Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
137 A város első vagyonleltára 1852-ben, az egyenértéki adónak akkor történt életbelépése alkalmával készült el. 1873. évben újabb leltározás és becslés történt s ez alkalommal a város cselekvő vagyonértéke a következő volt: községi épületek, egyházak, iskolák stb. 1.583,295 frt; földesúri javak (földbirtokok) 2.564.589 frt 22 kr.; erdők, mulatók stb. 327,471 frt 52 kr.; kövezetek, csatornák, pallók s átereszek 695,155 frt 52 kr.; regálék, vámok, jogok stb. 1.250,200 frt; ingóságok 107,294 frt 28 kr.; régi bérkövetelésekből cselekvő hátralékkép 1.254,377 frt 22 kr., összes vagyonértéke tehát 7.793,342 frt 76 krt tett, melylyel szemben a szenvedő érték az alapítványi tőkék és a lebegő adósság eltekintésével 525,692 frt 13 krra rugott. Régebben a város vagyonának, terményeinek, javadalmainak kezelője vagy felügyelője, a főbíró által ezzel megbízott egyik tanácsnok vagy a polgármester volt. József császár 1785-ben kelt egyik rendeletével a szabad királyi városok első politikai tisztviselőjeül a polgármester jelöltetvén ki (1), e hivatal tekintélye rendkívül emelkedett s a város vagyonának kezelése és ellenőrzése is reá szállt. E részben az alkamarási hivatal állt segítségére. A közvagyon kezelésében a hűtlenségi esetek sem hiányoztak. Így 1781-ben, 1787-ben (2) majd a széképület és a kórház építése alkalmával fordultak elő ily esetek. Legfeltűnőbb volt 1858-ban Kovatsik János főpénztárnok sikkasztása, ki 17,608 frt 67 krral károsította meg a várost. A provisorium alatt Farkas János tanácsnok szedett fel illetéktelenül nagy összegekről szóló köztartozásokat (inségkölcsön, legelődíj stb.), melyeket utólag az egyes adósoktól is beszereztek. X. Népesség. Hazánkban az első népszámlálást József császár rendeletére, 1785-ben hajtották végre. A régibb időről a népességi viszonyok megállapítására tehát az adózási lajstromok (portaösszeírások, dézsma-jegyzékek stb.) szolgálhatnak alapul, de ezek a népesség valóságos számát soha sem mutatják ki, mert az adózás alapja a birtok volt s így a vagyontalanok, még inkább az egyes családtagok számba véve nem lettek. Szeged népességét illetőleg a legrégibb megemlékezés a XV. század elejére vezethető vissza. A gyakran emlegetett franczia utazó, 1) Szlemenics Pál: Törvényeink története a dicső ausztriai ház alatt. Budán, 1860. 58. lap. 2) Marczali H.: Magyarország II. József korában. Budapest, 1881. II. k. 184. lap. 138 Bertrandon de la Brocquiére ugyanis Szegedről azt említi, hogy az "nagy város" volt s így jelentékeny népességgel birt. Ami különösen a lélekszámot illeti, némelyek már a XIV. század elejével Szeged lakosságát 40,000-re becsülik, mert Nagy Lajos havasalföldi hadjárata alkalmával Nándorfehérvár felmentésére a magyar naszádosokkal mintegy 40,000 szegedi halász indult volna táborba (1). E képtelenség Istvánfinak azon közleményéből keletkezhetett, hogy Dósa György keresztes hada 1514-ben Szegedet azért nem merte megrohanni, mert a "polgárok és lakosok számán kívül 3000 halász lakott benne" (2). De még a halászok létszámára vonatkozó ezen közlés is felettébb túlzó, mi kitűnik abból is, hogy ugyancsak Istvánfi Szeged 1552. évi ostroma alkalmából a szegedi halászok számát már csak 700-ra teszi (3). Tóth Mihály ugyanis Castaldot arról biztosította, hogy a vele titkon egyetértő halászok száma 700. Másrészről azonban tudjuk, hogy Tóth Mihály ezen hívei nem csupán szegediekből, hanem a környék népéből s különösen a bessenyőiekből telt ki (4). Különben ettől eltekintve, a Közgazdaságról szóló részben kimutatjuk, hogy miként ma, úgy a XVI. század elején is, a szegedi halászok száma aránylag igen csekély volt s a Dósa-féle pórlázadás alkalmából szereplő 3000 halász létszámáról szóló közlemény is kétségen kívül túlzás. Szeged régi népességének megállapítására az 1522. évi tizedlajstromban rendkívül becses és teljesen megbízható adatokat birunk (5). E szerint a városban volt 1493 családfő s ezentúl még 56 család, kik ugyanazon házban lakva (ibidem), a szülőkkel "egy kenyéren" éltek, vagyis közös háztartásban voltak. A családfők számát 1549-ben, a házak számát ellenben 1493-ban állapíthatjuk meg. A házak közül kettő elhagyottként szerepel. Minden családfőre öt tagot számítva, úgy találjuk, hogy a lélekszám 6245 fő volt. Minthogy a tizedlajstrom a munkás osztályra és a cselédségre, úgy a majorsági és tanyai lakosságra ki nem terjedt, ezeknek és családtagjaiknak számát legfölebb 2500-ra téve, Szeged 1522. évi népességét 8745 főnél többre nem igen tehetjük. Az 1) Ezen tévedés Bombardi: Topographia magni regni Hungariae. Bécs, 1718. 562. lap, czimű művében fordul elő legelőbb, ki az adat hitelességében kétkedett, mig követői (Szerdahelyi: Hungariae urbium et oppidorum chorographia. - Korabinszky: Historisches Lexicon von Ungarn stb.) már minden megjegyzés nélkül idézték, sőt még következtetéseket is fűztek hozzá. A képtelen állítások annyira növekedtek, hogy utóbb már olyanokat is írtak, hogy a "hagyomány szerint Attila idejében 40,000 halász lakott Szegeden" (Szegedi Híradó 1866. évf. 89. sz.) stb. 2) Istvánfi: Historiarum de rebus Ungaricis libri. Coloniae. 1722. 68. l. 3) U. a. 315. lap. 4) Oklevéltár LXXXIV. sz. a. 5) Oklevéltár
LXI. sz. a. 139 utczák és házak száma ugyanekkor a következő volt: a várban 128, kislatrán vagy latorján-utczában 43, gömböcz-utczában 25, árokháton 76, balog-utczában 131, kun-utczában 29, szt.-háromság-utczában 61, kőégető-utczában 90, predicator-utczában 25, félszer- vagy felsor-utczában 90, csősz-utczában 49, Tóth-utczában 39, Lisza- vagy Tisza-utczában 65, az első varga-utczában 48, szántó-utczában 54, szent Demeter-utczában 56, nagy-utczában 44, a második varga-utczában 40, sóhordó-utczában 30, Bondy- vagy Szondy-utczában 29, Budai-utczában 40, kerek-utczában 58, madarász-utczában 42, hajnal-utczában 35, műves-utczában 17, szent György-utczában 62, szent Miklós-utczában 41, angyal-utczában 26, szentlélek-utczában 20 ház volt. Ezentúl Bánfalván 38 házban 40 családfő (kettő közös kenyéren), Szent-Mihályon 16 házban 17 családfő s Tápén 39 házban 43 családfő lakott, az utóbbi helyen 4 háznál két-két családfő egy kenyéren volt. Ezen népességnek foglalkozásáról a közgazdasági részben tüzetesen szólunk s kimutatjuk, hány volt őstermelő, hány juhos és szőlős gazda, hány volt az iparos s a különféle iparágakat hányan és mily mérvben űzték. Annak helyén, "A város alapítása" czímű fejezet alatt, a XI. és XII. századbeli magyar hely- és családnevek felsorolása által azt is kimutattuk, hogy a város alapítói, lakói, magyarok voltak s a későbbi századokban is a lakosság folytonosan magyar nemzetiségű volt, mint azt a város történelmében szerepet játszó egyes családok neveinek - mint például a Gegős, Kovázdi, Farkas, Szűcs, Harcsás, Igaz, Nagy, Kaszás, Hajós, Délczeg, Kalmár, Zajdai, Szegény, Kamanczi, Szilágyi, Tápai, Pálfy, Maróczi, Kovács stb. - magyar hangzása és értelme mutatja. Ezen családnevek az 1408-1478 évi időközből merülnek fel. Az 1552. évi tizedlajstrom minden kétséget kizárólag igazolja, hogy Szeged lakossága még a XVI. század elején is kizárólag magyar volt. A lajstromban ugyanis a következő nevek fordulnak elő (1). Agázó, Agor, Akácsi vagy Ágocsi (2), Almáros, Ambrus, Ambó, Angyal (3 Angalitha), Antal, Arany (2), Aranyas, Aranka, Arató, Asztalgyártó (3), Ács (13 Alch), Ádám, Ágota, Ágoston, Ágyas, Árosi, Árva. Babarczi, Babós, Badicz, Badik, Baglyas (5), Bacsócsi vagy Bakacsi (4 Bachyochy, Bosachy), Bajcsi (2), Baka, Bakó (2), Bakos, Baksa (2), Balog (14), Barna, Barát, Baráti, Barbély (6), Baranyi (6), Batancs (2), Battyán, Bába (2), Bács, Bácsi, Bácsmegyei, Bálint, Bálintfi, Bán, Bánczi, Bárdos, Bársony, Becsei (4 Beschywy), Becsűs, Bende, Bencze, Besnyei (2), Bébi vagy Bébai (5), Bécsi, Bélös (2), Bérczi, Bíró (15 Byro és Judex), Bocsári, Bodó (3), Bódog (4), Bod- 1) A családnevek után, zárjel közt előforduló számok azt jelentik, hogy az illető név mint családfő a tizedlajstromban hányszor szerepel. 140 riga, Bojtor, Boka, Bokor (2), Bokri, Boldizsár (2), Bondi, Bonsódi, Bónis (2), Borsika (2), Bornemisza (2), Boros, Boróti (5), Borsos (5), Botos, Bő, Bölcs (3 Bwlch), Bölcsész (Bwlchezy), Budai (3), Búza (4), Bűdi, Bűjtös, Bűr, (3 Bwrch). Cziterás (2 Citarista), Czibak. Csajda, Csapó (5), Csaplár, Csertán (2 Chyarthan, Chyorthan), Csaszna, Csatak, Csákó, Csárai, Csecsellő (2), Csekne, Cselne, Cselei (3), Cseres, Cserepes (3), Csernyes, Csibe (5), Csibrai, Csiha vagy Siha, Csikai (3), Csíki, Csikós (2), Csikó, Csillér, vagy Szillér (5 Chyeeller, Chelleer, Celleer), Csíszár (5 Chysar és Pulitor), Csócsi vagy Csóti Csobán, Csóki, Csomai (3), Csomor (2), Csonka (2), Csontai, Csontos (2), Csordás (7), Csúrogi, Csönte, Csősz, Csudor, Csút, Csüdi, Csürködi, Csütörtök (3). Dajka, Daka, Damián, Dancs (Thanch) Dávid, Deák (7), Demesi (3), Demeter (2), Dékány (3), Dégi (2 Thegy és Theky), Dénös, Dinnyás, Disznóverő, Dobos (4), Dobcsa, Dóka (2), Doma (2), Dombi, Domokos, Donát, Dorongos, Dorosma. Ebes, Egőd, Elek, Elekes, Ember (Homo), Endes, Erasmus, Erdélyi, Erdész (3), Erdős, Eres, Esztergálos (Ezthergardus), Éhös, Égős (Egwzs), Ércz. Fancsal (2), Faragó (2), Farkas, Farki (4), Fazekas (4), Fábián (4), Fecsen (6), Fehér (10), Fejes (5), Fekete (2 Fekethe), Fekete (22 Niger), Feketű (2) Fenés, Félegyházi, Férgedi, Fias, Filléres (2), Finta, Fodor (9), Fóris (7), Fokhagymás (2), Forró, Föcs (Fwch), Fövény (3), Frank (3), Fúrús, Fura (2), Furka (2), Futó (3), Fügedi, Fürjes, Fürjékös, Füstös, Fűsűs, Fűsűgyártó. Garai, Gari, vagy talán Tari (2), Gazdag (5), Gál (2), Gálfi, Gáspár, Gellérd, Gémös, Gomböntő, Gorollai, Göndör (Gwngyer), Güzű, Gyálai, Gyömbös, Gyöngyi, Gyöngyös, Győrfi, Gyula, Gyulai, Gyülcsény vagy Galacsin (Gwlycyn). Hajas (2), Hajós (2), Hagymás, Hagyó, Hagyóka (2), Halasi, Halász (8 Halaaz és Piscator) Hanga (3), Hangya, Hág, Hámverő (4), Ház, Házas (2), Hegedűs, Hende (2), Herczeg, Hideg, Hímvarró, Hírnök (2), Homoki, Horogszegi (2), Horvát (3), Högyösi (8 Hwgyce, Hwgyesy, Hwgyes, Hwgye) Huszta (2.) Ihász (3), Igási, Iklódi, Illés (3), Imre, Ilas, Iratos (2), Iskolás (5 Scholasticus), Ispán (2), Istenes, Ivánkó. Jákó (2), Jámbor, Janno, Jókezű, Juhos. Kalmár (36), Kamsári, Kanizsai (3), Kapusi, Kara, Kardos, Karácson (2), Kaskötő (3), Kasza (2), Kaszás (5), Kaszó vagy Kószó, Kató, Katona (9), Katós (2), Kálmán, Kántor (2), Káka (2), Káta (3), Kádár (2), Kápolnás, Keddenháló, Kenyő, Kemény (2), Kerekes (4), Kerepes, Kereset, Keresztes (2 Crucis) Keresztúri, Keztyűs, Kérős, Képíró 141 (Pictor), Kicsiny, Kinizsi, Király (6 Rex vagy Regy), Kis (38), Kocsi, Komlósi, Kompolár (2), Kont, Kopasz, Korlát, Kormányos, Korsós (2), Koszorús, Kovács (21), Kozma, Kökény, Kőrös (5), Köszörűs, Kötélverő (2), Kővágó (9 Lapicida), Kövér, Közel (3 Prope), Kun (26), Kutas (8), Kutasi, Kürtös (Tubicinator). Ladányi, Lantos (5), Laskai, Lábadi (2), László, Lázár (2), Lengyel, Lisza (2), Loda, Losonczi (5), Lődör (Lwdwr), Lökös (8), Lukács. Madarász, Magda, Magyar (2), Major, Makai (2), Makkos, Makra (3), Markos, Maróti, Masa (3), Matkó, Mácsa, Mák, Mákos, Márki, Márta, Márton (2), Mászkos (3 Mayxkos), Máté, Mátyási, Micsó, Mihályfi, Mikos, Mikosi, Mikla (4), Miklósi, Míves, (Faber), Megygy, Mendegélő, Meszes, Méhes, Mészáros (18), Molnár (7), Mónos (3) Mózes, Mucsai. Nagy (64), Nagyrévi, Nacsa, Nemes (5 Nobilis), Néma, Német (2), Néző (2 Nese), Nyakas, Nyájas, (Nayosy), Nyerges (2), Nyilas (2), Nyírő (4 Nyre), Nyomó. Ócsai, Ócsó, Okos, Olajos (3), Órás (2), Orbán, Orvos (3), Őr (4), Ötvös (7 Aurifaber). Pacsirta, Paizsgyártó, Paksi, Palásti, Pali, Palotás, Pap (2), Patkós (2), Pálfi (3), Pecskendi, Pethő (2) Petki, Picsor, Pintér (7), Pintes Piros, Pokol, Polgár (2, Pologár), Pordán (4), Porzsolt, Pósa (Pwza), Pörnyés, Pöszörczés (Pwzerchyes), Puha, Puskás (3), Puszta. Rácz (5), Rákos, Révész (6), Rózsa, Rozsos (2). Salak, Sajti (4) Sajtnyomó, Sámson, Sándor, Sánta (8), Sár (3), Sáradi (2), Sári (2), Sárközi (3), Sárkány, Seres (3), Síma, Simon, Sípos (5), Sívó, Sód, Sódi, Sólyom (3), Somlyai, Somogyi (24), Sós (3), Sőregi (Syregy) Sül (2), Sütő, Süveg (2), Súgó (3). Szabó (49), Szaholy vagy Csaholy (Sahol), Szakács (2), Szakál (5), Szakálas, Szakó, Szalacs, Szalai (4 Zalai), Szarka, Szatócs, (2 Zathoch), Szántó (7), Száraz, Szátai (5 Zathay, Zathy, Zatha, Zotha), Szecsei, Szegény (2 Miser), Szegyes (Zegyees), Szekcsői (Zekchye) Szekeres (3), Szekerczés (5), Szekrény, Szenti, Szentgyörgyi, Szentmihályi, Szécsiék, Székely, Szép (9 Zyb, Zephe), Szépenlépő, Szíjgyártó (11. Zygyartho és Corrigiator), Szili (2), Szilva, Szilvási, Szilveszter (2), Szívós (4), Szitás (4), Szobor vagy Czobor (Zwbor), Szolga, Szondi (7), Szöllősi (2), Szűcs (25 Zwlch és Pellifex), Szűz (2 Zyz). Tagló, Takó (2), Taligás (5), Tanácshirdető, Tamás (Thome), Tamási (3), Tapolczai, Tar (5), Tarcsa (2), Tarhós (3), Tarka, Tasznai vagy Tarnai (2), Taszallós, Tatár (7), Tápai (2), Telek (2), Telekes, Temesvári, Terhes, Téglás, Tisza (2), Tó, Tófi, Toki (Thoky), Tolnai (2), Tolvaj, Tomboló (2), Toppantó, Torkos, Tornyos (2), Tóth (70), Tökös (6 Thekes), Török (9), Törtél (4), Trencséli (Therenchyely), Túri (3), Turcsi, Túrós vagy Tűrös. Uzsonna (3 Wsonna), Ürmös (4 Yrmws), Űző (2 Vzye). 142 Vajas, Vajda (5), Varga (33), Varjas (2), Varsás (2), Varró (2), Vas (5), Vácz, Válkai, Váró, Vásárhelyi, Vecsernyés (3), Vera (3), Veres (11), Vékony, Vén (2 Weyn), Vég (4 Weygh, Wegy), Vér, Vid (3), Vidacs, Vidák, Vincze, Vinko, Virágháti, Viski (Wyckey), Vitalis, Völneki vagy Vőneki (2). Zalánkeméni, Zákány (2), Zászló (Saslo), Zentai, Zombori (4), Ződi, Zörgő (Zwrgw) (1). Az elősorolt családok kétségenkívül túlnyomólag az ősi faj ivadékai, aminthogy a XVI. század ezen családainak utódai közül egyenes ágon még ma is sokan fennmaradtak. Szeged város népességét az 1552. évi veszedelem alkalmából egy kimerítő, egykorú leírás, Aldana versioja, 12,000 lélekre teszi (2). E számadat valószinűleg túlzott s az 1522. évi tizedlajstrommal szemben meg nem állhat. A túlzás abból is kitűnik, hogy ugyanezen forrás a várőrség létszámát 700 főnyinek említi, holott a fennmaradt török defter tanúsága szerint összesen csak 395 főre rugott (3). A túlzás különben egy másik, 1553-54. évi török defterből is kitűnik, mely a város ez időbeli, tehát a pusztulás után való népességének igen érdekes adalékait rejti magában. A városban ekkor már csak 1053 ház volt, a fogyatkozás tehát 440. De a házak közül 807 az ostrom és a város feldúlása következtében annyira elpusztult, hogy nem is vonták adózás alá. Az épségben maradt házak száma 246 volt (4). Az 1053 ház után minden házra öt főt számítva, a népesség 5265 fő lehetett. Ehez adva a cselédség és a külterületi lakosságnak mintegy 1500-nyi létszámát, úgy találjuk, hogy a város ez időbeli népessége 6765 léleknél több aligha lehetett. A török hódoltság alatt ez a létszám nem is igen változott s Szeged lakossága a gyakori csapások következtében időközönként hol elapadt, hol ismét felszaporodott. Az elpusztult falvak népessége ugyanis a városokba települt. A visszaszerzés után is csak a fentebbi népesség lehetett, mely a várost érte rendkívüli csapások, árvizek, tűzveszélyek és pestis járványok következtében még inkább fogyott. Azon állítás tehát, hogy 1715-ben, midőn Szeged a szabad királyi városok sorába beiktattatott, 21,900 léleknyi népességű volt (5), semmi alappal sem bir. Az orsz. statisztikai hivatal levéltárában fennmaradt Baranya vármegye küldöttsége részéről 1715. évben Szegeden teljesített porta- 1) Oklevéltár LXI. sz. a. 2) Hadtörténelmi közlemények. Budapest, 1896. 108. lap. 3) Magyarországi török kincstári defterek. Budapest, II. k. 46., 347., 386. 4) Oklevéltár LXXXVII. sz. a. 5) Szegedi Kilit: A Szeged-alsóvárosi fejedelmi templom. Szeged, 1862. 11. lap. 143 összeírási lajstrom. Ezen lajstrom szerint Szegeden a polgári joghatóság alá tartozólag volt: 210 polgár, 133 zsellér, 35 alzsellér és 9 idegen, vagyis összesen 387 családfő. Minden családra öt lelket számítva, a polgári joghatóság alatt élő népesség ez időben alig volt több 2000-nél. A várparancsnok joghatósága alá tartozó s gyakran változott létszámú helyőrségiek számát 500-ra téve s ezeknél is minden család után 5 lelket számítva, a határőrségi lakosság 2500 s így az összes népesség ötödfélezer léleknyi lehetett. Ha még a várőrségnek 400 fő körül változó lélekszámát is hozzá veszszük, Szeged népességének maximalis száma 5000 főben jelentkezik. Nagyon kevés változás volt még az 1720. évi porta-összeírás alkalmával is, mikor a polgári lakosságot 404 családfőből állónak találták, tehát csak 17-el többnek, mint 1715-ben. Mindkét lajstromban már egy sereg idegen névvel találkozunk (1). A béke és a nyugalmasb napok bekövetkezése és a város önkormányzati jogainak visszaszerzése után, Szeged népessége rohamos gyarapodásnak indult. Korabinszki 1786-ban Szeged lakosságát 16,160 lélekszámra teszi (2), míg Lehman, ki személyesen is megfordult Szegeden, 3000 házról és 24,000 lakosról emlékezik, de megjegyzi, hogy neki ezen számadatok csekélynek tetszettek (3). József császár uralkodása alatt, az 1787. évben megejtett országos népszámlálás alkalmával végül kiderült, hogy Szeged összes népessége 21,519 lélekből áll. Nevezetesen a házak száma 4043, a családok száma pedig 4469 volt, betudva a 25 zsidó családot is, kik összesen 136 családtaggal szerepeltek. A keresztény népesség összesen 21,383 fő volt. A női népesség 10,472 lélekből állt s a férfi népesség közt volt 56 pap, 108 nemes, 28 hivatalnok és honoratior, 863 polgár. A vagyonosabb polgárok, gazdák és iparosok száma 1436, a házalók, kertészek stb. száma pedig 2864 volt. A lakosság közül 4179 nős, 6732 pedig nőtlen vagy özvegy, 114 távollevő, 4 pedig külföldön tartózkodó volt. Ugyanekkor az idegenek száma 85-re rugott, ezek közül 30 külföldi, 55 pedig az örökös tartományokból való. Az 1805. évi országos adóösszeírás szerint 25,347, az 1818. évi conscriptio szerint pedig 28,351 lakosa volt a városnak. Ez utóbbi alkalommal volt 5771 család. A lakosok közül 76 hivatalnok, 3221 polgár, 2036 zsellér, 8726 fiú és 14,298 nő volt. Vallás szerint 27,598 róm. kath., 8 ágostai, 1 helvét, 439 görög nem egyesült és 305 zsidó vallású volt. 1825-ben a lakosság száma már 32,209 volt és pedig 29,456 róm. 1) Az orsz. m. statisztikai hiv. levéltárában. - Dugonics-társaság évkönyve III. k. 200. l. - Szegedi Napló 1896. év 214. sz. 2) Historisches Lexicon von Ungarn. Pressburg. 1786. 693. 3) Reise von Pressburg nach Hermanstadt. Leipzig, 1785. 127. l. 144 kath. 1883 gör. nem egyesült, 116 ágostai és helvét, 754 zsidó vallású (1). 1839-ben a lakosság száma 32,725-re emelkedett, kik közül 30,358 róm. kath., 1589 gör. nem egyesült, 54 ágostai, 43 helvét és 681 zsidó felekezetű volt (2). Bárándynak Bécsben 1841-ben megjelent statisztikai táblázata szerint Szeged népessége 34,000 fő volt (3), míg 1847-ben a város lakosságát 35,861 lélekre becsülték (4). De ezen számadatok csak az adóösszeírások alkalmával számbavett népesség létszámát tüntetik fel, mi a valóságos létszámnál jóval kisebb volt. Szabadka és Debreczen város népessége az időben nagyobbnak tünt fel, mint Szegedé. Ezzel szemben a hatóság ismételten nyilatkozott, hogy valódi népessége a két említett város lakosságának kitüntetett számánál több. Azért 1848-ban combinativ számítással az összes népesség száma 55,000 főből állónak lett kitüntetve (5), de ezen számítás ellenében aggályok merültek fel. Az 1850. évi népszámlálás végül kiderítette, hogy a város valóságos lakossága 50,244 főt tesz. Ez összeírás alkalmával volt 12,031 családfő; nős férfi 10,015, férjezett nő 10,083, özvegy férfi 658, özvegy nő 2068, nőtlen 14,197, hajadon 13,223. Nemzetiség szerint volt: 890 német, 587 szerb és tót, 2093 zsidó, 53 czigány, a többi pedig magyar. Vallás szerint volt: 47,652 róm. kath., 2 református, 16 evangelikus, 481 görög nem egyesült, 2093 zsidó. A helybeliek közül vidéken volt 159, ellenben helyben 2781 vidéki illetőségű tartózkodott (6). Az 1857. évi országos népszámlálás alkalmával Szeged lakossága már 62,140 főből állónak tünt ki (7). Ez időtől fogva a népmozgalmi adatokat rendesen egybeállíttották olykép, hogy a születési és halálozási számok egybevetésével mutatkozó különbözetet az 1857. évi népszámlálási eredményhez hozzá adatták. A születési, halálozási és házassági adatok s illetőleg az évi szaporulat ugyanis a következő:
1) Bizáki Puky Kár.: Magyar haza. Pest, 1833. 147. l. - Nagy Ludov.: Notitiae polit. geogr. statist. regni Hungariae I. köt. 141. lap. 2) Fényes E.: Magyarországnak mostani állapotja. Pest, 1839. IV. k. 102. l. 3) Századunk: 1842. évf. 58. sz. 4) Fényes: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. IV. k. 76. lap. 5) Szeged v. tanácsi jkve 1847. év, 6560. sz. Pesti Hírlap 1848. évf. 1. sz. 6) Az 1850. évi népszámlálás összesítése Szeged v. közig. levéltárában. 7) U. o. 145 Ezen számítás alapján a megközelítő népesség 1865-ben már 74,000 főnyinek tünt fel. A számítás azonban, mint utóbb kiderült, téves volt annálfogva, mert a szomszédos községekben eltemetett, helybeli illetőségűek és az elköltözöttek számba nem vétettek. Az 1870. évi országos népszámlálás szerint Szeged valóságos népessége 70,179 főnek lőn kitüntetve. Ebből 34,966 férfi és 35,213 nő volt. A népesség városrészenként következőleg oszlott meg: belvárosban 15,243 (7594 férfi, 7694 nő), Rókuson 8122 (3895 f., 4227 n.) felsővároson 10,821 (5259 f. 5562 n.), alsóvároson 9978 (4937 f., 5041 n.), felsőtanyán 8574 (4931 f., 4643 n.), alsótanyán 16,441 (8395 f., 8046 n.) lakott. E szerint a belterületi lakosság száma 45,164, a külterületi pedig 25,015 főt tett. Felekezetileg volt: 65,455 róm. kath., 484 görögkeleti, 234 ágostai, 422 helvét, 3528 zsidó és 56 nazarénus. Családi állapot szerint volt: 12,948 nős férfi, 12,861 férjes nő, 817 özvegy férfi, 2934 özvegy nő, 163 elvált férfi, 238 elvált nő, 21,038 nőtlen és 19,180 hajadon. Értelmiség szerint írni s olvasni tudó volt: 11,985 férfi 7223 nő; csak olvasni tudott 888 férfi, 2090 nő; sem írni, sem olvasni nem tudott (a 6 éves koron alóliak beszámításával) 22,093 férfi és 25,900 nő. Levonva ebből a 6 éven alóliaknak 11,326-ra rugó számát, úgy találjuk, hogy a férfi népességnek 40.83, a női népességnek pedig 24.48 s a kettőt együttvéve csak 32.64 százaléka tudott írni olvasni. E tekintetben Szeged az írni olvasni tudók országos százalékának átlagán (55.49) jóval alól esett. Foglalkozás szerint volt: 46 lelkész, 151 állami, 11 megyei, 164 városi tisztviselő, 113 tanító, 1314 tanuló, 14 író, 161 művész, 53 ügyvéd, 16 orvos, 5 sebész, 25 bába, 10 gyógyszerész, 3604 földbirtokos, 495 földhaszonbérlő, 33 gazdatiszt, 4226 gazdasági éves szolga, 5902 gazdasági napszámos, 32 halász, 1 bányamunkás. Iparral foglalkozott: nevezetesen, építési s művészi iparágnál 440 (58 önálló vállalkozó, 20 hivatalnok, 362 munkás); fém-, kő- és faiparnál 1107 (414 önálló vállalkozó, 14 hivatalnok, 679 munkás); vegyészeti, élelmezési és dohányczikkek termelésénél 852 (491 önálló vállalkozó, 27 hivatalnok s 334 munkás); szövő-iparnál 706 (380 önálló vállalkozó, 6 hivatalnok, 520 munkás); bőr- s papír-iparnál 1235 (550 önálló vállalkozó, 12 hivatalnok, 673 munkás); nem közvetlenül termelő iparnál 227 (44 önálló vállalkozó, 9 hivatalnok, 174 munkás); kereskedő volt: 1103 (690 önálló, 95 hivatalnok, 318 munkás); szállítási vállalattal foglalkozott 756 (271 önálló, 70 hivatalnok, 415 munkás); pénz- és hitel-ügygyel foglalkozott 39; háztulajdonos 1756, járadéktulajdonos 320, személyes szolgálatot teljesítő 3677 volt. Foglalkozásnélküli: 14 éven felül 377 férfi s 18,381 nő, 14 éven alól 10,885 férfi s 11,728 nő volt. 146 Testi vagy lelki fogyatkozásban szenvedett: 127 vak (72 férfi, 55 nő), 81 siketnéma (51 férfi, 30 nő), elmebeteg 115 (70 férfi, 45 nő), hülye 80 (48 férfi s 32 nő) volt. Az épületek és lakóházak száma ugyanekkor a következő volt. Középület: 43 (9 egyházi, 19 iskolai, 2 községi, 10 katonai, 3 egyéb); magánépület: a belvárosban 2927 (5560 szoba 14,778 lakossal), Rókuson 1706 (2505 szoba 7969 lakossal), felsővároson 2206 (3194 szoba 10,801 lakossal), alsóvároson 2078 (2602 szoba 9933 lakossal), felsőtanyán 1528 (1823 szoba 9550 lakossal), alsótanyán 2799 (3201 szoba 16,416 lakossal) ház, összesen tehát 13,244 magánépület létezett 18,885 szobával, 12,589 konyhával, 567 bolttal, 2925 színnel, 206 raktárral, 4261 istállóval. Ez épületek közül 211 egy emeletes, 19 pedig két emeletes volt (1). Az 1870. évi népszámlálás óta rendszeresen vezetett népmozgalmi adatok szerint, Szeged népessége mind nagyobb arányokban gyarapodott s e tekintetben a hazai városok közül csaknem kivált. Míg több helyen fogyatkozást s általában csak 4%-ig emelkedő gyarapodást észleltek, addig Szegeden az 1870-76. évi időközben a népesség 4.9%-al növekedett (2). Pedig e gyarapodás mellett a kiköltözés is igen jelentékeny. A város szaporodó népességének fölöslege úgy a régi időkben, mint utóbb is Torontál-, Temes- és Krassó-Szörény megyék távolabbi vidékeire egész rajokban özönlött ki. A földkereső nép mindenütt magyar helységeket alapított s Torontál-, Temes- és Krassó-Szörény megyék magyar népe túlnyomólag szegedi eredetű. A régibb telepek közül Deszk, Klárafalva, Ferencz-szállás, Szőregh, Szent-Iván, Keresztúr, Gyála, Egyházaskér, Kanizsa, Térvár, Rábé, Majdán, Béba, Monostor, Padé, Szaján, Jázova, Hodics, Tisza-Szt-Miklós, Becse, Bachovár, Bega-Szent-György (3), az újabb telepekből pedig Magyar-Szent-Márton, Majláthfalva, Déschán-falva, Klopodia, Kübekháza (4) stb. helységek magyar lakossága jobbára szegedi dohányültetvényesekből telt ki. Ha Szeged ezen rajokat ki nem bocsájtja, úgy a "Magyar Kánaánon ma híre hamva sincs a magyarnak" (5). Utóbb már Slavóniába is települtek a szegedi kivándorlók (6). 1) Mészáros Gy. főjegyző jelentése 1870. évi május 7-ről, a népszámlálás eredményéről. 2) Konek S. Magyarország és egyes törvényhatóságainak népesedési mozgalma. Pest, 1879. 47. lap. 3) Szentkláray: A csanádegyházmegyei plébániák története. Temesvár, 1898. I. k. 273. 328. lap. 4) Budapesti Híradó. 1844. év. 76. sz. 5) Kálmány L.: Szeged népe. Arad, 1882. II. k. előszó 21. l. 6) Reizner J.: Szeged és Délmagyarország. Szeged, 1895. Szeged gyarmatai czímű fejezet alatt. 147 Torontál vármegye mai magyar népességének mintegy fele és Temes vármegye magyar lakosságának mintegy harmada szegedi eredetű. A szegedi gyarmatok a régi szokásokat máig megtartották. Épitkezéseik, lakásberendezésük stb. a más vidékről települt magyarokétól ma is különbözik. A szegedi gyarmatok származási helyükkel az érintkezést mindenkoron fenntartották s Szegednek a délvidékre gyakorolt vonzóereje részben ezen körülményből magyarázható. Ez a vonzó erő különösen a szegedi különféle iskolák élénk látogatottsága körül észlelhető. Főleg a német ajkúak küldik Szegedre gyermekeiket, hogy itt egyúttal a magyar nyelvet alaposan elsajátítsák. XI. A nyilvános élet és az egyesületek. Dolgosabb, kitartóbb és a munkában ügyesebb s leleményesebb nép a szegedinél aligha van. Kiváló előszeretettel foglalkozik a földműveléssel és más földmunkálatokkal. A röszkei, szentmihálytelki stb. földek művelésénél, hol a paprikatermelésből jó körülmények közt holdanként 4-6 száz forintot is kivesznek, a család minden tagja, még az apró gyermekek is a föld porhanyításán, öntözésén, kapálásán, a termés gyűjtésén, piaczozásán stb. kora reggeltől késő estig fáradoznak. Aratás és nyomtatás idején a kisgazda házi népestől hajnali 3 órától éjjeli 11 óráig heteken át, egész a megszakadásig dolgozik, izzad. A kaszás földig görnyedve, fizikai erejét teljesen kimerítve, oly rendeket vág, minőket az országban csak ritka helyeken találunk. Ha a gazda kicsiny, örök vagy haszonbéres földén a munkát befejezte, napszámba vagy vállalati munkába szegődik s nem pihen. Vasút- és töltésépítéseknél a szegedi munkások képessége országszerte közismeretű. Mindenfelé őket alkalmazzák a legnagyobb előszeretettel s ahol más vidékbeliekkel vegyesen munkálkodnak, a vezetők és "banda gazdák" a legtöbb esetben szegediek. Eljárnak Szerbiába, Oláhországba is; Bukarest erődítéseit ők hajtották végre, hol a kubikoláson kívül a téglavetéssel és égetéssel éveken át foglalkoztak. Az apát mindenüvé kíséri serdülő fia, ki vele versenyez, míg a 10-12 éves fiú az apa súlyos talicskáját előlről segít felvonszolni, minélfogva az ily segítőket "csikó"-nak nevezték el. A híres faragók és ácsok, ha helyben nincs keresetük, elmennek Brailába és Galaczba a hajókat javítgatni, hol képességüknél, tökéletes, megbízható munkájuknál fogva mindenkor kapnak foglalkozást. Míg a férj távol, az alatt a hitvestárs odahaza keresi meg a napi |