Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
115 István csanádi nagyprépost Szegeden tartott aranymiséje alkalmából hasonlókép díszpolgár lett. Ezentúl még Ghyczy Kálmán, mint távozó pénzügyminiszter nyerte el a kitüntetést. Az 1861. évi alkotmányos képviselőtestület már nem díszpolgárokat, hanem tiszteletbeli képviselőket választott. Ilyenek voltak: Kossuth Lajos, Teleky László, Klapka György, Perczel Mór, Horváth Mihály, Vukovics Sebő, Somogyi Antal, Szcitóvszky János, Bartakovics Béla, Lonovics József, Deák Ferencz, Klauzál Gábor, gr. Károlyi Sándor, Tomcsányi József, Bonnaz Sándor és Kárász Géza. A pest-szegedi csatorna tervének felújításáért a közgyűlés 1868-ban gr. Zichy Jenőt hasonlókép tiszteletbeli képviselőnek választotta. IX. Községi háztartás. A községi háztartás - a bevételek és kiadások - a város belső életének, polgárisodásának leghívebb tükre. Azt, hogy a hatóság és a nép mily eszméknek hódolt, a polgárság jólétének előmozdítása körül minő vezérelveket követett, talán semmi sem tünteti fel hívebben, mint a város összefoglalt számadása. Mert az a nagy erő, mely a város közbirtokaiban, javadalmaiban, polgárainak adóképességében és áldozatkészségében rejlik, a számadásokban nyer tanúságos kifejezést. Sajnos, a város régi számadáskönyvei - mint már több ízben is megjegyeztük - megsemmisültek s így csak az utóbbi két század háztartására tekinthetünk vissza. Elég ez is a fejlődés és haladás tanuságainak levonására; mert a török hódoltság után a város sülyedt viszonyok közt volt, a községi élet igen alacsony fokán állt és csak lassanként, végtelen küzdelmek után tudott felemelkedni azon magaslatra, amelyen a legutóbbi időkben volt. Így az 1721. évben a számadás 15,343 frt 53/2 dr bevételt és 15,160 frt 90/2 dr kiadást mutat. A következő évben 12,695 frt 18 dr bevétellel szemben 13,209 frt 49 dr kiadás volt (1). A háztartási egyensúly tehát már az első években felbillent s a hiányt kölcsönökkel fedezték. Így a barátoktól 1000 frt, Dejanovics Szíjártó János főbírótól 260 frt, majd ismét 750 frt kölcsönt vettek fel. De ezenkívül adós maradt a város a püspöki. dézsmaváltsággal, mely 1724-ben már 4600 frtra rugott. Ezenkívül Tollheim bécsi ágensnek 134 frttal, Kelferstein és Milován hitelezőknek 400 és 717 frttal tartozott a város s a téglaégető berendezésének 300 frt költsége is fizetetlen maradt (2). 1) Szeged v. számvevőségi levéltára. 2) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve, 1724. év 36. l. 116 1725-ben 13,319 frt 98 dr bevétellel szemben a kiadás 13,305 frt 84 dr volt. 1729-ben a számadás 12,353 frt 55 dr bevétellel és 12,080 frt 69 dr kiadással záródott, de a tartozásokat is hozzá véve, a szenvedő állapot 19,496 frt 15 drt tett (1). 1726-ban a bevételek 13,402 frt 40 dr, a kiadások 12,698 frt 74/2 drra rugtak (2). 1728-ban 16,104 frt 65 dr bevétellel szemben 15,851 frt 2 dr kiadás mutatkozott (3). 1731-ben a bevételek 28,369 frt 34 drt, a kiadások 28,466 frt 15 drt tettek; 1733-ban 21,423 frt 80 dr bevétellel szemben a kiadás 21,373 frt 66 dr volt; de ez alatt az adósságok folyton növekedtek, úgy hogy a passivák ekkor már 12,000 frtra emelkedtek. A város tartozásai ugyanis a következők voltak: a szegedi barátoknak 2200 frttal, a debreczeni kegyesrendieknek 4007 frttal, a szécsényi konventnek 2600 frttal, a gyöngyösinek pedig 2800 frttal, báró Weisz Bertalan szegedi várparancsnoknak 800 frttal, melyek után a törvényes kamatot fizette. Ezen tartozások törlesztésére 1739-ben azt vették tervbe, hogy akik a városból elköltöznek, azok vagyonuknak egy tizedét hagyják itt (4). 1735-ben 17,443 frt 81 dr bevétel és 15,597 frt 90 dr kiadás, 1738-ban 14,687 frt 39 dr bevétel és 20,936 frt 25 dr kiadás volt. 1742-ben 17,396 frt 16 dr bevétel, 22,219 frt 34 dr kiadás, a következő évben pedig már 25.475 frt 58 dr bevétel és 25,379 frt 46 dr kiadás merült fel. 1748-ban 30,357 frt 77/2 dr bevétel s 26,424 frt 90 dr kiadás, 1749-ben 40,186 frt 73 dr bevétel s 26,773 frt 91 dr kiadás, 1750-ben 40,763 frt 18 dr bevétel s 30,787 frt 51 dr kiadás volt. 1751-ben 33,905 frt 57 dr bevétel s 26,914 frt 33 dr kiadás volt az eredmény. Ez utóbbi években a következetes nagy megtakarítások által a már tarthatatlan állapotok javultak; a tartozásokat kiegyenlítették, az egyensúly nemcsak helyre állt, de sőt feleslegek is mutatkoztak. A bevételek és kiadások bár ezután is fokozatosan emelkedtek, de mindíg megtakarításokkal záródott a számadás. A tármaradványokat részint befektették, részint gyümölcsözőleg kezelték. 1771. évben 45,051 frt 89 dr bevétellel szemben 27,085 frt 80 dr kiadás merült fel s a tármaradvány 17,966 frt 8 drt tett. De ezenkívül még 10,323 frt 98 dr ez évi hátralék is mutatkozott, melynek jó része a következő évben szereztetett be. 1781-ben 61,981 frt 43 dr bevétel s 27,797 frt 43 dr kiadás, 1791-ben 99,700 frt 13 dr bevétel és 74,700 frt kiadás mutatkozott. Ily úton jelentékeny tőkéje keletkezett 1) Számadások a számv. levéltárban. 2) Szeged v. tanácsi jkve. 1727. év 413. l. 3) U. o. 1729. 529. l. 4) Szeged v.
tanácsi jkve 1739. márcz. 20-án 364. lap. 117 a városnak, melynek kamatjövedelme 1781-ben 14,000 frtot tett. A város adósai sorában ott szerepeltek a többi közt: Kárász Miklós és Végh Ignácz consiliariusok (2000 frt és 7000 frt), gr. Erdődy Kristóf mindszent-algyői földesúr (10,000 frt) stb. A kincstár is gyakran fordult a városhoz kölcsönért s így történt az, hogy 1781-ben a szőreghi uradalmat 180,000 frtért a város 25 évre zálogba vette (1). A város egyelőre csak 90,000 frtot volt képes a kincstár rendelkezésére adni, a másik részlet befizetésére határidőt nyert. De mivel a kellő időre saját gyümölcsöző tőkéit be nem vonhatta, kölcsönöket vett fel. Így a paulinusoknak 9200 frttal, Wagnernénak 6000 frttal, Pozsonyi Ignácznak 5000 frttal, Adamovicsnak 3000 frttal, Graff Antalnak 2000, Szucsics Jozefának 4000, Dózsics Györgynek 4000, Kőrösi Péternek 2000, az alsóvárosi barátoknak 4000, a minoritáknak 1200 frttal lett adósa. Majd a szegedi, váczi, privigyei kegyesrendiektől, az országos Jettim- és Marczibányi-féle alapokból vett kölcsönöket, hogy a zálogkölcsön tőkehátralékát, úgy a mult század végén foganatosított különféle nagy építkezések (gymnasium, plébánia, városháza, kórház) rengeteg költségeit fedezhesse. A franczia háborúból eredt zavarok, a pénzügyi válság és más rendívüli dolgok, a város háztartásában különben is zavarokat idéztek elő s már többen aggódtak, hogy a nagy adósság következtében a város nem jut-e pénzügyi válságra. Bizonyos fennakadások be is következtek. Ezeket ismét új kölcsönökkel egyenlítették ki. De a kibontakozás csakhamar bekövetkezett. A zálogba vett szőreghi uradalom nemcsak a városra, de az egyesekre is egész bőséggel ontotta áldásait s a közpénztár rövid idő mulva ismét tármaradványokkal dicsekedett (2). Így 1801-ben 264,229 frt 41 kr. bevétel, 167,886 frt 8 kr. kiadás, tehát 96,343 frt tármaradvány volt. Ugyanekkor a "nemző" állapot 22,657 frt 44 krt, a "szenvedő" állapot ellenben 375,100 frtot tett. 1811-ben a bevétel 840,766 frt 53 kr., a kiadás 122,242 frt 25 kr., 1821-ben a bevétel 287,384 frt 42 kr., a kiadás 210,084 frt 4 kr. volt. 1) Oklevéltár CCIX. sz. a. 2) A szőreghi uradalom bérleteit Labusz János tiszttartó, később pedig Hódy Sándor újszegedi ispán kezelte. Maga a helység évi bérpénzül 10,255 frtot, utóbb azonban 15,125 frtot fizetett. Ezzel szemben a városnak csak az úriszék fenntartása és az egyház-kegyúrsággal járó költségeket kelle viselni. Ez utóbbi czímen a város 1814-15-ben, a 13,358 frt 51 kr. költséggel előirányzott katholikus templomot fel is építette. - Az első 25 év eltelte után a város újabb 25 évre ismét megtartotta a zálogot. Az inscriptionalis összeg pótlására Jettim József tisza-szent-miklósi földbirtokostól 1808. évi július 24-én 6% kamattal 60,000 frt kölcsönöztetett, 1829. évi deczember havában pedig Marczibányitól 50,000 frt. (Lásd a szőreghi uradalom számadásairól szóló külön kezelt iratokat a közig. levéltárban.) 118 Még 1848-ban is a bevételek 235,660 frt 21 krt, a kiadások 232,563 frt 49 krt tettek s a "nemző" állapot 38,836 frt 52 krra, a szenvedő állapot pedig 626,645 frt 29 krra rugott váltó pénzértékben. De a szőreghi uradalomtól a város már 1831-ben elesett, még pedig úgy, hogy az inscriptionalis összeg legnagyobb részben különféle czímek alatt a kincstár javára felszámoltatott, sőt az ötömösi 2000 hold pusztáért elcserélt Új-Szeged birtokra a város 100,000 frtot még rá is fizetett. Az absolut korszak alatt, midőn a háztartás tervszerű berendezése és a költségelőirányzatok készítése meghonosult, a város pénzügyi viszonyai majdnem tarthatatlanokká váltak. Még 1851-ben a bevételek 216,057 frt 05 krt, a kiadások 183,393 frt 10 krt tettek, de kevéssel utóbb a kiadások a bevételeket jelentékenyül meghaladták s a magas községi adó daczára is a város úrbérváltsági és államkölcsöni jelentékeny tőkéi apránkint elfecséreltettek, de mindezeken túl még új adósságok is keletkeztek. Az idegenek ezen káros gazdálkodása okul szolgált arra, hogy az 1861. évi okt. 30-án tartott közgyűlés midőn arról értesült, hogy rövid idő mulva fel fog oszlattatni, az idegeneknek a város közvagyona felett való kezelése ellen óvást téve, a bekövetkezhető károsodásokért a hatalom kezelőit és megbízottait előre is felelőssé tette (1). Egyébként az alkotmányos hatóság az 1861. évi bevételeket 355,158 frt 31 krban, a kiadásokat 275,158 frt 31 krban állapítván meg, a 80,000 frtnyi hiányt pótadó útján rendelte fedezendőnek. Az 1870. évi bevételek 355,951 frt 81 krban, a kiadások 466,129 frt 7 krban lőnek előirányozva s a 110,172 frt 25 kr. hiány 47/2 kr. pótadó szedése útján volt fedezendő. De e közben a város adósságai igen felszaporodtak. 1868-ban a baktó-macskási töltés építésére a m. földhitelintézettől 150,000 frt, 1872-ben a főreáliskola építésére a m. kir. közalapítványi igazgatóságtól 120,000 frt kölcsön vétetett. A felsővárosi partcsúszás meggátlására 1871-ben 30,000 frt kölcsönt vettek, mit a város csak váltókra, személyi hitelre tudott megszerezni, mi talán páratlan eset a községek háztartásainak történetében. S bár a költségvetésekben ármentesítésre és védelemre előirányzott tételek 50-100 ezer forintos összegekben szerepeltek, a Tisza árja elleni küzdelmekben évtizedeken át milliókra menő költekezés történt. E körülményeknél fogva az utóbbi időkben a költségvetéshez alkalmazkodni merő képtelenség volt. A folyton ismétlődő meglepetéseknél fogva másra kelle elkölteni a százezreket, mint amire szánva valának. Jellemző e tekintetben a fogyasztási adóváltság czímén 1876-ig, úgy ismét 1879-ig megtakarított 60 és 40 ezer frt 1) Lásd II. köt. 238-240. l. 119 tiszta nyeremény felhasználása. E tőkéket gyümölcsözőleg kezelték a főgymnasium tervezett kibővítésének czéljára. Mindkét esetben az árvízvédekezés kényszere emésztette fel. A város nyomasztó helyzetében és az általános pénzügyi viszonyok kedvezőtlen körülményeinél fogva, a város hiteligényeit megoldani szinte lehetetlenségnek látszott. 1871-ben a szenvedő állapot 1.225,265 frt 86 krra rugott (1). Ekkor már az újszegedi és tápéi birtokok jelzálogilag megvoltak terhelve. Az egyedüli jelzálogi alap a 63,876 holdat kitevő városi közlegelő volt még tehermentes. Az 1876. évi árvízküzdelem után e birtokra az osztrák nemzeti banktól a város 600,000 frtot óhajtott felvenni, hogy a védekezés szülte lebegő adósságokat, állami előlegeket, megítélt követeléseket kifizethesse és az új védmunkákat, melyek egymaguk 300,000 frt költséget igényeltek, létesíthesse. Sok könyörgés és magas befolyás felhasználása után a bank a kijelölt jelzálogra összesen 300,000 frtot szavazott meg s a felvett kölcsönből a tartozások kiegyenlítése után nem maradt több, mint összesen 130,000 frt (2). Ily lesujtó körülmények közt állapította meg a város 1879. évi költségelőirányzatát, mikor is a bevételek 482,064 frt 81 krban, a kiadások 715,333 frt 20 krban terveztettek s a 233,268 frt 39 kr. hiánylat 78/2 kr. városi adó szedése útján lett volna fedezendő. Hogy miből merítette a város fentebb vázolt bevételeit s mire fordította azokat, erre nézve rendszeresb összeállítást felettébb nehéz adni. A régi számadások összeállítása igen gyarló. Czímekről, rovatokról kezdetben szó sem volt s ezek utóbb is igen sűrűn változtak. Az első rovatos mintázatot a helytartó-tanács 1725. évi szept. 28-án állapította meg. Ez akkor oly szörnyűséges dolognak tetszett, hogy elkészítéseért a jegyző rendszerint külön jutalmat szokott kapni. Így például 1741-ben Kárász Miklós főjegyzőnek többrendbeli számadás elkészítéseért a város 50 drb körmöczi aranyat (210 frtot) fizetett (3). A hatóság ugyan minden évben megszámolt, hűtlenségről szó sem volt; de ez a számadás csak maguknak való volt, mert különben is jól tudták, hogy miként áll a város szénája. De a felsőbb hatóság, mely a papírosról szeretett messziről "látni", már az időben is sok nehéz dologgal gyötörte a magistratust. Így például 1732-ben elrendelte, hogy a teljesített fizetésekről a felektől nyugták vétessenek. Mert azelőtt ha valakinek követelése volt, élőszóval adta elő kérelmét a tanács előtt, mely az ügyet nyomban megvizsgálta, a követelés alaposságát és számszerűségét legott megállapította s rögtön döntött 1) Pálfy F. polgárm. évi jelentése 1872. évről 38. lap. 2) Pálfy F. polgárm. évi jelentése 1876-ról. 20-21. lap. 3) 1740-41. évi számadás 211. tételszám alatt. 120 az utalványozás kérdésében. A főbíró ekkor egy levelezőlap-alakú szeletkén kiállította a fizetési utalványt, melyet a fél a pénztárnak beszolgáltatott s annak átvételével a fizetés megtörtént. A régi számadások mellékletei csak ily utalványokból (assignata) álltak, míg ellennyugták csak 1747. óta vétettek. Ez időtől a számadások is rendszeresebbek és könnyebben áttekinthetők. Ekkor szerveztetett a számvevőség 200 frt fizetéssel (rationum exactor), a számadások elkészítésének kötelezettségével. A bevételek és kiadások ez időtől fogva összesíttettek bizonyos csoportok és czímek szerint s a bevételi források is ez időtől fogva áttekinthetők. A bevételi czímek ugyanis ezek voltak: 1. Tápé és Vártó censusa, illetőleg az úrbériség, 2. a sörház jövedelme, 3. bor- és gabona-tizedjövedelem, 4. vásárok hasznai, 5. révjövedelmek, 6. korcsmák bevételei, 7. anyagok és más javak értékesítése, 8. téglaégetések, 9. mészárszékek jövedelmei, 10. polgárosítási díjak, 11. különféle haszonvételek, 12. szállományok és végül 13. a házi adó. A tápéi és vártói census azon körülménynél fogva, hogy a kamara a város ősi joga és az 1719. évi új adomány daczára is folyton azon ravaszkodott, hogy Tápé helységet birtokába kerítse, csekély volt, mert a felbujtott jobbágyok is abban fáradoztak, hogy mint királyi szabadosok úri szolgálmányokra nem kötelezhetők. Ennélfogva a város hatósága a helység előljáróságával, a helység összes úrbériségének megváltásakép 170 frtban fizetendő "istenes és kegyelmes" váltságdíjban kiegyezett. Ezentúl fennmaradt a város révjoga, mely 1723-ban is 191 frt 69 drt jövedelmezett (1). De már 1724-ben a révjog kijátszása forgott fenn, miért is a tanács azzal fenyegetőzött, hogy az egyességet felbontja (2). Utóbb mégis abban egyeztek meg, hogy a tápéiak csak fél révpénzt fizessenek (3). Később a rév a halászati javadalommal kapcsoltatott össze, melynek bérlői mindenkor a tápéiak voltak. A Mária Terézia-féle úrbériség behozatalakor a tápéi census 300 frtra emeltetett s ennyi maradt a legutóbbi időkig; de azért a jobbágyság gyakori ellenszegüléseivel hálálta meg azt, hogy a város nem igyekezett jogait kihasználni (4). Kisteleken 1733-ban építtetett a város egy csárdát (5), hol a postalovak váltására ekkor postaállomás állíttatott, Mária Terézia ren- 1) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve, 1724. év 33. lap. 2) U. o. 1724. év 49. lap. 3) U. o. 1724. év 50. lap. 4) Sajátságos volt Tápén az a joggyakorlat, hogy a helység bírája csak fél-fél évi időre választatott s a hivatal viselése a tekintélyesb gazdákon sorra járt. Lásd: Szeged v. tanácsi jkve 1725. év 107. lap. 5) Szeged v.
tanácsi jkve 1735. év 217. lap. 121 deletére pedig utóbb a telepítés foganatosíttatott. A kistelekiekkel a város hasonlókép kiegyezett. 1791-ben a census 1877 frt 51 drt tett, 1801-ben a tápéi és kisteleki összes földesúri bevétel 3100 forintot, 1847-ben pedig 11,145 frt 03 krt tett. Az úrbériség eltörlése után Kistelektől 69,700 frt, Tápé után pedig 55,100 frt földteher váltságban részesült a város. Kisteleken nem is maradt egyéb javadalom, mint a korcsma és a közlegelő. Ez utóbbinak elkülönítése iránt a város 1854-ben pert indított, mely az árvíz után egyességileg fejeztetett be. A per folyama alatt a közlegelőt kizárólag a helység használta. A peregyesség útján a város 60,000 frt kielégítést nyert. Tápé azonban az úrbériség megszűnése, illetőleg az ármentesítések után értékében és jövedelmezőségében folytonosan emelkedett. Az ármentesült tápéi rétbirtok utóbb már 36-46 ezer forint bérjövedelmet hajtott. De a helység a rét egy részének tulajdonjoga iránt pert indított. A város második bevételi forrása volt a sörház és a sörmérési javadalom. A sörital élvezete az alföldi városokban régi keletű. A török hódoltság idejében a méhsernek és az árpasörnek is nagy kelendősége volt (1). Később nemcsak a városnak volt sörháza, de Herberstein várparancsnok is állított, mi sok háborúságot szült. Ezt a generális azután Röszkére helyezte át, de ezenfelül a dorosmaiak is mérték a sört, melynek behozatalát a tanács 100 frt birság terhe alatt tiltotta (2). A városi sörházat 1718-ban Khell András, Kucser Kristóf és Pors József egyenként 30 frt bérösszegért használták (3). 1722. évi júl. 1-én a barátok szomszédságában levő sörházat Kolb János György 3 évre már 1700 frtért vette bérbe (4). 1724-ben is ugyanennyi volt az árenda (5). A méhsert mérő korcsmárosok pedig fejenként 15 frtot tartoztak fizetni (6). Herberstein özvegyének serfőzője azonban nagyon versenyzett a városi sörházzal s e miatt Kolb serfőző sűrűn panaszkodott, úgy hogy a tanács egyre-másra birságolta azokat, kik idegen italt hoztak be (7). 1725. évre a sörházat Miller János, Fazekas Ferencz és Pors 1) Magyarországi török kincstári defterek. Budapest, 1886. I. k. 117. l. stb. 2) Szeged v. tanácsi jkve 1724. év 48. és 65. lap, 1726. év 224. l. 3) U. o. 1718. év 71. l. 4) Szeged v. közig. levélt. 1722. évi lajstromozatlan iratok. 5) Szeged v. tanácsi jkv. 1724. év 32. l. 6) U. o. 1724. 51. l. "Item méh ser, avagy serbet korcsmát aki akar árulni, egy esztendeig a n. város cassájában árendául tartozik 15 frtokat fizetni, felét mindjárt és felét fél esztendő mulva, vévén az eránt t. n. tanácstúl levelet." 7) U. o. 1724. év 58-59. lap. 122 József már 3500 frtért vették bérbe, tartozván egyúttal a tanácsbelieknek és jegyzőknek fejenként 3 akó sört és két ártányt adni (1). A javadalomnak ezen értékemelkedésénél fogva a város felsővároson is állított sörházat, melyért Müller János 1010 frt évi haszonbért ígért (2). Az új sörház, melynek alapkőletétele 1725. évi ápr. 6-án ment véghez (3), még ez évben elkészült. Ezenkívül a Herberstein-féle sörház is átvétetett (4). Az 1730. évi nagy vízáradás következtében a városi sörházban a főzést űzni nem lehetett. Kolb György sörfőzőnek a tanács ez okból megengedte, hogy a főzést saját házánál folytassa (5). 1735-ben a palánki sörházat Czigler Miklós, Schwalvelmayer Ádám és neje Kathofferin Mária, néhai Kolb György özvegye, 2020 frtért bérelték (6). 1738-ban Czigler Miklós és Schreiber Leonhard 2600 frtot fizettek ugyanazért (7). 1771-ben Wolford György és Krajlen Antal 2550 frtért birták, de 1781-ben már csak 510 frtot jövedelmezett. Időközben ugyanis Szabadkán, sőt Makón is sörföző házak keletkeztek s a szegedi kivitel lassanként megszűnt. Utóbb a sörház nagy terjedelemben a Tiszaparton kiépült s a javadalom bérlete folyton emelkedett. 1846-ban Fotti János bérlő és a város közt kölcsönös kártérítés czímén nagy és bonyolult per keletkezett, mely 1848-ban, a közgyűlés által elrendelt egyesség következtében szünt meg. 1851. évi jan. 10-én a sörház leégett. A vasuti közlekedés megnyitása és a kőbányai sör behozatala után a gyártás mindegyre hanyatlott. Utolsó bérlője Schmidt Ferencz volt, s 1864-ben már új bérlője nem akadt. Ekkor az épület jövő rendeltetése felől sok tanácskozmány és tervezgetés folyt, míg végtére részben katonai laktanyának (Flórián kaszárnya), részben iskolának alakították át. A sörfőzés megszünése után a sörbehozatali és mérési díjak szedése az elvesztett javadalmat bőségesen kárpótolta. Harmadik bevételi forrás volt a bor- és gabona-tized, vagyis a dézsma, melyről a "Közgazdaság" részben bőségesen szólunk. A negyedik javadalom a vásárok haszna volt, miről külön fejezet alatt ugyancsak másutt szólunk. Némi tájékoztatóul itt csak annyit említünk, hogy még 1771-ben is, a 4 országos vásár bevétele 152 frt 30 dr, a hetivásároké pedig 1857 frt 03 dr volt. Ez összegek a "vásár- 1) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1724. év 63. l. 2) U. o. 1724. év 64. l. 3) U. o. 1725. év 106. l. 4) U. o. 1725. év 190. l. 5) U. o. 1730. év. l. lap. 6) U. o. 1735. év 250. lap. 7) U. o. 1738. év 319. lap. 123 állási díjakból" folytak be. Ezeket a tanács időszakonként állapította meg (1). A következő bevételi forrás a révjövedelem volt, melyet mint láttuk, kezdetben a katonaság bitorolt. A tápéi és a szegedi réveken a közlekedés kompokon történt. Az előbbinek 1724. évi jövedelme 191 frt 69 dr (2), a palánkinak pedig 1010 frt volt (3). 1732-ben felsővároson is keletkezett egy átjáró (traiectus), hol csak kis komp közlekedett (4). 1734-ben a palánki révet Kara Pál 3 évre 1000 frtért vette bérbe (5), de 1740-ben a két átkelés egyformán csak 125 frtot hajtott (6). 1) Az 1740. év május 2-án megállapított kövezetvám (!) piaczi helypénz, hajtott jószág legeltetési, vásári, italmérési és kikötői díjak a következők voltak: Eadem occasione data est introductio iudicibus fori seu agoranomis norma exactionis in gremio huius civitatis practicari solitae. flr. denar. A transeuntium
rebus, titulo flosztergeld desummuntur . . . . . . - 10 Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve III. köt. 486. lapján. 2) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve. 1724. év 32. l. 3) U. o. 1726. év 352. l. 4) U. o. 1732. év 149. l. 5) U. o. 1734. év 226. l. 6) U. o. 1740. év 479. l. 124 A révjövedelem csak a szőreghi uradalom zálogbavétele, illetőleg az újszegedi 700 öles ártéri híd (százlábú híd) és a tiszai hajóhíd kiépítése után fokozódott. 1782-ben a hajóhíd bérlete 2800 frt volt. A híd egy része az 1813. évi óriási tűzveszély alkalmával elégett. A hatvanas években a hídjövedelem 14,000 frtot tett, de a bérlők szerződésszegései miatt a városnak folytonos kellemetlenségei voltak, azért is a hajóhíd házi kezelés alá került. 1873. évben az általános hídvámkötelezettség lépett életbe s az állandó vashíd építése, melynek terve már 1842-ben felmerült, a hatóságot mind sűrűbben foglalkoztatta. Klein vállalkozó (a makói és zentai hídak építője) fahídra, Kőrösi grázi gyáros és a Rothschild-féle witkovitzi vasöntőde vashíd építésére nézve ajánlatokat is tettek. Még az 1879. évi márczius hó első napjaiban is, midőn a város már a vészszel küzködött, egy szakbizottság behatólag foglalkozott az állandó vashíd létesítésének kérdésével. A legutóbbi időkben a hajóhíd évi bevétele 30,000 frt körül jelentkezett. A városnak régebben még egy másik vámszedő helye is volt a Maty-hídnál. E hídat még a katonai kormányzat készítette, de 1720-ban a város megváltotta (1). 1724. évi jövedelme 44 frt 50 dr volt (2). Hacsia Dono a híd fenntartására 1726-ban 2000 frtot alapítványozott, de ez összeg 1728-ban a városháza építkezése alkalmából részben felhasználtatott (3). Később a Maty-hídnál csárda is épült, de az együttes javadalom még 1781-ben sem hajtott 158 frtnál többet. Az utóbbi időkben még két új rév s illetőleg tiszai átkelés keletkezett. Az egyiket 1875. évben a vashídon alól, az újszegedi kertekhez való átszállításokra engedélyezte a hatóság. A másik a gyálai átkelő, mely 1863. év óta áll fenn. Az 5000 holdnyi ármentesített gyálai rétnek akkori főbérlői, Lonovics László és Szeszemszky József, a hatóságtól engedélyt nyertek, hogy a fehér partnál albérlőik részére a gazdasági időszak tartamára, díjszedés nélkül komp-közlekedést állíthassanak. Ez ideiglenes engedélyt, mely a hídbérlőt károsította, a gyálai rét újabb főbérlői, Rózsa Lajos és Kohen Ignácz a maguk részére is követelték s a helytartótanácsnál a város tiltakozása daczára kieszközölték, hogy a közlekedést díjszedés nélkül fenntarthatják. Utóbb azonban a díjszedést is életbe léptették. Hatodik bevételi forrás volt a korcsmák haszonvétele. 1717-ben a városnak még csak két korcsmája volt, melyért Kell András és Kacser Kristóf 30 és 15 frt bért fizettek (4). 1722-ben az árendás 1) Szeged v. tanácsi jkve 1720. év 99. és 101. lap. 2) U. a. 1724. év 32. lap. 3) U. a. 1724. év 86., 1726. év 204. és 1728. év 488. l. Ez alapítványnál fogva Hacsia egyik örökösét a közterhek viselésétől felmentették. 4) U. o. 1717.
év 26. l. 125 korcsmák jövedelme 230 frtra rugott (1). 1734-ben Kara Pál 3 évre, évi 500 frtért vette ezeket bérbe (2). A tanács 1724-ben elhatározta, hogy a lakosság 30 frt díjfizetés mellett nemcsak a kántorokon, hanem az egész esztendőn át is mérhet bort, de az utczára kihordás korlátolásával (3). Később ily engedélyeket csak azok nyertek, kik a polgárjogot megszerezték. 1730. évben Eremity Thoma, volt határőrségi kapitány, a bormérési jogot nem kapta meg, mert a polgársági köteléken (concivilitas) kívül állt (4). A város első korcsmája a széképület szomszédságában "aranyos sas" nevű volt (5), hol különben 1725-ben már billard-asztal is létezett (6). Ez előkelő hely 1740. évben 221 frtért volt bérbeadva. Szomszédságában volt a feketesas korcsma. 1750-ben a város korcsmáinak jövedelme 1131 frt 63 dr, 1771-ben az összes korcsmák haszonvétele (fekete és aranyos sas, egy másik a palánkban, egy a révnél, 1 alsóvároson, 2 felsővároson, úgy a Körösérnél, Madarásztónál, Kisteleknél egy-egy csárda) 1442 frt volt, de a korcsma-árendák hátraléka ekkor 2027 frt 69 drra rugott. A polgári bormérések után 1750-ben 81 korcsmától 2003 frt, 53 pálinkaméréstől 416 frt és 16 sörméréstől 60 frt bevétel volt. 1771-ben 69 polgári bormérés 1650 frtot jövedelmezett (7). Utóbb a város eladogatta korcsmáit, köztük az aranyos sast is, ahol a hagyomány szerint II. József császár első körútja alkalmával szállva volt. A négy vendégszobával ellátott, 120 akó bor elhelyezésére alkalmas pinczével, továbbá 50 lóra való istállóval és megfelelő kocsiszínnel biró feketesas vendéglő 1807. évi június 24-én közárverésen kelt el. Hetedik bevételi forrás az anyagok eladásából befolyó csekély jövedelem volt. A következő, a téglaégetési javadalom azonban állandó és jelentékeny jövedelmeket biztosított, mert csak a városnak volt tégla-égetője. 1725-ben téglaégető mesterül Prielmon Keresztélyt szerződtették (8). A plébánia templomnak és a széképületnek építései, egy-egy évtizeden át bár jelentékeny készletet vettek igénybe, azért a magáno- 1) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1724. év 33. l. 2) U. o. 1734. év 226. l, 3) U. o. 1724. év 42. l. 4) U. o. 1730. év 9. lap. 5) U. o. 1739. év 416. lap. 6) U. o. 1726. év 266. l. - Az első kávéház (caffe coctura) egy belgrádi menekülő által 1739. évben nyittatott meg. (I. é. jkv. 439. l.) 7) Lásd az idézett évi számadásokat a számvevőségi levéltárban. 8) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve. 1725. év 101. lap. 126 soknak is bőségesen jutott a városi téglából. Így 1735-ben 354,750 drb készlete volt a városnak, miből a magánfeleknek 435 frt 10 dron 75,750 drbot adtak el. Különben a városnak az előállítási költség ezrenkint 4 frt 40 drba került. A következő évben 183,400 drb tégla és 16,000 drb cserép készült. 1750-ben 440 ezer téglát s 49 ezer cserepet égettek. Az előbbeniből 107 ezer drb 6 frtjával, az utóbbiból 17 ezer 8 frtjával került eladásra (1). Ha a készlet igen felszaporodott, adományozás útján apadt a tömeg s a közjótékonyságot ily czímen is gyakorolták. 1729-ben a barátok 6000-et, 1735-ben a tűzkárvallott Müller főbíró 10,000 drb téglát nyert adományul stb. (2). A várerődítési munkálatokhoz a várparancsnokok minden égetés után 2000 drbot követeltek, mit a fenyegetőzések következtében ki is kelle adni. A városnak ez ügyben történt panaszai, sérelmei orvosolatlanul maradtak. 1742. évi ápr. 6-án Bécsben, Kárász Miklós főjegyző jelenlétében a vizsgálat ezen és más sérelmes ügyében ugyan megtartatott (3), de azért még az 1751. évi 31. t.-cz. a szegedi sérelmek orvoslatát, ő felségének különös figyelmébe ajánlotta. A jelen század elején az akkori nagy építkezéseknél fogva a téglaégetés ismét nagy arányokat nyert. Az anyagok kezelője - Malatinszky József - az 1813-18. évek készletéből igen nagy menynyiséget saját czéljaira használt (4), Horváth Zsigmond nevű utódát hasonüzelmek miatt be is perelték. 1819. évi szept. 19-én Lántzy királyi biztos ez ügyből folyólag még a tanácsot is szigorúan megdorgálta. Ugyanekkor a téglaégető ház bérbeadását elrendelték annyival is inkább, mert azelőtt 1771-től fogva a téglaégető házat tizedadás ellenében huzamosb ideig Kraller Miklós használta. Később, a tizedadás kötelezettségével mindenki kapott téglaégetési jogosítványt. A rendszertelenül űzött gyártás közetkeztében a város környékét mindenütt kigödrözték, hol azután mocsarak képződtek. Csak az 1834. évi május 16-án tiltotta el a város a közterületek további kigödrözését. A tégla dézma-jövedelem megítélésére elegendő támpontul szolgálhat az, hogy az 1845. évben 1.198,600 drb tégla és 834,960 drb cserép, a következő évben pedig 3.203,300 drb tégla és 66,000 drb cserép égettetett, melynek egy tizede jutott a város czéljaira. Kilenczedik jövedelmi forrás volt a mészárszék-javadalom, melyről a mészáros-czéh történeténél is megemlékezünk. Tájékoztatóul mégis 1) Az idézett évi számadások. 2) Szeged v. tanácsi jkve 1729. év 534. és 1735. év 254. l. 3) Cs. és kir. közös pénzügyminiszteri levéltár Bécsben. 4) Ez időben
s illetőleg 1812-ben a téglának ára 24 frt volt (váltóban). 127 itt közöljük, hogy a mészárszékek 1717-ben 400 frtot, 1718-ban 450 frtot (1), 1735-ben 520 frtot, 1750-ben 510 frtot, 1771-ben 550 frtot jövedelmeztek (2). Később ezen javadalom a város egyéb haszonvételei czíme alatt szerepelt, hol a mészárszék jövedelme különösen kitüntetve nincs, hanem a laczikonyhai boltok bérjövedelme alatt egybefoglaltan fordul elő. Tizedik bevételi forrás volt a polgárosításból befolyó jövedelem. Előzőleg erről különben már bővebben szóltunk. A bevétel mérvét a polgárosítottak száma határozta. A polgárosítás díja 8, 24, 50 frt volt (3). 1775-től fogva a díjakat 4, 6, 8 frtra mérsékelték. 1806-tól fogva 25 frt volt a polgársági taksa. Később a város "lakosítási", néha igen magas díjakat szedett, de az 1871. évi községi törvény életbelépése után ezen bevételi forrástól is elesett. Polgársági díjakból 1750-ben 221 frt 60 dr, 1771-ben 192 frt folyt be, azomban ekkor még 32 fél hátralékban volt. 1781-ben 26 frt, 1791-ben 234 frt 1801-ben 351 frt bevétel mutatkozott. További bevételi forrást képeztek a "különféle haszonvételek" jövedelmei, nevezetesen a röszkei és szentmihályteleki kertészségek, a puszták, a mázsaház, kövezetvám és helypénz díjak, halászat, Laczi-konyha stb. bérjövedelmei. A röszkei kertek után 1750-ben 1461 frt 55 dr, a szentmihály-telki kertek után pedig 50 frt volt az árenda. A zálogba vett dóczi kertészség 10 frt 32 dr hasznot hajtott. A puszták jövedelme a göbölyös marhák után darabonként szedett 87/2 dr jövedelem szerint minősült. 1750-ben e ezímen összesen 1155 frt folyt be (4). A vadászati javadalmat csak a legújabb időben értékesítették. A mázsaház 1771-ben 93 frt 1/4 drt hajtott, de az áthajtott jószágok után szedett fűbér-díj javadalommal egybekapcsoltan, 1781-ben már 867 frt 90 drt hajtott. 1825-ben e javadalmat Wöber György és Neskovits Demeter 2800 frtért vették bérbe. De a vármegye ekkor már tiltakozott a város területén keresztül hajtott jószágok után való díjszedések miatt s ebből folyólag a két törvényhatóság soká pereskedett. 1832-ben e javadalmat a piaczi helypénzszedéssel együtt 8510 forintért Hentz János vette bérbe, - de miután hatósági támogatásban nem részesült, közte és a város közt hasonlókép bonyodalmas per keletkezett. A kövezet-vámszedés, noha a városnak semmi kövezete sem 1) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1717. év 10. l., 1718. év 70. l. 2) Az illető évek számadásai. 3) Szeged v. tanácsi jkve 1729. év 537. és 543. lap 4) Az idézett évi számadások. 128 volt, még 1734. évi május 17-én lépett életbe (1). Csongrád vármegye 1812. évi decz. 14-én e miatt is óvást tett, mire Lántzy királyi biztos elrendelte, hogy ezentúl a kövezet vámszedési jövedelem kizárólag az útak feltöltésére és kikövezésére fordíttassék. A lapályos útak feltöltésére a tanács ekkor ki is utalványozott 20 frtot. Az elősorolt javadalmak, betudva a hídjövedelmet is, 1791-ben összesen 34,577 frt 29 4/8 krt, 1801-ben 42,140 frt 24 6/8 krt hajtottak. Ezen tételben szerepelt a többi közt a Laczikonyha jövedelme is, az ott levő boltok, simindsiák (pékkemenczék) és népkonyhák bérletei. Ezek 1750-ben még csak 266 frtot, illetőleg 321 frtot tettek, de a bérletek nemsoká igen emelkedtek, mert a ronda és omlatag épületben levő népkonyhák, különösen a vidéki munkások és tutajosok részéről élénk látogatásban részesültek. A széképület szomszédságában levő ronda és veszélyes fészek 1872. évben lebontatott s helyébe a városi bérház emeltetett fel, mely egy ideig a város igen értékes javadalmát képezte. Tizenkettedik bevételi forrás a szállományi (caducitas) jog, azaz a végrendelet hátrahagyása nélkül, törvényes örökösök hiányában elhunyt polgárok után való örökösödés. E czímen 1750-ben 400 frt bevétel volt. De az ily jövedelmek néha bonyodalmas pereket szültek. A többi közt az 1759. évben elhalt Törő Mátyás hagyatékát a kincstár elperelte. Ez annak idején oly súlyos sérelmet képezett, hogy a város az országgyűlésen igyekezett orvoslatot szerezni. Ilyen volt a többi közt a Gábriel Keresztély-féle szállományi ügy. A nevezett mint quietált katona 1771. évben a polgárságba felvétetett s mint teljesen vagyontalan, Mandel Erneszt vagyonos özvegyét vette nőül s ennek javait utóbb örökölte. Gábrielnek 1801. évi márcz. 28-án leszármazó örökösök hiányában, végrendelkezés nélkül történt elhunyta után javai a városra szálltak. De az elhunyt nővére Éva, Weitzman Károlyné, a hagyatékra nézve igényt támasztott s a város ellen pert indított. Az illetővel azonban egyességet kötöttek s a 17,944 frtra rugó hagyatékból 4197 frt 55/2 kr. az elhunyt nővérének kiadatott. A tömeg így a város birtokába került, de annak egy része behajthatatlan lett. Ekkor a szegedi sóhivatal igénye alapján a királyi ügyészség azon czímen, hogy Gábriel nemes ember volt, a város ellen 7716 frt 18 kr. hagyatéki tömeg kiadása iránt pert indított. A kereset kétségen kívül igaztalan volt, mert Gábriel nemesi jogait soha sem érvényesítette, nemesnek nem is tartatott, a nemesi felkeléshez hozzá nem járult, de ezektől eltekintve, hagyatéka polgári vagyont képezvén, ennek örököse csakis a város lehetett. A bonyodalmas per csak 1873. évben ért véget, még pedig a város veszteségével. 1) Szeged v. tanácsi jkve 1734. év 224. lap. - A helytartótanács ez ügyben kelt leirata 1736. évi júl. 11-én lett kibocsájtva. 129 Tizenharmadik bevételi forrás volt a községi adó-alap (domestica), miről fentebb külön czím alatt már szóltunk. Például azonban megérintjük, hogy 1771-ben a házi adó összege 14,780 frt 17/2 dr, 1801-ben pedig 18,121 frt 45 dr volt stb. Ezeken túl még volt a városnak állandó jelleggel nem biró, több alkalmi bevétele is. Ilyenek voltak a látványossági díjak. 1771-ben e czímen (a histrione 1 frt 98/2 dr, a similibus comicis 1 frt 20 dr) 3 frt 18/2 dr bevétel merült fel. Ilyen volt a czigányok taksája. Ez 1724-ben 22 frt 23 drt, 1750-ben 19 frt 72 drt képezett, de ekkor a hátralék 67 frt 42 drra rugott (1). Ilyen volt később a zsidók türelmi adója, miről a zsidók hitközségének történeténél bőven szóltunk. Ilyen volt továbbá a katonai átkelések megtérülési díja, mely például az 1750. évben 83 frt 26 drra rugott; a rabtartási költségek megtérülése, mely ugyanaz évben 32 frt 70 drt, 1771-ben 22 frt 96/2 drt tett stb. Ilyen volt még a telkek eladásából időközönként befolyó jelentékenyebb jövedelem. A várerődítés alkalmából készült csillagsáncz (Eugenius árka), a régi palánk területét négyszeres nagyságra növelte s így igen sok és a biztonságnál fogva értékes beltelek képződött, mit a beözönlő idegenek kedvező árakon vásárolgattak. A magyarok saját feleikhez húzódtak s a két külváros is mindinkább nagyobbodott. Alsóváros alján a szaporodó népességnek legelőbb az Islik major (egykoron Schlick tábornok szálláshelye) tájékát osztották ki. Felsővároson a "Kispest" nevű szőlők mellett, az úgynevezett "Serhát", mint magasabb terület lett házhelyeknek kiosztva (2). 1731-ben a mai Rókus területén kezdettek az első kiosztások (3). Utóbb a palánkban s a külvárosokban még a laposabb, vízállásos telkek is kiosztattak, melyek egyelőre veteményesek lettek, de lassanként feltöltettek és idővel hasonlókép beépültek. A végetlen közök és zugutczák (háromkorona- és feketesas-utczák) kiszélesítése és megnyitása, melyek különben évtizedek munkájával jártak, hasonlókép telkek eladásával voltak egybekötve. A felsővárosi rácz piacz és a Tiszapart között levő terület 1802-ben, a Kálvária- s Béke-utczák környéke 1803-ban, a Mérey-utcza és Kossuth Lajos-sugárut közé eső terület 1804-ben lett kiosztva. Ez utóbbi telkek árában 6849 frt folyt be. Egyelőre itt is kertek létesültek. A Tarján szélen az Etelka erdővel átellenben, 1807. évben két házsor osztatott ki. A mai gázgyár környéke, mely hóhér-teleknek neveztetett s ki vala gödrözve, nem sokkal ezután szintén kiosztásra 1) Az idézett évi számadások a számvevőségi levéltárban. 2) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve. 1730. év 1. l. 3) U. o. 1731. év 64. l. Szeged v. tört. III. 130 került. 18l6-ban, a jobbára mocsaras beltelkek árában 33,399 frt 40 kr. s ugyanekkor kültelkek árában 21,524 frt folyt be. Ez összegből az egyesektől felvett kölcsöntőkéket (34,907 frt) fizették vissza. 5000 frt pedig a mészáros czéhnek adatott segélyül, hogy az insurgens katonaság felszerelési költségeit (6856 frt) kiegyenlíthesse. A Mars-téri telkek tulajdonosai közül 36 adós maradt, de az építkezési kötelezettségnek sem feleltek meg, azért telkeiket elvesztették s az 1837. évi július hó 28-án ezek "kótyavetyén" adattak el. Ezek voltak a régi bevételi források, melyek folytonosan emelkedtek, s amelyeket a közpénztárnak mindinkább súlyosbodó viszonyainál fogva a hatóság minél inkább fokozni s azonkívül újabb és újabb bevételek által a szorongatott helyzeten enyhíteni igyekezett. Az 1868-74. években a város jövedelmeinek gyarapítására, kiadásainak apasztására javaslatokat teendő, egy állandó bizottság is működött, mely utóbb "reform bizottság" elnevezést nyert. A fentebb elősorolt bevételeket a város a következő czélokra használta fel. Az 1801. évben, midőn még kövezet, világítás és más városias berendezés még csírájában sem volt s midőn a közművelődési, rendészeti, egészségügyi intézmények is elemi fokon álltak, a 167,886 frtból álló évi kiadás, a következő czímek szerint ezenkép oszlott meg: tiszti fizetések és más személyi járandóságok, betudva a tanítók fizetéseit is, 21,927 frt 5 krt tettek; szállásbérekre 114 frt 9 kr., alapítványokra (kegyesrendiek ellátása) 4132 frt, dézsma és más bérletekre 4111 frt, irodára 2348 frt 50 kr., útiköltség és napidíjakra 1494 frt 41 kr., perekre 20 frt, épületek javítására 1257 frt 36 kr, terményekre 13,856 frt 18 kr., gabonára 193 frt, gazdaságra 5457 frt 33 kr., szolgák ruházatára 957 frt 46 kr., rabok tartására 143 frt 33 kr., telkekre 1336 frt, elengedésekre 2027 frt 2 kr., út- és hídjavításra 4688 frt 37 kr., tőkék törlesztésére 57,913 frt 63 kr., kamatokra 19,570 frt 20 kr., rendkívüliekre 15,634 frt 10 kr. stb. kifizetés történt. Ami a tisztviselők fizetéseit, tanítók és piaristák járandóságait és a szolgák bérét illeti, ezek az 1747. évben még összesen 6651 frt 35 drra rugtak. A piaristák járandóságától eltekintve, a sallariumok 1724-ben nem több mint 2000 frtot képeztek. Ekkor a főbíró 250 frtot, főjegyző 350 frtot, ügyész 200 frtot, aljegyző 130 frtot, rendőrbiztos 80 frtot, perceptorok is ugyanennyit, vásárbírák egyenként 30 frtot, kisbírák is ugyanennyit, de ezentúl még egy pár csizmát, egy köpönyeget kaptak s kinek vetése nem volt, három köböl búzát nyert. A három fertálymester egyenként 12-14 frtot, két tanító egyenkint 40 frtot, három harangozó egyenként 14 frtot, a hajdúk mindent felszámítva 61 frt 51/2 drt, a kocsis 12 frtot, teljes ruházatot, két pár csizmát és élelmezésre 20 frtot, a hóhér legényével együtt "stekenknet" 131 166 frtot, porkoláb 72 frtot, a két bécsi ágens külön-külön 100 frtot, a pozsonyi pedig 50 frtot kapott járandóságul (1). A tanácsnokok csak 1724. évi jún. 14. óta nyertek fáradozásaikért 30 frtot vagy ehelyett szabadon nyithattak egy korcsmát (2). 1726-ban fizetésük 100 frtra, 1735-ben pedig 150 frtra emeltetett. Ugyanekkor a főbíró javadalma 300 frt, a kapitányé pedig 200 frt lett. Ez évtől fogva szerepel a kanczellista is, ki évi 80 frtot élvezett. A tisztviselők hivatalos kiküldéseikben, az 1724. évi szept. 25-én kelt statutum alapján a vármegye területén 1 frt, Pesten 1 tallér, Pozsonyban s Bécsben 2 frt napdíjat élveztek és egyéb költségeik is megtéríttettek (3). Még 1848-ban is, a tiszti fizetések a következők voltak: főbíró és polgármester 600 frt, főkapitány, főjegyző, főkamarás és főszámvevő 500 frt, tanácsnokok 400 frt, főorvos 400 frt, aljegyzők, alkapitány, levéltárnok, iktató, alkamarás, mérnök, erdőmester, egyenként 300 frt, sebészek 200 frt, irnokok 170, 150, 120 és 100 frt évi fizetést nyertek. 1849. évi okt. 31-én, midőn Gaál Edvárd császári biztos elnöklete alatt tartott értekezleten a díjszedői hivatal felállítása elhatároztatott, a polgármester fizetése 1500 frtra, a főbíróé 1400, főjegyző és főkapitányé 1300, tanácsnokoké 1200 frtra emeltetett. De Geringer kormányzóhelyettes, 1850. évi febr. 13-án e javításoknak egy harmaddal való leszállítását rendelte el. A tiszti fizetések az 1855. évi és az 1871. évi szervezések alkalmával ismét javíttattak. E személyi járandóságoktól eltekintve, a fentebbi czímek alatt elősorolt kiadások évenként felettébb változtak. A multak kezdetleges viszonyai, a közigazgatás és törvénykezés terén uralkodó patriarchalis állapotok ezekben nyernek igazi kifejezést. Így például a város 1725. évi félévi postai kiadása - akkor még a portomentességet a város nem élvezte - mindössze 20 frt 60 drt tett (4). Az iroda egész évi papirosszükséglete 4-6 rizsmánál többre nem rugott s a hatóság irodalompártolása csupán az új "kalendáriom"-nak évenként való beszerzésére szorítkozott. Évről-évre megújuló kiadást képezett a széképület vízkereszt napján való felszentelésének költsége; a szentelt olajnak Nagyszombatból vagy Kalocsáról való hazaszállítása; Havi-Boldogasszony és szt. Demeter ünnepén a barátoknál és a plébánosnál, "régi ájtatos szokás szerint" tartott áldomások és ebédek költsége; a Radnára induló vagy 1) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1724. év 44. lap. Lásd egyúttal Reizner: Régi tiszti fizetések. (Szegedi Napló, 1890. év 60. sz.) 2) Szeged v. tanácsi jkve 1724. év 43. lap. 3) Szeged v. tanácsi jkve 1724. év 66. lap. 4) U. o. 1727. év 149. lap. 132 onnan érkező búcsúsoknak zenekarral való ki- és bekísérésének kiadása. 1742-ben, midőn az új sörház felszentelése volt, a plébános egy hollandi aranyat kapott. A piaristáknak minden évben "vásárfiában" kijárt bizonyos fűszer. Ha valamely pap új miséjét a városban tartotta, a primitia költségeit rendesen a város fedezte. Az érkező vagy átutazó előkelőségek rendszerint a város vendégei voltak s ily esetek egyúttal kedvező alkalmul szolgáltak egy-egy áldomás tartására. Midőn a város évi jövedelmei megszámoltattak (computus), úgy vásárok után is, a közmulatás el nem maradt. 1722. évben a szt. Mihálynapi jó vásár alkalmával a tanács három napig vendégeskedett. Ha a vendég előkelő állású volt, asztalára még a czukrásztól hozatott "confectumok" is felkerültek. A vendéglátásokon túl még az ajándékozások is gyakoriak voltak, mert a város ez úton igyekezett "patronusokat" szerezni és különféle bajaiban jó eredményeket biztosítani. A várparancsnoknak karácsonyra, husvétra és a sokadalmak idején "vásárfiában" borjút vagy malaczot vettek, hogy az átkelő katonaság között "jó commandot tartson." A kun puszták iránt folyt per alkalmával - mint annak helyén is említők - a bécsi és pozsonyi méltóságos uraknak egyre küldte a tanács a paripákat, teheneket, fáczánokat, hattyúkat, továbbá kávé, czukor, dohány és tajtékpipákból álló ajándékokat. De különösen halat és teknyős békát küldtek nagy mennyiségben (1). A számadások átvizsgálása alkalmával a kamara utóbb az ily kiadásokat kifogásolta, megjegyezvén: "nem tartozik ilyen bő és gyakori ajándékokat osztogatni a város cassájábúl, azért refundálja a maga erszényéből." Lassanként az e fajta kiadási tételek el is maradtak, mert más módját találták fel az ily kényes ügyben való eljárásnak. Az adakozás és jótékonyság nemesebb irányai a következőkben nyilvánultak. 1723-ban, a piaristáknak képek beszerzésére 5 forintot, 1729-ben a bibliotheca gyarapítására 39 frtot, 1735-ben a tanácsnak ajánlott művecske kiadására 10 frtot, ugyanekkor János atya részére, a tudorság elnyerhetése végett 100 frt, 1748-ban pedig Henrik atyának ugyanezen czímen 71 frtot utalványozott a tanács. 1742-43. évben több tanulónak defensiójára és Rómába való utazhatására a tanács adott költséget. 1747. évi július 11-én 11 diák részére, "kik az nemes város számára való szénát felgyűjtötték" 7 frt 89 dr lett kifizetve. Az egri irgalmasokat, úgy a keresztény foglyok kiváltásában fáradozó trinitariusokat a tanács majdnem állandóan és pedig jelen- 1) Lásd Reizner:
"Vesztegető őseink" közleményeit a Szegedi Napló 1890. évf.
147-152. sz. a. 133 tékeny összegekkel segélyezte. 1743-ban az átutazó sziriai herczeg részére "titulo elemosynae" 6 drb hollandi arany (24 frt 75 dr) utalványoztatott. A sorsüldözött napkeleti fejedelmek - hihetőleg azon idők szélhámosai - gyakran megfordultak Szegeden és a hatóság könyörületét mindenkor felköltötték. 1744-ben egy másik sziriai herczeg 12 frt 60 drt, "két arábiai herczeg" 25 frt 20 drt, 1747. évben egy arábiai herczeg, kinek ő felségétől ajánló levele is volt, 8 frt 25 drt, ugyanez évben egy másik arábiai herczeg 4 frt 74 dr alamizsnát nyert. Ha a közügyek szolgálata közben vagy a város miatt valaki kárvallást szenvedett, az illető kára rendszerint a közpénztárból térült meg. Így Losoncz Ferencz tanácsnok 1722-ben Pozsonyban elvesztett dolmányáért 10 frtot, következő évben Dora Péter, elvesztett mentéjeért 3 frtot, 1731-ben Fazekas Ferencz is 3 frtot kapott kártalanításkép, mivel hivatalos kiküldetése alkalmával köpenyét a dorosmaiak ellopták. 1733-ban Petriczky János "stadtleitnand", 1736-ban Fazekas Ferencz tanácsnok eltemetése közköltségen történt. Ez utóbbié 50 frtba került, mert a tanács még "muzsikusokat" is rendelt. 1741-ben a pozsonyi országgyűlésre küldött követek díszruháit is a város készíttette, ellátva őket egyúttal fél mázsa dohánynyal is. Lassanként az ilynemű kiadások is megszüntek s a közadakozás csak az országos közművelődési czélok pártolására szorítkozott. Az országnak alig van oly közintézete, melyre a város és a lakosság nem adakozott volna, még pedig oly mérvben, hogy a városok sorában Szeged mindenkor kivált. Így a nemzeti múzeum létesítésére 2575 frt 27 krt (1), a nemzeti színházra, a polgárság körében eszközölt gyűjtésekkel egyetemben 4297 frtot adott a város (2), mi az időben rendkívül nagy értéket képviselt. A váczi siket-némák és a vakok pesti intézeteire alapítványokat tett; a magyar tudományos akadémiára, valamint ennek palotájára nemcsak a hatóság adakozott, hanem a lakosság körében is páratlan mérvű gyűjtések történtek. A magyar írók segélyegyesületébe, mindjárt a keletkezése alkalmával a város 200 frttal alapító tagul lépett be. A magyar képzőművészeti társulat palotájának emelésére a közgyűlés 1000 frtot szavazott meg. A Kisfaludy-társaságnak, a történelmi társulatnak mindjárt keletkezésük alkalmával alapító tagja lett a város. A közművelődési és humanitarius intézmények segélyezésére az utóbbi időkben a költségvetéseknek állandó rovata volt. Évenként több ezer frt előirányzat történt e czímen s százezrekre rug az a tőke, mit a város a haza oltárán áldozott. De ezenkívül a közönség adakozása 1) 1827. évi XXXV. t.-cz. 2) Székely József: Magyar játékszín. Budapest, 1887. 165. és 188. l. 134 is igénybe vétetett. A mainzi lőporrobbanás szerencsétlenségének enyhítésére, a bécsi fogadalmi templomra, "drága horvát testvéreink" javára stb., szóval minden alkalommal a város áldozatkész polgársága jelentékeny mérvű adományokat juttatott. Jelentékeny kiadási tételt képezett a város épületeinek, nevezetesen a püspöki residentiának, a muzsikusok házának, a betegháznak, továbbá a révhajóknak, a pellengérnek stb. jókarban tartására időközönként felmerült költség. De mint láttuk, e czímen még 1801-ben is a kiadások 1257 frtnál többre nem rugtak. A városiasságra valló kiadások igen szerény mérvben, csak e század második negyedétől fogva jelentkeznek; majd a tiszaszabályozási és árvédelmi kiadások merülnek fel, amelyek az utóbbi évtizedekben milliókra rugtak. Például idézzük az 1878. évi előirányzatot, melyben vízlecsapolásra 4455 frt 31 kr., vízvédelemre 24,839 frt 63 kr., tiszaszabályozási jobb- és balparti hozzájárulási költségül 133,412 frt 7 kr. volt felvéve, de ezentúl még a rendkívüli költség-alap 42,570 frttal szerepelt. A legtöbb esetben ezt is a védelmi kiadások emésztették fel, sőt más előirányzati alapok is rendeltetésük ellenére használtattak fel. Ezek a körülmények és kiadások bénították a város haladását s az árvízveszélyek okozta költségek emésztették fel a város erejét. Egyébként összehasonlító
átnézetül közöljük itt a város 1842. és 1861. évi bevételi és kiadási
előirányzatait. 1842. évben. Bevétel: "Javazatokból"
. . . 38,000 frt. 1861. évben. Bevétel:
135 1861. évben. Bevétel: Katonai lakbér-térítményekből
. . . 6,635 frt 17 kr. 1842. évben. Kiadás: Tisztviselők és cselédek
díja . . . 31,000 frt. 1861. évben. Kiadás: Adózás Szeged után . .
. 26,263 frt 29 kr. 136 1861. évben. Kiadás: Alreáltanoda költségeire
. . . 1,136 frt - kr. 137 A város első vagyonleltára 1852-ben, az egyenértéki adónak akkor történt életbelépése alkalmával készült el. 1873. évben újabb leltározás és becslés történt s ez alkalommal a város cselekvő vagyonértéke a következő volt: községi épületek, egyházak, iskolák stb. 1.583,295 frt; földesúri javak (földbirtokok) 2.564.589 frt 22 kr.; erdők, mulatók stb. 327,471 frt 52 kr.; kövezetek, csatornák, pallók s átereszek 695,155 frt 52 kr.; regálék, vámok, jogok stb. 1.250,200 frt; ingóságok 107,294 frt 28 kr.; régi bérkövetelésekből cselekvő hátralékkép 1.254,377 frt 22 kr., összes vagyonértéke tehát 7.793,342 frt 76 krt tett, melylyel szemben a szenvedő érték az alapítványi tőkék és a lebegő adósság eltekintésével 525,692 frt 13 krra rugott. Régebben a város vagyonának, terményeinek, javadalmainak kezelője vagy felügyelője, a főbíró által ezzel megbízott egyik tanácsnok vagy a polgármester volt. József császár 1785-ben kelt egyik rendeletével a szabad királyi városok első politikai tisztviselőjeül a polgármester jelöltetvén ki (1), e hivatal tekintélye rendkívül emelkedett s a város vagyonának kezelése és ellenőrzése is reá szállt. E részben az alkamarási hivatal állt segítségére. A közvagyon kezelésében a hűtlenségi esetek sem hiányoztak. Így 1781-ben, 1787-ben (2) majd a széképület és a kórház építése alkalmával fordultak elő ily esetek. Legfeltűnőbb volt 1858-ban Kovatsik János főpénztárnok sikkasztása, ki 17,608 frt 67 krral károsította meg a várost. A provisorium alatt Farkas János tanácsnok szedett fel illetéktelenül nagy összegekről szóló köztartozásokat (inségkölcsön, legelődíj stb.), melyeket utólag az egyes adósoktól is beszereztek. X. Népesség. Hazánkban az első népszámlálást József császár rendeletére, 1785-ben hajtották végre. A régibb időről a népességi viszonyok megállapítására tehát az adózási lajstromok (portaösszeírások, dézsma-jegyzékek stb.) szolgálhatnak alapul, de ezek a népesség valóságos számát soha sem mutatják ki, mert az adózás alapja a birtok volt s így a vagyontalanok, még inkább az egyes családtagok számba véve nem lettek. Szeged népességét illetőleg a legrégibb megemlékezés a XV. század elejére vezethető vissza. A gyakran emlegetett franczia utazó, 1) Szlemenics Pál: Törvényeink története a dicső ausztriai ház alatt. Budán, 1860. 58. lap. 2) Marczali H.: Magyarország II. József korában. Budapest, 1881. II. k. 184. lap. |