Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
198 úgy ekkor, valamint később is a polgárságra és népre semmiféle hatással sem volt s így csupán azokra az idegenekre, kik ez időben települtek le és a különféle új hivatalok alkalmazottaira támaszkodhatott. Ezek azonban a polgárság szellemét megközelíteni soha sem tudták. Egyeseket, néhány családot körükbe vontak, de a zömöt semmiféle kezdeményezésnek sem tudták megnyerni. A polgárság elszigetelt álláspontjából ki nem mozdult, tartózkodva és bizalmatlanul nézte a "jöttmentek"-nek különböző térfoglalásait, kik a felsőbb körök részéről hangoztatott elmaradottságot idegen szokásokkal és idétlen divatokkal akarták az új életnek és a polgárisodásnak meghódítani.
II. A Bach-rendszer. Az új korszak keveset különbözött az élőbbemtől, mely az ostromállapot megszüntetésével ért véget. A durva erőszak és kíméletlenség valamivel kevesebb lett ugyan, de most is csak az önkény volt a kormányzat elve. A kormányzat terén a polgári elem most előtérbe lépett, de a kiváltságos katonai érdekekre figyelemmel lenni tartozott. A katonaság ellenére semmit sem lehetett tenni. Jellemző a többi között az az eset, hogy a szegedi katonai élelmezési ház 1856-ban nagy mennyiségű dohos lisztjét olcsón árúba bocsájtotta. A lisztet a piaczi kenyérsütő kofák vásárolták össze, akiknek kenyereit, mint közegészségi szempontból ártalmas táplálékot a hatóság elkoboztatta és megsemmisítette. A dohos lisztnek így további vevője nem jelentkezett, ami miatt a katonaság a legnagyobb felháborodással támadta meg a hatóságot, úgy hogy az egészségtelen kenyerek árulását megengedni kellé. A katonaság feladatait a polgári kormányzat terén most az időközben szervezett császári "polizei" vette át s ezzel egyidejűleg életbe lépett Bach miniszternek rendszere, az igazgatásnak a legnagyobb túlságba menő központisága, mely a különféle közigazgatási törvények és szabályok egymás után következett életbeléptetésével állt kapcsolatban. Bach miniszter elve ugyanis az volt, hogy minden, az utolsó leheletvételig szabályozva legyen s még az utolsó bakter is az állami boldogító akaratot hajtsa végre. Ennek czélja pedig nem az volt, hogy a közjó szempontjából valami meglegyen és az valóban jó és üdvös eredményeket biztosítson, hanem az volt, hogy minden rendelkezés a §§-ok tengerén alapuljon s mindenütt minden egyformán történjék. Az intézkedéseknél nem volt helye a gondolkodásnak, a tisztviselő egyedüli kötelességét a §§-ok alkalmazása képezte. 199 Erre a magyar tisztviselőket képtelennek tartották. Felsőbb helyről szüntelen azt hangoztatták, hogy a közigazgatás fogyatkozásainak egyedül a megbízhatatlan tisztviselőség az oka, azért ezek helyett képes és készséges "közegeket" kell alkalmazni. Az ország igazgatását tehát idegen, német, cseh és más eféle hivatalnokokra kell bízni. Mindent elkövettek tehát, hogy a régi tisztviselőket elkedvetlenítsék, visszavonulásra kényszerítsék, hogy így a "végleges szervezést", mely 1856. év május havában lépett életbe, annál könnyebben lehessen keresztülvinni. Az időközben megüresedett állásokat be sem töltötték, hanem a teendőket ideiglenes "alkalmazottak" végezték. Így például az időközben megürült főjegyzői, tiszti ügyészi, tanácsnoki, levéltárosi, polgármesteri stb. állásokat hosszabb ideig, a végleges szervezet életbeléptetéséig betöltetlenül hagyták. Wöber polgármester tervszerű üldözése már az 1853. év folyamán megkezdetett annálfogva, mert a régi rendi alkotmányhoz való vonzalmát el nem titkolta. Felebbvalóinak jó hajlamait ugyan mindenkép igyekezett megnyerni, de azért kegybe nem jöhetett. Szolgálatkész és figyelmes volt s nem mulasztott semmi alkalmat, hogy magát kellemeztesse. Midőn Augusz 1853-ban a birodalmi báróságot elnyerte, a város üdvözletét feliratban tolmácsolta. Midőn Albrecht főherczeg Szegeden járt, díszbe öltözötten, gyalog koczogott a lovon haladó főherczeg mellett, csakhogy a szükséges felvilágosításokkal el ne késsék. Mindezek daczára Bonyhády vele megelégedve sohasem volt és szakadatlan korholta. Különösen a közvagyon kezelése körül való rendetlenségeket lobbantotta szemére, a város vagyonának leltározását sürgetve, amelyre vonatkozólag már 1853. évi febr. 27-én azt írta a polgármesternek, hogy "a városi ingó s ingatlan közös vagyon nem kirekesztőleg a polgármesteré, vagy a többi elöljáróké s így ezeknek kezelése sem az ő önkényüktől függ." Az óhajtott terjedelmes vagyonleltár végül az 1854. évben elkészült, de abban némi hiányokat fedeztek fel. Ennek következtében Bonyhády az 1855. évi június 5-én, a következő förmedvénynyel lepte meg a polgármestert. "A felterjesztett mérnöki jelentés ismét új tanúságot teszen arról, hogy a városi elöljáróság mindeddig valósággal soha sem tudta, vajjon a városnak minő s miből álló fekvő közös birtoka van; kitetszik továbbá még az is, hogy a felsőséget (mi mindenesetre felsőbb helyre annak idején fel fog jelentetni), a valóval meg nem egyező leltárakkal tévutakra vezetni merészelte s így az eddigi községi számadások alapjául szolgáló adatok nem más, mint hazug s hibateli koholmányok voltak, melyekkel nemcsak a régibb városi elöljárók, hanem a mostaniak is a zavart zavarral, mintegy kiszámítással halmozni nem átallották. Minthogy pedig a városi elöljáróság a község közös vagyonáról csak úgy s akkor számolhat be 200 lelkiismeretesen és mi több, sőt kívánatos, becsületesen is, ha az eddig tanúsított közönyösségből kibontakozva, leplezetlen, tiszta nyílt kezelési módot hozand be elhanyagolt gazdálkodásának minden ágazataiba, ezt pedig létrehozni a megyehatóságnak határozott akarata." E súlyos vád általában méltatlanul illette a hatóságot, különösen Wöbert, kinek tiszta jelleme mindenek felett állt, ki a támadásokat tovább elviselni nem akarta s ezért állásáról legott lemondott. Farkas és Pintér tanácsnokok helyettesítették egy ideig, majd Gartner Antal budai helytartósági fogalmazót küldöttek ki a polgármesteri teendők vitelére, ki egyúttal a városi közigazgatás végleges szervezetét, az egyes tisztviselők ügykörét s javadalmazását illető szabályokat kidolgozta. Ekkor lett a polgármester javadalma 1400 frtban, a tanácsnokoké 1200 és 1000 frtban, a könyvelő és főkamarásé 900, a főadó-szedőé 800, a főmérnöké 700 frban megállapítva. Az új szervezet megszüntette az eddig fennállott, úgynevezett fiók-adóhivatalokat, melyek a külvárosokban léteztek, hol a behajtást a rendőrbiztosok teljesítették. A központi kezelésnél fogva egyenruházott intők és végrehajtók ekkor alkalmaztattak először. Tanácsi ügyosztályokat szerveztek, hol az egyes ügyeket a szakhivatalok előkészítő véleményei alapján intézték el. A tanácsnokok mellé fogalmazók adattak s a fizetéses tanácstagokon túl 10 díjtalan tanácsnoki állást is szerveztek. A külvárosokban 40 frt évi átalánynyal 8 kerületi elöljárói állás szerveztetett; szóval minden megújhodott, az egész közigazgatási gépezet átalakult, csak erő kellé hozzá. Az új szervezeti munkálatot a budai helytartóság 1856. évi máj. 23-án erősítette meg. Június 3-án Gamperl Alajos pestvárosi tanácsnok személyében az új polgármestert is kinevezték. A tanács tagjaivá Drucker József, Szrematz János, Farkas János és Kunhegyi Kamill neveztettek ki. Az utolsó irnok is Budáról kapta kinevezését. A díjtalan tanácsnokok és a kerületi elöljárók is megkapták "dekret"-jeiket, de ezek egymásután lemondogattak. Megalkottatott és kineveztetett végül a 36 tagú községi választmány is, amelynél a régiek közül 16-ot mellőztek. Még a kórházi ápoló-személyzetben is nagy változás történt. Bonyhády megyefőnök rendeletére, az 1854. évi október 1-én a gráczi szürke nénékkel, vagyis Paulai szt. Vincze leányainak zárdájával szerződést kötöttek, melynek értelmében Brandisz Leopoldina grófnő főnöksége alatt a kórházi betegek ápolását 8 német apácza vette át. Az állami tisztviselőknek már 1852-ben megállapíttatott a hivatalos egyenruházatiak, melynek magyaros jellege volt. Később a városi elöljárók is viselték ezt a Bach-huszáros egyenruhát. így az 1855. évi május 6-iki immaculatio ünnepén már általában egyenruhában díszelegtek. Most, felsőbb helyről még az elsőbbségi sorrendet is sza- 201 bályozták s megjelölték, hogy a testületi kivonulásoknál mikép tartoznak sorakozni. Erre már annálfogva is szükség mutatkozott, mert a tisztviselői kar vasár- és ünnepnapokon az isteni tiszteleteken rendesen megjelenni tartozott. Amily magyarosnak látszott a tisztikar külsőleg, oly annyira idegen és nemzetietlen volt szelleme. Miként József császár idejében, úgy most is az összes állami hivatalok ügykezelési nyelve a német lett s a német nyelvet a városi hivatalokba is behozták. A megyefőnökség már 1854. évtől fogva németül levelezett a hatósággal. Az új szervezet után a város tanácsa is többnyire ezen a nyelven levelezett s németül fogalmazta felterjesztéseit. Csak a felek kaptak olykorolykor magyar nyelvű határozatokat. A hirdetményeket és falragaszokat kettős nyelven bocsájtották ki; de első pillanatra kirítt, hogy a magyar szöveg a németnek szószerint való fordítása s hogy a fordítás többnyire olyanoktól származott, akik nyelvünket csak gyengén birták (1). Az utcza-táblák is kettős, magyar s német feliratúak voltak. Alsóvároson a temetőhöz vezető utczán ott ékeskedett a "Kanász-utcza - Schweinhirt-Gasse" feliratú tábla. A városházán általában a német szót kedvelték s így nem csodáljuk, hogy a felek közül, az ügyeknek gyorsabb és kedvezőbb ellátása tekintetéből, mind többen németeskedtek. A polgárok közül sokan különczségből vagy gőgből a közéletben is használták a német nyelvet s többnyire német hírlapokat járattak, a német színészetet pártolták. Az új hatóságnak legfőbb vezérelve volt a dinasztikus és loyalis nyilvánulásokra minél több alkalmat szerezni. Amikor csak lehetett, hódoló és hála feliratokat intézett az uralkodóhoz, a kormányzóhoz és a különféle felsőbb hatóságokhoz. Gizella főherczegnő születése alkalmából, 1856. évi augusztus havában, a hatóság igen díszes és költséges album útján fejezte ki hódolatát és szerencse kívánatát. Az emlékmű Bécsben készült s arany keretes fehér bársonyba volt kötve; ez ismét bronz foglalatú, kék bársonynyal behúzott tokba volt elhelyezve, melyen a város czímere porczellán lapra festetten volt reá alkalmazva (2). Ugyanaz évben a királynő névünnepén újabb felirat küldetett s egyúttal a szegények közt 400 frt adomány osztatott ki (3). Minden beadványnál szigorú tekintettel voltak a loyalitást feltüntető kifejezésekre. Ha valaki megrövidítetten írta azt, hogy "ő cs. 1) A többi közt a Libényi-féle merénylőt alkalmából, Miksa főherczeg által, a fogadalmi templom ügyében kibocsájtott kiáltványnak következő kezdő sorai: "Ein in Üsterreich neues Verbrechen ist geschehen" - imígy hangzottak magyarul: "Egy, Ausztriában uj bűn követtetett el." stb. 2) Budapesti Hírlap 1856. 186. sz. 3) U. a. 274. sz. 202 felsége", megrovással figyelmeztették arra, hogy minden rövidítés nélkül kiírandó "ő császári királyi apostoli felsége." Ami a város haladását, polgárisodását illeti, egy bizonyos lendület elvitathatlanul bekövetkezett. Ezt azonban inkább az általános viszonyokból kifolyó áramlatnak, semmint a vezetők buzgalmának lehet tulajdonítani. Ami jó és üdvös történt, az nem annyira a nép javáért és a közjó előmozdításáért, hanem inkább a felsőbb helyeken való tetszelgésért történt. Egyébként a hatóságnak, illetőleg ezen korszaknak, kiválóbb alkotásai alig-alig is voltak. Pedig a lakosság anyagi helyzete és a közpénztár igen kedvező állapotnak örvendett. Az erőket egyáltalán nem tudták, sőt nem is akarták kihasználni, s a közvagyont, a város tőkekészletét, minden látszat és eredmény nélkül, a legnagyobb könnyelműséggel fecsérelték el. A város az 1854. évi államkölcsön aláírása és biztosítása alkalmából 600,000 fit kamatozó államkötvényt nyert, amelynek évi kamatai is 30,000 frtot képviseltek. Ezentúl az 1854. évi úrbéri pátens alapján, Kistelek földesúri javadalmaiért 69,700 frt, Tápé után pedig 25,100 frt, összesen 94,000 frt ugyancsak kamatozó úrbér kárpótlási kötvényt nyert. Ezen óriási tőke néhány év alatt teljesen elmállott, sőt e mellett a községi háztartást hallatlan magas mérvű községi pótadóval s ezen felül még különféle czímű járulékokkal lehetett csak fentartani (1). Felettébb jellemző e tekintetben az, hogy a Bach-korszaknak egyik kiváló alkotása, a Széchenyi-tér rendezése, a kocsiút mentén két oldalt a gyalog-sétautak készítése nem is a közpénztár terhére létesült, mert Gamperl polgármester e végre 1856-ban a társadalom önkénytes adakozását vette igénybe. Később, 1859-ben, a búzatéri (ma Dugonics-tér) fasorok már a házi pénztár terhére létesültek. Az újszegedi népkertnek is ekkor, 1858. évben vetették meg az alapját. Ott azelőtt óriási kubikgödrök és mocsarak voltak, melyek nagy munkával alakíttattak át. De ezt meg br. Reitzenstein Vilmos ezredes katonáival hajtatta végre s a közpénztár hozzájárulása hasonlókép nem vétetett igénybe, mert a népkert eredetileg az ezredesnek és családjának volt kedvelt szórakozási helye s kibővítését már az alkotmányos hatóság hajtotta végre. Tehát a legszorosabban vett községi közügyekre és közérdekekre is az érdekelt körök és társadalmak külön hozzájárulását vették igénybe. 1) A községi adó 1854-ben 40, 1855-ben 60, 1856-ban 55, 1857-ben 50 pkr volt. De ezentúl például 1855-ben az állami adó után még 34% tiszaszabályozási 27% requisitionalis, 15% töltésezési, - másik évben pedig vizipuska, földadó munkálati, előfogati stb. külön járulékokat vetettek ki. - Az idegeneknek ezen gazdálkodására czélzott az 1861. évi október 30-án tartott közgyűlés s ezért emelt jövőben netalán bekövetkezhető hason eljárással szemben. 203 Az akkori társadalmat pedig nagyon sok ily feladat terhelte s a különféle emberbaráti czélokra gyakorta rendeztek hatósági gyűjtéseket. A többi közt még az 1857. évi november 23-án történt mainzi nagy lőporrobbanás által bekövetkezett szerencsétlenség alkalmából is nagyobb arányú gyűjtéseket eszközöltek. A községi közügyek intézése körül különösen a következő kérdések voltak az uralkodók, a legtöbb foglalkozást, sőt aggodalmakat okozók: a vasút tiszai áthidalása, a Maros levezetése, az újszegedi part lemetszése, a vedresházi átmetszés, a városnak az árvizek ellen való biztosítása, illetőleg a percsórai tiszaszabályozó társulatnak megalakítása. Ezek legtöbbnyire szerencsétlenül, a város érdekei ellenére s az utókor kárára oldattak meg, mint azt alább tüzetesen ismertetjük. Ezeken túl a közmívelődési ügyekkel való foglalkozás lépett előtérbe, amely téren a germanizálás érdekéből tagadhatatlanul nagy haladás történt. A "Közműveltség" czím alatt e haladás tüzetesen ismertetve van s itt csak annyi említendő, hogy 1853. óta a tanyákon egyre-másra keletkeztek az iskolák, úgy hogy azokat 1856. évi jún. 22-én Csajághi Sándor megyés püspök, a következő évi márcz. 3-án pedig Schmidt Szörény nagyváradi tankerületi főigazgató és még számosan már látogatásukra érdemesítették. A belterületi iskolákat is fejlesztették. Felsővároson a régi szent György templomot, mely különben lebontandó lett volna, 1859. évben az igazgató javaslatára 15,000 frt költséggel iskolának átalakították, illetőleg felépítették. Ily módon az iskolahiányon ugyan egyelőre segítettek, de kevés idő múlva az iskola a fertőző és ragályos betegségeket állandóan terjesztette. Rudolf trónörökös születése alkalmából a reáliskola fejlesztését is elhatározták s 1857-ben a főgymnasiumi természettani és természetrajzi szertárat jelentékenyül gyarapították. A többi közt ekkor szerezte meg a város Kertész László csongrádi ügyvéd ornithologiai becses gyűjteményét. Szigorú intézkedéseket tettek az iskolázási kényszer végrehajtására s már az elemi iskolákban nagy erélylyel követelték a német olvasás és nyelvtan tanítását. 1858-ban a mulasztók bírságolása következtében az iskolák annyira megteltek, hogy az osztályokban többnyire 200-on felül volt a tanulók száma. Az oktatásügy terén elért sikerek dr. Tóth János igazgató nevéhez fűződtek, kit a felségtől nyert koronás arany érdemkereszttel 1860. évi okt. 28-án, a hatóság összes tagjainak jelenlétében ékesítettek fel. A megrendült közbiztonsági állapotok azonban a policzia, a csendőrség és a temérdek rendelet és szigorúság daczára is alig javultak valamit. A rablások a tanyákon és a városban egyre rettegtettek. Egy alkalommal valamely vásárról hazatérő karavánt fényes nappal a Bodom-rétnél a rablók kifosztottak s egyik vagyonos iparost, Tukacs 204 Imrét meggyilkolták. Megdöbbentő volt az 1856. évi jan. 31-iki Schönfeld-féle kettős rablógyilkosság is (1). A felháborító, szégyenteljes események következtében most már 10,000 frt jutalmat tűztek ki Rózsa Sándor fejére. De nem a jutalom után való vágy, hanem a rabló komájának, Katona Pálnak czívódása alkalmából, véletlenül került a rabló hurokra. Katona felesége 1857. évi május elején egy fejszével orvul úgy ütötte Rózsát fejbe, hogy az elalélt. Boszújától rettegve, most megkötözték és Rieger János gazda a városba rögtön beszállította (2). Elfogatásának híre mindenfelé határtalan örömet keltett. A szegedi várban több mint 8 hónapot töltött vizsgálati fogságban. Mintegy 30 bűntettel volt vádolva s több száz tanút hallgattak ki az ügyben. Védője Gozsdu Manó volt s a törvényszék csak életfogytig tartó rabságra ítélte, melynek kitöltésére Pétervárra szállították. Mintegy lidércznyomástól felszabadulva, mindenki könnyebben s biztosabban érezte magát. Mert ez időtől fogva a jogellenességek csakugyan megkevesbedtek s a csendőrség is több sikert tudott felmutatni. Lassankint a rablókat mind összefogdosták és a rég óhajtott nyugalom végtére helyre állt. A vagyonbiztonságot különben a gyakori tűzesetek is veszélyeztették. Az 1856. év nyarán a tüzek ismét oly gyakoriak lettek, hogy az utczákon még nappal is őrök voltak felállítva. A különféle tűzrendőri intézkedések során az 1856. évi július 24-én rendelték el azt, hogy ezentúl a tűzesetek is rendszeresen jeleztessenek. Nevezetesen a kongatások száma tudassa, hogy mely városrészben van a veszély és hogy emelkedő, avagy szűnő félben van-e? Különös iróniája a sorsnak, hogy ezen tűzveszélyes időszakban, a hatóság meghívása következtében tűzjátékok rendezésére, illetőleg a közönség gyönyörködtetésére megjelent tűzjátékosnak, a hírhedt Stuwernek előadásai nem sikerülhettek. Az ő tűzijátékait a hirtelen támadt zivatarok mindig elmosták (3). Az új hatóság erélyét, tekintélyét és önérzetét azonban egy szégyenteljes eset csakhamar megbénította. A sokféle rendcsinálástól nem értek rá vigyázni ott, ahol legnagyobb rendnek kell vala lenni. A város újonnan kinevezett főpénztárnoka, Kovacsik János, a közvagyont jelentékeny mérvben megkárosította. 17,608 frtot sikkasztott el, de a közhiedelem 60,000 frtról tudott. A vizsgálat egyúttal Heszler tanácsnok mulasztásait is kiderítette, ki ennélfogva az 1857. évi február 7-én magát agyonlőtte s ez eset megint Konrád gyámpénztárnok öngyilkosságát s a hivatalnoki testület több tagjának a felfüggesztését vonta l) Budapesti Hírlap 1856. 30. sz. s a hivatalos jelentések. 2) Hivatalos jelentések. - Napkelet 1857. 19. sz. 3) Budapesti Hírlap 1856. 185. sz. 205 maga után (1). Később Karger Károly kiadó is, bélyegjegyekben 786 frtra rugó sikkasztást követett el, melyért őt az alkotmányos törvényszék 1861. évi júl. 11-én 2 évi börtönre ítélte. Ami a közgazdasági viszonyokat illeti, ezek a vasúti forgalomnak 1854. évben történt megnyitása következtében örvendetes lendületet nyertek. Messze földről való idegenek is gyakrabban megfordultak már Szegeden. Így az 1855. évi okt. 22-én Viala Prela bolognai bibornok érsek és apostoli követ érkezett Szegedre, kit nagy ünnepélyességgel fogadtak. A vasúthoz vezető útvonal kikövezését 1856. évben megkezdették s a következő évben több utczát kiköveztek. 1859-ben e czímen 34,209 frt erejéig terjedő munkálatot foganatosítottak. A vashíd építése s a gabonapiacz élénksége is nagy forgalmat teremtett. 1857. évben a kereskedői kar emlékiratot szerkesztett az osztrák nemzeti bankfióknak felállítása iránt. A munkálatot hatósági engedély alapján küldöttség vitte Bécsbe s az eredmény az lett, hogy a következő évben a bankfiók Szegeden megnyílt. Ez bár igen kedvező üzleti eredményeknek örvendett, a később bekövetkezett politikai változások okából működését váratlanul beszüntette. Rókuson egy csontlisztgyár keletkezett s 1856-ban a Mikutya korcsma telkén a Jordán-féle, két év múlva pedig a Csiszár telken a "Kiviteli gőzmalom" épült fel, melyek a piacz élénkségét még inkább növelték. Az űzérkedés az árak fokozására nagy mérvben hatott s a hatóság a helyi fogyasztó közönség érdekeinek védelmezésére 1857. évben a piaczi elővásárlási jogot léptette életbe, de ennek igen kevés hatása jelentkezett. E korszak legkiválóbb eseménye az volt, hogy a királyi pár alföldi körútja alkalmával Szegedet is meglátogatta, mert József császár óta a városnak nem volt fejedelmi vendége. A felségek körútja már az 1856. évi novemberben köztudomású volt, de a részletes programm, hogy Budáról Jászberény és Czegléden át fognak ide érkezni és Vásárhelyen, Gyulán át Debreczenbe fognak utazni, csak a következő évi márczius havában lett ismeretes (2). A város hatósága azonban már az 1857. évi február havában megkezdette a fényes fogadtatásra való előkészületeket. De a polgárság is buzgólkodott, hogy hűségének és hódolatának minél ünnepélyesebb kifejezést adjon. Márcziusban mindenfelé sürögtek, munkálkodtak s a házakat vakolták, meszeltették, tisztíttatták, majd zászlókkal ékesítették. Csak itt amott engedtek meg egy-egy nemzetiszínű zászlót, ellenben a Habsburg-családi, a bajor és a császári színű zászlók, melyeket a hatóság szerzett volt be, annál sűrűbben lobogtak. Lengyel Pál tanácsnok elnöklete alatt egy külön bizottság vezette 1) Budapesti Hírlap 1857. 33. sz. 2) Budapesti Hírlap 1856. 274. és 1857. év 70. sz. 206 a munkálatokat. A ronda nagy piacz sártengerét friss földdel terítették be. A főbb utczák deszka-palló járdái helyett ekkor készültek a szélesebb tégla-járók. Három diadalkapu készült, amelyek közül egyiket a zsidó hitközség a zsinagóga előtt állította fel. A város általános kivilágítása mellett a széképületnek 600 frt költségen "villany tűzzel" való kivilágítását rendelték el, melyet Hamar és Mayer fővárosi vállalkozókra bízták. A színházban díszelőadást terveztek s e végre Havi Mihály igazgató 600 frt költséget nyert. Az összes páholyokat 8 forintjával, a zártszékek közül 100-at 2 írtjával a város foglalta le, a magas kíséret és a többi vendégek részére. Halásztanya állítását és népünnep rendezését is elhatározták s a különféle üdvözletek és hódolatnyilvánítások sorába a fáklyásmenet tartását is felvették. A tanácsterem részére a felséges pár olajfestésű arczképeit beszerezték, melyek 375 frtba kerültek. Május 1-én már az egész programmot végleg megállapították, a tanuló ifjúságnak és a czéheknek sorfalai, illetőleg a felállási helyek tüzetesen kijelölve lőnek (1). Terv szerint a felséges pár 14-én érkezett volna meg, de Zsófia és Gizella főherczegnők közbejött megbetegedése miatt az utazás bizonytalan időre elhalasztatott. Ez alatt a város egy rövid árvíz-küzdelmet élt át. A Maros szokott módon hirtelen áradni kezdett s az időközben létesített átmetszések következtében az áradat oly rohamosan és erővel folyt le, hogy a helyzet már aggasztóvá lett. Az áradat Klárafalvánál töltést is szakított, de a kiöntést mégis sikerült elfogni. A közlekedés rövid időre Makó és Szeged közt fennakadt, de nagyobb károsodás nem történt. A felségek május 23-án indultak el Pestről (2). A következő napon Jászberényből folytatták útjukat s Czeglédtől fogva a vasúton haladva, május 24-én délután 3 órakor érkeztek Szegedre. A robogó vonat a város határában mindenütt a tanyák népéből képezett sorfalak lelkes üdvözlése között érkezett Szegedre. Ő felségeik a vonatról a mostani teher-pályaudvaránál szálltak ki, hol a vasúttársaság által felállított első diadalkapu volt. A magas vendégeket a tanács és a községi választmány élén, a katonaság és a hivatalok fejeinek környezetében, Gamperl polgármester magyarul üdvözölte. A bevonulás a városnak ezen alkalomra szerzett díszhintóján, az Erzsébet-rakodópart s az Árpád-utcza vonalán, a nép lelkes örömnyilvánításai közben történt. A templom térre érve, a felségeket itt Csajághi Sándor püspök üdvözölte. A királyi pár ekkor templomba vonult s a hálaadó isteni tiszteleten részt vett. A templomból az iskola-utczán a nép tömör sorfalainak viharos 1) A rendező-bizottság jegyzökönyvei, Szeged v. közigazgatási levéltárában. 2) Budapesti Hírlap 1857. évf. 91. és 117. sz. 207 üdvözlése közben, Ő felségeik a piaczra értek s a második diadalkapun áthaladva, a Kárász-házban berendezett fényes lakosztályaikban helyezkedtek el. Itt hódolt a katonaság, úgy a vidéki hatóságok küldöttsége. Az üdvözlések után 6 órakor nagy udvari ebéd volt, melynek befejezése után a népünnepély megtekintése következett. Ezt a halászok rendezték, kik a halpiaczról háló-zászlók lobogása alatt, zenekíséret és halász-dalok éneklése közben vonultak a Kárász-ház előtt felállított halász tanyához. Ez hálókkal körül kerített 10 nádkunyhóból állt. Itt főtt a paprikáshal, egy 200 lat súlyú ezüst bográcsban, mely mint a "jobbágyi hódolat és örök hűség emléke" Bécsben készült. A felséges pár részt vett a nép lakomáján, amelyen a város két legszebb leánya, a Pálfy nővérek teljesítették a szolgálatot. Megtekintették a tánczvigalmat is, ahonnan a lelkes hangulatnál fogva, a magas vendégek csak nehezen tudtak kiszabadulni. Innen a színházba mentek, hol a Huszárcsinyt játszották s előadás után, mindenütt a nép örömnyilvánulásaival találkozva, a kivilágított várost tekintették meg. Különösen tetszettek a széképület transparentjei, a Hamar- és Mayer-féle bengáli fények, a piacz fő vonalán felállított színes lampionok és a várfalak párkányzatainak kivilágítása. A kivilágítás alatt a nagy piacz felső részéről, az előkelő társadalom 600 férfi és 200 nőtagja lobogó szurokfáklyákat tartva indult a királyi pár szállása elé. A menethez beosztott ifjúság pedig a következő alkalmi dalt énekelte: "Ki a kegyelmek bájsugáriban, Kivel az égnek szent áldása
jár, Erény s műveltség szent
nevében légy, 208 Míg a tisztelgők szövétnekei lobogtak és a katonai zenekar játszott, az alatt a főgymnasiumi ifjúság küldöttsége a tanári kar veze tése alatt a fentebbi dal szövegét és az iskolai értesítvényeket a felségnek átnyujtá. A felségek ezután az erkélyen megjelenve, a nép hódolatát szívesen fogadták, majd termeikbe visszavonultak. A nép azonban csak éjfél után oszlott szét s mindenki elragadtatva magasztalta a királyi pár kegyességét. Másnap kora reggel ő felsége Új-Szegeden a helyőrség felett szemlét tartott; majd a katonai és polgári hivatalokat látogatta meg. A széképületben a toronyba is felhatolt s onnan tekintette át a várost és környékét. Azután a gymnasiumot és ennek fizikai szertárát tekintette meg, míg ugyanezen idő alatt a felséges asszony a kórházban tett látogatást. Nagy feltünést keltett azonban a zsidó község látogatásának elmaradása, pedig erre rendkívül költséges előkészületek tétettek. A királyi pár ezután a Tiszaparton, a gőzhajókikötőnél találkozott. 9 órakor az "Adler" nevű gőzhajón, melyet még két más hajó követett, a nép lelkes üdvözlése közt útra keltek s Körtvélyesnél kikötve, kocsin értek Vásárhelyre. Emlékezetül a városnak jótékony czélokra 2540 frtot adományoztak s ezenfelül ő felsége kijelentette és elrendelte, hogy a vár lővonalába eső téren ezentúl az építkezéseket megengedhetik (1). Aminthogy a nép öröme és hódolata lelkes és határtalan vala, úgy a város sem kímélt semmi fáradozást és költséget, csakhogy a fogadtatás jó emlékezetű maradjon. Így a fogadtatási költségek, amire kezdetben 6000 frt volt szánva, a vég összesítés szerint 38,280 frt 19 krra rugtak (2) míg ezzel szemben az 1872. évi királyfogadtatásnak minden nemben sokkal fényesebb eredményei csak 6724 frt 26 kr. költséget vettek igénybe. A felség távozása után a hatóság hivatalosan is értesült arról, hogy a felségnek Budán, még május 19-én kelt legfelsőbb elhatározása értelmében, a szegedi vár erődítményi jellege megszünt és az 1) Hivatalos jelentések és jegyzökönyvek Szeged város közig. levéltárában. - Magyar sajtó 1857. 124. sz. - Sürgöny 1857. május 27. sz. - Napkelet 1857. 21. sz. - Budapesti Hírlap 1857. 119. sz. - Pesti Napló 1857. május 28. szám. -Politikai Ujdonságok 1857. 21. és 22. sz. - Augsburger Allgemeine Zeitung 1857. 148. sz. s az ezen alkalommal megjelent különféle kisebb szegedi nyomtatvány. 2) Így például
a diadalkapuért és a tribünökért Feszi pesti építésznek 7500 frtot,
a felségek lakosztályainak bebútorozásaért Schubert bécsi udvari kárpitosnak
2386 frtot utalványoztak. A nyomtatványok 1582 frtba kerültek. Zászlósynak
20,835 drb mécsesért 2155 frtot fizettek. Az ezüst bogrács, mely Bécsbe
került, 1000 frtért készült. A halász ünnepélyért 150 frtot, a katonai
zenekarért, beleszámítva a szállítási költséget is, 386 frtot fizetett
a város stb. 209 eddig tilalom alatt álló lőtéren az építkezések megengedtetnek; sőt a város régi óhaja, a vár lebontása is teljesülhet, ha az építményekért a város megfelelő új férő-helyiségeket állít. Ez ügyben a vegyes bizottsági tárgyalások nagy buzgalommal megindultak s kiszámították, hogy a két rendes és egy tartalék zászlóalj elhelyezésére készítendő kaszárnya 862,940 frtba kerülne, ellenben a vár anyagaiból és a telkek árából csak 225,000 frt bevétel várható. A katonaság utóbb leszállította igényeit s megelégedett egy oly kaszárnyával, mely egy rendes és egy tartalék zászlóaljat képes befogadni. Abban is megnyugodott, ha a kaszárnyát a katonai kórház telkén emelik, de ez esetben egy új katonai kórház állítandó. E módozattal a kaszárnya 429,546 frtba, a kórház pedig 122,553 frtba került volna. Hosszas fontolgatás után a községválasztmány késznek nyilatkozott ezen nagy áldozatnak meghozatalára s a megállapodásokat a helytartótanácshoz felterjesztették. Itt azonban azt találták, hogy a vár és a katonai kórház anyagaiból, a város 92,724 forint bevételnél többre nem számíthat, másrészről pedig kifogás történt az ellen, hogy a tervezett új katonai kórház a kiskaszárnya telkén emeltessék fel. Az ügyet tehát újabb megfontolás czéljából visszaküldötték. Ismét számítások, vegyes bizottsági tárgyalások történtek; a kaszárnya- és kórházépítési költségek újból mérsékeltettek, de végmegállapodás nem jöhetett létre, mert időközben kormány és politikai rendszerváltozás történt, a város anyagi viszonyai is súlyosbodtak s így a nagy reményeket keltett ügy megoldatlan maradt. Még csak arról emlékezünk, hogy a katonaság 1858. évi január elején nagy pompával ünnepelte meg Radeczky táborszernagy gyász-emlékezetét. — Ugyanezen évi április 20-án Albrecht főherczeg s országkormányzó átutazáskép a városban tartózkodott; decz. 2-án már negyedízben időzött Szegeden, hogy a vasúti hídat, melynek teherpróbája nov. 26-án lett végrehajtva, a közforgalomnak ünnepélyesen átadja. Ugyancsak az 1858. évben alakították meg az ágostai és helvét hitvallásúak egyházközségüket. A reformátusok már az 1856. évi jan. 1-én folyamodtak a városhoz, templomuk és iskolájuk felállítására adandó ingyen telek iránt. A hatóság kilátásba is helyezte, hogy ha a hitközség megalakul, támogatását meg nem vonja. Az 1859. évi decz. 2-án kelt határozattal Rókuson, a fehérló-utczában kaptak is 1080 négyszögölnyi ingyen telket. Az ágostaiak 1860. évi decz. 2-án, a tükör-utczában vásárolt házban nyitották meg imaházukat. |