Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
106 nem csenevész, daczára annak, hogy a terhes földmunkálatoknál már a 10-12 éves gyermekeket is alkalmazzák. Hogy mily jelentékeny a szegedi hadi erő, az a boszniai occupatio alkalmával is kiderült, midőn Szeged fiaiból 1069 tartalékost hívtak be; nevezetesen 584 főt a 46-ik gyalogezredhez, 81-et a szekerészekhez, 25-öt a hadmérnökséghez, 32-őt a hidászathoz, 29-et az egészségügyi és élelmezési csapathoz, 318 főt pedig Péterváradra, a helyőrséget teljesítő 3. honvédzászlóaljhoz (1). Hogy a boszniai megszállás alkalmával a 46. ezred minő dicsőséget aratott, elég legyen csak Szerajevo bevételére utalni, hol Szeged fiai voltak a legelsők, kik az ostromlók soraiban előnyomultak, a Begova mecsetnél az ágyúkat elfoglalták és a falakon a győzelem zászlóját kitűzték. Emlékezetre méltó, hogy 1811. esztendőben a 48. gyalogezrednek hadnevelő intézetét Nagyszombatból Szegedre helyezteték át s 10 évi fennállás után a katonai intézet Sopronba lett áttelepítve. De ezután egy másik hadnevelő intézet (Stift) került Szegedre, mely 1855-ben oszlott fel. Az intézett a Szegfű-utcza és a Tiszapart sarkán levő Adler-házban volt elhelyezve. Az előkelőbb polgárok is szilajabb hajlamú gyermekeiket ide adták be megfékezésre. A régi Szeged társadalmának egyik szórakozása az volt, midőn az apró egyenruhás hadfiaknak kivonulásaiban gyönyörködhetett. VIII. Polgárság és polgárőrség. A történelmi fejlődésű polgárjogokat, illetőleg kiváltságokat az 1848. évi törvényhozás megszüntette. A kiváltságok politikaiak és magánjogiak voltak. Az előbbi abban nyilvánult, hogy a választott község útján a polgárság befolyást gyakorolt a város önkormányzatára és a törvényhozásra, de ezen befolyásnak értéke és eredménye annálfogva nem lehetett, mert a választott községek önmagukat egészítették ki; a városok követei pedig, minthogy nem a közönséget, hanem a felsőbb hatalomtól függő hatóságokat képviselték, szavazattal az országgyűlésen nem birtak (2). A magánjogi kiváltságok annál jelentősebbek voltak. Nevezetesen: a tettenérés esetét kivéve, a városi polgárt letartóztatni nem lehetett és még magánjogi követelések eseteiben is csak saját bírája ítélhetett fölötte. Jellemző példa e tekintetben Heiter János polgár esete, kit 1839-ben az algyevi úriszék egy kisebb magánjogi követelésből folyólag elmarasztalt ugyan, de az ellene intézett 1) U. o. 1879. év 59. l. 2) Jászay Pál: A szab. kir. városok szavazatjoga. Pest, 1843. 107 végrehajtást a város hatósága szabad királyi városi jogállása megsértésének tekintvén, a végrehajtást meggátolta (1). A szegedi polgár az országban bármerre szabadon utazhatott s polgárlevelének felmutatása mellett semmiféle vámot sem fizetett, ép úgy, mint a nemes ember. Azért becses és óhajtott jog volt a polgárság elnyerése. A törökök kiűzése után a kamarai és katonai uralom alatt a polgári jogállásnak még kevés előnye volt, sőt a kiváltságolt határőrségi intézménynyel szemben a polgárság terhei jelentékenyek voltak, úgy hogy a polgári állás elnyeréseért a lakosokat biztatni s némileg erőltetni is kelle. Az 1721-22. évi városi számadások közt számtalan oly nyugta szerepel, mely arról szól, hogy a polgárság kötelékébe felvett határőrségieket a hatóság egy-egy arany lefizetése mellett váltotta ki a hadparancsnokság joghatósága alól. Később az intézmény németes jellegénél fogva nem igen volt népszerű. A magyar lakosság egy ideig tartózkodó volt, ellenben a jött-ment idegenek legott a polgárságért folyamodtak. A régi jegyzőkönyvekben gyakoriak az ilyféle bejegyzések: "Wolfordt Márton csehországi, a purger rectet letevén, purgerségben adta magát" (2). "Venczel Horkin czipellő csináló, ridegül befogadtatott a nemes városba oly conditióval, hogyha jól fogja magát viselni, esztendő mulva purgernek is befogadtatik." "Mityó Vászó-Kernyo káplár öcse, purgerségbe adta magát" (3) stb. De midőn a közjavakban való részesülést (korcsma-jog stb.) vagy az ipar és kereskedés űzését a polgárjog megszerzéséhez kötötték, az intézmény becse mindinkább emelkedett. Némely czéh szabályzatában is kimondotta, hogy a czéhbe fölvett vagy befogadott mester egy év lefolyása alatt "a polgári díszes jussok elnyeréseért esedezni" tartozik. A hatóság már a felvételeket bizonyos feltételekhez kötötte. Így az 1726. évi április hóban kelt határozat értelmében, a felvételt kérőnek két polgár által kelle magát "commendáltatni" (4). Később az illetőnek származását, tisztességes magaviseletét is figyelembe vették. Utóbb a felvételhez a külső tanácsnak és a választott községnek is hozzá kelle járulni. De e miatt a rácz polgárok óvást és a felségnél panaszt téve, 1748. évi okt. 2-án az rendeltetett, hogy jövőre a polgárságba való felvétel négy esküdt polgár ajánlatára kizárólag a belső tanács hatáskörébe tartozzék (5). A felvételek 8, illetőleg 24 frt 1) Szeged v. közig. levéltára és a mindszent-algyői hitbiz. urad. levéltára 797. sz. 2) Szeged v. tanácsi jkv. 1725. év 162. lap. 3) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1724. év 48. l. 4) U. o. 1726. 214. l. 5) U. o. 1748. 135. l. 108 díj befizetése ellenében történtek (1). 1729. évi nov. 21-től a felvétel díja 50 frtra emeltetett (2), de később a hazai illetőségűeknél ez öszszeg 24 frtra mérsékeltetett. 1772-től fogva a külföldiektől 8 frt, a hazaiaktól 6 frt, a helybeliektől pedig 4 frt polgárosító díjt szedtek. 1806-tól fogva ismét 25, 8 és 4 frt, 1823-tól 15, 12 és 6 frt díj szedetett a szerint, amint a folyamodó idegen, helybeli gazda (hospes), vagy végül polgárfi volt. E díjak mellett az új polgár a kórházakra is tartozott adakozni, a "tűzi tárt" hasonlókép gyarapítani kelle. Ez utóbbi czélra legtöbben két vászonvedret szolgáltattak be. Utóbb a felvételek már igen szigorú szempontból bíráltattak. A független anyagi helyzet mellett a feddhetetlen előélet és jó hírnév kiváló feltételt képezett. Különben a testület tagjai a tisztesség és becsület tekintetében egymás fölött is szigorúan ügyeltek. A felvétel a tanács előtt ünnepélyesen ment véghez. Az új polgár esküt tett s kezeihez vette a polgárságát igazoló oklevelet. A polgáreskü eként hangzott: "Én N. N. esküszöm atya, fiú és szentlélek Istenre, teljes szentháromságra, boldogságos szűz Máriára és Istennek minden szenteire, bogy ezen időtől fogvást, melyben nemes sz. kir. Szeged városa polgárságába bevétettem, legelsőbben is választott koronás felséges királyomnak és nemes házának mindenkoron hív leszek és úgy a nemes haza, mind pedig ezen királyi peculiumnak privilegiumi és szabadsági ellen nem tusakodom, nemkülönben úgy egyházi, mint világi előljáróimnak törvény és igazság szerint engedelmes leszek. Isten engem úgy segéljen!" (3) A polgárlevelek kétfélék voltak; ünnepélyes kiadványok és utazások alkalmával közönséges használatra szólók (4). 1) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve. 1729. aug. 30-án 537. l. 2) U. o. 1729. 543. lap. 3) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1724. év végén. 4) A polgárság kötelékébe felvett minden egyén egész 1848. évig a hatóságtól polgárosító és utazás alkalmával útlevél helyett szolgáló igazoló okleveleket nyert. Az előbbieknek megállapított szövege következőkép szólt: "Mi szabad királyi Szeged városának főbírája, polgármestere és tanácsa, adjuk tudtára jelenvaló levelünk rendeiben mindeneknek, akiknek illik, hogy minekutánna dicsőségesen országló kegyelmes koronás királyunk szolgálatját, a közjót s városunk fennmaradhatását érdeklő tárgyaknak folytatásuk s elintézésük végett a mai alulirt napon és esztendőben egybegyülekezvén, tanácsi űlést tartottunk volna: akkoron N. N . . . éves, róm. cath. (állás és állapot) illő folyamodással járulván elébünk, az iránt esedezett, hogy őt szabad királyi városunkbeli többi polgáraink számába és sorába iktatni, számlálni s bevenni akarnánk s méltóztatnánk, akinek folyamodását (becsületes származása, állapotja, magaviselete s körülményei N. N. és N. N. tanácsbeli társaink tiszti vizsgálatjuk által bizonyíttatván, a szokott polgári hitnek letétele s 109 Az utolsó polgárosítások 1848. évi április 27-én történtek. A polgárokról 1759. év óta rendes lajstromokat vezettek, hol az illetők kora, vallása, származási helye, állása és foglalkozása be van jegyezve. E rendkívül becses füzetek Szeged "arany könyve"-ül tekinthetők. A lajstromok egy példányát a helytartótanácshoz is felkelle terjeszteni. 1776. óta ezekben külön ki kelle tüntetni azt is, hogy az eskütétel alkalmával a "boldogságos szűzre" kik nem tettek hitet s illetőleg a polgárisultak közül kik a nem katholikusok. Az első protestans felvétel - Schreiner Mihály vasárus - 1805. évben fordul elő. A lajstromok szerint 1759-ben 15, 1760-ban 12, 1761-ben 9, 1762-ben 11, 1763-ban 11, 1764-ben 16, 1765-ben 8, 1766-ban 8, 1768-ban 7, 1769-ben 11 polgárfelvétel fordult elő. De 1776-ban már 143-an nyertek polgárjogot s ettől fogva a felvételek jelentékenyebb számmal történtek, kivéve II. József császár korát, midőn évenként csak egy-két polgárosítás történt, sőt volt eset (1788.), hogy senki sem taksának lefizetése után) elfogadván s meghallgatván, őtet szabad királyi városunk többi igaz és kétségtelen polgárai számába és sorába bevenni, iktatni és számlálni ítéltük, engedvén s adván néki jelen polgárosító levelünk által minden azon polgári szabadságokkal s igazakkal való szabad élhetést, melyekkel néhai boldog emlékezetű királyaink által engedett s szerencsésen országló kegyelmes koronás királyunk által is megerősített szabadságlevelünk tartalmainál fogva szabad királyi városunknak többi polgárai birnak és élnek. Kelt a mi . . . esztendei . . . hava . . . napján Szegeden tartott tanácsűlésünkből. Kiadta . . . " Az utóbbi pedig ekként hangzott: "Mi (stb. mint fenntebb) adjuk tudtára és bizonyítjuk jelen levelünknek rendiben mindeneknek, akiknek illik: hogy ennek előmutatója (név- és személy-leírás) valóságos polgártársunk és így városunknak minden igazai és polgári szabadságaiban részes, leginkább pedig néhai boldog emlékezetű királyaink által hajdan engedett s adott szabadságlevelek szerint minden és bárminemű harminczadok, vámok és réveken (legyenek ezek akár királyiak, akár pedig más akárkié és akárhol Magyar hazánk határai között) való fizetésektől, nevezetesen pedig az 1836. esztendei 33. törvényczikkely erejénél fogva a helypénztől kivétetve és felszabadítva legyen. Melyre való nézve minden harminczados, vámos, réves s úti felvigyázó urakat, nemkülönben országunk minden tekintetes törvényhatóságait és ezeknek parancsolataitól függőket, úgy más bármi méltóság, kar, hivatal s rendben levőket megkérjük és megkeressük, hogy fenntebb nevezett polgártársunkat minden javai s jószágaival, valamint vízen, úgy szárazon a fennt érintett Magyar hazában minden harminczad, rév, vám, vontatásbéli és helypénz fizetésektől szabadon, biztosan és békességesen utazni, visszatérni, általmenni és mulatni engedni s engedtetni ne terheltessenek. A hazai igazak, fenntérintett szabadságaink s felidézett törvényczikkely tartalma úgy hozván magukkal. Melynek hitelére kiadtuk városunk szokott pecsétjével megerősítve ezen egy esztendőre szolgáló és az elolvasás után a megmutatónak visszaadandó utazó levelünket. Kelt . . ." 110 kérte a polgárjogot. A legutolsó időben, nevezetesen 1847. évi nov. 1-től 1848. április 27-ig a polgárosítottak száma 88 volt s ugyanekkor a felesküdött polgárok teljes létszáma pedig 1500 körül forgott. A városi lakosság közül a kiváltságos politikai és magánjogokat csak ezek élvezték. A kiváltságok azonban kötelezettségekkel jártak. Közveszély esetén a polgárok tartoztak példával előjárni, felkelések alkalmával pedig ép úgy mint a nemesek, ők is fegyveres szolgálatok teljesítésére voltak kötelezve (1). Szeged polgársága a többi közt részt vett a Pero-féle lázadás alkalmából elrendelt részleges felkelésben. A fegyveres polgárság a város felé készülődő egy lázadó csapatot szét is vert (2). Részt vett továbbá az 1741. évi 61. t.-cz. által elrendelt országos felkelésben is, még pedig olykép, hogy a törvény 18. §-a értelmében a felkelő sereghez kiállított és felszerelt katonáin kívül, a helyi védelemre és az őrszolgálatra az összes polgárság felfegyverkezett. Ez volt a város legrégibb polgári őrsége, mely a hadjárat befejezése után is fennmaradt és a nagyobb ünnepélyek alkalmával szerepelt. Így 1790. évi április 10-én, gr. Pálfy Lipót csongrádmegyei főispánnak Szegedre történt bevonulása alkalmával, Müller Rókus kapitány vezetése alatt, ki tiszttársaival zöld mentét, veres nadrágot és nyestes kalpagot viselt, a 100 főre rugó felső- és alsóvárosi fegyveres polgárság kivonult. Az előbbiek világos-kék, az utóbbiak sötét-kék, rókaprémes egyenruházatot viséltek (3). Ugyanezen hó 25-én, a tisztújítás alkalmával is nagy kürt-harsogás és dobpergés közt történt a kivonulás (4). II. Lipót koronázása napján ismét 100 főnyi csapat vett részt az ünnepélyben s a hazafias szellemtől áthatott Greven ezredbeli katonaság felvonulásait, sortüzeléseit híven s pontosan követte (5). Ekkor lobogott a város új zászlója, mely a szent korona Bécsből történt hazahozatalának örömére készült. A narancs-sárga selyem zászló egyik oldalán a szűz Mária van kifestve, tárt karokkal fogadva az angyal által feléje nyújtott szent koronát; alatta a következő érdekes versezet olvasható: 1) A polgárrendiség a fegyverviseléssel volt kapcsolatos. A török uralom alatt a rajáhknak tiltva volt ugyan a fegyverhordozás, de a szegediek mintegy kivételkép megtarthatták fegyvereiket. (Budapesti Szemle, 1860. évf. IX. köt. 344. lap.) A felszabadulás után oly általános volt a fegyverviselés, hogy csaknem minden szegedi polgárnak volt kardja és puskája. (Lásd: Oklevéltár, boszorkányperek: Buzáné Molnár Ilona és Hódiné Kovács Rózsa vallomásai.) 2) Damiani Ladislaus: Orationes in variis Hungariae gymnasiis habita. Tyrnaviae 1742. 323. l. 3) Hadi és más nevezetes történetek. Bécs, 1790. II. szak. 513 l. 4) U. o. 663. l. 5) U. o. 1791. IV. szak. 74. l. 111 "Midőn szent koronánk
végre visszanyertük, A másik oldal közepén a város czímere, e fölött pedig 12 oval paizson, a magyar birodalom és tartományainak, ezek között Szervia, Bulgária, Kumánia, Bosznia, Ráma stb. régi czímerei láthatók; de egyúttal külön paizson, sárga mezőben, a római szent birodalom czímere, a kiterjesztett szárnyú kétfejű feketesas is előfordul.
Lassanként az első polgárőrség már csaknem szétfoszlott, midőn az 1805. évi I. t.-cz. a nemesi felkelést ismét elrendelte. A város a felkelő sereghez minden porta után 6 gyalogost, tehát összesen 67 katonát teljesen felfegyverezve most is kiállított; de ezenkívül a belső biztonság fenntartására és a helyőrségi szolgálat ellátására a polgárőrség újra szerveztetett s minden polgár tartozott magát egyenruházni és szabályszerűleg fegyverezni. Összesen hét század alakíttatott. A főbíró volt az ezredes s a többi törzstiszti állásokat a tanács tagjai töltötték be. A tiszti létszám általában nagy volt. A századok e következők voltak: Felsővárosi lovas század. Világos-kék egyenruha, rókaprémezettel, ezüst zsínórzattal és gombokkal, fekete csákóval. Kapitányok: Dugonics Antal és Tari Ferencz, ez utóbbi egyúttal hadbíró; főhadnagyok: Szilber Ignácz és Müller Ferencz; hadnagyok: Malatinszky Pál és Török István. Alsóvárosi lovas század. Sötét-kék egyenruha, fekete prémezettel, 112 arany zsinórral és gombokkal, fekete csákóval. Kapitány: Rózsa József, főhadnagyok: Makra Ferencz, István József; hadnagyok: Gátsér János és Tóth József. E két lovas század részére készült az a felettébb díszes, gazdag és finom ezüst hímzésű rózsaszínű zászló, melynek egyik oldalán a város czímere, másik oldalán pedig szt. László lovas alakja van ékesen kihímezve. Palánki magyar gyalog század. Egyenruházat sötét-kék, ezüst zsinórral és gombokkal, szürke csákóval. Kapitány: Panin Boldizsár; főhadnagyok: Csanádi Tamás és Kocsis János; hadnagyok: Csanádi József és Igaz Antal, ez utóbbi egyúttal zászlótartó (1). Palánki német gyalog század. Egyenruha: sötét-kék frakk, veres hajtókával, arany válladzóval; szalmaszín nadrág; háromszegletű kalap. Kapitány: Popp János; főhadnagy: Kovács János; hadnagyok: Schömbök Tamás és Hausenbláz Dániel; zászlótartó: Baurnfeind András, ki a zászlót saját költségén készíttette (2). Felsővárosi gyalog század. Egyenruha: világos-kék, ezüst zsinórzattal, fekete csákóval. Kapitány: Müller Ferencz; főhadnagyok: Rózsa Ferencz és Vékes János; hadnagyok: Lovászi Mihály és Faragó Antal; zászlótartó: Timpauer Antal (3). 1) A közönséges hadi zászló nagyságú, színehagyott, fehér selyem lepel egyik oldalán szt. Demeter olajfestésű képe s az 1806. évszám látható, alant a következő versezettel: Nagy vitéz Dömötör,
kérjük alakjaid, A másik oldalán a város czímere, telamonokként egy-egy polgárőr. Alant a következő vers: Az ország törvénye
hazánk szeretetét E zászló közadakozásból készült, a többi közt Jakus József egymaga 500 frttal járult a költségekhez. 2) A bordó-veres selyemből, igen nagy alakra készült zászló egyik oldalán az ország czímere s az 1806. évszám, másik oldalán a Mária-kép látható. 3) A felettébb nagy alakra készült, kék selyem zászló egyik oldalán a város czímere látható, alant e versezet: Midőn a polgárok
egyszerre fölköltek,
113 Alsóvárosi gyalog század. Egyenruha: sötét-kék, arany zsinórral, zöld csákóval. Kapitányok: Csavojszky János, Kolb József; főhadnagyok: Halácsy és Nagy István; hadnagyok: Rózsa Balázs és Nyáry; zászlótartó: Korba György. Palánki rácz uhlánusok. Egyenruha: sötét-zöld "holáner jankedli", fehér nadrág. Kapitány: Georgievits Péter; főhadnagy: Lefter László; hadnagy: Szúbó János; zászlótartó: Vuits Szófró (1). A polgárőrség mintegy másfél ezer főre rugott, megalakulása után a Mars-mezőn sűrűn tartott gyakorlatokat s általában a helyőrségi és kíséreti szolgálatokat végezte. Midőn József nádor, mint a felkelő hadak fővezére, a csongrádmegyei nagy számú felkelő hadak kíséretében 1809. évi márcz. 27-én Szegedre érkezett, a polgárőrségi lovas századok már az algyevi révtől kísérték a nádort és ők vezették a városba. Akkor 4000 főnyi felkelő had gyűlt össze Szegeden s a szemle alkalmával a nádor a szegediekről kiváló elismerést nyilvánított (2). Ez időtől fogva polgárnak már csak azt vették fel, ki az egyenruházatra és katonai szolgálatokra is kötelezte magát. Kivétel csak a testi- és egészségi fogyatkozás esetén történt. Ha a polgárőrség a katonaság által teljesítendő szolgálatokat végezett, a polgárőrök katonai zsoldot nyertek. A polgári őrsereg 1816. évi szept. 29-én a Mars-mezőn, Ferdinánd főherczeg jelenlétében tartott nagy katonai gyakorlatban is részt vett. A főherczeg Szabadkáról még szept. 20-án elindulva érkezett Szegedre (3). A tartós béke alatt az intézmény csakhamar hanyatlásnak indult. A polgárságba való felvételeknél utóbb az egyenruházati kötelezettséget A másik oldalon szt. György lovas alakja s e felirat van kifestve: Szent György
vitéz! Szeged város szószólója, A zászlók ezen verseit a város az időbeli alkalmi költője: Farkas András szerzé. 1) Farkas András: Szeged városának virtussal és régi dicső eleinek hírével fénylő, hét szakaszból álló, polgári őrző vitézi rendje. Szeged é. n. 18 számozatl. lap. - Lásd egyúttal: Aigner József, Szeged városának a polgárságba ezután béveendőknek egyforma ruházatairól való rendszabások. Szeged é. n. 12 számozatlan lap. A tanács megerősítésének kelte: 1806. ápr. 14. 2) Farkas András: Felséges József főherczeg, Magyarország nádorispánjának - - Szeged városába való utazása. Szeged, é. n. 8 dr. 19. lap. - Iványi: Szabadka város története. Szabadka, 1886. I. k. 358. l. 3) Iványi: Szabadka v. tört. I. k. 369. l. 114 teljesen mellőzték s a fegyveres és egyenruhás polgárőrség 1828-ban teljesen megszünt. Más városok azonban ez intézményt ezentúl is ápolták, mi csakhamar vágyat ébresztett annak felújítása iránt. Felsőbb engedély alapján tehát a szegedi polgárőrség újra szervezkedett (1). A felesketett polgárok száma ekkor (1842.) 1483 volt (590 belvárosi, 369 felsővárosi, 260 rókusi és 264 alsóvárosi), de ezek közül az egyenruhás polgárőrségbe csak 550 lépett be. A létszám azonban csakhamar szaporodott, mert a polgárságba való felvétel ismét az egyenruházat kötelezettségével történt. Az új egyenruházat világos-kék posztó, ezüst zsinórzat és meggyszínű csákó volt. Ezredesük Wőber György főbíró, alezredesük Korda János, őrnagyuk Krebsz Mihály és Bába Antal, kapitányaik: Ditzgen József, Schmidt Ferdinánd, Joó József, hadbírájuk pedig Dáni Ferencz lett. A lovasság (150 fő) új zászlót is készíttetett, a gyalogság pedig elővette a régi, belvárosi német polgárőrségi veres zászlót, melyről a német feliratot és szalagokat (2) eltávolítván, azt "Kelj föl, ha hon
s közügy kér új jelszóval ellátottan használta. Hadgyakorlataikat szorgalommal végezték, zenekart is szerveztek s a katonasággal együtt minden vasár- és ünnepnapon kivonultak. 1847. évben István nádornak Szabadkán keresztül utazása alkalmával egy díszszázad Szabadkára is átvonult és sikerült a nádor tetszését kivívnia. 1848-ban feloszlott, de az ekkor szervezett nemzetőrségnek leghasználhatóbb részét, mintegy vezérelemeit a volt polgárőrök képezték. A városnak a régi időben is voltak díszpolgárai. Ezek sorában a legelső (1837.) Würtler József, a nádor udvari orvosa volt; 1839-ben báró Sina György, 1840-ben báró Dercsényi János, udvari kamarai előadó és a város által zálogba vett szőreghi uradalom egyik bérlője választatott meg díszpolgárnak. 1846. évi aug. 25-én Szentiványi Vincze, mint "e város vidékére áldást hozó tiszaszabályozási ügyben működő bizottság alelnöke", - Bene József királyi tanácsos és Csongrádmegye főispáni helynöke, - Babarczy Antal helytartósági tanácsos választatott díszpolgárnak, mint kik "buzgó hazafiságuknál fogva a haza oltárára letett bokros érdemeiket - - legújabb időben lankadni nem tudó erélyességgel, a haladás zászlaját kitűzött kormánynak szilárdítására, városunkra, úgymint az egész hazára csak hasznot igérő törekvéseikkel tetézték." - 1848. évi márcz. 18-án tartott népgyűlésen Kossuth Lajos, április 4-én pedig Wesselényi Miklós, Deák Ferencz és Klauzál Gábor választattak meg díszpolgárokul. Az abszolut korszak alatt az akkori hatóság is osztogatott díszpolgári okleveleket. 1859-ben Oltványi 1) Lásd: Századunk 1840. é. 94. sz. "A polgári őrsereg rendszabályai Magyarországban" czímű közleményt. 2) A díszes hímzésű fehér selyemszalag a magyar nemzeti múzeumba került. 115 István csanádi nagyprépost Szegeden tartott aranymiséje alkalmából hasonlókép díszpolgár lett. Ezentúl még Ghyczy Kálmán, mint távozó pénzügyminiszter nyerte el a kitüntetést. Az 1861. évi alkotmányos képviselőtestület már nem díszpolgárokat, hanem tiszteletbeli képviselőket választott. Ilyenek voltak: Kossuth Lajos, Teleky László, Klapka György, Perczel Mór, Horváth Mihály, Vukovics Sebő, Somogyi Antal, Szcitóvszky János, Bartakovics Béla, Lonovics József, Deák Ferencz, Klauzál Gábor, gr. Károlyi Sándor, Tomcsányi József, Bonnaz Sándor és Kárász Géza. A pest-szegedi csatorna tervének felújításáért a közgyűlés 1868-ban gr. Zichy Jenőt hasonlókép tiszteletbeli képviselőnek választotta. IX. Községi háztartás. A községi háztartás - a bevételek és kiadások - a város belső életének, polgárisodásának leghívebb tükre. Azt, hogy a hatóság és a nép mily eszméknek hódolt, a polgárság jólétének előmozdítása körül minő vezérelveket követett, talán semmi sem tünteti fel hívebben, mint a város összefoglalt számadása. Mert az a nagy erő, mely a város közbirtokaiban, javadalmaiban, polgárainak adóképességében és áldozatkészségében rejlik, a számadásokban nyer tanúságos kifejezést. Sajnos, a város régi számadáskönyvei - mint már több ízben is megjegyeztük - megsemmisültek s így csak az utóbbi két század háztartására tekinthetünk vissza. Elég ez is a fejlődés és haladás tanuságainak levonására; mert a török hódoltság után a város sülyedt viszonyok közt volt, a községi élet igen alacsony fokán állt és csak lassanként, végtelen küzdelmek után tudott felemelkedni azon magaslatra, amelyen a legutóbbi időkben volt. Így az 1721. évben a számadás 15,343 frt 53/2 dr bevételt és 15,160 frt 90/2 dr kiadást mutat. A következő évben 12,695 frt 18 dr bevétellel szemben 13,209 frt 49 dr kiadás volt (1). A háztartási egyensúly tehát már az első években felbillent s a hiányt kölcsönökkel fedezték. Így a barátoktól 1000 frt, Dejanovics Szíjártó János főbírótól 260 frt, majd ismét 750 frt kölcsönt vettek fel. De ezenkívül adós maradt a város a püspöki. dézsmaváltsággal, mely 1724-ben már 4600 frtra rugott. Ezenkívül Tollheim bécsi ágensnek 134 frttal, Kelferstein és Milován hitelezőknek 400 és 717 frttal tartozott a város s a téglaégető berendezésének 300 frt költsége is fizetetlen maradt (2). 1) Szeged v. számvevőségi levéltára. 2) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve, 1724. év 36. l. |
