Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
196 A kórházi igazgató orvos által a tanácshoz évenként beterjesztett jelentésekből szemelvényül közöljük a következő adatokat: 1850-51. évben a 733 ápolt közül bujakóros volt 461, (44 férfi, 417 nő). Az ápoltak közül felüdült 646, (170 férfi, 476 nő). Meghalt 44, (28 férfi, 16 nő). Ápoldába helyeztetett 5, (3 férfi, 2 nő). Visszamaradt 38. Végeztek 8 nagyobb, 24 kisebb műtétet. Az ápolási napok száma 18,598 volt, egy ápoltra tehát átlag 25,1/2 nap esett. Az összes költségek 4655 frtot tettek, miből a gyógyszerekre 665 fit 07 kr. esik. Egy beteg átlagos napidíja 15 pkr. volt. A meg nem térült költségeket segélykép a közpénztár viselte. Ugyanekkor a kórházzal kapcsolatos ápoldában (2 teremben 24 ágyban) 31-en voltak, közöttük egy 108 éves nő. 1855-56-ban 1012 ápolt közül belkóros 704, külkóros 299, szülő ágyas 9, elaggott szegény 39 volt. A betegek közül kéjhölgy volt 140, mesterlegény 286, napszámos 120, cseléd 121. Műtét végeztetett 294. Az ápolási napok száma 21,309 volt s egy betegre átlag 20 nap esett. 1872-ben az 1283 ápolt közül 610 helybeli s 595 hazai, a többi külföldi illetőségű volt. Végeztek 56 műtétet. Ápolási nap 40,307 volt s egy betegre átlag 31 ápolási nap jutott. Az évi kiadás 23,637 frtot tett s átlag egy beteg ápolása 18 frt 44 krba került stb. Régebben a czéhek és a mesterlegények kebelzetükhöz tartozóik részére a kórházba külön ágyakat alapítottak és tartottak fenn. Újabban a betegekről való gondoskodás és azok ápolása egészen új irányt vett, t. i. a betegeknek otthonukban való ápolása s e végre pénzsegélyben, orvosi látogatás és gyógyszer kiszolgálásával való segélyezésben. Ily czélból egyesületek is alakultak. Legelső volt e nemben az 1870. évben alakult iparos ifjak képző és segélyző egyesülete, melynek példájára utóbb más ily irányú egyletek keletkeztek. 2. A KATONA- ÉS A ZSIDÓ KÓRHÁZ. A törökök kiűzése után a helyőrségnek jó ideig nem volt orvosa, kórháza s mint a kurucz mozgalmak idejében láttuk, a várőrség minden segély nélkül pusztult a betegségekben. Herberstein várparancsnok 1708. évben gyógyszerek és orvos küldése iránt kelt sürgetésére (1) még ugyanazon évben dr. Ausfeldt János Kristóf katonaorvos küldetvén Szegedre (2), a katonaság részére legott kórházat állított és ren- 1) HKR. Proth. Exp. 1708. év jún. 104. sz. 660. lap. 2) HKR. Proth. Exp. 1708. év okt. 14. sz. 1019. lap. Ausfeldt Szegedre érkezését jelentve, állandósítását és decretumát kérte. 197 dezett be. Utóbb a katonakórházat a palánkon kívül, a Tisza Lajos-körút végpontján elterült "szérűn" állították fel s a Tisza kiöntése ellen egy kisebb körtöltés által biztosították. Ez épület roskatag állapotban még a jelen század elején is fennállt s közönségesen "krankház"-nak nevezték, de többnyire a pontonierek vagy más katonák tartózkodtak benne. Mert a katonák részére 1776-ban a nagy kaszárnya mellett, a Mérey és tábor-utczák sarkán új kórház épült és a vár egyik helyiségét is ugyanezen czélra rendezték be. Sőt a városi kórház kiépítése után a beteg katonák egy részét az "ispotályban" ápolták, honnan az 1831. évi cholera alkalmából végleg kitelepíttettek. Ekkor a "nagy kaszárnya" épülete vétetett igénybe, melyet egészen kórházul rendeztek be. A kétemeletes épület földszintje azonban átnedvesedés miatt rendeltetésének már a 60-as évek végén meg nem felelt. A zsidó hitközségnek is volt külön és egészen magánjellegü kórháza, A hitközségnek 1818-ban keletkezett kórházi pénztárából díjazták a szegény betegeket látogató orvosokat s ebből fizették a gyógyszereket és egyéb költségeket. A hitközség 1830-ban már rendes kórházat óhajtott állítani, de evégre a szükséges telket meg nem szerezhette. 1856-ban a korona-utczában mégis egy alkalmas épületet vásárolt, melyet kórházul fel is szereltek. Az 1879. évi árvíz alkalmával az épület romba dőlt és felszerelése megsemmisült (1). 3. SZEGÉNYÁPOLÓ ÉS ÁRVAHÁZ. Az elaggottaknak ápolása és szülőtlen árváknak az élet s a társadalom számára való megmentése nemcsak emberiségi, de egyúttal általános közegészségügyi követelmény. Azért a szegény- és árva-ügy nem csupán közjóléti és közművelődési, de egyúttal közegészségügyi tekintetben is kiváló figyelmet igényel. Az elnyomorodott s munkaképtelen szegények tartásáról már a kórház történetének előadása során is megemlékeztünk s láttuk, hogy a szegény-ügy hajdan az egyházakkal, később a kórházakkal volt kapcsolatban. A kórházban azonban csak az elnyomorodott szegények részesültek rendszeres ellátásban. A többi keresetképtelen szegénynek és a szokásból koldulóknak itt csak tanyájuk volt s a "koldúsbíró" felügyelete alatt álltak. Ez a helybeli illetőségű munkaképtelen szegé- 1) Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond : A szegedi zsidók, 1875-1885. Szeged, 1885. 294. lap. |