91

V. Árvaügyek.

A vagyontalan árvák sorsáról való gondoskodás multját, az Árvaház fejezete alatt ismertetjük s ott látjuk, hogy már a mult század elejétől fogva a hatóság folytonosan gondoskodott a vagyontalan árvák neveléséről és megmentéséről.

Az árvák vagyonának kezelésére még József királynak 1711. évi ápr. 9-én kelt rendelete értelmében tútorokat választottak, kiket a tisztújítások alkalmával megszámoltattak. A tútorok a rokonok köréből kerültek ki s a ritkább esetek közé tartozott, hogy valamely gyámolt vagyona elkallódott volna.

Az első árvaügyi rendszabály az 1743. évi ápr. 24-iki tisztújítás alkalmával a következőkben hirdettetett ki. "Az árváknak rendeltessék három tútor, egyik nemes belső, másik külső tanácsbúl, harmadik rácz uraimék közül, az kik mind az eddig való árvapénzrűl, az kiknél vannak, mind capitalis, úgy interes felűl is számot vévén, incassálják és az nemes magistratus, akinek elocálni kívánja, ad securum locum adassanak" (1).

József császár uralkodása alatt kelt felsőbbi rendelet alapján a gyámokat már évenkint megszámoltatták s az árvák vagyonai nyilvántartattak.

Így 1793-ban 33 szülőtől származott 55 gyámoltnak (ezek között több besorozott s részben nagykorú katona) összesen 35,872 frt 28 krra rugó vagyona volt. De ezek közül Panin Boldizsár tőkéje egymaga 22,364 frt 20/5 krajczárt tett.

Mérey Sándor királyi biztos, tekintettel arra, hogy az árvaügyek kezelésében már 1813. év óta nagyobb zavarok merültek fel, 1826-ik évi júl. 16-án 16 §-ból álló új szabályrendeletet erősített meg, mely a "hagyományok elintézéséről - az árvák vagyonának biztonságba tételéről - az árvák folyó és végképen való kielégítéséről, a gyámatyákról" stb. fejezetek alatt már részletes intézkedéseket tartalmazott. Ekkor állíttatott fel az "árva-commissio", mely egy tanácsnok elnöklete alatt a tiszti ügyész és négy választott községi tagból állt. Az árvatömegek különben elkülönítetten és külön pénztárban kezeltettek. 1850-ben 463 atyától származott 760 árvának 328,123 frt 52 krra rugó vagyonértéke volt az árva-commissio kezelése alatt.

Az absolut korszakban cs. kir. árvabizottmány szerveztetett és pedig Szeged, Horgos, Tápé, Algyő, Kistelek községekre való illetékességgel. A községek aránylagos hozzájárulási költségeiből tartatott fenn ez intézmény, mely a törvénykezéstől és a közigazgatástól is el volt különítve.

1) Szeged v. tanácsi jkve 1743. év 178. lap.

---

92

1861-ben a városi törvényszék kebeléből, ennek felügyelete alatt ismét a régi árvabizottság jogköre lépett életbe. Az 1870. évi XLII. évi törvény és a városi szervezeti szabályok alapján, 1872. évi január 4-én megválasztatott az első árvaszék.

1872. évi január 1-én a gyámpénztárban 703 frt 85 kr. készpénz, 438,759 frt 56/2 kr. gyümölcsözőleg elhelyezett tőkekötvény (cumulativ kezelésű) s 565 frt 92 kr. értékű drágaság volt. A gyümölcsöző tőkének ekkor már 14,885 frt 5 kr. tartalékalapja volt. Ugyanezen év első negyedében a gyámság alól felszabadult árvák száma 126-ot tett, kiknek vagyonértékben 44,954 frt 94 krt fizettek ki.

VI. Adózás.

Szeged népe az Árpád-házi királyok idejében, mint várjobbágyság (hospites) a várföldek használata után személyes szolgálatokkal és termények adásával adózott (1). A várszolgálatok megszűnése és a várjavaknak polgári birtokokká történt átváltozása után, a lakosság adót fizetett a királynak, mit terragiumnak, vagy censusnak neveztek (2). Ezért a város királyi peculiumnak neveztetett, mi a legutóbbi időkig is divatban volt.

Hogy ez a census régen mennyi volt, kideríteni lehetetlen.

De ezentúl a város a királyt, mint földesurát és az ajtónálló mestert, évenkint bizonyos ajándékadással is megtisztelni tartozott. Ha pedig a király a városba érkezett, az egész udvari kíséretet vendégül látni köteles vala. E súlyos teher, mint másutt láttuk, Szegednek gyakran és huzamosan kijutott. Az 1405. évi 13. t.-cz. a városok ezen terhén olykép könnyített, hogy a vendéglátás kötelezettségét egy ebéd és egy vacsora adására korlátolta.

Az évi ajándék többnyire ékszerből, fegyverzetből, vagy asztalkészletből állt. Így a többi közt tudjuk, hogy II. Ulászló király 1494. évi decz. 5-én, a bácsi országgyűlésen való időzése alkalmából, Szeged városától serlegeket, vagy mint akkor nevezték, kupákat kapott ajándékba (3).

1) Bárczay Oszkár: A hadügy fejlődésének története. Budapest, 1895. II. k. 430. l. - Lásd egyúttal ezen mű I. köt. 39. l.

2) Szalay József: Városaink a tizenharmadik században. Budapest, 1878. 85.l.

3) Engel: Geschichte des Ungarischen Reichs. Halle, 1797. (Fortsetzung der Allg. Welthistorie. 49. köt. I. r. 59. l., hol Zsigmond Pécsi püspök s kir. kincstárnok számadásai közt ezeket olvassuk: "Item, eodem die, praesentatoribus cupparum civium Zegediensium regie maiestati, ad bibales dedi flor. 2.")