levél Szeged v. közig. levéltárában.

140

azon határozatot hozta, hogy a polgármester elnöklete alatt "ő nagyméltóságánál" egy küldöttség tisztelegjen.

Batthyány mindenekelőtt a menekültek összeírását rendelte el, valamint azok ellátását vette gondjai közé (1), de amint a szerbek visszaűzése megkezdődött, azok hazaszállítását szorgalmazta. Lassankint el is fogyott azoknak a száma, úgy hogy midőn az április hó 10-én tartott közgyűlésen Bács megye közönségének lakosságát visszatérésre hívó levele felolvastatott, Szegeden már egyetlen menekült sem volt. A kormánybiztos felhívására továbbá azon körülmény indokából, hogy a menekültek nagy számánál fogva a rendkívüli mérvben összegyűlt lőpor, granát és más tűziszerek véletlen felrobbanása iszonyú veszélyt támasztana s óriási zavart szülne, ennélfogva a baj és szerencsétlenség megelőzésére és elhárítására a város ideiglenes tűzoltóságot szervezett.

Azután a jégzajlás miatt bekövetkezett közlekedési bajok megszüntetése czéljából Ábrahám József hajósgazda a Tiszán egy "csajkás század" felállítása és szervezésére szólíttatott fel. Ábrahám hajósok-, molnárok- és halászokból a századot azonnal megalkotta, a közlekedést helyreállította s e nemben tett hasznos szolgálatai sorából a következő esemény ismertetését nem mellőzhetjük. A Maros hirtelen jött tavaszi áradása oly rohamosan emelkedett, hogy a maros-melléki községek az akkori mozgalmas időben észre sem vették, a védművek gondozását egészen elhanyagolták és a veszély senkinek eszeágában sem volt. Pedig az már tényleg bekövetkezett. Deszknél az úgynevezett könyöktöltést az ár mintegy 30 ölnyi hosszaságban átszakította. Írtózatos ijedelem s zavar keletkezett. A mérnökök mentési módot nem tudtak s nem is javasoltak; pedig ha a szakadást be nem tömik, a kiömlést el nem zárják, Torontál megyének mintegy felerészét az ár elborítja és semmivé teszi. A kétségbeejtő órákban Ábrahám jelentkezett Osztróvszky segédkormánybiztosnál azon ajánlattal, hogy a csajkás század- és a felsővárosi 5-ik nemzetőrszázaddal, mely jobbára szintén hajós-, molnár- és halásznépből állt, a Marosnak deszki szakadását betömni s a vízkiömlést elzárni kész és képes.

A vállalat sikerében mindenki kétkedett, lehetetlennek tartotta azt mindenki. De Ábrahám feladatát csodaszerű sikerrel oldotta meg. A vízömlés két szélénél megkezdve, befelé haladva erős czölöpöket veretett le; s bármily rohamos volt is a kiömlő víz ereje, az emberek fáradhatlan munkájukkal az egyenlő távolba levert czölöpök összefüggő sorozatát elkészítették. Azután ugyanoly rendben fűzfasarjakkal a czö-

1) A Horgoson elhelyezve volt menekültek utóbb csakugyan nélkülözéseket szenvedtek, járvány is pusztított közöttük, úgy hogy naponkint mintegy 30 halottjuk volt. (Lásd: Közlöny 1849. év 45. sz.)

141

löpök körül sövényfonást készítettek s annak háta megett a földmunkát is rögtön folytatták.

Így haladt a munka két oldalról. A kiömlés mind keskenyebbre szorítkozott s utoljára a két oldalról összeért munka elzárta a vízömlést. Torontál megye ez által nagy katasztrófától menekült meg. E hazafiúi és emberbaráti nagybecsű szolgálat a "Közlöny"-ben Batthyány és Osztróvszky nyilvános köszönete kíséretében van megörökítve (1).

Batthyány kormármánybiztos azután egy kelet nélküli 36. sz. rendeletében a vezérlete alá rendelt területről 24 óra alatt minden lőfegyvernek, kardnak, karikás ostornak s nyeregnek Szegedre és Szabadkára való beszállítását rendelte el. Kivételt tett ez alól a mozgó csapatokra, a szegedi és szabadkai nemzetőrökre nézve, akiket ezen kötelezettség alól nemcsak hogy felmentett, de a márczius 12-én tartott közgyűlésen tett jelentés szerint a város közvetlen védelmére szolgáló 3 ágyút is kaptak.

Február 21-én kelt rendeletével ismét a szegedi összes nemzetőrséget mozgósította, azt egyúttal katonai szabályok és a legszorosabb fegyelem alatt állónak nyilvánította (2). A beérkezett rendkívül számos fegyverrel és hadikészlettel azután a mozgó csapatokat, a szegedi és szabadkai nemzetőrséget tökéletesen felszerelte.

Ily előintézkedések után a szerbek megtámadását s oroszlámosi és gyálai sánczaikból leendő kiverését vette czélba. Az ellenök megindítandó sikeres hadi működés főfeltétele az volt, hogy a vedresházi erdőnek a Tiszára dülő része kivágassék s illetőleg azon keresztül a nagyobb csapatok átvonúlhatására az út kitisztíttassék. Február 23-án reggel 8 órakor ennélfogva 5-600 fejszés nemzetőr több ágyú, lovasság és honvédek fedezete alatt a vedresházi erdőhöz kirendeltetett, ahol is a munkát ezek elvégezték s déltájban már hazafelé indultak, amidőn Gyáláról egy ellenséges lovas csapatnak utánok való nyomúlását vették észre.

Még az erdőirtás munkálata közben a nagy szél egy félig kivágott fát döntött ki s egy fejszés nemzetőrt véletlenül agyonütött. A holtat csolnakon a Tiszán átszállították, a városba bevitték, ahol is azon hír terjedt el, hogy Vedresházán a nemzetőrök megtámadtattak.

Déltájban tehát a városban riadót vertek s az összes helybeli és vidéki nemzetőrség fegyvert fogott s 10,000-nyi sereg készült a hídon

1) Szegedi Híradó 1879. évi 211. és 212. sz. - A Közlöny 1849. évi 122. számában a nyilvános hálával jutalmazottak neve a következőkben soroltatik elő: Ábrahám József csajkás-százados, Ábrahám Antal, Szücs György, Ökrös József, Dékány Antal, Kopasz Mihály, Vastag Pál és Csányi József.

2) Közlöny 1849. év 43. sz.

142

átkelni. Több század útban is volt, midőn találkoztak a hazafelé tartókkal, akiktől megértették, hogy semmi veszély sincs (2).

A szerbek ellen való támadó fellépés azonban még mindig késett, ami alatt azok február hó 25. és 26-án Batthyány kormánybiztoshoz, majd Hadikhoz parlamentaireket küldtek. Márczius 2-án a negyedízben érkezett parlamentairt a városba már be sem bocsájtották, hanem Hadik ment a hídon át Új-Szegedre az elé, ahol a gyanakvó tömeg előtt már kénytelen volt kijelenteni, hogy a szerbek alkudozás végett küldötték követeiket, őt azonban ne gyanusítsák, mert ő hazájáért él s hal. S valóban a nép még mindig nyugtalankodott a miatt, hogy elárulják. A támadás halogatásának okát egyenesen ebben keresték s e mellett az élelmi szereknek nagy fogyatkozása, az apró bankjegyek hiányából támadt zavarok is boszankodást szültek, főleg a katonaság körében, mely ennélfogva nem igen költhetett (2).

Márczius 5-én a szerbek bácsi tábora Szabadka és Horgos ellen 2000 emberrel és 8 ágyúval újabb előnyomulási kísérletet tett; de amott Tóth őrnagy, emitt pedig Bene alezredes verte vissza a támadókat (3). Ez a szerbek elleni fellépést siettette. A délvidéknek visszafoglalására s Péterváradnak az ostrom alól való felmentésére ugyanis a kormány Perczel Mór tábornokot küldte ki. Perczel Szegeden márczius 15-én megjelenve, a támadó fellépést azonnal megkezdte s márczius 22-én a Szőregh és Szentiván közt elsánczolt 4-5000 főnyi szerb tábort, melynek 12-14 ágyúja volt, megtámadta.

Reggel 8 órakor kezdődött a csata, mely délig tartott. Forget őrnagy a Wázákkal a legveszélyesebb kereszttűz daczára Szentiván falut szuronyrohammal már egy félóra mulva bevette, ahol két ágyú s egy társzekér esett zsákmányul. A faluban talált ellenséget felkonczolták s Szentivánt felgyújtották. Forget csapatából eddig csak 3 halott volt. A támadást ezután a Szőregh és Szentiván közt fekvő sánczok ellen intézték, ahol élénk tüzelés közt az ellenség még jó ideig védekezett, mígnem Kanizsa és Deszk felé megkezdte visszavonulását. Ez utóbbi csapat Deszknél újból állást foglalt, az üldözőket mintegy negyed óráig fel is tartóztatta, majd az üresen talált községet felgyújtván, visszavonulását Béba felé vette.

A csatában Batthyány kormánybiztos maga is részt vett s egy szakasz huszár élén a futókat üldözve, egy társzekeret s egy csapat foglyot kerített kézre. A csata befejezése után Szőregh és Szentiván

1) Közlöny 1849. év 43. sz. - Honvéd 1849. évi 60. száma a Tiszavidéki Ujság után.

2) Honvéd 1849. évi 60. száma a Tiszavidéki Ujság után. - Ugyanannak 62-ik száma. - Közlöny 1849. év 45. sz.

3) Honvéd 1849. év 64. sz.

143

kirendelt lakossága a két község közt levő sánczokat széthányta. Délután 3 órakor tért haza a győztes sereg, melyet zenekar fogadott. A szerbek összes vesztesége 70 halott és 114 fogoly volt. A nemzetőrség által requirált fegyvert és más temérdek hadi zsákmányt a várba szállították. Ugyanezen napon egyébként Kis-Zombornál Keményfi őrnagy, Horgos és Kanizsa között pedig Gál ezredes és Czintula őrnagy verték meg a szerbeknek más-más csapatait (1).

Márczius 26-án pedig még a Gyálán visszamaradt ellenséges csapatot támadták meg. Igmándy alezredes a vedresházi erdő és a szőlődombok körül hányt sánczokból két órai heves tüzelés után az ellenséget kiverte, mely Török-Kanizsára futott. Igmándy 30 foglyot, sok fegyvert és társzekeret, ezek között egy császári lőporos kocsit ejtett zsákmányul. Gyálát felgyújtották, ellenben az üresen talált Keresztúr épen maradt (2).

Földváry Sándor.

Így Szeged közel és távolabbi környéke az ellenségtől teljesen megtisztult. Perczel Batthyányval márczius 23-án már Bács megyébe indult s a hadjárat ott oly sikerrel folyt, a feltolakodott szerb csapatokat minden vonalon úgy visszaszorították, hogy Perczel már 20-án Verbászhoz ért (3) és Szent-Tamás ostromához készült, amelynek mult évi sikertelen vívása ügyében a képviselőházban épen ő tett oly kiméletlen felszólalást, hogy még a ház rosszalását is felidézte.

Perczel az április 3-án intézett ostrommal diadalmasan vette be Szent-Tamás sánczait, amely alatt már annyi hősi vér oly hiába omlott. Szent-Tamás bevétele pedig főleg Szeged és a szegediek dicsősége. A szegedi önkéntesek - a guerillák - a Földváry őrnagy parancsnoksága alatt önkéntes nemzetőrökből négy hónapi szolgálatra szervezett csapat vette be ez erődített helyet. E csapat az egész bácsmegyei hadjárat alatt valóban hősi szerepet töltött be. Szent-Tamás

1) Tiszavidéki Ujság 1849. év 23. sz. - Honvéd 1849. év 81. sz. Szeremlei: Magyarország krónikája II. k. 85. lap. - Közlöny 1849. év 63. és 65. sz.

2) Tiszavidéki Ujság 1849. év 24. sz. - Honvéd 1849. év 84. sz. Közlöny 1849. év 68. sz.

3) Szeremlei J. m. II. k. 85. l.

144

ostrománál kartács-záporban a zászlóalj parancsnoka Földváry Sándor (1) maga ragadta kezébe a zászlót s azt magasan lobogtatva vezette rohamra csapatát, mely a sánczokon a legelső volt. Ott az ellen soraiban kegyetlen pusztítást vittek véghez s a szerbeket a falun keresztül űzve, a túloldalon a sánczokon időközben szintén betört 7-ik honvédzászlóalj kereszttüze közé szorították.

A legerősebb sánczon, a legveszélyesebb körülmények közt, igazi halálmegvetés közt a szegedi csapat tűzte ki a trikolort. A szerencse azután egyre-másra követte a szegediek zászlaját. Április 7-én Goszpodinczenél, a római sánczok bevétele alkalmával ugyancsak ők voltak az elsők. Ők foglalták el itt is a sánczokat (2).

1) A zászlóalj 7. századból s mintegy 1500 főből állt. Tisztjeik közül említendők: Schmidt Ferdinánd, Pataky János, Molnár Márton, Bizinger Andor és Mussely századosok; Várady Ignácz, Szilber Lajos, Poór Mihály, Zsótér Andor, Hámory András, stb. főhadnagyok; Bérczy Kálmán, Szilber Ferencz, Müller Imre, Korda Benő, Fekete Nándor, stb. hadnagyok; Atkári István, Milkovics Gergely stb. őrmesterek.

2) A Szegedi guerilla csapat tisztjeinek s legénységének a bácsi hadjárat során véghezvitt bravourjait majdnem lehetetlen felsorolni. A zászlóalj minden egyes tagja mint igazi hős viselte magát. Hihetetlennek látszó, vakmerő dolgokat műveltek ezen azelőtt és azután is békében élt polgárok. Egyik-másik ma is élő "jámbor alak" vitéz tettei már is mythosi ködbe borultak, pedig a guerillákról szóló regeszerű dolgok egytől-egyik igazak.

Ha az egyes apróbb epizodok feljegyzésére nincs is elég terünk, Szent-Tamás és Goszpodincze bevételéről mégis a következő részleteket tartozunk előadni.

Szent-Tamás egyrészről a Tisza folyó, másrészről a Ferencz-csatorna és egy nagy mocsár (Csernabara) által volt védve. A bara és a csatorna közt nyugotról levő nyílást erős hármas-sáncz zárta. A Ferencz-csatornán át a községbe vezető hidat ismét erős sáncz védte, mely a szent-tamási védművek legerősebbje volt. Perczel a derék sereggel a támadást nyugat felől a hármas sáncz ellen intézte. (Az előző évben Bechtold és Eder 60,000-nyi sereggel szintén ez oldalról vívták Szent-Tamást s egy alkalommal a Sándor-ezred Bakonyi vezetése alatt már a harmadik sáncz vívása közben kénytelen volt visszavonulni, mert a fővezér visszahívót fuvatott.)

A ferencz-csatornai hídfő ellen Perczel öcscsét, Perczel Miklós ezredest, Földváry szegedi guerilláival, 2 század Turszki-gyalogsággal s fél üteggel rendelte ki. Földváry guerilláit azonnal rohamra vezette a hídfő-sánczok elé. A szerbek sűrű tüzelése nagy pusztítást vitt véghez, de senki sem hátrált, mert Földváry maga ment elől a zászlóval. A guerillák midőn a sánczokon a legelkeseredettebb harczot vívták, a szerbek a csatorna hídját igyekeztek kinyitni, hogy az előnyomulóknak további sikereit, különösen a városba való behatolását meggátolják. Pintér János újszegedi hajós vette észre a tervet, ki néhányadmagával előtört és csakugyan meggátolta a híd kinyitását. Így juthattak a guerillák a városba, melynek szélén

145

Batthyány Szent-Tamás ostromáról szóló részletes jelentésében a szegedi csapat érdemeit ki is emelte, amely jelentés Szegeden falragaszok alakjában közzé is tétetett. Havi Mihály pedig élénk menetű versezetben dicsőítette a szegedi csapat szent-tamási hősiességét. Ezenfelül a "Tiszavidéki Ujság" 28-ik száma az április 3-iki eseményeknek a legrészletesebb leírását adta, amely a lapnak úgyszólván egész terjedelmét igénybe vette.

A guerilla zászlóalj parancsnoka, Földváry, a szent-tamási diadalról a város közönségéhez a következő jelentést intézte:

"Kedves köteleségemnek ösmerem a szegedvárosi tanácsnak azon bennem helyezett bizalmáért, miszerint saját kebeléből hazafiúi áldozattal kibocsájtott s a honvédelemre szánt polgártársai parancsnokságával oly őszinte jó indulattal megbízott, - legalább azon csekély örömet és önérzetbeli megnyugtatást szerezni; miszerint valóságos tények elősorolása által kétségtelenné tegyem: hogy Szeged városa valamint eddigelé minden alkalommal önmagára, - úgy jelenleg parancsnokságom alatti harczfiaira, büszkén tekinthet. A szenttamási csata alkalomkori tények egyszerű elősorolása elég bizonysága ennek, mellyeket is következőleg jelentek be, szárazon, igazán és híven:

Április 3-án megindultunk a kiskéri oldalról, a híres "rácz büszkeség" felé, ahol is csatarendbe fölállíttatván, megkezdetett az ágyúzás. Rövid idei veszteglés után csapatom 4-ik századát csatárlánczban előre vezettem, mit azután követett a 3-ik, - hátra hagyván az első és második századot tartaléknak azon meghagyással, hogy a csatár-lánczot 100 lépésnyi távolságban kövessék. A csatárláncz, valamint a többi legénység mindamellett, hogy a sánczbóli tüzelés által már jó eleve sebesült egynehány, - oly elszántsággal és bátor magatartással nyomult az ágyú- és puskalövés zápora közt előre, mi rögtön bizalmat gerjesztett bennem a magyar hadviselési szellemhez legméltóbb harcz-fogást, t. i. a rohanást megpróbálni. Nem várva hivatalos parancsot, megkezdettem a sánczokkal szembeni roham vezénylést - 's miként illy esetekben minden hivatását fölfogni tudó parancsnoktól várhatni, kezeimbe vettem a zászlót s azzal nyomulván előre, oly elhatározott-

egy pár házat felgyujtottak s ezzel tudatták a derék sereggel sikerüket, amely ekkor a hármas sáncz ellen döntő rohamot intézett.

Perczel a diadalmas nap estvéjén Földváryt, mint a nap hősét üdvözölte s a guerilla-csapat tisztjeit mindenkép kitüntette. A csapat hősiességét akkoriban mindenki magasztalta.

Goszpodincze ostrománál a zászlóalj maga kívánta, hogy a támadásban elsőnek bocsájtassék. S úgy is történt. Nagyszombat napja volt s a rohamra indult csapatban felhangzott az ének: "Feltámadt Krisztus e napon!" Amire az egész zászlóalj "Alleluja!" harsogása között véres szuronyharczczal vette be Goszpodincze sánczait.

146

sággal 's férfias erőkifeszítéssel követett - daczára minden golyózápornak, - az egész legénység, hogy pár percz alatt az ellenség nem csak hogy ki verve a sánczból, de a város alatti folyó hídján a gyors és nem várt rohanás által tömegben meglepetve, abból 200-an felül részint leöldöstettek, részint vízbe fullasztattak.

Csapatom volt legelső a szenttamási sánczon, - s rajta a Szeged városi lobogó első tűzetett fel, - utánnunk jöttek a többi csapatok, - s a szegedi szabad csapat halált megvető elszánt lelkesedése biztosítá, sőt mondhatni egyedül idézte elő az egész ostrom sikerét.

Köszönhetem pedig az eredményt az egész legénység jó szellemén kívül csapatom tiszti karának, - állását felfogni tudó határozott erélyességének és lelkesen működő közremunkálásának. Mindnyája elszánt, méltó vezető harczfia volt a becsületnek, mindnyája méltó az elismerésre s a hazafiú méltánylás koszorújára. De mégis különösen ki kell emelnem Schmidt Ferdinánd százados urat, kinek lelkesítő és rendre, bátorságra, férfias szilárdsággal biztató vezénylete nagy részben új meg új lelket s eredményt biztosító határozottságot ébresztett. Továbbá Molnár Márton, Pataki János és Bizinger Andor 2-ik, 3-ik és 4-ik századbeli parancsnok urak neveit is, mint különösen megemlítendőket jegyzem fel.

Különösen szerencsémnek tekinthető, hogy az eredmény nagyságához 's helyzetünk veszélyességéhez képest vesztességünk csekély. Sebesültünk van 17, halottunk 5. A sebesültek eddig Szegedre megérkeztek, kiket a tisztelt tanács ápoló gondoskodása alá felesleges ajánlanom.

Csapatomnak fenntebb leírt vitézsége fensőbb helyen is méltólag elismertetett; - ugyanis a tábornoki napi parancsban a szegediek első helyen megkülönböztetőleg említtettek. Csekély egyéniségem pedig a magyar katonai harmadik osztályú érdemjellel jutalmaztatott.

Ennyit találtam szükségesnek mint közelebbről érdeklőt a tisztelt tanácsnak följelenteni. Magam részéről azon őszinte nyilatkozattal zárom be levelemet, hogy valamint jelenleg büszke önérzettel viselem a szegedi szabad csapat parancsnokságát, ugyan ezután is Szeged városának bármi tekintetben hasznos szolgálatot tehetni életem legszebb és legóhajtottabb feladata leend" (1).

Földváry ezenfelül a tanácshoz beküldötte még Perczel Mór tábornoknak Újvidéken április 16-án a szent-tamási, goszpodinczei sikerekért a szegedi zászlóalj parancsnokának, tisztjei és legénységének nyilvánított következő vezéri köszönetét:

1) A jelentés a város jegyzőkönyvében egész terjedelemben beiktatva van. Vesd össze: Vasárnapi Újság 1861. évf. 32. sz.

147

"Nyilvánítás!
A Földváry őrnagy parancsa alatt álló szegedi szabad csapathoz.

A nevezett szabad csapat Bács megyének és a csajkás kerületnek visszafoglalására irányzott táborozásom alatt és különösen az elhírült Szent-Tamási erősség elfoglalásánál, valamint a római sánczokba törésnél, 1849. márczius és április havában oly vitézül viselé magát, miként kötelességemnek ismerem számára ezen nyilvánítást, mely iránta, őrnagya, fő- és altisztjei és vitézei iránt is egyenkint vezéri köszönetem és érdemeik tellyes elismerését fejezi ki - kiadni.

A nemzetnek hivatalos jelentéseimben, úgy azok által az utókornak is tudomására adatván dicső hadi eljárása a szegedi szabad csapatnak; szolgáljon még ezen nyilvánítási okirat becsülésem és elismerésem zálogáúl, melyet a szolgálat idejük kiteltével távozók nyertenek tőlem" (1).

A város közönsége Földváry őrnagy jelentését, mely minden polgár keblében büszke örömérzetet keltett, a "Közlöny"-ben leendő kiadás végett illetékes helyre megküldetni rendelte. Egyúttal intézkedett, hogy a szabad csapat, melynek szolgálati ideje immár lejáróban volt, még tovább is zászló alatt maradjon. Az április hó 10-én és 15-én tartott közgyűlésen pedig a város iránt szerzett érdemei méltatásául, a város közbirtokából Földvárynak a következő adománylevél szerint 100 láncz földet örök tulajdonul adományozott, s őt a város díszpolgárának is megválasztotta.

"Mi szabad Szeged város közönsége adjuk tudtára jelen levelünk rendiben mindeneknek akiknek illik, hogy tekintetbe vévén a harcztéren bölcs vezényleténél, rettenthetlen bátorságánál fogva Szent-Tamás, úgy a római sánczok alatt a rácz lázadók ellen vívott győzedelem által a városnak, a haza előtti érdem elismerését, dicsőségét előidéző helybeli szabad mozgó csapat őrnagyának, Földváry Sándornak a magyar hazára, úgy közvetve e városra dicsőséget árasztó vitézségét, hívségét és hasznos szolgálatait, melyeket hazánk és e város javára, boldogságára, dicsőítésére minden alkalommal tanúsított és jövendőre is, amint hiszszük, tanúsítand, bár vitézi működésének, bajnokságának legszebb jutalmát az öntudat édes érzelmében találhatván fel, vitézségének és szerzett érdemeinek méltánylata anyagi jutalom által alig lehetne elérhető; minthogy azonban mi, kivívott magasabb polgári érdemek kitüntetésére hatalmunkban álló minden módot megragadni el nem mulaszthatjuk: Földváry Sándor őrnagyot a haza oltárára letett s eléggé nem méltányolható érdemeinél fogva, mind pedig jeléül azon soha meg nem szűnő hálának, melyre Szeged város közönségét a helybeli szabad mozgó csapat oktatása körül tanúsított fáradhatlan munkássága - mint a következtetés mutatta -

1) Eredetije a tanácsi jegyzőkönyvben.

148

sikerrel koszorúzott intézkedései, rettenthetlen bajnoksága, Sz.-Tamás és a római sánczok bevételével e városra árasztott dicsőség által örökre lekötelezte, - ezennel Szeged város lakosai sorába igtatjuk, számláljuk és sorozzuk; egyszersmind azon hősies vitézségének örök emlékezéseül, mely a helybeli szabad mozgó csapatok Sz.-Tamás és a római sánczok bevételénél, - hol a sánczok megrohanásában elsők valának, a dicsőség mezejére vezette és hírnévre magasztalta fel, többször nevezett Földváry Sándor őrnagynak és általa örököseinek tisztelet adóképp Szeged város közös pusztájából azon 100 azaz egyszáz láncz földet, melynek határa és fekvése az A. alá zárt hiteles térképen van kijelöve, mindazon jogokkal, igazakkal, melyekkel mi birtuk és használtuk, örökösen átadjuk, ajándékozzuk és engedjük, azt egyúttal telekkönyvünkben nevére is irattuk, adván, ajándékozván és engedvén Földváry Sándor őrnagynak és örököseinek teljes tulajdoni jogot ezen egyszáz láncz földre nézve mindazt végbe vihetni, mit hasznára, javára tenni tud, vél és ítél.

Melyeknek elhitelére s állandóságára nézve adjuk városunk hiteles pecsétjével erősített jelen adomány levelünket. Költ Szegeden egy ezer nyolcz száz negyvenkilenczedik évben, április hó 15-ik napján tartott közgyűlésünkben" (1).

Batthyány kormánybiztos a szent-tamási harangok töredékeit Szegedre küldötte, hogy abból a szent-tamási dicsőségben résztvett hadfiak számára 6000 darab érdemjelvény készíttessék, amely végből az érczanyag Kocsis János szegedi aranyművesnek átadatott, ki a katonai jelvényeket el is készítette, de azok ki nem osztattak, kioszthatók már nem voltak (2).

1) Földváry Sándor az alsótanyai járás-szélben adományul nyert birtokba nagy ünnepélyességgel be is iktattatott. Az adományozást az absolut kormány érvénytelennek nyilvánította s a birtok ismét a város használatába jutott. Az 1861-ik évben működött alkotmányos hatóság az adományt megújította és az átadás az adomány tárgyára nézve ismételve megtörtént. De a felsőbb hatóság ezen közgyűlési határozatot is megsemmisítette. Földváry ekkor tulajdonjogi pert támasztott, amelyben 1865-ik évben a legfőbb ítélőszéken nyertes lett. Rövid idő mulva azonban a birtokot elidegenítette, mely Gerle Antal tulajdonába jutott. Földváry örökösei később a földnek 1849-1865-ik évi időközi hasznai iránt a város ellen hasonlókép keresetet támasztottak. S mily sajátságos a véletlen. Ez ügyben a város álláspontjának védelmét egyideig éppen Molnár Mártonnak, Földváry őrnagy egykori vitéz századosának kelle teljesíteni. Az örökösöket keresetükkel elutasították, mert a birtok tulajdonjogát az adományos csak az 1865-iki bírói határozattal szerezte meg.

2) Kocsis János aranyműves megbízható előadása szerint a szent-tamási katonai érdemjelvények érdekes története a következő. Mindjárt a szent-tamási győzelem után következett napok egyikén a szabadság-téri Zseravitza-házban szé-

149

Perczel bácsmegyei hadjáratának s a Földváry-zászlóalj sikereinek e kitéréssel történt vázolása után térjünk vissza Szegedre, még pedig azon időre, amikor még közelében táborozott az ellenség.

Márczius l5-ikének évfordulója közeledett, amelynek megünneplését a márczius 12-én tartott közgyűlés elhatározta.

Az ünnepély a Mars-mezőn, szabad ég alatt folyt le s hálaadó istenitisztelettel vette kezdetét, mit Kremminger prépost fényes segédlettel végzett. Az istenitisztelet után Szabados József theologiai tanár mondott szent beszédet. Az ünnepélyen részt vett az összes katonaság, a nemzetőrség, a politikai hatóság és a különféle testületeken túl a zord havas esőzés daczára az összes tanuló ifjúság is, tanárainak vezetése alatt s ott volt a nép beláthatlan tömege is.

kelt kormánybiztosság elé felidéztetvén, ott Osztróvszky segédkormánybiztos arra szólította fel, hogy a szent-tamási győzelem emlékére 6000 drb katonai érdemjelvény készítésére vállalkozzék. Az érdemjelvények harang-érczből készülendnek s azok a császári katonai érdemjelvényektől való különbség okáért se kereszt- se érem-alakúak ne legyenek. Kocsis János a munkálat teljesítését darabonként "3 ezüst garas" árban el is vállalta. Átvette az érczanyagot is és munkájára 300 frt előleget nyert.

Kocsis előbb az útasítás értelmében az érdemjelvény alakját "eszelte" ki. Ez egy ezüstforint nagyságú, 8-szögü érczlap volt s mint az ábra mutatja, a nyolcz-szög egyik oldalán keskenyebb szalag átfűzésére szolgáló fül volt alkalmazva. A nyolczszög oldalai a központ felé gyengén bekanyarodtak s a szög csúcsai egy-egy gömböcskében végződtek. Az érdemjelvény előlapján koszorú-körzetben "Szent-Tamás, Ápril 3-án 1849." felirat volt olvasható, - a hátlapon pedig szétterjedő sima kereszt, amelynek közei a központból szétsugárzó vonal díszítéssel vannak kitöltve.

Ez alakra Kocsis mindenekelőtt czinnből előmintákat készített, amelyekről azután ellenlenyomatokat vett

és csak ezekbe öntötte az érdemjelvények előállítására felolvasztott harang-érczet. Az öntvényeket végül egyenként kicsiszolta. Keserves fáradozással a megrendelt darabszámig egyedül maga készítette el a jelvényeket. Munkást nem kapott. Azok a harczmezőn voltak.

Amire munkájával elkészült, a kormány már Szegeden székelt. Sokszor sürgette az érdemjelek átvételét s az ő szerény, keservesen kiérdemelt munkadíjának utalványozását. De amint neki mondták, akkor "ily csekélységgel bíbelődni" idejük nem volt. Kocsis tehát nyugalmasb napok után várt, mígnem egyszer azt látta, hogy kormány és sereg elköltöztek, a császári hadak pedig bevonultak.

De azért reményt nem vesztett. A közhiedelemmel tartva soká várt Kossuthra, a kormány és a hadsereg visszajövetelére; mert még követelni is fogják majd

150

Alig hogy elmult a nemzeti ünnep emléke, már is újabbra készültek elő. Ez újabb ünnepély a képviselőháznak Debreczenben április 14-én tartott űlésében hozott határozatának - a függetlenségi nyilatkozatnak - kihirdetése volt. A magyar seregek egymást követő diadalainak hírei között érkezett parlamenti határozatot az április hó 23-án tartott közgyűlésen tárgyalták. A függetlenségi nyilatkozat kihirdetésére a Mars-mezőn április 29-én népgyűlés tartását tűzték ki. A közgyűlés a volt honvédelmi bizottmányhoz köszönő, Kossuth Lajoshoz, mint az ország "kormányzó elnökéhez" pedig a következő üdvözlő irat küldését határozta el (1).

"E magyar haza képviselőinek legutóbbi legnevezetesebb határozatai - a hazával egykorú ezen ős magyar város közönségére hatás-nélküliek nem lehettek. Hazánk szabad, önálló függetlenségének f. évi április hó 14-én lett kimondása és a trónról a hitszegő Habsburg-Lotharingi ház lerázásának kinyilatkoztatása, mely Európaszerte a leg-nagyobb hatású események közé soroztatand, e város közönsége által a leghálásabb örömmel fogadtatott. Fogadtatott pedig oly örömmel, melyet csak egy szabadságért hőn dobogó kebel, a hon megmentése perczében érezhet és érez.

Mult évben oly ártatlanul minden oldalról fegyveresen megtámadtatott, jelenig zaklatott hazánk, erejének és tiszta bűnnélküli létének tudatában találta föl vigaszát és Istenében bizalmát.

tőle a dicső napok tanu- és emlékjeleit. Munkájának nagy halmazát tehát elrejté, elásta jó helyre s a temetés titkos művét nem leste ki senki. Azután sok ideig faggatták is a hatalom közegei, hol szelíden, hol fenyegetőn. De ő a titkot nem fedte fel, azt állította, hogy az érdemjelvényeket az elmenekült kormány magával vitte.

Csak hosszú idő elteltével, amidőn a remény utolsó csilláma is már elhalványult, bizalmas barátjával, Bognár Lajossal a titkot eskü mellett közölte. Bognár ügyes kovács volt. A rókusi toronyórát is ő készítette s öntött harangokat, sőt ágyúkat is. A szent-tamási érdemjeleket tehát Kocsistól átvette, az ő jelenlétében azokat felolvasztotta, majd harangot öntött belőlük.

Kocsis neje azonban a beolvasztás alkalmával mintegy 25 darab jelvényt a legnagyobb ügyességgel mégis megmentett s azokat gond és félelem közt rejtegette. Az alkotmányos élet megújulása idején egy-egy bizalmasának titokképen az érdem-jelvényt mutogatni s mindig mint az egyedüli és utolsó példányt, ritka kegyképen elajándékozgatni kezdte. Ez úton lett ismeretes a szent-tamási katonai érdemjelvény. Perczelt 1868-ik évi szegedi látogatása alkalmával, a tiszteletére rendezett lakomán nagy lelkesedés közt egy ily érdemjelvénynyel feldíszesítették.

1) A honvédelmi bizottmányhoz intézett feliratot a Közlöny 1849. év 98. száma kiadta. Egyébiránt ez alkalommal ily forma "hódoló feliratot" a kormányhoz, s illetőleg a cultusminiszterhez a szegedi képezde tanárai is intéztek. (Lásd Közlöny 1849. év 119. sz.)

151

És Isten felkarolta az ő ártatlan népét, sugallt lelkébe bátorságot, erőt, kitűrést, elszántságot, szent malasztjával ihletvén meg szenvedéseiért.

Hullanak már most a vitéz magyar fegyverek előtt a zsarnokság bérenczei, győzelemről-győzelemre halad a magyar hadsereg, vív e nemzet mint oroszlán, letiprandó minden bűnt, vétket, mely a legundokabb ármányok között fogantaték, hol e leghűségesebb nemzet világi szent széke emelkedik.

Vétek, bűn, ármány, gonoszság, minden ördögi tulajdon elővéteték halálára e nemzetnek, a cselszövények egész iszonyának hálója vettetett ki e nemzetre onnét, ahonnan azt legkevésbé érdemlette, várta, avagy gyanította.

De a gondviselés virasztott a magyar nemzet felett és a nagy Isten, ki e nemzetet annyi vész napján keresztül megőrzé, megáldotta törekvéseit.

Kimondatott önálló nemzeti függetlenségünk, kikiáltatott a hitszegő háznak a magyar trónróli lerázása, száműzetése.

Üdvözlünk nemzeti életünk e nagy jelentőségű szakán, a nemzet fellépésének e bíbor hajnalán, Téged, mint a magyar önálló függetlenség nagy bajnokát és kormányzó elnökét; légy üdvöz e város áldás-kívánatitól körülsugárzottan! Áldás és szerencse vezéreljen e pályádon hosszú és igen hosszú időkíg!

Örömérzelmeink között vezérletedre bízott zászló alá érzelmeink s akaratunk egész összegével csoportosulunk.

Ez üdvöz nyilvánítása a városnak, melylyel a tettek napjain ereje egész súlyával fölfegyverzetten valamint már találkozott, úgy foghat jövendőre is találkozni az önkény és zsarnokság."

Kossuth a város feliratára Debreczenből május 12-én kelt levelében válaszolt, amelyben Szeged népét magasztalásokkal illetve, ismét "nemzetem büszkeségé"-nek nevezi s Szegednek Szent-Tamásnál és a római sánczoknál teljesített hazafiúi szolgálatait dicsőíti (1). A levél tartalma a következő:

"Ezen ősmagyar város, hazánknak az országgyűlés által április 14-én kinyilatkoztatott függetlenségét április 23-án kelt örömiratában hazafiúi melegséggel karolta fel, 's üdvözletét azon nemes nyilvánítással kíséri, miszerint, valamint erejének egész súlyával találkozott eddig is már az önkény és zsarnokság, szinte úgy foghat ereje egész súlyával találkozni jövőben is.

És én Szeged városa népét, mint személyes jelenlétem alkalmával, úgy most újólag örömmel nevezem e nyilvánításaért nemzetem büszkeségének!

Midőn Szeged népe erejének egész súlyát ajánlja fel valamely

1) A levél annak idején mint falragasz tétetett közzé.

152

ügy mellett - ez nem jelent kevesebbet, mint legalább is egy országrészre kiható győzedelmét a felfogott ügynek.

Mit képes Szeged önerejével tenni, megmutatá legközelebb a ráczok ellen Új-Szegednél. S hogy Önöké Uraim! a kiválóság koszorúja más erők társaságában is, bizonyság erre Szent-Tamás és a római sánczok.

És bizonyságot fog tenni a jövendő, miként azon város népe, melyet nemzetem büszkeségének mondottam, a szabadság és függetlenség Isten és világ előtt kijelentett ösvényről lelépni, vagy azon megingani soha nem fog s perczig sem tűri el, hogy önerejét, érző lelkét rabság vagy gyalázat átkai égessék.

Ez hitem önök felől; mit hogy a jövendő fényessen igazoland, kezeskedik azon nyilvánításuk: miszerint az önkény és zsarnokság erejök egész súlyával fog találkozni.

Önszemélyem 's a volt honvédelmi bizottmányi tagok iránti méltányolásukért, magam és a volt bizottmányi tagok nevében meleg köszönetet mondok.

Engedje Isten, hogy minden időben és mindnyájan a híven teljesített kötelesség érzetében találhassuk fel megnyugvásunkat.

Éljen a szabad magyar haza!"

Az április 29-iki népgyűlést fénynyel, nagy sokaság jelenlétében tartották meg. A Mars-mezőn felállított nemzeti színű tábori oltár körül 20,000 ember sereglett egybe ünnepi díszben. Képviselve volt ott a társadalom minden rendű és rangú eleme. Jelen volt a hatóság minden tagja, az összes testületek, az intézetek, valamint a tanuló ifjúság.

A jelenlevők nagy tömegét a nemzetőrség-, honvédségnek és vadász-seregnek tágas négyszöge vette körül. Az istenitiszteletet Szabados József végezte. Közben ágyúzás és a csapatok üdvlövései folytak, mit a Tiszán horgonyozott hadi hajók ágyúi élénken viszonoztak. Az istenitisztelet után a polgármester intézett a jelenlevőkhöz beszédet, felolvasta és kihirdette a képviselőház április 14-iki nyilatkozatát, amely után Osztróvszky nagyhatású zárbeszéde az ünnepélyt, a népgyűlést berekesztette.

Este a város ki volt világítva s a széképület előtt zenekar gyönyörködtette a szabadság-téren összegyűlt sokaságot. A széképület ablakain transparentek voltak "Árpád Magyarhon szerzője s Kossuth Magyarhon megmentője", stb. feliratokkal. Grünn nyomdász háza erkélyén tűz-gloriett között egy kisebb sajtó működött, amely alól kikerült "függetlenségi dalok"-at több ezer példányban szórták szét a nép között (1)*

1) Közlöny 1849. év 99. sz. - Szegedi Hírlap 1849. év 1. sz. - Ez utóbbi ugyan megrovással jegyzé fel, hogy a városháza és a vár kivilágítása - hol az előbbi évben az olasz foglyok ügyeskedtek - nem volt oly fényes és sikerült, mint az előző évben a király születésnapi évfordulóján. A széképületen a nemzeti lobogó sem volt kitűzve, amelynek a nemzeti ünnepek alkalmával minden középületen ki kell függesztve lenni.

153

De az örömnyilvánulások nem voltak egészen zavartalanok. A rajongó lelkesedés közepette az aggodalmak ki-kitörtek, sőt a függetlenségi nyilatkozat aminthogy sokakat meglepett s megdöbbentett, úgy többek részéről némi tiltakozó, vagy legalább is kétkedő és balsejtelmű nyilatkozatokat idézett fel.

Akik a debreczeni nemzetgyűlés végzésének mintegy nyíltan ellenszegültek s e lépést és irányt a hazára nézve egyenesen károsnak tartották, azok közé tartozott a belvárosi plébános Kremminger Antal prépost is, aki a szabadságharcz irányával már kezdettől fogva ellentétes álláspontot foglalt el. A prépost már a korábbi időkben is a csongrádmegyei konzervatív pártnak jelentékeny tagja volt. Csongrádmegye politikai küzdelmeiben pedig a pártszenvedély már polgárvért is ontott s a pártok ott már nem is mint ellenfelek, hanem mint ellenségek állottak egymással szemben. Láttuk, hogy e szenvedély Szegeden is tért foglalt s a szabadelvű polgárság előtt a prépost konzervatív politikájánál fogva már a szabadságharcz kezdetén majdnem ellenszenves egyéniség lett s olykor-olykor amint lehetett, kisebb tüntetések nyilvánultak ellene, sőt már az összeütközés esete is előfordult.

A márcziusi napok után Szeged papsága általában a szabadelvű haladás politikáját követte s különösen az egyház-fegyelmi és egyéb kérdésekben a lakosság rokonszenvétől kísért alkalmazkodást tanúsított. A papság ezen irányának vezére Nyáry Ferencz rókusi plébános volt, akinek követői között a legbuzgóbb volt Szabó Richárd belvárosi káplán. Bajuszt, szakált növesztettek, a nemzetőrség fegyveres gyakorlataiban részt vettek.

Kremminger ez áramlattal szemben tartózkodott minden újítástól, a politikának a szószékre való felhurczolását meg épen helytelenítette. A népszerűtlenné lett prépost ellen már az 1848-ik évi deczember 17-én tartott közgyűlésen a gyanú és bizalmatlaság, sőt a hazafiatlanság vádja is fölmerült, amennyiben főként ellene irányult a közgyűlésnek azon határozata, hogy a lelkészek miután "a népet a haza állapotáról fel nem világosítják, nem lelkesítik, hivatásuknak meg nem felelnek" - miért is működésük ellenőrzésére minden egyházhoz polgári biztosok neveztettek, akik a lelkészek működését csakugyan felügyelet és ellenőrzés alatt tartották.

A kedélyek általános felingerlését április havában egy széltében elterjedt hír idézte elő, mely hogy valóban igaz volt-e, nem bizonyos, de a város népe azt igazul hitte, arról beszélt a legelkeseredettebb hangon. E hír s ez állítólagos esemény az lett volna, hogy a Földváry csapatában szolgáló guerillák egyikének gyermeke meghalt s a vagyontalan anya a prépostnál gyermekének "Isten nevében" ingyen eltemetését kérte. A kérelmezőt a prépost azonban oly nyilatkozattal utasí-

154

totta volna el, hogy "olyan embernek, aki most is a király ellen harczol, nem temeti el a gyermekét ingyen."

E hír elképzelhetlen ingerűltséget keltett, mely mégis már-már elenyészett, amidőn Földváry csapata a dicsőség áradalma közt hazaérkezett. Az ingerlő hír a guerillák között is elterjedt, kik az ügyet egészen magukévá tették s a prépost ellen szórt veszélyes fenyegetésekben törtek ki. Egy csapat Csanády - máskép Jaksa Pista - vezetése alatt egyenesen Osztróvszky segédkormánybiztoshoz állított be, kijelentvén: hogy ha elégtételt nem nyernek, a prépostot felkonczolják. Osztróvszky márczius elejétől fogva Batthyányi nevében, ki székhelyét akkor Szabadkára helyezte át - a szegedi ügyekben legjobb belátása szerint egyedül intézkedett, a merész fellépőket hadi törvényszék elé leendő állítással fenyegette s kijelentette: hogy intézkedni fog; de ha a prépostnak legcsekélyebb bántalma leszen, azért ők lesznek felelősek.

A guerillákat e fenyegetés le nem hűtötte. Ingerültségük, dühök fékezhetlen volt s amíg egyrészről méltán lehetett attól tartani, hogy a prépost az ingerültségnek áldozatul fog esni, másrészről a guerilla csapat feloszlása s a további szolgálatnak felmondása is fenyegetett.

A legválságosabb perczekben érkezett gróf Battyány Kázmér Szabadkáról Szegedre, hogy Debreczenbe sietve, miniszteri tárczáját átvegye. Szegeden a guerillákon és a nemzetőrségen kívül ekkor semmi fegyveres erő sem volt s a veszélyes állapot megszüntetésére, a prépost fenyegetett életének megmentésére a polgármester, a tanács és a segéd-kormánybiztos egybevágó javaslatai szerint más alkalmas mód nem kínálkozott, mint az, hogy a plébánost állásától felfüggesztettnek nyilvánítsák és ellene a vizsgálatot elrendeljék.

Batthyány ennélfogva április hó 26-án, Szegedről való távozása napján (1), utolsó intézkedéseül "Nyílt rendelet"-et intézett a tanácshoz, - mely nyomban falragaszokban is megjelent - s abban Kremminger prépost-plébánost "közönségesen ismert szelleménél fogva", mint hivatalának "további vitelére érdemetlent", állásától fölfüggesztette s a várost mint egyházpártfogót az állásnak más érdemes egyén által leendő betöltésére kötelezte.

Kremminger erre "Nyílt választ" bocsátott közre egy külön nyomtatványban, mivel válaszának közzétételét a helyi hirlap megtagadta. Ebben a hatóság és hívei irányában igazolta szellemét, irányát, hazaszeretetét s ezt támogató tényeket sorolva fel kijelenté, hogy bízik ügyében; a lelkiekbeni hatalmat a polgári hatóság el nem veheti, azért tehát csak hivatalától függesztették fel.

1) A Szegedi Hírlap 1849. évi 1-ső száma Batthyány távozása napját hibásan teszi április 25-ikére.

155

E nyomtatványban foglalt némely czélzatok által Nyáry Ferencz rókusi plébános magát találva érezte s ő is "Nyilt felvilágosítás"-t bocsátott közre, amelyben védekezve, Kremminger ellen éles támadá sokat intézett, melyeket ez már válaszolatlanul hagyott (1).

A város közönsége a megürültnek nyilvánított plébániai hivatalt május 21-én tartott közgyűlésén be is töltötte. Horváth Mihály csanádi püspök, mint vallás- és közoktatásügyi miniszter értesítette ugyan a város közönségét, hogy Kremminger ügyében a vizsgálat folyamatba tétetett s ennek befejezéseig és az ügy végelintézéseig a plébániai hivatal be nem tölthető; de a közgyűlés a már említett napon egyház-kegyúri jogánál fogva plébánosnak Szabados József (2) theologiai tanárt megválasztotta. Kremmingertől a javadalmak élvezetét megvonta s az ez ügyben kinevezett küldöttség az elmozdítás és beiktatás tényeit erőhatalommal teljesítette.

Horváth miniszter Debreczenből május hó 31-én erélyes hangú rendeletében a közgyűlés intézkedését s illetőleg Szabados József megválasztását megsemmisítette, amire a június 8-án tartott közgyűlés Kossuthoz fordult panaszával, felterjesztvén oda az ügyiratokat s egyúttal az ügy vizsgálatára küldöttséget nevezett ki. A vizsgálatot a következő három nap alatt befejezték. Összesen 17 tanut hallgattak ki, kik a prépost egyes szavairól és kifejezéseiről tettek vallomásokat. A vizsgálat ezen iratait a június 29-iki közgyűlésből szintén felterjesztették.

A minden forumon kellemetlennek tekintett ügy hivatalos elintézést nem is nyert. Elintézte azt az idő. Kremminger ugyanis Róka József püspöki helynöknek Makón 1849. évi június 21-én kelt levele által - mely az összes egyházakban kihirdettetett - egészsége helyreállítására és a budai gyógyfürdő használhatására két hóig terjedő távozási engedélyt nyert. Távolléte alatt az ügyek kedvezőtlen fejlődése oly rohamos lett, hogy amire a prépost visszatért, állásának elfoglalása ellen már senki sem tett észrevételt.

1) Ily falragasz-polemiák az időben gyakrabban fordultak elő. 1849. évi márczius 29-én Huszár, a "Károly" hadi gőzös kapitánya, a polgármestert a miatt támadta meg, hogy szenetrakodó gőzhajójáról terjesztett azon álhír következtében, mintha a hajó a szerbek részére rakodnék s éjjel megszöknék - a gőzhajó őrizetére félszázad nemzetőrt rendelt ki. E miatt a polgármestert több szemrehányással, ezek közt a február 10-iki nap felemlítésével illette. Vadász polgármester ugyanily módon válaszolt erre. - Május hó utolsó napjaiban ismét Kremminger bocsátott ki falragaszokat a bírói ítélettel felmentett Fábry kanonok ártatlanságáról. (Lásd Szegedi Hírlap 1849. év 10. sz.)

2) A közgyűlési jegyzőkönyv tévesen ismételve is Antalnak írja.

előző | tartalom | következő