218

óta, a köztisztasági ügy az 1873. évben készített köztisztasági szabályrendelet értelmében részint házilag, részint vállalati úton lett ellátva s e czimen évenként 2230-8000 frtig terjedő kiadás merült fel. A vállalkozók ugyan gyarapodtak, de a tisztaság hiánya miatt folyton panasz volt.

Nem tartozik ugyan a közegészségügy keretébe, de közjóléti szempontból mégis itt említendő, hogy a város közvilágítása hosszas küzdelem után az 1827. évi febr. 20-21-iki választott községi üléseken (32 szóval 13 ellenében) lett elhatározva. Még az évben 125 utczai lámpást szereztek be, darabonként 14 váltó forinton. Ezek közül a budai kaputól a hídig 46, a piacztól a szabadkai kapuig 48, a sóházaktól a gyevi kapuig 31 lámpás helyeztetett el. A gyujtogatók járandósága 1080 frt, az évi fentartási költség pedig 2804 frt 22 krt tett váltóban. Csak lassanként szaporodtak a lámpások, de 1861-ben a város közvilágítási költségei már 12,322 frt 50 krra rugtak (1).

A légszeszvilágítás 1865. évben lett behozva. Az ideiglenes városi hatóság Riedinger L. A. augsburgi gyárossal az említett évi márczius 27-én szerződést kötött, mely sok tekintetben méltó párját képezte a vízvezetéki szerződésnek. A vállalkozó 400 utczai lámpát állított fel, melyeken az első világítás 1865. évi október 25-én, illetőleg november 20-án történt. A külvárosokra továbbra is fennmaradt az olajlámpa világítás. Legutóbb a légszeszvilágítás évi költsége 19,925 frtra, a kőolajlámpások világítása pedig 9074 frtra rugott (2).

V. Állategészségügy.

Az állategészségügyi szolgálat egész a legújabb időkig teljesen szervezetlen volt s járványok idején a jószágtartó gazdák a csapással szemben egészen tehetetlenek voltak. Fájdalmasan bár, de megnyugvással viselték az időszakonként megújuló nagymérvű károsodásokat, melyekre nem ismertek semmi elhárító intézkedést.

Pedig az állatjárvány ősidőktől fogva majd minden évtizedben hol az egyik, hol a másik jószágnemre nézve előfordult s ép a megszokottságnál s a járványnyal szemben való tehetetlenségnél fogva a veszedelemre vonatkozó feljegyzések igen ritkák.

Így a többi közt Szegedre nézve feljegyezve maradt, hogy 1825. és 1826-ban a baromfi nagy mérvben pusztult. 1832. évi január és

1) Szeged v. 1861-iki közköltség előirányzata.

2) Ugyanaz az 1879-ik évre.

---

219

február havában ez a baj ismétlődött s ekkor baromfi-cholerának minősítették. Gyógyszerül antimoniumot, paprikát, kámfort, foghagymát kevertek az eledelek közé, az ivóvízbe pedig vasport hintettek, aminek kedvező hatását tapasztalták (1).

1835. évi július havában kiütött a marhadög. 1838-ban ugyanez ismétlődött (2), de az elhullások számát nem ismerjük. Az 1850. évi okt. havában kiütött marhavészben 1141 barom betegedett meg. E létszámból kigyógyult 862, elhullott 277, lebunkóztatott 2 (3).

Ekkor szervezték a városi állatorvosi állást, melynek felállítása már az 1848. évi május 25-én tartott közgyűlésen is szóba került. Az első állatorvos Schütz Ferencz kovácsmester volt, ki a bécsi állat-gyógyintézetben nyerte kiképzését. Utódja 1872-ben Kis Lajos lett.

Az 1866. év nyarán országszerte uralkodott keleti marhavész Szegeden is nagy pusztítást tett, de az elhullások számát nem ismerjük. A következő és az 1868. évben Szeged határa vészmentes volt, noha a környéken a járvány mindenütt uralkodott.

Állategészségügyi óvórendszabályok és megelőző intézkedések csak az 1874. évben kibocsájtott miniszteri szabályrendelet életbelépése óta léteznek.

1) Jelenkor. 1832. évf. 15. sz.

2) Linzbauer id. műve III. köt. 5. rész, XCIX. és u. o. 306. l.

3) Palugyay: Magyarország leírása. Pest, 1853. II. köt. 253. lap. - Ekkor már a vész okából a novemberi marhavásár betiltatott. (Lásd Szeged v. polgármesteri levéltára.)