Vágó Pál


Reizner és műve  |  1. kötet  |  2. kötet  |  3. kötet  |  4. kötet  |  keresés

 

149

század elején uralkodott azon kormányzási elv szigorú végrehajtásából sarjadzott, hogy: "Ruhe ist des Bürgers erste Pflicht."

A keresztelők, lakodalmak, a czéhek lakozásai és a disznótorok voltak az egyedüli társadalmi érintkezési alkalmak. A zárkozottság egy bizonyos önzést, gőgöt, szűkkeblűséget s kasztrendszert teremtett, s a közjóért való tevékenységnek, a haladásnak és művelődésnek, a társadalmi egyesülésben rejlő hatalmas erőnek munkálása és irányítása senki vágyát sem képezte. Szárnyaszegett volt a gondolat, nem támadtak eszmék, melyek lelkesítettek volna; mindenki csak saját tőkéjének gyarapítására törekedett.

Csak lassankint jelentkezett a közművelődési és társadalmi intézmények meghonosítására irányuló óhaj, a közjóért való tevékenység és áldozatkészség kifejtésére czélzó akarat, hogy a város százados tespedéséből kiemeltessék. A harminczas és negyvenes évek eszméktől duzzadó korszaka, a társadalmi s közgazdasági, úgy egyéb téren is, Szeged népét kiváló alkotásokra serkentette. A Pozsonyból és Pestről haza érkezett akkori lelkes ifjú ügyvédi kar valóságos forradalmat teremtett, hatalmas átalakulást hajtott végre, hosszú idők mulasztásait pótolta. Gróf Széchenyi Istvánnak felrázó szavai, melyeket 1833. évi szept. 3-án Szeged polgáraihoz intézett (1), nagyban előmozdították a társadalom és közszellem átalakulását, de kiváló hatással volt erre a helyi sajtó is, mely a hatvanas években a város összes szükségleteit s hiányait számbavéve, szakadatlanul szorgalmazta a reformokat, a polgárisodási intézmények meghonosítását. Egymás után keletkeztek tehát a különféle közművelődési, jótékonysági, társadalmi, politikai és egyéb egyesületek, melyeknek tevékenysége által a város nyilvános élete lassankint megelevenült.

1. KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLETEK.

A Közműveltség rész alatt külön emlékeztünk meg a művészet ápolására alakult dalos körökről, a tudományos és irodalmi foglalkozásra alakult szakegyesületekről, minő például az Alföldi tanító-egylet, Dugonics-kör stb., miért is itt csak az általánosabb érdekű közművelődési egyesületekről szólunk.

OLVASÓ-EGYLET. Ennek felállítására már az 1857. évben történtek mozgalmak (2), de csak az 1863. évi decz. 6-án Singer Vilmos orvos elnöklete alatt lépett életbe 130 taggal, kik majdnem kizárólag kereskedő ifjak voltak. Az egyesület helyisége a Somogyi-utcza 17. számú házban volt,

1) Jelenkor 1833. év 73. és 83. sz. - Szegedi Híradó 1873. évf. 108-110. sz.

2) Napkelet, 1857. 37. sz.


150

hol a tagok az esti órákban gyülekeztek össze, alapszabályaik szerint a "műveltség és nemes erkölcsök terjesztésére." Az egyesület tevékenysége kezdetben zajtalan s csak önmagára kiható volt. Évenként egy vagy két nyilvános tánczvigalmat rendezett s könyvtárt állított. 1867. évi aug. 1-én új alapszabályok mellett újra szervezkedett, a társadalomra való hatás czélzatával. Ettől fogva a nyilvános mozgalmakban is részt vett, felolvasásokat és humoros előadásokat rendezett s mindíg új fordulatokkal igyekezett az érdeklődést maga iránt fenntartani.

A tagok száma 150-300 közt hullámzott. Bevételei s kiadásai 2000 frt körül váltakoztak. Hírlapokra s könyvekre 5-8 száz frtot fordított. Könyvtára utóbb 3000 kötetre rugott. A Dugonics-szoboralap javára 1874. évi ápr. 6-án nagyszabású és kiváló sikerű hangversenyt rendezett. 1877-79. években, álarczos báljai alkalmával "Denevér" czím alatt humoros tartalmú alkalmi lapokat adott ki. Utóbb a feketesas-utczai Csorvai házba települt s a török ifjúság (szofták) fogadására irányuló mozgalomnak sikerét kiválóan biztosította. De anyagi viszonyai lassanként hanyatlottak s az árvíz alatt bekövetkezett károsodásai miatt feloszolva, összes cselekvő és szenvedő állapotának rendezését egyik könyvkereskedő czég vállalta magára. Elnökei voltak még: Szabados János, dr. Redlich József, dr. Goldschmied György s végül Obláth Lipót.

IFJÚSÁGI KÖR. 1867. évi szept. 24-én "Egyenlőség" jelige alatt alakult s kitűzött czéljai voltak: "a fiatalságot összpontosítani, szellemi művelődését emelni, testi erejét férfias gyakorlatokkal fejleszteni, tagjai között az előítéletek nélküli szívélyes barátságot megszilárdítani s a közjót szem előtt tartva, minden korszerü üdvös eszmét és vállalatot egyesült erővel támogatni."

Az aranyifjúság minden tagja belépett a körbe, melynek első elnöke Szabó Mihály telekkönyvvezető, majd Szluha Ágoston, utóbb Zombory Antal volt. Helyiségük a kaszinó helyiségeinek egyik részében volt, hol vívó tanfolyamot is nyitottak. Lapokat járattak, felolvasásokat tartottak, vigalmaik pedig az egykor igen híres nőegyleti bálakat úgy fényben mint látogatottságban túlszárnyalták. A hölgyek által adományozott becses kézimunkák kisorsolása útján nyert tőkéből, az egyesület 1871. évben 1200 kötetből álló irodalmi s tudományos munkákból álló igen értékes szép könyvtárt állított. 1871-ben még 110 volt a tagok száma, de a következő évben már nagyot hanyatlott, elnéptelenedett s a kaszinó iránt fennforgó anyagi kötelezettségének eleget nem tehetett. 1873. évben a cselekvő és szenvedő állapot, illetőleg a könyvtár és vívószerek átengedésével a kaszinó-egyesületbe beolvadt.

előző  |  tartalom |  következő