185

terjesztést tett. A javaslatot nagy ellenzéssel fogadták s csak 11 szótöbbséggel fogadtatott el. A búcsú megtartását még a lelkészek is ellenezték, ellenben a kereskedők megtartása mellett foglaltak állást.

A járvány augusztusban erőteljesebb fellépésben nyilvánult, különösen Röszkén és Szent Mihálytelken, hol az iskolát kórházul alakították át s hova járvány-orvosul dr. Machold Miksa küldetett ki. A helytelen táplálkozás javítására itt népkonyha is állíttatott s talán ennek köszönhető, hogy aug. 17-én túl már újabb betegedések nem történtek. Röszke-Szt.-Mihálytelken mindössze 48 betegedés fordult elő s ezek közül felgyógyult 27, meghalt 21.

Az 1873-iki cholera alatt Szegeden összesen 426 betegedés történt, Ezek közül meghalt 301, felgyógyult 125. A halálozások többnyire az "epres kertben" berendezett cholera kórház betegei között fordultak elő. A járvány áldozatai közt voltak Korencsy Viktor reáltanár, Rakovszky Károly bíró és Szúló Béla gyógyszerész stb.

A vész tartamára az orvosrendőri intézkedések felügyeletét és ellenőrizését Csongrádmegye és Szeged város területére dr. Coda teljesítette.

3. EGYÉB RAGÁLYOS ÉS JÁRVÁNYOS KÓROK.

A legnehezebb feladatok egyike a többi ragályos és járványos kór időszaki fellépéseinek ismertetése, mivel ezek részben oly gyakoriak és általánosak voltak, hogy előfordulásuk feltűnést nem is keltett; még a halálozásokat sem jegyezték, sőt a betegedések és halálozásokról szóló statisztikai adatok is csak a legújabb időktől fogva gyűjtetnek.

A bujakórra nézve a legrégibb egészségügyi intézkedések, nevezetesen a kéjnők ellenőrzése és kötelező vizsgálata csak a mult század végétől fogva, a közkórházban való ápolása pedig 1838. év óta történik.

A szemcsés köthártya-lobb, egyptomi szembetegség (trachoma), csak a legújabb időkben fordult elő. 1875-ben még egyes elszórt eseteket észleltek, feltünőbb mérvben való elterjedése az 1878-ik katonai újonczvizsgálat alkalmával tapasztaltatott. A hatóság már ekkor felterjesztést intézett a ragály általános és kötelező gyógykezelése iránt, de javaslatai s kérelmei figyelemben nem részesültek.

A heveny-fertőző kórok közül a himlőre, kanyaró és vörhenyre nézve, melyek csaknem évről-évre megújultak és egészen megszokottak voltak, a himlőoltástól eltekintve (1), semmi különleges orvosrendőri

1) Erről tüzetesebben a Közegészségügyi szolgálat czímű fejezetben szólunk.

---

186

intézkedések nem tétettek. Csak az egészségügyi törvények életbelépte, illetőleg 1875. óta terjedt ki ezekre is a közegészségi szolgálat s vétetett számba az évenkint való betegedés és elhalálozás, melyekről szóló statisztikai adatok a megyei számadatokba befoglalva a "Statisztikai Közlemények"-ben és a "Statisztikai Évkönyv"-ekben tétetnek közzé. Az elkülönítés, a fertőzött iskolák bezárására stb. csakis ez időtől fogva történik. Egyébként a himlő az utóbbi időkben, az oltások és újraoltások lelkiismeretes foganatosítása következtében mindinkább ritkult.

Ugyanez áll a hagymázra nézve, mely a hatvanas évek óta évről-évre mind nagyobb mérvben jelentkezett. A felsővárosi szeszgyárban berendezett hízlaló szennyvizei a Tisza vizét és a vízvezetéket inficiálták. A vízvezetéki víznek ettől való megóvására irányult kísérletek és tervezetek hiábavalóknak bizonyultak s mindinkább nyilvánvaló lett, hogy a baj elhárítása egy új vízvezeték vagy ártézi kútak létesítése útján remélhető. De az ártézi kútak furrásától akkor még igen tartózkodtak, a vízvezetéknek a gyártelepen felül való áthelyezésére pedig a vízvezetéki szerződésnél fogva gondolni sem lehetett. Az árvíz kiöntése alkalmával, midőn a szegényebb néposztály a barakokban összezsúfoltan lakott, a figyelmeztetések daczára is a fertőzött kiöntési vizet élvezte, mely úton néhány küteges hagymázeseten kívül, a hagymáz mérsékeltebb jellegű járványalakot öltött. Mindazáltal a szomszédos községekben elhalt szegedi illetőségűeket is betudva, a hagymázban elhaltak száma 93-nál többre nem terjedt.

A roncsoló toroklob (difteritisz) fellépését általában a 70-es évek elejétől fogva észlelték, ámbár a kór régibb keletű. A szegedi közkórházban már az 1864. évi októbertől 1865. évi márcziusig 32 difteritisz-eset fordult elő (1). 1876. óta csaknem évenként fellépett s mint járvány egyes városrészekben oly arányokat öltött, hogy az ovodákat, iskolákat huzamosb időn át zárva kelle tartani. 1879-ben a roncsoló toroklobban 204 gyermek halt meg.

Szegeden és vidékén az úgynevezett hideglelésen (váltóláz, malária) kívül más tájkór elő nem fordult. Ez is csak régebben, az ármentesítések előtt uralkodott s jobbára az idegeneket lepte meg. Állítólag a fűszeres, illetőleg paprikás eledelek élvezeténél fogva a bennszülöttek a kórtól mentesek voltak.

1) Dr. Singer Mátyás: Tapasztalatok a roncsoló torok-gégelob (diphteria) körül. A magy. orvosok és természetvizsgálók 1865. évben Pozsonyban tartott XI. nagygyűlése történeti vázlata és munkálatai. Pozsony, 1866. 167. lapján.