Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
TIZENNEGYEDIK RÉSZ. ISKOLÁK. I. Iskolák a középkorban és a török hódoltság alatt. II. Népiskolák. 1. Tanító-képzés és tanító-képző. 2. Kisdedóvás és kisdedóvók. 3. A népiskolák felügyelete és igazgatása. 4. Rendtartások, tanítási módszerek; az iskolák belső élete. 5. Belterületi községi népiskolák. 6. Külterületi községi népiskolák. 7. Vasárnapi és ismétlő iskolák. 8. A tanonczok iskolázása. 9. A tanítók fizetése. 10. Felekezeti népiskolák. 11. Magániskolák és nevelő intézetek. 12. Polgári iskolák. III. Középiskolák. 1. Főgymnasium. 2. Főreáliskola. IV. Iskolai ösztöndíjak, jutalmak és segélyek. I. Iskolák a középkorban és a török hódoltság alatt. A magyar egyház ősi szervezete és hivatása szerint a pap híveinek nemcsak a lelkiekben gondviselője, hanem egyúttal az ifjúságnak tanítója és nevelője is volt. A sötét középkorban a tudományokat s művészeteket csak a zárdák és monostorok csendes lakói művelték; a tudományokat, a szép és hasznos ismereteket egyedül a papok terjesztették. Első szent királyaink az egyházakat ép azért látták el oly dús javadalmakkal, hogy a papoknak az ifjúság tanítása körül való fáradozásait kellőkép jutalmazzák. Azért is már az Árpád-házi királyok idejében minden plébániatemplom mellett iskola is volt, az úgynevezett fárai iskola, melyben a hitágazatokon, egyházi éneken s az isteni tiszteleteknél való segédkezéseken kívül a legáltalánosabb ismeretek, az írást és olvasást is tanították (1). Nagyobb, központi helyeken, hol több plébánia, kolostor, esperesség, prépostság vagy püspökség létezett, - nagyobb, középiskolai jellegű iskolák is léteztek, hol a növendékek már nyelvtant, költészettant, ékesszólást, vitatkozást, bölcsészetet, történelmet, számtant, mértant és csillagászatot is tanultak (2). De nagyon kevés ily iskolának maradt fenn az emlékezete és pedig nem azért, mintha az ily iskolák száma igen csekély lett volna, hanem azért, mert a régi időkre vonatkozó, különben is csekély és szűk szavú s az iskolákra ki nem terjedő feljegyzések egyáltalán megsemmisültek. Így a szegedi Árpád-kori iskolákról világos megemlékezés egyetlen régi oklevélben sem maradt fenn. Ennek daczára megállapíthatjuk, hogy Szegednek már ez időben is voltak iskolái. Ha a sajátszerű véletlennél fogva még az olyan kisebbszerű helyekről is, mint például a somogyvári és tapolczai benczés 1) Vass József: Hazai és külföldi iskolázás az Árpád-korszak alatt. Pest, 1862. 28-31. lap - Péterfy Sándor.: A magyar elemi iskolai népoktatás. Budapest, 1896. 2) Vass József: Hazai s külföldi iskolázás az Árpád-korszak alatt. Pest, 1862. 60-63. 224 monostorokról adatszerűleg ki lehet mutatni, hogy középiskolákkal birtak (1), annyival inkább feltehetjük és egybevetések útján következtethetjük, hogy oly nagy és kiválóan központi helyen, minő Szeged már az Árpád-házi királyok korában volt, a fárai iskolákon kívül középiskolája is lehetett. Mert Szegeden az első, Szt.-Istvántól származó egyházi szervezet alapján több plébánia létezett; sőt Szeged az egyházi igazgatásnak, mint a bácsi egyházmegye egyik főesperesének székhelye, egy kiterjedteibb vidék központja és fóruma volt s mint ilyen nemcsak a helyi, hanem egyúttal a vidék igényeinek kielégíthetése tekintetéből szükséges közművelődési intézményekkel el volt látva. De Szegeden ezen időszakban praemontreiek is voltak (2), akik különösen a tanítással és a tudományok terjesztésével foglalkoztak s igen valószínű, hogy az Árpád-kori szegedi középiskola a praemontreiek zárdájával volt kapcsolatos. Ezenkívűl a Domonkos-rendű papoknak (3), a carmelitáknak (4), valamint a ferenczrendi és minorita szerzeteseknek is voltak conventjeik. Ennyi pap és egyúttal tanító bizonynyal arra enged következtetnünk, hogy Szegednek az Árpád-házi királyok idejében a több fárai iskolán felül még középiskolájának is kelle lenni. Később, nevezetesen a Hunyadiak korából, a pozsonyi, lippai és gyulai iskolák elősorolása mellett Toldy a szegedi középiskolának létezéséről különösen is említést tesz (5). Hogy ez időben Szegednek már virágzó és népes középiskolája volt, az a következőkből is kitetszik. Midőn Hunyady János 1456-ban a királytól és a nagyoktól elhagyatva, a törökök elleni hadjáratra és Belgrád megszabadítására indult, dicsőséges hadi vállalatát csak Capistrán János, a szentéletű s rajongó szegedi barát és a szegedi polgárság támogatta, Capistrán az utolsó pillanatokban Szegeden és ennek környékén 60 ezer főnyi keresztes hadat, kaszákkal fegyverzett pórokat gyűjtött egybe s vezetett Hunyady táborába. A keresztesek egyes kisebb csapatai élén iparosok, barátok és tanulók vezérkedtek. A szegedi halászok és hajósok is naszádrajokat alakítva Zimony alá siettek, hol a nagy néphad július 22-én kivívott döntő győzelme által Belgrádot a törökök ostromától felszabadította (6). 1) Vass József: Hazai és külföldi iskolázás az Árpád-korszak alatt. Pest, 1862. 40-42. 2) Stephanus Katona: Historia metropolitanae colocensis ecclesiae. Colocae. 1800. I. 86-87. 3) Pauer J.: Az egyházi rend érdeme. Székesfehérvár, 1847. I. köt. 64. l. 4) Bertrandon de la Brocquiere, lásd: Brüsseli okmánytár IV. köt. 310. lap. 5) Toldy F.: A magyar nemzeti irodalom története. Pest, 1851. II. k. 17. l. 6) Szalay L.: Magyarország története. Lipcse, 1853. III. k. 145-149. - Horváth Mih.: Magyarország történelme. Pest, 1871. III. köt. 60. s köv. lap. Capistranus triumphans, Coloniae 1700. - 508., 533., 534. 225 Ezen diadalban hervadhatatlan érdemeket szerzett Szeged lakossága és a diákság; mely más nem is lehetett, mint a Szegeden tanuló ifjúság, hisz az egész kereszteshad rövid idő alatt jóformán Szegedről és közvetlen környékéről gyűlt egybe s a keresztesek közt nagyszámmal szerepelt tanulók többnyire a szegedi középiskola növendékei valának. A szegedi középiskolák létezését és virágzását egyébként az a körülmény is bizonyítja, hogy a krakkói, bécsi és más felsőbb iskolákon (studium generale), akadémiákon és egyetemeken a szegedi tanulók minden időszakban nagy számmal iratkoztak. Ez pedig csak úgy volt lehetséges, ha Szegednek az egyetemre előkészítő középiskolája volt. Volt ugyan rá eset, hogy némely szegedi ifjú a szepességi vagy sárosi középiskolákat látogatta. Így 1544-ben Kuthassy Ambrus szegedi esküdt polgárnak Eperjes város tanácsához intézett levele szerint egy Imre nevű szegedi diák, ki szikszói Literati György diáktársának kiszolgálója (servitor) volt, ez időben Eperjesen iskolázott (1). De bizonyára többnyire Szegeden végezve mentek a külföldi egyetemre. Így például a krakkói egyetemen 1493-ban István, 1494-ben János, Márton és Péter, ez utóbbi már felszentelt pap, továbbá Ferencz és Barnabás, 1495-ben Urbán, 1599-ben György, 1500-ban Lukács (2), 1504-ben Gergely, 1510-13-ban Márton szegedi illetőségű s a bácsi egyházmegye kötelékébe tartozó diákok voltak beírva, kik többnyire a baccalaureatust is elnyerték. Az utóbb említett Márton, már azelőtt Bécsben tanult s ott nyert baccalaureatust. Tudományszomja azután Krakkóba vezérelte, hol a magyar bursa (egyesület) tanácsosának választották meg s mint ilyen, a magyar ifjak bennlakási és élelmezési ügyei intézésének egyik részese volt. Továbbá: 1510-11-ben a szegedi származású Gergely, mint váczi kanonok iratkozott be a krakkói egyetemen, az 1511-13-ik tanévben Balázs, Gergely (3), György, Máté és még egy másik Balázs nevű szegedi 1) Oklevéltár LXVIII. sz. 2) Tévedés, mintha ez az a Lukács zágrábi püspök lett volna, ki 1501-ben szülővárosában Szegeden, Szt. Demeter temploma mellé kápolnát emeltetett. (Lásd Varga: Szeged város története. Szeged 1877. 193. lap). Lukács már 1493 előtt boszniai, 1493-1500. csanádi és 1500-1510. zágrábi püspök volt. (Lásd Kercselich: Historiarum cahtedralis ecclesiae Zagrabiensis. Zagrabiae. I. k. 204. l.) Az egyáltalán ki van zárva, hogy mint püspök az egyetemet látogathatta volna, amit különben a bursa könyvben bizonynyal feljegyezve találnánk. 3) Később Párisban, a Sorbonneban tudorságra emeltetett s mint ferenczrendű barát, a hitvita irodalom terén, különösen a dévai Bíró Mátyás elleni éles küzdelemben tünt ki. - Lásd Franki Vilmos: A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. Budapest, 1873. 276. l. - Szeberényi Lajos: Szegedi Gergely. (Szegedi Híradó 1863. évf. 58. sz.) 226 diák tanult ott, kik az akkori idők szokása szerint valamennyien Szegedi nevet viseltek és származási helyükről iratkoztak. 1513. és 1514. évben Szegedi Bálint, Képíró István fia (filius Stephani pictoris), 1516-ban Pál (1) és Miklós, 1517-ben István, Földes Péter fia, 1524-ben Rózsás Gáspár, 1525-ben Lajos, 1527-ben Imre, 1530-ban Mátyás, 1536-ban János és Zákány Gáspár, 1537-ben Nagyszegedi István (2), végül 1557-ben István diák, - valamennyien szegedi illetőségűek - voltak a krakkói egyetem hallgatói, kik a tudományok baccalaureusaiként tértek vissza s részint az egyházi, részint a világi közélet szolgálatában, a szülőváros előmenetelén munkálkodtak. Tehát 1493-1557-ig csak a krakkói egyetemen s néha öten is egyszerre, összesen 31 szegedi tanuló volt beiratkozva (3). A bécsi egyetemen pedig 1412-1540. 51 beírt szegedi tanuló nevére akadunk, nevezetesen: 1412-ben Domokos, 1413-ban László, 1418-ban János, 1427-ben Péter és Márton, 1429-ben János, 1433 és 1435-ben László, 1435-ben Boldizsár, Belgor Miklós, Benedek, 1436-ban Imre, 1444-ben Péter, 1446-ban László. 1450-ben, úgy 1452-ben Gerard és a szegedi bíró fia Imre deák, 1453-ban Péter, Benedek, István s végül 1454-ben Péter felszentelt pap, szegedi tanulók voltak beiratkozva. Valamennyien vagyonos, hogy úgy mondjuk "jó házból" való ifjak; mert mindegyik lefizette a szokásos bursadíjat s egyik sincs attól mint szegény, felmentettként megjelölve (4). A bécsi bursakönyvek hiányosságánál fogva csak később akadunk ismét a következő bejegyzett szegedi tanulókra: 1462-ben Keresztes János, 1464-ben János, 1471-ben Máté és Sósbalázs fia Máté, a következő évben Miklós, 1474-ben Jakab, 1478-ban Demeter és Máté, 1480-ban Antal, 1486-ban István, (a székesfehérvári prépost unokaöcscse), a következő évben Szerafin, 1496-ban Kislukács Urbán (5). 1502-ben Bernát és János, 1503-ban Tamás, 1504-ben Ozvald fia János, 1512-ben két István, 1513-ban Szerafin, Miklós és István, 1519-ben Képíró Bálint, ki előbb már Krakkóban is tanult, 1520-ban Bertalan, 1524-ben György és Mihály, 1525-ben Ferencz, 1526-ban János, 1529-ben Zákány Imre, 1534-ben Zákány Gáspár, 1535-ben István, 1540-ben Szűcs (Pelli) Bertalan tanultak a bécsi egyetemen, kik közül többnek neve a nemes ifjak sorozatában szerepel s kik 1) Később Wittenbergában is tanult az ottani bursa bejegyzése szerint. 2) Szegedet ez időben Nagyszegednek is hívták. Verancsics is így emlegeti. Lásd: Verancsics összes munkái II. k. 11. lap. 3) Dr. Schrauf Károly: Regestrum bursae Cracoviensis. Budapest, 1893. 135. l. 4) Dr. Schrauf Károly: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. Budapest, 1892. 315. lap. 5) U. o. Fraknói:
Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen a XIV-XV. században.
Budapest, 1874. 227 legnagyobb részt mint magisterek, licentiatusok, baccalaureusok vagy doktorok kerültek haza s a közműveltség továbbterjesztésén fáradoztak. A hitújítás korában oly híressé vált, de távoleső wittenbergi akadémián is sok szegedi tanuló iratkozott be. Így 1538-ban Jakab, 1542-ben a híres Kis István. Ugyanekkor tanult ott Abádi Benedek is s ekkor keletkezett közöttük ama benső, baráti viszony, mely később Abádit mint "schola mestert" Szegedre vezérelte. 1545-ben Máté, 1547-ben József, 1556-ban Gergely, 1562-ben Lőrincz, 1564-ben Albert, 1569-ben Tamás, 1574-ben Mátyás, 1577-ben Pál, 1588-ban János, 1591-ben János, 1596-ban Benedek s 1598-ban Dániel szegedi származású diákok iratkoztak be (1). Ezek eléggé igazolják, hogy Szegednek rég időtől fogva volt középiskolája, ahonnan minden időben s mindenfelé, a híres egyetemekre elhatolt a tudományszomjas ifjúság. A szegedi tanult ifjak közül különösen az utóbbi időkben tudományos és irodalmi munkásságuk által kik szereztek maguknak maradandó nevet, arról másutt emlékezünk meg (2). Akik az egyházi pályán emelkedtek magasabb polczokra és tanultságuknál fogva kiváló tekintélynek örvendtek a XV. és XVI. századból a következők. Szegedi Benedek (Benedictus de Szegedino), minoritarendű szerzetes, 1493-ban trajani (Trajanopolis, Thraciában) püspök (3). Lukács boszniai, csanádi, majd zágrábi püspök, ki szülővárosában szt. Demeter temploma mellett kápolnát állított. (1493-1510 (4). János, a csanádi káptalan tagja és temesi főesperes 1520. körül. Ugyanaz időben az említett káptalan másik tagja, Gergely, hasonlókép szegedi volt (5). Gerván János, előbb egresi apát és csanádi nagyprépost, kit János király 1527. évben csanádi püspökké nevezett ki, szegedi szülött s a szegedi főbiró fia volt (6). 1) Sajnos, hogy Franki Szeged iskoláiról, a szegedi tanítókról, Abádiról, Kis Istvánról idézett nagy munkájában, külön meg nem emlékezik. 2) Lásd a nyomdászatról szóló fejezetet. 3) Knaisz Michael: Chronologo-provinciale ordinis ff. minorum s. Francisci conventualium Hungariae. Pozsony, 1803. 280. lap. 4) Oklevéltár LVI. sz. - Kercselich: Historiarum chatedralis ecclesiae Zagrabiensis. Zágráb, I. k. 204. l. 5) Schematismus cleri diocesis Csanádiensis. Temesvár, 1886. 29.l. - Bárány Ágoston: Temesvár megye emlékezete. Nagybecskerek, 1848. Oklevéltár. 37-40. l. 6) Musinai Gerván János csanádi püspök, az ország rendeinek 1535. névjegyzékében ekként van bejegyezve: "filius iudicus civitatis Zegediensis, chanadiensis episcopus." Lásd Jászay: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest, 1846. 111-114. lap. 228 Zákány Gáspár, csanádi nagyprépost, ki János király és Izabella többnemű megbízásait teljesítette, úgy Zákány Imre, ugyancsak a csanádi káptalan tagja, szegediek és a szegedi főbíró, Zákány István testvérei voltak (1). Szegedi Benedek, ki 1540-ben mint a budai káptalan tagja szerepel (2). Szegedi Márton, minorita szerzetes, ki a rend káptalanja részéről 1489-ben Nápolyba küldetett, hogy a káptalan határozatainak megerősítését kieszközölje, s az új tartományfőnök nevében az engedelmesség fogadalmát letegye. Szegedi Gergely, régi magyar író, ugyancsak minorita szerzetes, ki Frater György bíbornok egyik kedvelt embere s tanácsadója volt, kit 1546-ban a rend provincialisának megválasztottak. Szegedi Ferencz, ki 1559. és 1563-ban a minorita szerzetesek provincialisa volt (3). A tanítói pályán a híres Kis Istvánon kívül emlékezetben maradt még a szegedi származású Szarka (Picus) Ferencz, ki 1546-ban majd Galaczon, majd Konstantinápolyban a hallgatók nagy számának az evangeliumot hirdette s a franczia követ és más ott lakó keresztények előtt közkedveltségnek örvendett (4). A polgári pályán különösen Zákány István szegedi főbíró emlékezetes, ki műveltsége által, mint azt 1542. évi okt. 16-án kelt leveléből is látjuk, Frater György bíbornok különös bizalmát érdemlette ki (5); bölcsesége, erélye és hazafias működése által pedig Báthori István nádor érdeklődését nyerte meg, úgy hogy a nádor 1529. évi ápr. 10-én kelt jelentésében Ferdinánd királynál birtokadományozásra és örökös bíróság viselésre méltónak ítélvén, a felség kegyelmébe ajánlotta (6). Egyébként érdekes világot vet az 1522. évi egyházi tizedlajstrom 1) Csanádegyházmegyei levéltár. (Izabella királyné 1543. évi oklevele.) - Oltványi P.: A csanádi püspöki megye birtokviszonyai. Szeged, 1867. 67. l. - Szentkláray: A csanádi egyházmegyei plébániák története. I. k. czímü műve 71. lapján tévesen említi, hogy Z. István fiai lettek volna. 2) Magyar történelmi tár. Test, 1863. XIII. k. 107. lap. 3) Knaisz M. id. m. 303. és 299. lap. - Szentiványi Mart: Curiosiora et selectiora variarum scientiarum miscellanea. Tyrnaviae. 1702. I. k. 2. rész. 53. lap. 4) Rotarides Mihály: "Micae micarum Burianorum" czímű kézirata. Lásd Szeberényi Lajos közleményét a Szegedi Híradó 1865. évi 72. számában. Úgy látszik, hogy e kézirat nem azonos az 1864. évben Pozsonyban Lichner Pál által kiadott Burii Micae historico-chronologicae evang.-Pannonicae czímű munkával. - Szarka konstantinápolyi működése alkalmából Brassó város segélyét is kiérdemelte. Lásd: Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt. Kronstadt, 1896. III. k. 516. l. 5) Oklevéltár LXXIV. és LXXV. sz. a. 6) Oklevéltár LXVII. sz. a. 229 is Szeged ezidőbeli közműveltségi állapotaira s különösen az iskolázásra. A lajstrom szerint a városban volt ekkor 5 iskolás (scolasticus), vagyis iskolát tartó tanító. Ezentúl a szántó-utczában lakott a nagy tudományú Gratianus mester (magister), a varga-utczában pedig Tamás, kit a bölcsészeti tudományokkal való foglalkozásánál fogva általában csak "bölcsész"-nek (bwlchezy) neveztek. A tanultság elterjedését bizonyítja az is, hogy a lakosság közül hét család viselte a Deák nevet s hogy a városban három orvos is lakott, kik szakismereteiket bizonynyal a híres külföldi intézeteken szerezték meg (1). A török hódoltság alatt, amidőn a tanító papok Szegedről elmenekültek, a szegedi egykor népes és nagyhírű középiskola is enyészetnek indult. Abády és Kis István, mint alább látjuk, nyitottak ugyan új iskolákat, de ezek is rövid életűek lehettek. A XVI. század közepétől fogva már csak ritkán, egy-egy évtizedben kerül valamelyik egyetemre szegedi diák; - mindenesetre azért, mert az egyetemre előkészítő iskola már megszünt. Csak a barátok tartották még fenn a régi fárai, illetőleg kolostori iskolát, mely a hódoltság végén, mint alább látandjuk, már szintén a felbomlás szélén állt. A török uralom alatt tehát Szeged ifjúsága a barátok iskolájában tanult írni és olvasni. Aki pedig magasabb képzést óhajtott, az a barátok gyöngyösi iskoláját járta. Aki ezt is elvégezte, az még a tanácstagok sorában is különös tekintélynek örvendett tanultságánál fogva (2). II. Népiskolák. 1. TANÍTÓKÉPZÉS ÉS TANÍTÓKÉPZŐ. Még csak félszázadja, amióta hazánkban az első tanítóképző intézeteket (praeparandiák) felállították s amióta a nevelés- és tanítástan tudományos elvei szerint képzett tanítóink vannak; s alig mult száz éve annak, hogy a "Ratio educationis" értelmében a tankerületi főigazgatók székhelyein felállított mintaiskolákba (schola normalis) a tanításnak bizonyos egyöntetű módszer szerint való eszközlésére és e módszer elsajátítására a nagyobb városok tanítóit időközönként berendelték. Mert hajdan a tanítóságra különleges minősítés nem igényeltetett. Jobbára a papok tanítottak s a régi plébániai és szerzetesi iskolákban 1) Oklevéltár LXI. sz. a. 2) Oklevéltár CLXXXI. sz. a. |