Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
156 "Egyetértés" jelszó alatt népkörök alakultak, melyeknek kitűzött czélja volt: "hasznos olvasmányok, barátságos eszmecsere, nemes időtöltés illetőleg társalgás útján, úgy Szeged város szellemi és anyagi jólétének minél nagyobb fokra való fejlesztése, valamint a jól felfogott hazai közérdeknek alkotmányos és független demokratikus szellemben való előmozdítása." - továbbá: "Szeged és vidéke minden értelmes és becsületes polgáraiból, kik a demokratikus népérdekű elveknek hívei, egy oly erkölcsi testületet alkotni, mely a törvények korlátai között mindent elkövet, hogy e város és vidéke lakosságának szellemi és anyagi jóléte a lehető legmagasabb fokra emeltessék." Mindhárom kör tekintélyes számú tagokkal dicsekedett, kik évenkint 1 frt tagdíjat fizettek. A bevételeket ellenzéki lapok járatására és politikai pártczélok előmozdítására fordították. Helyiségeiket élénken látogatták s a boszniai occupatio alkalmából kifejtett ellenzéki mozgalmak és az 1878. évi követválasztás alkalmával elért sikerek, a népkörök kiváló tevékenységének eredményeiül tekinthetők. 4. KASZINÓK, TÁRSALGÓ KÖRÖK. A Monte Cassino-i barátok társas tevékenységének mintájára, a hasznos szórakozások és társas összejövetelek előmozdítására, Olaszországban már századokkal ezelőtt keletkeztek kaszinó-egyesületek s a polgárisodás terjedésével mindenfelé meghonosodtak. Hazánkban Széchenyi István kezdeményezésére 1827-ben Pesten keletkezett az első kaszinó s két év mulva a példa Szegeden is követésre talált. Az új intézmény 1829. évi ápr. 30-án Fadgyas Pál ügyvéd, Pintér János adószedő, Götz János, Tóth János és Schäffer Ádám kereskedők buzgólkodására 67 tagnak 100 drb 10 frtos részvényével alakult meg. Alapszabályszerű czélját képezte: "kellemes és hasznos olvasás mellett a nemesb társalkodás; az egyesület körén kívül a közmulatságok sikerére és a nemzeti színészet előmozdítására hatni." A társaság "rendszabásai"-nak kimunkálása után elnöknek Götz János választatott meg s legelső berendezésül billárd- és whist-asztalokat, úgy más játékszereket szereztek be. Még ugyanaz évben, a Kulcsárféle "Hazai és külföldi tudósítások", a "Tudományos gyüjtemény" a Lencsés-Lányi-féle "Gazdasági, mesterségi s kereskedési ujságra", úgy több német hírlapra előfizetett, melyeket egyúttal másodolvasásra is eladtak. Az egyesület a Gurgl-féle házban (Tisza Lajos-körút 43. sz.) kezdte meg működését. Innen az iskola-utczai "arany oroszlány" kávéház helyiségeibe, majd a nádor- és oroszlán-utczák sarkán volt 157 "kávéforrás" czímű helyiségbe telepedett át. Az alkalmas helyiség hiányánál fogva 1829. évi szept. 16-iki "kis ülés" elhatározta, hogy a színház és a kaszinó czéljaira egy alkalmas "örökös épület" állíttassék. E végre egy küldöttséget is alkottak, de ez javaslatot nem adott. A részvényes tagokon túl a tisztikar tagjai mint "abonensek" a helyiségeket igénybe vehették. Vendégeket is fogadott s ilyenül tisztelhette 1833. évi szept. 3-án gr. Széchenyi Istvánt is. 1834. évi jún. 8-án tartott közgyűlésen új rendszabások léptek életbe, mely időtől fogva a tagok "részesek" és "társalkodók" voltak. Az intézeti ügyeket a "választottság" intézte; a tisztviselők közt már előfordul a könyvtárnok és az "udvarnok", ki az egyesület bútoraira ügyelt és a gazdasági teendőket végezte. De az 1839. évi május 12-én Wőber György elnöklete alatt tartott közgyűlésen az alapszabályokat újra módosították s ekkor a Szeged-belvárosi kaszinó czímet vette fel, megkülönböztetésül az 1838. évben alakult felsővárosi társalkodási egyesülettől, melyet közönségesen "kis kaszinónak" neveztek. A tagok száma ekkor 115 volt s ez ideig könyvek beszerzésére váltói 3000 frtot költött, 1000 frt gyümölcsöző tőkéje volt, létesítette a "hangászati iskolát" fenntartó egyesületet s támogatta a színügyet. A negyvenes években Fadgyas Pál elnöklete alatt az ifjú ügyvédek részvéte következtében a kaszinói élet igen fellendült s a gyülekezeteken már politikai és társadalmi kérdések fölött is vitatkoztak. A viták eredménye adott irányt a közéleti küzdelmeknek s az irány általában a szabadelvűség eszméinek népszerűsítése volt. E mellett a színügy pártolását és a közmíveltség fejlesztését tűzték ki czélul s e végre a könyvtár czímjegyzékét 1844-ben kinyomatták, még pedig azon elhatározással, hogy a könyvek használatát nemcsak a tagoknak, hanem a nagyközönségnek is lehetővé teszik. A könyvtár ekkor 189 vegyes műből, 136 színműből, 94 regény és költeményes munkából, 20 folyóiratból s 51 német szépirodalmi műből állt. Az egyesületi pezsgő élet tanúságát képezte az, hogy az egyik farsangon Petrovits István rendezősége alatt különféle jótékonyczélok előmozdítására a kaszinó hét fényes és jósikerű tánczvigalmat rendezett. Az egyesületi élet csak
az 1848-49. évi napok alatt zsugorodott össze, midőn a társadalom
színe-java a harczmezőn küzdött a szabadságért. De a szomorú napok
alatt az egyesület ismét népes lett, a hazafiaknak újból a kaszinó
volt az érintkezési helye. Miután az egyesület elnöke Rónay János
kegyelmet nyert "compromittált" volt, a rendőrség nemcsak
az elnök működését, hanem a kaszinó egész belső életét figyelemmel
kísérte, annyival is inkább, mert titkos feladások szerint ott "kormányellenes
elménczkedésekkel a császári tisztviselőket nemcsak nevetség tárgyává
tenni igyekeztek, hanem még tettleges 158 becstelenítéseknek is ki voltak téve." A kaszinó tagjait gyanúsították azzal, hogy az augusztus 17. színházi ünnepélyből botrány fejlődött, hogy az 1851. évi márczius 15-én a Mars-mezőn urak társaságából egy nagy labdajáték keletkezett, aminek következtében a hadparancsnokság vizsgálatot rendelt (1). Az összejövetelek tehát kémkedés alá kerültek s így onnan minden titok kiszivárgott. A nem alaptalanul gyanúsított kémeket azonban a tagok csakhamar kiüldözték, de ennek a következménye az lett, hogy a kaszinót bezárták. A pest-budai cs. kir. főispánságnak 1851. évi decz. 29-én kelt rendelete alapján úgy a kaszinó, valamint a többi egyesület alapszabályaik benyújtására, illetőleg fenállhatásuk engedélyezése iránt való folyamodásra köteleztetett. A kaszinó tagjai felismerték a helyzetet s megértvén a rendőrség titkos czélzatait, az egyesület működését 1852. évben felfüggesztették. Évek során át szünetelt tehát a társas érintkezés. Így volt ez különben országszerte, úgy hogy az akadémiai, a Szeged-csongrádi takarékpénztári gyűlések is csak a cs. és kir. megyei biztosok jelenlétében tartattak meg. 1856-ban a szegedi kereskedők folyamodtak ugyan egy "kereskedelmi kaszinó" felállítása iránt, de az engedélyt meg nem kapták, mert a császári tisztviselőség 1855-ben már lépéseket tett arra nézve, hogy a "jóérzelműek" szórakozására kaszinót állíthassanak. Az előzetes kérelmet 1855-ben be is adták és a német nyelven szerkesztett alapszabályok 1857. évi aug. 22-én a budai helytartósági osztálynál megerősíttettek. Az új egyesület elnöke Lefter Mihály ügyvéd lett s az évi költségelőirányzatot 3500 frtban állapították meg. Helyiségül az iskola-utczai Dáni-házat, utóbb a Somogyi-utczai Mayer-házat rendezték be, honnan az egylet utóbb a Szeged-csongrádi takarékpénztár épületébe költözött. A tagok kezdetben köztisztviselőkből és az ezekkel szoros összeköttetésben álló elemekből kerültek ki. Később némi vonakodással a polgárság köréből is történtek belépések. De a szellem idegen és nyomasztó volt. Még 1860-ban is, az alkotmányos mozgalmak kezdetén a kaszinóból indult ki az a törekvés, hogy Jombart megyefőnök fáklyás-zene tiszteletadásban részesíttessék. A menet meg is indult, de az akkori lelkes ifjúság a "pecsovics" tüntetőket szétverte s a fáklyás-zenéből botrány lett. Az idegen elemek azonban csakhamar eltávoztak, a kaszinó pedig a város előkelő polgáraiból újra megnépesült s most a nemzeti irányzatok egyik gyúpontja lett. Innen indultak meg az alkotmányos és más hazafias mozgalmak, ezek közt a Széchenyi és Teleki gyászünnepélyek rendezése. Itt pendült meg a csongrádmegyei gaz- 1) Lásd II. köt. 183-185. lap. 159 dasági egyesület és a honvéd-egylet felállításának, úgy a Dugonics-szobor alkotásának terve. Itt került szóba az állandó színház létesítésének ügye s 1866-ban a haza bölcsének, Deák Ferencznek sok ezer aláírással ellátott üdvözlése. Vadász Manó elnöklete alatt a kaszinó újra virágzásnak indult, de 1867-ben a helyi politikai pártküzdelmek a kaszinó életére is oly kihatással voltak, hogy anyagi zavarok közé, majdnem válságra jutott. Rendkívüli gyűjtések útján további fennállását mégis biztosították s 1872. évben nehéz viszonyaiból végleg kibontakozott. Ekkor a tagok száma 178 volt, tagdíjbevételei 2136 frtra, kiadásai ellenben 2860 frtra (házbér 1140 frt, fűtés 300 frt stb.) rugtak. A játékdíjakkal s más jövedelmekkel együtt bevételei összesen 3117 frtra emelkedtek s így évi 250 frtnyi megtakarítása ígérkezett. Ám a Szabadelvű kör és az Ifjúsági kör pezsgő élete a kaszinóra bizonyos hátrányos, meddő hatást gyakorolt s régi befolyását és társadalmi vezérszerepét visszanyernie nem sikerült. 1879. évi deczember 20-án 50 éves fennállását megünnepelte. Könyvtára 1862-ben 575 magyar és 527 német munkából állt. 1874-ben már a magyar művek száma 1421 kötetre, az idegen nyelvűeké pedig 1057, összesen 2476 kötetre emelkedett. Az Ifjúsági kör beolvadása és 3000 kötetnyi könyvtárának átvétele után annak daczára, hogy az árvíz alatt sok könyve elpusztult, 1879. év végén a könyvtár 4610 kötetet foglalt magában (1). FELSŐVÁROSI TÁRSALKODÁSI EGYESÜLET. A belvárosi kaszinó példájára Réh János ügyvéd kezdeményezésére 1837. évben "Barátság" jelszó alatt felsővároson is alakult kaszinó, melynek leginkább a "polgár rendhez" tartozó s 60 részvényesben megállapított taglétszáma a "díszes társalkodásra" egyesült. A részvényeseken túl évi tagdíjat fizető "társalkodók" is voltak, kiknek száma később 300-ra emelkedett. A versenynél fogva az új egyesület a tőkegyűjtésre törekedett, hogy állandó helyiséget biztosítson magának. Rövid idő mulva megszerezte a Szt.-György- és Maros-utczák szögletén fekvő házat, hol egyúttal nyílt vendéglő is volt, de azért az egyesületi helyiségeket a tagok élénken látogatták. Itt nyilatkozott meg felsőváros élete és társadalma s innen indult ki több politikai és társadalmi mozgalom, ezek közt a szegénysegélyezésre alakult koldús-egylet, valamint a kisded-ovodák létesítésére alakult nőegylet. A védegyleti mozgalmaknak is itt volt a központja, sőt az egyesület a többi közt "a művészek, mesteremberek s kereskedők előkészítésére szolgálandó ipariskola" felállítását 1) Jelenkor 1840. évf. 49. sz. - Hírnök 1840. évf. 48. sz. - Pesti Hírlap 1841. évf. 31., 38. és 48. sz. Az egyesület régi iratai, számadásai. - Lásd egyúttal: Reizner: A mi kaszinónk (Szegedi Napló, 1889. évf. 343., 344. sz.) Kovács J.: A mi kaszinónk. (Szegedi Híradó. 1891. évf. 279. sz.) 160 is tervezte, hol "az iparűző ifjak arról beszélhetnének, hogy a műszorgalmat s kereskedést áldás és siker csak úgy követendi, ha tudományos előkészület s műveltség járul azokhoz, hogy érdemben a biztos alapon nyugvó vállalatokba avatott külföldiekkel a versenyt kiállhassuk." De ezen "német iskola" terve utóbb elposványosodott. Nagy előnyére szolgált az egyesületnek az, hogy az épület előtt elterülő térséget befásították s a "Ligetben" nyáron felettébb sikerült vigalmakat rendeztek. Ezek jövedelméből létesült az egyesület szép könyvtára. A forradalom után ez az egyesület is rendőri felügyelet alatt állt. 1851. évi aug. 17-én egy színházi botrányból kifolyólag, a magyar színészeknek a széképületben való további játszását Bonyhády megyefőnök eltiltotta. Midőn ennek híre ment, az egyesület az üldözött múzsa befogadására megnyitotta helyiségeit s a szinészeknek több éven át itt volt menedéke. Időközben a társalkodási egyesület működését is eltiltották, de a tagok, mint napi vendégek, az egyesület nyílt helyiségeiben még szorgalmasabban jelentek meg. Bonyhády 1855-ben azonban még ezt is eltiltotta és az egyesület vagyonának kezelőjét - Zsóter Andort - utasította, hogy a házat és az ingóságokat árverés útján értékesítse. Az árverést meg is tartották, de az erős nemzeti közszellem gátat vetett a zsarnok önkénykedésnek s nem akadt egyetlen árverező sem. A részvényesek 1857. évben tartott összejövetelük alkalmával Zsótert a további kezeléssel megbízva kimondották, hogy az egylet újraalakítását "jobb időkre" halasztják. Ez az 1860. évvel ugyan beköszöntött, de az egyesület újraalakítása még sem történt meg. A tagok s a közönség már megszokták a nyílt helyiségekben való összejöveleket, melyek most annál népesebbek s élénkebbek voltak, mert az 1860-61. évi alkotmányos mozgalmaknak egyik gyúpontja ott volt s különösen a "constabler századok" (polgári ideiglenes rendügyelők) gyülekezési helyéül a kis kaszinó helyiségét választották. 1867. évi decz. 26-án a vagyonrendezést és újraalakulást végtére elhatározták. Egy részjegy értéke 35 frtban becsültetett fel s pótfizetések és új részjegyek kibocsájtásával a részvényeket 100 frtra emelték fel. Az ekként nyert tőkével az épületet átalakitották, kibővítették s időközben a Szabadelvű kör is ide költözködött. E körülménynél fogva a társalkodási egyesület alakulása ismét elmaradt. Csak a Szabadelvű kör pangása alkalmából kelt új életre, a "Felsővárosi társalkodási egyesület", melynek alapszabályai 1874. évi szept. 30-án jóváhagyatván, elnökül Fodor István választatott meg. Az új, szép és tágas helyiségekben sok sikeres vigalom, politikai összejövetel és lakoma tartatott, de azért az egyesület nem volt életképes. 161 Utóbb a feloszlást ki is mondották. A 100 frtos részvények 70%-al kielégíttettek s 1600 frt maradványt pedig ipariskolai ösztöndíjalapítványul a hatóságnak átadtak. Így az utódok az első alapítók közművelődési szándékait mégis megvalósították (1). ALSÓVÁROSI TÁRSALGÓ EGYLET. A város őslakossága a társas érintkezésekre s a gazdasági érdekek támogatására Aigner (Rengei) Nándor tiszti ügyész buzgólkodása következtében 1839. évben "Gazdasági egyesület" czím alatt társas kört alakított, mely közönségesen "gyékény kaszinónak" neveztetett. Működéséhez a legszebb remények fűződtek, mert a "legnagyobb hasznot árasztandja városunkra." Az egyesület czélul tűzte ki, hogy a "lótenyésztés emelésére külön ménest állítand s az állattenyésztésre alkalmasb külföldi, vagy ritkább nemű növényeket honosít." A többi közt szó volt még a gyapothonosításról is, melyen annak idején Vedres István és Korda János nem minden eredmény nélkül fáradoztak. E czéljai kivitelére és kísérletezésre a várostól ingyenhasználatra a közlegelőből kihasítandó 500 hold földet kért. De a tanácsnak 1839. évi jún. 28-án kelt javaslatára a választott község 1841. évi ápr. 2-án csak arra volt hajlandó, hogy a kért területet 30 évi időre, holdanként fizetendő 12 pkr. bérpénzért engedi át. Az egyesület ugyan "a mezei gazdaság minden ágára leendő kihatása irányából, előleg jeles állati s növényi mutatványok, úgy gazdasági műszerek kiállíttatására és jutalmazására, szép sikerrel gyüjté tőkéjét" - de az 1842. évben "a nagyobb tervekre kiszámított költségek fedezetlensége miatt" gazdasági irányú működését "boldogabb időkre" halasztotta. Az alapszabályok módosításával 1842. évben "Szeged alsóvárosi díszes társalkodó egyesület" czím alatt új szervezkedés történt s az egyesület a szabadelvű irányú politikai mozgalmaknál fogva élénk pártolásnak örvendett; de nem annyira a gazdaközönség, hanem inkább az értelmiség részéről. A Bach-korszak alatt ezt is bezárták. Midőn a hatvanas évek végén alakult polgári társalgó kör 1876. évben feloszlott, Fodor Imre elnöklete alatt az "Alsóvárosi társalgó egylet" új életre kelt. Alapszabályszerű czélja: "a szellemi és anyagi fejlődésre hatni, a jólétet minél nagyobb fokra emelni." A társadalmi élet élénkítésére összejöveteleket, vigalmakat, felolvasásokat rendezett. POLGÁRI TÁRSALGÓ KÖR. Az egyesület az 1867. évi politikai mozgalmak alatt, a fehér és zöld czédulás pártok küzdelme alkalmából keletkezett. Tagjai többnyire iparosok és gazdák voltak, különösen azok, kik az 1867. évi tisztújítás alatt a Zrinyi vendéglőben tartott jelölések többségét biztosították. 1) Jelenkor. 1840. évf. 24., 49. - Pesti Hírlap, 1841. évf. 31., 48. és 1842. évf. 115. sz. - Az egyesület iratai és számadásai. 162 Alapszabályszerű működését 1867. évi decz. 1-én, a szent-háromság-utczában levő Tukacs vendéglő tágas helyiségeiben kezdette meg. Társadalmi czéljai mellett politikai irányban is nagy hatással működött. Tagjainak száma 4-5 száz közt hullámzott. Elnöke Ligeti Dániel főbíró, jegyzője Polczner Jenő ügyvéd volt. 1872. évi bevétele 3743 frtra, kiadása 1722 frtra rugott. Az alsóvárosi ovoda létesítésére külön alaptőkéje és szép könyvtára is volt, mely nagy forgalomnak örvendett. A politikai izgalmak lecsendesülésével az egyesület hanyatlani kezdett. A hátralékos tagdíjak perlése miatt a tagok nagy része kilépett. 1878-ban az egyesület feloszlott s vagyonát és könyvtárát az "Iparosok köre" egyesületnek, illetőleg az ekkor átalakult és egyesült "Polgári iparos és gazdasági kör"-nek engedte át. SZEGEDI IPAROSOK KÖRE. A szegedi általános ipartársulat megalakulása után az iparosok sajnálattal tapasztalták, hogy az iparügyek iránt érdeklődő művelt közönség, az ipartörvény rendelkezéseinél és az ipartársulat alapszabályszerű alakulásánál fogva az iparügyekre való befolyástól el van távolítva. Hogy tehát az értelmiségnek támogatása biztosíttassék s a két társadalom egymásra való hatásának alkalma megadassék, 1874. évi febr. havában a "Szegedi iparosok köre" czímű egyesület szerveztetett, melynek rövid idő múlva 400 tagja lett. Az egyesület tevékenysége igen élénk volt. Helyiségeiben sűrűn tartattak felolvasások, közgazdasági értekezletek s oly eszmecserék, melyek a helyi vagy az országos közgazdasági mozgalmakra hatással voltak. Itt merült fel az 1876. évi országos kiállítás terve; itt izmosodott meg az erre irányuló komolyabb mozgalom; innen indult ki az 1875. évi szegedi közgazdasági kongresszus terve, mely az önálló vámterület eszméjének szerzett minél több hívet. Utóbb azonban az egyesület politikai küzdelmekbe elegyedett s ez okból tagjainak jelentékeny része kilépett s így az egyesület hanyatlásnak indult. 1878-ban a polgári társalgó körrel egyesült, illetőleg "Polgári iparos és gazdasági kör" czím alatt újra szervezkedett. Már alakulása alkalmával adományokból szép könyvtára keletkezett, mely a vigalmak jövedelmeiből folyton gyarapodott. Elnöke kezdetben Rainer Ferencz, utóbb Bakay Nándor volt. 5. SPORT EGYESÜLETEK. A testedző gyakorlatokat a régi időkben is kedvelte a szegedi nép. Nemcsak az ifjúság, hanem a felnőttek is gyakorolták télen a gusztonynyal való korcsolyázást, tavaszszal a labdázást, nyáron az úszást. Az ötvenes évek elején, a felnőttek labdajátékaiban a Marsmezőn és régi temetőben, az akkori rendőrség politikai tüntetéseket látott, miért is azokat eltiltotta. |