3. kötet - Adózás

1861-ben a városi törvényszék kebeléből, ennek felügyelete alatt ismét a régi árvabizottság jogköre lépett életbe. Az 1870. évi XLII. évi törvény és a városi szervezeti szabályok alapján, 1872. évi január 4-én megválasztatott az első árvaszék.

1872. évi január 1-én a gyámpénztárban 703 frt 85 kr. készpénz, 438,759 frt 56/2 kr. gyümölcsözőleg elhelyezett tőkekötvény (cumulativ kezelésű) s 565 frt 92 kr. értékű drágaság volt. A gyümölcsöző tőkének ekkor már 14,885 frt 5 kr. tartalékalapja volt. Ugyanezen év első negyedében a gyámság alól felszabadult árvák száma 126-ot tett, kiknek vagyonértékben 44,954 frt 94 krt fizettek ki.

Szeged népe az Árpád-házi királyok idejében, mint várjobbágyság (hospites) a várföldek használata után személyes szolgálatokkal és termények adásával adózott (1). A várszolgálatok megszűnése és a várjavaknak polgári birtokokká történt átváltozása után, a lakosság adót fizetett a királynak, mit terragiumnak, vagy censusnak neveztek (2). Ezért a város királyi peculiumnak neveztetett, mi a legutóbbi időkig is divatban volt.

De ezentúl a város a királyt, mint földesurát és az ajtónálló mestert, évenkint bizonyos ajándékadással is megtisztelni tartozott. Ha pedig a király a városba érkezett, az egész udvari kíséretet vendégül látni köteles vala. E súlyos teher, mint másutt láttuk, Szegednek gyakran és huzamosan kijutott. Az 1405. évi 13. t.-cz. a városok ezen terhén olykép könnyített, hogy a vendéglátás kötelezettségét egy ebéd és egy vacsora adására korlátolta.

Az évi ajándék többnyire ékszerből, fegyverzetből, vagy asztalkészletből állt. Így a többi közt tudjuk, hogy II. Ulászló király 1494. évi decz. 5-én, a bácsi országgyűlésen való időzése alkalmából, Szeged városától serlegeket, vagy mint akkor nevezték, kupákat kapott ajándékba (3).

1) Bárczay Oszkár: A hadügy fejlődésének története. Budapest, 1895. II. k. 430. l. - Lásd egyúttal ezen mű I. köt. 39. l.

3) Engel: Geschichte des Ungarischen Reichs. Halle, 1797. (Fortsetzung der Allg. Welthistorie. 49. köt. I. r. 59. l., hol Zsigmond Pécsi püspök s kir. kincstárnok számadásai közt ezeket olvassuk: "Item, eodem die, praesentatoribus cupparum civium Zegediensium regie maiestati, ad bibales dedi flor. 2.")

Azt is tudjuk, hogy a következő évi október havában, midőn a király hosszasabban Szegeden időzve, királyi tanácsokat tartott (1), a város 2000 frtot szolgáltatott be a királyi kincstárnak az évi adó fejében (2). Az időben a királyi városok adójait tekintve, ez a legmagasabb összeg volt, mert ez évben ennyit csak Buda és Pest városok együttesen fizettek. Esztergom csak 200, Kolozsvár 312, Székesfehérvár csak 400 frt adót fizetett ugyanekkor (3).

A király részére teljesített ezen adóbefizetés annyival fontosabb, mert ebből látjuk, hogy Szeged gyakori elzálogosítása nem a városra, hanem a királyi várra nézve történt. Ekkor is Corvin János herczegnél volt az zálogban s hogy az adó mégsem ennek, hanem a királynak lőn beszolgáltatva, mutatja azt: hogy a városnak soha sem volt más ura, mint a szent korona. Különben mint ilyen, mint a szt. korona elidegeníthetetlen java, az 1514. évi országgyűlésen be is czikkelyeztetett.

II. Ulászló király kincstárnokának egy másik számadása szerint, (mikor a szegedi vár Kinizsy Pál zálogát képezte), Szeged város ismét 2000 frt járandóságot fizetett adóban, mely alkalommal Székesfehérvár, Szeben városok csak 1000-1000 frtot fizettek (4).

A mohácsi vész után Szeged mint a nemzeti párthoz tartozó város, Szapolyai János királynak adózott. A nagyváradi béke értelmében Szeged különben is János király jogara alá tartozott, de azután is, a török hódoltság alatt, inkább az erdélyi fejedelmekhez vonzódott a város s azok oltalmától várta további megmaradását.

Ferdinánd királynak, illetőleg a pozsonyi, még kevésbé a szepesi kamara részére Szeged mit sem adózott (5). Földváry Istvánnak Csongrád vármegyéről szóló 1561. évi adóregestrumában Szeged nem is szerepel, ellenben Tápé, mint a szegedi királyi várhoz tartozó birtok (?), 33 porta után 20 frt 70 dr adóval lett megróva (6). Az előző - 1560. évi - Kezery Ferencz által eszközölt adókirovásban sem fordul elő Szeged, holott Tápé, mint Pilinyi Bálint kezén levő birtok, 29 porta után 43 frt 50 dr adóval lett terhelve (7).

2) Engel: i. h. 150 l. "Dum Regia Maiestas Zegedini, in dieta ibidem celebrata constituebatur, tunc cives Zegedyenses dederunt nobis florenos 2000."

3) Schedius: Zeitschrift von und für Ungarn. Pest, 1803. III. köt. II. füz. 101. lap.

5) Acsády Ignácz: Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd korában. Budapest, 1888. 113-123. és 217-264. l. - Acsády: A pozsonyi és szepesi kamarák. Budapest, 1894.

6) Az orsz. levéltár dicalis conscriptioinak XIII., XVI., LX. és LXIV. köteteiben.

A hódoltság alatt lévő és a magyar kamarától, úgy a magyar koronától teljesen elszakadt Szeged csakhamar azon tapasztalatra jutott, hogy közjogi állása és polgárainak kiváltságos joga a magyar király jogara alatt lévő országrészekben mind több sérelmet szenved. Az utazó szegedi polgárok és kereskedők jogsegélyben nem igen részesültek s mint török alattvalók, idegenekül tekintettek. A hatóság azért Miksa királyhoz fordult oltalomért, ki 1574. évben kiadott védlevelében nem is késett a kívánt oltalomról a város közönségét biztosítani, utasítván a hazai hatóságokat, hogy Szeged város polgárainak kiváltságai iránt figyelemmel legyenek (1). A magyar kamarával ez úton való érintkezéseknél fogva a kamara arra törekedett, hogy Szeged adókötelezettségének megfeleljen. Azért az egri várnak kijavítása czímén már az 1612. évben Szegedre 900 frt lett rendkívüli járulékkép kiróva (2).

Igen valószínű, hogy a város ezen kirovást befizette s ez időtől fogva a kamaránál rendszeresen törlesztette adótartozását. Mert erre tekintettel a pozsonyi kamara a szegedi tiszttartóságot felállította s mint láttuk, a Váczott székelő Erős Bálint tiszttartónál a szegediek gyakrabban megfordultak, midőn a hal-adót neki beszolgáltatták (3).

A hal-adó tulajdonkép a régi királyi ajándékot helyettesítette. Ezt azonban 1657-től fogva már Pozsonyba szállították s ugyanez időtől fogva egyúttal még öt pár karmazsin csizmával is kedveskedtek (4). Ha a város esetleg késedelmes volt, mint például a hadi mozgalmak miatt igen veszélyes 1685. évben, a kamara sürgetése el nem maradt, mire a város kötelezettségének meg is felelt (5).

A következő évtől fogva a hal-adó elmaradt, mert e helyett a királyi ajándék, mintegy váltságképen, készpénzben rovatott le. A "királyi bér" összege legutóbb 712 frt 30 krt tett (6).

Ezentúl ha nem is rendszeresen, de időközönként a porta-adót is fizette a város. Így 1647-ben, Csongrád vármegyének Pákay János szolgabíró által eszközölt adóösszeírása szerint, Szeged mint a magyar kamara alá tartozó hely, 8 frt adóval volt megróva. Ugyanannyi esett Tápé helységre is (7).

A török kincstár részére pedig mindazon adókat, illetékeket és vámokat, melyek a török adózási rendszer értelmében a kincstári helyek részéről fizetendők voltak, a város folytonosan fizette. Szegedet ugyanis

nem osztották ki a török katonák közt hűbérül, mint a környékbeli helységeket, hanem a kincstár részére adózott. Így megszabadult ugyan a szüntelen változó hűbéresek elviselhetetlen zaklatásaitól, kik egy évben ahányszor változtak, annyiszor szedték be a már kiélt néptől illetményeiket, de azért a város az illetéktelen tartozások miatt mégis folytonos zaklatásoknak volt kitéve. Nem ide tartozik a török adózási rendszer ismertetése (1), de annyit felemlítünk, hogy az adók, illetékek, tizedek nemei temérdekek voltak s a pasák kapzsiságát soha sem lehetett kielégíteni. Ezek oly követelésekkel voltak, amelyeknek teljesítésére a város, mint kincstári hely, szorítható nem lett volna. Egész serege maradt fenn a szegediek panaszára kelt azon rendeleteknek, melyben a szultán vagy a nagyvezér a pasákat és adószedőket arra inti, hogy a kincstárhoz tartozó szegediek olyan adókkal, mint a hűbéres helyek, nem terhelhetők (2). A személy, föld, lakóház, az állatok stb. után fizetendő adókon túl még az átvonuló csapatok részére is bizonyos illetményeket kelle fizetni s nem csoda, ha a páratlan zaklatások következtében az ipar s kereskedelem folyton hanyatlott, a jólét és gyarapodás helyett pedig a meddő küzdés jelenségei mutatkoztak.

A törökök kiűzése után a város mint kamarai hely a kamara kirovásai szerint adózott. Az évi adó csakhamar 2000 frtra emelkedett, de mint láttuk, a várost ért rendkívüli elemi csapások következtében ezt többnyire részben vagy egészben elengedték. De az 1702. évben már a nádori porta-összeírás alapján történt az adózás. Ekkor Csongrád megye Szegeddel együtt 28/2 portát képezett s a két törvényhatóság egymás közt abban egyezett meg, hogy a porták létszámából Szegedet 7/2 porta illesse (3). Ez alapon a város évi adótartozása 1713-ig 2787 frtot tett (4).

Az 1715. évi összeírás alkalmával Szeged portáit már külön vették számba (5). Az összeírást Csongrád megye nov. 9-én s követ-

1) Lásd erről Salamon Ferencz: Magyarország a török hódítás korában czimű műve 177-230. lap.

3) Szeged v. közig. levéltárában a lajstromozatlan iratok közt Thau Ádám kamarai felügyelő 1721. évi okt. 14-én kelt jelentése, a város adóelengedés iránt tett kérelmére, kiemelve azt, hogy a visszavétel alkalmával a kereskedések és műhelyek elpusztultak s a várerődítés által 90 ölnyi övben a házak, a városháza, 3 mészárszék, 6 bolt stb. kártalanítás nélkül lebontatott. A legutóbi török háború és a határőrség zaklatásai miatt is a város méltánylást érdemel.

4) Szeged város közig. levéltárában 1713. évi lajstromozatlan iratok közt, Lenkhard János hadibiztos nyugtája.

5) Porta alatt régen az udvarkaput, melyen egy szénás vagy gabonás szekér bejárhatott, értették. Később 12 paraszt udvar képezett egy portát. Az 1647. évi

kező napjain eszközölte, midőn az 1712. évi nagy árvíz következtében a város még romokban feküdt (1). Ez okból a város 1717-ig az adó alól fel volt mentve; de ez évben már 7, 1724-től 9, 1729-től 11, 1741-től 15 3/4, 1751-től 18 3/4, 1802-től 30 4/8 s 1830-tól fogva egész 1849-ig 46 porta után adózott (2).

Az ország szükséglete az ország porta-számai arányában lett kiróva, megyénként és városonként. A városra eső adórészletet pedig a lakosság birtokarányban viselte, mely végre ismét részletes összeírások történtek. Amíg a porta-létszám nem változott, addig az egyéni kirovások kulcsa is a régi maradt. Így megtörtént, hogy a lakosság szaporodása és vagyonosodása alkalmával a város több adót fizetett be, mint amennyi reá kivetve volt. Így 1721-ben az adószedők 10,109 frt 20 dr portiót szedtek be (hadi adó és domestica együtt szerepelt), nevezetesen: alsóvárosról 5698 frt 41 1/2 drt, felsővárosról 3093 frt 79 drt, palánkból 1316 frt 79 drt (3). Pedig a hadi adó nem rugott 3000 frtra sem. De az ellenkezőre is volt eset. 1724-ben a 3505 frt 53 dr hadi adó törlesztésére (a domesticával együtt az összes évi kivetés 7527 frtot tett), összesen csak 3396 frt 91 dr bevétel volt. Pedig a városon két ízben is volt executio, melynek költségei 157 frt 27 drt tettek (4). Néha a hátralékok igen felszaporodtak s évtizedeken át a számadásokban szerepeltek.

1732-ben a 11 porta arányában a város adórészlete 11,098 frt volt. Ezt a következőkép rótták ki: alsóvárosi gazdákra 4268 frt 50 dr, zsellérekre 548 frt 50 dr, felsővárosi gazdákra 3289 frt 25 dr, zsellérekre 510 frt 75 dr (5). Ezenkívül volt még 195 frt deperdita (6).

összeírásnál egy portára számítottak 4 oly jobbágyot, kiknek 6-4 ökre járt, vagy 8 oly jobbágyot, kiknek csak 4-2 ökre volt, esetleg 16 oly jobbágyot, kiknek nem volt semmi igavonó jószága. Lásd: Egyetemes magyar encyclopaedia. Pest, 1861. 1. köt. 609. l.

1) Az összeírási iratok egy része, melyek rendkívül becses közgazdasági adatokat tartalmaznak, Szeged v. közigazgatási levéltárának 1715. évi lajstromozatlan iratai közt vannak.

3) A hadi adót a hadi commissarius vette át, ki azt a helyben állomásozó katonaság élelmezésére fordította. 1717-ben Kiczing, 1724-ben Lainbother voltak a hadibiztosok. Utóbb már ezek díjazása is a város terhe lett.

6) Deperditának nevezték az átvonuló katonaság élelmezési költségeinek megtérülésénél szenvedett veszteséget, mely több évi átlag után ismét adóúl lett kiróva. (Lásd: Egyetemes magyar encyclopaedia. Pest, 1861. l. k. 613. l.) Szeged deperditája az 1826-33. években 313 frt 32 4/8 krt tett.

Az 1739-40. évi adórészlet 13,820 frtot tett (1); 1780-ban pedig 16,359 frt 47 1/2 drt (2), 1819-20-ban a királyi vagy hadi adó 25,030 frtra rugott, mi következőkép oszlott meg: belvárosra 6565 frt 44 kr., felsővárosra 7654 frt 08 kr., Rókusra 2358 frt 49 kr., alsóvárosra 8451 frt 30 kr. jutott. De ugyanekkor 5835 frt 53 kr. verbunk-költség, továbbá útjavítási költség és 12,515 frt házi adó is kirovatott, mely utóbbiból a belvárosra 3282 frt 50 kr., felsővárosra 3827 frt 04 kr., Rókusra 1179 frt 24 kr., alsóvárosra 4225 frt 45 kr. jutott. A város népének összes adóterhe ekkor már 44,513 frt 11 krt tett (3).

Az adózók és az adótárgyak évenként való összeírása, valamint az egyénenként való kirovás és a részletek beszedése a régi közigazgatásnak legfontosabb munkálatát képezte. Az összeírásokat városrészenkint 2-2 tanácsnok végezte, a feleknek eskü alatt tett bevallásai alapján. Ha valaki az adóköteles tárgyakból valamit eltitkolt, azt elvesztette (4). Később, az 1733. márcz. 24-én kelt rendszabálynál fogva az eltitkolók 1 frt 50 dr birságot fizettek (5).

Az adózásra vonatkozólag különben több statutum keletkezett, melyekből szemelvényül idézzük a következőket.

1720. évi jan. 2-án. "Akinek semmi nemű ingó jószága nincsen, hanem pénze lévén, az observáltassék, hogy negyven forintja egy pár ökör számba vétetődik." Ugyanez évi január 12-én: "Az jövevények pediglen pro ratione huius temporis et modernae repartitionis, régi lakosoknál bővebben taxáltassanak. - - Valaki pediglen az mostani facultások exquisitiója s esküdtetése alkalmatosságával igazán meg nem vallották jószágukat, in exemplum aliorum azon jószágukat, melyeket eltagadtak, vetettessék el" (6).

1730. évi decz. 19. Zsellérek, míg adóikat ki nem fizették, 12 frt birság terhe alatt lakásaikat nem változtathatták (7). - 1747. nov. 20. A városban lévő szolgák közül, miután némelyik 30 drb, sőt ezen is felül levő jószágállománynyal rendelkezik, melyektől eddig nem adóztak: jövőre rendeltetett, hogy 5 drb jószágon felül a szolgák is, a többi adózókhoz hasonlóan fizessenek (8). - 1791. évi ápr. 4-én azon tanyai gazdák, kiknek a városban nem volt házuk s ez úton az adózás alól kibújtak, összeirattak és köteleztettek, hogy maguknak a városban

házat szerezzenek, - 1800. évi május 23-án "minden házigazda zsellérje helyett az királyi adót és egyéb közterheket tartozni fog megfizetni; azért az ilyetén adó- és teherviselésekre nézve, zselléreire jól vigyázzon" (1).

Az adókirovási munkálatokat 1842. évben nagy átalakulással és újításokkal ejtették meg. Az 1715. évi 77. t.-cz. rendeleténél fogva, az adófelosztásnak az összes adózók meghívása mellett kell vala történni, de a tanács a munkálatot csak a maga kebelében hajtotta végre. Ez időtől fogva az "elegyes űlésekre" az adózó feleket is meghívták s ekkor az adókulcs megváltoztatását czélzó számos javaslat került vita alá. 1842. évi febr. 10-én, midőn a városra kivetett 31,670 frt 20 kr. hadi adónak egyéni kirovása lett volna eszközlendő, kimondatott, hogy az eddigi kulcsot mellőzik s a földek, házak, malmok, jószágok stb. nem számuk és értékük, hanem jövedelmezőségük szerint adóztatandók meg. Ugyanekkor a honoratiorok, kik az eddigi gyakorlatnál fogva adómentesek voltak, a széltében hangzott és a nemességnél is elterjedt "önadóztatás" elvénél fogva magukat az adóztatásnak önkényt alávetették. Kimondották, hogy földadókataszter készíttessék s a kereskedők és iparosok kereseti viszonyaikról bevallásokat adjanak, a gyümölcsöző tőkék jövedelmeinek megállapítására pedig puhatoló küldöttségeket rendeltek. Az új kulcsok szerint való kirovás a július 10-én tartott elegyes űlésen történt.

Az új adókulcsok pedig a következők voltak. Addig is, míg a kataszter elkészül, a szántóföldek holdanként 1 12/100 krt, szőlők 50 útanként (egy kapa, vagyis 400 négyszögöl) 2 40/100 krt, kaszálók holdanként 3 60/100 kr. adót fizettek.

A bérházakat 4 osztályba sorolták (10 első-, 15 másod-, 22 harmad-, 60 negyedoszt.); az I-ső osztályúak 5000 frtig terjedő jövedelem után 10 frt, a II-od oszt. 2500 frtig terjedő jövedelem után 5 frt, a III-ad osztályúak 1200 frtig terjedő jövedelem után 2 frt 24 kr., a IV-ed osztályúak 600 frtig terjedő jövedelem után 1 frt 12 kr. adóval rovattak meg. A családi házakat 5 osztályba sorolták, egyenként 60, 45, 24, 16 és 8 kr. évi adóval. Az osztályozás a szobák száma után történt.

Szárazmalmok a városban 4 frt, a tanyákon 2 frt; a vízi malmok 8, 7 és 4 frt, a kazánok 1 frt 36 kr., igás lovak 3 kr., a hátas lovak 6 kr., jármas ökrök 5 45/100, tehenek 6, juhok, sertések és kecskék 3 kr. évi adóval voltak megróva.

Három I. rendű gyáros 7500 frtig terjedő jövedelem után 15 frtot, két II-od rendű gyáros 4000 frt után 8 frtot, négy III-ad rendű gyáros 2000 frtig terjedő jövedelem után évi 4 frt adót fizetett.

(25,000 frt), 30 frt (15,000 frt), 20 frt (10,000 frt), 16 frt (8000 frt), 10 frt (5000 frt), 6 frt (3000 frt), 3 frt (1500 frt), 1 frt 36 kr. (800 frt), 48 kr. (400 frt), 12 kr. (100 frtig terjedő érték után) adóteherrel. Végül az iparosok 6 osztályba sorolva, 6000, 4000, 2500, 1200, 600 és 200 frt érték után, évi 12 frt, 8 frt, 5 frt, 2 frt 24 kr., 1 frt 12 kr. és 24 kr. évi adóval rovattak meg.

Ezen kulcs szerint történt az adózás egész 1850-ig. A hadi adó minden forintja után házi adóban 40 kr., verbunkköltségben 1 kr., útjavítási járulékban pedig 3 kr. vált esedékessé. A felek tartozásaik mennyiségéről évenkint egy kis 8-ad rétű lapon, részletes kimutatásokat nyertek, melyen egyúttal a befizetés nyugtatása is történt (1). Az "adókönyvecskék", melyek folyton nagyobbodtak, már az absolut korszakban honosultak meg. A finánczkorszak első évében (1851.) a város adója a következő volt:

Ugyanezen évben lépett életbe a bor- és húsfogyasztási adó, melyet árverés útján Pfann és Zászlósy 76,173 frtért vettek bérbe. Ezen felettébb gyűlölt adóbérletet 1868-tól fogva a város közönsége szakadatlanul megváltás útján birta. Bár a váltságösszeg három évről három évre fokozatosan és jelentékenyül emelkedett, mindazáltal a város e javadalmat jelentékeny hasznokkal birta. A megtakarított jövedelmekből épült fel 1873-ban a város bérháza is, ezenkívül a gymnasium kibővítésére 1876-ban 60,000 frt, 1879-ben mintegy 40,000 frt megtakarítás mutatkozott, de ez összegeket az árvíz elleni védekezés emésztette fel.

Az egyenes adók évről-évre fokozódtak s ezzel kapcsolatban a városi adók is, melyek a közszükségleteket alig fedezték, folyton emelkedtek (2), bár az abszolut-korszak az államkölcsön-kötvények és úrbérváltsági jelentékeny összegű tőkéket lassanként mind felemésztette.

1) Sőt ezentúl még a következő figyelmeztetés is reá volt nyomatva: "Tudtára adatik sz. kir. Szeged városa minden lakosainak, hogy ha ingó javaikat, úgymint: marha, ló, juh és sertéseiket hitölés alkalmával fel nem adják, minden személyválogatás nélkül elkoboztatik."

2) 1854-ben 40 pkr., 1855-ben 60 pkr., 1856-ban 55 pkr., 1857-ben 50 pkr., 1858-ban 14 3/4 pkr. volt a pótadó; de ezenkívül külön költségek is voltak. Így 1854-ben minden adóforint után 34 kr. tiszaszabályozási, 27 kr. requisitionalis és 15 pkr. töltésezési költség volt kiróva.

Az adóemelkedésekkel a hátralékok száma is óriásilag szaporodott. 1876-ban a beszerezhetetlennek mutatkozott hátralék már közel félmillióra rugott. Ekkor annak egy részét leírták, más részét pedig a törvény értelmében felosztva, öt év alatti részletekben való törlesztésre előírták.

Az utolsó 20 év adózási viszonyait, illetőleg a királyi adók főöszszegét, a városi pótadó mennyiségét és a királyi adó arányában való százalékát a következő táblázat tünteti fel.

Év	Királyi adó		Városi pótadó
Év	frt	kr.	frt	kr.	a kir. adóforint százaléka
1859-60.	227,168	81	43,229	54	32 1/2 kr.
1860-61.	216,169	51	90,324	76	63 "
1861-62.	223,750	71	69,171	8	47 "
1862-63.	234,363	64	99,169	60	74 "
1863-64.	258,637	42	83,339	41	68 "
1865.	230,442	84	72,923	29	68 "
1866.	195,914	48	63,909	59	68 "
1867.	162,481	43	19,089	98	20 "
1868. 1869.	249,490 257,819	91 09	27,494 106,994	38 09	11 " 42 "
1870.	264,033	68	157,357	42	60 1/10"
1871.	265.659	26	182,633	18	69 1/2 "
1872.	310,726	84	177,114	30	57 "
1873.	314,294	93	191,719	90	61 "
1874.	288,395	42	158,115	4	69 "
1875.	285,688	47	177,079	62	62 1/2 "
1876.	315,348	87	168,893	33	54 "
1877.	281,207	97	197,673	87	70 "
1878.	307,508	64	322,014	45	103 "
1879.	297,870	85	233,268	39	78 1/2 "

Az adószedés és könyvelés körül az 1851. év óta folytonos zavarok, rendetlenségek uralkodtak. 1868-ban Hadasy és Kis János, 1877-ben pedig Szávics és Porgányi adószedők által elkövetett sikkasztások derültek ki.