147

Torontál vármegye mai magyar népességének mintegy fele és Temes vármegye magyar lakosságának mintegy harmada szegedi eredetű. A szegedi gyarmatok a régi szokásokat máig megtartották. Épitkezéseik, lakásberendezésük stb. a más vidékről települt magyarokétól ma is különbözik.

A szegedi gyarmatok származási helyükkel az érintkezést mindenkoron fenntartották s Szegednek a délvidékre gyakorolt vonzóereje részben ezen körülményből magyarázható. Ez a vonzó erő különösen a szegedi különféle iskolák élénk látogatottsága körül észlelhető. Főleg a német ajkúak küldik Szegedre gyermekeiket, hogy itt egyúttal a magyar nyelvet alaposan elsajátítsák.

XI. A nyilvános élet és az egyesületek.

Dolgosabb, kitartóbb és a munkában ügyesebb s leleményesebb nép a szegedinél aligha van. Kiváló előszeretettel foglalkozik a földműveléssel és más földmunkálatokkal. A röszkei, szentmihálytelki stb. földek művelésénél, hol a paprikatermelésből jó körülmények közt holdanként 4-6 száz forintot is kivesznek, a család minden tagja, még az apró gyermekek is a föld porhanyításán, öntözésén, kapálásán, a termés gyűjtésén, piaczozásán stb. kora reggeltől késő estig fáradoznak. Aratás és nyomtatás idején a kisgazda házi népestől hajnali 3 órától éjjeli 11 óráig heteken át, egész a megszakadásig dolgozik, izzad. A kaszás földig görnyedve, fizikai erejét teljesen kimerítve, oly rendeket vág, minőket az országban csak ritka helyeken találunk.

Ha a gazda kicsiny, örök vagy haszonbéres földén a munkát befejezte, napszámba vagy vállalati munkába szegődik s nem pihen. Vasút- és töltésépítéseknél a szegedi munkások képessége országszerte közismeretű. Mindenfelé őket alkalmazzák a legnagyobb előszeretettel s ahol más vidékbeliekkel vegyesen munkálkodnak, a vezetők és "banda gazdák" a legtöbb esetben szegediek. Eljárnak Szerbiába, Oláhországba is; Bukarest erődítéseit ők hajtották végre, hol a kubikoláson kívül a téglavetéssel és égetéssel éveken át foglalkoztak. Az apát mindenüvé kíséri serdülő fia, ki vele versenyez, míg a 10-12 éves fiú az apa súlyos talicskáját előlről segít felvonszolni, minélfogva az ily segítőket "csikó"-nak nevezték el.

A híres faragók és ácsok, ha helyben nincs keresetük, elmennek Brailába és Galaczba a hajókat javítgatni, hol képességüknél, tökéletes, megbízható munkájuknál fogva mindenkor kapnak foglalkozást.

Míg a férj távol, az alatt a hitvestárs odahaza keresi meg a napi

---

148

szükségletet ugyancsak fáradalmas munkával. Kufálkodik, kenyeret süt s árul, gyümölcsöt hord cserébe, vásznat árul stb. s apró keresményének megtakarításából törleszti az adósságot és taníttatja, ruházza gyermekeit.

A munkában való ügyességük, tanulékonyságuk és leleményességük szinte tüneményszerű. Ott a Mars-téri ártézi kút, melyet két szegedi kisiparos létesített. A szállítók megtagadták a szükséges gépeket, eszközöket, csőveket, melyeket azután ezek kézimunkával állítottak elő. Nagy küzdelmek s akadályok után a kútat mégis megfúrták s ezzel Zsigmondy vállalatainak monopoliumát megtörték. Az árvíz alkalmával is, a lesújtó körülmények daczára el nem csüggedve, a leleményességnek számtalan példáit mutatták, midőn a megmaradt roncsokból a hullámok fölött libegő otthont alkottak, hogy munkájukat, űzérkedésüket akadálytalanul folytathassák.

A lakosságnak, az ősi fajnak kiváló munkaszereteténél fogva a társadalmi érintkezésekre, úgy a nyilvános életből folyó feladatok betöltésére érkezése és alkalma tehát nem igen lehetett. A pihenésre szolgáló ünnep- és vasárnapokat is arra fordította, hogy jövő elfoglaltságára nézve magát tájékozza és előkészítse. Azért a nép a széképület előtt elterülő tágas téren gyülekezett egybe, hol a "tanácshirdető" a közérdekű dolgokról a közönséget tájékoztatta. Ős időktől fogva, miként Róma fórumán, Szeged népe is a városháza előtti téren, minden vasárnap reggel egybesereglett, hogy az ország közeseményeiről hírt vegyen s a közállapotokat megismerje. Az óriási zsongó gyülekezet, száz meg száz külön központtal egyúttal népies börzét is képezett, hol az egyes szükségletek előállítására nézve kötések történtek, vagy a beszerzések legalkalmasb módjáról egymást tájékoztatták.

Ezen gyülekezésekben nyilvánult a régi Szeged nyilvános élete s ezen százados szokást megszüntetni soha sem sikerült.

Ugyanezen közönség a pihenő nap másik felét mulatozással töltötte s a mindenkoron nagyszámú korcsmákat, az utóbbi időkben pedig a kávéházakat népesítette be. De a mulatozások egy bizonyos mérséklettel folytak s az ittasság, veszekedés a ritkább esetekben fordult elő. A harminczas években ugyan egy "iszák regiment" nevű társaság verődött össze, melynek ezredtulajdonosa, több fő- és alantas tisztje, egész szervezete, sőt még tábori püspöke is volt. De elég szégyenletesnek tartották, ha valakit az árkászok, hídászok, tengerészek stb. csapatába beoszthatónak találtak.

A polgárság a köztisztességre mindenkoron igen sokat adott s minden törekvéseiben vezér elve az volt, hogy semmi ostobaságot el ne kövessen. A szorosan hozzá nem tartozó dolgokba nem avatkozott, a gyűlekezéseket kerülte s kiki csak önmagának és családjának élt. Egy bizonyos rideg zárkozottság fejlett ki, mi jó részben a jelen

---

149

század elején uralkodott azon kormányzási elv szigorú végrehajtásából sarjadzott, hogy: "Ruhe ist des Bürgers erste Pflicht."

A keresztelők, lakodalmak, a czéhek lakozásai és a disznótorok voltak az egyedüli társadalmi érintkezési alkalmak. A zárkozottság egy bizonyos önzést, gőgöt, szűkkeblűséget s kasztrendszert teremtett, s a közjóért való tevékenységnek, a haladásnak és művelődésnek, a társadalmi egyesülésben rejlő hatalmas erőnek munkálása és irányítása senki vágyát sem képezte. Szárnyaszegett volt a gondolat, nem támadtak eszmék, melyek lelkesítettek volna; mindenki csak saját tőkéjének gyarapítására törekedett.

Csak lassankint jelentkezett a közművelődési és társadalmi intézmények meghonosítására irányuló óhaj, a közjóért való tevékenység és áldozatkészség kifejtésére czélzó akarat, hogy a város százados tespedéséből kiemeltessék. A harminczas és negyvenes évek eszméktől duzzadó korszaka, a társadalmi s közgazdasági, úgy egyéb téren is, Szeged népét kiváló alkotásokra serkentette. A Pozsonyból és Pestről haza érkezett akkori lelkes ifjú ügyvédi kar valóságos forradalmat teremtett, hatalmas átalakulást hajtott végre, hosszú idők mulasztásait pótolta. Gróf Széchenyi Istvánnak felrázó szavai, melyeket 1833. évi szept. 3-án Szeged polgáraihoz intézett (1), nagyban előmozdították a társadalom és közszellem átalakulását, de kiváló hatással volt erre a helyi sajtó is, mely a hatvanas években a város összes szükségleteit s hiányait számbavéve, szakadatlanul szorgalmazta a reformokat, a polgárisodási intézmények meghonosítását. Egymás után keletkeztek tehát a különféle közművelődési, jótékonysági, társadalmi, politikai és egyéb egyesületek, melyeknek tevékenysége által a város nyilvános élete lassankint megelevenült.

1. KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLETEK.

A Közműveltség rész alatt külön emlékeztünk meg a művészet ápolására alakult dalos körökről, a tudományos és irodalmi foglalkozásra alakult szakegyesületekről, minő például az Alföldi tanító-egylet, Dugonics-kör stb., miért is itt csak az általánosabb érdekű közművelődési egyesületekről szólunk.

OLVASÓ-EGYLET. Ennek felállítására már az 1857. évben történtek mozgalmak (2), de csak az 1863. évi decz. 6-án Singer Vilmos orvos elnöklete alatt lépett életbe 130 taggal, kik majdnem kizárólag kereskedő ifjak voltak. Az egyesület helyisége a Somogyi-utcza 17. számú házban volt,

1) Jelenkor 1833. év 73. és 83. sz. - Szegedi Híradó 1873. évf. 108-110. sz.

2) Napkelet, 1857. 37. sz.