Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
179 közben elbontották, más helyre telepítették s a favázas alkotmányt téglarakással fűthetővé alakították. A lazaretumban különben most is óriási mennyiségű bor fogyott el s a veszteglők részére beszerzett különféle szükségletek közt ott szerepel a dohány is. A füstölésre használt fenyőmag árában 18 frtot költöttek, de ezentúl még tölgymakkot is használtak füstölésre. Elfogyott 16 véka szén s ezért 4 frt 34 drt fizettek. A vész után a ragályozott házak kimeszelésére 66 köböl meszet használtak fel, melynek köblét 1 frt 25 dron vették. A közpénztárból, az üzlet szünetelésénél fogva, kártalanítást nyertek a városi korcsmák bérlői; ezentúl minden képzelhető czímen merültek fel igények, melyeket méltányolni kelle (1). A vész után a város népe ismét vallásos fogadalomban adott kifejezést hála- és örömérzelmeinek. Ez óta ünnepli Szeged népe augusztus 1-ét vasas szent Péter napját, mikor is az összes plébániák áhítatos népe körmenetekben indul el a rókusi templomban tartatni szokott isteni tisztelethez. Ez volt az utolsó pestis Szegeden. A mult században 1762-ben Temesmegyében Bresztováczon; 1770-1771-ben a Bodrogközben; 1795-96-ban pedig Szerémmegyében ütött ki a ragály. Az utóbbi helyen 13 községet lepett el, hol 19,610 betegből 3435 halt meg (2). De ez esetekben a veszélyt lokalizálni sikerült. A jelen században az Indiában kitört pestis már csak két ízben öltött nagyobb terjedelmet. Az 50-es években Arábiáig, 1878-79-ben pedig Oroszországnak astrachani kormányzóságáig terjedt. A szigorú óvórendszabályok tovább hurczolását meggátolták. 2. CHOLERAJARVANYOK. Ha a régi orvosi megfigyelések csakugyan helyesek és a keletről behurczolt ragályos kórok a mult századokban mindenkor pestisek és nem másféle járványos betegségek voltak: úgy a cholera Európában legelőször az 1830-31. évben lépett fel. 1) 1739-41. évi számadások a számvevőségi levéltárban. - Különös azonban, hogy a város közönségének 1804. évi márcz. 16-án a szőreghi uradalom zálogbirtoklásának meghosszabbítása iránt a felséghez intézett felterjesztésben az 1738-40. évi pestisre fordított költségek 154,971 frt 89 drban vannak feltüntetve. (Lásd: Oklevéltár CCXV. sz. 2) Linzbauer i. m. II. k. 389. l. - Schraud i. m. LX-LXIV. lap. 180 Ennek is, miként a pestisnek, India a fészke. Innen terjed el Oroszországon, Perzsián és Törökországon át az egész világra. Az 1830-31. évi cholera rendkívüli gyorsasággal Galicziából jött be hazánkba. Az új kórt "epemirígy"-nek nevezték, de az orvosok nagy része a betegség természetével, gyógykezelésével tisztában nem volt, mi az általános zavart és rémületet csak fokozta. A felvidéken parasztlázadások, féktelen dúlások és kegyetlenkedések törtek ki. A baj miatt az urakat üldözték, mint kik a parasztság hiedelme szerint a kutakat és az ivóvizet megmérgezték. A nádor figyelmeztető körleveleire, a járvány behurczolásának meggátlására Szegeden minden megelőző óvóintézkedést ugyan megtettek, de azért a járvány itt is fellépett. A közhiedelem szerint beregh-megyei tutajosok hurczolták be. Azért is az 1831. évi július 6-án megalakult az "egészségre ügyelő állandó bizottmány", melynek elnöke a főbíró volt s tagjai sorában mint a legbuzgóbbak egyike, ott volt Klauzál Gábor is. Az első űlésen elrendelték a város teljes körülzárolását s e végre a város sánczai megújíttattak, kiegészíttettek s annak vonalában 200 lépés távolságokon őrházakat állítottak fel. Mindenütt 2-2 fizetett őr volt s ezekre ismét 8 választott polgár ügyelt fel. A városba csakis a hídon, úgy a gyevi, budai és szabadkai kapukon lehetett bejutni, hol egy-egy hatósági tag elnöklete alatt állandó bizottságok őrködtek. Ezek az utasok útleveleit, árúit és holmiait vizsgálták, a füstölésre és fertőtlenítésre felügyeltek. Az utasok innen a felsővárosi makkos-erdőnél levő veszteglő állomáshoz kísértettek, hol 10 nagy vásári fasátor fel volt állítva és szerelve, hova a következő nap a hatóság már "traktérost" is rendelt. Élelmi szereket csak egészséges, vészmentes helyekről volt szabad behozni s az eshetőségekre tekintettel, a hatóság 2000 köböl búzának azonnal való bevásárlását rendelte el. A kapitánynak utasításul adatott, hogy a piaczi élelmi szereket, különösen a gyümölcsöt és a húst naponkint megvizsgálja. A helytartó-tanács által közölt "tanítást", mely a járvány elleni óvórendszabályokat s különösen az életrendre vonatkozó utasításokat foglalta magában, mindenfelé, de különösen a templomokban a papok kihirdették és a népet engedelmességre és törvénytiszteletre serkentették. A második űlésen a kórház kiürítése és az ott elhelyezett beteg katonák kitelepítése rendeltetett el, hogy oda a cholerabetegeket össze lehessen hordani. Július 8-án a város külterületének körülzárolását is elrendelték, hogy a tanyák népe is védve legyen. A külső határvonalakon tehát 500-500 ölre egy-egy gunyhó állíttatott s minden őrállomáshoz egy lovas és két gyalog őr rendeltetett. Ugyanekkor az utczakapitányok és más megbízottakat a házaknak naponként való vizs- 181 gálatára, a szellőztetés és tisztántartás ellenőrzésére s a betegedések fürkészésére és bejelentésére kötelezték. Feliratot intéztek a katonai csapat-szállítások (transport) felfüggesztése iránt. Július 10-én pedig a felsővárosi vesztegállomásnál egy sátorkórház felállítása is elrendeltetett. Ily előkészületek és a folytonos vészhírek hatása alatt a nép egy bizonyos szorongást érzett. A templomok látogatása élénkebb lett. hol meghatározott időben a vész távoltartása iránt külön ájtatosságokat tartottak. Július 15-én értesült a bizottmány arról, hogy a járvány Csongrádon kitört. Gyanús betegedések Szegeden is voltak, sőt 17-én Röszkén egy hirtelen halálozás is történt. Ez oly nyugtalanságot okozott, hogy a hatóság komolyabb következményektől tartva, katonai őrjáratokat léptetett életbe. Július 18-án Danne Balázs szabómester házánál is volt egy hírtelen halálozás. E napon még más két ily eset fordult elő. Az orvosok mindenfelől sok betegedési esetet jelentettek. Július 20-án Rókuson már 5, alsóvároson pedig 9 cholera-halálozás történt. A helytartótanácshoz erről naponként jelentést tettek. A halottakért való harangozás és a "lélekváltság" húzása most már eltiltatott. A czéhekhez pedig parancsolat ment, hogy azon szokásukkal, hogy elhunyt tagtársaikat vállaikon s illetőleg "Szt.-Mihály lován" hordták ki a temetőbe, hagyjanak fel. A helybeli orvosok kezdettől fogva azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy a határzár és a veszteglés teljesen felesleges és hatálytalan intézkedés, mert a cholera nem ragályozás útján terjed. Az orvosok különben azt is jelezték, hogy a szolgálatot nem győzik. A tiszti főorvos (physicus), a nagy tekintélynek örvendő öreg dr. Sobay György ki is betegedett. Dr. Sperlágh András másodorvos és az egyik városrészi seborvos (a többi állások ép betöltetlenek voltak) már teljesen kimerültek. A hatóság tehát a nádornál szakértő orvosok küldéséért könyörgött, addig is azonban, míg ezek megérkeznek, Adler Ignácz végzett medicus 3 frt napidíjjal, Kolb Berta sebész pedig 1 frt napidíjjal kisegítőül alkalmaztattak. Később a helytartótanács intézkedésére Hoffmann Károly "belorvos" és Pintér János seborvos Szegedre érkeztek. A város ez intézkedésért hálafelíratot intézett, az orvosoknak pedig a fuvarköltségeken kívül 3, illetőleg 2 frt napidíjat állapított meg. A betegek gyógyításával
különben nem orvosok is foglalkoztak és sok mindenféle úgynevezett
praeservativ szer jött forgalomba. A többi közt Gruber József piarista
házfönök cholera-csöppei örvendettek nagy bizalomnak s még vidékre
is sokat elhordtak. Nagy tévedés azonban, mintha a betegek ezen gyógyszer
használata következtében szabadultak volna meg a veszedelemtől. 182 A járvány további folyama alatt eltiltatott a halászat, a halárulás, a hajózás (1), sőt még a városi sörházban a sörfőzés is. A forgalom megszünt, az üzletek nagy része zárva volt, a vidékről való behozatal lassanként egészen elmaradt és nagy drágaság keletkezett. De ezt csak a vagyonosok érezték, mert a szegények élelmezéséről a hatóság gondoskodott. Zavar és fejetlenség uralkodott, mit a felsőbb hatóságok egynémely intézkedései csak fokoztak. Míg Babarczi Imre csongrádmegyei alispán és szegedi királyi biztos azt követelte, hogy útlevél senkinek se adassék, a zárvonalak szigorúan őriztessenek, sőt a járványlepte házak külön zárlatok alatt tartassanak: - addig a cholera-ügyben Csongrád-, Csanád- és Arad vármegyék területére kirendelt királyi biztos - báró Orczy Lőrincz - aug. 7-én a város és a megye között felállított zárvonalat megszüntette. S minthogy az orvosok ismételten azt nyilvánították, hogy a cholera nem ragály, a halálozások nagy számánál fogva a hatóság arra kérte a nádort, hogy a kór- és halálesetek megvizsgálására s a vész minőségének megállapítására, az országos főorvost (protomedikus) - dr. Lenhossek Mihályt küldené le Szegedre. Július 29-én a tisztító és vesztegházaknál már több mint 400 utas torlódott össze, kiknek hangulata és magatartása fenyegető kezdett lenni. Nehogy a katonai őrséget megtámadják és a városba törjenek, az utasok erős katonai fedezet alatt, félórai időközökben, csapatonkint szállíttattak át a városon és a hídon. Július végén a kórház már tömve lévén, a betegek egy részét be sem szállították, hanem lakásukon ápolták. Így a belvárosra és rókusra két-két, felsővárosra három s alsóvárosra négy ápolónő vétetett fel, napi 30 pkr. díjazással, kiket a szegényebb betegek ápolására alkalmaztak. A rókusi és belvárosi temetők időközben megteltek. Küldöttségek új temetőket szemeltek ki, melyek sietősen beszenteltetvén, a cholera-halottak legnagyobb részét az új temetőkbe temették. A halálozás augusztus elején oly sűrű volt, hogy naponként 30-40-et temettek. Az áldozatok arányosan, a szegényebb s vagyonosabb osztályból egyaránt kerültek. Így a többi közt aug. 22-én ifj. Vedres István, a város tiszteletbeli jegyzője, a gondos ápolás daczára is elhalt. Augusztus második felében a járvány csökkent s a következő hó elején megszünt. A szept. 20-án kelt végkimutatás szerint összesen 1312-en betegedtek meg s ezek közül meghalt 521, felgyógyult 791. Az egész országban megbetegedett 536,517 s ezek közül meghalt 1) A halászok és hajósok üzleteik korlátozása miatt felettébb nagy lármát csaptak. A rendeletet nem is foganatosították. 183 237,641, felgyógyult 298,876. Különös, hogy a szomszédos Horgos helységben, Cseresnyés Sándor megyei tiszti orvos jelentése szerint, az általa alkalmazott gyógymód következtében, a járványnak egyetlen áldozata sem volt (1). Az 1832. évben a járvány Csanád megyében, 1836-ban pedig Bács-Bodrogh, Torontál és Csanád vármegyék több helységében megújult. De ez alkalmakkor Szeged vészmentes maradt, bár egyes "görcsmirigy" esetek előfordultak (2). 1848-ban és 1849-ben a cholera ismét uralkodott Szegeden. Az előbbi esztendőben szeptember hó folyamán történtek halálozások, főleg a kórházban ápolt katonák közt. A városi közgyűlés több ízben foglalkozott a cholera-kérdéssel, de a záróvonal felállításáról már szó sem volt. A járvány október hó végén megszünt. A betegek, halottak és felgyógyultak számát nem jegyezték fel s csak azt tudjuk, hogy a kór "szelíd lefolyású" volt. 1849. évi június végén a járvány megújult, még pedig az előző évinél erőteljesebben. De jobbára a szegény sorsúak, a katonák, különösen az orosz csapatok közt pusztított. Cholerában halt meg Szegeden Répásy Mihály honvéd tábornok is. Augusztus végén a járvány megszűnt, de a betegedettek, halottak és felgyógyultak számadatait ez évről sem ismerjük. 1855-ben a cholera ismét országszerte pusztított s ekkor a halottak száma 30,000 volt (3). Szegeden az első eset július 15-én fordult elő, de még október végén is voltak cholera-halálesetek. A járvány azonban inkább szórványos jellegű és szelíd lefolyású volt. Az elhaltak száma ismeretlen. Részletesb ismereteink vannak az 1866. évi choleráról, mely az elsőt nemcsak a halálesetek számánál, de a kóresetek súlyosabb jellegénél fogva is jóval felülmúlta. Az országos tavaszi fagykárok, úgy a porosz-olasz háború az 1866-ik esztendőt már úgyis emlékezetessé tevé s ehez járult harmadik sorscsapásul a cholera, mely a háború színhelyéről terjedt el hazánkban. A vésznek még semmi jele sem volt, midőn szept. 1-én a hatóság az egészségügyi bizottság javaslatára az előintézkedéseket már megtette. A kálvária-kápolna jelöltetett ki kórházul, melyet 50 betegre fel is szereltek. Szept. 4-én volt az első halálozás. Kovács Róza (4) tanítónő volt az áldozat, 1) Szeged v. közig, levéltárában az egykorú iratok és jegyzőkönyvek. - Linzbauer i. m. III. k. 4. rész, 28-489. 1. - Magyar Kurir 1831. évf. II. rész 19. sz. mellékleten, továbbá a 15. és 32. sz. - Pap János: "A piaristák Szegeden" müve 204. lapján tévesen szerepel azon állítás, hogy a négy plébánián összesen 5300-an haltak el cholerában. 2) Jelenkor. 1836. évf. 64. sz. 3) Fekete Lajos i. m. 4) Az egykorú lapokban tévesen Farkas Róza neve szerepel. 184 ki mint szt. István napi kéjvonatos, a járványt Budáról hurczolta be. A hó közepén a veszély már egészen kifejlett s októberben már naponként 40-60 halálozás volt és pedig a társadalom minden osztályából. A járvány október 9-étől fogva csökkent s a hó végére megszünt, úgyhogy az iskolákat november 1-én megnyithatták. A járvány mindössze 57 napig tartott. A hatóság által foganatosított intézkedések a következők valának. Hirdetmények útján a lakosságot rendes életmódra és a jó táplálékok használatára figyelmeztették. A kórházban elhaltak legott temetőbe szállíttattak s ott a rögtönözve felállított halottas kamrában helyeztettek el. A szegények ingyen gyógykezelést és élelmezést nyertek. A csatornák és más helyiségek gáliczoldattal fertőtleníttettek. A város különböző pontjain nagy vas üstökben esténként kátrányt égettek. A rókusi csontlisztgyár működése betiltatott stb. Ez intézkedéseket a helytartótanács időközben megjelent kiküldötte - Torkos Sándor helytartósági tanácsos - mind helyeselte. A szünet nélkül való harangozásokat is eltiltották s csak délben volt egy közös harangozás. Utóbb a temetések is összegyűjtötten és tömegesen történtek. Más részről azonban a lakosság egy része esténként a Rozália kápolna előtt gyülekezett össze, hol késő éjjelig gyertyás körmeneteket tartott, imák és zsolozsmák zengésében keresett lelki enyhülést. A járványban megbetegedett 1282 (431 férfi, 466 nő, 385 gyermek). Ezek közül meghalt 257 férfi, 306 nő és 294 gyermek; összesen 857. Felgyógyult 425; és pedig 174 férfi, 160 nő és 91 gyermek. A kór lefolyása igen gyors volt; néha 5-10 órai görcsös fájdalom a legerősebb szervezetet is tönkretette. Aránylag legnagyobb volt a vész Rókuson, hol az időben igen sok sertéshizlaló-telep létezett. Alsó- és felsővároson a járvány kisebbmérvű volt (1). Az 1873. évi cholera alatt az országban összesen megbetegedett 449,714, akik közül meghalt 190,069 (2). Különösen a felvidéken dühöngött a járvány, hol egész családok kipusztultak s ezrekre rugott az árvák száma. A vész tartama majdnem az egész esztendőre kiterjedt. Szegeden május 16-án fordult elő az első eset s a járvány csak aug. végén szünt meg; tehát 107 napig tartott. Június végéig csak szórványosan fordult elő, naponkint 1-2 betegedési esettel. A vész csaknem megszokott lett s félelmet alig-alig okozott. Az egészségügyi szakbizottság ajánlatára a tanács a nyári vásárt és a havi búcsút (aug. 3-5) betiltani óhajtván, e végből a július 20-iki közgyűlésre elő- 1) Egykorú hivatalos iratok a városi levéltárban és az egykorú hírlapi közlemények. - Szegedi Híradó 1886. évf. 235-236. sz. 2) Fekete Lajos i. m. 88. lap. 185 terjesztést tett. A javaslatot nagy ellenzéssel fogadták s csak 11 szótöbbséggel fogadtatott el. A búcsú megtartását még a lelkészek is ellenezték, ellenben a kereskedők megtartása mellett foglaltak állást. A járvány augusztusban erőteljesebb fellépésben nyilvánult, különösen Röszkén és Szent Mihálytelken, hol az iskolát kórházul alakították át s hova járvány-orvosul dr. Machold Miksa küldetett ki. A helytelen táplálkozás javítására itt népkonyha is állíttatott s talán ennek köszönhető, hogy aug. 17-én túl már újabb betegedések nem történtek. Röszke-Szt.-Mihálytelken mindössze 48 betegedés fordult elő s ezek közül felgyógyult 27, meghalt 21. Az 1873-iki cholera alatt Szegeden összesen 426 betegedés történt, Ezek közül meghalt 301, felgyógyult 125. A halálozások többnyire az "epres kertben" berendezett cholera kórház betegei között fordultak elő. A járvány áldozatai közt voltak Korencsy Viktor reáltanár, Rakovszky Károly bíró és Szúló Béla gyógyszerész stb. A vész tartamára az orvosrendőri intézkedések felügyeletét és ellenőrizését Csongrádmegye és Szeged város területére dr. Coda teljesítette. 3. EGYÉB RAGÁLYOS ÉS JÁRVÁNYOS KÓROK. A legnehezebb feladatok egyike a többi ragályos és járványos kór időszaki fellépéseinek ismertetése, mivel ezek részben oly gyakoriak és általánosak voltak, hogy előfordulásuk feltűnést nem is keltett; még a halálozásokat sem jegyezték, sőt a betegedések és halálozásokról szóló statisztikai adatok is csak a legújabb időktől fogva gyűjtetnek. A bujakórra nézve a legrégibb egészségügyi intézkedések, nevezetesen a kéjnők ellenőrzése és kötelező vizsgálata csak a mult század végétől fogva, a közkórházban való ápolása pedig 1838. év óta történik. A szemcsés köthártya-lobb, egyptomi szembetegség (trachoma), csak a legújabb időkben fordult elő. 1875-ben még egyes elszórt eseteket észleltek, feltünőbb mérvben való elterjedése az 1878-ik katonai újonczvizsgálat alkalmával tapasztaltatott. A hatóság már ekkor felterjesztést intézett a ragály általános és kötelező gyógykezelése iránt, de javaslatai s kérelmei figyelemben nem részesültek. A heveny-fertőző kórok közül a himlőre, kanyaró és vörhenyre nézve, melyek csaknem évről-évre megújultak és egészen megszokottak voltak, a himlőoltástól eltekintve (1), semmi különleges orvosrendőri 1) Erről tüzetesebben a Közegészségügyi szolgálat czímű fejezetben szólunk. |