2. kötet - A "kis forradalom" . . .

Vágó Pál

KILENCZEDIK RÉSZ.

AZ UTOLSÓ HÚSZ ÉV.

I. A "kis forradalom" és a provisorium.

II. Az alkotmány helyreállítása után.

III. Az 1876-odiki árvízküzdelem.

IV. Az 1877-ediki védekezés és Új-Szeged pusztulása.

I. A "kis forradalom" és a provisorium.

Miként az 1848-49. évi eseményeket annak idején általában forradalomnak, úgy az 1861. évi mozgalmas időket is akkoron "kis forradalom"-nak nevezték. A nyakas megátalkodottsággal ápolt és fenntartott "rendszer" ugyanis az 1860. év végén, néhány nap alatt úgyszólván teljesen összerocscsant, szétmállott s egy új élet támadt, telve nyüzsgéssel és lelkes tevékenységgel.

Sajátságos, hogy az idők ezen változását, minden külső előjel nélkül is, az egész társadalom, mintegy ösztönszerűleg előre megérezte. Mert amiként a tavaszi első verőfénytől s enyhe fuvalomtól a dermedtség elmúlik s az egész természet megújhodik, úgy támadt fel a nemzetben is az a hit, hogy immár beteltek szenvedéseinek órái s egy jobb, örvendetesebb korszaknak kell következnie. A sejtelem mindenkin erőt vett, hitte és bizakodott, hogy jobb napok virradnak.

Az 1859. évi farsangon már megnyilatkozott ez a remény. Rég nem volt annyi vigalom (1), czéhlakozás, mint ekkor. Az igaz, hogy a gyűlölt megyefőnök - Bonyhády - ekkor már át volt helyezve és utóda, a szelíd lelkületű Jombart Emil megyefőnök, a polgárság iránt jó hajlamokat tanúsított s a társadalmi élet élénkítésére is befolyást igyekezett gyakorolni. Alig néhány hónap múlva ezután kitört az olasz háború, melyet ő felsége "Népeimhez" czímű kiáltványban, falragaszok útján is közhírűvé tétetett. Sokan olvasgatták a kiáltványt s a háború indokait általában az olasz felfogás alapján bírálgatták.

Az időben ép egy olasz vadászzászlóalj állomásozott Szegeden, mely most zeneszó mellett hagyta el a várost. A nép lelkes rokonszenvvel, az olaszok éltetésével tüntetett a távozók mellett. A községi választmány pedig május 10-én hódoló feliratot intézett a felséghez s egyúttal a hadi czélok előmozdítására, illetőleg a toborzás útján szervezendő önkénytes csapatok felállítási költségeire 8000 frt segélyt szavazott meg. A piros nadrágos huszárok víg toborzása legott meg is kezdetett és Szeged katonaviselt fiaiból a csapat rövid idő alatt kikerült.

1) Delejtű 1859. 5. sz.

230

A háború folyamát a legnagyobb érdeklődéssel kísérte mindenki. Ép ez időben - május 1-én - indult meg Kempelen Győző szerkesztősége alatt a "Szegedi Híradó", változatlanul kitűnő tartalommal, közhasznú czikkekkel; de kevésbé ezeket, mint a hadi híreket olvasgatta mindenki. Mindenki csak arról beszélt, győze vagy veszít Ausztria? s mi történik az egyik, vagy a másik esetben.

Az a helyi esemény, hogy július 4-én egy rettenetes vihar a tutajokat és malmokat elszaggatva, a hídnak sodorta, melyet összezúzott s elsodort, hogy a diónyi jég az egész termést megsemmisítette, a mezőn legelő barmot, apróbb lábas jószágot és baromfiakat agyonverte s hogy az utolsó ítélet napjához hasonlító orkántól megrémült ménes a Tiszába futott s a hullámok közt 30 ló elveszett s hogy a városban a házak tetőzeteit a szél leszaggatta (1) stb.; mindez a beszélgetésre nem adott annyi tápot és nem okozott oly izgalmakat, mint az, hogy mi történt Magentánál és Solferinonál. A piemonti és franczia seregek előnyomulásáról szóló hírek a hivatalos köröket felettébb lesújtották, a közönséget ellenben bátorították és a nagy eseményeknek különféle szempontból való bírálatára serkentették.

Ily körülmények közt, június havában, Sárosy Gyula, Vahot Imre és Lisznyai Kálmán, az akkor igen híres Bunkó-féle zenekar kíséretében Szegedre jöttek, hogy itt "költői és zeneestélyeket" rendezzenek. Az estélyeken s még inkább az azt követő bizalmas összejöveteleken, a három költő már merész szónoklatokat és felköszöntőket tartott a "zsarnokilag leigázott szabadságról" s az "önkényűleg elkobzott nemzeti jogokról." A cseh és német beamterek, mintha inogni érezték volna maguk alatt a talajt, erélyüket elvesztették s mit sem mertek tenni. Az ostromállapot alatt meggyökeresedett tartózkodás és félem ellenben mindinkább oszladozott s most már mindenki bátran hangoztatta az alkotmány helyreállítása iránt való vágyát. Mindenki lelkesedve énekelte: "Megvirrad még valaha; nem lesz mindig nem is lehet a magyarnak éjszaka."

Kazinczy születésének évszázados fordulója is nagy alkalmul szolgált a nemzeti szellem megnyilatkozására. A magyar tudós társaság által kezdeményezett Kazinczy-ünnep megűlését az egész országra kiterjesztették és a nemzeti irodalom újjá alkotójának dicsőítése nagy országos tüntetéssé vált. Szegeden október 27-én nagy sikerrel tartották meg az ünnepélyt, melyen már magyar viseletben jelentek meg igen sokan. Rövid idő mulva a nemzeti viselet egész általános lett. A következő télen már öregek és ifjak, asztrakán prémes és zsinóros "budában" s carneolgombos attillákban, majd rövid "huszárkák"-ban és 100 gombos dolmányban jártak. A viselethez tartozott a fényes

1) Szegedi Híradó 1859. 4. és 20. sz. - Különös véletlen, hogy 38 év mulva, ugyanezen napon hasonló orkán volt Szegeden.

231

aczél fokos, melyre a nemzeti czímer és "Ne bántsd a magyart" felirat volt reá edzve.

E közben a kormány is több engedékenységének adta tanújelét. 1859. évi november hó végén, a budai helytartóság gr. Károlyi Sándornak, Kárász Benőnek és társainak megengedte, hogy a Csongrád-megye területére alakítandó gazdasági-egyesület ügyében, a szervező gyűlést Szegeden, gr. Károlyi Sándor elnöklete alatt megtarthassák. Az egyesület létre is jött. Elnöke gróf Károlyi, a lelkes főúr lett. ki ez időben a szegedi körökkel igen élénk és bizalmas összeköttetésben állott s ki a szegedi mozgalmakban tevékeny részt is vett.

A gazdasági-egyesület volt tehát az első hely, hol a hazafiak újra találkozhattak s hol az egyesületi ügyek elintézése mellett a haza sorsa és a nemzet óhajtásai fölött ismét nyilatkozhattak. Azután Kremminger prépost és Csaplár piarista tanár kezdeményezésére egy katholikus legény-egylet, majd a lövész-egylet alakítására adattak engedélyt. Így a társadalomnak mind több szerve támadt és több mozgása nyilvánult. Mindenütt a nemzeti óhajok nyilatkoztak és pedig oly erőteljesen, hogy a közhatóságok azoknak engedni voltak kénytelenek.

A szeged-csongrádi takarékpénztárnak azon határozata, hogy az akadémiának 400 frtot, a nemzeti színháznak 200 frtot s a szegedi színészetnek 100 frtot szavazott meg, oly kényszerítő hatást gyakorolt a községválasztmányra és tanácsra, hogy az 1860. évi január 27-én az akadémiának ez is 5000 frtot szavazott meg és 2000 frtot az alaptőke gyarapítására, 3000 frtot pedig a tervezett palota felépítésére. Az akadémia palotájára és más hazafias czélokra különben a társadalom körében is fényes sikerű gyűjtések történtek (1). A többi közt az árvízkárosult "horvát testvérek" javára is nagy arányú adakozások folytak s mindenfelé tánczoltak felsegélyezésükre.

A nemzeti öntudat felébredése volt az is, hogy az 1860. évi január 30-án Mátyás királynak és a szegedi országgyűlésnek emlékezetét az alsóvárosi templomban ünnepélyesen megülték. S midőn ápril havában a legnagyobb magyarnak tragikus halálhíre elterjedt, a hazafiúi bánat és részvét Szegeden oly hatásteljesen nyilvánult, hogy az ápr. 26-án tartott Széchenyi gyász isteni-tiszteleten, a legnagyobb feltűnést keltve, még az idegen Bach-huszárok serege is megjelent. A cseh és német urak ez időtől fogva mintegy kaczérkodni látszottak a nemzeti irányzatokkal.

A lelkes, hazafias érzelemnyilvánításokat már semmi sem fojtotta el. Még a csapások sem igen okoztak lehangoltságot. Miként már fentebb is említők, május 7-én beszakadt a Fotti-féle ballagitói

1) A város hölgyei pedig nagy lelkesedéssel vettek részt az akadémia részére készítendő nagy diszszőnyeg munkájában.

232

töltés, majd a tápé-sártói töltés, amelyek következtében a gazdaközönség rendkívüli károkat szenvedett; - de azért a nép hazafias szelleme, lelkesedése mit sem változott. Nem a saját egyéni bajairól, kárairól, hanem az ország sebeiről panaszkodott mindenki, szabadságot és alkotmányt kívánva.

Az ország kormányzásával megbízott Benedek tábornagy, midőn kőrútjában 1860. évi jún. 16-án Szegedre érkezett, a hivatalos körök minden gondoskodása daczára sem tudták meggátolni azt, hogy a kormányzó a népnek alkotmány és szabadság után való törekvéseiről ne tájékozódjék. A kormányzó, midőn az iskolákban megjelenve, egyik növendéktől kérdezte, hogy mi akarna lenni, ez bátran azt nyilvánította, hogy: honvéd.

Benedek a körútjában szerzett tapasztalatoknál fogva arra törekedett, hogy a nemzeti szellem megnyilatkozásainak alkalmai eltávolíttassanak. Ily végből a szokásos szt. István-napi búcsúnak és körmenetnek Budán leendő megtartását eltiltotta s kihirdette, hogy a vidékiek a felutazástól tartózkodjanak.

Miként a fővárosban és országszerte, úgy Szegeden is végtelen ingerültséget keltett e rendelet. Elkeseredve panaszolták, hogy immár a nemzet védszentjének ünnepét sem szabad kegyeletesen ünnepelni. De véletlenül egy kedvező alkalom kínálkozott, nevezetesen Oltványi István csanádi nagyprépostnak aug. 20-ára, a barátok templomában tervezett aranymiséje. A nép ez alkalmat használta fel a sértő rendelet ellenében való tüntetésre. A polgárság közhangulatának nyomásánál fogva, a községi választmány az aranymisés papot már aug. 16-án a város díszpolgáraul választotta meg. Midőn pedig szt. István napján a nagyprépost a barátok templomába indult, szállása előtt lelkes, óriási tábor seregeit egybe, mely őt az egyházba kísérte. Isteni tisztelet után a közönség zárt sorokban, a legnagyobb rendben s valóban ünnepies hangulatban a belváros felé vonult. A több ezer főre rugó tömeg élén magyar díszruhás urak és úrnők haladtak. Azután levett föveg mellett elkezdték a "Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar!" dalt zengeni, melyet az absolut időszak alatt nyilvános helyen nem volt szabad hangoztatni. Szent áhítat töltött el mindenkit, sokan sírtak s az arczok átszellemültek. Midőn a menet végtére a nagy piaczra ért, Éljen a haza! kiáltások közt a legnagyobb rendben szétoszlott.

A hivatalos köröket ez eset behatóan foglalkoztatta. Szerették volna a tüntetést megtorolni, de hosszas megfontolás után minden javaslatot és tervet mellőztek.

Az általános politikai viszonyok terén is ez alatt nagy változások, sőt meglepetések következtek be. Még ugyanez évi október 20-án megjelent a híres "diploma", melyben a király kijelentette, hogy az eddigi

233

kormányzati rendszer mellőzésével, a nemzetnek alkotmányt adni kész. Mint mindenütt az országban, úgy Szegeden is nagy örömmel üdvözölték e fontos politikai eseményt s bizalomteljes nyugodt várakozással nézett mindenki a jövő elé.

November elején megérkeztek a színészek, kik az úti fáradalmakat kipihenve, egyik vasárnap délután, zeneszóval és nemzeti zászlók lobogtatása mellett a színháztól a városháza elé vonultak. Néhány perez alatt ott több ezer főnyi közönség gyűlt egybe. A színészek szónoklatokat tartottak, a közönséggel együtt a Hymnust és Szózatot elénekelték, mialatt a közönség egyre sokasodott, de oszlani senki sem akart. A színészek most a Rákóczy, Klapka és Kossuth indulók hangjai mellett, a város főbb utczáit, a tömeg kíséretében mind bejárták s mind bátrabb dolgokat kezdtek hangoztatni. Este már az egész lakosság izgalomban volt. A kávéházak, vendéglők és más közhelyek zsúfolva voltak, hol a cseh és német hivatalnokokat, mint a gyűlölt rendszer közegeit és az idegen intézmények és törvények végrehajtóit elítélték s kiüldözésre kárhoztatták. Csapatok kalandoztak a városban s a megyefőnök lakásának ablakait bezúzták, azután a zsandár és policia laktanyákhoz vonultak, hol a kétfejű sasos hivatalos táblákat leszaggatták, elégették. A többi közhivatalok tábláit is hasonlókép megsemmisítették, kihirdetve, hogy nincs többé zsandár, policzáj, fináncz, trafik, stempli, porczió, akczis és más ily "hazaáraló" dolog. A csendőrség és a rendőrség a nagy tömegek ezen elemi erejétől meglepetve, beavatkozás nélkül, némán nézte és türte az eseményeket. A katonaság azonban e mozgalmakban hivatalból zendülést állapított meg s éjfél körül a várból és laktanyákból kivezényelve, a tüntetőket csendesen szétoszlatta.

Ettől fogva a tüntetések, az idegen tisztviselők ablakbeverései sűrűn ismétlődtek. Kipfelhauser (Tóth Kálmán) híres dalának:

Már siess hazádba vissza bús seregem,
Számodra itt több sportula már nem terem stb.

éneklésével keserítgették őket.

A közhelyek esténként zsúfolásig megteltek s mindenütt lelkesítő szónoklatokat tartottak. A színielőadások is gyújtókig hatottak s előadás után egy-egy csapat "Víd" kardalának éneklése közben kalandozta be a várost és a közhelyeket kereste fel, hol már afelől beszélgettek, hogy mit kíván a haza az ifjúságtól. Több alkalommal már a katonasággal is összeütköztek úgy, hogy elfogatások történtek. Az ifjúságot azonban mindez meg nem félemlítette.

A tisztviselők és a "jó érzelmű" községválasztmányi tagok által 1857-ben alakított kaszinó azonban e tüntetéseken felboszankodva, ellentüntetésre készült. Jombart megyefőnök iránt való tisztelet és bizalom tanusításaul fáklyásmenet rendezését tervezte s ennek

234

támogatására a polgárság köréből is híveket szerzett. A közjavadalmak bérlőit s a különféle szolgálmányok vállalkozóit kényszerítették a kedvetlen szerepek betöltésére. Az Andrásnapi vásár alkalmából a fáklyásmenet a nagy piaczon keresztül a czél felé el is indult. Itt azonban az ifjúsággal találkozott, mely a fáklyásokat szétriasztotta. Oly hirtelen riadalom és zavar támadt, hogy a vásári bódék is csaknem kigyulladtak. Az ellentüntetés részeseit most hazaárulóknak nyilvánították s e megbélyegzésnek akkor rettenetes, ölő hatása volt. Az illetők közmegvetésben részesültek s nem érintkezett velük senki.

A mozgalmak egyik főrészese, Kempelen szerkesztő ekkor már fogva volt. Az Almássi-féle összeesküvésben való részességgel gyanúsították és Josephstadtba hurczolták. Az ő sorsa azonban senkire sem gyakorolt elrettentést, sőt magasztalták, mert szenved a hazáért. Egyébként befogatása csakugyan puszta gyanú alapján történt s a terhelt dolgoktól egészen távol állt.

A tüntetések csak azután szüneteltek, amidőn az idegen csendőrség és rendőrség az országból kivonult. De ezzel egyidejűleg gondoskodni kelle a rend és biztonság fenntartásáról. A kinevezett hatóság már nem igen törődött az ügyekkel, hisz napjai meg valának számlálva s így a rend és biztonság felől való intézkedés az alkotmányos hatóságra várakozott. De a tisztújítás határnapja kitűzve még nem volt. Osztróvszky, mint különben is a város vezéregyénisége és alkotmányos polgármesterjelölt, az ifjúságot és a polgárságot ennélfogva felszólította, hogy addig is, míg az alkotmányos hatóság a maga hatáskörében megteheti a közrend és biztonság érdekében szükséges intézkedéseket, a polgárság maga gondoskodjék legfőbb érdekei egyikének biztosításáról és alakítsa meg az "önkénytes rendügyelő" testületet. Az ifjúság és a polgárság kebeléből ennélfogva megalakúltak a városrészi rendügyelő csapatok, melynek tagjai a város czímerével lőnek ellátva s éjjelenként rendszeres őrjáratokat teljesítettek. Az intézmény életrevalónak bizonyult; azért az alkotmányos hatóság később azt tervezte, hogy addig is, míg a közrend fenntartása érdekéből véglegesen intézkedik, ez az önkénytes rendügyelő csapat az 1848. évi 22. t.-cz. 1. §-a alapján a rendőrségi szolgálatok teljesítésére, mint önkénytes nemzetőrségi zászlóalj szerveztessék.

De a katonaság ezt, valamint az 1848-49. évi honvédek igazolása czéljából megindított eljárást, úgy a honvédsegélyző egyesületek alakulását, a forradalmi idők felidézésére czélzónak találta s a helytartótanácsnál emiatt panaszt emelt. Az önkénytes nemzetőrségi zászlóalj ennélfogva létre nem jöhetett, sőt utóbb - szept. 9-én - a honvédsegélyző egylet is kénytelen volt működését megszüntetni. A katonaság ugyanis oly érzékeny és ingerült előterjesztésekkel sürgette az egyesületek feloszlatását, hogy a helytartó-tanács kénytelen volt azt elrendelni.

235

Ily izgalmak közt érkezett el az alkotmányos tisztujítás ideje, melyet a tárnokmester rendeletére Kárász Benő vezetése alatt, 1861. évi jan. 5-től fogva 11-ig terjedőleg, az 1848. évi törvény alapján tartottak meg. A tisztújításra s az alkotmányos tisztikarra nézve azon általános és egyöntetü nézet nyilvánult, hogy a jogfolytonosság elvénél fogva az 1848. évi tisztviselőket kell megválasztani, az üresedésbe jött helyeket pedig a nehéz idők alatt üldözést szenvedett hazafiakkal kell betölteni. A polgármesteri állást illetőleg mégis azon eltérő felfogás nyert kifejezést, hogy arra, Vadász Manóval, mint az 1848-49. évi polgármesterrel szemben Osztróvszkyt kell megválasztani, kiváló hazafiúi érdemeitől eltekintve már annál fogva is, mert egyéni tulajdonságai őt a város kormányzására kiválóan képesítették s koránál és hajlamainál fogva a cselekvésre is alkalmasabbnak ítélték. Vadászt, a volt polgármestert ellenben a főbírói állásra jelölték.

Osztróvszky József.

Nagy lelkesedéssel polgárnagynak tehát Osztróvszkyt, főbírónak Vadászt, főkapitánynak Bérczit, főjegyzőnek Orhalmy Lajost stb. választották meg. Január 14-én megalakult az új képviselőtestület is, amelynek tiszteletbeli tagjaiul a száműzetésben élő hazafiak legtöbbjét megválasztották. A képviselőtestület azután esküt tett az alkotmányra s legelső dolga volt, hogy tiltakozott a katonaság részéről eszközölt befogatások és az adóknak czélba vett törvénytelen beszedése miatt. A közgyűlés ugyanis kimondta, hogy amíg az országgyűlés az adókat meg nem

szavazza, addig azt beszedni és befizetni senkinek sem szabad; s ha valaki az adók beszedésénél mégis segédkezni merne, az becstelen hazaáruló. Ha pedig netalán katonai végrehajtások alkalmaztatnának, a beszállásolások, élelmezések és zsarolások költségeit a közpénztárból fogják megtéríteni. A közgyűlés egyébként tiltakozott Csongrád vármegyének azon intézkedése ellen is, melynél fogva a húsárszabást egyúttal Szegedre kihatólag is megállapította. A költségvetést letárgyalta s a bevételeket 275,158 frtban, a kiadásokat ellenben 355,158 frtban állapíttatta meg. A vagyonérték ekkor 5.192,279 frtban lőn kitüntetve. Rendezte a tiszti fizetéseket. A polgármesternek 2000 frt, főbírónak 1800 frt, a főkapitánynak 1700 frt, a tanácsnokoknak s főjegyzőnek 1200 frt stb. javadalmat szabott. De a fizetések életbe nem léphettek. A város alapító tagul belépett a képzőművészeti társulatba, a

236

Széchenyi szoborra 200 frtot szavazott meg, ezen kívül magán gyűjtések eredményekép ugyanezen czélra 340 frtot küldött fel. A közgyűlési terem díszeül Barabás által Klauzál úgy Deák arczképeit megfestette; foglalkozott a piaczrendezés kérdésével, mely ekkor nyerte a Széchenyi-tér elnevezést. Foglalkozott a város vízvédelmi és biztosítási kérdésével is, de az idő rövidségénél fogva azt meg nem oldhatta. Miként már fentebb is említők, már ekkor erős gyökereket vert az a felfogás, hogy a várost a fenyegető veszélytől csakis a baktó-macskási töltés kiépítése által lehet megmenteni, melynek felmagasítását és megerősítését a községválasztmány 1859. évi decz. végén különben is elrendelte (1).

A közgyűlés még szabályrendeletet is alkotott az építkezésekre nézve, melyben az utczavonal megállapítására, az építési anyagokra, a tűzbiztonság igényeire, a küszöbmagasságokra, szobák nagyságára, a külcsínra, a telkek nagyságára, szélességére s a járdákra nézve részletes határozmányok foglaltattak. Szenvedélyes viták folytak a rókusi lelkésznek. Szűcs Antalnak elmozdítása ügyében, ki hazafiatlan magatartása, egyházi szónoklatai és magánélete által is a közingerültséget maga ellen annyira felköltötte, hogy a szentszék a sürgetett vizsgálatot ellene elrendelte. Utóbb bekövetkezett halála azonban a kínos kérdésnek véget vetett.

A kórházban uralkodott tarthatatlan állapotokon is változás történt. A temérdek panasz következtében a grázi apáczákat, kiket még Bonyhády bízott meg az ápolással, már február havában visszaküldötték.

A törvénykezési jog gyakorlatának átvétele azonban némi nehézségekkel járt. A császári kir. megyetörvényszék ugyanis még jó ideig működött és csak márczius havában adta át az illetékes folyó pereket. Ekkor vették át a várbeli börtönhelyiségeket is, az úgynevezett Zwingert, mely az 1858. évben 2000 frt költséggel alakíttatott át börtönül. A közgyűlés különben az országgyűléshez ápr. 22-én feliratot intézett egy kerületi váltótörvényszéknek Szegeden leendő felállítása iránt.

Az országgyűlésre követekül közfelkiáltással Klauzál Gábort és Dáni Ferenczet választották meg, kik mellé a közgyűlés a tehetségesebb joghallgatók közül "kis követeket" is rendelt.

Egyébként a közhangulat minden tekintetben lelkesen nyilvánult s a nemzeti eszme minden dologra kihatással volt. A névmagyarosítások nagy arányokat öltöttek. A többi közt márcz. 19-én 20-an folyamodtak idegen hangzású nevük megváltoztatásáért.

A lelkes közhangulatot kiválóan ápolta a Lisznyai-Vahot-féle költői estélysorozat, valamint a színház, hol csak történeti darabok kerültek színre. Előadták a "Mátyás király lesz" czímű szín-

(1) Szegedi Híradó 1860. évf. 6. sz.

237

melyben a szegedi országgyűlés jelenete óriási hatást keltett. Később Rákóczy Ferencz fogsága került színre szakadatlan egymásutánban.

A katonai parancsnokság utóbb a színielőadások gyújtó hatása miatt is panaszt emelt. A "Honvédhuszárok"-nak, "Veres sipkások", "Nagysallói győzelem" czímű színműveknek tervezett előadása alkalmából a tárnokmester bizalmas levélben kérte a polgármestert, hasson közre, hogy a darabok leszoruljanak, mert összeütközés történhet. A katonaság nagyon sokféle dologban a forradalom megújulását és kitörését sejtette, azért a hatóságnál mind sűrűbben tiltakozott.

Répásy hondvédtábornok síremlékének ünnepélyes leleplezését a hadparancsnokság kifogása következtében csak csendben és kis közönség jelenlétében, mintegy lopva lehetett megtartani. Gyanút keltett a fegyverek nagy számú beszerzése. A fokosokat még megtűrték, de a buzogányok gyártását és viselését a helytartótanács eltiltani kényszerült. Midőn az 1860. évi jún. 24-én felsőbb engedélylyel megalakult lövész-egylet részére az egyik kereskedő czég Klagenfurtból nagyobb számú vadász- és czéllövő fegyvert rendelt, szigorú vizsgálatot kelle tartani, mely kideríté, hogy nincs semmi összeesküvés, hanem megszűnvén a fegyvertartási és vadászati tilalom, sokan lettek vadászatkedvelők, míg azelőtt a vadászjegyek kiváltása is 30 pkr. díjfizetés ellenében volt lehetséges. De hasztalan, azért nem volt megnyugvás és a felsőbb körök szüntelen a kitörőben lévő forradalom rémeivel foglalkoztak.

Majd a pénzügyigazgatóság is bátorságot nyerve, felszólalt a Kossuth bankjegyek hirtelen és nagy bőségben történt forgalomba hozatala miatt. A jegyeket ugyanis most többen beváltották és kisebb összegű fizetésül több helyen elfogadták; mert általában remélték, hogy a bankjegyek most beváltás alá kerülnek. A többi közt Mészáros péknek perbefogatását kívánták, ki a jegyeket bármily összegben fizetésül elfogadta.

Az alkotmány helyreállítására vonatkozó élénk remények azonban hirtelen elenyésztek és a „kis forradalom'' kora váratlanul hamar véget ért. Az országgyűlést feloszlatták s ezzel az alkotmányos helyhatóságok további fennállásának napjai is megszámlálva lőnek. Az országgyűlésnek törvénytelen feloszlatása miatt a szeptember 2-án tartott közgyűlés tiltakozott; október 30-án pedig, midőn az alkotmányos hatóság működése is megszüntnek nyilváníttatott, a közgyűlésen egybeseregelt városatyák azon ünnepélyes kijelentéssel és óvással oszoltak szét, hogy "mindazok, kik a bekövetkező változás alatt hivatalt vállalnak s ez által a magyar alkotmány elleneinek az ősi elévülhetetlen szabadság szétrombolásához segédkezet nyújtanak, egyúttal ezen vállalt hivatali állásukban a város közvagyona kezeléséhez hozzájárulnak,

238

hazaárulóknak nyilatkoztatva, személyükkel és vagyonukkal felelőssé tétetnek" (1).

A kormány az alkotmányos közgyűlésnek ezen két tiltakozó határozatát bekívánta és megsemmisítette.

Az alkotmányos korszak után új kormányzási rendszer lépett életbe, melynek legfőbb képviselője Schmerling birodalmi kanczellár volt. Ezen korszakot provisoriumnak, ideiglenességnek nevezték. A rendszer tulajdonkép keveréke volt az absolut és alkotmányos formáknak és kormányzati elveknek. Ép ennélfogva többen azt hitték, hogy átmenetet fog képezni az 1848. évig fennállott kormányzati rendszerre. Törvénykezésileg

1) Osztróvszky előre sejtette, hogy a közgyűlés ezen tiltakozó határozatát a hatalom megsemmisíti, azért arról magának még idejében hiteles kiadványt szerzett. Ennek alapján később a csonka jegyzőkönyvet kiegészítették. A nevezetes határozat jegyzőkönyvi kivonatát egész terjedelmében itt közöljük:

"Elnök polgárnagy a múlt közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után tenni szokott köteles előterjesztései mellőzésével közmeghatottságot előidéző lelkes szavakban említé meg az indokot, mely a szokásos jelentések ezúttali előterjesztése helyett a magyar alkotmány közjogi életét végenyészettel fenyegető roppant horderejű s minden pillanatban bekövetkezhető ténynek felemlítésére kötelezi. - Voltak, úgymond elnök polgárnagy, kik összesen meg voltak győződve, hogy a fennálló kormány csak alkotmányos palástba akarja folytatni azt, mit 12 éves kényuralommal el nem érhetett; a nemzet azonban ismert lovagias őszinteségében, jó hiszemmel foglalta el az alkotmányos tért, hitte: hogy az országgyűlésnek talán majd sikerülend, nemzet és uralkodó közötti nehézségeket elhárítani. E reményünk is meghiúsult, az országgyűlést eredménytelenül szétoszlatták, ezt követi némely törvényhatóságoknak különböző keresett ürügyek indokábóli részint felfüggesztése, részint feloszlatása, ami valóságban nem egyéb volt, mint az alkotmányos életnek Magyarországban zivatarként átvonuló végenyészetét jósló előhírnöke. Ismeretesek, úgymond elnök polgárnagy, az események, melyek a magyar alkotmány gyökerén, isméti életre hívása óta azt feldúlólag folytonosan ismétlődtek; de most úgy látszik, hogy a tényleges hatalom végkép szakítani kíván az alkotmányos térrel, felvonva a damoclesi kard, mely a magyar alkotmány végmaradványának életét is minden pillanatban elmetszeni és ezt végkép oltemetni hivatva van. Ismeretesek a tények, melyek mindezek fölötti mély fájdalmunkat igazolják, de egy jobb jövő iránti reményünket meg nem semmisíthetik.

Lehet, hogy napjaink megszámlálvák, - helyzetünk végképi feloszlatásnak indult; de ne csüggedjünk azért - mondá elnök polgárnagy - legyen mint volt eddig, rövid nehéz pályánkon egyedüli vezérünk továbbra is szigorú ragaszkodás ősi jogainkhoz, egyedüli irányzónk a magyar alkotmány létalapja, a törvény.

A "Sürgöny" czímű félhivatalos lap tegnapi tudósításában olvashatók ezen az alkotmány végenyészetére vonatkozó sejtelemeink, valósulását igazoló tények minden perczben várható bekövetkezése.

239

ugyanis az 1860. évi országbírói értekezlet által teremtett helyzet maradt érvényben. Tehát az osztrák magánjog és más idegen törvények nem állíttattak vissza, hanem a magyar törvényhozás elvei nyertek alkalmazást. Meghagyták a helyi hatóságokat is, nevezetesen a vármegyei és a külön városi törvényszékeket stb., de úgy a törvénykezési, mint a közigazgatási szolgálat kinevezett tisztviselőkre volt bízva. Vármegyei vagy városi képviselőtestületek, községi választmányok vagy választott községek nem voltak. A városi vagyon kezelése és a háztartási ügyek vezetése körül a hatóság egy csekély számú bizalmi férfiakból álló testületet alkotott. Ennek némely esetekben véleményét meghallgatta, de a legtöbb esetben nem követte.

Tudjuk, ugymond elnök polgárnagy, hogy a törvényesnek általunk el nem ismert, hanem egyedül csak az alkotmány remélt visszaállítása áthidalásául közvetítő közeg gyanánt tekintett magyar királyi helytartó-tanács a magyar alkotmány jelen tarthatatlanná vált válságos helyzete tekintetéből Ő Felségéhez felterjesztést intézett; de a tényleg fennálló s a magyar nemzet úgy fejedelme közti őszinte kibókülés lehetlenítése végett magát minduntalan beékelő idegen kormányhatalom ezen felhívásra a Magyarországban még élő alkotmányos törvényhatóságoknak nyilvános ülései betiltásával felelni, a hivatkozott Sürgönylap említett tudósítása szerint jónak látta, minélfogva nem akarva is, ezen szomorú tudósításnak megtörténendő bekövetkezését feltételezni, minden esetre komolyan felhívó szózat ez.

Szeged város törvényhatóságához a lehető eshetőségek tekintetéből mind maga, mind pedig ennek kiegészítő részét képező tisztikar jövendőbeli magatartására nézve, híven az elfogadott jelszóhoz semmi törvényenkívülit intézkedni; és ezért minthogy a közgyűlések tarhatásának felfüggesztése esetére a tanács, melynek űlései is az 1848-ik 23. t.-cz. rendelete szerint nyilvánosak, - nyilvánosság kizárásával további működésében lehetetlenné válik és ez által az alkotmányos tisztviselőknek hivatalokbani megmaradása az alkotmányra tett eskünél fogva szinte lehetetlenítve lenne: elkerülhotlen szükséggé vált, a küszöbön rémként jelentkező alkotmányellenes állapot idejére Szeged város alkotmányos törvényhatósága részéről az alkotmány elvéből önkényt folyó és jövendőbeni miheztartására irányzóul szolgáló intézkedéseket körvonalozva megállapítani.

Ezen, elnök polgárnagy által az alkotmány válságos helyzetében nélkülözhetlen szükségűnek ismerve tett indítvány folytán közmegegyezéssel, egy hang ellenzése nélkül elhatároztatott:

Ismerve Szeged népének az ősi alkotmány és ezt biztosító jogalapját képező törvényekhezi kiirthatlan ragaszkodását, ezen bizottmányi közgyűlés, mint a nép választás útján Szeged város törvényhatóságát törvényesen képviselő bizottmány, legtávolabbról sem kétkedik törvényőri magasztos kötelesség érzetétől áthatva kimondani és jegyzőkönyvileg megörökíteni óvását azon szám nélküli törvénysértések ellenében, melyek a magyar alkotmány aláásására a kormányhatóságok

240

A kormányzás szelleme némi hazafias és nemzeti külsőséggel lágyított absolutismus lett. A törvénykezés és igazgatás nyelve a magyar maradt, sőt néha szemet hunytak az előtt is, hogy egyik-másik tisztviselő alkotmányos hajlamokkal kaczérkodott. Néha azonban kis dolgokért is megrovásban részesült a hatóság. 1862. évben a város alapító tagja lett a magyar írói segély-egyesületnek. Ugyanaz évi április 8-án a tanács testületileg részt vett a Széchenyi gyászünnepélyen. Mindkét alkalomból emiatt a felsőbbség neheztelését nyilvánította s mintegy alkalmat talált arra, hogy az 1862. évi május 8-án tartandó Teleky gyászünnepélyen való megjelenéstől a tisztikar eltiltassék.

Az új rendszer helyi képviselője Csongrád vármegye részére kinevezett cs. kir. biztos, később főispáni helytartó, Petrovits István lett. A városnak egykoron főjegyzője volt s mint ilyen közismeretű. Új állásában sem tudott maga iránt bizalmat, annál kevésbé rokon-

részéről elkövettettek, - jegyzőkönyvbe igtatja óvását, a magyar alkotmányos életet a törvényhatóságok nyilvános ülései betiltásával végkép megsemmisíteni czélzó törvényellenes és az eddigi törvényszegések után méltán várható intézkedések ellenében.

Kimondja Szeged város együtt levő képviselő-testülete, hogy a városi bizottmány bekövetkező feloszlása esetében, - az alkotmányosan választott tisztikar is elhagyja helyét és működését azonnal megszüntetendi, úgy azonban: hogy midőn az alkotmányos élet borúja eloszlik és e sokat szenvedett haza felett az alkotmányos szabadság derűje ismét felvirad, a mostani bizottmánynyal együtt ezen alkotmányos tisztikar is helyét elfoglalni és megválasztása által nyert folytonosságánál fogva alkotmányos működését folytatni köteles leend.

Kijelenti Szeged város törvényesen együttlevő közönsége, hogy mindazok, kik a bekövetkezhető változás alatt hivatalt vállalnak és ez által a magyar alkotmány elleneinek az ősi elévülhetlen alkotmány szétrombolásához segédkezet nyújtanak, egyúttal ezen vállalt hivatali állásukban a város közvagyona kezeléséhez hozzájárulnak, hazaárulóknak kinyilatkoztatva, személyökkel és vagyonukkal felelőssé tétetnek.

Megállapítja Szeged város közönsége, hogy az alkotmányos tisztviselők lelépése által addig is, míg a bekövetkezhető változás esetében a hatalom tisztikarról gondoskodni fog, - nehogy a kormányzat gépezete, a magánosok érdekei hátrányára fenakadást szenvedjen, a közbátorság-, árva-, telekkönyvi és gazdászati ügyek folytonos ellátása tekintetéből az ügyész, alkapitány, segédkapitány, biztosok, várnagy, igtató, börtönfelügyelő, levéltárnok, pénztárkezelők, telekhivatalnokok állomásaikat megtartani fogják, kötelességükké tétetvén, hogy a kormány e részbeni bekövetkező intézkedésével működésüket megszüntessék.

Végre mindezekről a nagyméltóságú magyar kir. helytartótanács most akkorra feliratban tudósíttatni rendeltetik,

241

szenvet ébreszteni. Az 1863. év végén hason minőségben Torontál vármegyébe helyezték át s utóda ekkor Rozgonyi Bertalan lett, ki egyénileg a tiszteletet osztatlan mérvben kivívta. Midőn az 1865. évben Pálfy országkormányzó helyébe Forgáchot nevezték ki, 1865. évi október havában a város királyi biztosául Wőber György, egykoron polgármester neveztetett ki. A város ügyeinek kormányzatát az 1867. évi tisztújításig ő vezette.

Petrovits még az 1861. évi deezember első napjaiban Szegeden termett. Kiváló törekvését képezte, hogy az alkotmányos hatóság tagjait hivatal-vállalásra birja. A tanácstagok közül csak néhányat, a segéd-hivatalok viselői közül azonban már többet reá is birt, hogy az új rendszer érdekeit szolgálják. Polgármesterré Taschler Józsefet (azelőtt Bonyhády mellett megyei előadó), főbíróvá Veszelinovits Bazilt. főkapitánynyá Harsányi Pált s főjegyzővé Szremátz Jánost nevezte ki. Az alkotmányos tisztek az új hivatalnokoknak az ügyeket decz. 21-én adták át.

Taschler József.

Az új hatóságnak kiváló feladatát az képezte, hogy a hazafias és alkotmányos irányzatokat elnyomja s oly közhangulatot teremtsen, hogy a nemzetet a birodalmi képviseletbe besodorni lehessen. A hazafias sajtótermékeket, melyek a külföldről kerültek be, vagy zugnyomdák útján terjedtek, a könyvkereskedésekben elkobozták. Az alkotmányra s a szabadságra emlékeztető jelvényeket eltiltották. Különösen a "Magyar miatyánk" s a "Hangok a multból" czímű anthologia után kutattak gyakrabban. A "Szózat"-ot nem volt szabad többé nyilvános helyen énekelni. A tanuló ifjúságot a honvéd sipkák (vörös zsinóros, sötétzöld fövegek) viselésétől eltiltották. Akik az 1862. évi márcz. 15-én a nemzeti lobogót kitűzni merészelték, a katonai hatóság részéről befogattak és vád alá helyeztettek. A színészeket minden kitelhető módon üldözték, mert az alkotmányos mozgalmakat különösen az ő izgatásaiknak tulajdonították.

Felsőbb helyről kiadott utasítások következtében arra törekedtek, hogy a közönséget az alkotmányos korszak tisztviselőitől és vezetőitől elszigeteljék s a népre való hatásukat ellensúlyozzák. Még az ügyvédi közbenjárások igénybe vételétől is lebeszélni törekedtek (1). Az alkot-

1) Szeged v. polgármesteri levéltára.

242

mányos hatóság intézkedéseit és határozatait többnyire megsemmisítették vagy figyelmen kívül hagyták. A többi közt Tóth Mihály 1848-49. évi főbíró részére megszavazott kegydíjat nevezettől megvonták ép akkor, amidőn a főispáni helytartó iránt való tetszelgésből a szerb lelkész fizetését felemelték, ellenben a nélkülözésekkel küzdő helvét és ágostai egyházak lelkészei részére járó 300 frt segélyt nem emelték. Az alkotmányos tisztikar több tagja felől rágalmakat és álhíreket hoztak forgalomba, hogy népszerűségüket megdöntsék. A képtelen ráfogások némely helyen hitelre is találtak.

Ami baj és veszedelem a provisorium alatt felmerült, annak okát s eredetét mind az alkotmány korszakára, a hazafias tisztviselőségre igyekeztek áthárítani. A vakondok munkának, mint alább látni fogjuk, az az eredménye lett, hogy néhány év mulva Szeged társadalma két ellenséges táborra szakadt.

A provisorium ugyanis azzal vette kezdetét, hogy az előző évi adók behajtására katonai végrehajtásokat vettek igénybe. Az adótartozások mérvéhez képest a felekhez 4, 8, 12, 20 stb. katonát szállásoltak be, akiket mindaddig élelmezni és tartani kelle, míg a hátralék befizetését nem igazolták. A dacz néhol rövidebb, másutt hosszabb ideig tartott, de utóbb mindenki igyekezett fizetni, amint a katonaság jelentkezett. Hónapokon át tartott ez az eljárás, mely kezdetben humort, majd boszankodást, végül pedig mély keserűséget támasztott. Mert voltak fizetésképtelenek s a többi közt megtörtént, hogy egy özvegy csizmadiánéhoz beszállásolt Sachsen-Meiningen ezredbeli baka, hogy a szegény asszony szomorúságán enyhítsen, sajátjából fizette meg a 7 frt hátralékot. A feltünést keltett dolog miatt felsőbb helyről a katona nevének kifürkészése végett vizsgálatot is rendeltek (1).

Ugyanily elkeserítésekre adott okot a magyar dohány és szivar árulásának meggátlására foganatba vett eljárás. Az alkotmányos korszak alatt ugyanis a piaczon egész szabadon folyt a leveles dohány árusítása. Többen a szivart egész gyárilag, ezernyi mennyiségben készítették. A helyett, hogy intéssel és tanítással igyekeztek volna hatni, a többnyire idegenekből álló pénzügyőrök most mindenütt kihívó erőszakosságokban törtek ki. Az összetűzések, verekedések úgyszólván szakadatlanok voltak. Az 1863. év végén a felső pusztán, a Bozó tanyán kutató financzokat a lakosok leszúrták. Másutt megkötözték s volt eset, hogy zsákba varrták őket. Némi szünetelés után az 1865. évi október havában - az akkor megejtett követválasztási mozgalmak alatt, a magyar dohány és szivar árulása és a pénzügyőrök elverése újra lábra kapott. Alsóvároson a nemzeti zászló védelme alatt folyt a "szűz" dohány árulása. Még az 1866. évi márczius és április

1) Szeged v. polgármesteri levéltára.

243

hónapokban is tartottak a zavargások s a nép még a karhatalmat is visszaverte.

Az 1863-64. évi ínség következtében a személy- és vagyonbiztonsági állapotok is fenekestül felfordultak. A házkiásás, útonállás, rablás, gyilkosság, gyújtogatás napirenden volt. Feléledt a régi betyárvilág. A Duna-Tisza közén a Bogár testvérek és Babáj Gyurka rettegett bandái garázdálkodtak. Ez utóbbi nemcsak a tanyákon, hanem a városban is folytonos rémületben tartott mindenkit. A hatóság tehetetlen volt s miként az előbbi dolgokért, még ezért is az alkotmányra és a hazafias tisztviselőkre igyekezett a gyűlöletet áthárítani. Egy titkos - különben gyanított forrásból származó, felsőbb helyre intézett - feladásban az volt jelezve, hogy a rablók tulajdonkép a kitörésre kész forradalmi pártnak szervezett bandái s ezek nem is annyira rablásokat űznek, mint inkább a kormány ellen terveznek bűnös merényletet s a kormányhoz hűséges elemeket rettegtetik. A rablóbandák összeköttetésben állnak az alkotmányos korszak első tisztviselőjével, ki a nyugalom és közrend felzavarásának értelmi szerzőjéül tekintendő. A helytartótanács felettébb bizalmas úton kért ez ügyben felvilágosítást s Taschler polgármesternek kimerítő jelentésben kelle a rágalom képtelenségeit feltüntetni (1). A porosz háború kitörése alkalmából ismét oly rágalmakat terjesztettek, hogy a Szegeden átvonult ezredek legénységét Osztróvszky arra biztatgatta volna, hogy ne harczoljanak, hanem az ellenséghez szökjenek át (2).

Ily és ehez hasonló módozatokat találtak ki, hogy az alkotmányos hatóság tagjainak befolyását megdöntsék s a polgárság bizalmát megtévesztve, azt politikai czélokra felhasználják. Ily érdekből történt az, hogy a Szegedi Híradó ellenében, a hatóság tagjainak támogatásával, az 1863. évben "Szeged" czím alatt egy új lap indult meg, mely azonban rövid idő alatt befejezte pályafutását, míg ellenben Osztróvszky a Szegedi Híradó hasábjain az új szerkesztőhöz intézett nyílt levelében kifejtvén azon hazafias és nemzeties irányokat, melyet a lapnak a haladás és művelődés előbbre vitele tekintetéből követnie kell, - a Híradó közönsége mindinkább növekedett.

Felsőbb helyről azt is szorgalmazták, hogy a kormányellenes lapok a kaszinóból kitiltassanak. De hasztalan volt minden kísérlet, aminek következtében a hatóságot most már az egyesület belső életének legszorosabb szemmeltartására kötelezték.

A hatóság működésével s az eredményekkel a felsőbbség nem volt megelégedve. A néphangulatról bekívánt jelentések, melyek többnyire azt tartalmazták, hogy a nép csendes, türelmes, tartózkodó s

1) Szeged v. polgármesteri levéltára 1864. és 1866. óv.

2) Ezen gyanúsítás ellen Osztróvszky akkor hírlapilag is tiltakozott.

244

forradalmi hajlamokat nem táplál, - kevés hitelt adtak; sőt nem egyszer szemrehányó észrevételek történtek, hogy hamis és eltitkoló jelentések terjesztetnek fel (1).

Minden esetből a titkos összeesküvések és a készülődő forradalom szálait igyekeztek volna kihámozni. Mayer vaskereskedő 1862-ben százezer kapszlit rendelt meg. Vizsgálat és a faggatások egész lánczolata indult meg emiatt s nem hitték, hogy ez a szükséglet csupán a lövész egylet! tagok és a lendületnek indult vadászat sport kedvelőinek kielégítésére czélzott. Szó sem lehet arról, mintha forradalmi törekvések léteztek volna, bár Schmerling titkos ügynökei ilyesminek előidézését a többi közt Szegeden is megkísérelték. Az 1863. évi decz. 18-án reggel Szegeden több helyen kiáltványok voltak a falakra raggatva. Ezek turini kelettel s "az országos felelős és függetlenségi bizottmány" feliratú bélyegzéssel voltak ellátva s azt tartalmazták, hogy a nemzet legyen jó reményekkel eltelve, készüljön, mert várakozásai teljesülni fognak. A tanuló ifjúság körében ez nagy mozgalmat szült. Senki sem akart tovább tanulni s a tanárokat küldöttségek ostromolták, hogy hazafias felbuzdulásuknak irányt adjanak s a teendőkre nézve tanácsot adjanak. De még ugyanaz nap egy sereg diákot a vasasnémet katonák a várba idéztek, hol sok ideig faggatták őket. A terjedelmes jegyzőkönyvek azután Bécsbe kerültek, oly czélból, hogy azok által a felséget a "bűnös néphez" való közeledéstől visszatartsák, s a felségnek tervezett magyarországi utazását elodázzák. De még később, az 1866. évi hadjárat korában is, gyakran érkeztek felsőbb intelmek oly végből, hogy az országba belopózott olasz, lengyel és porosz "emissariusok" a legéberebb felügyelet alatt tartassanak.

A provisorium korszaka különben telve volt a csapások özönével, melyek egymást váltogatták.

A Maros új betorkolása a felsővárosi Tiszapartot rendkívül ostromolta. Annyira szakadozott a Felmayer-gyár előtt alámosott part, hogy kocsival ott már közlekedni nem lehetett s az egész házsor beomlásától tartottak. Az alkotmányos hatóság 17,000 frt költségen létesített czölöpözés útján a veszély terjedését ugyan meggátolta, de a kiépített sarkantyú következtében a rendkívül alacsony vízállás mellett a Tisza medrében, a gyárteleppel átellenben, a folyó közepén oly porond képződött, hogy az 1862. év nyarán a hajósok, halászok és molnárok ott vígalmat rendeztek s a meder fenekén tánczoltak.

A következő évben a rendkívüli aszály a tejjel, mézzel folyó Kánaánt valóságos siralomvölgygyé változtatta. A tavasz eső nélkül múlt el s a növényzet, vetemény, nem fejlődött. Elsárgult, kiaszott a legelő. Az állandó vízállások kiszikkadtak, a kútak pedig kiapadtak. A gabonafélék kalászt nem hoztak, a kukoricza alig nőtt térdmagas-

1) Szeged v. polgármesteri levéltára 1864. és 1866. év.

245

ságnyira; szóval semmi termés sem mutatkozott. A homokon gyümölcsből és borból vártak némi kárpótlást.

Naponként szép borulások mutatkoztak. Néha egy-egy kövér csepp permetezett, de a lábnyi mélyen felrepedezett talajon az eső nyoma meg sem látszott. A felhők pedig mindannyiszor szétoszlottak (1). Július 6-án végtére megeredt az eső, de oly jégveréssel, hogy ezt is csak kárairól emlegették. Júl. 17-én, majd aug. 21-én ismét esett, de azután megint szárazság uralkodott. Így a jószágnak nemcsak tápláléka, de vize sem volt s több állat hullott el, mint a marhavész idején. Még a vadak és a vízi szárnyasok is rakásra vesztek. A legelő jószág egy részét Slavoniába, Erdélybe vagy a felvidékre hajtották. Ugyanonnan hajókkal szállítottak szénát és más takarmányt. A széna mázsája 3 frt, a szalmáé 80 kr. volt, mit akkor hallatlan magas áraknak tartottak. Az eladó jószág temérdek s ennélfogva igen olcsó volt. A marhahús ára is 20 és 18 krról 14 és 12 krra szállt le. Csikót 50 kr., 1 írtjával lehetett vásárolni s négy igavonó ló piaczi ára 28-30 frt volt.

Egyik felsővárosi gazda pusztulásnak indult gebéit kikötötte a Tisza partján levő fűzesbe, hogy talán valaki ellopja. Másnap csodálkozva tapasztalta, hogy valaki még két másik lovat lopott hozzá.

Aratás vagy más mezei munka nem volt s így a munkásnép nagy inséggel küzdött. A nyomor enyhítésére a hatóság támogatásával a jótékony nőegylet a város több részében "leves osztó intézeteket" állított fel, hol az ínségesek naponként ingyentáplálékot nyertek. Ennek hírére azután az egész vidék inséges népe Szegedre tolult.

Utóbb mindenféle munkálatokat végeztettek, csakhogy legyen a népnek némi keresete, mert az üzletek is pangtak s általában mindenki tele volt panaszszal és keserűséggel.

Ekkor merült fel újra a pest-szegedi hajózási és öntözési csatorna terve, melyről a lapok az időben oly sokat írtak. Tanácskozások is voltak ez ügyben, de a tervezetből ezúttal sem lett semmi (2), miként az 1868. évben gr. Zichy Jenő részéről történt felelevenítés alkalmával. Ekkor nyert nagy lendületet a Tiszaszabályozás ügye is. Miként már fentebb is előadtuk (3), a várost a percsórai töltés kiépítése czéljából egy nagy kölcsön felvételére szorították, mely úton, illetőleg a töltés építkezés által, a vidék népének kiváló keresetre nyílt alkalma. Ekkor létesültek a Szentes és Szeged között lévő tiszai átmetszések

1) Az egykorú lapok telve vannak az esőt óhajtó siralmas czikkekkel. Tudósok vitatkoztak, miként lehetne azt előidézni. Ágyúzást és erdősítést javasoltak. Az aszály okát többen a Tiszaszabályozásban keresték, mert a páraképződések megszüntek. Azért vlztartányok létesítését sürgették, mások pedig azt javasolták, hogy az Alföld öntözésére a Tiszának egy párhuzamos új ága létesítendő.

2) Szegedi Híradó 1863. évf. 67. sz.

3) Lásd "Tiszaszabályozási ügyek" fejezet alatt, illetőleg a 223. lapon.

246

is. Ez a vállalat már nagy vállalkozók kezeibe jutott (Massion és Deasdale), kik köbölenként 3 frt 50 kr. munkadíjat nyertek, ellenben a munkásokat 95 kr. egységi árral fizették. De még így is nagy volt a versengés a munkában való részesülésért. Az alföld-fiumei vasút szegedi vonalrésze is ekkor, inséges munkaerővel épült ki.

A munkás nép foglalkoztatása tekintetéből Új-Szeged ármentesítése is ekkor lett végrehajtva. Miután a város által annyit sürgetett vasúti áteresztők nem létesülhettek s így nem volt semmi értelme annak, hogy Új-Szeged továbbra is ártérül tartassék fenn, ennélfogva a tanács elrendelte, hogy a szőreghi kamarai töltéstől fogva a Maros régi medre mentén, egész a Tiszáig egy karikatöltés létesíttessék, illetőleg a régi nyúlgátak felmagosíttassanak és megerősíttessenek. Ezen töltés által Új-Szeged területe a kiöntésektől jövőre mentesítve lett. A töltés kiépítése, illetőleg felmagasítása 20,000 frtba került, de az új szegedi földek a legkeresettebb bérföldekké váltak.

A munkás osztály sorsán ilykép könnyítettek, de a kisgazdák közül igen sokan tönkre jutottak. Az árveréseken potom árakon keltek a földek. A Földváry-féle 100 holdas tanya-birtokot 3000 frton adták el. Az elpusztult kisgazdák közül sokan a Szerémségbe, Szlavoniába, Szerbiába s Oláhországba költöztek, hova aranyhegyek igérgetésével csábíttattak, honnan azonban többen keserű tapasztalatokat szerezve tértek vissza.

A gazdák súlyos helyzetének enyhítésére mi sem történt. Feliratok, küldöttségek mentek Bécsbe, hogy vetőmagot nyerjenek, mert különben a következő év gazdasági állapotai még rettenetesebbek lesznek. A kormány ennélfogva Abonyi Istvánt királyi biztosi minőségben tapasztalatok szerzésére kiküldte. A kir. biztos júl. 17-én Szegeden is megfordult s a segélyezés módja és mérve felől a hatósággal tanácskozott. Ilykép nyert aztán a város 15,000 forint inség-kölcsönt, mely összegen a kisgazdák 3911 mérő búzából és 9870 mérő rozsból álló vetőmag-kölcsönt kaptak.

A város tehát, melynek korábban még oly jelentékeny tőkéi és pénztári maradványai voltak, most a percsórai és inségi kölcsönökért egymásután terhelte meg szűz birtokait (1).

1) A vetőmag-kölcsönt a gazdák 10 év alatt 5%-al tartoztak törleszteni. A törlesztések könnyebb eszközölhetésére a tanács felhatalmazta Farkas tanácsnokot, hogy úgy az inség-kölcsönöket, valamint a legelő díjakat is a tanyákon beszedhesse. Farkas a járandóságokat beszedte és nyugtatta is, de a közpénztárba be nem adta. A hatóság azonban a felektől másodízben is beszedte az illetékeket, mi nagy elkeseredést szült. Az inség-kölcsönt a város 1871-ben fizette vissza. Jellemző a népnek az a hite, hogy a vetőmagot az emigratio, Kossuth és Garibaldi nyújtotta volna. A helytartótanács ennélfogva ismételten követelte, hogy a népnek e tekintetben való tévedését eloszlassák. De a hivatalos felvilágosítások kevés hitelre találtak.

247

Ily nyomorteljes év volt az 1863-iki. A következő esztendő pedig még súlyosabb lett. Ez ismét a közbiztonság teljes felbomlását idézte elő. Hasztalan volt a statarium kihirdetése, mert az állapotok mind súlyosabb alakban jelentkeztek.

Az 1864. évben a tűzesetek elszaporodtak. Nyáron csaknem naponként volt tűz, néha több is egyszerre. A tűzeseteknél az emberbaráti részvét és segély mind gyérebben nyilatkozott, sőt utóbb teljes részvétlenség uralkodott. Szeptember 22-én felsővároson egyszerre 72 ház hamvadt el. Talán ez volt Szegeden az utolsó nagy tűz.

A következő évben a közgazdasági viszonyok némileg javultak, de azért a vetőmagnak még mindig nagy hiánya volt. A hörcsögök is olyannyira elszaporodtak, hogy a kukoriczatermés nagy részét felemésztették. Ismét kölcsön-vetőmagról kelle gondoskodni. Ez ügyben október 6-án Pálfy Mór kir. helytartó a közgazdasági állapotok vizsgálata érdekéből tett körútja alkalmából személyesen is megfordult Szegeden. De utazása egyúttal a politikai hangulat kiismerése is volt.

Még más csapás is volt ez évben. Szept. 28-án oly rettenetes zivatar pusztított, amilyenre az öregek sem emlékeztek. A szőlőkben a vihar megszámlálhatatlan fát tördelt ki. A városban tetőzeteket szaggatott szét s a többi közt a felsővárosi templom sisakját is ledobta. A következő évben (1866.) kitört a porosz háború. Márczius 25-én már megkezdődött a mozgósítás. Nemcsak a tartalékosokat, de az "obsitos" katonákat is beidézték s ezek végelbocsájtó leveleit a katonatisztek széttépték, mi az izgalmakat csak fokozta. Megkezdődtek a különféle ezredeknek átvonulásai, melyek Szegeden szálltak a vonatokra. A forgalom így igen élénk lett, bár a váltópénz elégtelensége sok zavart keltett. Egyelőre akkép segítettek a bajon, hogy a forintos bankjegyeket négyrét szeletelték. Egyes üzletek 10, 20 kros hiteljegyeket bocsájtottak ki. Ezek kisebb körben teljes bizalomnak örvendettek.

Az élénk forgalom következtében támadt kedvezőbb viszonyok azonban igen rövid ideig tartottak. Májusban szakadatlan esőzések uralkodtak s a hőmérsék rendkívül alá szállt. Orbán nap hajnalán, vagyis május 25-én végtére kitisztult, a szél elcsendesült, de a 0 pont alatt 10 fokra leszállt hidegben mindenféle növényzet elfagyott. A csapás iszonyatos volt. A gazdák sírtak fájdalmukban s az inség réme mindenkit rettentett. Általában semmi termés sem volt és a munkás népnek most még keresetre sem nyílt alkalma. Az éhínséget közélelmezéssel hárították el. A népkonyhákat most újra felállították, még pedig jó korán, mert a belvárosban 322, felsővároson 180, rókuson 392, alsóvároson 793 és a két tanyán 1011 éhezőt találtak az összeírók. A hatóságnak nagymérvű segélye és a társadalom körében minden kigondolható czímen eszközölt gyűjtések útján előállított alapból a

248

nőegylet tagjai gondoskodtak az inségesek ellátása felöl, akik utóbb már mind követelőbbek és számosabbak lettek.

De az ínség daczára is a hadi mozgalmak nagy érdeklődést keltettek. Nemcsak a kávéházak voltak zsúfolva hírlapolvasókkal, hanem még a piaczokon is összeverődtek a kofák, ha valaki az északi vagy déli harcztérröl szóló tudósításokat felolvasni kezdte. Izgatólag hatott a poroszok előnyomulásának és a Klapka-féle betörésnek híre. Egy alkalommal azon hírre, hogy a "burkusok" már Öthalom alá érkeztek, az egész piacz kiürült.

A harcztérről e közben vonatszámra érkeztek a sebesültek, akiknek ellátására és ápolására nagy arányú gyűjtések indultak meg. Alig volt család, mely pénzt, élelmi szert, italt vagy dohányt nem adott volna a sebesültek javára. Alig volt ház, hol a nap bizonyos szakában a nők tépés és kötőszerek készítésével ne foglalkoztak volna. A kórházak, iskolák tele voltak sebesültekkel, de ezenkívül a tehetősebb polgárcsaládok a könnyebb sebesültek közül néhányat szívesen fogadtak magukhoz ellátásra.

A hadjárat folyama alatt a kormány egy rendkívüli újonczozás tartására vonatkozó rendeletet bocsájtott ki. De ezt a rendeletet nem hajtották végre, e helyett toborzásokat tartottak. A keresethiánynál fogva a rendkívüli hadjutalék még ez úton is kitelt. Az igaz, hogy a jelentkezőket nem is igen válogatták, hanem aki felcsapott, legott öltöztették és küldték a "transport"-tal.

Augusztus havában azután kitört a cholera s iszonyú rémület közt szedte áldozatait. A vész lefolyásáról különben a közegészségügy történeténél tüzetesen szólunk. Az árvák és özvegyek könyei még alighogy felszáradtak, bekövetkezett az 1867. évi nagy árvíz, mely alatt a város a legválságosabb napokat élte.

Az előző évi András-napi vízbugyogásból a halászok és hajósok már előre jósolták a nagy vizet, aminek egyrészt sokan örvendtek, mert a halak szaporodására gondoltak, melyek ez időben már csaknem elfogytak. A Tisza vízállása, mely január 1-én még csak 3 láb 9 hüvelyk magas volt, február 14-ig 16 láb 11 hüvelykre emelkedett, majd ismét alább szállt. Márczius 15-étől fogva újból áradni kezdett s két nappal utóbb a hídbekötést is bevégezték, daczára annak, hogy mindkét parton a hídfő csaknem új czölöpveréssel készült el. Április 9-én a víz 17 láb 4 hüvelykre emelkedett. Boross folyammérnök már ekkor értesítette a hatóságot a mármarosi nagy esőzések következtében beállt hóolvadásről s a várható nagy áradásról s így a hatóság az előző gyakorlathoz képest megalkotta a vízvédelmi bizottságot, teljes felhatalmazással látván el a szükséges intézkedéseknek saját hatáskörében való foganatosítására.

Április 20-án, nagyszombat napján a vízállás már 19' 9" magas

249

volt, amely alkalommal a Tisza a halpiacz területét egész a várkapuig elborította, úgy, hogy az áradat tovább tódulását egy hirtelen vont nyúlgáttal kelle megakadályozni.

Ép ez időben az alkotmányos és tisztújítási mozgalmak nagy hullámokat vertek s így a veszélyre kevesebb figyelemmel voltak. Az intézkedések ennélfogva némi lanyhasággal tétettek. Négy nap mulva, midőn a víz 20' 10"-re emelkedett s midőn a Tisza a város alatt a partokat legtöbb helyen már színelte, állapították meg a veszély fennforgását, de ekkor is inkább a külterületre nézve. Április 28-án a vízállás 21' 10" volt s ekkor a hídfő pallózata már víz alatt állt, úgy, hogy azt mindkét parton emelni és kitoldani kelle. A következő napon ejtették meg a tisztújítást s a derekasabb vízvédelmi munkálatok csak ezután indultak meg.

A város ezidőben az újszegedi marosparti karika- és a felső- és alsó tiszaparti töltéseket védte. A jobbparton a tápéi kaputól a vasúti töltésig terjedő vonalon egyelőre kevés gondot kelle fordítani. A vasúti hídtól a boszorkány-szigetig az osztrák államvasút gondoskodott a védelemről, innen pedig a hattyas-ballagitói töltést, mely a szent-mihálytelki magaslatoknál végződött, ismét a város gondozta.

Az új hatóság most erélyesen fogott a munkához, mert a töltések sok helyen már igen átáztak és a vízzel színeltek. Különösen az új-szegedi karika töltés forgott veszélyben s kevésbe múlt, hogy május 1-én virradatkor be nem szakadt.

A város alatti Tiszapartot egész hosszában magasítani kelle. A hattyasi vonalon már csúszások jelentkeztek. Mindenki érezte, hogy a nagy víznyomás mellett a töltéseknek szakadozni kell s akkor a vízszin-sülyedés és a szabadulás bekövetkezni fog. Leginkább féltek a percsórai töltés vonalán bekövetkező szakadástól, amely esetben a víz hátulról fogná a várost fenyegetni. E vonalról pedig kezdettől fogva balhírek szárnyaltak. A vasút újszegedi töltésvonalát, valamint a gyálai töltésműveket kormányrendeletre fegyveres őrizet alá vették, mert az a hír volt elterjedve, mintha ezen vonalakat a szegediek átvágni s ezúton a várost megszabadítani törekednének (1).

A víz ezalatt mindegyre emelkedett. Május 4-én a vár északi sarkánál lévő nyílt csatorna betömése forgott veszélyben, úgy, hogy azt elől és hátul is czölöpölni kelle. A következő két napon nagy viharok támadtak, melyek hullámveréseket idézve, a friss töltéseket mindenfelé ijesztő mérvben mosták. De ekkor a város közereje már ki volt rendelve s a partmagasítást a legjobb eredménynyel az egész vonalon végrehajtották (2).

1) Szeged v. polgármesteri levéltára.

2) A közerőkép kirendelt lakosság munkáját az évi közmunka illetékbe betudták.

250

Május 6-án 22' 10" magasságnál az áradat elérte a tetőfokot s két nap mulva bár csekély fokozatokban ugyan, de az apadás mégis bekövetkezett, ámbár még május 31-én is 20' 2" 6"' magas volt a vízállás. Már ekkor felszólaltak a tiszaparti háztulajdonosok, hogy a parton vont keskeny nyúlgátak, melyek a közlekedést sok helyen megakadályoztatták, széthányassanak. A hatóság e helyett azonban az egész partvonalat a nyúlgátak magasságában feltöltette és kiszélesítette, nem ügyelve egyeseknek kártérítési fenyegetéseire.

A provisorium rövid, néhány évig tartó időszakában ennyi csapást és egymást váltogató szerencsétlenséget élt át Szeged népe. De szerencsétlen volt az akkori hatóságnak úgyszólván minden intézkedése és alkotása.

Ilyenül tekinthető a városnak vízvezetékkel való ellátása iránt 1862. évi július 14-én kötött szerződés, ilyen továbbá a légszeszvilágítás behozatala iránt Riedinger augsburgi gyárossal 1865. évi november 20-án kötött szerződés, melyek miatt a következő időszakban szakadatlan panaszok és felszólamlások hangzottak fel. Mindkét szerződés útján a közönség legfontosabb érdekei és a város előnyei úgyszólván zsákmányul lettek átengedve az említett vállalatoknak, melyeket kötelezettségeik pontosabb betöltésére szorítani a szerződések hiányos és káros rendelkezéseinél fogva nem lehetett. Ilyen volt a hattyasi földek haszonélvezeti jogának Fotti vállalkozó javára, 1864. évi október 13-án egy évre történt meghosszabbítása, ami különben felsőbb hatósági vizsgálatot is vont maga után.

Más, kiválóbb hatósági intézkedés, mi a város háztartási ügyeiben átalakulást és nyomot hagyott volna, nem is igen volt. Legfölebb az, hogy a rókusi plébánia lakot, mely a plébánossal fennforgó viszálynál s illetőleg dacznál fogva immár rommá vált, újra felépítették és pedig a kórház kibővítésére szánt költségalap elvonásával. A Széchenyi-tér szabályozása is ezen időszakra esik, csakhogy ezt még az alkotmányos hatóság tervezte és a provisorius korszakban pusztán a végrehajtást foganatosították. De a tér szabályozása által képződött új telkek eladása már ismét a következő alkotmányos időszakra esik.

II. Az alkotmány helyreállítása után.

Az 1861. évi mozgalmak alatt Szeged társadalma és a lakosság minden rétege még teljesen egyérzelmű s minden kérdésben egyértelmű volt.

Midőn Deák Ferencznek 1865-ben megjelent húsvéti czikke a politikai köröknek új irányt tűzött ki s ugyanaz évben a királyi pár

előző | tartalom | következő