Vágó Pál


Reizner és műve  |  1. kötet  |  2. kötet  |  3. kötet  |  4. kötet  |  keresés

 

NYOLCZADIK RÉSZ.

AZ ÖNKÉNYURALOM ALATT.


I. Az ostromállapot.
II. A Bach-rendszer.
III. Tiszaszabályozási ügyek.


I. Az ostromállapot.

A magyar kormány s az országgyűlés tagjai július 30-án hagyták el Szegedet, a honvéd-hadsereg pedig aug. 1-én vonult át a Tiszán s az újszeged-szőregi síkon ütött tábort.

A tömeges költözködés mindenkit levert és megfélemlített már azért is, mert az ellenség kegyetlenkedéseiről szörnyű hírek szárnyaltak. Csongrád város felgyújtásában a rémhírek mintegy igazolódtak is, azért a német és muszka sereg érkezése mindenkit félelemmel töltött el.

Egész tömegek, aggok, nők és gyermekek kerekedtek útra s menekültek, mint egykoron a török s tatár hordák elől. Akik a népet bátorították, nyugalomra és maradásra intették, azokat megtámadták, sőt gyanusították. Még akiknek semmiféle részük sem volt az eseményekben és a közügyek intézésében, azok is rettegtek a bekövetkezhető tömeges megtorlástól. A menekültek egyideig messzi, ismeretlen tájakon bolyongtak, míg végre a legnagyobb szorongatások közt visszaérkeztek és csodálkoztak, hogy bántódásuk nem lett. A közesemények vezéregyéniségeit azonban itt, vagy másutt, ekkor vagy később befogták s hadi törvényszék elé állították (1). A hatóság tagjainak nagy része

1) Ezek közt volt Vadász Manó, Rengey Nándor, Tóth Mihály, Korda János, Kárász Benő, Nagy Pál városi képviselő, Schmidt Ferdinánd, Pataki János stb., kik az új épületből Haynau tömeges megkegyelmezése alkalmával megszabadultak. Itt volt még Osztróvszky, de őt a hadi törvényszék halálra ítélte, mit kegyelem útján Josephstadtban töltendő 6 évi várfogságra változtattak. A menekültek közül Nyáry Ferenez rókusi plébános Sarkadon kolerában meghalt. Bérczy és Dáni együtt bújdokoltak, de az előbbi csakhamar jelentkezett és mint az új épület foglya, kegyelmet nyert. Dani mint tanító Magyar-Atádon tovább rejtőzködött. Az 1852. évi május 12-iki általános amnestia alkalmából ő is jelentkezett, de 1853. évi szept. 26-án hadi törvényszékileg halálra ítélték. Legfelsőbb kegyelem az ítéletet 2 évi várfogságra változtatta, melyet Aradon kitöltvén, 1856. évi decz. 10-én megszabadult. A szegediek közül, kik másfelé működtek, említendők: Szabó Farkas, a 12. zászlóalj őrnagya, kit Szebenben ítéltek el 12 évi fogságra, mit Kuf steinban töltött; - Róka József apátkanonokot a temesvári hadi törvényszék 20 évre ítélte. Őt is Kufsteinba hurczolták.


174

hasonlókép menekült; Vadász polgármester azonban kötelességszerűleg helyén maradt, fogadta az érkező sereget, gondoskodott elszállásolásáról és élelmezéséről.

Haynau a városházán szállásolt. Rettenetes szidalmak és gyalázkodások közt osztogatta parancsait, mindenkit főbelövetéssel fenyegetve, ha a kötelességeket a legszigorúbb pontossággal nem teljesítik. Óriási feladat volt a gyűlölettel eltelt idegenek nagy igényeinek és követelőzéseinek kielégítése. A polgárság áldozatkészségénél s higadtságánál fogva azonban semmi fennakadás, semmi zavar sem volt.

A hadsereg szükségleteit a katonaság jobbára requisitio útján állította elő. A csapatok, a német és orosz katonák a városban s a tanyák közt barangoltak és raboltak. Az elhajtott marháról s a lefoglalt szénáról, borról elismervényeket adtak ugyan, de más értékeket martalócz módra vettek el. A requisitiok megtérítésére Haynau 45,000 frtot utalványozott a városnak, de ez nem volt elegendő. A tetemes hiánylatot a lakosság két éven át, requisitionalis költségek czimen kirótt külön adó útján térítette meg. Az egyesült seregek élelmezését Lichtenberger Ábrahám, Schwarzenfeld Sándor, Kohen Károly és özv. Auer Sámuelné vállalták el, kik a legnagyobb erő kifejtésével teljesítették a 76,325 frt 48 krra rugó vállalatot. Naponként 100,000 kenyéradagot kelle kiszolgálni. Az összes malmok ekkor kizárólag a katonaság részére őröltek és a pékek csakis a katonáknak sütöttek.

Haynau a zsidókat mindenfelé megsarczolta s a szegedi hitközségre nem kevesebb mint 25,000 pár bakkancs beszolgálását rótta ki. A hitközség e czímen pengői 48,697 frt 52 krt, illetőleg 79,427 frt 5 krt volt kénytelen kiizzadni. Később folyamodtak ugyan ez összegnek legalább részben leendő visszatérítése iránt, de "a forradalom alatt tanúsított igen rossz magaviseletük miatt" czélt nem értek (1).

A hadsereg bevonulása után kihirdették az ostromállapotot, közzétették Haynaunak még Győrött, július 1-én kelt proclamatióját s meg alakult a hadi törvényszék is. Különösen a fegyverek beszedésére fordítottak gondot. A legtöbben be is adogatták fegyvereiket és más hadi jelvényeiket, de számosan tovább rejtegették, vagy inkább megsemmisítették azokat (2). Kihirdették Haynaunak július 9-iki, Nagy Igmándról kelt kiáltványát is, melyben a népnek jólétet, védelmet és biztonságot igért, szavát adva, hogy a belé helyezendő bizalomban senki sem fog csalatkozni. Végül kihirdették az Olmützben, 1849. évi márczius 4-én kelt birodalmi "alkotmányról" szóló patenst is.

Az újszeged-szőreghi csata után a politika ügyek rendezését

1) Löw és Kulinyi: A szegedi zsidók. 131-134. l.

2) A fegyverek büntetlen beadásának határideje 1850. évi november 30-ig lett kiterjesztve. Bonyhádi 1851. évben még mindig fürkésztette a fegyvereket s a többi közt a város taraczkjainak félretételét is elrendelte.


175

gr. Cziráky János királyi biztos vette át, ki már augusztus 5-én kinevezte az ideiglenes tisztviselőket, és pedig: Wőber Györgyöt polgármesternek, Szluha Gáspárt főbírónak és Farkas Jánost főkapitánynak. Cziráky azonban az előnyomuló győzelmes hadsereg után távozott és ekkor Haynau Szegedre és vidékére teljhatalmú polgári kormányzóúl, kerületi királyi főbiztosi czímmel, gyulai Gaál Edvárdot nevezte ki. Gaálnak feladatát az képezte, hogy a hatóságot szervezze, a rendet megszilárdítsa, az új intézményeket és törvényeket életbe léptesse és a "lázadás" részeseinek megbüntetését ellenőrizze. Az új hatóságot többnyire az 1848. évi tisztújítás alkalmával kimaradt konzervativekből, mint akkoriban nevezték, "hazaáruló pecsovicsokból" szeptember 6-án alakította meg. Polgármesternek Wőber Györgyöt, főbírónak Szluha Gáspárt, főkapitánynak Farkas Jánost, ki utóbb gyakrabban szerepelt Johann Wolf név alatt is, tanácsnokoknak Gerencsér Jánost, Veszelinovics Bazilt, Kolb Ádámot, Lefter Mihályt, Heszler Józsefet, ifj. Pintér Jánost, főjegyzőnek pedig Kolb Antalt nevezte ki. Feltűnést keltett, hogy néhány alkotmányos tiszt viselő is szolgálatot vállalt. Ezek azonban rövid idő mulva egymás után lemondtak hivatalaikról.

Ami a nemzeti ügy bukása után az általános elkeseredést és az új intézmények ellen feltámadt gyűlöletet élesztette, az a Kossuth bankjegyeknek el rendelt megsemmisítése volt. Kezdetben az ércz alappal biró 2 frtos kereskedelmi bankjegyek beváltása kilátásban volt és kihirdették, hogy ezeket az 1850. évi június l-ig becserélik. Utóbb ezeket is érvényteleneknek nyilvánították s eltitkolásuk hadi törvényszék elé állítás veszélyével járt. A magyar bank- és államjegyeket mind be kelle adni s azokat Ripperda térparancsnok a városháza előtt kéthetenként nyilvánosan elégettette. 1850. évi márczius 1-én, mint véghatárnapon, több százezer forint semmisült meg. Csak magának a Szeged-Csongrádi takarékpénztárnak 19,195 frt 45 kr. Kossuth bankjegye hamvadt el. Feljelentések és kutatások következtében azonban még ezután is nagy összegek jutottak autodaféra. A hadi törvényszéktől ugyan mindenki félt, de a kedves emlékeket igen sokan rejtegették már annálfogva is, mert bizton hitték, hogy egy vagy más módon beváltás alá kerülnek.

A bankjegyégetésekkel együtt indultak meg az igazolási eljárások,


176

mit "purificationak neveztek." A közéletnek minden szereplője kimutatni tartozott, hogy az előző idők mozgalmaiban neki vezető szerepe és cselekvő része nem volt. Akik azelőtt üldözöttek voltak, most kegyekben részesültek s az ügyekre kiváló befolyást gyakoroltak. Kremminger prépost plébániai hivatalát háboritlanul elfoglalhatta és szenvedett sérelmeit mindenkép kiegyenlíteni igyekeztek. De ő tartózkodó állást foglalt, utóbb pedig ő is a csalódott hazafiak számát szaporította. A reactionarius Szűcs Antal kisteleki plébános a rókusi parochiát kapta. Ő az új idők legfőbb magasztalója volt s még a szószékről is beesmérelte a haza védelmében elbukottakat. A szerb lakosok közül többen, csupa boszúból, a vádak özönével álltak elő, amely úton polgártársaiknak határtalan zaklatását idézték elő. Sokan csak ajándékok és nagyobb váltságdíjak fizetése által menekültek meg az alaptalan vádaskodásból származó kellemetlenségektől. Menekülteknek, honvédeknek és fegyvereknek rejtegetése miatt igen sokat üldöztek. A fegyverletétel után bujdokolva haza érkezett ifjakat különben hasztalan is rejtegették. Még a tanyákon is felkutatták őket s habár még a hadköteles kort nem érték is el, büntetésből mind besorozták őket. Az akkor érvényben volt váltságdíj lefizetése után azonban a katonai szolgálattól meg lehetett szabadulni.

Egymás után következtek ezután a meglepő újítások. A meglepetések sorozatát Gaál Edvárd lemondása nyitotta meg. 1850. évi február 10-én Pesten kelt levele útján tudatta a tanácscsal távozását és búcsúzójában a helyzetet következőkép festette. "Az annyira bálványozott népfelséget, t. i. a többség nevébeni kormányzást elvileg szépnek és a természeti igazsággal igen is összhangzónak, de gyakorlatilag kivihetetlennek és tulajdonkép néhány néptől kegyelt apróbb zsarnok kényuralmának tapasztalom." Jelezvén, hogy a korszerű újításoknak barátja s a nemzetek óhajtott s a természetes tökély felé irányuló átalakítását nem a forradalom - t. i. a fennálló viszonyok rögtönös feldúlása által, hanem békés úton véli keresztül viendőknek, mert mint a következmények mindenütt mutatják "azon ár, mely mellett sokan forradalom segedelmével a nemzetek jóléte előmozdítására irányzott terveket létesíteni törekvének, sokkal nagyobb, mint az elérni szándékolt nyeremény." Lemondásának indokait különben a következőkben adta tudtul. "Kerületem szőlejében magamat soha napszámosnak, hanem önkénytes, az emberiség jogait atyai gonddal ölelő munkásnak képzelém - - mégis oly egyének erőszakoltattak reára, kik legbensőbb meggyőződésemmel magukat lehetetlenné tevék s a magas kormány üdvös czéljai tervezett keresztülvitelének nem hasznára, hanem kárára vannak. Amint már érintém, hivatalom elfoglalásakor azon meggyőződéssé szilárdult fogadást esküvém, hogy csak addig szolgálandok, míg becsülettel és királyom s hazám érde-


177

kében, melyet királyunk javától és viszont elkülöníteni hazafinak nem lehet, nem szabad, működendhetek. A magas miniszterium egy felsőbb organumának némely irányomban követett rendszabálya elegendőleg győze meg a felöl, hogy tovább, óhajtásomnak megfelelő haszonnal, szeretett királyomnak és imádott hazámnak nem szolgálhatok." - Magát a tanács jó emlékezetébe ajánlván, "az éretlen butasággal és rosszakarattal találkozó küzdelmeiben" kitartásra buzdította.

A tanács hálafeliratot intézett ugyan a búcsúzóhoz, de egyúttal Haynaunál az iránt tett lépéseket, hogy Gaált újból nevezze ki. E kérelem még rendeltetési helyére el sem jutott, midőn Haynau febr. 8-án kelt levelében tudatta, hogy a szegedi cs. kir. kerületi főbiztosságra, Baranya megye kormányzó királyi biztosát, Cseh Edvárdot nevezte ki. Ámde a belügyminiszterium ugyanezen időben Cseh Edvárdot a nagyváradi kerület miniszteri biztosának nevezte ki s így a szegedi kerület közigazgatási vezetése Gaál főbiztos helyettesére, mint a kerület előadó tanácsosára, Szabó Lászlóra hárult. Egyébként Szeged és Csongrád vármegye ez időben ép a nagyváradi biztosság kerületébe volt beosztva.

A további meglepetés az volt, hogy a város elvesztette törvénykezési jogát. 1850. évi szeptember havában felállították a szegedi cs. kir. törvényszéket és a cs. kir. járásbíróságot, mely utóbbinak vezetésével Szluha Gáspárt bízták meg. A törvényszéknek - akkor társas bíróságnak nevezték - elnöke Szabó László lett.

A különféle újítások sorozatából különben említendő, hogy 1850. évi október l-én lépett életbe a bélyegtörvény, melynek értelmében a hatóságokhoz már csak bélyegzett ívekre írott beadványokkal lehetett járulni. Sokan inkább abba hagyták a pereskedést, semhogy stemplis papírost használjanak. Ugyanekkor életbe lépett a dohány-monopolium, mely a város határában és a környéken nagy mérvben űzött szabad dohánytermelésnek véget vetett. A termelési engedélyekért nem igen folyamodtak; a pipás emberek összetörték vagy eltemették tajtékpipáikat s lemondtak az élvezetről, csakhogy a finánczczal ne legyen semmi érintkezésük. Behozták a bor- és húsfogyasztási adót, az accist. A szeszfőző kazánokat lepecsételték és minden alkalommal mindenért fizetni kelle.

Majd a házak újraszámozásához fogtak, mert az 1850. év végén országos népszámlálást hajtottak végre, mely alkalommal minden lakos korát, vallását és családi állapotát stb. vizsgálat alá vették. Ekkor derült ki, hogy a város összes népessége 50,085 fő (1).

A következő év tavaszán megindultak a kataszteri munkálatok, a földadó becslések. Az 1848. évi törvények által eltörült robotot, ellenben az 1851. évi június 16-án kelt rendelet szelídebb alakban ugyan feltá-

1) Lásd a jelen mű III. köt. Népesség fejezet alatt.


178

masztotta s ezt a szabad királyi városok lakosságára is kiterjesztette. Ámbár a kormány eltiltotta a "robot" szó használatát és ismételten felhívta a hatóságokat, hogy a népet a "közmunka" áldásos czélzatairól tájékoztassák, a közmunka mégis gyűlölt robot maradt.

1851. évi október havában felállították az országos csendőrség intézményét és Szegedre is bevonultak az idegen ajkú, réz-sisakos zsandárok. A régi világnak minden szokása és intézménye megváltozott.

Mindezeken túl még az is megtörtént, hogy a kormány az adón kívül a néptől még kölcsönt is kért. Az 1851. évi 80 milliós önkénytes álllamkölesönre való jegyzések iránt a lakosságot felszólították, azonban senki sem akadt, ki az államnak hitelezni kész lett volna.

Polgári ünnepnek nyilvánították márczius 4-ikét, mint amely napon az 1849. évi birodalmi alkotmányt Olmützben kihirdették. Ennek az örömére és emlékezetére a katonaság nagy ünnepélyt rendezett. A templomban fényes isteni tiszteletet tartottak, melyre a nép is hivatalos volt. De a hatóság tagjain és néhány "jó érzelmű" (gutgesinnt) polgáron kívül más ott meg nem jelent. Általában ahol a katonák megjelentek, oda a polgárember nem igen törekedett. Ha a zenekar a köztereken játszott, onnan mindenki legott eltakarodott. A Haynau-féle katonai rokkant-alapítványra a legnagyobb igyekezet daczára sem gyűlt be több 600 frt 67 krnál, ez is csupán a tisztek és tisztviselők adományaiból telt ki. A polgárság, bár azzal volt biztatva, hogy ezen alapítványból a sebesült honvédek is részeltetni fognak, az adakozástól egyáltalán tartózkodott.

A katonaság dölyfös és sértő viselkedése különben még a hatósági tagokra nézve is elviselhetetlen volt, mert igényeiket és követeléseiket alig lehetett kielégíteni. A legénység egészségügyi viszonyai a legkedvezőtlenebbek voltak s a bujakórt terjesztették. Kihágásaik szakadatlanul tartottak, a sérelmeket pedig orvosolni lehetetlen volt. Ha a hatóság tett panaszt ezek miatt, elégtétel helyett megalázással találkozott. A többi közt megtörtént, hogy a várparancsnok a várban mészárszéket állíttatott, amit a város 1719. évi kiváltságlevele alapján régebben a felsőbb hatóságok következetesen eltiltottak. Így például a helytartótanács 1786-ban és 1835-ben erélyesen kelt a város védelmére. Most azonban Cseh Edvárd miniszteri biztos, 1850. évi szept. 4-én kelt leiratában, a város panaszát mereven visszautasította.

De még a katonaságnál is jobban gyűlölték a megye újonan kinevezett főnökét, a renegát magyart, Bonyhády Istvánt, ki még Perczel nevét is megtagadta és letette, mert azt "lázadó testvére beszennyezte." Az új rendszernek egyik törhetetlen híve volt, kit önkénykedéseinek és kérlelhetetlen szigorának híre már eleve is rettegetté tett. Bonyhády gyűlölettel volt eltelve a szabadságharcz minden emléke


179

iránt. Gyűlölte és megvetette a szabadságszerető polgárságot, sőt még a hatóság tagjaival, a város fejével is oly sértőleg, megalázólag érintkezett, mint valamely keleti kényúr. Szidalmait boríték nélküli papírszeletkéken küldözgette a polgármesterhez (1). Akiről megtudta, hogy valaha a szabadság szót ajkairól kiröppentette, vagy lelkesedésében egy éljent kiáltott, talált módot és alkalmat, hogy az illetőnek keserűséget okozzon. Egy alkalommal egy panaszos úrnőt a következő szavakkal utasított el: "asszonjom, kezén még most is érzem a szurokfáklya szagát." Ily módon tett czélzást arra, hogy a panaszosnő részt vett a Kossuth tiszteletére rendezett fáklyásmenetben.

Gúnynyal illette a családi élet tisztaságát s környezetében a legszemérmetlenebb lascivitást ápolgatta. Kerülte is mindenki a vele való érintkezést s aki nem ismerte is, felismerte már messziről feltűnő óriási henger-kalapjáról.

Kinevezése után nemsokára, Augusz cs. kir. pest-kerületi főispán 1851. évi aug. 5-én látogatásával tüntette ki. Ez alkalommal bizalmas megállapodások történtek arra nézve, hogy a nagyváradi kerületből a pesti kerületbe történt átkeblezés, valamint a br. Geringer helytartó által a községi közügyek ideiglenes szabályozása tárgyában 1851. évi aug. 18-án kibocsájtott "Utasítás", minő szempontok tekintetbevételével hajtassék végre. Az említett utasítás 127 §-ból álló terjedelmes szabályzat volt, melynek függelékét képezte a 26 §-ból álló községi igazgatás egész rendszere, melyben a tanács és az egyes hivatalok hatásköre, a háztartás és a vagyonkezelés kérdése, az ellenőrzés módja, úgy a képviselet elve tüzetesen szabályozva volt (2).

Ezen szabályzat életbeléptetése alkalmából az eddigi "választott községet" feloszlatták és a pestkerületi főispán 1851. évi november 8-án kinevezte a községi választmány 36 tagját, mely az új szervezet értelmében ezentúl a hatósággal együtt, a város egyetemét törvényszerűleg képviselte. A mind jó érzelműnek tartott választmányi tagoknak kezdetben ugyan feltűnt, hogy ők csak "községet" képviselnek, holott Szeged ősi kiváltságú sz. kir. város lenne; - de csakhamar mindenben megnyugodtak, hisz az ország összes jogai el voltak kobozva.

1) A polgármestert "amice" néven szólítgatta. Rendesen veres, vagy kék ironnal írta üzeneteit, melyek közül szemelvényül közöljük az 1857. évi királyjárás alkalmából a következőt: "Amice polgármester úr! Az országutakon Röszke, Horgos, Szabadka felé - úgyszinte Szeged-győi kapu és Sártó felé, semmi munkás !!! Erélylyel rendelkezzék, hogy szégyent ne valljunk !!! Pénteken, szombaton minden készen legyen, különben jaj Farkas János uramnak és a mérnököknek. Bonyhády." (Szeged város polgármesteri levéltárában az idézett évről.)

2) Szeged város 1871. évi szervezeti szabályai jó részben ezen Utasítás elveinek és rendelkezéseinek szemmel tartásával készültek.


180

Egyébként hogy minő önállósága volt ezen kinevezett képviseletnek, megítélhetni azon egy körülményből, hogy csak oly kérdések felöl tanácskozhatott, amelyeknek jegyzékét a megyefőnökhöz előzetesen beterjesztette s ott kifogás alá nem esett. Bonyhády mindenre fenntartotta nemcsak a döntés, de még az előzetes hozzájárulás jogát is. Beleavatkozott minden községi közszükséglet kérdésébe s mindennek az ő tetszése szerint kelle történnie. A tanács tagjai az ügyek elintézésére tőle kértek véleményt és irányt.

Az új községi képviseletnek legelső feladata volt a város zilált pénzügyi viszonyainak rendezése, mert a város passivái az 1851. év végén már 269,848 frt 10 krra rugtak. Ez összeg a budai takarékpénztártól vett kölcsön betudásával 1853-ban már 337,570 frt 28 krra emelkedett. E tartozásnak elenyésztetésére a választmány azon javaslatban állapodott meg, hogy a város terjedelmes közlegelőinek javarészéből 10,000 holdat hasítsanak ki, szántás-vetés alá bérbe adják s a jövedelem a háztartási egyensúly helyreállítására fordíttassék. Felsőbb jóváhagyás után, az 1852. év tavaszán a mérnöki munkálatokat be is fejezték és az úgynevezett tíz éves földek bérbeadása legelsöbben ekkor történt meg a legjobb eredményekkel.

A másik feladat, melylyel a községválasztmány soká foglalkozott, az államvasút czegléd-szegedi szakasza még az 1850. évi július 31-én elrendelt kiépítésének előmozdítása volt. Bayer főmérnök már az 1851. év elején megindította az előmunkálatokat s az ezzel kapcsolatos kisajátítási eljárást. Mindenek előtt a távíró vonal készült el és azután a pályatest egyes szakaszainak építését vették munkába, amint azt a kisajátítási munkálatok előhaladása megengedte. A kisajátítások azonban csak novemberben értek véget. A város nemcsak saját területeit engedte át ingyen, hanem a magánosok birtokainak kártalanítását is magára vállalta. Az egyes kisbirtokosokkal sok vesződség volt, különösen a bánomkertek tulajdonosaival, kik zúgolódtak és elégedetlenek maradtak, bár az alsóvárosi makkos-erdő területéből a "Kénytelen" elnevezést nyert dűlőben sokkal értékesebb birtokrészleteket nyertek, mint aminőket amott elvesztettek. Akik azonban készpénz beli kártalanítást óhajtottak, ezek részére 34,000 frtot utalványoztak ki. Az ingyen telken túl a város még 20,000 napszámot is ajánlt a vasútnak, melynek kiépítése az 1854. év tavaszán már annyira előhaladt, hogy a forgalmat megnyitották, bár a pályaház, rakodók stb. még kiépítve nem voltak.

Ezentúl a városi közvagyon állapotában valamely nagyobb változás nem igen történt. 1851. év őszén a hajóhidat a lápok összezúzták; az 1852. év január 10-én éjjel kigyulladt a serház, melyet ekkor Pollák (Ignácz és Sándor) testvérek béreltek, miből folyólag a város és a bérlők közt perre került a dolog. A Hattyas-ballagitó, melyet korábban


181

(1839-ben) Zsóter Jánosnak 300 váltó forint bérösszegért 32 évi használatra engedtek át azon feltétellel, hogy a területet részben ármentesítse, csatornázza, részben pedig ott halastavat létesítsen, az említett vállalkozótól most visszavették és az 1852. évi január 16-án kelt szerződés értelmében Fotti Jánosnak engedték át és ez úton vele egyúttal véglegesen rendezték azon kártérítési ügyet, mely a sörházi javadalom bérletéből merült fel és már huzamos idő óta per tárgyát képezte. Fotti az előde által megkezdett töltésezéseket befejezte, megerősítette és az újonan ármentesült Hattyas-Ballagitó területén alsóváros népe a legnagyobb versenygéssel látott hozzá a kecsegtető bérgazdálkodáshoz.

A város belterületén némely vízállásos helyek is ekkor osztattak ki házi telkekül, építési kötelezettséggel, - nevezetesen a törökfő-utcza és az élésház háta mögött elterülő térségek.

Bonyhády azonban nem a községi ügyek rendezése, a városiasság fejlesztése és a közművelődés előbbrevitele körül igyekezett érdemeket szerezni. Főczélja a "forradalmi emlékek" tökéletes kiirtása volt. Mint a zsákmányra éhes vadász üldözte s megsemmisítette mindazt, mi a dicsőséges küzdelmekre s az elmult napokra emlékeztetett. Intézkedései felsőbbi rendeletekből kifolyók voltak, de ő még ezeken is túlment. Így a levéltárnak 1848/49. évi iratait részben megsemmisíttette, a jegyzőkönyvek lapjait pedig feketére bemázoltatta (1). Elkoboztatta a divatos karpereczeket, melyeken a vértanú tábornokok neveinek kezdőbetűi voltak láthatók. Eltiltotta a hazafiak arczképeinek, mellszobrainak árulását, a nemzeti dalok éneklését és zenéjét. A "fekete, széles és hátul lefüggő szalagokkal dísztelenített, gömbölyű, betyáros kalapok" hordozása is tilos volt. Midőn az 1853. évi felség elleni merénylet alkalmából tartott hálaadó isteni tiszteleten, az alsóbbrendű tisztviselők a hasonlóképen eltiltott Kossuth szakái viselettel jelentek meg, azok nagyobbrészét állásaiktól megfosztotta. Szétfejtette a nemzeti színű zászlókat, elkoboztatta a 48-as számjellel ellátott "forradalmi pipákat" s különös gondja volt arra, hogy a külföldről becsempészett nyomtatványokat és röpiratokat megsemmisítsék. Ennek daczára ezekből egy-egy példány mégis forgalomba került s a jövőben való remény ápolásához nagy mérvben hozzájárultak (2).

(1) A levéltár a törvényszék felügyelete alatt állt s 1852. évben a levéltárosi tisztséget a törvényszék kívánta betölteni. Midőn a törvénykezési iratok elkülöníttettek, a közigazgatási levéltár, mint felesleges lom, minden felügyelet nélkül maradt. A nagy rendetlenségben sok fontos ügyirat - p. o. a Sina-telek szerződése stb. - elhányódott. - A bemázolt 1848/49. évi jegyzőkönyveket 1872. évben, vegyi hatások útján újra olvashatókká tették.

(2) Szeged város polgármesteri levéltára. - Lásd egyúttal: Reizner: Adalékok a forradalom és az emigratio könyvészetéhez. Magyar könyvszemle. 1881. év.


182

A gyanúsítást és kémkedést rendszeresen fejlesztette, a kompromittáltakat, a visszatért menekülteket, úgy az emigráltak rokonait, szüntelen faggatta és zaklatta. Állandó rendőri felügyelet alatt álltak: Bérczi Antal, Kárász Benő, Rengey Nándor, Rónay János. Tóth Mihály, Vadász Manó, Hutiray Károly, Nagy Pál asztalos, Orosz József vasárús, úgy Maygraber Ágoston, Szabó Farkas, Veber János, Wöber József kegyelmet nyert egykori császári tisztek, kik minden lépéseikről, tetteikről számot adni tartoztak. Különösen a konstantinápolyi magyar egylet tagjaival, Kossuth ügynökeivel (Inezédy, Endrődy és Ströbl), úgy a londoni forradalmi propagandával való állítólagos levelezés miatt többet gyanúsítottak és zaklattak (1).

Egy-egy véletlenül elejtett szavuk, a külföldi mozgalmakról szóló véleményük nagyobb körben is elterjedt s az ily hírek kiadói és terjesztői el nem kerülhették a kellemetlenségeket. Egy alkalommal a Zimonyig közlekedő gőzhajó kapitánya került nehéz helyzetbe, mert a Szerbiában tartózkodó menekültek felől bizonyos híreket és biztatásokat hozott volna. 1850. évi július végén a városban állítólag az emigratióhoz tartozó ügynökök, idegenek fordultak meg, kik "kósza hírekkel ámították a népet." Óriási hajsza indult meg elfogatásuk iránt, de az idegeneknek nyoma veszett. A rendőrség nem is kerülte el e miatt a szemrehányásokat. Majd Mack József honvéd őrnagyot, Figyelmesit (Merkl Fülöp) és Kiss menekülteket kutatták Szegeden, kik közül némelyik itt tényleg meg is fordult, de kézre keríteni nem tudták. Ilyenkor mindenkit zaklattak, gyanúsítottak, hogy az illetőket rejtegeti. Azután az amerikai király gyilkosok társulatának szálait kutatták a polgárság körében. Ha egy külföldi kereskedő tévedt ide, útlevele bár rendben volt is, azért minden lépését ellenőrizték s akikkel érintkezett, azokat mind igazolásra hívták fel (2). Szóval tele voltak az összeesküvések képzelt rémeivel.

E miatt történt az, hogy az 1852. évi júniusban, midőn a felség Temesvárra volt utazandó, Bonyhády nem mert felelősséget vállalni a felség személyének biztonságáért; s így történt az, hogy a király Szeged elkerülésével, Csongrádról Makón át érkezett Temesvárra. Még a Szegedről Csongrádra rendelt előfogatok tekintetében is a legmessszibbmenő rendőri elővigyázati intézkedések tétettek.

A legképtelenebb vádakra, névtelen feladásokra, kiterjedt vizsgálatokat tartottak. 1853. évben egy lengyel kőmíves homályos előadása következtében, több ház pinezéjében nagyobb falbontásokat eszközöltek az állítólag ott rejlő 8 ágyúnak és több ezer fegyvernek felkutatására. Kiknek menekült rokonaik voltak, azokat egyre idézgették, hogy

1) Szeged város polgármesteri levéltára.

2) U. o.


183

fedezzék fel a bujdosókat és hassanak rájuk, hogy kegyelmet kérve haza térjenek. Midőn azonban a rokonok az 1851. évi jún. 6-án kelt kegyelmezési rendeletre hivatkozva, könyörögtek hozzátartozóik hazatérhetése iránt, azzal utasították el őket, hogy az illetők előbb a multak őszinte megbánásáról és feltétlen bizalmukról tegyenek tanubizonyságot.

A szegedi "forradalmi" vészbíróság tagjainak és azok működése ügyében 1852. évi júl. 2-án beható nyomozásokat tartottak s ezzel kapcsolatban akinek csak valami része volt a mozgalmakban, azt mind felelősségre vonták. Különösen az ügyvédeket számoltatták sok dolog miatt s többnek az ügyködést el is tiltották.

A tanyákra való kirándulás már egymagában véve is gyanút keltett s a kirándulókat rendőri felügyelet alá vették. Bonyhády 1851. évi júl. 18-án azon alkalomból, hogy "többen a tanyákra mulatság ürügye alatt kirándulnak s a kormány czélzataival ellenkező elménczkedésekkel önmagukat ámítják, forradalmi dalok és poharazások közt vétkes merényletekre vetemednek", a polgármestert felhívta, hogy az illetőket megintse. Sokszor a legjámborabb s legártatlanabb egyéneket, mint például 1851. évi jún. 12-én Menyhárd Ágoston és Nagy Márton kegyesrendi tanárokat maga elé idéztette s őket a legsértőbben megkorholta.

Ily körülmények szülték azt, hogy több család, közöttük a Rónayak és Gerliczyek Szegedről elköltöztek és falusi otthonukban igyekeztek a rendőri zaklatások elől kitérni. Mert lassanként az árulók és besúgók úgy elszaporodtak, hogy a bizalmas és családi összejövetelek alkalmával történt események és nyilatkozatok is nyilvánossá lettek. Maga a tisztikar is meghasonlott lassanként, egymásra kémkedett, egymást vádolták és gyanúsították, mint azt Konrád Keresztély és Pintér János esetei tanusítják.

Különben nemcsak a nyilvános összejöveteleket és csoportosulásokat, hanem az egyesületi helyiségek látogatásait is eltiltották. Bonyhády 1851. decz. 9-én az összes egyesületeket (kaszinó, társalkodási egylet stb.) feloszlatta (1).

(1) Hogy az egyesületek belső élete minő felügyelet és kémkedés alatt állt, elég legyen e tekintetben Augusz pest-budai főispánnak Bonyhádyhoz intézett alábbi levelére, valamint ennek erre vonatkozó jelentésére utalni.

"Nagyságos Bonyhády István úrnak, Csongrádmegye cs. kir. főnökének!

Bizalmas úton feljelentetvén, miszerint a Szegeden létező három casino, s jelesül a palánkai, melynek a megkegyelmezett s Pestről kiutasított volt országgyűlési követ, Rónay János az elnöke, ezen város rosszérzelmű és ármánykodó egyéneinek fő gyűlhelye legyen, - melyben állítólag ő cs. kir. felségének magas születése napján történt azon már közbejött hivatalos tárgyalásokból ismeretes botrányos színházi jelenet is terveztetett és elhatároztatott.


184

A kávéházi és vendéglői külön szobák tartását hasonlókép eltiltotta, sőt még a Szeged-csongrádi takarékpénztár gyűléseit is csak jótállás és engedély mellett lehetett megtartani. A czéhgyűlések és lakomázások engedélyezése kiváló kegyelemszámba ment. Lakomákat, keresztelőket, disznótorokat, mind be kelle jelenteni, hol mindenütt megjelent a rendőrség kiküldötte, hogy a családi szentélyben folyó dolgokról jelentést tehessen. Még a vallásos gyülekezések (Szent-rózsa-fűzér és Mária-társulatok) is eltiltattak s az 1851. évi május 19-én

Egyébiránt mint állíttatik, ezen casinokban, azok radikál tagjai s többek közt Skultéty, Sövényházy, Pálfy s a fentnevezett Rónay viszik a főszerepet, s játék közben is folytonos kormányellenes elménczkedések és tréfákkal a jobbérzelműeket boszantják, főtörekvésük lévén a cs. kir. tisztviselőket nevetség tárgyává tenni, kiket állítólag már tettleges becstelenítésekkel illettek.

A labdajáték ürügye alatt az ottani, úgynevezett Mars-mezején, márcz. hó 15-én, a forradalmi óvnap emlékén tartott ünnepély is a fentéiintett casinok tagjai által terveztetett, melynél a környékbeli lakosság közül is többen részt vettek s különféle forradalmi áldomásozások között Kossuth jóléteért is poharak emeltettek; mely ünnepélynél, mint állíttatik, a szegedi járásbeli szolgabiró is jelen volt.

A fentebbiek folytán ezennel meghagyatik Nagyságodnak, miszerint az előadottak valósulása esetére említett casinok azonnali bezáratását rendelje el s e részbeni intézkedéseiről, valamint a felől is, vajjon a fentérintett forradalmi ünnepély iránt tétettek e annak idején s miféle vizsgálatok, ezek eredményével együtt jelentését folyó október hó 17-ig múlhatatlanul terjeszsze fel.

Pest, október 12-én 1851."

"Méltóságos cs. kir. kerületi főispán úr!

Folyó évi 787. eln. sz. a. költ rendeletben Méltóságod által az itt létező három casinokra nézve, mint amelyek, különösen pedig a palánki, ezen város rosszérzelmü és ármánykodó egyéneinek fő gyűlhelyeinek mondatnak, odautasítva lévén: hogy az ott elősorolt s ezen casinokból kifolyt tények valósulása esetében, azoknak azonnali bezáratását elrendeljem s e részbeni intézkedéseimet, úgyszinte a Mars-mezején, f. é. márcz. 15-én tartott lapda-játszás iránt tett vizsgálat eredményét, f. hó 17-ig felterjeszszem.

A palánki casinot illetőleg ezennel hivatalosan jelentem: miszerint annak elnöke csakugyan a megkegyelmezett s Pestről kiutasított volt országgyűlési követ Rónay János; s tagjai többnyire forradalmi érzésű, vagy legalább a forradalmi világban kisebb s nagyobb mértékben szerepelt egyénekből állanak. Rónayt azonban az elnökségrőli lemondásra nemrégiben felszólítván, a többieket pedig - amennnyiben lehet, figyelemmel kísértetvén, amannak az elnökségrőli leköszönését hova-hamarébb megtörténni reményiem ; a tagok irányában pedig arra nézve, hogy az ismeretes botrányos színházi jelenet általuk terveztetett volna, ámbár méltó gyanút lehet táplálni, minden nyomozás ellenére is, semmi bizonyosságra nem jöhettem. Ami Skultéty, Sövényházy, Páify s többeknek játék közben kormányellenes elméncz-


185

kelt rendelettel, a nazarénusok, vagyis a "Krisztus urunk követői új vallásfelekezet, mely ugyan viszonos lelki épületesség és serkentésre alakult'', miután gyülekezeteit titkosan tartotta, a legszigorúbb ellenőrzés alá vétettek. Az egyházi szent beszédeket is censura alá akarta venni s a többi közt Löw főrabbitól azt követelte, hogy egyházi tanításait előzetes bírálat czéljából írásban adja be. A főrabbi arra utalt, hogy akkor előbb a bibliát kell censura alá venni, mert az ő tanításai azon alapúinak. A megyefőnök azzal állt elő, hogy az nem censurálható, mire a főrabbi felolvasta Sámuel könyvének I. könyv 8. rész 11-18. verseit, melyeket Bonyhády megdöbbenve végig hallgatott s csak ennek következtében állt el követelésétől.

kedéseiket, a jobbérzelműeknek boszantását s a cs. kir. tisztviselőknek nevetség tárgyává tételét és azoknak tettleges megbecstelenítését illeti : erre nézve annyit tudok csak, hogy X. orvosnak, ki a magas kormánynak ismeretes híve s éppen ezért neveztetett ki ezen állásra, - saját előadása szerint egy ízben kalapját a casinoban jelenvoltak közül valaki fejébe nyomta s bezúzta; a tettest azonban ki nem puhatolhatván, a dologból lármát tenni nem akart s a kellemetlenségek elhárításáért azt nyilvános vizsgálatra bocsájtani nem kívánta. Ilyformán járván Y. is. Ez eseten kívül többszöri megbecstelenítése valamely tisztviselőnek, úgyszintén kormányellenes elménczkedések tudomásomra nem jöttek.

Ezen most nevezett casinon kívül még két ilyen nyilvános gyűlhely van a városban, az úgynevezett felső- és alsóvárosi casinok, melyek azonban inkább közönséges korcsmák lévén, csak annyiban érdemelnek figyelmet, amennyiben bennök, kivált téli időben, a lakosok számosabban összegyűlni szoktak. Minő szellem uralkodik ezekben, arról határozottan nem szólhatok: mert emberem, ki azt folytonosan figyelemmel kísérhetné, nem igen van. De annyit tudok, hogy valamint a palánkiban, úgy ezen most nevezett casinokban is számos oly egyének vannak, kik kormányellenes érzelműek, s ennélfogva ezeknek bezáratását részemről czélszerűnek látván, ha e részbeni nézetem Méltóságod által elfogadtatik, a további utasítást ennek végrehajtásához ezennel kikérem.

Ami végre a Marsmezején történt labdajátszást illeti, - megjegyezvén, miszerint e részben a cs. kir. helybeli katonai parancsnokság felhívása folytán a vizsgálatot még akkor elrendeltem s teljesítettem; ezennel előterjesztem: hogy megtörtént, s abban a szeged-járási főbíró, ifj. Dobosy Lajos is részt vett. De a dolognak, miként a vizsgálati iratokból fold érült, semmi politikai színezete vagy czélzata nem volt; s különösen, hogy áldomásozások tétettek volna ez alkalommal, az egyáltalában ki nem derült. Ezen érdembeli iratokat a megkereső cs. kir. katonai parancsnoksághoz akkor által küldvén, ugyanazokat most Méltóságodhoz fel nem terjeszthetem. Bizonyossá teszem azonban Méltóságodat, hogy az esetben, ha a dologban valami lett volna, valamint az ügy figyelmemet ki nem kerülte, úgy a tüsténti jelentés tételt e részben el nem mulasztottam volna.

Fogadja stb. Szeged, október 16. 1851." (Mindkettő Szeged v. közigazgatási levéltárában, a cs. kir. megyefőnöki iratok közt.)


186

Adományokat gyűjteni egyáltalán tilos volt; csakis a hivatalos gyűjtések alkalmával lehetett a jótékonyság erényeit gyakorolni. Ilyen volt különösen az az eset, amidőn az 1853. évi febr. 18-iki Libényi merénylet alkalmából a felség megmenekült. A tanács hálafeliratának elküldése után legott megjelent Miksa főherezegnek febr. 27-én kelt felhívása a bécsi fogadalmi templomra való adakozás iránt. Az eredmény bizony elég meddő volt, mit annak tulajdonítottak, mert a gyűjtéseket színi előadásokkal, hangversenyekkel és tánczvigalmakkal egybekötni tilos volt.

A palesztinai zsidók segélyezésére 1851. évi június havában, bizonyos Hurvitz ügynök eszközölt a hitsorsosok körében titkos gyűjtéseket. A megyefőnök e miatt csúf módon üldöztette ki a városból. Egyébként a zsidók sok boszantásnak voltak kitéve. Többen, kik idegen hangzású neveiket 1848-ban megváltoztatták, régi nevüknek újra való felvételére köteleztettek. Nagy feltűnést keltett azonban ama körülmény, hogy a zsidó hitközségnek megengedték, hogy Lőw Lipótot, az újonan megválasztott főrabbit, az 1850. évi decz. 10-én állásába ünnepélyesen beiktathatta. Később a zsidók ellen való agyarkodások alább szálltak.

Ilyen szerepkörnek hőse volt Bonyhády, ki hatáskörében rendkívüli buzgalmat s erélyt fejtett ki. De ez az erély csak lefelé nyilvánult, míg felfelé meghunyászkodó volt s ha legcsekélyebb akadályra talált, legott felhagyott az illető ügy szorgalmazásával. A többi közt például tervbe vette, hogy a czélszerűtlen bérhelyiségekben szétszórt különféle állami hivatalok elhelyezésére egy alkalmas és nagyobb szabású állami épületet emeltet; mert még a megyei közigazgatási hivatalok elhelyezésére is alig birtak a feketesas- és kígyó-utcza északnyugoti sarkán levő épületben elegendő helyiséget találni. Építkezési szándékát az 1853. évi máj. 17-én kelt levelében közölte a községi választmánnyal, mely a szükséges ingyentelket készséggel fel is ajánlotta. Felsőbb helyen azonban a tervezetet kedvezőtlenül fogadták, mire Bonyhády az ügyet legott elejtette, bár a használatban levő bérhelyiségek igen alkalmatlanok voltak, sőt utóbb már alig volt rendelkezésre álló épület. Bonyhády ekkor a Korda-Dáni-féle házat a tulajdonos vonakodása ellenére hivatalos helyiségekül lefoglaltatta s a lakókat abból karhatalmilag telepíttette ki.

A néphangulati jelentések képezték kiváló gondját, melyeket a legkisebb részletekre is kiterjeszkedve, 14 naponként kelle hozzá beterjeszteni. Ezek közül szemelvénykép, közöljük az 1851. évi márczius 12-iki jelentés következő részletét.

"A nép hangulata a mult havitul nem különbözik; a nép csendes, engedelmes, semmi politikai kihágás nem történt. A Kossuth visszatérte felüli hírek kevés hitelre találnak.


187

A körülmények szülte nagyobb terhek miatti panaszok is az adott felvilágosításra elenyésznek, az aggodalmak azonban a fogyasztási adó behozatala ellen csoportosulnak.

Az intelligentia nagy része hallgat, más része politizál s reményli a reformok hajótörését; a harmadik rész, a forradalmi compromittáltak, a jelen állapottal kibékülni nem tudnak, de mindenki örül a közbéke és csend helyreálltán s a fejlődést várja."

Ilyen és hasonló variansok képezték a néphangulati jelentések tartalmát és irányát. Néha felsőbb meghagyásra bizonyos külön kérdésekre is ki kelle terjeszkedni. Így például az 1853. évi okt. 2-iki nyílt parancs hatására, mely a zsidók birtokképességét megállapította. Ismételten tudakolták felülről, ha vajjon nem történnek-e az ellen izgatások.

A jelentésekből azonban nem lehetett megállapítani a helyzet valódi képét. Annak okát, hogy a nép nem boldog és hogy a reformok áldásai iránt nem hálálkodik, fent a közigazgatási tisztek közönyében és megbízhatatlanságában vélték feltalálni. Azért a felsőbb utasítások tele voltak szemrehányásokkal. A többi közt Augusz pest-budai főispán, 1851. évi május 22-én a jelentéseket imigyen bírálta.

"Nagyságos Bonyhády István úrnak, Csongrád megye cs. kir. főnökének.

A magas cs. kir. belügyminiszteriumhoz részint hivatalos, részint bizalmas úton érkezett tudósítások f. é. május 10-ről 2433/M. F. sz. alatt kelt miniszteriumi leirathoz képest abban mindannyian egyeznek, hogy ámbátor a hivatalnokok nagyobb része letett eskü szerénti kötelességének a megelégedésig eleget tenni igyekszik, mégis oly hivatalnokok sem hiányzanak, kik hivatalos kötelességük minden oldalróli teljesítésében még sok kívánni valót hagynak hátra. Nevezetesen az iránt tétetik panasz, hogy némelyek azok közül a helyett, hogy a népet a kormány rendeletei s intézkedései felett lelkiismeretesen felvilágosítanák s a felmerülő kétségeket s aggodalmakat, - jelesen az újabban behozott adózások s tartozások tekintetében népszerű oktatásokkal és személyes befolyásuk által leginkább az alsó néposztálynál - eloszlatni igyekeznének és a még most is jelét adó pártoskodás ellenébe határozottsággal fellépnének, - semleges állásba teszik magukat nemcsak, sőt tán még a kormány üdvös szándékainak kivitele ellen alattomban pártoskodnak is.

Ezen helytelen és rendellenes viselet megszüntetése tekintetéből id. helytartó úr ő nagyméltóságának f. é. május hó 17-ről 1018/praes. sz. a. kelt rendelete következtében Nagyságodat ezennel felkérem, miszerint a kormányára bízott területen az alatta álló hivatalnokok viseletére lelkiismeretesen és vizsga szemmel felügyeljen, azoknak minden alkalommal hivatalos, valamint hivatalon kívüli érintkezéseknél


188

kötelességük hű és pontos teljesítését hathatósan és azon megjegyzéssel szívükre kösse, mikép legkegyelrnesebb urunk császárunk, viseletük iránt folytonosan figyelemmel van, s hogy járásaikban mindazon tisztviselők, kik hivatalos eljárásaikban vagy politikai viseletükben kötelességeikről megfelejtkeznének, hivataluktól azonnal el fognak mozdíttatni, sőt a körülményekhez képest nagyobb büntetés alá is vonattatnak.

Miután továbbá azon egyéneknek is, kik hivatalba nincsenek, a kormányrendeletek elferdítése vagy lealacsonyítása, elégületlenség előidézése és a fennálló rendszer elleni bujtogatása egyáltaljában nem tűrethetik, - id. helytartó úr ő nagyméltósága rendeletéből oda utasítom Nagyságodat, miszerint a tekintetben folytonos éber figyelemmel legyen és az e részbeni tapasztalatairól esetről-esetre további hivatalos tárgyalás végett hozzám azonnal jelentést tegyen, jövendőben ugyanis azon egyének, kik ellen egy ily illoyalis cselekvény be fog bizonyulni, minden különbség nélkül az országbul ki fog utasíttatni. Nem mulaszthatom itt el Nagyságodat figyelmeztetni, különösen a casinókra és a fennálló rendszer ismert elleneinél tartandó magánösszejövetelekre. (Privatclubb.)

Végre arra kérem fel Nagyságodat, miszerint a hivatalnokok viseletéről hozzám minden 14 nap, hivatalos visszaélések s egyéb bűnesetekről pedig azonnal jelentést tegyen, hogy így a kötelességeiről megfelejtkezett tisztviselők hivataltóli elmozdítása mentül előbb eszközöltessék."

Általában a tisztviselői karral elégedetlenek voltak, kiktől főként politikai szolgálatokat követeltek és már nem is annyira a forradalmárokat, mint inkább az 1848. év előtti alkotmány híveit, az ó konzervativeket kezdették üldözni.

A tisztviselőknek ezekkel szemben köteles állásfoglalását eléggé jellemzi Augusz főispánnak 1851. évi júl. 12-iki következő rendelete :

"Nagyságos Bonyhády István úrnak, Csongrád megye cs. kir. főnökének.

Az úgynevezett "Ó conservativ párt" vezérei által csüggedetlen kitűréssel folytatott azon veszélyes izgatás, mely a belső rend és ő cs. kir. Felségének kormánya iránti tisztelet végszilárdítása ellen czéloztatik, - arra határozá belügyminiszter urat: hogy ezen párt kárhozatos működése ellen elhatározottan fellépjen.

Hogy az ó conservativ párt a közszellemre kártékonyan hat, kétségbe nem vonható ; miután a magas kormány intézkedéseit gyanusítja és eltorzítja, a kormány organumainak tekintélyét minden mód csorbítani igyekszik; - különféle fondorkodások és zaklatások által, nemkülönben rossz czélzatú irányban koholt hamis hírek szemtelen terjesztgetésével a forradalmi bonyodalmak által mélyen megrázkódtatott


189

társadalmi állapotok szilárdítását nehezíti. A cs. kir. hivatalnokok kötelesség szerinti tevékenységüket személyes bántalmakkal, fenyegetődzésekkel és abbeli aggodalmak folytonos ébren tartásával zsibbasztani törekszik, melyekhez képest a birodalmi egységre czélzó kormányelvet és rendszert legközelebb egy más és azzal ellenkező váltandja fel, - végre a mondott párt olyféle tekintélyt bitorol, mintha a császári kormány határozataira és rendeleteire túlnyomó befolyást gyakorolna.

Ő császári királyi Felségének, legkegyelmesebb urunknak parancsa: hogy ezen izgatásoknak vége vettessék.

Felhívom ennélfogva edzett hivatali hívségénél fogva Nagyságodat, hogy a felfogott mozgalmakat éber figyelemmel kisérje és a káros hatásokat legélénkebb cselekvéssel és hajlatlan határozottsággal meghiúsítsa.

Jelesen a hivataloknál a kétszínüség ne tűressék és az, ki esküvel vállalt hivatali kötelezettsége mellett még egyik vagy másik párt tetszését is magának biztosítani kívánja, lépjen le a hivatali pályáról; ily kétes jellemekben a kormány támaszt nem találhat, oly hivatalnokoktól elhatározó pillanatokban szilárdság és erély nem várható.

A hivatalon kívül állók részéről tapasztalt izgatásokról Nagyságod az izgatók megnevezése mellett azonnal jelentést teend, hogy a magas kormány az e részben czélzott intézkedéseket rögtön következtethesse, - miután a császári kormány megváltozhatatlanul eltökéllé ezen veszélyes izgatásoknak véget vetni és erélyes eszközökkel mindenkorra megszüntetni, hogy a feltett czél: a birodalmi egység s a törvényes rend biztosíttassék és szilárduljon.

Nem szükség említenem: hogy Nagyságod intézkedései a kijelelt irányban czélt biztosítók ugyan, de szembetűnök ne legyenek."

Még az iskolákban sem az volt a fő, hogy a tanítók jól tanítsanak és buzgón teljesítsék kötelességeiket, hanem itt is politikai hatásokat követeltek. Jellemző e tekintetben Augusz főispánnak 1851. évi júl. 29-én kelt következő rendelete:

"Nagyságos Bonyhády István úrnak, Csongrád megye cs. kir. főnökének.

Többrendbeli felterjesztések nyomán értésemre esvén, miszerint az iskolákban a legfelsőbb uralkodóház iránti kellő bizalom helyett inkább attóli idegenkedő szellem tápláltatik.

Minthogy a tanítók mikénti működésének és előadásaik feletti felügyeletnek mellőzhetlen szükségessége félreismerhetlen s ez egyenesen az illető felügyelő hatóságok teendőihez tartoznék; Nagyságodat ezennel az iskolai ifjúság közt, úgy az elemi, mint felsőbb bármely vallású tanodákban mutatkozó szellem és a tanítóknak mily irányú hatása feletti szigorú őrködésnek az illető helybeli elöljáróság, vagy hol közigazgatási tiszt-


190

viselők székelnek, egyenesen ezek közbenjárása, valamint az iskoláknak gyakrabban és véletlen meglátogatása általi pontos teljesítésére azzal hívom fel, miszerint az e részben eddig tapasztalt, megrovás alá eshető tények felőli jelentését hova előbb terjeszsze fel."

A néphangulatról szóló jelentések azonban egyre kedvezőtlenek voltak, mert nem találták föl bennük azt, amit óhajtottak. A homályos, kitérő vagy nem eléggé részletes jelentések helyett tüzetes és adatokban gazdag előadásokat vártak. Azért a megyefőnökök 1851. évi decz. 18-án a következő főispáni utasítást kapták, mely azon korszak kormányzati szellemének képét egész teljességében állítja elénk:

"Nagyságos Bonyhády István úrnak, Csongrád megye cs. k. főnökének.

A magas kormány figyelmét nagy részben igényelvén az, hogy az állami rend felforgatására czélzó intézkedései az országban lévő forradalmi pártoknak még keltökben elnyomassanak, vagy már csak oda czélzó törekvéseik is idejekorán meghiúsíttassanak, ismételve szigorú őrködésre hívattam fel az iránt: hogy a kormányzatom alá bizott területen az igényeknek kellő hatály szereztessék.

Ugyanazért is f. hó 16. 1036. eln. sz. a. bocsátványom folytán leginkább e következőkre véltem szükségesnek Nagyságodnak figyelmét irányozni :

A néphangulat iránt jövőben teendő jelentéseire nézve az e részben már többrendűleg kiatlott bocsátványaim folytán ismételve oda utasítom Nagyságodat: miszerint ezek alapjául a néposztályok minden rétegeinek hangulatáról, tulajdon tapasztalás után merített meggyőződése tétessék s bennök a látszólag alig figyelmet igénylő események valódi érdemük szerint adassanak elő s különösen, hogy azok által sem Nagyságod magát tévútra vezettetni ne engedje, se ezek irányukban valami hasztalan engedékenységet tápláljon, hanem azokat hivatalos kötelességéhez híven rajzolja. Valamint a cs. k. katonai ker. parancsnoksághoz, úgy e helyre intézendő jelentéseiben szinte igen fontos és a tapasztalás szerint eddig igen is elhanyagolt s azért is gyors intézkedést szükséglő tárgy az útlevél és idegen ügy szabályozásai; azért is midőn ezennel Nagyságodnak az e részben fennálló szabályrendeletek szigorítását és a f. é. 736. e. sz. a. kelt rendeletemhez legpontosabb alkalmazását meghagynám, egyúttal a következőket rendelem.

Az e megye bármely községében, vagy azon kívül lakozó korcsmárosok, vendégfogadósok vagy bérlők kötelesek e rendeletem vételétől azonnal a náluk beszálló idegenek felöl rendes jegyzőkönyvet vezetni és azt rendesen a község előljáróságának bemutatni tartozandnak s úgy nekiek, mint minden községi tagnak szigorúan meg lesz hagyandó, hogy a nála megháló vagy szállásoló idegenek nevét a község előljáróságának azonnal jelentse be; mely azután kötelezve lesz a körül-


191

menyek szerint, p. o. ha e részben valamely keresztül utazó iránt gyanúja támadna az idegenek úti levelét megvizsgálni s továbbilag intézkedni.

A különbentévő vendéglősök vagy egyes községi tagok ebbeli mulasztásukért 10 frtnyi birsággal lesznek büntetendők ; ha pedig alapos gyanú támadt, hogy az e részbeni gondatlanságukért valamely veszélyesebb egyénnek tovább szöknie sikerült, hadi törvényszéki vizsgálat alá lesznek vonandók.

A külhoni, különösen franczia, angol, éjszaknémetországi vagy porosz alattvalókra nézve, mint már előbb felhívott rendeletemben meghagyva volt, szinte gondos figyelem lesz fordítandó s közülök azok, kiknek úti leveleik nem szabályszerűek, kik a birodalmi területen létüknek okát kellően kimutatni nem tudnák, vagy kiknek személye alapos gyanúra szolgáltatna okot, minden kímélet nélkül kiutasítandók lesznek; egyes említésre méltó esetek iránt tett intézkedéseiről jelentése elváratván.

Hasonló eljárás lesz a török birodalom, szerviai, Oláh s Moldva fejedelemségekből érkező idegenek irányában foganatba veendő.

Nemkülönben szoros figyelem lesz fordítandó minden házalók és házaló zsidókra, a politika-gyártásról ismeretes egyénekre, vagy kik mint ilyenek észrevehetők lesznek; ugyan azért is nem ajánltathatik bármi is inkább Nagyságod figyelmébe, mint a kávé- és korcsmaházakrai szigorú felügyelet.

Minden az ezekben megforduló, hamis és koholt híreket terjesztő, vagy lazító beszédeket tartó egyének azonnal elfogatván, vagy kényszer útlevéllel, vagy épen rendőri kíséretben hazájukba utasítandók lesznek.

Különös figyelem lesz fordítandó még a legközelebbi forradalomba.11 szerepelt és megkegyelmezett egyénekre s azokra, kik közöttük magukat mint pártvezetők ösmeretessé tevék.

Végül, magas kormányzó rendelet által különösen meghagyatván a szigorú őrködés arra, miszerint a jelenben minden körülmény, mely a közvéleményre károsan beható lehetne, elkerültessék, az akár hamis hírek terjesztői, akár olyféle intézkedések által, melyek által a népben sensatio vagy mozgalom előidéztetik, akár pedig a sajtó útján, egész szigorral meggátoltassék. Azért is a forradalmi párt küldönczei irányában, vagy előforduló esetekben, amidőn az általános béke és nyugalom megzavarása czéloztatik, egész erélylyel leend kötelessége Nagyságodnak fellépni.

Sok függend e részben Nagyságod közremunkálásától, hogy én mind a hozzám intézett felhívásnak lelkiismeretesen megfelelhessek, mind pedig a rendfentartására különösen felhívott cs. k. ker. katonai parancsnokságnak segédkezet nyújthassak, mely a rend és bátorsági intézke-


192

dések sikeréről hivatásánál fogva felelni tartozván, az e részben működő organumoktól a szükséges segélyt méltán elvárhatja" (1).

Hogy ezen rendeletek végrehajtása mily kíméletlen zaklatásokkal járt, elképzelhető. Megútálta mindenki azt a "rendet", mely mindenkit zaklatott és nyugtalanított s megútálták azt maguk a hivatalnokok is, mert alig volt hét, melyen egy általános figyelmeztetést ki nem adtak volna a rendeletek pontosabb és odaadóbb teljesítésére.

Amíg egyrészről a "rendet" ily módozatokkal igyekeztek biztosítani, azt vették észre, hogy az életbeléptetett szigorúságok daczára is a személy- és vagyonbiztonság teljesen felbomlott. A csendőrség felállításával a régi pusztázói intézmény megszünt, de közigazgatási czélokból 10 pusztázó alkalmazását ismét engedélyezték. Ezek bár nem viselhettek fegyvert, rendőri tekintetben mégis bizonyos sikereket vívtak ki. A csendőrséget ez persze boszantotta s a pusztázókat azzal gyanusította, hogy a hivatalos titkokat elárulják. Ennélfogva a pusztázói intézmény végképi eltörlését követelték, hogy a közönség panaszait és kárbejelentéseit így közvetlenül a csendőrséggel tudassa. Mert a zsandárral nem szeretett senki érintkezni.

Míg az ilyen és ebből folyó illetékességi kérdések fölött a tárgyalások húzódtak, aminek csakugyan az lett a vége, hogy a pusztázói intézményt végleg eltörülték, az alatt a tolvajlások, betörések és rablások egész mindennapiak lettek. A külterületen 1850. évi szept.-okt. havában 47 bejelentett bűneset fordult elő. A tél beállta után az esetek még inkább fokozódtak. A következő évben már egész rémületet keltettek az egymást követő nagy rablások. 1851. évi nov. havában Wagner Ferencz és Savanya Mihály tanyai és Csiszár József városi lakos kirablása keltett nagy feltünést. A reá következő hónapban Algyőn Palásthy uradalmi igazgatónak (2), úgy Szél József alsótanyai gazdának kirablása keltett megdöbbenést. 1852. évi január 2-án Szabó Ferencz tanyai gazdát, 15., 10. és 25-én pedig a tanyák egész sorozatát rabolták ki. Február 25-én a városban Götz Jánosnál volt betörés, 29-én az alsótanyán egy nagy rablás, márcz. 3-án pedig a kisteleki vásárról hazatérő karavánt az országúton rabolták ki. Márcz. 24. és 25-én, ápr. 9. és 10-én úgy 19. és 20-án éjjelenként a tanyákon bekormozott arczú rablók garázdálkodtak s vittek véghez több rendbeli útonállást, rablást és gyilkosságot. Példátlan vakmerőséggel történt 1853. évi január 2-án reggel a Kohen Ábrahám-féle rablási eset, úgy hogy a kisebb esetek már nem is keltettek feltűnést.

A rablókat vagy gyanusítottakat ha kézre kerültek, a katonai

1) Mindezen bizalmas rendeletek Szeged v. polgármesteri külön levéltárában.

2) Ezen rablásnak a Pesti Hírlap 1885. évi szept. 1-én kelt számában közölt leírása, valamint a Rózsa Sándor-féle rablások is, jó részben az érdekesség fokozására czélzó költött részletekkel vannak megtöltve.


193

rögtönítélő törvényszék elé állították. Ilyeneket Pesten, Kecskeméten és Szegeden szerveztek, ez utóbbit Csongrád és Csanád vármegyék területére. Ha az üldözötteket elfogták, a várba szállították, kihallgatták és néhány óra múlva főbe lőtték. A kegyetlen szigornak ezúton több ártatlan áldozata is volt. Egy ízben 9 csongrádi előkelő gazdát, mert véletlenül a közéjük keveredett rablókkal együtt mulattak, hadi törvényszékileg főbelövésre ítélték (1).

A helyzet a szigor daczára sem enyhült. Az esetek legtöbbje homályban maradt és a rablókat kideríteni s a tetteseket elfogni nem sikerült. Az idegen közegek iránt való gyűlöletnél fogva a nép megtagadta a szükséges közreműködést. A csendőrség és a katonaság ugyanis kezdetben a pusztákon rejtőzködő honvédek összefogdosására tartott nagy hajszákat. Az 1850. és 1851. évi újonczozások alkalmával is temérdek védköteles maradt el, kiket ugyancsak katonai karhatalommal állítottak elő. A tanyák népe így az üldözöttekben mindenkor hazafiakat látott, kiket a gyűlölt hatalommal szemben védeni és megmenteni törekedett. Öröme telt benne, ha a nyomon járó csendőrséget félrevezethette, vagy a futó betyárokat, kik a zsandárokkal és vadászkatonákkal valóságos guerillaharczokat vívtak, szabadulásuk módjáról tájékoztathatták. Sokan már annálfogva sem mertek a csendőrökkel közreműködni és magukat az ő védelmük alá helyezni, mert a hivatalos jelentések szerint az ilyeneknek "hazaáruló zsandárigazgató" nevük volt, akik a felgyújtás és kiraboltatás veszedelmét el nem kerülhették. Egyébként így volt ez az időben az ország legtöbb vidékén (2).

A közrend helyreállítására szolgáló intézkedések magvát a napi jelentésekből igyekeztek kihámozni. Bonyhády ugyanis az 1851. évi decz. 2-től fogva napi jelentéseket kívánt a piaczi kofák, szatócsok, csaplárosok, mészárosok, pékek, zsidók, notoriusok, színészek és kéjhölgyek cselekményeiről, összeköttetéseiről, a körükből kiszivárgó hírekről stb. Mindenek előtt a csolnakok és kompok összpontosítását elrendelte és az éjjeli vízi átkelést eltiltotta. Útleveleket csakis a legismertebb és teljesen kifogástalan egyének nyerhettek. Az útlevélkényszert oly szigorúan kezeltette, hogy a himlőoltás czéljából a tanyákon járó orvosok is kénytelenek voltak magukat "paszszussal" ellátni. A csárdákat összeiratta, utóbb pedig valamennyit széthányatta. 185G. évi szept. 1-én a város újszegedi rozzant korcsmáját, mint gyanús betyárfészket, a zsandárokkal hányatta szét.

A pásztorok nyergeit beszedette és a hátaslovak tartását eltiltotta. Engedély nélkül (nyereg passzus) senki sem lovagolhatott. Úgy a bel-, mint a külterületen katonai őrjáratokat (Streif) rendezett. A nádasokat

1) Abafi: Hazánk, 1887. 174-175. lap.

2) Vasárnapi Újság 1873. 20., 21. sz. Divatos nóták.


194

és más búvó helyeket felgyújtatta, a pusztázói intézményt végleg eltörölte s a várost felszólította, hogy ha rendes éjjeli őrséget nem szervez, a katonaságot fogja azzal megbízni. Be is következett, hogy dzsidás katonák czirkáltak az utczákon, hol különben csakis lámpással volt szabad járni. Az utcza-kapitányokat birság terhe alatt kötelezte, hogy minden mozzanatról jelentést tegyenek. Egyes tisztviselők személyes felelősség terhe alatt kötelesek voltak bizonyos rendőri intézkedéseket végrehajtani.

Utóbb már azon tervvel foglalkozott, hogy a tanyákat mind szétveri és a lakosokat faluszerű pontokra telepíti. Tervének kivitelére már lépéseket is tett, de a tanyai lakosságnak az iskolák felállítása ügyében tanusított áldozatkészsége után, úgy más befolyások következtében ezen tervétől mégis elállt.

Mindezek daczára a viszonyok nem változtak. Az esetek száma valamivel kevesebb lett ugyan, de annál merészebb és meglepőbb dolgok történtek. Bonyhády úgy vélte, hogy egy nagy, szervezett banda űzi garázdálkodásait s a banda feje nem más, mint Rózsa Sándor. Őt igyekezett tehát mindenáron kézrekeríteni. A hírhedt zsiványt néha egy-egy század katona üldözte. Olykor be is kerítették, meglepték, de meseszerű vakmerőséggel a kelepczéből mindenkor kiszabadult. Üldözése közben 13 csendőrt és katonát lőtt le. Fejére magas díjat tűztek ki s remény volt arra, hogy czimborája, Pencz Márton tőrbe ejti. Ámde az 1853. év végén, a Vágó-járás egyik elhagyott kútjában, Pencz Mártont agyonlőve találták. Valószínűleg Rózsa Sándor ölte meg. Most már annál kevésbé remélték, hogy a hírhedt zsiványt kézre keríthetik.

Ilyen volt az ostromállapot kora, mely az 1854. évi április havában szünt meg. A szomorú idők emlékezetéhez még egy kiváló esemény fűződik, nevezetesen az 1854. évi önkénytes államkölcsönben való részesedés és a 30 éves bérlőgazdaság megalakulása.

Mielőtt az 1854. évi nagy államkölcsön iránt való felhívások kibocsájtattak volna, Bonyhády már jó eleve minden rendelkezésre álló módot felhasznált arra nézve, hogy Szeged a kölcsönben minél nagyobb összeg biztosításával vegyen részt. A kényszerítés, rábeszélés és fenyegetés több nemeit alkalmazta, hogy minél nagyobb mérvű jegyzések történjenek, hogy ezáltal a népnek az új rendszer iránt való bizodalma és megnyugvása feltüntetve legyen, hogy felsőbb helyen meggyőzőleg utalhasson arra, hogy a nép mily boldog, mily áldozatkész lelkes híve az új rendszernek. Már az 1854. évi febr. 23-án felhívta a tanácsot, hogy a hozzájárulási mérvére nézve döntsön. Mint utólag kiderült, Szegednek előirányzott illetősége mindösszesen csak 350,862 frt lett volna. Utólag az is nyilvánossá lett, hogy a sokkal vagyonosabb Szabadka csak 100,000 frtot jegyzett. Bonyhády nyomása


195

következtében a tanács azonban egy millió kölcsönt ajánlott fel olykép, hogy 600,000 frtot a város egyeteme, 400.000 frtot pedig a lakosság, ez utóbbi az adó arányában fog elvállalni és befizetni.

Az utóbbi illetőségből adószerű kivetések és behajtások útján 303,330 frt be is folyt. Nincs a kényszernek az a módja, amelyet ez ,,önkénytes nemzeti kölcsön" megvalósítására fel nem használtak volna. Maga a városi tisztikar 16,860 frtot hozott össze, mit a havi fizetésekből vontak le (1).

1) Budapesti Hírlap 1854. év 195. sz. - Bonyhády az államkölcsön aláírására az 1854. évi július 15-én a következő felhívást bocsájtotta ki:

"Ő Cs. s apostoli kir. Felsége folyó évi június hó 26-án kibocsátott legkegyelmesebb császári nyílt parancsában legalább is 350, s legfeljebb 500 millió forintnyi kölcsönnek az egész birodalomban nyitandó aláírás útján leendő megszerzését elrendelni méltóztatott.

Ezen közérdekű, legfontosabb s legeredménydúsabb rendszabálynak két czélja van, jelesen:

1-ször: A folyó papírpénzértéknek rendszeres állapotba az érczérték érvényességére való visszavitele, tudniillik: hogy mindenki pénz és egyéb birtokában biztosítva legyen arról, hogy amit bir, azt egész értékben birja; s ne legyen a birodalmat néhány év óta meglátogatott rendkívüli események által bekövetkezett pénzelértéktelenülés folytán azon bizonytalanságnak s hullámzásnak kitéve, hogy például 100 forintnyi pénzbirtoka csak 75 forintot ér; - szóval egyik czélja ezen rendszabálynak, hogy minden forgalomban lévő pénznemek egyértéküek legyenek.

A 2-ik czél a birodalom méltósága iránti tekintetek miatt igénybe vett rendkívüli kiadások fedezése.

A kölcsönlétesítés elrendelt módja következő:

a) A háromszázötventől legfeljebb 500 millióig terjedhető kölcsönre az egész birodalomban nyilvános aláírás nyittatik, melyhez kiki önkénytesen tehetségéhez képest járulhat. -

b) Az aláírás folyó évi július hó 20-án nyílik, s folyó évi augusztus 19-én megszűnik. -

c) A kölcsön kibocsátása 95 forintnyi bankértékben minden 100 forint értékű államkötelezvényre nézve. -

d) Az adott kölcsön minden 100 forinttól (mindenütt pengő pénz értetődvén) 5 forintot kamatoz, mely ezüst vagy aranypénzben felvehető. -

e) A kölcsönt aláíró az adott kölcsönről bizonyítványt nyervén, ezek mellé félévre szóló kamatszelvények fognak kiadatni, melyek előmutatásával a kamat felveendő lesz s melyek mindenkor január 1-sőjén s július 1-sőjén járandnak le; - megjegyeztetvén, hogy az 1-ső kamatszelvény 1855-ik évi július 1-sőjén járand le.

f) A kötelezvények az adott kölcsönről 20, 50, 100, 500, 1000, 5000 és 10,000 forintnyi összegekbe fognak kibocsátatni, azonban a kölcsönhez pengői 20 forintnál kevesebbel ki sem járulhat.


196

A város egyetemének 600,000 frtos járuléka úgy biztosíttatott, hogy a közlegelőből újabb 12,000 hold lett kihasítva, olykép bérbe adandóul, hogy a holdankénti 50 frtnyi bérösszeg egyszerre s illetőleg két év alatt fizetendő le s ezért a bérlők az illető földeket 30 éven át használhatják. Kezdetben úgy látszott, hogy a gazdaközönség merev tartózkodása következtében a tervezet meghiúsul. Bonyhády ekkor a kecskeméti gazdákat biztatta fel, kik a megállapított bérösszeg lefizetésére már késznek nyilatkoztak. Az idegenek ezen betolakodása az itteni gazdaközönséget megrettentette és most már a legnagyobb igyekezettel azon voltak, hogy a földek idegenek kezeire ne jussanak.

A mezőgazdasági viszonyok az időben igen kedvezőek voltak. A keleti háborúnál fogva a gabonaárak magasra emelkedtek s kilátás volt reá, hogy néhány évi termés a bérösszeget teljesen megtéríti. Azért sokan örök birtokaikat is eladták, csakhogy minél több bérföldhöz juthassanak. így tehát 260 gazda szövetkezett, kik a 12,000 hold átvállalása mellett biztosították a 600,000 frt kölcsönnek a kívánt időre való befizetését. Ezekkel a szerződést az 1854. évi aug. 29-én meg is kötötték, részükre a 12,000 hold legelőföldet különböző részletekben, tetszés szerint való használatra 80 évi időtartamra átengedték. A befizetett 600,000 frtot a város a kincstárnak átszolgáltatta s ezért ugyanannyi névértékű kamatozó államadóssági kötvényt nyert.

g) A kölcsönül aláírt összeg lefizetése, - ha az összes birodalmi kölcsön 400 millióra mg, három év alatt, ha az összes kölcsön 400 milliótól 450 millióig terjed, - 4 év alatt, s végre ha 500 milliót teend, 5 óv alatt történik, ós pedig minden évben 10 egyenlő részletekben, úgy például, hogy az összes aláírt kölcsön 500 milliót teendvén, ha valaki 500 forintot írt alá, ezen összeget 5 év alatt, évenkint 10, tehát ötven ízben vagy részletben, minden részletre 10 forint esvén, teendi le; - az első részlet minden esetre folyó évi szeptember 30-án, a második pedig nem előbb mint f. é. octóber 31-én lesz fizetendő.

Egyébiránt mindenkinek szabadságában álland az aláírt kölcsön-összeget egészen vagy egybevéve több egyenlő részleteket letenni.

Hogy ezen állam-kölcsönszerzés fönnebb előhozott két közérdekű s legfontosabb czélján kívül minden magányos aláíróra nézve jótékonyan hat, rövid számtétel után kiki meggyőződhetik. Például feltéve, hogy az aláírt összes kölcsön három év alatt fizetendő, ha az aláírt mennyiség 100 forint volt, az három óv alatt 30 részletben lévén leteendő, egy részletre 3 forint 10 kr. jutna. így tehát ki egy holnapban 3 frt 10 krt szentel ez aláírásra, annak anélkül, hogy megerőltetésébe került volna, 3 év lefolytával 5 forintot ezüstben, aranyban kamatozó 100 forintnyi tőkéje van, holott helyette csak 95 forintot tett le, mint a c) alatti pontból kitetszik; hozzátéve, hogy nyert kölcsönbizonyítványát időközben is tetszése szerint kész pénzen s teljes értékben eladhatja.

Ezen tehát a közjóllétre, a közhitel, a köz- és magányipar, a vagyonosodás és forgalom virágzásba hozatalára czélzó rendszabály által tér ós alkalom nyittatik


197

Az egyetemleges kötelezettséggel szerződött gazdaközönség rövid idő alatt néhány tagra zsugorodott össze. Mint "bérlő gazdaság" a birtokok egyes részeit albérlőknek adta ki s az általa előlegezett összegnek évi tőke- és kamattörlesztése, adó- és kezelési járuléka fejében az albérlőktől évenként terhes járulékokat szedett be. A gazdasági viszonyok azonban kedvezőtlenekre fordultak s egy-két évi rossz termés után az első albérlők nagy része tönkre jutott. A bérlő gazdaság súlyos kirovásai miatt utóbb számos panasz merült fel, melyek az alkotmány helyreállítása után a közgyűlések állandó tengeri kígyóját képezték.

A közönség különben nem sok bizalommal volt kölcsöneinek visszafizetése iránt. Sokan már az első részletek befizetése után veszteséggel adogatták el a nyert elismervényeket, csakhogy a további befizetésektől megszabaduljanak. Még többen elajándékozták jegyeiket, hogy a következő részletbefizetéseiket megmenthessék; mert egyáltalán nem remélték, hogy az állam a kamatokat és a tőketörlesztéseket kifizetni fogja. A hatóság e megtévedések közt semmi megnyugtatást nem tett, sőt a tanács egy-két tagja a bizalmatlanságot még táplálva, a kötvényeknek nagy mérvű összevásárlása után látott s ez úton rövid idő alatt igen nyereséges üzérkedést folytatott (1). Különben is a hatóság

minden egyes, a közjóllétnek és saját maga hasznának is örvendő becsületes honpolgárnak a kitűzött czél elérését tehetségéhez képest elősegíteni, a mellett, hogy a legszentebb czélra könnyen nélkülözhető apróbb részletekben fordított pénze rövid idő mnlva önmagának is kamatozó tőkévé válik; s a legcsekélyebb kölcsönösszeg 20 forintban határoztatván, ezen bölcs rendszabály mindenkinek, még a szegényebb sorsúaknak is módot és tért nyit a hozzájáruihatásra, mivel alig képzelhető oly szegénysorsú kézinumkás, ki magának 3-5 év alatt 20 forintot meg ne gazdálkodhasson, mert a pénzérték rendszeres állapotábai visszahelyezése által a jelenleg uralkodó drágaság is megszünendvén, csak évi kenyérszükségletének csökkent árából ily összeget megtakarítani képes leend. A közérdek és hazafiságon kívül így mindenkit, saját anyagi előnyének és hasznának helyes felfogása is ösztönözhet, hogy a kitűzött czél elérését viszonyaihoz képest előmozdítsa.

Midőn tehát az alólírt hatóság e kölcsönrei minél nagyobb számban való hozzájárulásra e felhívást közrebocsátja, nem kételkedik azon, hogy az e Megye lelkes lakosságánál azon viszhangra találni fog, melyet saját érdekének ébresztése mellett a magyar kebelben mindenkoron Császárja és Királya szava talált, és melynek nyomaik a történet oly stirűen tanúsítva minden kétségen fölül emelt, hogy a Magyar, Fejedelme és Hazája iránti hűségben, ragaszkodás és áldozatkészségben az összes nagy világ népei közt azon állást foglalta el, melyről hazafisága érzetében magasztos öntudattal tekint az ősök nagy példájára, hogy azt követve, Felséges Fejedelme bizalmát és az utókor áldását kiérdemelje."

1) Lásd a III. köt. Közgazdaság része alatt. - A 30 éves bérlőgazdaságra vonatkozó testes iratcsomag Szeged város közigazgatási levéltárában.


198

úgy ekkor, valamint később is a polgárságra és népre semmiféle hatással sem volt s így csupán azokra az idegenekre, kik ez időben települtek le és a különféle új hivatalok alkalmazottaira támaszkodhatott. Ezek azonban a polgárság szellemét megközelíteni soha sem tudták. Egyeseket, néhány családot körükbe vontak, de a zömöt semmiféle kezdeményezésnek sem tudták megnyerni.

A polgárság elszigetelt álláspontjából ki nem mozdult, tartózkodva és bizalmatlanul nézte a "jöttmentek"-nek különböző térfoglalásait, kik a felsőbb körök részéről hangoztatott elmaradottságot idegen szokásokkal és idétlen divatokkal akarták az új életnek és a polgárisodásnak meghódítani.

 

II. A Bach-rendszer.

Az új korszak keveset különbözött az élőbbemtől, mely az ostromállapot megszüntetésével ért véget. A durva erőszak és kíméletlenség valamivel kevesebb lett ugyan, de most is csak az önkény volt a kormányzat elve. A kormányzat terén a polgári elem most előtérbe lépett, de a kiváltságos katonai érdekekre figyelemmel lenni tartozott. A katonaság ellenére semmit sem lehetett tenni. Jellemző a többi között az az eset, hogy a szegedi katonai élelmezési ház 1856-ban nagy mennyiségű dohos lisztjét olcsón árúba bocsájtotta. A lisztet a piaczi kenyérsütő kofák vásárolták össze, akiknek kenyereit, mint közegészségi szempontból ártalmas táplálékot a hatóság elkoboztatta és megsemmisítette. A dohos lisztnek így további vevője nem jelentkezett, ami miatt a katonaság a legnagyobb felháborodással támadta meg a hatóságot, úgy hogy az egészségtelen kenyerek árulását megengedni kellé.

A katonaság feladatait a polgári kormányzat terén most az időközben szervezett császári "polizei" vette át s ezzel egyidejűleg életbe lépett Bach miniszternek rendszere, az igazgatásnak a legnagyobb túlságba menő központisága, mely a különféle közigazgatási törvények és szabályok egymás után következett életbeléptetésével állt kapcsolatban. Bach miniszter elve ugyanis az volt, hogy minden, az utolsó leheletvételig szabályozva legyen s még az utolsó bakter is az állami boldogító akaratot hajtsa végre. Ennek czélja pedig nem az volt, hogy a közjó szempontjából valami meglegyen és az valóban jó és üdvös eredményeket biztosítson, hanem az volt, hogy minden rendelkezés a §§-ok tengerén alapuljon s mindenütt minden egyformán történjék. Az intézkedéseknél nem volt helye a gondolkodásnak, a tisztviselő egyedüli kötelességét a §§-ok alkalmazása képezte.

előző  |  tartalom |  következő