3. kötet - Kisdedóvás és kisdedóvók

A magyar törvényhozás a "kisdedóvásról" szóló 1891. évi XV. t.-cz. megalkotása által a népiskolai intézmények egyik legkiválóbbikát honosította meg nálunk. A 3-6 éves kisdedeket itt nemcsak a gyakori balesetektől óvják meg, aminek a szülői gondatlanság miatt vagy felügyelet hiányában kitéve lennének, hanem egyúttal a nevelésre s az iskolázásra is előkészítik. A gyermekben rejlő szunnyadó tehetségek már az óvókban felébresztetnek s azok alkalmas eszközökkel, mintegy játszva fejlesztetnek, a szép és nemes iránt fogékonyakká tétetnek anélkül, hogy a túlhajtott tanítás által a szellem és a kedély megerőltetnék (1).

Kisdedóvókat legelőbb Angliában 1819-ben állítottak; hazánkban pedig a legelső ilynemű intézetet 1828-ban Budán korompai gróf Brunswick Teréz saját házában nyitotta meg. Ennek neve akkoriban "angyalkert" volt. Majd Pesten, Beszterczebányán, Kolozsvárott és Pozsonyban (2), 1846-ban pedig Szegeden nyílt meg az első óvó, megelőzve ezzel az országnak igen sok, a műveltség iránt fogékonyabbnak tartott városát.

A szegedi óvókat a társadalom, az 1846. évben alakult szegedi jótékony nőegylet létesítette, mely alapszabályai értelmében czélul tűzte ki a "kisdedóvodák fenntartása és alapítása mellett a szegények, árvák és özvegyek sorsán enyhíteni, a háztartásban a jólétet előmozdítani s minden társadalmi sebeket bekötözni, melyekhez női kezek szükségesek." Az 1846. évi február 8-án Rónayné Németszegi Mária elnöklete alatt megalakult nőegylet nagy buzgalommal hozzáfogott az első kisdedóvó részére való alapítványok gyűjtéséhez (3). Az ifjúság

1) Wilderspin: Ueber die frühzeitige Erziehung der Kinder; und die englischen klein-Kindersehulen, 2-te Aufl. Wien, 1828.

2) Briedl Fidél: A kisdedóvó intézetek történetileg. (Tudománytár 1841. évf. 9. köt.) - P. Szathmáry Károly: Emlékirat a kisdednevelés nevezetesebb mozzanatairól. Budapest, 1878. - Morlin Emil: A magyar kisdedóvás múltja és jelene. Budapest, 1896.

3) Alapítók voltak: Auer Sarolta 85, Babarczy József 16, Bánhidy Dugonics Teróz 40, Bérczy Borbála 100, Tanner Lujza 30, Osztróvszky Leopoldina 30, Skultéty Andor 16, Schwarzenfeld Borbála 85, Szivessy József 85, Back Sándor 20, Bárkányi János 15, Wagner Károly 25, Götz Károly 50, Tóth Mihály 50, Szabó Imre 30, Kohen Johanna 85, Vedres Rozál 200, Rengei Róza 100, Rózsa Teréz 33, Pálfy Julia 20, Pálfy Francziska 80, ifj. Vedres Istvánné 40, Ebner József 30, Klauzál Mária 166, Adler Teréz 30, Mihályfy Teréz 20, Varga Márton 20, Zseravitz János 33, Baurnfeind Nándor 33, Athanasz Francziska 16, Dáni Teréz 50, Somogyi Antal 50,

már 1841. év óta az óvó javára műkedvelői előadásokat rendezett s ezek tiszta jövedelmekép a nőegyletnek 800, illetőleg 2000 frtot bocsájtott rendelkezésre (1). A nőegyleti tagok 6 évre biztosított járulékai is 800 frt évi bevételt helyeztek kilátásba s ekként az óvó felállítása biztosítva lévén, 1846. évi júl. 15-én Nagy József óvó vezetése alatt 170 gyermekkel az első kisdedóvó megnyílt. E létszám rövid idő mulva 259-re emelkedett. A gyermekek után havonkint 10 pkrt fizettek, de a szegényeket ingyen vették fel. Az óvó fizetése 140 frt, a következő évben már 300 frt volt. A második évben az intézeti bérhelyiségeket a nőegylet 11,000 váltó forinton tulajdonul megszerezte.

A forradalom után a kedvelt óvó távozása következtében az intézet látogatottsága csökkent, de az egylet jövedelmei is igen megapadtak. Gyűlésezni akkor nem volt szabad s ez az érdeklődés és pártolás mérvére lohasztólag hatott. Így volt ez különben az egész országban, úgy hogy a szabadságharcz előtt fennállott 92 óvó 1850-ben 34-re olvadt le (2).

De a szegedi óvó nem szűnt meg. A gymnasiumi ifjúság vigalmai és műkedvelői előadásai 1850. évben 493 frt 32 kr. jövedelemmel segítették ki a nőegyletet nehezebb viszonyaiból, úgy hogy az óvó fenntartása továbbra is biztosítottnak látszott.

Az óvó által elért sikereket a város hatósága is méltányolta s az 1854. évi április 21-én tartott község választmányi ülésen ő felségeik egybekelése emlékezetére, a belvárosi óvó fenntartására 2000 frt tőke kamatjárulékát szavazta meg.

A következő évben a nőegylet azon szerencsés helyzetbe jutott, hogy Hoffer és Heszlényi vállalkozók a kisdedóvó telkének felesleges részén színházat építettek, ami úton a kisdedóvó intézet évenkint mintegy 500 frt biztos jövedelemre tett szert, s így a második óvó felállítására az alap előállott. 1856. évi október 15-én, Petri János óvó vezetése alatt megnyílt tehát a felsővárosi intézet, mely a következő évben Kún János okleveles óvó vezetésére bízatott; de az intézmény csak a későbbi időkben tudott népszerűséget kivívni.

Szegheő János 33, Schmidt Jozefa 100, Sperlák Endre 100, Hódy László 16, Máhr Forencz 25, Ditzgen József 10, Rónay Mihály 100, Nagy János tanító G0 frt. Későbbi alapítók: Bene József 200, Bene Ferencz 100, Rózsa József 900, id. Felmayer Antal 200, Bánhidy Józsefné 40, Fotti Mária 40, Ráta Jakabné 55, Szabó Imréné 40, Szeged város 2000 frt tőkeösszeggel.

1) Nemzeti Ujság 1841. évf. 95. sz. - Pesti Hírlap 1841. évf. 95. sz. 1842. évf. 115. sz. és 1846. évf. 374. és 412. sz.

2) Sziklay P. Gyula: A székesfehérvári kisdedóvó egyesület 25 éves története. Székesfehérvár. 1893.

Szeged-csongrádi takarékpénztár még az 1859. évben s ettől fogva évenként 200 frt gyümölcsözőleg kezelendő tőkét szavazott meg. A társadalom minden erejét a harmadik óvó felállításához szükséges tőke megteremtésére vették igénybe. A nőegylet különféle vigalmakat és bazárokat rendezett s ez a tevékenység egyúttal a társadalmi pangó életre is üdítőleg hatott. Az 1861. évben feloszlatott honvéd-egylet 949 frt 57 kr. tőkéjét is a rókusi óvó-alapnak engedte át. Műkedvelői előadásokból, Ketten Henrik, Reményi Ede és Lohr János hangversenyeinek, valamint Apraxin Julia vendégszereplésének jövedelmeiből így lassanként 4000 frt tőke gyűlt egybe, mely ingatlan szerzésére fordíttatott. Az új intézethez Kun János felsővárosi óvó helyeztetett át, oda pedig Skultéti Mihály óvó alkalmaztatott, ki Nagy János távozása óta a belvárosi óvónál sikerrel működött. Az így megürült belvárosi óvóságra pedig Székely Gábor neveztetett ki. Székely nagy buzgalmat fejtett ki az intézmény újra szervezése körül. Az udvarhelyiséget kibővítette és fákkal beültette. Az átnedvesedett épületne az egészségi viszonyok szempontjából való átalakításán is sokat fáradozott.

A nőegylet 1873-ban mind a három óvónál a Frőbel-féle játszó-nevelési rendszert léptette életbe, mely alkalommal az "Árpád a test vériséghez'' szabadkőmíves páholy 500 frtot bocsájtott a nőegylet rendelkezésére. Ugyanezen időtől fogva az óvási díjakat a belvárosban havi 1 frtra, a külvárosokban pedig 50 krra emelték fel (1).

Az alsó városi óvó felállítására a város közönsége 1867. év óta a költségvetésben évenkint 126 frt gyümölcsöző alapot irányzott elő. Az alaptőke annyira szaporodott, hogy 1878. évben a város tulajdonát képező alsóvárosi kántorlak átalakítása és berendezése munkába is vétetett oly szándékkal, hogy a következő évi márczius havában ott az új intézmény megnyittassék. Ez nemcsak óvó, hanem egyúttal a 3 éven alól levő kisdedeknek, kiknek szülei egész napon át mezei munkában vagy egyébként el vannak foglalva, dajkáló helye leendett. E czélra kellően berendeztetett s már tényleg meg is nyittatott, de az ünnepélyes felavatás a közbejött árvízszerencsétlenség okából elmaradt.

Ezen intézmény fenntartása, az óvó 400 frt fizetése, a fűtési és egyéb kiadások a közpénztárt terhelték volna, ellenben a felügyelet a nőegyletre bízatott, mely az 1854. évben megszavazott 2000 frt helyett utóbb 6000 frt tőkealapítvány után járó kamatsegélyben részesült.

Az árvíz a rókusi és alsóvárosi óvókat romba döntötte. Az intézmény látogatottságát és évenkénti népességét 34 évi időszakról a

1) Zombory Antal: Emléklap a szegedi jótékony nőegylet 30 évi működéséről. Szeged, 1876.

következő táblázaton szemlélhetjük, megjegyezvén, hogy az óvókba járóknak átlag 25°/o-a zsidó családok gyermekei voltak.

Évben		Óvóba	járt
Évben	fiú	leány	össze-sen	óvódíj men-tes
1863	70	60	130	14
1864	55	48	103	10
1865	51	50	101	5
1866	49	48	97	6
1867	36	45	81	5
1868	68	36	104	10
1869	47	46	93	7
1870	43	29	72	2
1871	71	49	120	6
1872	54	30	84	1
1872-73	199	163	362	11
1873-74	226	202	428	18
1874-75	217	191	408	16
1875-76	204	184	388	21
1876-77	152	137	289	18
1877-78	151	140	291	25
1878-79	116	100	216	19 (1)

Hogy az oktatásügy, az iskolázás a legfontosabb állami érdek s így arra az államnak gondosan felügyelnie kell, befolyásának és akaratának érvényesülni szükséges: azt csak a XVIII. században kezdették felismerni. A karloviczi béke megkötése után (1698.) a bécsi kormány hatalmi érdekeinek és a németesítésnek előmozdítására elrendelte, hogy a tiszai határőrvidéken s így Szegeden is, állami iskolák létesíttessenek (2). Az ország megsemmisítésére czélzó különféle politikai törekvések során tehát az iskolát is fel akarták használni arra, hogy az idegen szellemű nevelés által Magyarország alkotmánya elenyésztessék. A kitört kuruczmozgalmak következtében azonban e tervezet abban maradt.