Vágó Pál


Reizner és műve  |  1. kötet  |  2. kötet  |  3. kötet  |  4. kötet  |  keresés

69

III. Közigazgatás.

Az előző fejezetben némely példáit láttuk annak, hogy az Árpád- és vegyesházi királyok idejében a községi kormányzatban a lakosság minden tagja részes volt s a község egyetemének különös képviselete még nem létezett. A végrehajtó hatalom a bíró és az esküdt polgárok kezeibe volt letéve, kiket a község ősgyűlése (universi cives et hospites) választott. Hány volt az esküdt polgár, azt sejteni sem lehet. Ezeknek testületéből fejlődött ki később a tanács intézménye, mint a végrehajtó hatalom kiegészítő része.

A képviseleti rendszer Zsigmond király 1412. évi rendelete alapján fejlett ki (1), midőn a bíróválasztásoknál előforduló lázongások megszüntetése czéljából az összlakosság 40 tagból álló képviselet alakítására volt utasítva. Ebből keletkezett a későbbi választott község (communitas), mely a város egyetemének jogait mind nagyobb arányokban magára hárítva, lassanként a végrehajtó hatalom ellenőrzője lett. Jogkörét, a tanácshoz való viszonyát és szervezetét tüzetesebben nem ismerjük, mert a város régi jegyzőkönyvei a háborúk és elemi csapások következtében megsemmisültek s ez által a község belső életének emlékei is pótolhatatlanul elenyésztek. Kecskemét, Nagykőrös, még inkább Soprony, Pozsony, Kassa, Bártfa, Lőcse stb. városok példái mutatják, hogy a városok belső életének adatai kizárólag a jegyzőkönyvekben és számadásokban rejlenek.

Hogy Szegednek is voltak ily levelei, számadásai és határozati jegyzőkönyvei, bizonyos annálfogva is, mert tudjuk, hogy az 1464-74. években a város érdemes főjegyzője Monyorókereki Ferencz mester volt. De ezenkívül Lukács Zágrábi püspök 1501. évben kelt alapítólevelében is említi, hogy örök rendelkezése a város jegyzőkönyvébe szóról-szóra beiktattassék (2).

A török hódoltság idejéről s az azt követő korszakról szóló jegyzőkönyvek és egyéb iratok még a mult század elején is jó részben meg voltak. Ezek a várerődítés alkalmával, a város székházának lerombolása idején (1716.) egy német építész ellenséges hajlamai következtében pusztultak el, pedig egy ládát töltöttek meg (3).

A hatóság szervezetét és működését így csak 1716. óta ismerjük tüzetesebben.

A hatóság feje, a törvénykezés, közigazgatás, rendészet és községi háztartás vezetője a bíró volt, ki a tisztújítások meghatározott napján, a 12 tagból álló belső tanács kebeléből, évről-évre újra válasz-

1) Oklevéltár IX. sz. a.

2) Oklevéltár XXXV. XLIV. LVI. sz. a.

3) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve, 1717. év. l. lap.


70

tatott. A tisztújítás alkalmával legelőbb a tanács kebelében történt üresedéseket egészítették ki, csak azután történtek az egyes tisztségekre szóló választások.

A tanácsnokok a bíró munkatársai voltak. A lakosságnak legtekintélyesebb és legműveltebb elemeiből kerültek ki; de a mult század első felében jobbára csak gazdák, kereskedők s iparűzők voltak. Később a szakhivatalokban érdemeket szerzett egyének hosszabb szolgálatuk után nyerhették el a tanácsnoki állást. Csak a jelen század elejétől fogva tapasztaljuk, hogy ez állások elnyerésénél a tanultság és jogvégzettség mindsűrűbben előnyt s feltételt képezett. A rokonság sokszor akadályul szolgált. Néha a távoli rokonság is kifogás alá esett, máskor ellenben a közel rokonság miatt sem tett észrevételt a kamara.

A tanácsnokok egyike kapitánynak, másika polgármesternek választatott meg. Ez utóbbi hivatal József császár koráig igen jelentéktelen, csak névleges volt. Ez időtől fogva a polgármester (consul) a háztartási és gazdasági ügyeket intézte.

A jegyző régebben nem volt a tanács tagja. De azért tehetségeinél fogva igen sokszor a tanács lelke volt s az elhatározásokra nagy befolyást gyakorolt hol üdvös, hol hátrányos következményekkel. Mindenkor "alkalmas" egyént igyekeztek ez állásra megnyerni, hogy a város súlyos bajaiban az ő szava és előadása (os est calamus totius civitatis) által orvoslatot nyerjen. Azért sokszor a társhatóságoknál tudakozódtak "egy jó notariusnak való" után s többnyire idegeneket választottak "a patronus urak" ajánlatára; de ismételt ízben tapasztalt keserű és káros csalódások után a hatóság utóbb az idegenektől húzódozott. Néha egyúttal tanácsnoknak is megválasztották, utóbb azonban szabályrendeletet hoztak, hogy a jegyző tanácsnok vagy bíró egy ugyanazon alkalommal nem lehet (1). 1720-tól fogva már segédjegyző is volt. Az aljegyzők száma 1869-ben már 5-re emelkedett.

A hatósági összes teendőket tehát a bíró, a tanácsnokok és a jegyzők végezték. Ezentúl 3 alsóvárosi, 2 felsővárosi szállásmester volt, kik a sűrű és sok zaklatással járó katonai beszállásolásokat végezték. Volt még két vásárbiztos, kik a vásárok jövedelmeit kezelték; két borbíró, kik a korcsmák- és dézsma-jövedelmekről számoltak; két perczeptor, kik a város adó és más bevételeit kezelték. Ezeken túl még fertálymesterek, tizedesek, kisbírák voltak, hóhér és börtönőr, kik a tanács rendelkezése alatt álltak s különféle ügyek végrehajtására alkalmaztattak.

Rendszeresen alkalmazott ügyész csak 1727. óta volt (2). Számvevő,

1) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1731. év 44. l.

2) Első tiszti ügyész Szlovenits Mihály volt, kit Csőke János, Zafflry Imre, Khlósz Mátyás, Bohus Ádám, Barcza János stb. követett.


71

orvos, mérnök stb. még késöbb. A különféle segéd- és kezelő hivatalokat is csak a mult század végén és a jelen század elején állították fel.

A belső tanács mellett volt a 24 tagú külső tanács, melynek feje a szószóló, népszónok (tribunus plebis) volt, ki a tanácsűléseken is részt vett, de a korláton kívül. Ha a tanács határozatát a közönség érdekéből sérelmesnek találta, veto jogával élt, mely esetben a kérdés a választott község elé került. A szószólónak utóbb két segédje is volt. A külső tanács megalakítása lassanként abban maradt s ez intézmény egészen feledésbe ment. József császár halála után azonban rövid időre újra megalakult, de csakhamar a választott községgel olvadt össze.

A választott község (communitas, sexaginta-viratus, centum-viratus) volt a város régi képviselő-testülete; de nem a közönség választotta őket, hanem a királyi biztosok vezetése alatt tartott tisztújítások alkalmával a testület önmagát egészítette ki, tekintettel az egyes városrészek népességi számarányára. A régi polgárérdemek legnagyobb jutalma az volt, ha a választott község tagjául valaki befogadtatott. A tanács tagjaival való rokonság itt is akadályt képezett; de különféle időkben ez is más-más tekintet alá került. A többi közt Vedres István hasztalan kérte az udvari kamarát, hogy a távolabbi rokonsági viszony miatt a szükséges felmentvényt elnyerje. Nagy érdemei daczára is, törekvései meddők maradtak.

A választott község tagjainak száma 60-ról utóbb már 104-re emelkedett. A testület jogköre is hol tágult, hol csorbult. Némely időszakban bizonyos ügyekre nézve a tanács nem is ismerte el a választott község hozzászólási vagy határozati jogát. A tanács álláspontját a kamara hol védte, hol pedig mellőzte. Az utóbbi időkben azonban hosszas küzdelem után a communitásnak sikerült elérnie azt, hogy politikai és közjogi, továbbá háztartási kérdésekben elismerték illetékességi jogát.

A tisztújítások módjáról az ismeretes legrégibb szabályzat az 1711. évi legfelsőbb rendeletben van megállapítva (1). Ennek értelmében a város homagium terhe alatt, minden évben rendszerint szent György napján tartozott restaurálni. A királyi biztos elnöklete alatt tartott elegyes űlésekben a tanács mindenek előtt a város összes ügyeiről beszámolt s ugyanekkor a jövőre nézve is minden irányban intézkedéseket tettek. A tárakat megvizsgálták, gyámokat megszámoltatták, középületek kijavítását, a közművek létesítését elhatározták. Ezután a választások következtek s mindezekről a kamarához jelentést kelle tenni.

A régi tisztújítások lefolyásának ismertetéseül példakép bemu-

1) Oklevéltár CLXX. sz. a.


72

tatjuk az 1723. évi jegyzőkönyv feljegyzése alapján az akkori restauratiót.

"Elsőbben is nemzetes Dejanovics Szíjártó János főbíró úr ő kegyelme böcsülettel valedicalván, mind belső és külső nemes tanácstúl, úgyszintén az esküdt communitástúl is, megkövetvén ő kegyelmeket annak rendi szerint. Ezt hallván a nemes belső tanácsban levő személyek, mindnyájan felkelvén, elbúcsúztanak; de mivelhogy az ő kegyelme szolgálatja mind az külső nemes tanácsnak, mind az esküdt communitásnak tetszett, továbbá is megmarasztották senatorialis functiójukban ő kegyelmeket.

Minthogy peniglen az t. nemes belső tanácsban az elmult esztendőben vacantia lett, azért privilegiumunk tenora szerint azon defectust compleálni kivántuk; azért néhai nemzetes vitézlő Tömösváry János úr ő kegyelme helyébe ugyan Tömösváry András úr ő kegyelme közönséges voxal választatott, úgy nemkülönben senatorságán kívül is, nemes város szolgálatjára és a köznépnek igazgatására kapitányságra is választatott.

És mivel a t. nemes belső tanács minden fogyatkozás nélkül, istenesen és csendesen helyreállott vox szerint és fölül említett Dejanovics Szíjártó János úr ő kegyelme már tisztit resignálván, egyszersmind valedicalván, ezen esztendőben bíróság viselésre megnevezett Dejanovics urammal együtt Rósa Dániel, Lantos Gergely és Miller János senator urak candidáltattak és vox szerint ezen esztendőbeli bíróság viselésére nemzetes Miller János úr ő kegyelme választatott, kinek hogy az úristen ő szent felsége ezen bíróság viselésben adjon friss egészséget, minden jó szerencsét és hosszú életet, egész szívvel és akarattal kívánjuk, vivát!"

Ezután következett a "nagy áldomás" mert a jegyzőkönyv szerint a tisztújítást csak április 26-án folytatták, a következő módon:

"Midőn ezen királyi peculiumnak megmaradására, kegyelmes urunk ő felsége szolgálatjára és a köznépnek kormányzására, más közönséges vigyázó tiszteket és szolgákat rendelni és tenni kivántunk volna, szintén akkoron kegyelmes királyunk és földesurunk parancsolatja érkezik a t. pozsonyi kamara levelével együtt, melyet jobbágyi alázatossággal, igaz hívséggel és kötelességgel vettünk, melyben kegyelmesen méltóztatik ő felsége parancsolni, hogy a restauratiot absque regio commissario, véghez vigyük magunk között. Mivel pedig privilegiumnak tenora azt tartja, hogy szent György vitéz és martyr napján legyen meg, erre nézve mind az bíró választás, mind pediglen az belső és külső senatorialis vacantia compleáltatván, úgy, hogy semmi némű hátramaradás nem lévén, ennek megerősítésére amint die 24. aprilis tettük vala, helyben is hagytuk.

Annak okáért fentemlített Miller János úr ő kegyelme, minek-


73

előtte vox szerint lett bíróságra fölemeltetett volna, ezen nemes városnak bévett szokása szerint az egyházhoz és kápolnához, mely szent Demeter mártyr temploma mellett vagyon, az egész concursussal együtt menvén és kívül azon szent kápolnának ajtaja mellett megállván, tisztelendő plébános úr ő kegyelme egy szép, istenes, bíróság viselés eránt való exhortatiot tévén, melynek vége után megnevezett Miller János úr ő kegyelme az populetól bíróságra fölemeltetett, azután bémenvén a szent kápolnába, az szent oltárnál hitit is letette ezen formula szerint. (Következik az eskü minta.)

Vásár bíróságra peniglen megegyezett akaratbúl Raab János és Dejanovics Szíjártó Pál választattak, kik meg is esküdtek. Továbbá kisbíráknak az felsővároson Lippai János, Erdélyi János, Gavrilovity Mihály. Az palánkban Tömösváry Mátyás és Zsivánovity Péter. Alsóvároson pedig Lovászi Jakab és Pintér Gergely ezen esztendőre választattak.

Minthogy pediglen a t. nemes tanács jó rendben akarta venni az nemes városnak minden jövedelmét, kivánta azt is tudni, hogy esztendő által hány akó bor foly el az korcsmákon és azoknak micsoda jövedelme és haszna lehetett; erre ezen esztendőre közakarattal Csaldy István és Babarczy Ferencz ő kegyelmek választattak és hitiket is letették" (1).

Érdekes volt különben az 1790. évi tisztújítás is, midőn az elnyomás után a hazafias érzelmek fokozottabb lelkesedésben törtek ki. Április 10-én érkezett Szegedre Csongrád vármegye főispánja, gróf Pálfy Lipót, kit a megyei nemes- és a városi 100 főre rúgó egyenruhás lovas-bandérium Kistelektől fogva zene és harangzúgás közt kísért be a városba. A lelkes fogadtatást azonban egy váratlan, nagy tűzveszély zavarta meg. Április 20-án volt a megyei tisztújítás Szegeden (2), 25-én pedig a város tartotta restauratióját, az egykorú följegyzés szerint a következő módon.

"Április 25-én ment véghez - és így a törvényes napnál egy nappal későbben, azért: mivel az arra való engedelem nem érkezett idejében - nemes sz. kir. Szeged városának tisztújítása. T. ns. Kárász István úr, ns. Csongrád vármegye érdemes viczeispánja volt a királyi biztos, akinek kormányozása alatt készült meg az említett székújítás ily móddal.

Minekutánna a felsővároson levő szt. György templomában segítségül hívták volna a szent lelket, a városházához gyülekeztek. Itt mindenekelőtt azon tisztviselők, kiket a magános hatalom, nem pedig a város privilegiumainak ereje szerint megkivántató voksolás állított

1) Szeged v. tanácsi jkve. 1723. év 192-199. l.

2) Hadi és más nevezetes történetek. Bécs, 1790. évf. és a Bécsi Magyar Kurir. 1790. évf.


74

volt elő (vagyis a kinevezett hivatalnokok), hívatalukról önkényt lemondottak és magukat a választott községnek voksa alá bocsájtották.

A huszonnégyes külső tanács újólag fölállíttatott, a hatvanasnak pedig ami híja volt, kipótoltatott. Ez meglévén, azon három főfő tanácsnokok, úgymint Hódy Imre, Pálfy József és Rózsa Vincze urak, akik 30 s több esztendőkig tett hív szolgálatjuk után a német nyelv nem tudása miatt kitétettek volt a belső tanácsból, most újra előbbeni székeiknek elfoglalására, a külső tanács szószólójátúl, örömkiáltások között bévezettettek. A 12 belső tanácsnokok számát még a hajdani szokás szerint kettővel kellett növelni. A voksment két érdemes és tudós férfiakra, úgymint Vékes János és Szilber János urakra.

Helyreállíttatván ekként a belső tanács is, a főbb tisztviselők választása következett. Város kapitányává tétetett Hódy Imre úr. Ez az úr sok keserű gyümölcseit tapasztalta mind ekkoráig tanácsnoki és kapitányi hívatalából lett kiesésének; mert nemcsak az, hogy némely alávaló polgártársainak büszke vagdalásait kellett neki kiállani, hanem az igazságon boszút állani kivánt ragadozók miatt annyi kárt szenvedett vagyonában, hogy 8 élő gyermekeire való tekintet nélkül is, minden érzékeny szívet méltó megilletődésre s mostoha sorsának fájdalmas érzésére gerjeszthet.

Polgármesterré választatott Dugonics Ádám úr; bíróvá: Müller Sebestyén úr, kik mint legfőbb tisztviselői a ns. városnak, a fölfegyverkezett polgárságnak számos seregétől, síp, dob és trombita szóval a szent Demeter templomába kísértettek; honnan, minekutánna letették volna a hitet, a népnek nagy tolongásai között haza vezettettek. Másnap főnotáriussá tétetett Szekeres Mihály úr; vicenotáriussá: Virág Péter úr; első fiscálissá: Zombori Pál úr; vicefiscálissá: Mateitska József úr; fő- és al-kasszatartókká: Miller Rókus és Rodli József urak; fő- és két al-adószedőkké: Gábriel György, Szilber József és Nagy Ferencz urak; számvevővé: Jankó György; földbíróvá: Rózsa Sándor úr; árvák atyjává: Rózsa József úr; a választott község szószólójává: Rózsa András úr" (1).

De nem mindíg volt ily békés, egyetértő a választás. Már 1726-ban nagy izgalmak és zavargások történtek. 1728-ban pedig valóságos zendülés tört ki, mert a magyar párt jelöltje ekkor elbukott. A magyar párt ennélfogva a széképületet megrohanta, a város pecsétjét s a pénztár kulcsait magához ragadta. A következő napon az összes lakosság részvéte mellett tartott népgyűlésen a magyar párt jelöltjét, Müller János tanácsnokot bíróul megválasztották, kit a plébános, bár vonakodva, ilyenül fel is esketett (2).

1) Hadi és más nevezetes történetek. Bécs, 1790. évf. II. szakasz 663. lap.

2) Szeged v. tanácsi jkve az idézett évekről 289. és 459-462. lap. - Lásd: I. k. 333-384. l.


75

A városnak tehát egyszerre két bírája is volt s az ebből támadt zavarok csak utóbb egyenlíttettek ki. 1732-ben ismét a közönség nagy izgalmai közt folyt le a tisztújítás. 1848-ban és 1861-ben rendkívüli hazafias lelkesedéssel történt a választás. 1867-ben pedig a fehér- és zöld czédulás pártok nem is mint ellenfelek, hanem mint elkeseredett ellenségek küzdöttek egymás ellen. A pártok torzsalkodása ezután még évekig tartott, a közügyekből bármily ürügy alatt is pártkérdéseket csináltak és a személyi támadásoknak és gyűlölködéseknek alig szakadt vége.

A régi tisztújításoknál az izgalmakat az szülte, hogy a betelepült német és különösen a szerb lakosság a város kormányzatában folytonosan több tért igyekezett elfoglalni. Az őslakosság ugyan egyes tisztségekre kezdettől fogva alkalmazott németeket és szerbeket, ha az illetők a nyelvet elsajátították és ha a helyi szokásokkal megbarátkoztak. A nemzetiségek azonban arra törekedtek, hogy saját faji jellegük a város életének minden nyilvánulásában kifejezésre jusson. A választott községben ármányokat szőve és viszályokat támasztva azt követelték, hogy a tanácsban is képviselve legyenek. Már 1725. évi deczember 7-én Bécsbe küldött panaszukban királyi biztos kirendeléseért folyamodtak. Meg is jelent báró Arntler Ferencz udvari kamarai tanácsos, ki 1726. évi augusztus 9-én elrendelte, hogy ezentúl a "német és rácz nátio" kebeléből a tanácsba három egyén választandó be (1). Így lett az idegen elem a város kormányzatába becsempészve. A németség összeházasodások útján lassanként a magyarsággal egybeolvadt. De a ráczok kielégítve soha sem voltak, ármánykodtak s az alsóbb hivatalokba mind nagyobb számmal rakták be feleiket. Utóbb már azt is sérelmül vették, hogy a tanácsban az előléptetés, (a kapitányi s főbírói állás elnyerése) a rácz tanácsnokokra nem érvényesülhetett (2). Midőn pedig nem volt oly alkalmas jelöltjük, kit tanácsnokul megválasztani lehetett volna, felségrendeletet eszközöltek ki arra nézve, hogy a tanácsban két jelöltjük mindenkoron helyt foglaljon.

A tisztújításokat mint már említők, többnyire az udvari kamara kiküldöttei mint királyi biztosok vezették. De a távolságnál s más akadályoknál fogva nem mindenkor küldöttek királyi biztost. Ha belzavaroktól nem lehetett tartani, a tisztújítás királyi biztos nélkül tartatott meg. Néha a királyi biztos bizonytalan lejöveteleig a tisztválasztás elhalasztatott. A tisztújító rendeletek azonban a leggyakoribb esetben elkésve érkeztek meg (3).

1) Szeged v. tanácsi jkve 1725. év 195., 202. és 236. l. 1726. év 293-344. l.

2) Szeged v. tanácsi jkve. 1739. év 411. és 420. l.

3) Szeged v. közig. levéltárában a restauratiókról szóló külön kezelt iratcsomagok. Lásd egyúttal Reizner: Tisztújítások a mult század első felében czímű közleményeit a Szegedi Napló 1890. évi 81-101. és 108. számaiban.


76

A királyi biztosok megjelenése néha igen üdvös eredményű volt a város haladásának szempontjából. Bizonyos újításokat, a polgárság jólétének emelésére szolgáló intézkedéseket, miket a kamaránál évtizedeken át hasztalanul sürgetett a hatóság, többnyire a királyi biztosok támogatásával sikerült csak életbeléptetni. A városias fejlődést az udvari kamara azon indokból nehezítette, hogy a községi terhek kevesbítése által a hadi adó könnyebben elviselhető legyen. Azért is a közpénztár újabb megterhelésével járó újításokat, építkezéseket stb., rendszeresen ellenezte. A sürgető felterjesztésekre az észrevételeket, nehézségeket legtöbbnyire tagoltan és mindíg más szempontból tette meg s ez úton a legbuzgóbb törekvéseket is elkedvetlenítette, kifárasztotta.

Királyi biztosok voltak: József császár alatt gróf Teleki Sámuel; 1790-ben Kárász István; 1796-ban Szentgály János; 1806-12-ben Parchetich György; 1813-22-ben Lántzy József; 1822-27-ben Mérey Sándor, 1828-39-ben Babarczy Imre; 1844-ben Nyéky Mihály, 1847-ben pedig Babarczy Antal. Az 1848. évi tisztújítást Csongrád megye főispánja, mint "megválasztott tisztújítási elnök" hajtotta végre. 1849-ben gyulai Gaál Edvárd királyi főbiztos nevezte ki az új tisztikart; az 1861. évi tisztújítás Tomcsányi József főispán vezetése alatt ment véghez. A provisorium alatt Petrovits István, majd Rozgonyi Bertalan főispáni helytartók, utóbb pedig Wőber György királyi biztos nevezték ki a tisztviselőket. Az 1867-iki tisztújítást Dáni Ferencz képviselő, mint a kormány megbízottja, az 1872-iki s 78-iki tisztújításokat pedig mint a város főispánja hajtotta végre.

A királyi biztosok kiküldetési és egyéb díjait a város viselte. E költségek különösen Babarczy Imre idejében igen jelentékenyek voltak.

A tisztújítások mindíg a széképületben tartattak. A várerődítés alkalmából, midőn a régi városháza le volt rombolva, 1721-25-ben, Nádasdy püspök residentiájában (a mai Révay-utczában), 1726-ban az alsóvárosi ideiglenes székházban (1), 1729-től fogva pedig a város új "curialis házában" volt a restauratio, kivéve az 1848. és 1867. évi választásokat, midőn azok a széképület előtt "isten szabad ege alatt" mentek véghez.

A széképület a régi időben a vár délnyugati körbástyájának szomszédságában, a palánkba vezető bejárónál volt. 1728-ban ugyanazon helyen, hol ma is áll, épült az új székház azon a telken, melyet Kochnétól sajátítottak ki (2). Az épület tervét egy katonai mérnök készítette, északi és nyugati homlokzatát emeletesre, a másik két oldalt föld-

1) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1726. év 220. lap.

2) Szeged v. tanácsi jkve 1728. év 284. lap.


77

szintesre véve, hol azután törökös vagy ráczos modorú boltokat rendeztek be. Az alapkőletétel nagy ünnepélyességgel aug. 30-án történt (1) s a következő évben az épület rendeltetésének át is adatott. Az emeletes épületrészben az összes hivatalok, börtönök stb. kényelmesen elfértek. Ez épület 1799-ig fennállt s egykorú rajza is fennmaradt.

Ekkor a nyugoti szárny kivételével az összes helyiségek lebontattak és Schwörz építésznek szép, barok stylü terve szerint épült az új városháza, melynek fő homlokzata keletre helyeztetett. Ez épület terve és költségvetése is sok vándorútat tett a kamarához. Volford polgármester türelmet vesztve, a felsőbb engedély bevárása nélkül hozzá fogott az építkezéshez s midőn minden rendben volt, a számadásokkal együtt terjesztette fel az iratokat. A kamaránál e miatt persze nagy felháborodás volt s a szigorú feddés nem is maradt el. Az új épület alapkőletételének ünnepségét az 1799. évi aug. 30-iki jegyzőkönyv a következőkben örökítette meg.

"Nemes Volfordt úr, e városnak polgármestere, a nemes tanácsnak előadta, hogy e városnak újonnan építendő, vagyis bővebbre kiterjesztendő curialis házának emlékeztető köve, mai napon és mostanság, reggeli 9 órakor tétetődne le, melynek solennitására az egész ns. tanácsot invitálta. Kinek invitatiójára e nemes v. tanácsának tagjai ülő helyeikből felkelvén, szép renddel leméne és a pialcz közepette, ahol tudni illik azon curialis ház felemeltetik, ülését sátor alá vette és közönséges gyűlését ottan, a számosabban összetódult és csoportozott nép jelenlétében folytatta, ahol megnevezett polgármester úr hazai magyar nyelven oly beszédet tett az összecsoportozott, sátorok és levegő alatt levő, minden rendben levő úri személyeknek és közönségnek, melyben megmutatta azon felépítendő curiális háznak okát és elkerülhetlen szükségét, megmutatta e város hajdani állapotját, veszélyeit és mostani környülvaló állását; azután végtére élő és ugyancsak magyar nyelvben foglalt olyatén verseket, melyeket ugyancsak e városnak eredete, viszontagsága, boldogsága, azután háborúk által lett pusztulása, ismét lábra való állása és minden nemű hajdani és régiebb, úgy nemkülönben a mostani és mult esztendőkbeli sorsa, állapotja, virágzása, környülvaló állása le légyen írva és ábrázolva. Ezen magyar versek, amidőn a népség előtt felolvastattak, azok és azzal a jelen lévő nevezetesebb férfiaknak és tisztviselőknek nevei, tulajdon kezeik aláirásaival és e mostani században, vagyis saeculumban forgó és kelő pénzek, vagyis moneták és bankó schaedáknak példázatjai, egy kisded sárga bádog ládácskába tétettek, berekesztettek és két nagyobb, faragott emlékeztető kövek közé, melyben ez az írás és betűk N. SZ. K. SZEGED VÁROSA TANÁTSHÁZA 1799. K. A. H. 30. N.

1) Szeged v. tanácsi jkve 489. s köv. l.


78

kimetszve látszanak, - helyeztettek. Mely emlékeztető kövek a ns. város bírája, polgármestere és tanácsa által letétettek, általuk és több jelenlevő főbb tisztviselők által téglákkal befedeztettek. Mely emlékeztető kövek ily módon való letételét követték dob, síp, trombita zengedezések és zúgások, mozsarak harsogásai, a közönségnek vívát kiáltásai."

Ama versek, amelyekről a jegyzőkönyvben említés van, tulajdonkép Vedres Istvánnak ugyanezen évben, sajtó útján is közzé tett, "Nemes sz. kir. Szeged városa megnagyobbítandó tanácsháza" czímű alkalmi munkája volt, melyben a város azon időbeli közgazdasági viszonyainak érdekes és becses adalékai rejlenek.

Az épület felavatása 1800. évi nov. 30-án nagy vigalmi ünnepélylyel egybekötve történt, mely alkalomból Benyák János piarista, hasonlókép egy alkalmi versezetben méltatta az ünnep fontosságát (1). Az új épület századokra szóló igények kielégítésére lőn alkotva. Egyelőre kávéház, tánczterem és színpad is volt benne. De alig egy félszázad mulva a helyiségek már elégtelenek voltak s az egykoron kiemelkedő, magas épület a talaj folytonos emelkedése következtében igen lesülyedtnek tűnt fel. Kibővítése, átalakítása, már az árvíz előtt is tervben volt.

Ami továbbá a közigazgatást s a város kormányzatát illeti, ennek tere oly csekély és könnyen áttekinthető volt, hogy az egyszerű s kezdetleges állapotokat elképzelnünk is alig lehet. A főhatóságoknak, a kanczelláriáknak, a helytartó-tanácsnak, a hadi biztosságnak stb. rendeletei nem igen vonatkozhattak egyébre, mint az átvonuló katonaság ellátására szükséges adagok (széna, zab és élelmi porcziók) kiszolgálására, a téli elszállásolásra áthelyezett csapatok elhelyezésére, az előfogatoknak és hadjáratok idején a szállítások (vecturázás) teljesítésére, végül a hadi adó beszedésére.

Ez utóbbi a nádori porta-összeírásokon alapult s minthogy ezek csak hosszabb időközben ismétlődtek, a város porta-számai sem igen szaporodtak. A város adótartozásának egyéni kirovása tehát majdnem változatlan volt. Emelés, vagy mint akkor mondották sublevatio, csak igen ritkán történt. Minden adótárgynak megvolt az állandó kulcsa, melyet egyénenként alkalmazni kelle az évenkint eszközölni szokott összeírások alapján, mit régebben a tanácsnokok végeztek. De akkor ez is rengeteg nagy munka volt. Kiki előre tudta, mi az adóterhe s a lerovást végrehajtások nélkül mindenki pontosan teljesítette.

Csak az 50-es évektől fogva, sőt még jóval később lett az adó-ügy valóságos labyrinth, amelyben úgyszólván minden fél eltévelyedik s mindenki jogsegélyre szorul.

1) Magyar Kurir. 1801. évf. I. fertály 57. l.


79

Az előfogatok és vecturák miatt, mint láttuk, a város folyton tiltakozott s a főhatóságokhoz, sőt az országgyűléshez is sérelmi feliratokat intézett, de minden eredmény nélkül. 1739-ben is Vallis főparancsnok Belgrád ostromához 100 szekerest rendelt ki Szegedről, utasítva Pioszaszky várparancsnokot, hogy minden napi késedelemért, minden szekér után 50 drt szerezzen be. A város hasztalan tiltakozott, a hatalom fenyegetései elől ki nem térhetett (1).

A terhes katonai beszállásolások és átkelések pedig majdnem szakadatlanok voltak s az ezzel járó teendők a hatóságot kiválóan foglalkoztatták. Sokszor panaszkodtak e miatt is, de válaszul azt nyerték, hogy állítson a város e végre közkonyhát (2).

Később a verbunkolás, katonafogás, majd a sorshúzás stb. teendőivel szaporodott a közigazgatás ügyköre, - de az első szabályok oly egyszerűek s az eljárás oly kezdetleges volt, hogy szinte érthetetlen, hogy ezen munkálatok egykoron fontosaknak tetszettek.

Olykor a czigányok vagy a zsidók összeírását kelle foganatosítani, vagy a selyemtenyésztés meghonosítása iránt a kísérleteket megtenni, mit a főhatóságok gyakran sürgettek. A hatóság elkövetett minden lehetőt. Selyemtenyésztő biztosi állást is szervezett, epreskerteket állított; de azért a selyemhernyók tenyésztése sem a század elején, sem később, lendületet nem nyert.

A jelen század közepétől fogva, még inkább a Bach-korszak alatt szélesült ki a közigazgatási szolgálat. A közegészségügy, bordélyügy, közrendészet, mezei rendőri ügyek, cseléd- és tolonczügy, állategészségügy stb. ekkor rendeztetett első ízben törvény vagy rendelet által. A Tiszaszabályozás óta pedig már a vízügyi és vízjogi kérdések adtak foglalkozást. De mindezeket aránylag kevés irkálással intézték. Az 50-es évek óta azonban a bürokraczia már nagy arányokban fejlett. A "Birodalmi Kormánylap"-ban megjelent rengeteg szabályok korlátokat szabtak a "legjobb belátás"-nak, §§-ok szerint kelle az ügyeket "erledigolni." Az állapotok bár tagadhatatlanul javultak, de a sok tinta és papíros fogyasztás daczára is bizonyos ügyek senyvedtek.

A túlhajtott központosítás, az absolut irány, a kémkedés és a rendőrségnek mindenbe való beavatkozása, egy bizonyos illetéktelen gyámkodás a polgárság érdekei fölött, gyűlöletessé tevék a rendszert, a korszakot és annak minden intézményét, úgy hogy aki csak tehette, óvakodott a hatóságok idegen közegeivel való érintkezéstől, a jogsegélyek igénybevételétől.

Az önkormányzat után való vágy sokkal hatalmasabban nyilvánult, mint valaha s az 1848. évi autonómia visszaszerzése általános óhajt képezett.

1) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve. 1739. év 376., 377. és 40. lap.

2) U. o. 1739. év 370. lap.


80

Az 1848. évi XXIII. t.-cz. ugyanis a városok régóta húzódó rendezési ügyét, még pedig a vármegyéktől elkülönítetten, végtére megoldotta. A törvény a közigazgatási és politikai ügyeket a törvénykezésiektől elvileg elkülönítvén, az előbbi ügykörök intézésére és ellenőrzésére a városi képviselő-testületet állította fel, melyet a választásra jogosított lakosság 3 évről 3 évre szóló időre választott. Ugyancsak a nagy választó közönség jogához tartozott a tisztviselők választása is, kiknek megbízása hasonlókép 3 évi időszakra terjedt. A képviselőtestület tagjainak száma 184 volt, kik városrészenként külön választattak és pedig a belvárosban 45, Rókuson 35, felsővároson 49, alsóvároson 55. Ugyanezen törvény rendelte el, hogy a város első tisztviselője, a közigazgatási és politikai ügyek vezetője: a polgármester.

Babarczy Ferencz.   Volford József.

E törvény az 1870. évi 42. t.-cz. által hatályát vesztette. Ekkor a városok a vármegyékkel együtt új és közös rendezést nyertek. A törvény rendelkezéséhez képest 1871. évben elkészült a város nagyszabású szervezeti szabálya, mely a közigazgatás összes ágaiban a tisztviselők hatáskörét s teendőit tüzetesebben előírta s a régi társas tanácskozmányi rendszer helyett a szakelőadói rendszert léptette életbe. A törvényhatósági bizottsági tagok száma ekkor összesen 280-ban lett megállapítva. E szervezési munkálat az időben nagy feltűnést keltett, úgy hogy a kormány a társhatóságoknak azt körrendeletileg figyelmükbe ajánlotta. De a gyakorlatnál s az újabb törvények rendelkezéseinél fogva csakhamar ismételt ízben is módosításokra és kiegészítésekre szorult.

A város jegyzői, illetőleg főjegyzőjei a következők voltak: Monyoró-


Az 1728. évben épített és 1799. évben részben lebontott széképület alaprajza és homlokzata.


81

kereki Ferencz (? 1464-1474. ?), Vas János (? 1652. ?), Móra Ferencz (? 1676. ?), Szegedi István Ferdinánd (? 1696-1702. ?), Tömösváry János József (? 1712-1717. ?), Csőke János (1720-1723.), Podhradszky György (1724-1734.), Lábady Ádám (1735-1736.), Kárász Miklós (1739-1759.), Schwarz Rókus (1761-1764.), Volford György (1765.), Molnár András (1766-1775.), Klempay Tamás (1776-785.), Bellosits József (1786-1790.), Szekeres Mihály (1791-1801.), Virág Péter (1802-1818.), Réh János (1819-1823.), Lengyel Pál (1824-1833.), Petrovits István (1833-1844.), Aigner Imre (1844-1846.), Kolb Ádám (1846-1848.), Veszelinovits Bazil (1848.), Molnár Pál (1848-1849.), Kolb Antal (1849-1852.), Szávits Mihály (1852-54.), Őrhalmy Lajos (1861.), Szremátz János (1862-1867.), Mészáros György (1867-1875.), Reizner János (1875-1882.)

Dugonics Ádám.

A polgármesteri tisztséget pedig a következők viselték: Volford György (1781-82.), Müller Sebestyén (1783.), Graf Antal (1784.), Babarczy Ferencz (1785-86.), Müller Sebestyén (1787-90.), Dugonics Ádám (1790-96.), Volford József (1796.), Szilber János (1797-99.), Volford József (1799-1801.), Szilber János (1802-1803.), Dugonics Ádám (1804-1806.), Müller Sebestyén (1806-1809.), Zombory Pál (1810.), Rózsa András (1811-1813.), Kiss József (1814-24.), Szilber József (1825-32.), Petrovits János (1833-1844.), Lengyel Pál (1845-1848.), Vadász Manó (1848-1849.), Wőber György (1849-54.), Gamperl (Gyöngyösy) Alajos (1856-60.), Osztróvszky József (1861.), Taschler József (1862-1867.), Réh János (1867-1871.), Kolb Antal (1871.), Pálfy Ferencz (1872.) óta.

IV. Rendészet.

A város belső békéje, a polgárság személy- és vagyonbiztonsága felett régebben a tanács egyeteme őrködött és intézkedett. A tanács egyik tagja ugyan viselte a kapitányi (ductor) czímet, de mint külön hatóság csak későbbi időkben szerepelt. A főbírói állás után sorrend szerint a kapitány következett, de a főbírót mégsem ez, hanem a tanács más tagja helyettesítette. Már a mult század elején is a kapi-

előző  |  tartalom |  következő