Vágó Pál


Reizner és műve  |  1. kötet  |  2. kötet  |  3. kötet  |  4. kötet  |  keresés

 

250

Május 6-án 22' 10" magasságnál az áradat elérte a tetőfokot s két nap mulva bár csekély fokozatokban ugyan, de az apadás mégis bekövetkezett, ámbár még május 31-én is 20' 2" 6"' magas volt a vízállás. Már ekkor felszólaltak a tiszaparti háztulajdonosok, hogy a parton vont keskeny nyúlgátak, melyek a közlekedést sok helyen megakadályoztatták, széthányassanak. A hatóság e helyett azonban az egész partvonalat a nyúlgátak magasságában feltöltette és kiszélesítette, nem ügyelve egyeseknek kártérítési fenyegetéseire.

A provisorium rövid, néhány évig tartó időszakában ennyi csapást és egymást váltogató szerencsétlenséget élt át Szeged népe. De szerencsétlen volt az akkori hatóságnak úgyszólván minden intézkedése és alkotása.

Ilyenül tekinthető a városnak vízvezetékkel való ellátása iránt 1862. évi július 14-én kötött szerződés, ilyen továbbá a légszeszvilágítás behozatala iránt Riedinger augsburgi gyárossal 1865. évi november 20-án kötött szerződés, melyek miatt a következő időszakban szakadatlan panaszok és felszólamlások hangzottak fel. Mindkét szerződés útján a közönség legfontosabb érdekei és a város előnyei úgyszólván zsákmányul lettek átengedve az említett vállalatoknak, melyeket kötelezettségeik pontosabb betöltésére szorítani a szerződések hiányos és káros rendelkezéseinél fogva nem lehetett. Ilyen volt a hattyasi földek haszonélvezeti jogának Fotti vállalkozó javára, 1864. évi október 13-án egy évre történt meghosszabbítása, ami különben felsőbb hatósági vizsgálatot is vont maga után.

Más, kiválóbb hatósági intézkedés, mi a város háztartási ügyeiben átalakulást és nyomot hagyott volna, nem is igen volt. Legfölebb az, hogy a rókusi plébánia lakot, mely a plébánossal fennforgó viszálynál s illetőleg dacznál fogva immár rommá vált, újra felépítették és pedig a kórház kibővítésére szánt költségalap elvonásával. A Széchenyi-tér szabályozása is ezen időszakra esik, csakhogy ezt még az alkotmányos hatóság tervezte és a provisorius korszakban pusztán a végrehajtást foganatosították. De a tér szabályozása által képződött új telkek eladása már ismét a következő alkotmányos időszakra esik.

II. Az alkotmány helyreállítása után.

Az 1861. évi mozgalmak alatt Szeged társadalma és a lakosság minden rétege még teljesen egyérzelmű s minden kérdésben egyértelmű volt.

Midőn Deák Ferencznek 1865-ben megjelent húsvéti czikke a politikai köröknek új irányt tűzött ki s ugyanaz évben a királyi pár


251

a fővárosban megjelenve a gazdasági kiállítást megszemlélte és a nemzethez az első közelítő lépéseket megtéve, mintegy sejtetni engedte az ügyek bekövetkezendő fordulatát: Szeged népe még mindig egyetértő örömmel várta a jobb jövőt s mindenki egyaránt buzdult Osztróvszkynak, az alkotmányos közszellem vezetőjének minden szaván s irányzatán. Tisztelettel hódoltak hazafiúi érdemeinek, benne összpontosúlt minden bizalom és remény, hogy a közönséget jóra vezéreli s teljes megnyugvással volt eltelve mindenki, hogy a nem sok idő múlva bekövetkező alkotmányos kormányzás alatt, Osztróvszky, mint a város polgármestere, a várost elmaradott állapotából kiemeli és a haladás útjára tereli.

Az ő kezdeményezésére ülte meg a város polgársága ez évben a király születésnapjának ünnepét először, amidőn az isteni tiszteleten és a kaszinó vigalmán nagy tömegekben jelent meg.

Még ugyanaz évi (1865.) szept. 17-én, az országgyűlést egybehívó királyi levél meg is jelent, mely egy új politikai korszak mozgalmainak megnyitója lett. Szept. 27-én a vármegye újonnan kinevezett főispánja. Tomcsányi József is megjelent Szegeden, kit általában tüntető tiszteletadással fogadtak. Október 1-ére egybehívták az 1861. évi városi képviselőtestületet, hogy a követválasztási központi választmányt megalkossa. Már ez alkalommal, az Osztróvszky által hangoztatott jogfolytonossági elvvel szemben, némi ellentétes áramlatok nyilvánultak. Megindultak a követválasztási mozgalmak is, még pedig azon keretben, hogy a város 1861-ik évi országgyűlési képviselői - Kaluzál és Dáni - egyhangúlag újra megválasztassanak. Ép ennélfogva a választók összeírására való jelentkezések kezdetben igen lanyhák voltak. Csak később jelentkeztek tömegesebben, midőn azt hírlelték, hogy meglepetés készül és ellenjelölteket állítanak fel.

Némely körben Klauzál neve, hazafiúi érdeme, nem volt elég tekintély s azt is neheztelték, hogy a szegedi összeköttetéseket elhanyagolta. Neveket hoztak tehát forgalomba, csak azért, hogy bonyodalmak támadjanak. Így többen Osztróvszky nevét hangoztatták, már annálfogva is, hogy mint országos képviselő a polgármesteri állás igénylésétől tartózkodjék. Majd Ligeti Dánielről volt szó. A második választókerületre is áthatott ez a tévedezés. A rókusiak azt neheztelték, hogy Dáni az 1861. évi országgyűlésen nem a "felirati", hanem a "határozati" párthoz vonzódott s így Klauzállal szemben foglalt politikai pártállást. A rókusiak ennélfogva Dánival szemben Bérczyt fel is léptették s így a pártszakadás ha elvekre nem is, de személyekre nézve tényleg bekövetkezett. A két jelölt pártja közt a küzdelem már ekkor a gyanúsítás és becsmérlés mezejére terelődött. Az első kerületben Klauzált még egyhangúlag választották meg, de a második kerületben Dáni csak szótöbbséggel nyerte meg a megbízatást.


252

A gyanúsítás és rágalom ezentúl mind merészebben nyilatkozott azok ellenében, kik a mozgalmak élén álltak, kiket a művelt társadalom önkényt vezéreiül tekintett. Sok tápot adott erre nézve az 1863-ik évi rövid életű "Szeged" czímű hírlap, mely az 1865. évben újra megindult. A veszélyes játékot a provisorius hatóság némely tagjai is élesztették, így remélvén leginkább azt, hogy a bekövetkező tisztújítás alkalmával párthíveket szerezhetnek.

Osztróvszky azonban még ezután is annyira birta a közönség bizalmát, hogy még az iparosok is őt választották meg elnöküknek azon nagy küldöttségük tanácskozmányainak vezetésére, mely az iparügyek szabályozására czélzó, az országgyűléshez intézendő emlékiratot volt készítendő. Az erre vonatkozó terjedelmes munkálat el is készült,

de mikor közzé tették, több irányú felszólamlást vont maga után. Ez emlékiratban megnyilatkozott bizonyos irányokat is Osztróvszkynak tulajdonították s az ő hátrányára és rovására igyekeztek hárítani mindazt, mit a czáfolatok kifogásoltak s káros jelenségűeknek nyilvánítottak. Bizonyos conservativ áramlatok is hangzottak itt-ott, melyek az "Idők tanúja" és a "Pesti Hírnök" czímű lapokban nyertek kifejezést, de amelyekre a város értelmisége akkép felelt, hogy az említett lapokat a kaszinóból kitiltotta, ami egyeseknél ismét gyűlölséget, panaszt és elégedetlenséget szült.

Klauzál Gábor.

De Osztróvszky vezérszerepe még mindig döntő és elhatározó maradt. Midőn az országgyűlés Deák Ferencznek második felirati javaslatát is elfogadta, Osztróvszky indítványára a kaszinó a haza bölcsét díszes kiállítású feliratban üdvözölte. Az albumot 1866. évi márczius végéig a polgárok közül mintegy 6000-en írták alá.

Még ez évi aug. 3-án meghalt Klauzál. Midőn Szegedre szállított hamvai fölött Osztróvszkynak a Rozália kápolna előtt könnyekre indító búcsúszavai elhangzottak, leginkább ellenfelei ismét emlegették, mint képviselőjelöltet. De úgy ő, mint igaz tisztelői s barátai azt óhajtották, hogy a város ügyeinek munkálásában megmaradjon s azért a kerület most Vadászt választotta meg képviselőjeül.

Minél inkább közeledett azonban a tísztújítás ideje, annál inkább kerültek forgalomba azon híresztelések és állítások, melyekkel a nagy közönség hiszékenységét megtéveszteni sikerült. A többi közt azt hangoz-


253

tatták, hogy Osztróvszky, mint a kiviteli gőzmalomtársaság ügyésze, a gőzmalommal kapcsolatban álló vízvezetéket a város által megszereztetni óhajtja. Tény, hogy Osztróvszky már akkor felismerte a vízvezetéki szerződés hátrányait, előre látta a bajokat, a panaszok egész sorozatát s ennélfogva kívánatosnak tartotta, hogy a vízmű városi intézménynyé tétessék. Ami érdeme leendett, abból gyanusítás lett. Mint a belga bank tulajdonát képező gyálai rét jogi képviselőjét is a város érdekével ellentétben levő állásfoglalással gyanusították. S amidőn azt a nézetet hirdette, hogy a város súlyos pénzügyi viszonyainak rendezése, úgy a Széchenyi-tér kikövezése tekintetéből a piaczi helypénzszedést újra behozni és még fokozni is kell, igen sokan, kik hívei s követői voltak, elfordultak tőle. Az értelmiség pártolta a haladás irányzatát, az iparosok és gazdák körében azonban nagy visszatetszést keltett. Ez a kérdés utóbb annyira kiélesedett, hogy a lakosság két pártra szakadt s a kérdés a kor egyik vezérkérdését képezte, melyet mindenütt bizonyos elkeseredéssel tárgyaltak.

E vitába belevegyült a két helyi lap, melyeknek hasábjain különben sűrűn jelentek meg a nyílttéri közlemények, melyekben egyesek bár egymásnak osztogattak sebekot, de egyúttal a közönséget is állásfoglalásra csábították s a két hírlap olvasó- és pártoló közönsége mindinkább szemben álló felekké vált. A régi egyetértés tehát lassanként teljesen felbomlott s az absolut kornak gyűlölt alakjai most vezérszerepekhez jutottak, kik az elégületlenséget mindinkább szították s a polgárság rétegeit egymás ellen ingerelték. Mozgalmaik körébe vontak mindenkit, akiknek sérelmük volt, vagy bizonyos becsvágy kielégítésére törekedtek.

Midőn az 1867. évi febr. 18-án kibocsájtott királyi kézirattal a magyar kormány megalakult s a száműzött hazafiak visszatérhetését biztosító királyi kéziratot kihirdették, egy időre a szenvedélyesség mintha elnémult volna. De amint a tiszújításra vonatkozó rendelet megjelent s az 1861. évi képviselőtestületet április 18-ára közgyűlésre egybehívták, a pártok türelmetlenkedései újból kitörtek. Ezen a közgyűlésen számolt be Osztróvszky az 1861. hatóság működéséről. Egyrészről lelkesült tüntetések nyilvánultak mellette, másrészről gáncsok és észrevételek hangzottak ellene. Ellenfelei a "Zrínyi"-féle egyháztéri vendéglőben tartott összejöveteleken szervezkedni is kezdettek s minden erejükkel arra törekedtek, hogy Osztróvszkynak polgármesterül való megválasztását megdöntsék. Itt jött szóba Réh János polgármesteri és Ligeti Dániel főbírói jelöltsége, de akiknek keresztül vitelében kezdetben még maguk sem bíztak. Az értelmiség az ellenmozgalmakat kezdettől fogva kicsinyelte, míg az ellenpárt folyton gyülésezett, szervezkedett és hódított. Utóbb a provisorius hatóság tagjainak nagyobb része is nyíltan az Osztróvszky- és Vadász-ellenes pártmozgalmakhoz


254

csatlakozott s a küzdelmekbe annyira beleelegyedett, hogy a Tisza veszélyes áradásával szemben is érzéketlennek látszott.

Osztróvszky pártfelei zöld jelvényt viseltek, az ellenpárthoz tartozók pedig kalapjaikhoz nagy fehér lapokat tüzdeltek, amelyen jelöltjeik nevei szerepeltek. E két jelvény után keletkezett a "zöld czédulás" és "fehér czédulás" párt elnevezés.

Április 29-én, a széképület előtti téren ment végbe a pártok mérkőzése, mely alkalommal Osztróvszkyra 890-en, Réh Jánosra ellenben 1185-en szavaztak s így a tisztújítás vezetésével megbízott Dáni Ferencz a város polgármesteréül Réh Jánost megválasztottnak kijelentette. Ez eredmény egyrészről nagy levertséget, megdöbbenést, elkeseredést, másrészről pedig lelkesedést, kihívó magatartást és boszantást keltett. Sokan, különösen az ifjabb nemzedék közül a jelöltségtől visszaléptek s midőn a főbírói állásra Ligeti Dánielt, a főkapitányira pedig Szrematz Jánost választották meg, a zöld czédulás párt a küzdelemtől teljesen visszavonult. A diadalmas párt most az oszlopos új tisztviselőket fáklyás zenével tisztelte meg.

A választás további folyama már alig keltett érdeklődést. Épp e körülménynél fogva a tanács igen gyarlón alakult s még az új képviselőtestület tagjainak többsége is a felülkerekedett párt soraiból telt ki.

A tisztújítás után a pártok között még jobban kiélesedtek az ellentétek. Egymást ingerelték, keserítették a választók. Nem is mint ellenfelek, hanem mint ellenségek küzdöttek egymás ellen. Rokonok és barátok az eltérő pártállásoknál fogva meghasonlottak s az üzleti összeköttetésben levők eddigi jó viszonyukat felbontották. A zöld-czédulások nem vásároltak amazoktól s viszont a fehérczédulás iparosok vagy gazdák csakis a pártjukhoz csatlakozott orvosokat és ügyvédeket ruházták fel bizalmukkal. Még a vendéglők és kávéházak is elveszítették közönségük egy részét. Szóval: a legvadabb gyűlölet nyilatkozott minden részről.

A régi "Szegedi Híradó" mellett 1867. évi július 1-én Szabó Mihály, majd Szőnyi János szerkesztősége alatt megindult a fehér-czédulások új közlönye, a "Szegedi Néplap." Ezek is elkeseredett küzdelmet folytattak egymás ellen s ezen túl sűrűn bocsájtgatták ki a "nyílt-tér"-i közleményeket, a legkülönfélébb személyi támadásokat és gyalázkodásokat.

A harcz a közgyűléseken is meghonosult, hol az izgalmak, gyanusítások, de egyúttal a széksértések is igen gyakoriak voltak. A legüdvösebb törekvések is sokszor csak annálfogva szenvedtek hajótörést, mert az indítvány az ellenpártról merült fel. Utóbb már tettlegességek is fordultak elő s a zöldczédulás képviselők esténkint orvtámadásoknak voltak kitéve.

A közgyűlések különben rettenetes beszédáradatok közt napokon


255

át tartottak. Minden űlésen egy sereg indítvány szerepelt, melyek jobbára ötletszerűleg, előkészületlenül merültek fel. A tagok mintha egymást igyekeztek volna felülmúlni a találósb és feltünőbb tervek felszínre hozatalával. Egy alkalommal az izraeliták egyenjogúsításáról szóló törvény szentesítése után az az indítvány is felmerült, hogy a közgyűlés egészítse ki magát a zsidók által választandó zsidó képviselőkkel. De ennek maguk a zsidók mondtak ellent. Így nőtt nagyra néhány igen közönséges polgár, mint a nép óhajainak védője és tolmácsa. Ezek mint valami néptribunok, mintegy a hatalmat látszottak képviselni. A közgyűlés elé hurezoltak minden magánügyet, minden képzelt sérelmet és az illetékes fórumok kikerülésével egyes feleknek itt szereztek elégtételt.

Mindent pártszempontból intéztek s még a törvénykezési kérdésekben is sokszor volt tekintet arra, hogy az ügyfelek, vagy azok képviselői mely párthoz tartoznak. A közhiedelem legalább azt tartotta, hogy egyik jogvédő igenis, a másik ellenben semmi esetre sem lesz képes kedvező határozatot kieszközölni. A törvénykezési és hatósági viszonyokat különben némelyek hosszabb hírlapi czikksorozatban bonczolgatták. A törvényszék s illetőleg a közgyűlés ezért sajtópert indított ellenük. De sem a hatóságnak több rendbeli sajtókeresetében, sem a magánfeiek ugyanilyen pereiben, a vádlottakra a legtöbb esetben a vétkesség verdiktjét s a marasztaló határozatot nem mondották ki. A bőszültségeket e körülmények azután még inkább fokozták s egyeseknek üldözését, károsítását okozták.

Így a többi között, politikai pártállásánál fogva sok zaklatásnak volt kitéve a hídbérlő, nemkülönben a Maty-éri halászat bérlője Csíkos Imre, ki a Matyérben halastavat óhajtott létesíteni. A belvizek azonban a Maty-ért igen felduzzasztották, úgy hogy a környékbeliek földjeik elárasztásától tartottak. Követelték ennélfogva a zsilipek kinyitását. Bár a felsőbb hatóság is figyelmeztetett a következményekre s bár mások is óvólag felszólaltak, mintegy ijesztéskép 50,000 frt kárösszegről szólva: a zsilipeknek karhatalommal való kinyitását még is elrendelték. A halnövedék a vízzel együtt ekkor kiszabadult s a bérlő perrel támadta meg a várost. Kiváló jogászok azonban a perben csakis a jogosság kérdését vitatták s így a csaknem egy évtizedig elhúzódott perben a város az 50,000 frt kárnak, úgy a jelentékeny összegü járulékoknak lefizetésében marasztalva is lett.

Egyébként a közgyűlés és a hatóság folyton a takarékosság elvét és a nép erőinek kímélését hangoztatta, de az elvet nem okszerűleg alkalmazta. Minden törekvés oda irányult, hogy a pótadó minél alacsonyabbra leszoríttassék, ami körül czélt is értek. A pénztár többnyire feleslegekkel rendelkezett, bár az adótartozásoknak és a város különféle közjövedelmeinek beszerzését ép ezen időben hanyagolták


256

el annyira, hogy később e miatt beszerezhetlenség czímén százezreket kelle leíratni.

De nem is volt ezen korszaknak valamely kiválóbb alkotása. Sok keserü kifakadás és ostrom után elkészült ugyan az alföld-fiumei vasút pályaházához vezető kövezet, mely útvonalon azelőtt egy-egy teher kiszállítása egy napi fáradozásba került; de a friss töltésű talajban rövid idő alatt a burkolat kiforgott s az egész kövezetet újra kelle készíteni. Elkészült továbbá a gyártelephez vezető kövezet is, de ennek költsége évek hosszú során át terhelte a költségvetést s mikorra az utolsó részletet kifizették, a kövezetet is majdnem újra kelle elkészíttetni.

Néha fel-fel hangzott ugyan a haladás intő szava, de hosszasb tanácskozmányok után a vágyak többnyire felirati kérelmekben nyertek elintézést. Így például az 1868. évi aug. 16-án a közgyűlés feliratban szorgalmazta a pest-szegedi hajózható csatorna kiépítését, melynek megvalósulásán ez időben gr. Zichy Jenő buzgólkodott. Akkor nagy, bőtermésű évek voltak s a vasútak nem győzték a szállítást. A raktárak elégtelenségénél fogva megtörtént, hogy az óriási zsákgarmadákban a sok esőtől kicsirázott gabona mind tönkre ment.

Váltótörvényszék és sajtóügyi bíróság (esküdtszékkel) felállítását is kérte a közgyűlés; de ez az óhaj is teljesületlen maradt, a bíróságoknak tervbe vett általános szervezése indokából.

Az új népiskolai törvény életbeléptetésével a közgyűlés egész lelkesedéssel jelentette ki, hogy iskoláit községieknek nyilvánítja, bár voltak hangok, melyek ezt a helyhatósági jogok épsége indokából ellenezték. A kül- és belterületen ugyanekkor néhány iskolát is építettek (csonka- és liszt-utczákban), de az iskolák hiánya rendkívül nagy volt, bár az iskoláztatási kényszer életbeléptetésére nézve ekkor még nagyon enyhe irányú intézkedések tétettek. A közgyűlés tehát feliratban kérte a kormányt, hogy a közművelődés előbbrevitelére szolgáló intézményeket létesítsen, nevezetesen: hogy a reáliskolát fejleszsze és államosítsa, királyi tanítóképezd ét állítson, nőnöveldét és állami gymnasiumot létesítsen, továbbá gazdasági, nemkülönben jogi akadémiákat alapítson, hogy Szeged - miként a felirat mondja - az Alföld népének igazi Athenéje legyen (1). Ennek következménye volt az, hogy báró Eötvös

1) Az 1868-ik évi október 10-én tartott közgyűlésből intézett feliratot egész terjedelmében az alábbiakban közöljük:

"Midőn a mult század elején Szeged város gondos hatósága, a gyászos emlékű törökuralom másfélszázados zsarnoksága által városunk életfáján ütött mély sebek tapintatos hegesztéséhez fogott, megemlékezve annak nagy multjáról, hol a hagyomány szerint egyéb közhasznú intézetek feldúltán kívül, tizenhét templom romjaiból rakott magának a török századok tartamára tervezett véd- és kéjhelyet, - azon


257

miniszter Szegedet meglátogatta, mely alkalommal ígéretet is tett Szeged kulturális igényeinek kielégítésére. A szép kilátások utóbb összezsugorodtak s mindössze a reáliskola államosítása következett be, még pedig a város nagymérvű anyagi hozzájárulásával. Az új reáliskola felépítéséhez a szükséges anyagokat a város legott be is szerezte. Azonban harmadfél évig hevertek az egykori búzatéren az óriás halmazú tégla- és homok-készletek, míg az építkezést az 1872. évben megkezdeni lehetett.

magasztos eszme lebegett lelki szemei előtt, hogy a török jármat kiállott vészedzette magyar lakosság számára, a hajdanta híres csanádi iskolák emlékének buzdító példájára, keblében egy új keresztény Athénének vesse meg alapját.

Ezen fönkelt eszme megvalósítása annál sürgősbnek mutatkoznék városunkra, miután a nóptelenné vált alföldnek idegen népfajokkal való gyors benépesítése nemzeti nyelvünket a téres alföldön végveszélylyel fenyegette; de annál terhesebb is vala, mivel kivitele az akkori kormánynak a nemzet irányábani érzületével nyílt ellentétben lévén, országos segélyre számítani nemcsak képtelenség vala, de sőt a titkolódzás lön hazafiúi kötességévé téve, nehogy a nemzetünk jobb jövőjét biztosító nemes készülődésen a kaján szemek megütközzenek.

És mindezen, a legnemesebb szándékot nyügző nehézségek daczára, már ugyanazon század végén fennállt városunkban a jól rendezett nemzeti iskolák kapcsában egy országhírű tanintézet - a párját ritkította szegedi lyceum - a maroknyi lakosság áldozat ílllérein; hirdetvén annak életképességét s keblébe édesgetvén a nem magyar népelemok gyermekeit, hogy a nagy Dugonics szellemétől áthatott magyar tanférfiak által hirdetett tudománynyal együtt sziveik észrevétlenül meghódoljanak Árpád szellemónok.

Mutatkoztak is csakhamar a szegedi iskolák hintette jótékony magvaknak áldásos gyümölcsei; mert a hazára nézve - nemzetiségi tekintetből már elveszettnek jósolgatott alföldön, - csakhamar megzendült Árpád nyelve, a szegedi tanintézetből kikerült itjaknák, - mint papoknak, hivatalnokoknak és tanítóknak ajkain; s a nemzeti szellem e csendes hódítási hatalma lassanként vissza kezdé szerezni a legbiztosabb fegyverekkel a nemzet elidegeníthetlen terület birtokát. E hódítás folyton folyik napjainkig elannyira, hogy nemcsak a téres magyar végvidék, hanem Slavonia, sőt az idegen Szerbia is nem egy magyar szellemű jelesét köszöni Szeged tanintézeteinek, miként erről a jelenlegi Szerb kormány élén álló ministerek egyike is élő tanúság.

Ily fontos, sőt mondhatni - magyar állami szempontból megbecsülhetlen - pont Szeged a nemzetre nézve, mit a jelenlegi kedvező csillagzatok alatt a nemzet irányában sokkal nemesebb érzületet tápláló és tanusító alkotmányos kormányunk kétségtelenül figyelembe veend; nem akarhatván a nemzetnek évezreden át könynyelműen űzött ama vétkes hanyagságát folytatni, melynél fogva a kormány élén állók nem tudtak, vagy nem akartak annyi szellemi erőt kifejteni, mely az állam különböző népfajait vele egygyé olvaszthatta volna, és amely szomorú helyzetben


258

Miként már előbb is említők, a város pénzviszonyai általában kedvezőek voltak s a közpénztár hóról-hóra feleslegekkel rendelkezett már annálfogva is, mert a közgyűlés többsége bizonyos szűkkeblűséggel tartózkodott az oly határozatoktól, (tisztviselők s tanítók fizetésének rendezése stb.), melyek a kiadások fokozásával jártak. A kedvező pénzügyi helyzetre különben befolyással volt „a város jövedelmei szaporítására és kiadásai apasztására " kirendelt bizottság működése. Ennek javaslatára a foglalási földeket visszavették és értékesítették.

az Európában uralgó népfajok közt - az Ozmanon kívül - egyedül a magyar nép van eddig!

E hosszan folytatott nemzeti bűn orvoslására a magas kormány bizonyára meg fog ragadni minden alkalmat, melyek a nemzetnek nemcsak számban, de szellemben való gyarapodására a legalkalmasabbnak mutatkoznak.

Hogy ily szerepre városunk kiválólag hivatva van, tanusítják nemcsak imént érintett multja, hanem a nem magyar ajkú népfajok gyermekeivel folyton túltömött tanodáink; kik a magyar nyelvet a tisztán magyar ajkú lakosságtól iskolán kívül is legkönnyebb módon s önkényt teljesen elsajátítják; mely előnyben, tekintve a széles alvidéket, Szegedtől kiindulva sem a kelet-nyugotra, sem a délkeletre fekvő s általán több nyelvű városok nem mérkőzhetnek; és azon számos új alföldi magyar telep is, melyek városunk termékeny fajú gyermekeiből alakulva, hiteles kimutatás szerint egyre gyarapuló félben vannak.

Azonban aggódva kell bevallanunk, hogy városunk a nemzeti művelődés terén majdnem két század óta zaj nélkül, - egyedül saját erejére támaszkodva, - teljesített rendkívüli fontosságú szerepét a tudományok előhaladása s a korszellem igényelte újabb áldozatokkal folytatni, részint az 1848-49-iki évek követelte roppant kiadásai, az ötvenes s azóta folyó laza gazdálkodásai, részint lakosságára 5-6 egymást követte évek folytán nehezült, a mezei gazdálkodást, mint majdnem kizárólagos foglalkozás- s életmódját megsemmisítéssel fenyegette elemi csapások miatt magát képtelennek érzi; miután a tanügyi budget 40 ezer forinton felül áll s ezen jelentékeny összeg fedezésére egyedül a városi adót kénytelen igénybe venni,

E jelentékeny összegen fenntart Szeged 1 főgymnasiumot, 1 három osztályú alreál tanodát, a kir. püspöki képezde költségeinek fedezéséhez évenként 372 frt 50 krral és 10 öl fával járul, a városban egy négy osztályú főelemi tanodát és 7 alelemi tanodát 23 osztálylyal - a város területén; - a tanyákon 20 népiskolát, melyhez a jövő évre a 21-ik is járuland. Ha ezen elemi osztályok a kor igényei szerint szervezve leendenek, a fenntartási költség bizonyára megkétszeresedik, minek okvetlen be kell következnie, ha a népoktatási törvények életbe lépendnek. De honnan kerül ki majd ezen kiadási többlet, midőn a pótadó máris 53 krra hágott.

Ha tehát városunk a vendégszerető keblében egybegyűlekező nem magyar ajkú ifjúságnak saját gyermekeivel együtt jövőre is oly tanintézeteknek óhajt


259

A belterületen is több üres teleket eladott stb., melyek a tár bevételeit jelentékenyül fokozták.

A pénzügyi kormány kiváló óhajtására a város még 1867. évben bérbe vette s illetőleg megváltotta a fogyasztási adószedés jogát s ezt házilag kezelve, amíg egyrészről a közönség bizonyos kíméletnek örvendett, másrészt a város évenként 10-15 ezer frt tiszta haszonra tett szert. Több évi megtakarítás útján ebből egy tekintélyes alap képződött s ennek terhére épült fel a széképület szomszédságában a

birtokában lenni, honnan - miként eddig - közvetlen a tudományos egyetem vagy politechnicum termeibe akadálytalanul beléphetnek: okvetlen szüksége volna régi lyceumát az új tanterv követelte lyceummá kiegészíteni.

És miután hallomás szerint jogakadémiák csakis az újabban szervezett lyceumok mellett fognának jövőre országos költségen alakíttatni, a magas kormány sokszorosan elősegélné városunk a fensőbb nemzeti művelődésre oly sok kiváló tulajdonokat tanusító törzsökös magyar népének nemes nagyratörekvését, midőn egy jogakadémiának kebelében való felállítását régi forró óhajának teljesítéseül elhatározni méltóztatnék. - Továbbá, hogy alreáltanodája megteremthesse azon gyümölcsöket, melyekre az anyagi haladás terén hívatva van, nélkülözhetetlenül főreáltanodává lenne kiegészítendő. Ennek szükségessége eléggé kiviláglik a reáltanulók egyre örvendetesen növekvő számából is, de még inkább a nemzet ereje szaporításának czéljából. - Ugyanis a bánáti megyék nem magyar ajkú lakosai a magyar nyelv gyökeres elsajátítása végett gyermekeiket jelentékeny számmal s feltűnő buzgalommal küldik, valamint a többi, úgy a reáltanodákba is, daczára annak, hogy jól szervezett német reáltanodák állnak több helyt rendelkezésükre a Bánátban.

Egy tanítóképezdének szükségességét belátta már az 1848 előtti magyar kormány és hogy azóta a beállott mostoha viszonyok folytán a magyar népnevelés a jelen tűrhető állapotában is létezik - ez érdemül a szegedi tanítóképezdének is, mint a hazában létező ily leglátogatottabb intézetek egyikének tulajdonítható. Tekintetbe véve tehát a képezdét feles számmal látogató nem magyar ajkú tanítójelölteket s azok számát évenként, kik a Bánát magyarosításának egyik leghivatottabb tényezői; tekintve továbbá, hogy a városi és községi népiskolák szaporodtával sem Szeged, sem az egész magyar alföld tanyai tanítókat elegendő számban nem kapnának, ha képző-intézetet itt helyben nem találván, más városban kellene magukat szegény sorsú ifjaknak a tanítói pályára kiképezni; tekintve végül, hogy a jelenleg városunkban létező képezdének az uj tanterv szerinti kiegészítése felényi segélyalapból kikerülne, mint egy egészen uj képezdének felállítása egy ily fontos czélra kevésbé alkalmas városban; fontolóra véve mind a sokféle közlekedési viszonyoknál fogva városunknak könnyen megközelíthetését s a benne átalán uralgó olcsó megélhetési körülményt, alig hihetjük, hogy városunk a magas kormány figyelmét, ennyi előnyök mellett, egy tanítóképezde állandósítása iránt kikerülhesse.

Ha továbbá tekintetbe veszszük a Szegedtől fel Pestig elterjedő s a termé-


260

dísztelen "Laczikonyha" alkotmány helyére a városi bérház. De az építkezés már a következő hatóság osztályrésze lett.

A Réh-féle korszak legkiválóbb alkotásaul tekintendő a város jövőjének biztosítása, illetőleg a fenyegető árvizek eltávolítására czélzó védműnek létesítése, azaz a baktó-macskási töltés kiépítése. A szerencsésen átélt 1867. évi árvízküzdelem csakugyan intésül szolgált, hogy mit sem mulasztva és koczkáztatva, a bekövetkezhető szerencsétlenség alkalmára a város léte biztosítva legyen.

Egy külön bizottságnak terjedelmes jelentése alapján a közgyűlés sokat foglalkozott ezzel, valamint a Marostö kiszárítása vagy halas tóvá alakítása kérdésével is. Szó volt a sövényházi, valamint a szentjánosi régi védművek megújításáról. Boros Frigyes tiszaszabályozási

kenyebb téreket is elborítással fenyegető rengeteg homok-területeket, melyek mívelése eddigelé csakis a tudomány világa nélkül tapogatódzó véletlen tapasztalat nyomán vért izzadva űzetik; azon jogos remény táplálja kebleinket, hogy egy homoki mintagazdászati tanoda helyéül városunk jelöltetik ki, nem csak azért, mivel a homok-talaj mivelésében Szeged népe minden más vidékek lakóinál gazdagabb tapasztalatokkal dicsekszik, nem csak azért, hogy eddigelé a homok-talaj mívelésére kiváló gondot fordító gazdászati intézet - ideértve a legújabb Debreczenit is - tudtunkra nem létezik; de legkivált azon felette fontos és nemzetgazdászati szempontból figyelmen kívül nem hagyható körülménynél fogva, mely szerint a homok-talajon eddig erőltetve is folytatott gabna-termelés eredménytelenségének mindinkábbi bebizonyulása folytán városunk területén megkezdett gyümölcsgumós-növény- és eperfa-tenyésztés, jutalmazó sikere következtében rövid néhány év alatt máris annyira emelkedett mérvének, melynél fogva jogosultnak látszik a remény, hogy Szegedtől felfelé Pestig terjedő homok-talajon a gazdálkodás e neme átaljában meghonosuland, - egy létesítendő homok minta-gazdászati iskola útján sikert biztosító alapos ismeretekkel való fejlesztése által a czukor-anyag és selyemtermelés alapja megvettetni, a föld most majdnem semmire olvadt értéke visszaállítva emeltetni, e vidéket lakó tősgyökeres magyar nép jóléte előmozdittatni és biztosíttatni fogna.

Ezek azon főbb indokok, melyek alapján Szeged város közönsége tanügyi hiányainak országos költségen való pótlása végett a magas kormányhoz bizalomteljesen járulva alázattal esedezni bátorkodik, miszerint a város keblében

a) jogi tanfolyam felállítását,

b) három osztályu alreál-tanodájának főreál-tanodává kiegészítését,

c) a fennálló tanítóképezdének az új tanterv szerinti képezdévé átidomítását s végre

d) egy homoki minta-gazdászati iskola létrehozását - országos költségen eszközlendőnek elhatározni kegyesen méltóztassék; kijelentvén, hogy maga részéről nem fog oly netán kívánandó áldozatoktól visszarettenni, melyek sok oldalról igénybe vett anyagi ereje határain belől a nemes czélnak meghozathatnak."


261

osztálymérnök a körtöltésnek igyekezett pártolókat szerezni, melynek tervezetét ő már az 1861. évi alkotmányos közgyűlésen is szóba hozta. Miután a sövényházi töltésnek szerződésileg örök időre biztosított fenntartását a szomszéd uradalom még 1862. évben is megakadályoztatta s a városnak ott megkezdett munkálatai ellen tiltakozott, ennélfogva a közgyűlés a baktói töltésnek megerősítését és Székhalomtól fogva egész Macskásig való kiépítését határozta el, mely védvonal nemcsak a város belterületének, hanem egyúttal a külső határnak is biztonságára szolgálni ígérkezett.

Az 1867. évi nov. 11-én tartott közgyűlés tehát elrendelte, hogy a város a percsórai társulat kötelékéből kilép s az 1863. évben 140,277 frtban felvett társulati kölcsön további törlesztését megszünteti (eddig már 23,379 frt volt lefizetve), a baktó-macskási töltést megerősíti, illetőleg kiépíti. A felsőbb hatóság e határozatot kifogásolta, utóbb a tervezett töltés kiépítését mégis megengedte azon kikötéssel, hogy ez úton a percsorai társulattal fennálló jogviszony kérdése eldöntöttnek nem tekintendő.

A töltés építésére a város a magyar földhitelintézettől 150,000 frt kölcsönt szerzett, jelzálogul lekötvén ezért a tápéi rétet. Így készült el a baktó-macskási töltés 1868-ban, valamint a rendező pályaudvartól Szt.-Mihály-telekig vonuló töltésrész. Az építési munkálatok igen gyorsan haladtak már annál fogva is, mert ugyanaz évi május 17-én a Tisza 22' 6" magasságot érve, a város sorsa újra aggasztó lett, de megfeszített védelemmel a veszélyt mégis leküzdeni sikerült.

Az új védvonalhoz kezdetben nagy remények fűződtek, de a baktó-macskási töltés védképességében helyezett bizalom az 1869. évben már felettébb megingott. A nagy esőzések következtében ugyanis a belvizek igen felszaporodtak. Ezeket messze tájakról mesterségesen is eregették a város határterületére, hol majdnem folyószerű ömlésük volt. A belvizek a Nádastó, a Fehértó és a Maty-ér felé törekedtek, hogy onnan a Tiszába jussanak, miként a Tiszaszabályozást megelőző időszakban is jutottak. Ámde a mindszenti uradalom a Nádastónál töltést emelt, hogy a percsórai kiszárított nagy rétet a hátulról való elöntéstől megmentse. A város panaszára Ürményi József tiszavölgyi királyi biztos a nádastói töltésezés ügyében vizsgálatot is tartott, de az uradalom védekezését jogosultnak nyilvánította.

A visszaszorított vizek most annál nagyobb tömegben ömöltek a Fehértóhoz, mely annyira felduzzadt, hogy az imént készült s különben is szikes anyagú baktói töltés oldalához érve azt eláztatta és jó részben elmosta. Az új töltés meggátolta a vizek további természetes lefolyását a gyevi Baktó, illetőleg Tisza felé. Ez alkalommal az új töltés a városnak nemhogy előnyére, de kárára szolgált s ezért úgy ekkor, valamint 1872-ben is annak átvágását egyesek megkísérelték.


262

Az 1869. évi óriási esőzések a vadvizeket különben annyira felnövelték, hogy a homoki földek nagy része rendkívüli nagy károkat szenvedett. Szőlőültetvények vesztek ki, házak omlottak össze s a hatóság alig győzte a panaszok özönét elintézni. Új-Szeged s illetőleg a kedvelt népkert is víz alá jutott. Ép ezen időben szedték szét a rozzant százlábú hídnak utolsó maradványait, a nélkül, hogy a hidak nyílásai feltöltettek és az útrészek itt is elkészültek volna. A város és a temesvári államépítészeti hivatal közt ugyanis illetékességi viszály tört ki arra nézve, hogy az államút ezen részének kiépítésére ki köteles. Három évig tartott ezen szörnyűséges állapot, ami alatt Torontál vármegye népe csaknem el volt zárva Szegedtől, mert kocsival lehetetlen volt Szőregh felől bejutni, ha csak kerülővel nem. Utóbb a százlábú híd helyén kompközlekedést rendeztek be.

A vízveszedelmek különben majdnem állandóak voltak s igen változatos alakban fordultak elő. 1869. évi decz. 30-án a vashíd előtt oly veszélyes jégtorlódás képződött, hogy a vízszín már 19' 4" 6'" magasságra emelkedett. A veszélyt úgy hárították el, hogy a torlaszokat "lulázás"-nak nevezett módon széttörték. A következő évi (1870.) május 20-án a 20' 5" 6"' vízállásnál, valamint az 1871. évi jan. 24-én elért 21' 6" magasságoknál ismét csak védekezni kellé s így a takarékosan gyűjtögetett erők lassanként felemésztődtek.

Lőw Lipót.

Kik a haladásért és polgárisodásért küzdöttek, a gyakori veszélyes áradásoktól, valamint a pártküzdelmek meddőségeitől lassanként mintegy megzsibbadtak s a város sorsát, jövőjét féltették. A Tiszaszabályozás helytelen keresztülvitelénél fogva Szeged katasztrófáját előbb vagy utóbb, de mindenesetre bekövetkezendőnek hitték. Ennek daczára a küzdőteret nem hagyták el, sőt ellenkezőleg az elvesztett tért lassú és kitartó munkával igyekeztek visszahódítani. Osztróvszky ugyanis már 1868. évben megalakította a "szabadelvű-kör" czímű társas egyesületet s itt szervezte egyúttal a politikai pártot is. A szabadelvű-kör rövid idő alatt nemcsak politikai sikereket ért el, hanem társadalmi és közművelődési tekintetben is hódított. Lőw Lipót elnöklete alatt a körnek tudományos szakosztálya sűrű egymásutánban, látogatott felolvasásokat, irodalmi ünnepélyeket stb. tartott. Toldy Ferencz írói munkásságának


263

félszázados fordulója és báró Eötvös miniszter elhalálozása alkalmából a helyi mozgalmaknak felkeltője volt s az irodalom pártolására is közrehatott. A jól sikerült kedélyes estélyek és az itt elhangzott lelkesítő szózatok, a kör szakosztályaiban megindítot eszmecserék és felolvasások s a város jövőjére is kiható kérdéseknek és reformoknak megvitatása, a polgárság köreire is oly hatással voltak, hogy a párt számra nézve is mind erőteljesebb s nagyobb lett. Ez a körülmény utóbb a városi közgyűlés tagjaira és ezek magatartására nézve is kihatással volt, úgy hogy a társadalomban, valamint a közgyűléseken a pártszempontok élessége, a szenvedélyesség, lassanként elenyésztek.

A franczia sebesültek javára rendezett gyűjtéseknél és tüntető estélyeknél már a pártok közös erővel buzgólkodtak s az újszegedi népkertben rendezett különféle ünnepélyek alkalmával a különböző társadalmi osztályok egymáshoz már nagy közeledést tanúsítottak. Csak az volt a kár, hogy az itt tartott vigalmakat többnyire megzavarta a hatóságnak és az újszegedi szolgabíróságnak illetékességi jog czímen támasztott összeütközései. Még a provisorium alatt a torontáli ó-besenyői járás szolgabíróságának székhelyét Új-Szegedre helyezték s ez időtől fogva a város és a vármegye közt a súrlódások gyakoriak lettek s a szolgabíróság hatósági jogait még a partjogra, révekre és a malomállásokra nézve is, bár sikertelenül, kiterjeszteni kívánta. Így történt azután, hogy utóbb a vigalmakat már nem is a népkertben, hanem a régi időkből emlékezetes felsővárosi makkos-erdőben tartották meg.

Egyébként a város nemcsak a szolgabírósággal, de Dorosma város előljáróságával is összeütközésbe jutott. Bárány Gergely, dorosmai főbíró ugyanis a szegedi tanyai kocsiknak a dorosmai határon való közlekedését eltiltotta s a szegedieket ezért folyton zálogoltatta. A közönség sűrű panaszai következtében tehát most a szeged-tanyaiak a dorosmai kocsikat is megzálogolták s ebből a két város gazda népe között viszályok, fenyegetődzések s a legnagyobb gyűlölködések keletkeztek.

Miként már említők, a polgárság körében lassanként nyugodtabb hangulat kezdett érvényesülni, amire különben nagy befolyással volt ifj. gr. Ráday Gedeonnak királyi biztosi kiküldetése is.

Az alföldi közbiztonsági viszonyok ugyanis teljesen felbomlottak s a rendőrség képtelen volt a biztonság helyreállítására. Babáj Gyurka és Macsvánszky a Duna-Tisza-köz lakosságát a legnagyobb rettegtetésben tartották. A rablások, utonállások, gyilkosságok és gyújtogatások csaknem mindennapiak voltak és több esetben politikai okokból eredtek. Nemcsak a tanyák népe volt örökös rémületben, hanem megtörtént az is, hogy éjjel a városban rálőttek a postára. Egy másik alkalommal a pályaudvarban a postát meglopták, ismét máskor megrabolták. Rózsa Sándor, ki csak nem rég nyert kegyelmet, Péteri


264

pusztán a robogó vasútat állította meg, hogy azt kifoszsza. Félegyházán Asztalos ügyvéd izgatásai következtében veszélyes socialistikus mozgalmak nyilvánultak s ez mindenfelé terjedezett, mert a "földosztó" apostoloknak a "szegénység" vakon hitt.

Ráday királyi biztos Szegedet választotta működése központjául, mint hol a várnak "Zwinger" nevű részében a foglyok elhelyezésére bőséges férőhelyek voltak. A teljhatalmú királyi biztos össze is fogdosta a messze környék valamennyi orgazdáját, rovott előéletű egyénét. A foglyok száma néha az ezret is haladta, bár a kegyetlen bánásmód és kínvallatások következtében a halálozás közöttük óriási arányokat öltött. A vizsgálatoknak azonban vége-hossza nem volt s amidőn több oldalról sürgették, hogy a vizsgálatok s illetőleg a tárgyalások a rendes törvényszékekre bízassanak, oly híresztelések történtek, hogy a bűnügyi tárgyalásokat lehetetlen a szegedi törvényszékre bízni. Ez oknál fogva a pestmegyei törvényszéket delegálták, sőt a szegedi királyi törvényszék megalakulása után is nem ez, hanem az aradi törvényszék vette át az ügyek tárgyalásait. Bizonyos czélzatossággal ekkor is azt hírlelték, hogy a szegediek a bűnügyekben egy vagy más módon érdekelve vannak, holott a foglyok közt ép a szegediek voltak a legcsekélyebb számmal.

Dáni Ferencz.

A sajtóban és a város közgyűlésén felszólamlások is történtek emiatt s ámbár a királyi biztosság érdemeit méltányolták, a vizsgálatok során elkövetett kegyetlenkedéseket, különösen a jogászkörök és a város értelmisége elítélte. Így a hatóság és a királyi biztosság közt némi ellenségeskedés támadt. A gazdaközönség a királyi biztosság intézménye mellett fáklyás zene rendezése által tüntetett (1), a közgyűlés azonban ama indítvány fölött, hogy a kivételes intézménynek további fenntartása érdekéből a kormányhoz felirat intéztessék, napirendre tért. Az 1873. év folyamán a királyi biztosság intézménye végtére meg is szünt.

Mindeme fejleményeket azonban megelőzte Osztróvszkynak Szegedről való távozása. A legfőbb ítélőszék bírájául nevezték ki (1869. év május 8-án) s távozását ekkor már ellenfelei is mélyen sajnálták. Pártjának vezetését most Dáni Ferencz vette át, kit az 1870. évi 42.

1) Ugyanez a közönség azonban az 1872. évi követválasztás alkalmával, a 2. választókerületben gr. Ráday követjelöltet jún. 20-án megbuktatta.


265

t.-ez. életbeléptetése után, a város főispánjául neveztek ki. A szabadelvű párt és azontúl a polgárság nagy része is lelkesedéssel fogadta e kinevezést; az ellenpárt azonban, melynek önbizalma és erélye mindegyre hanyatlott, most teljesen visszavonulni látszott. Réh polgármester 1871. évi augusztus 9-én állásáról is lemondott, mert az új törvényben az önkormányzati jog számos sérelmét ismerte fel.

A szabadelvű párt most nagy erélylyel hozzálátott a város szervezeti szabályainak elkészítéséhez, hogy a tisztújítást minél előbb megtartani lehessen. Az 1871. évi decz. 25-én megalakult a szegedi királyi törvényszék is, mely a törvénykezési ügyeket átvéve, a közigazgatás a törvénykezéstől teljesen elvált1). A tisztújításra az 1872. évi jan. 4-ik napját tűzték ki, mely alkalommal a polgármesteri állásra, a pártok és a társadalom általánosan tisztelt alakját, Pálfy Ferenezet közlelkesedéssel választották meg. Az új hatóság is többnyire ifjú erőkből alakult meg, valamint a törvényhatósági bizottságba is, a virilis intézménynél fogva egészen új elemek kerültek. A városnak ezúttal tehát ismét új, reményteljes korszaka nyílt meg.

Az új hatóságtól igen sokat várt s remélt a közönség, de az már működése kezdetén óriási nehézségekkel találkozott. Az 1871. év ugyanis rendkívül vízbő esztendő volt és a korábbi évekről el nem oszlott belvizek oly annyira elszaporodtak, hogy a legöregebb emberek sem emlékeztek hasonlóra. A beköszöntő tél is rendkívül havas volt. Az 1872. évi január 11-én és 12-én oly rettenetes hóvihar támadt, hogy a vonatközlekedések, a postajáratok 3-4 napra fennakadtak. A hírlapok és levelek kimaradása következtében Szeged a világ folyásáról mit sem tudott, de az öles magas hóban még a városban is szünetelt minden forgalom, mert sok utcza a háztetők magasságában el volt temetve. Hetekig tartó munkába került a közlekedés helyreállítása. Csakhamar azonban enyhe időjárás következett s a vizek még jobban szaporodtak. Már a Fehértó is úgy megtelt, hogy nemcsak a baktói, de az alföldi és államvasúti töltéseket is rongálta s a Fehértó áradata ellepte a rókusi akoltelepek területeit. A felsőtanyára csak nagy kerülővel lehetett eljutni s a tanyák közt is a vizeknek oly folyásuk volt, hogy rajta hajók is járhattak volna. Az alsótanyán a Kis- és Nagy-Széksós, úgy a Madarásztó dúzzadtak fel oly mértékben, hogy az egész vidéket elöntéssel fenyegették. Árkoltak, töltéseztek mindenfelé, összevissza. Temérdek ház összeomlott s még több megrogyadozott, a szőlőültetvények nagy része pedig kiveszett.

1) A törvényszék azonban csak május 1-én költözött ki a széképületből és ekkor is a törvényszék bérhelyiségeire a város évi 2000 frt segélyt szavazott meg. - Az új telekkönyvek joghatályba lépését a kir. törvényszék 1872. évi szept. 1-ére tűzte ki. A telekjegyzökönyvek készítését jó részben a város költségén, még 1868-ban kezdették meg.


266

Hasztalanul mentek a panaszok s feliratok a felülről zúduló vizek meggátlása miatt, a várt felsőbbi intézkedések be nem következtek. Csak amidőn az alföldi vasút töltését Horgos közelében a víz áttörte s a vonatközlekedések fennakadtak, csak ekkor küldte ki a kormány Ormos Zsigmond temesmegyei főispánt kormánybiztosi minőségben, hogy a súlyos állapotokat orvosolja.

Ormos febr. 16-án érkezett Szegedre s a fehértói vizeknek a Maty-érbe, az alsótanyai vadvizeknek pedig Paphalom irányában a Tiszába leendő levezetésére egy-egy csatorna építését rendelte el, amelyeknek költségei utólagosan, az érdekelteken lettek volna behajtandók. A


Az alsó Tiszapart 1871-ben.

paphalmi csatorna 9709 frtba, a fehértói pedig 15,805 frtba került. S minthogy ez utóbbi kevésbé sikerült, a fertői csatornát is el kelle készíteni, melynek költségei 6190 frtra rugtak. E kiadások soha sem térültek meg.

Majd a Tisza is áradásnak indult. Április 11-én a vízszín 20' 6" 6'" magasságot érve, komoly védekezést követelt. Nagy aggodalmakat keltett továbbá a felsővárosi partomlás. A Felmayer gyár előtt a kocsik már egyáltalában nem közlekedhettek s tartani lehetett a házak egész sorozatának beomlásától. Ugyanily állapotok voltak a belvárosban, a


267

Wodianer-telek előtt és szegfű-utcza végén. A kormány szakközege Bodóky Lajos, kőhányás útján sarkantyúk építését ajánlotta. Felsővároson ez hamarosan el is készült s így a partszakadást itt (melynek meggátlására az 1861. hatóság már 17,000 frtot költött), megakadályozták. De a város az e végre igényelt 32,961 frt költséget már csak rövid lejáratú s több ízben megújított váltók kibocsájtása útján birta beszerezni.

Nemcsak Szeged, hanem az egész Alföld küzködött a vízveszedelmekkel. A Szárazér is megtelt s folyót képezve, elöntötte a magasabb fensíkokat is. A tápéi rétet pedig mély víz borította. A kormány

Széchenyi-tér déli része 1871-ben.

ez ügyben Ürményi József királyi biztost küldte ki. Nevezett június 26-án a Szárazér ármentesítő érdekeltséget meg is alakította, de a társulat működése később fennakadt.

A vadvizek által okozott nyomornak híre azonban eljutott a trónig és a király személyesen óhajtott a csapás nagyságáról meggyőződni. Bejárta az elöntött tájakat és Vásárhely felől az alföldi vasuton haladva Lónyay miniszterelnök kíséretében május 9-én d. u. 3 órakor Szegedre érkezett. A szeged-csongrádi takarékpénztár épületében, illetőleg a kaszinó által birt helyiségekben fogadta a törvényhatóság


268

hódolatát. Majd megtekintette a veszélyeztetett helyeket, megszemlélve az iskolákat, vigaszt nyujtva a jövőre és a szegények közt kiosztandóul 3000 frtot hátra hagyva, a nép lelkes üdvözlése kíséretében este 9 órakor a fővárosba visszatért (1).

A törvényhatóság hódoló tisztelgése alkalmából a király azon közörömet keltett kijelentést is tette, hogy a város fejlődését olyannyira gátló régi várnak megváltása vegyes bizottsági tárgyalások útján eszközöltessék. Miként tehát 1858-ban, úgy most is nagy buzgósággal indultak meg az erre vonatkozó tárgyalások. A katonaság már június 8-ára elkészítette az új laktanyáknak, valamint az élésháznak és más katonai épületeknek terveit. Ezek a Kálvária mellett létesültek volna, de másfél milliónyi költséget igényeltek. Most is a túlhajtott katonai igényeknél fogva a tárgyalások utóbb félbeszakadtak.

De a fejlődésre s haladásra czélzó lelkes törekvéseket ez nem zsibbasztotta meg. A hatóság és közgyűlés buzgón hozzálátott, hogy évtizedek mulasztásait pótolja s a várost a polgárisult városok sorába emelje. Ép az időben jelent meg Keleti K. statisztikai munkája, melyben Szeged, a városiasság tekintetében a 88-ik helyre van sorolva (2) s eléje helyezve nagyon sok felvidéki, kis jelentőségű városka. Ez bántólag, de egyúttal bátorítólag is hatott. Azért Szabados János tanácsnok elnöklete alatt a reformbizottság elkészítette az összes városias igényeknek és alkotásoknak előrajzát, megállapította ezek kiviteli sorozatát s javaslatot is tett, hogy a költségek mily módon állíttassanak elő. Egy nagyobb, két milliós kölcsön felvételét tervezték, de az 1873. évi pénz- és hitelválság, mely Szegeden is rázkodást okozott s néhány imént keletkezett új pénzintézet bukását idézte elő, a nagy kölcsön-művelet végrehajtását meggátolta.

Majd közbejött az 1873. évi nagy cholera, mely hosszan tartva, igen nagy számmal szedte áldozatait, mint arról a Közegészségügy alatt tüzetesen is megemlékezünk. Az 1874. évben pedig a Marosnak hirtelen jött veszélyes áradása okozott aggodalmakat. Június 4-6-ig a víz 22' 6" magasságra emelkedett és kevésbe múlt, hogy Vetyellátnál a töltést át nem hágta. A következő év tavaszán ismét védekezni kelle, mert május 5-én a víz már 22 láb magasságra emelkedett.

Mindezek bár bizonyos elkedvetlenedést s a jövőbe vetett reménynek fokozatos leszállását idézték is elő, mégis a hatóság

1) A király fogadására szolgáló készülődések általában igen rögtönösen történtek s így esett meg az, hogy elfeledtek gondoskodni arról is, hogy a naptár szerint holdvilágos estén elmaradni szokott légszeszvilágításra a szükséges külön rendelkezés megtétessék. A sikerült kivilágításnál fogva alig vették észre, hogy az utczai légszeszlámpák nincsenek felgyújtva.

2) Hazánk és népe. Budapest, 1873. 483. lap.


269

egész lázzal fogott a reformbizottság javaslatainak létesítéséhez. Függőben maradtak ugyanis a vármegváltással kapcsolatos laktanyák, úgy az állandó híd, a parterődítés és rakodópart, nemkülönben az állandó színház és a csatorna-hálózat kiépítésének kérdései, továbbá a gazdasági tanintézetnek, a koldulás megszüntetésével kapcsolatos dologháznak létesítése, a gymnasium kibővítése és a körtöltés építése.

Ellenben mindjárt az 1872. évben a régi Laczikonyha helyén felépült a város díszes bérpalotája, még pedig a közpénztár igénybevétele nélkül, a fogyasztási adóváltság házi kezelése útján befolyt tiszta haszonból, de erről csak a beavatottak voltak tájékoztatva. Ugyanazon évben, a legtúlzóbb igények szemmeltartásával elkészült a palotaszerű főreáliskola épülete is, mely végre sok esedezés után az alapítványi igazgatóságtól a város 120,000 frt kölcsönt nyert. A reáliskolai építkezési költségek azonban 320,000 frtra rugtak. A következő évben az árvatári kamattöbbletekből, a szeged-csongrádi takarékpénztárnak, úgy a polgárságnak lelkes és tömeges adományaiból felépült és megnyílt az árvák háza, melyben legott 50 vagyontalan árvának sorsát biztosították. Az 1872-73. év folyamán a Széchenyi-tér egész területét kikövezték s több élénkebb útvonal is burkolatot nyert, úgy hogy ez időben már 27 utcza és egy tér volt kikövezve. 6915 folyó ölnyi hosszaságban. a Széchenyi-tér pedig 5386 négyszög ölnyi területben. Az 1875-ik évben 50,000 frt költséggel kibővítették a közkórházat. Ekkor készült el a déli szárnya.

A régi búzatér feltöltése foganatosíttatott s ugyanott létesült a Dugonics sétahely. Több mellék utczát, mely a Mars-térre vezetett, a mély vízállások megszüntetésével hasonlókép feltöltöttek. A vár nyugoti mélyedéseit is felmagasították, hol ugyancsak szép fásítások történtek s ez úton a vár mellett levő régi és már elégtelen séta- és üdülő helyet kibővítették.

Az utczák tisztítása, melyet eddig rabok teljesítettek, mostantól fogva vállalat útján biztosíttatott. 1873. évben készült az első köztisztasági szabályzat, mely kezdetlegessége daczára is sok tekintetben rendet és haladást eredményezett.

Állami segély mellett felállították a polgári fiúiskolát s ezután egészen a közpénztár terhére megnyitották a polgári leányiskolát is. Már a főgymnasium kibővítésére került volna a sor, midőn ennek alapjául félretett s gyümölcsözőleg kezelt 60,000 frtot (a fogyasztási adóváltság több évi tiszta jövedelme) az 1876. évi árvízvédekezés alkalmából fel kelle használni.

A régi Szegednek ez volt a valódi "Sturm und Drang" korszaka. Minden téren s mindenfelé az alkotások, újítások és haladások jelei mutatkoztak. A középítkezések kihatással voltak a magánépítkezésekre


270

A Széchenyi-tér déli oldala 1872-ben.


271

is. Ez időtől fogva emeltek csinosabb és palotaszerű nagyobb bérházakat, különösen pedig ekkor létesültek a Széchenyi-tér és Klauzál-tér közé eső tömbökön álló nagy bérházak.

A hatóság tagjai nemes versenyre keltek a munka terén. Az ügykezelés és háztartás vitelében is sok újítás történt. Ekkor lépett életbe a kettős könyvvezetés rendszere, ekkor szervezték a külterületi rendészetet, hol a rendőrség bérelt laktanyákban, összpontosítva helyeztetett el. Nagymérvű erdősítések történtek s 1875-ben az oly régóta vajúdó marostői halastó és ármentesítési kérdés is elintézést nyert. A Marostőt ugyanis egy új töltés építése által kiszárították s ármentesítették. Egyesek vállalkoztak a nagy védmű létesítésére, kik a beépített köbmennyiség arányában az ős termőerejű földeket 8 évig ingyen használhatták.

A vár és Tiszapart között megnyitották a közlekedést s ez úton felsővárost hozzáférhetőbbé tették. Megindultak a lóvonatú vasút létesítésére vonatkozó tárgyalások is, amelyre nézve Naszluhácz és társai nyújtottak be határozott ajánlatot. Az állandó híd létesítésére Kőrösi gráczi gyáros és Rothschild witkovitzi gyártelepe kész tervek bemutatásával vállalkozókul jelentkeztek, de volt még egy ajánlat, mely faszerkezetű híd létesítésére irányult. Ezekre vonatkozólag is a tárgyalások már igen előhaladtak, midőn váratlanul az 1876. évi nagy árvíz és védekezés a kivitelt elodázták (1).

Ez alkotásokra és erőkifejtésekre a várost az képesítette, hogy az 1872. évi szept. 1-től fogva életbe léptette az általános hídvám-fizetési kötelezettséget, behozta a piaczi helypénzszedést s a vasúton és hajókon érkező szállítmányok után kövezetvám mázsa-krajczárok szedését rendelte el. Így a városnak új és gazdag jövedelmi forrásai nyíltak, de ezek mellett a pótadó is nagy arányú volt, mert az egyenes állami adónak 1872-ben 57, 1873-ban 61, 1874-ben 48%-át képezte és csak 1875-ben szállították azt le a tanács részéről javasolt 62 s illetőleg 68%-ról 38 1/2%-ra. Az új jövedelmi források, illetőleg a piaczi helypénz és általános hídvám-szedés miatt, eleinte zúgolódások nyilvánultak, bár ugyanaz alkalommal a piacz-kövezési munkálatok már megindultak.

A haladásnak és az alkotásnak másik előmozdítója és biztosítéka az volt, hogy a tanács és a törvényhatósági bizottság közt a legteljesebb egyetértés uralkodott. A közösen átérzett nagy czélok iránt a kölcsönös támogatás nem hiányzott s a tanácsi javaslatokat, habár azokat tüzetes vita alá vonták is, csaknem kivétel nélkül és általános helyeslés közt el is fogadták. Csupán a pálinka italmérési díjaknak bérbeadás útján való nagyobb hasznosítása, a városi nyomtatvány-

1) Pálfy Perencz polgármester évi jelentései az idézett esztendőkről.


272

A Széchenyi-tér északi oldala 1872-ben.


273

szükségletek vállalata, a Marostő kiszárítása, a közlegelő nagyobb hasznosítása, végül a 30 éves bérlő gazdák adótartozása ügyében tett előterjesztések alkalmával voltak szenvedélyesebb viták, amely alkalmakkor a tanácsi előterjesztések részben vagy egészben módosulást szenvedtek.

A törvényhatósági bizottság tagjai legnagyobb részben egymással is egyetértők, még politikailag is túlnyomóan egynézetűek voltak. A régi ellenzék mintegy teljesen visszavonulni látszott, vezetők nélkül maradt, tért engedve az emlegett sikerek kivívására és a kitűzött czélok elérésére, - de amelyeknek egyik-másika egyáltalán be nem következett. Így például meddő maradt az a törekvés, hogy Csongrád vármegye székhelyét Szegedre helyezzék, továbbá: hogy Új-Szegedet törvényhatóságikig a várossal egyesítsék, ami régi s mindenki részéről mélyen érzett szükséget képezett. Ez utóbbi kérdésben a közgyűlés és az újszegedi érdekeltség egy része 1868. évi okt. 20-án, 1873. decz. 7-én, 1874. évi okt. 30-án intézett feliratokat a kormányhoz. Ezek elintézését a küldöttségek szakadatlanul szorgalmazták, magánbefolyásokat is igénybe vettek, de mind hasztalanul.

Ép e két kérdésnek meddősége a hatalmas Deák- és szabadelvűpárt lassanként való elmállására is kihatással volt, úgy hogy a követválasztások alkalmával az első kerületben a Deák-párt követjelöltjének megválasztása mindnagyobb küzdelembe került. A tanács utóbb már a közgyűlésen is egy mind tekintélyesebbé váló ellenzékkel állt szemben, melynek alakulására befolyással volt a bizottsági tagok 1874. évi választása, amidőn a választott tagok felerésze kisorsoltatván, azok helyei betöltendők voltak. Dáni főispán bátorítására a régi ellenzéknek tagjai, különösen a nép vezető férfiai, a közgyűlésen ismét szerepelni kezdettek s nemcsak ezen, de másrészről is népszerűségi törekvésekből mindsűrűbben fel-felhangzott az az irány s törekvés, hogy "a haladásnak immár határt kell szabni, mert a város, mely rablógazdálkodást űz, az örvény szélére jut."

A percsórai társulat részéről a lejárt évi kirovások kiegyenlítése czéljából a város ellen intézett végrehajtás, továbbá a Csikós-féle kártérítési perben megállapított 50,000 frt és járulékainak kifizetése iránt kelt első fokú ítélet és még más körülmények ugyanis a város pénzügyi viszonyaira zavaró, sőt aggasztó hatással voltak, ami a tanács ellen intézett támadásokat és indítványokat mind gyakoriabbakká tevé. Az 1875. évi nov. 5-én tartott közgyűlésen a város háztartási ügyeit érintő egy indítványnak azon indokolása, hogy a "szegény nép éhezik és fázik", nemcsak a közgyűlés egy részét indította zajos helyeslésekre, hanem még a zsúfolásig megtelt karzat közönsége is tapsokban tört ki. A haladás meggátlására czélzó indítvány különben csakis az úton bukott meg, hogy a közgyűlés ifjúsága, a "közügyi klubb" tagjai


274

A Széchenyi-tér nyugoti oldala 1872-ben.


275

(kiket gúnyosan hátul gombolós pártnak neveztek), az agyonbeszélés taktikájához folyamodtak.

A rend és pártfegyelem ez időtől mind lazább lett. Az indítványok s interpellatiók özöne, a türelmetlenség és személyeskedés újra lábra kaptak. A gyanúsítások is mind gyakoriabbak lettek, melyek az alsóbb rétegekben tovább terjesztve és ferdítve, lassanként a hatóság erejének és tekintélyének nagymérvű sülyedésére vezettek. A tanács felsőbb helyről sem részesült már támogatásban s határozatait a kormány a legtöbb esetben megváltoztatta.

Az a szűkkeblűség, mely csak az imént tünt el, most újból jelentkezett s a közgyűléseken ismét egyes néptribunok voltak irányadók, kik azután nem várt oldalról is támogatásban részesültek. Ismét jelszó lett a pótadónak minden áron való leszállítása s ennek következtében az 1875. évi májusi közgyűlésen megbukott az állandó híd kiépítésére vonatkozó javaslat, mert egy kiváló szónoklatból a közgyűlés arról győződött meg, hogy az állandó híd nem hogy hasznára, de sőt kárára leszen a városnak s az állandó híd kiépítése idő előtti is, mert a Maroslevezetés függő kérdésénél fogva a Tisza mederiránya még változás alá is eshetik s így a híd még feleslegessé is válhat.

Így bukott meg a körtöltés kérdése is, melyet a tanács már az 1874. évi aug. 15-iki közgyűlésre beterjesztett volt. A javaslat hármas tervezetet tartalmazott. A legszűkebb védvonal közvetlenül a város alatt létesült volna. A bővebbet az alföldi vasut felmagasításával és ennek bevonásával tervezték. A harmadik vonal szerint az Öthalom környéke is a védvonalon belül esett volna. A tervek 90-140 ezer frt kiadást tettek volna szükségessé. De már ekkor emlegették: "ha eddig megvédett bennünket a percsórai töltés, ezután is megvéd az bennünket." A javaslatot decz. 12-én egy népes értekezleten is tárgyalták, hol a bizottságnak egy tekintélyes tagja azzal érvelt, hogy "megvédem én Szeged utolsó csirkéjét is, de nem a körtöltéssel." Az értekezlet megállapodásához képest mindenekelőtt az alföldi vasúttársaságot keresték meg, hogy mennyiben járulna a védmű kiépítéséhez, ha az egyúttal a társulat területét is befoglalná. A vasut-társulat azonban minden hozzájárulást megtagadott, mert a társulat szakközegeinek felfogása szerint a vasút vonala és egész pályája a bekövetkezhető árvíz esetén a veszély ellen kellőkép biztosítva volt. Így az 1875. évi februári és áprilisi közgyűléseken a város jövőjét biztosító fontos tervezetet a napirendről levették, már annálfogva is, mert az ugyanaz évi márczius elején kibocsájtott közmunka-közlekedésügyi miniszteri rendelet a régóta függőben levő percsórai kérdésben a városnak a társulatba való betartozóságát végleg megállapította, a város sérelmeinek orvoslatára, nevezetesen a leszámolásra, új hozzájárulási kulcs alkalmazására, az ártérfejlesztés végrehajtására, -


276

A Tiszapart északról tekintve 1872-ben.


277

miként azt már másutt előadtuk - Marsóvszky Gyula miniszteri osztálytanácsost kormánybiztosi minőségben küldte ki.

A tanács még ezután sem hagyott fel azon törekvéseivel, hogy a város jövőjét és a belterületet a bekövetkezhető veszély esetére is biztosítsa. Még az 1869. évi deczemberi marosi veszélyes jégzajlás alkalmából az 1870. évi máj. 22-én tartott közgyűlés feliratot intézett a közmunka s közlekedésügyi miniszteriumhoz a marosi levezető csatorna elkészítésére. Csak az 1875. évi szeptember havában érkezett le az elutasító miniszteri leirat, amelyben a többi közt az van megérintve, hogy az 1.370,000 frtba kerülő csatorna építési költségeit miután az állam magára nem vállalhatja, gondoskodjék tehát a város védtöltései megerősítéséről és felmagasításáról s ezentúl a belterületnek minden eshetőség alkalmára való biztosításaul építse ki a körtöltést.

Az 1875. évi okt. 6-iki közgyűlésen ennélfogva a tanács újra előterjesztette a körtöltés építésének kérdését. De ekkor már minden figyelem az 1876. évben Szegeden tartandó országos ipar-, termény- és állatkiállításra, az ugyanekkor tartandó országos dalünnepélyre, a Dugonics-szobor leleplezésére s az ezzel kapcsolatos ünnepségek előkészületeire irányult. A tanács előterjesztése tehát levéltárba került s nem gondolt senki arra, hogy rövid idő múlva a városnak mily veszélylyel kellend küzdenie (1).

Az 1876-odiki árvízküzdelem.

Az 1876. évi február végén az ország déli részeiben még kemény hidegek jártak, a felvidéken azonban oly enyhe időjárás uralkodott, hogy az olvadás és jégzajlás egészen megindult, de minél lejebb ért az, a hideg és fagy következtében torlódások támadtak. Mikor fent a Duna melléke már nagy veszélyben forgott s a katasztrófa a fővárost is fenyegette, akkor Szegeden még semmi baj sem volt s a márczius 12-iki közgyűlés ennélfogva nagy részvéttel 500 frt segélyt szavazott meg a Dunamelléki árvízkárosultaknak.

Február végén Szegeden is megindult s illetőleg megtorlódott a jég, mely a törések következtében febr. 24-én eltakarodott és a Tisza teljesen megtisztult. Márczius első napjaiban a víz oly rohamos és nagy arányú áradásnak indult, hogy 11-én a Sina-telek mellett lévő főcsatornán a víz betódult és a csatornaelzárást csak nagy bajjal és sietséggel hajthatták végre.

1) A hivatkozott évi tanácsi és közgyúlési határozatok és az egykorú hírlapok feljegyzései.

előző  |  tartalom |  következő