Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
21 Meszesi Paulin, 1810-től Nagy Elek, 1813-tól Holecskó Gábor, 1814-től Jaraniczky Gellért, 1818-tól Ordinansz Konstantin, 1821-től Velkei Tóbiás, 1822-től Vilim Konstantin, 1828-tól Gedrák Remig, 1830-tól Ordinansz Konstantin, 1831-től Chilkó Ferencz, 1832-től Melicher János, 1847-től Győrffy Edvárd, 1853-tól Melicher János, 1858-tól Lencsés Kornél, 1861-től Szegedi Kilit, 1864-től Melicher János, 1872-től Remes Kázmér, 1874-től Kruppai Kájusz, 1878-tól Erdős Aurél (1). III. A szent György plébánia és a minoriták. Felsőváros vagy felsősziget, mint láttuk, még Zsigmond király idejében is autonom, külön községet képezett (2) s így külön plébániával bírt, mely szent György vitéz és vértanú tiszteletére volt szentelve. A plébániáról az 1332-37. évi pápai tizedlajstromokban azt találjuk feljegyezve, hogy a plébános hat éven át évenként 2-3 1/2 márkányi ezüstöt fizetett tizedül (3), mi azt mutatja, hogy a plébánia igen jó javadalom volt, tehát már régi keletű lehetett. Mátyás királynak 1458. évi oklevele szerint a plébániának ősidőktől fogva a város közönsége volt kegyura (4). Ezentúl szent György plébániájáról és templomáról többet nem tudunk. Valószínűleg a török hódoltság alatt elpusztult s a templom anyagát a várépítésnél felhasználták. A törökök kiűzése után a hatóság 1719-22. években szent György templomát romjaiból némileg helyreállította s minthogy a belvárosi templom restauratioja hosszas időn át tartott, ez alatt a plébániai szolgálat és isteni tisztelet a szent György templomnál volt. Azonban a sártapasz közé rakott és roskadozó templomot 1733-ban már kijavítani s megerősíteni kelle. A mondott év május 2-án báró Falkenstein Béla csanádi püspök fel is szentelte (5), de hogy a belvárosi plébánia-templomot utóbb helyreállították s időközben a Szegeden letelepült minoriták kolostorukat és saját templomukat is kiépítették, a szent György templom mindinkább elhagyatott, pusztulásnak indult. Tetőzete lassankint elkorhadt, menyezete beomlott s oldalfalai is folyton 1) Ordinansz Konst. i. m. végén. 2) Oklevéltár XVI. sz. a. V. ö. I. köt. 40. l. 3) Monumenta Vaticana I. sor. I. köt. Budap. 1887. 181. lap. 4) Oklevéltár XXXI. sz. a. 5) 1754. évi aug. 4-iki egyházlátogatási jegyzőkönyv, lásd Oltványi: A szegedi plébánia. Szeged, 1886. 149. lap. 22 omladoztak. A romokból 1859-ben a felsővárosi szent György iskola épült, de a toronyban tovább is ott maradtak a harangok (1). A felsővárosi plébániát kezelő minoriták régebben a ferenczrendi barátokkal egy szerzetességet képeztek s ezektől magukat végleg csak a XV. század közepén különítették el. Az elvált minorita atyáknak Szegeden a XV. században már külön kolostoruk volt, de ez a rendház (residentia) nem az egri, sem az esztergomi vagy szerémségi, hanem a gyulafehérvári custodiatushoz tartozott (2), ami különös jelenség. A minoriták szegedi rendházában 1452-ben s 1511-ben tartományi választógyűlések is (nagy káptalan) tartattak (3). Hogy hol s merre volt a minoriták ezen régi kolostora, ma megállapítani lehetetlen. Egy török oklevél említést tesz 1605. évről a szegedi várban lakó István és Mihály nevű barátokról (4), kik talán minorita szerzetesek lehettek s mint ilyenek romladozó templomukban és kolostorukban árváskodtak (5). Ezentúl a minoriták nyoma Szegeden elvesz, csak 1726. évben merül fel ismét. Didák Kelemen tartományi főnök sok utánjárásra kieszközölte, hogy a tanács felsővároson a minoritáknak telepedésre és residentia emelésre engedélyt adott, sőt e végből még a magánosok telkeit is igénybe vette s azokat a közpénztárból kártalanította (6). A minoriták már ekkor arra törekedtek, hogy a szent György plébániát elnyerhessék, sőt ez esetre ígéretet is tettek, hogy a régi plébánia-templomot tökéletesen felépítik. De ezen törekvésük a piaristák és a barátok ellenkezését, féltékenységét költötte fel s a minoriták és a másik két rend között áskálódás és küzdelem keletkezett. A tanács, Doroszlay Felicián alsóvárosi gvárdián tiltakozása daczára (7) 1) Ezek közül a kisebbet 1819-ben, a nagyobbat pedig 1800-ban öntötte Eberhard Henrik Pesten. Ez utóbbinak peremén az akkori tanács összes tagjainak arczképei féldombor alakban ki voltak öntve. Ez a harang 1876-ban megrepedt s ekkor újra öntötték. 2) Knáisz Michael: Chronologo-provinciale ordinis ff. minorum s. Francisci conventualium. Pozsony, 1803. 314. lap. 3) Knáisz M. i. m. 299. és 301. 1. - Szentiványi Mart. Curiosiora et selectiora varirum scientiarum miscellanea. Tyrnaviae. 1702. I. k. 2. rész 52. 1. 4) Török-magyarkori történelmi emlékek. II. köt. XVII. 5) A hagyomány szerint a várban levő templom, melynek romjait még Dugonics is látta ifjúkorában, a szt. Erzsébet templom lett volna. (Lásd: Szegedi Híradó 1863. évf. 37. sz.) 6) 1726. évi tanácsi jkv. 215., 218. és 226. lapjain. - Ezen telken a tanácsnak 1731. évben, a minoriták részére kiadott pártfogó nyilatkozata értelmében, a hagyomány szerint valamikor szent Miklós tiszteletére szentelt templom létezett volna. (Lásd: Pap J.: A piaristák Szegeden. Szeged, 1886. 68. lap.) 7) U. o. 221. lap. 23 is a minoriták álláspontjára helyezkedett és a szent György templomnak általuk kilátásba helyezett felépítése okából is hajlandó lett volna a felsővárosi plébániát nekik átengedni (1). De a barátok felsőbb helyen kerestek orvoslást a "belopózkodók" ellen. A helytartótanács nem is késett elrendelni, hogy a minoriták kötelesek illetékes klastromjaikba visszavonulni; csak is egy atya - Vajda Achill - maradhat Szegeden, ki mint káplán a sóstisztek lelki ügyeinek gondozásával lesz megbízandó (2). A helyzet csak 1739-ben változott ismét, midőn Belgrádot a törökök visszavették s az ottani német polgárság és kereskedők egész tömegekben menekültek Szegedre, hol iparuk és kereskedésük folytatására a tanácstól kért engedélyt meg is kapták (3). A menekülőkkel jöttek a belgrádi minoriták is, kik sorsüldözött helyzetüknél fogva úgy a lakosság, mint a hatóság részvétét a legnagyobb mértékben fölköltötték és a tanács engedélyét megnyerték, hogy itt szerzetesi foglalkozásaikat gyakorolhassák. Csakhamar megújították azon törekvésüket, hogy a szent György plébánia lelki szolgálatát elnyerhessék, újból igérvén a romladozó ősi templom felépítését. A piaristák és a barátok most ismét tiltakoztak (4), de a tanács nem sokat törődött a "falat kenyérnek kétfelé szegése" miatt tett szemrehányásokkal (5), hanem a minoritáknak letelepedésére vonatkozó engedélyt megadta. Mária Terézia 1742. évi július 27-én díszes kiállítású szabadalmi levélben a minoriták ezen jogát szentesítette. A minoriták most már a plébánia elnyerésére irányuló törekvéseikkel egyelőre fel is hagytak, azért residentiájukat nem is a szent György templom mellé, hanem ettől távolabb építették fel. A hívek adakozásaiból kolostoruk építését 1747-ben megkezdették, 1754-ben pedig a szent Miklósról czímzett templomuk építéséhez fogtak, mely az 1767. évben nyert befejezést (6). Midőn a piaristáktól a plébánia kezelését elvették s az eddig egységes plébánia 1789-ben három részre osztatott, az így helyreállított ősi szent György plébánia kezelésével a minoriták lettek megbízva. Ez időtől fogva vezetik tehát a felsővárosiaknak keresztelési, temetési és esketési külön anyakönyveit. 1) Pap János: A piaristák Szegeden. Szeged, 1886. 68. lap. 2) Knaisz M. i. m. 386. 1. 3) 1739. évi tanácsi jkv. 427. lap. 4) 1739. évi tanácsi jkv 437. lap. 5) Lásd I. k. 372. 1. 6) A templom-torony sisakját az 1863. évi deczemberi óriási Lucza-szél levetette, Körösy József gráczi gyáros adományából azonban teljesen helyreállíttatván, ezentúl a templom semmi más átalakítást vagy lényeges javítást nem igényelt. 24 A plébánia híveinek, kereszteltjei-, temetett- és esketteinek számadatai e következők: 1851. évben hívek száma
13,474, kereszt. 570, eltem. 284, esket. 123. A plébánia joghatósága a felső tanya déli részeire is kiterjedt, míg az északi részek a kisteleki plébánia fiókját képezték. A minorita residentia főnökei, illetőleg a plébánia vezetői a következők voltak: 1739-től Kovács Dénes, 1740-től Auer Lipót, 1741-től Braun Bernát, 1744-től Zétényi Bonaventura, 1746-tól Urbanovits Gergely, 1747-től Hartai Sebestyén, 1748-tól Ádám Egyed, 1752-től Takács Marczel, 1755-től Jakabfalvi Román, 1757-től Horváth Fortunát, 1759-től Vékes Primusz, 1760-tól Tajti Adalbert, 1766-tól Petró Vincze, 1767-től Sztanyó Alander, 1768-tól Lendvai Gábriel, 1770-től Szepessy Fábián, 1771-től Pál Ábrahám, 1774-től Liszka Gáspár, 1780-tól Miksi Zsigmond, 1783-tól Liszka Gáspár, 1785-től Somogyi Elek, 1788-tól Gáli Cajetán, 1791-től Páll Lajos, 1794-től Boda András 1797-től Kiss Gerard. 1800-tól Bogner Máté, 1803-tól Somogyi Máté, 1809-től Világi Mátyás, 1812-től Páll Ottó, 1817-től Gaal Bernardin, 1827-től Losó Dávid, 1834-től Német Fausztin, 1836-tól Kelecsényi Lambert, 1845-től Gaal Damascen, 1854-től Sümegi Károly, 1878-tól Gera Miklós (1). VI. Szent Rókus egyháza. A vár erődítéseül 1714-16. években, félkör alakban épített csillagos földsánczon kívül, nyugat felé, a "budai kapu" környékén tartotta a katonaság gyakorlatait, amely területet csakhamar Mars mezejének neveztek el. Ugyanitt tartották a gabonavásárokat is, mi alkalmat adott arra, hogy ott néhány beszálló korcsma állíttassék, már annyival is inkább, mivel este a palánk kapuit elzárták s az elkésve érkezett utasok a városba be nem jöhettek és így azok a vásárállásnál keletkezett korcsmákban találtak menedékhelyet. Néhány lakóház is épült 1) Knaisz M.
i. m. |