3. kötet - Közkórház

A kórházi ápolás intézménye sokkal régibb, semmint gondolnók. Hospitium (hospital, spital) név alatt fejedelmek és gazdag zarándokok már a negyedik században intézeteket alapítottak, hol a szent sírhoz Jeruzsálembe zarándokló hívek útközben ellátást és betegedés esetén ápolást nyertek. Ez intézetek többnyire kolostorok mellett állíttattak s nosocomiumnak is hívattak.

A keresztes hadjáratok alatt a hospitiumok igen elszaporodtak. Több szerzetes lovagrend kizárólag a végre alakult, hogy a szent földre zarándokolókat védelmezze, a hospitiumokban kiszolgálja és betegeiket ápolja.

Szent István a magyar zarándokok részére Konstantinápolyban, Jeruzsálemben. Ravennában és Rómában alapított ily zarándok-kórházakat; Esztergomban is állított egy nyilvános ápoló intézetet, melynek betegeit "szent Lázár szegényei"-nek hívták (1). Később a kolostorok és templomok mellett a nagyobb helyeken mindenütt keletkeztek kórházak s Buda város törvénykönyve (1244-1421.) a különféle közegészségügyi rendelkezések során világosan említi a kórházat is (2).

Minthogy Szeged Ulászló királynak 1498. évben kelt oklevele szerint (3) már Béla és Endre királyoktól ugyanazon szabadalmakkal ruháztatott fel, minőkkel Székesfehérvár és Buda városok birtak, igen természetes, hogy Szeged az ő városias intézményeit Buda város mintájára rendezte be s így a kórházat nem nélkülözhette. Nem is nélkülözte, mert Mátyás királynak 1458. évben kelt okleveléből kitetszik (4), hogy a városnak szt. Péterről czímzett plébániatemploma mellett a hospitium - kórház - valóban megvolt s ott lelkészkedéssel és betegek ápolásával oly tudós papok foglalkoztak, kik az időben a felettébb ritka "magister" (mester) czímet érdemelték ki. Nem lehetetlen, hogy ezen mesterek a johannita keresztes-lovagrendhez tartozó papok voltak, kik midőn Szegedről elpusztultak s plébániájuk kezelését a barátok vették át - a plébániával kapcsolatos kórház fenntartása is a barátokra szállt. Ezeknek ugyanis folyton voltak ápoltjaik s a kórházat még a XVIII. és XIX. században is fenntartották. Kitetszik ez az 1809. évi nov. 20-án kelt tanácsi határozatból is, mely által "meghagya-

1) Linzbauer: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae. Budae, 1852. I. k. 1-9. lap. - Katholikus Szemle. 1893. évf. 170. l.

tott Pálfy János h. v. notarius úrnak, hogy a p. franciskánusok chorusi ambitusában, melyen a betegektől szag szellődzik, a templomban ragadványos nyavalyának elmellőzése kedvéért egy ajtót és 3 ablakot Majorffy Elek kántor úrnak feladása szerint berakattassa" (1). A barátok klastromában a jelen század elejéig fennállott kórház tehát még a régi középkori és török időbeli kórház maradványának tekinthető.

A régi plébániai kórház és szegényápoló intézet emlékezetét a többször említett 1754. évi canonica visitationalis jegyzőkönyv is fenntartotta (2). E szerint a palánki szt. Demeter egyház kórházának alaptőkéje 600 frtot tett. Ezen plébániai kórházat később a rókusi pestiskórházba telepítették át s a kórház-alapot még a mult század végén is Linzeder József templomatya kezelte. Ez alap javára 1808-ban Pálfy Sándor plébános házankénti gyűjtéseket is eszközölt. Később az alap a közkórház tőkéjébe olvadt be (3).

Ezen két kórházon túl még a város is tartott fenn egy gyógyintézetet, amelynek alapjára és fejlesztésére 1724. évi decz. 10-én Fark pusztát és Porgány halastavat a többi tartozékokkal együtt a város adományul felkérte (4), de ez óhaja teljesedésbe nem mehetett. Ez a kórház sem lehetett újon keletkezett intézet, hanem még a réginek maradványa.

A városi kórház mindenkor "betegház" néven szerepelt s a ragály-kórháztól meg volt különböztetve. Fentartása és javítása a jegyzőkönyvekben és számadásokban sokszor szerepel (5). A kórházba azonban nem kerültek az összes betegek, sőt épen a súlyos betegek vagy közveszélyes őrültek nem ott gyógyíttattak. Az 1729. évi febr. 19-iki tanácsi határozat szerint is "Bernard Fábián ügyefogyott öreg embernek, aki súlyos betegségben vagyon, tartására resolváltatott minden napra egy garas" (6). Egy másik eset is érdekes világot vet az akkori viszonyokra. Sülyi József elmebeteg tartására testvérének Sülyi Katának, a közpénztárból havonként 1 tallér járandóság fizettetett s ezen felül még évi adója is elengedtetett. Az őrült azonban a felügyelet hiányában ölt és sokakat megvert, miért is utóbb az ő "furiosus voltáért in perpetuis carceribus tartatott" (7).

3) Szeged v. közigazgatási levéltárában "ispotály felállítása" czímű külön kezelt csomagban.

5) U. o. 1725. év 138-148. 1. - 1723- 24. évi számadás augusztus haváról stb.

letén levő házban volt s a város egyik nevezetességét képezte. Még az átutazó idegenek is megtekintették, akiknek feltünt, hogy az ápolást nők teljesítették (1). Ez a kórház is később - 1807-ben - a rókusi pestis-kórház épületébe helyeződött át (2).

A városi kórháznak már a mult század közepétől fogva külön felügyelője is volt, ki ellenőrizte a betegek ápolását és a szegények ellátását s egyúttal kezelte és gyümölcsöztette a kórház alaptőkéjét (3). E tőke 1800-ban Pozsonyi alapítványa által tekintélyes gyarapodásban részesült.

Pozsonyi Ignácz a "választott község" tagja, 1800. évi decz. 12-én kelt alapító levele által a városnál gyümölcsözőleg kezelt tőkéjéből 300 frtot "ispotály építésének kezdésére", 2000 frtot a szegények táplálására, 5000 frtot pedig a szegedi plébánia javadalmazására rendelt fordítani. Később (1805. decz. 30-án) a kórházépítési alapot 5000 frtra kiegészítette, 1809. évi május 3-án pedig újabb 5000 frttal gyarapította. 1810. évi jún. 9-én kelt végrendeletében pedig összes javait eladatni s a vételárért és befolyandó tőkéit (12,500 frt) egészen az "ispotálybeli szegények tartására" rendelte fordítani4). A városnál 6 %-os kamatra elhelyezett 10,000 frt alapítványi tőke és a 17,000 frtban előállt hagyatéki összeg oly tekintélyes adományt képezett, hogy Pozsonyi érdemeit méltán dicsőítették. Dicshymnuszokat intéztek hozzá (5) s arczképét életnagyságban megörökítették (6).

3) Ily felügyelők vagy gondnokok voltak: Gábor János (1772.), Szűcs Ferencz (1774.), Horváth György (1775.), Vadkerti József (1790.), ki már 50 frt évi díjazásban részesült s 1797-től fogva Rózsa Imre.

4) Lásd II. köt. 11-15. l. - Pozsonyi, máskép Springer Ignácz, Nyitra-megye, Monocsok helységből származott s Szeged v. polgárai közé 1771. évi szept. 29-én vétetett fel. A török háború alatt mint szállító meggazdagodott s 1791-ben nemességet is nyert. Fiörököse nem maradt, egyik leánya fiúsíttatott. (Lásd: Nagy Iván: Magyarország családai. Pest, 1862. IX. k. 462. lap.)

5) Benyák Bern.: Pia memoria primi lapidis pro aede publica pauperum in libera regiaque civitate Szegediensi collatis civitati et civium sumptibus erecta, per Illm. D. D. Ladislaum Kőszeghy, eppum Csanadiensem depositi VI. Kal. novembris 1801. - Szeged, Grün Fülöp Orbán 4 dr. 8. lap év nélkül.

6) Az érdekes festmény, mely az alapítót jellegzetes régi magyar viseletben tünteti elénk, a kórházi orvosi irodában maig is fenmaradt. A festményen a következő egykorú felirat olvasható: "Nemes, nemzetes és vitézlő Pozsonyi Ignácz úr az elnyomorodott felebarátjaihoz viseltetett szeretetéből, az ispotálynak talpkövét letevén, mind az épületre és mind a szegények élelmére nem kevés fundatiót tett. 1810." -- E feliratnál fogva a kórházalapítás idejét tévesen ez évtől számítják. (Lásd dr. Grosz Lipót: Emlékirat a hazai betegápolási ügy keletkezéséről. Buda, 1869. czímű művét.)

Már az első adomány alkalmából megindultak a tervezések és tanácskozmányok. Buday Mihály földmérő földszintes, kétszárnyú háromrendbeli terve nem volt kielégítő. Utóbb nagy, kétszárnyú emeletes épületet tervelt, melynek egyik szögletébe foglaltatott a rókusi tervezett új templom. Ez a terv a templom és az egyik szárny elhagyásával mégis elfogadtatott s az építkezés haladéktalan megkezdése elrendeltetett. E végre Dugonics Ádám tanácsnok és Szekeres Mihály "emeritus pensionált főnotarius" teljhatalmú megbízást nyerve, 1802. évben Schwörtz János építészszel, Spitz János ács és Schmidt János lakatos mesterekkel a szerződést megkötötték. 1803. év tavaszán a munkálat alig hogy megkezdetett, az építésvezetők teljhatalmú megbízásukról lemondtak, mire a munkálatok is félbemaradtak. 1803. évi július 11-én Pozsonyi Ignácz és Szluha Ádám bízattak meg az építés vezetésével, kik 1804. évi márcz. 7-én hasonlókép lemondtak. Most újra Dugonicsot bízták meg, ki 1807. évben megint lemondott. Az építkezés ez alatt szakadozva és kis erővel lassan haladt. Az imént jelzett időben a kiadások 10,713 frt 22,1/2 krra rugtak.

Az épület ugyan még távol állt a befejezéstől, de a tanács az alsóvárosi és a régi pestis kórházban ápolt betegeket az új helyiségekbe betelepítette s az építkezés továbbvezetésével Rózsa Antal tanácsnokot bízta meg. Időközben kimerült az építkezési alap, de az udvari kamara megengedte, hogy a közpénztárból az építkezés befejezésére 4068 frt 45 kr. felhasználtassék (1). 1809. és 1810. évben a kamara előleges engedélye nélkül a közpénztárból még 13,840 frtot utalványoztak ki, de az építkezés a befejezéstől még mindig távol állt.

Időközben Pozsonyi elhalt. A város 13,389 frt tőkepénzét beszerezte, szilléri szőlejét és ingóságait eladta, de ekkor az özvegy, Tóth Anna mint közszerző, a végrendeletnek ellentmondott. A tanács ennélfogva 1810. évi szept. 10-én az özvegygyel egyességet kötött oly értelemben, hogy a bútorok és némely ingóságok az özvegynek engedtetnek, biztosittatik neki a ház haszonélvezeti joga s ezen felül a hagyatékból 4000 frt készpénzt nyer. Ha azonban a haszonélvezeti házat örököseinek óhajtaná testálni, ez esetben azok a 4000 frtot a városnak visszatéríteni tartoznak. Ilykép a Pozsonyi alapítvány összesen 17,000 frtot képvisel.

Az építkezés ezután nagyobb lendületet nyert s 1813. év nyarán annyira előrehaladt, hogy csak a padolás és külső vakolás volt még hátra. Ezideig az építkezési kiadások 24,270 frt 18 krt tettek. A befejezési

1) Az udvari kamara 1807. évi aug. 26-án kelt rendeletében, az akkor folyó nagymérvű építkezések alkalmából (gymnasuim, nemzeti iskola, parochia, városháza stb.) óva intette a várost a további építkezésektől, takarékosságra és tőkegyűjtésre intette a tanácsot. (Lásd: Szeged v. közig, levéltárában 2512/1807. sz. a.)

munkálatok gyorsítása annálfogva történt, mert a franczia hadjáratban megsebesült katonaságnak Szegeden való elhelyezését tervezték. Nehogy a sebesülteket a lakosságnál kellessék elszállásolni, a "veszély" elhárítása tekintetéből az építkezések gyors befejezését szorgalmazták.

A kórház még soká úgy maradt, amint 1813-ban felépült, t. i. vakolatlan, padolatlan. 1823-ban a szükséges helyreállítások költségét 12,295 írt 46 krban számították ki, de alap hiányában a munkálatok megint abban maradtak. Pedig 1828-ban a lépcsőzetnél s az emeleti falaknál repedések s egyéb bajok is keletkeztek, mire Babarczy Imre királyi biztos a befejezés és javítás munkálatait haladéktalanul foganatosítani rendelte. A hatóság e rendeletre támaszkodva s Marczibányi Antaltól a szükséges kölcsönt megszerezve, 1829. évben Heszler Ferencz és Gebhart Jakab vállalkozók által a kórház építését végleg befejeztette.

A kórház "szegény elöregedettek, nyomorultak ápoló intézete, vagyis polgári kórház - ispotály" czímet nyert. 1820-ban az ápoltak száma 50 volt, közöttük néhány gyermek és elmekóros. Az épületben lakott a "koldus-bíró", a beteg-felvigyázó s egy kocsis. Az évi fenntartás a következő volt: élelmezés 1441 frt 45 kr., gyógyszerek 250 frt, koldús-bíró és felvigyázó költsége 265 frt. lótartás 219 frt 5,1/2 kr. Középszámítással tehát egy ápolt 29 frt 26 krba került. A kórházban laktak még koldúsok is, valamint a franczia hadjárat alatt behelyezett katonák, illetőleg a helyőrség betegei, mert helyiség volt bőven.

A kórház vezetője s a kórházi tőkék kezelője a felügyelő (inspector) volt. Ez állást hosszas időn át Ráth Fülöp töltötte be. Őt kórház gondnok czímen követte: id. Osztróvszky József, Wimmer Sebestyén, Malocsay Ferencz, Frőlich Ferencz, Garay Lajos, kiknek hatásköre s feladata időszakonként lényegesen változott. Régebben a gazdasági ügyek mellett kiváló gondjukat képezte az alaptőke gyarapítása és gyümölcsöztetése.

A gyarapítást illetőleg érdekes a gondnokságnak 1826. évi június 26-án kelt következő javaslata: Vasas szt. Péter napján (aug. 1.) Rókuson, a mise előtt az egész tisztikar adja át a főbírónak adományait s ezt a plébános kihirdetvén, a híveket is ugyanerre felhívja. Az eladásra kerülő szeszes italok adójától 2 kr., az ölfától 3 kr. s a bormérési engedélyek után a kórházra külön is 2 frt díj szedessék. Az ingatlanok adásvétele alkalmával a városi krajczárpénzen túl, a kórház javára is minden forint után 1 kr. vétessék. Az új polgárok a polgár-taksán felül a kórházra is fizessenek. Inasok szegődésük alkalmával 45 krt, szabadításkor 1 frt 30 krt adjanak. Czéhbelépéskor a mesteravató taksa fele a kórházé legyen. Az összes közigazgatási birságok fele a kórháznak engedtessék át. Országos vásárok alkalmával a biztosok gyűjtő perselyekkel járják be a vásárt. A színészeket

előadásra, a lyceumi ifjúságot pedig a széképület "táncz palotájában" vigalom rendezésére szólítsák fel.

E javaslatot a választott község egytől-egyig helyeselte s elfogadta. De a helytartó-tanács kifogásokat emelt, azokat nem engedélyezte s a kórházi tőke csak az új polgárok, új communitások önkénytes adományaiból, birságokból, kereskedések engedélyezési díjából, táncz-vigalmak engedélyezési jövedelmeiből, utóbb pedig lakosítási díjakból s az újévi köszöntések megváltásából gyarapodott. Az alaptőke 1826-ban 18,422 frt, 1823-ban már 33,515 frt 12 kr. volt. Később ennek terhére nagy beruházások történtek, de ennek daczára a tőke legutóbb 29,594 frt 39 krra rugott. A tőke egyeseknél gyümölcsözőleg kezeltetett, 1853. évi szept. 11-ike óta jelzálogi biztosítás mellett. A kamat kezdetben 5%, a 70-es években már 8% volt. 1857-ben, midőn a kórháztól a szegényápolda végkép elkülöníttetett, az alaptőke kettéosztása elrendeltetett, de sem ekkor, sem később - 1876-ban - e határozatot nem hajtották végre.

A kórházban a betegek csak 1829. év óta vétettek rendszeres, orvosi gyógykezelés alá. A királyi biztos ekkor rendelte el, hogy a tiszti orvosok naponként látogatást tegyenek. Ugyanekkor épült fel a halottkamra s rendeztetett be a bonczterem.

Az 1831-iki cholera alkalmával a koldúsok és a katonák kitelepíttettek s a kórház a járvány-betegek részére használtatott fel. 1832-ben Babarczy királyi biztos rendeletére a "kórházra állandóan ügyelő küldöttség" alkottatott.

1838-ban szerveztetett a kórházi orvosi állás, melyre dr. Steinhardt Antal, ép akkor hazakerült fiatal orvos választatott meg, ki az intézetben tartozott lakni. Ugyanekkor rendeztetett a bordély-ügy is olykép, hogy a kéjnők a szokásos vizsgálat czéljából az intézetben megjelenni tartoztak (1). Ez intézkedéseknél fogva a kórházi ápolástól a köznép mindenkor tartózkodott, nagy gyalázatnak tartva, ha valaki az ispotályba került (2). Ez időtől fogva vezettetnek felvételi könyvek s ugyanez időtől fogva vétettek fel vidéki betegek is, kik naponként 20 pkr. ápolási díjat fizettek, míg a helybelieket ingyen kezelték.

1846-ban dr. Haydt (Hadai) Ferencz, 1849-50-ben dr. Cajus Gábor, majd ismét Haydt lett a kórházi orvos. 1848-49-ben Vidacs Alajos seborvos kisegítőként alkalmaztatott.

1) E gyakorlat csak 1851-ben szünt meg, mert a katonaság és a hajósok közt igen elterjedt bujakór iránt tartott vizsgálatok kiderítették, hogy a kórházi vizsgálatokra a kéjnők maguk helyett más egészséges nőket küldtek be.

2) Innen keletkezett a különleges szegedi szálló ige: "Rókusra, ha rossz vagy" és "Gyerünk Rókusra javulni."

ment át. Bonyhády megyefőnök ajánlatára az akkori községtanács a szent Vincze leányainak nevezett irgalmasrendi szürke nénéket bízta meg az ápolással. Ez iránt a szerződést 1854. évi okt. 1-én kötötték meg, melynek értelmében a város a Grázból érkező apáczáknak a kórházban lakást, ellátást és 80 frtot biztosított s útiköltségeik fedezésére is fejenként 80 frtot kaptak. Az ápolással foglalkozó apáczák tíz évi szolgálat után, munkaképtelenség esetén a 80 frt évi díj kivételével holtig való eltartásra tarthattak igényt. De a szerződés egyik pontja szerint "itt meg nem nevezhető, de fájdalom igen gyakran előforduló betegségekben, valamint a szülőasszonyok körüli teendőkben, a nénék ápolásra és segélynyujtásra rendszabályuk szigorú parancsa ellenére nem kötelezhetők."

Nyolcz apácza érkezett ennélfogva Grázból, Brandisz Leopoldina grófnő mint főnöknő vezetése alatt, kik átvették az ápolás- és egyúttal az élelmezés gondját, mely utóbbi ezentúl általuk házilag és nem vállalatilag eszközöltetett. A betegeknek reggelit, délben három tál ebédet és vacsorát tartoztak adni s ezért minden beteg után 13 pkr. díjat nyertek. De a táplálék miatt folytonosan panaszkodtak a betegek. Bonyhády ezt az apáczák iránt való ellenszenvnek tulajdonította, miért is a látogatásokat szigorította, sőt a kórház vizsgálatától a tiszti főorvost is eltiltotta. Sok panasz volt még a bujakórosok miatt is, kiknek ápolása az apáczák részéről felfogadott és sűrűn változott cselédekre volt bízva.

Ez időben nyerte a kórház nyilvános közkórházi jellegét. 1857-ben ugyanis felállíttatott a szegény ápoló intézet s a kórházból az aggok és elnyomorodott szegények ide áttelepíttetvén, ettől fogva a kórházba egyedül az ápolást igénylő betegek vétettek fel. A pestbudai kerületi cs. kir. helytartósági osztály 1857. évi márczius 13-án kelt leiratában ismerte el a szegedi ispotályt nyilvános betegápoló intézetnek s a "közkórházi" jelleg, vagyis azt, hogy a fizetésképtelen ápoltak gyógydíjait az illetőségi község vagy az állam téríti meg, az az 1859. évi aug. 27-én kelt helytartósági, illetőleg az aug. 15-én kelt bécsi belügyminiszteri leirat biztosította.

Ekkor az épület földszintjén 9, az emeleten 13 terem volt, miből az apáczák 4 szobát foglaltak el. Négy más helyiség irodai és egyéb czélokra szolgált; a betegek részére pedig 14 helyiségben 120 ágy volt berendezve. Már ezidőben gyakrabban túlzsúfoltak voltak a helyiségek. Az üdülésre szolgáló udvar is szük, összesen 704 négyszögölnyi volt. Azért a kórház mögött elterült 3500 négyszögölnyi teret a 60-as évek végén a kórházhoz csatolták és befásították.

A helyiségek elégtelenségénél fogva a kórház kibővítése többször szóba került. 1857. évi febr. 17-én az országos főorvos vizsgálata alkalmából a kibővítés elrendeltetett s a tervek el is készültek. A

költségek 7149 frt 34 krra rugtak, de alap hiányában a kivitel elmaradt. 1857. évi május 20-án az élelmezési rendszer is megváltozott. A házi kezelés megszünt, a gazdasági berendezés (kocsi, ló stb.) eladatott s a verseny útján való élelmezési vállalat életbeléptetése lőn elrendelve. A kórházi ügyekre s különösen az élelmezés ellenőrzésére egy bizottságot neveztek ki. Ennek szorgalmazására egyúttal a kórház kibővítése újra elrendeltetett, de a költségek most már 18,324 frtban mutatkoztak, amit előállítani nem lehetett. 1861-ben az épület déli végén mégis egy kisebb szárny építtetett (a mostani lépcsőház), ahol három terem berendezésével a baj egyelőre orvosolva lett.

Az alkotmányos hatóság egyébként a kórház egész kezelési rendszerét megváltóztatta. 1861. évi február 8-án tartott vizsgálat alapján az apáczák a szolgálat körüli pontatlanságnál és egyéb okoknál fogva a kórházi ápolástól és kezeléstől felmentettek s elbocsájtattak.

Kevéssel utóbb Hadai kórházi orvos is elhalt s 1862. évi június 11-én dr. Singer Mátyás neveztetvén ki igazgató főorvossá, az intézetet évek során az ő buzgó szolgálata s a város áldozatkészsége által a haladáskövetelte színvonalra emelkedett. 1857. óta a kórháznak Gréf István személyében kinevezett egy alorvosa volt. 1874. évi jan. 4-én, illetőleg 1876. jan. 12-én szerveztetett a második alorvosi állás, melyre dr. Goldschmidt Györgyöt választották meg.

A kórházi bizottság az épület kibővítését is szorgalmazta, mit különben a belügyminiszter 1872. évi szept. 21-én kelt rendeletében is sürgetett. Ez ügyben Balajthy Imre belügyminiszteri tanácsos 1874. évben a kórházban látogatást téve kijelentette, hogy ha a város a kibővítésre nem hajlandó, az állam kész leend a bujakórosok részére külön kórházat emelni.

A kibővítésre ennélfogva a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárból 8%-os 50,000 frtnyi kölcsön felvétele elhatároztatván, 1875. év tavaszán 45,000 frt vállalati általányösszegért az építést Hoffer Károly vállalkozó megkezdette s az építés még ugyanaz évi novemberben befejeztetett, deczember 23-án pedig felülvizsgáltatott. Már az építkezés alatt a hibás anyagok használata miatt sok panasz merült fel, melyek a felülvizsgálat alkalmával alaposoknak találtattak, úgy hogy helyreállítások és többrendbeli pótmunkák váltak szükségessé; de másrészről a vállalkozó követelései kielégítését s illetőleg az épület átvételét perrel való fenyegetéssel szorgalmazta. Utoljára is egyezséggel lett a vitás ügy befejezve oly módon, hogy a helyreállításokat, javításokat s pótmunkákat vállalkozó a szerződéses járandóságon felül 5000 frtért teljesítette, amire 1877. évi november havában az épület a város részére végleg átvétetett.

gyűlésen is sérelemkép panaszolták, hogy a bebútorozás idegen, sőt nagy részben külföldi ipartelepekről eszközöltetett. A helyiségek ekkor vonattak be zöldes olajos festéssel, ekkor rendeztetett be a mosókonyha és szárító kamra. Így az új szárny 1877. évi deczemberben használatba vétetett.

Ez időtől a betegek nemenként s egyúttal kórnemenként is teljesen elkülönítve vannak. A betegágyak száma legutóbb 216 volt.

A kórházban ápolt betegekről a régi, de az árvíz alkalmával megsemmisült felvételi könyvek alapján készült évenkinti sommás kimutatásokat az alábbi táblázatok tárják elő:

Évben	Ápoltatott			E	elbocsájtatott					Meg	halt	Vissza-		Napi
	férfi	nő	össze-	gyógyultan		javultan		gyógyul- tan		férfi	nő	maradt		tápdíj
			sen	férfi	nő	férfi	nő	fi	nő			férfi	nő	kr.
1870	635	375	1010	395	234	84	33	12	13	77	37	67	58	47
1871	724	371	1095	488	247	89	32	13	5	82	40	52	47	47
1872	815	468	1283	549	305	107	23	13	12	97	47	52	78	47
1873	784	577	1361	530	384	73	25	8	6	115	69	58	93	47
1874	668	473	1143	419	334	91	24	22	13	90	40	46	64	51
1875	548	434	982	325	295	86	26	7	7	76	44	52	64	51
1876	606	408	1014	372	262	87	25	16	4	72	51	59	66	52
1877	613	396	1009	355	228	98	47	2	3	87	37	69	83	56
1878	799	408	1207	513	255	120	44	7	5	87	30	72	74	59
1879	1201	559	1760	827	344	108	57	4	6	148	75	114	77	61
Összesen			10,866