Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
156 VII. Újabb honvéd zászlóaljak; népfölkelés. Amidőn a szabadságharcz ügye a legszorongatottabb körülmények közt volt, nyílt és titkos elleneinek megsemmisítésére már minden módott fel kelle használni, a képviselőház február 8-10-én kelt határozata alapján katonai és polgári vegyes rögtönítélő bíróságok, közönséges néven vésztörvényszékek állíttattak fel. E törvényszékek ítéltek mindazon katonai és polgári egyének felett, kik a haza és alkotmánya, független állása, területi épsége ellen fegyvert fogtak, másokat erre felszólítottak; kik ellenséggel czimboráltak, azok czéljait - kivévén a kényszerhelyzetet - elősegítették, az ellenség túlnyomó erejéről vagy győzelmeiről hamis híreket koholnak s terjesztenek, vagy akik az országgyűlés határozatainak nem engedelmeskednek. E törvényszékek a felebbezés kizárásával ítéltek s halálos ítéleteik kihirdetésük után 3 óra alatt végrehajtandók voltak (1). Ily vésztörvényszéket Szegeden is állítottak s az 5 tagból álló bíróság egyik tagjául Dáni Ferencz tanácsnok neveztetett ki. E törvényszéknek szomorú feladatai teljesítésére töbször nyílt alkalom. Ítélete folytán márczius 8-án a vár árkában egy zsablyai szerb csajkás, úgyszintén Horgos körül tett kémkedésük következtében egy ó-kéri szerb agyonlövettek (2). Május 8-án ismét Berkovits Ádám, a temesvári bizottmánytól a nagyszentmiklósi odborhoz kirendelt szolgabíró és Perisics János ugyanott alkalmazott tollnok s illetőleg esküdt, kik Lovrinban elfogatván, - a császári alkotmány kihirdetése, a magyar bankjegyek forgalmának eltiltása, továbbá az ellenség részére újonczok állítása által elkövetett bűntetteikért a mondott napon délután 6 1/2 órakor ugyancsak a vársánczban agyonlövettek (3). A vésztörvényszék még ezeken kívül is több ízben bíráskodott, de gyakori esetben a kellő bizonyítékok hiányában a vádlottakat vagy felmentette, vagy ügyüket a törvény rendes útjára terelte. A tavaszi hadjárat a magyar seregek diadalainak egész sorozatából állott. Győzelemről-győzelemre haladtak s az ország szívébe hatolt ellenséget onnan kiűzték és minden oldalon a határok felé visszanyomták. E győzelmeket nagy áldozatok, nagy veszteségek árán vívták ki. A honvéd-zászlóaljak sorai már igen megritkultak s a haderő pótlásának szüksége már nagyon is előtérbe lépett. Kossuth már április 8-án Gödöllőről kelt felhívásában a hatóságokat kötelezte, hogy a mult évről visszamaradt újoncz-jutalékaik kiállításán felül igyekezzenek ez évre is még annyi újonczot kiállítani, mint amennyi a tavalyi jutalék volt. 1) Szeremlei: Magyarország krónikája II. k. 44. l. 2) Közlöny 1849. év 51. sz. 3) Szegedi Hirlap 1849. év 4. sz. - Márczius tizenötödike 1849. év 24. sz. 157 Mint láttuk, Szegednek az előző évi hadjutalékából nemcsak hogy hátraléka nem volt, de sőt a köteles részen jóval felüli számmal adott fiaiból védőket a haza oltalmára. Az április hó 23-án tartott közgyűlés tehát lelkesedve határozta el, hogy a mult évi 550 újonczjutalék most is kiállíttassák. A sorozó küldöttségeket meg is alakították s az újonczozás a 18-24 évesek korosztályaiból volt megejtendő olykép, hogy a védkötelezettség alól a családos állapot sem képezhet kivételt. S be sem várva az újonczozásra vonatkozó további kormányrendeletek részletes intézkedéseit, a munkálatnak azonnal való megindítása lett meghagyva. A "Közlöny"-ben azonban az ezen évi újonczozást illető azon hivatalos értesítés tétetett közzé, amely szerint az ez évi 200,000 újonczjutalékból ez alkalommal a kormány csak 50,000 főnek kiállítását kívánja, amely számból Szegedre csak 137 főnyi jutalék esik. A május 4-én tartott közgyűlésen tehát szóba is került, hogy az 550, vagy pedig e 137 újoncz állíttassék-e ki. De a közgyűlés egyhangúlag megmaradt előbbeni határozata mellett s elrendelte, hogy a köteles 137 szám helyett 550 honvéd soroztassék be. Május közepétől fogva tehát az újonczállítás egyre folyt. Annak eredményéről a kormányhoz hetenként kétszer küldöttek kimutatást s az időközönként besorozottakat egyes csapatokban az állomásparancsnokságnak azonnal át is adták. A június 25-iki kimutatás szerint a 137 főnyi jutalékra s illetőleg az 550 főnyi ajánlatra már 529 honvéd volt besorozva. Július első napjaiban pedig már az ajánlat egészen ki volt állítva, amennyiben Tóth Mihály főbíró indítványára a város börtöneiben elitélve volt rabokat is besorozták azon kijelentéssel, hogy hősi szolgálatok teljesítése által a büntetéstől magukat mintegy megváltják. Szeged város ezen páratlanul álló lelkesedését és hazafiúi áldozatkészségét a kormány kellő méltánylattal fogadta s mintegy például emlegette mindenfelé. Sőt a "Közlöny" 102. számában ez hivatalos alakban a "nemzet nevében" nyilvánított köszönet kíséretében közhírré is tétetett, megjegyzésével annak, hogy Szeged fiaiból a haza védelmére már 3000-et adott (1). 1) A köszönet a következő: "Országos kormányzó úrnak a Közlöny 83. számában megjelent szózata következtében Szeged város lelkes tanácsa s képviselő testülete rendkívüli közgyűlést tartván, a város részéről 550 újoncznak rögtöni kiállítását elhatározá. Szeged városnak ezen hazafias készségeért, miszerint ámbár fiai közül 3000 egyén vesz részt szabadságharczunkban, mégis nem várva felszólítást, nem a reá eső 137 újonczot, hanem a régibb kivetés szerinti illetőséget siet a haza és szabadság védelmére újabban is felajánlani, a nemzet nevében nyilvános köszönet mondatik. Debreczen, Május 10-én 1849. Répásy tábornok ur távollétében: Okolicsányi József, őrnagy." 158 Az újonczokat a 103-ik zászlóaljba sorozták be, ahova egyúttal a szabadkai, vásárhelyi és a felsőtorontáli - ez utóbbinak többnyire német ajkú, de azért szívben-lélekben magyar - újonczok kerültek. A zászlóalj felszerelését most már a zászlóalj-parancsnokság eszközölte s a zászlóaj parancsnoka Maygraber Ágoston őrnagy lett, ki előbb az 52-ik gyalogezrednél mint százados szolgált. Ezen zászlóaljon kívül még egy másikat is magáénak vall Szeged, s ez a 104-ik honvédzászlóalj, mely ugyanez időben ugyancsak Szegeden alakult. E zászlóalj voltaképen már kész, szervezett zászlóalj volt és csak felvette a 104-ik honvédzászlóalj nevet, amely időtől már mint a honvédsereg valóságos bekebelezett tagja szolgált tovább. A 104-ik zászlóalj ugyanis a Földváry-féle szegedi önkénytes nemzetőr - guerilla - zászlóaljból alakult. Midőn a zászlóalj négy havi szolgálati ideje lejárt, a tanács felhívta az önkényteseket, hogy tovább is együtt maradjanak. A zászlóalj összes tisztikara és legénysége készségét ki is jelentette, sőt hajlandónak nyilatkozott, hogy mint honvédzászlóalj átalakul, Így lett a guerillákból a 104-ik zászlóalj. A zászlóaljnak továbbra is Földváry Sándor őrnagy volt a parancsnoka, ki június 1-én alezredesnek neveztetett ki; megmaradt továbbá a zászlóaljnak minden fő- és altisztje ugyanazon rangban, amely rangot még a guerilla-csapatnál viselt (1). A 104-ik zászlóalj zászlószentelési ünnepe június 17-én volt s zászlóanya Schmidt Józsefné lett. A zászlóaljat 18-án gőzhajón Pest felé vitték. E zászlóalj felszerelése is kivételesen még a polgárság áldozataiból eszközöltetett. Így például Götz János a zászlóalj felszerelésére maga 400 frtot adományozott (2). A 103. s 104-ik zászlóaljakat egyébként az első tartalék-hadtestbe osztották be, mely a 92., 93., 101. s 102-ik zászlóaljból, úgy a 16-ik huszárezred 1-ső századából, végül egy hat fontos és egy tizenkét fontos ütegből lett szervezve s amelynek parancsnoka Hadik lett, ki is midőn főhadiszállását május 18-án Szegedre helyezte s ezt hirdetményileg is tudatta, a polgárság ellene még mindíg táplált neheztelésének hírlapi kifejezést is adott (3). 1) A 104-ik zászlóalj mint ilyen, a szeghegyi csatában vett először részt, hol elővédet képezett. Földváry Sándor ekkor mint súlyos beteg Pesten feküdt s így a zászlóaljat, mint helyettes parancsnok Schmidt Ferdinánd százados vezényelte. A zászlóalj a sűrű golyózáporban bátran haladt előre. Sorai nagyon megritkultak. Midőn a zászlótartó is elbukott, Schmidt Ferdinánd maga vette kezébe a zászlót és századát a szuronytámadásban hősileg vezette, de lábán súlyos golyósebet nyervén, harczképtelenné lett. A zászlóalj Világosnál rakta le fegyverét. Zászlajából azonban nem lett muszka diadalmi tropheum, mert Miller Imre főhadnagy a rúdról a zászlót és szalagját leszedte s azokat ruhája alatt maga köré csavargatva megmentette. 2) Szegedi Hírlap 1849. évi 8. és 15. sz. - Der Ungar 1849. évi 120. sz. 3) U. a. 6.,
7. sz. 159 És alig mult el az újonczozás, június végén már ismét toborzás folyt a tűzérség számára. Az utczákon az ágyú elé fogott lovak virágfüzérekkel voltak feldíszítve. A tűzér kezében nemzeti zászlót tartott, melyen két keresztbe fektetett ágyú s ezen fölirat "az édes hazáért" volt festve. A víg toborzást a legkedvezőbb siker követte (1). Az "édes hazért" hozott áldozatok csakugyan páratlanok voltak. Elég legyen például csak azt az egyet említeni, hogy a város egyik legvagyonosabb polgára, Blázs-Kovács József, 17 éves egyetlen fiát mindennel felszerelve, lóval ellátva a haza védelmére négy évi szolgálatra a kormány rendelkezése alá bocsájtotta (2). S mi sem jellemzi jobban Szeged lelkesedésének kiapadhatlan bőségét, - mint Vetter altábornagy következő elbeszélése: "Titel ostroma után a kormány rendeletére július utolsó napjaiban Szegedre érkeztem, ahol jelentették, hogy egy üteg legénység nélkül maradt. Ennélfogva kihirdettem, hogy az üteghez legénységet keresek. A belépők 14 évesnél ifjabbak s 18-nál idősebbek nem lehetnek. S aznap délre, amikor a hirdetmény közhírré tétetett, a jelentkezők nagy számából az üteg legénysége kitellett. Igaz, hogy jobbára még gyerekek voltak, de első magatartásuk is bizalmat gerjesztő volt." Az altábornagy ez előadásának érdekét fokozza még azon záradéka, hogy "az anyák sírtak, a fattyúk nevettek, én meg nem engedtem." Mindenütt és mindenki Szeged lelkesedését és áldozatkészségét magasztalta. Egyik költőnk "Szegedhez" czímű költeményében ekként áradozott: "Hős Szeged, úrnak
választott népe! De nem is csoda. A hadsereg dicsősége, győzelme sehol oly ünneplés tárgya nem volt, mint Szegeden. így a nagy-sallói győzelem és az ott elhullott hősök emlékére május 20-án a belvárosi egyházban fényes istenitiszteletet tartottak, amelyen a hatóság testületileg megjelent. A kegyeletnek mély kifejezése még abban is nyilvánult, hogy a boltok, kereskedések egész napon zárva voltak (4). 1) Szegedi Hirlap 1849. év 15. sz. 2) Közlöny 1849. év 132. sz. 3) Hangok a múltból. Lipcse 1851. 159. l. 4) Szegedi Hírlap 1849. év 7. sz. - Szabados Józsefnek ez alkalommal tartott beszéde nyomtatva is megjelent. 160 Budavár bevételének híre is rendkívüli lelkesedést és Örömet támasztott. Május 22-én az egész várost kivilágították s a legutolsó parasztház ablakában is a hazaszeretet tüze fel volt gyújtva. Aznap este pedig Houchard gőzhajókapitány a Tisza közepén "Szolnok" hajójáról fényes tűzijátékot rendezett. Budavár bevételének örömére 24-én nagy tánczvígalmat is rendeztek, melynek 800 frt tiszta jövedelmét a sebesültek javára küldötték (1). Grünn nyomdász a Budavár ostroma iránt nyilvánult rendkívüli érdeklődés kielégítésére a lapok közléseiből egy terjedelmes félívnyi ismertetést tett közzé, mit azután majd minden ház megszerzett s örvendezve olvasott. És ezentúl mindsűrűbben következtek a nagy események egyházias ünneplései. Így a muszka beavatkozásból származható veszélyek elhárítására a kormány keresztes búcsújárások tartását rendelvén el, ezek május utolsó és június első napjaiban Szegeden is megtartattak. A plébániák lelkészei 8000 példányban "Istentisztelet a hazáért" czímű nyomtatványt bocsátottak ki, mely a városrészi egyházakban tartandó istenitiszteletek és körmenetek sorrendjét tartalmazta, megtoldva egy "Könyörgés"-sel, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszterium a "Közlöny"-ben bocsátott ki s mely "Vad ellenség készül megrohanni bennünket" bekezdéseiről ismeretes (2). A keresztes búcsújárásokat a következő sorrendben tartották. Az első rókuson, május hó 31-én volt, ahol Korompay (Krum) Antal mondott hazafias alkalmi beszédet, mely egyúttal nyomtatva is megjelent (3). A második felsővároson, június 3-án; a harmadik a belvárosban, június 7-én; azután alsóvároson, június 14-én tartatott a negyedik keresztes búcsújárat (4), melyeken a nép ezrenkénti tömegekben vett részt s amely alkalmakkor a lelkészek hazafias beszédeikben a rettegett hírű muszkák ellen a keresztes hadjáratot hirdették. A keresztes hadjáratot a kormány június 27-én kelt terjedelmes kiáltványában is elrendelte (5). A kiáltványnak közhírűvé tétele és a keresztes háború megindítása czéljából a közgyűlés július hó 4-én népgyűlés tartását rendelte el. A mondott napon a népgyűlésen a polgármester a kormány felhívását maga olvasta fel és azt több ezer példányban legott kiosztatta. Azután a keresztes háború hirdetésére szolgáló vörös kereszt jelvényekből egyet mellére, egyet a városháza 1) Szegedi Hírlap 1849. év 8. sz. 2) A Könyörgés a Közlönyben s ezenfelül Pap D.: Okmánytár II. k. 457. lapján feltalálható. 3) Szegedi Hírlap 1849. év 10. sz. 4) Szegedi Hírlap 1849. év 11. és 12. sz. 5) Pap D.: Okmánytár II. k. 480. l. A kiáltvány Szegeden is megjelent Grünn nyomásában fél íven. 161 falára kitűzött, amire az egybegyűlt sokaság a vörös keresztkéket magára szintén feltűzdelte. Keresztes hadjárati népgyűlést később - június 24-én - Sárosy Gyula az "Arany trombita" hírneves szerzője is kívánt tartani, amelyben a népnek buzdítására költeményeiből óhajtott többet felolvasni. Bár a vasárnapra kitűzött gyűlés előre és kellőképen kihirdetve volt, az a nagy részvétlenség miatt megtartható nem lett (1), de a július 8-ikára az alsóvárosi templom előtt kitűzött újabb határnapon mégis megtartották. Reggel 7 órakor az isteni tisztelet után Osztróvszky kormánybiztos beszéddel nyitotta meg az ülést, utánna Sárosy felolvasása következett, amire azután a jelenlevők között 1000 darab egyházilag felszentelt és megáldott vörös kereszt osztatott szét. S miután még a sebesültek javára 100 frt 15 kr. adományt gyűjtöttek, a népgyűlés véget ért (2). Ezalatt változó szerencsével folyt a hadjárat, a megdicsőült hősök és a sebesültek száma egyre szaporodott. A szegedi kórházak lassankint újra benépesedtek, még jobban, mint az előbbi esztendőben. De a sebesültek ápolása körül azon honleányi buzgalom és lelkesedés, mely az előbbi években Szeged hölgyeinek hervadhatlan babérokat nyújtott, - mintegy eltünt s illetőleg szunnyadozott. Az ápolás körül tapasztalt mulasztás és hanyagság vádja a "Tiszavidéki Ujság"-ban már nyilvánosan is felmerült és Gieropoldi ezredest, a kórházak főigazgatóját hevesen megtámadták, amiért az ápolási teendőket a horvát és szerb foglyok által teljesíttette s hogy a Vécsey tábornok rendeletére a teljesen magyar nyelvű kórházi kezelést és igazgatást ismét német nyelvűre változtatta (3). A hírlapi felszólalás nem is maradt hatás nélkül. Osztróvszky kormánybiztos május hó 3-án Szeged hölgyeihez intézett szózatában az ő szent és magasztos hivatásukat fejtegetvén, a katonai kórházakban levő sebesültek ápolására egy "betegápoló nőegylet" alakítását indítványozta, hogy amidőn a lelkes Meszlényi Kossuth Zsuzsanna, a tábori kórházaknak legközelebb kinevezett főápolónője Szegedre érkezend, az egyletet már feladata buzgó teljesítésében találja (4). Az egylet mihamarébb meg is alakult Kordáné Vedres Rozál elnöklete alatt. Rónay Karácsony Emilia, Schmidt Józsefné, Kohen Ábrahámné, Schäffer Götz Borbála, Vadász Beró Josefa, Osztróvszky Palásthy Leopoldina, Fischer Schäffer Katalin, Dáni Korda Teréz, Kovács Ferenczné, Felmayer Antalné, Pollák (Polgár) Kohen Teréz tagok 1) Szegedi Hírlap 1849. év 17. sz. 2) Szegedi Hírlap 1849. év 20. és 21. sz. 3) Április 4-én megjelent 26-ik szám. 4) Szegedi Hírlap 1849. év 2. sz. 162 20 frt személyenkénti belépési díj mellett a sebesültek gondos ápolási munkáját újból megkezdették. S valóban a hölgyek gondossága, buzgalma határtalan volt. Előteremtettek mindent, amit a harczfiak jobblétének elérésére szükségesnek találtak. Figyelmük, részvétük a szenvedéseket valóban enyhítették. Gyűjtéseket, tánczvígalmakat rendeztek s több ezerre rug azon pénz, ruha s természetbeni adományok összege, mit lankadatlan buzgalommal egybehalmoztak. Elég legyen például felhozni, hogy a május 6-án rendezett tánczvígalom Forget nyilvános köszönete szerint 1347 frt 45 kr. tiszta jövedelmet hajtott, mely összeget május 19-én 33 sérült és csonka vitéz között egy katonai osztályozó bizottmány 86, 52, 26 és 13 frtos részletekben osztotta ki (1). A hölgyek buzgalma felülmúlta még a tavalyi sikereket és méltán kiérdemelték az osztatlan mérvben nyilvánult tisztelet és köszönetet. S most még a hatóság működési köréből lássunk némely mozzanatot. A tanács tagjai nyílt viszályba keveredtek egymással. Ez okból tekintélyök s népszerűségük mindegyre sülyedt. A viszályt, mint említők, Tóth Mihály főbíró idézte elő, a régi tisztviselők nyugdíjazási ügyében elfoglalt és a tanács többi tagjaival ellentétben levő álláspontjával. Tiszttársait ezen és egyéb dolgok miatt gyanúsítva, magát a nép előtt demagog szerepben régibb küzdelmeiért magasztalgatta. A tanács több határozatának ellenszegülve, utólagos óvásokat emelt. Ily óvással élt a polgármesternek bűnfenyítő űléseken való elnökösködése, több vádlottnak elítélése, a vésztörvényszék felállítása és tárvizsgálatokra történt kirendelése miatt. Óvásait persze a tanács rosszaló határozattal vetette vissza, amire panaszait a június 4. és 8-án tartott közgyűlésekre terjesztette be, ahol azokat letárgyalták ugyan, de fölöttük határozatot nem hoztak. De sajátságos, hogy a nagy hadi zaj közepette s az ellenséges hadsereg előiiyonmlásának hírére beállt lehangoltság daczára tömegesb építkezések történtek s Dáni tanácsnok elnöklete alatt a szépítő bizottság "élénk" működést fejtett ki, ámbár az utczák piszokkal és feneketlen sárral voltak tele. Az is a viszonyok jellemzésére szolgálhat, hogy június havában tűnt csak fel, miszerint a vár több kapuja és ajtaja még mindig fekete-sárga színű, amelyeknek azonnal nemzeti színűre leendő befestése végett a helyi lap csodálatos hevességgel intézett támadást Fischer őrnagy és várparancsnok ellen (2). Különben a város oly élénkségnek és oly forgalomnak volt színhelye, amilyent azelőtt Szeged soha sem tapasztalt. Május végén a vár mellett levő sétányban 40 részvényre egybegyűlt összegből egy 1) A Közlöny-nek 1849. évi június 10-én megjelent 128. számában Korda jelentése 644 ing, 512 gatya, 58 lepedő, 34 sebkötö és 11 1/2 font tépés beszolgálását nyugtatja. 2) Der Ungar 1849. év 120. sz. - Szegedi Hírlap 1849. év 10. sz. 163 nyári színkört emeltek, amelyben Havi Mihály rendezett előadásokat, melyek július utolsó napjain mindennaposak lettek (1). Az utczákon a katonai csapatok menetei majdnem szakadatlanok voltak. A közhelyek tisztekkel voltak tömve, akiknek száma ez idő tájban mintegy 500 körül állt. Rendkívüli számmal voltak közöttük olyanok, akiknek zászlóalja messzi vidéken állomásozott. Fel is tűnt ez a lakosságnak, amelynek körében egész mondássá lett: "csata lesz, mert sok a tiszt közöttünk" (2). Egyébként a közvélemény még azt sem hagyta megszólás nélkül, hogy az ostrom alatt álló aradi várból tájékozás czéljából Budapestre kiküldött császári tiszteket, - akik Budapestre fel sem menve Szegedről azonnal visszatértek s Aradvár capitulatioját a parancsnoknak javasolták - a honvédtisztek az "Oroszlán" -ban megvendégelték (3). Az idegenek általában folyton nagy számmal jöttek-mentek. Az állami s űzleti érdekek sokak látogatását terelte Szegedre. Így igen természetes, hogy a lakáshiány s az élelmiszerek drágasága igen érezhető lett, amihez nemsokára a magyar bankjegyek ellen feléledt bizalmatlanság is hozzájárult. Amidőn a kormány Szegeden székelt, az idegenek összeírását el is rendelte, meghagyván egyúttal, hogy akik az álladalom szolgálatán kívül álló dolgok miatt tartózkodnak itt, azok kiutasíttassanak. S így történt, hogy június vége felé, amidőn Bács megye déli részének magyar lakossága, különösen Kér és Verbász vidékéről menekülve újabban Szegedre igyekezett, a hontalanokat a katonaság innen vissza, avagy másfelé terelte (4). A sok mindenféle idegen között ekkor fordultak meg Szegeden Bolexes és Bolliak romániai emigransok is, akik a kormánynak egy oláh legio szervezése iránt tettek ajánlatot. A nehéz viszonyok között aztán még a kolera is fellépett; még pedig pusztítóbban, mint az előbbeni esztendőben. A járvány első esete június 28-án fordult elő, áldozatait azonban leginkább az alsóbb néposztály és a katonaság soraiból szedte. E járványnak esett áldozatul július végső napjaiban Répásy Mihály huszártábornok is, kit a legbuzgóbb ápolás sem volt képes megmenteni (5). Fényes katonai kísérettel temették el a belvárosi sírkertbe s végtiszteletén Kossuth is, úgy a város polgárainak óriási száma volt jelen (6). 1) Szegedi Hírlap 1849. év 2. és 29. sz. 2) Szegedi Hírlap 1849. év 31. sz. 3) Der Ungar 1849. év 125. sz. A Szegedi Hírlap után. 4) Der Ungar 1849. év 125. sz. A Szegedi Hírlap után. 5) Szegedi Híradó 1875. év 15. sz. 6) A július utolsó napjaiban elhalt Répásy tábornok, Szőllősy Gáspár hadügyi titkár és Tóth János tüzér főhadnagynak a szegedi honvédegylet 1861-ik évben a belvárosi sírkertben egy közös díszes emlékoszlopot állított. |