3. kötet - Belterületi községi népiskolák

"az iskolaszolgák teendőiről" (1), "a tanyai iskolagondnokok tisztéről", - "a belterületi községi elemi népiskolák rend- és fegyelmi szabályairól" stb. czímű statutumokat alkotott. A város közönsége 1872. évben megalkotván a tisztviselői nyugdíjintézményt, annak a tanítók is részesei lettek. A később választott tanítókat az állami tanítói nyugdíjintézmény vette át.

BELVÁROSI NÉPISKOLA. A belvárosi népiskolának legrégibb nyomát Ausfeldt Kristóf szegedi katonai orvosnak az 1709. évi pestis alkalmából, a hadi tanácshoz intézett jelentésében találjuk, amidőn említi, hogy a járvány tartamára az iskola bezáratott (3).

Az iskola a törökök kiűzése után egy uratlan, a városi jogok ellenére a kincstár által elfoglalt épületben volt. A várossal ellenséges viszonyban élő Cometh József szegedi kincstári tiszt még 1712. évben is, midőn a Tisza árja a várost romba döntötte, azzal fenyegetőzött, hogy az iskolaépületet a várostól visszaveszi (4).

Valószínű, hogy az épület a templom szomszédságában volt s még teljesen a régi plébániai iskolák módjára volt felállítva. A tanítót a plébános saját javadalmából díjazta s nemcsak a tanító, de a tanulók egy része is, némely egyházi szolgálatban, mint például temetéseknél, ténykedőleg részt venni tartozott. Ezért az iskolázás ingyenes volt, csupán a városi köteléken kívül álló határőrségi gyermekek fizettek

2) Úgy ezen, valamint az előbbi fejezet alatt talán oly részletek is tárgyaltatnak, melyek szorosan véve a helyi történeti monografiák keretébe nem tartoznának. (Lásd erre nézve a Századok 1894. évi 364-371. lapján a "monographiák tervrajza ügyében" közölt czikket.) Különösen a tanítási módszert s az iskola belső életét érdeklő előadások annyival inkább elmaradhattak volna, mert e tekintetben Szeged nem képezett kivételt s a különben is a legszűkebb szakkörökre nézve érdekes ezen részletek az általános nevelés és tanítástani szakmunkákban jobbára ugyis feltalálhatók. De az iskolaszéknek 1894. évi decz. 12-én és 1895. évi jan. 31-én tartott űlésében nyilvánult óhajoknál fogva az előadott s általában a városi levéltár adataiból merített fentebbi különleges részleteket mellőznöm nem lehetett.

4) A tanácsnak 1712. évi júl. 3-án kelt jelentése a pozsonyi országgyűlésre küldött követekhez: "sőt ha az Tiszaparton újabb, németeknek való betegházat nem építjük, az oskolát is Cometh uram ő kegyelme, mondja, visszaveszi." (Szeged v. közigazgatási levéltárában az 1712. évi lajstromozatlan iratok közt.)

negyedévenkint 25 drt. De minden iskolás télen át 10 kéve nádat tartozott fűtőül vinni; az iskola takarítására pedig évenkint kiki két seprűt adott be s hihetőleg a seprést is ugyanők végezték. Az ivóvízhez szükséges korsókat is a tanulók szerezték be (1).

Ennek a régi szervezetű plébániai iskolának tanítója Szepesi Pál volt, ki egy 1701. évi szept 16-án kelt adásvételi okiraton Tömösváry János főjegyzővel egyetemben, mint tanu szerepel (2).

Ez iskola, mint ilyen, a piaristák betelepülése után megszünt. A kegyesrendiek ugyanis csak a gymnasiumi tanítást vették át, ellenben az előkészítő, vagyis az elemi iskola fentartása a város terhe maradt. De azért az előkészítő iskola is a piaristák felügyelete alá helyeztetett s ily iskola kettő is volt, nevezetesen a magyar és a német iparosok tömegesebb betelepülése óta időközben felállított német iskola. Ez utóbbinak legelső nyomára 1721-ben akadunk, amidőn ennek tanítója Seniger Antal a közpénztárból 35 frt fizetést nyert. Két év mulva már Leffler Jakab tanítóskodott 40 frt fizetésért (3).

Amíg a magyar iskolának a tanács 1722. évi szeptember havában Pankrajter uram házát 300 frton megvásárolta (4), addig a német iskola csak bérházban, ideiglenesként volt elhelyezve. Sokszor a tanító lakása volt egyúttal az iskola is. A tanács ennélfogva 1728. évben kilátásba helyezte a tanítónak, hogy a bérösszeget neki megtéríti.

1) Návay János szegedi plébánosnak 1717. évi okt. 8-án kelt nyilatkozata: "Hogy pediglen Istennek dicsősége annyival is inkább promoveáltassék, sine maiori aggravie civitatis és hogy jövendőben a város magzatjaik istenes nevelése iránt is bennem dicsekedhessen s gyermekeik oktatásában s templomban való buzgóbb ájtatosságban jó rendtartás általam kezdődjék, a többi fizetésembűl minden esztendőben, mig itt leszek, az oskolamesternek adok ötven forintokat, két köböl búzát. Az orgonistának adok ötven forintot, két köböl búzát, hogy ők a purgerségnek gyermekeit ingyen, együtt tanítsák és hogy a gyermekek ne diffi. . . áltassanak tanítás nélkül, valamint az oskolamesternek az orgonistával alternatim kell temetésekre járni és halottaktúl, koledábúl és minden másféle obveniálandó jövedelmekbűl való accidentiákat egymásközt egyaránt, igazán elosztani, úgy minden temetésre csak öt gyermeket alternatim tartoznak vinni. Ha militarisok, vagy más alieni a civitate, gyermekeiket oskolába adják, minden olyan gyermektűl, minden kántorra csak 25 pénzt vegyenek, de kemenczékbe még a purgerek gyermekei is tartozzanak tíz-tíz kéve nádat adni, minden gyermek két söprűt tartozzék oskolába esztendőnként hozni, nemkülönben familiásnak s korsókra tartozzék kiki contribuálni." (Szeged v. közigazgatási levéltára, 1717. évi lajstromozatlan iratok.)

3) Szeged v. számvevőségi levéltára, az 1721-22. és 1723-24. évi városi számadások.

Fischer János Lipót 1731. évben sok utánjárásra kapott is 6 forintot azon kijelentéssel, hogy a többi költséget az iskolába járó gyermekekre aránylagosan vesse ki és rajtok szerezze be. Ugyanazon évben Tollenholz Antal háztulajdonos az iskola tartásáért adójából 3 forint elengedésben részesült (1).

A tanács tehát a német iskola állandósítását s a németség megizmosodását ily úton akarta meggátolni. De végtére is 1735. évben a német iskolaház és tanítói lak felépült (2), öt év mulva pedig a többi iskolák tetejeinek gyékénynyel való kijavítása 16 frt 10 dr költséggel eszközöltetett (3).

Ugyanezen időtájban a felszaporodott dalmaták hasonlókép iskolát követeltek. Így létesült 1739-ben a dalmata iskola, melynek tanítója Katachich János volt.

A dalmát lakosság házasodás és a magyar társadalom hatása következtében csakhamar elmagyarosodott s a dalmata fiúk a magyar iskolákat járták, úgy hogy a külön dalmata iskola 1770. körül már megszünt.

A német új iskolában előbb Homer Sebestyén, utóbb Burger Mátyás, majd Szukov József csehországi "tanult" férfiú tanítóskodott. A magyar iskolának pedig Almásy Tamás, majd Antal István voltak tanítói.

1775. évtől fogva a külön német iskola is megszünt, illetőleg a belvárosi magyar, német és dalmata fiúk Szukov vezetése alatt együtt tanultak s a tanítás nyelve is háromféle, de legkivált német volt. Szukov iskolájába még leánykák is jártak s így az vegyes osztályú volt. Katachich pedig a magasabb tanfolyamnak lett a tanítója (4).

Így állt Szegeden az iskolázás a belvárosban, midőn a "Ratio educationis" életbe lépett, melynek értelmében Szegeden négy osztályú nemzeti iskola volt állítandó (schola nationalis), melynek 3-ik osztályából a középiskolába - gymnasium - lehetett átlépni; a IV. osztály végzésére pedig azokat utalták, akik az ipar vagy kereskedelmi pályára készültek.

Az új nemzeti iskolát 1779. évi június 1-én Werner Jakab királyi felügyelő jelenlétében, nagy ünnepélylyel nyitották meg. Az I. osztály tanítója Szukov lett, a II-iké Szakolczay András, a III-iké pedig Grosz Pál, az új tanrendszer értelmében Nagyváradon képesített tanítók. Az utóbbi 1788-ban állását elhagyta s utódja Kókay Mihály lett. Egy évvel

2) U. o. 1735-36. évi számadások július, szeptember, november és február hónapokban 53., 72., 107. és 176. tételszámok alatt.

később Szukov is távozott, máshol nyervén kedvezőbb állást s ekkor Nagy István neveztetett ki helyére.

József császár halála után, 1790-ben, a nagy nemzeti visszahatás s az alkotmány helyreállítása következtében támadt nagy nemzeti örömnyilvánulás, az iskolákra nézve sajátságos kihatással volt. A könyveket, térképeket nyilvánosan elégették. A tanítók közt viszályok keletkeztek, egymást vádolva a németesítő törekvések miatt. A hatóság az új iskolai szervezetet is József császár érvénytelen rendelkezésének tekintvén, tovább fenntartani nem kívánta s egy időre a tanítóknak szokott fizetését ki nem adta. Ennek következtében a belvárosi és felsővárosi iskolában a szünet hét hónapon át tartott. Nagy István H.-M.-Vásárhelyen, Szakolczai pedig Szegeden irnokoskodtak, Kókai ellenben magániskolát nyitott (1).

Lassankint a rend mégis helyreállt s a hatóság kimondta, hogy a nemzeti iskolát fenntartja, mint ahogy azt fenntartani különben is köteles volt. Az előadások tehát 1790-ben újra megkezdődtek s most a III. osztályban Kókai Mihály, a II-ikban Nagy István, az I-sőben pedig Balázsi Ádám tanított. Ez utóbbi rövid időre leköszönt s ekkor helyére Vékes Márton felsővárosi tanító helyeztetett át. 1796-ban a nemzeti iskola IV. osztályához, vagyis a polgári iskolához Nagy István neveztetvén ki tanítónak, az ő helyére Vékes lépett elő, az I. osztályhoz pedig Búsfi János alsóvárosi tanító helyeztetett át. Vékes 1798. évben 27 éves korában elhalt s ekkor az 1788-ban elköltözött s kedvelt Grósz Pál neveztetett ki utódjául. 1799-ben a beteges Búsfi is elhagyta állását, amikor is az I. osztály tanítója Trencsényi Ferencz lett. Személyi változás 1808-ig ezután nem volt.

A nemzeti iskola szervezésével a megszaporodott osztályok czélszerűtlen bérházakban helyeztettek el. A főigazgató már 1793. óta sürgette a hatóságot, hogy a gymnasiumi építkezésekkel együtt a nemzeti iskolának is alkalmas helyiségeket emeljen. A hatóság nem is vonakodott s a középiskola folytatásában egy épületként, de külön bejárattal felállíttatta s 1806. évi november 1-én rendeltetésének át is adta az új helyiségeket. Azidőben ezek páratlanul tágas és magas, mintául szolgáló helyiségek voltak. A földszinten a tanítói kar idősbjének (senior) egyúttal kényelmes lakása is volt (2).

2) A főgymnasium az iskola-utcza északi szélén 1792-93. évben épült fel. Régi helyiségei - a templom tőszomszédságában - a plébániának adattak át. Ezek is lebontatván s 1799-1800-ban az új plébánia-lak a templom mellett felépülvén, a gymnasium és a parochia közt 1806-1808-ban a nemzeti, polgári és rajziskola épülete emeltetett fel. Belső teljes berendezése azonban csak 1814-ben fejeztetett be. (Lásd Vedres: A szegedi múzsák százados ünnepe. Szeged, 1820. 45. lap. - Illyés Ágost kézirata, a szegedi kegyesrendi ház könyvtárában.)

Már másutt említők a tanítóknak a helyi igazgató elleni 1807. évi forradalmát, melynek következtében Nagy István Nagy-Károlyba áthelyeztetett, az öreg Kókai pedig nyugdíjaztatott. Az I. és II. osztály tanítói (Trencsényi és Grósz) állásaikban meghagyatván, a III. osztály tanítója most Jéger József lett, ki időközben Kókait is helyettesítette. Mint senior egyúttal a tanítói kar szellemi vezetője volt.

Grósz Pál 1810. évi április 9-én előhaladt korban elhunyt s ekkor a II. osztályhoz Trencsényi került. Az ő osztályát 10 hónapon át Jéger a III. osztály tanítója vezette, mígnem később az I. osztály tanítójául Fekete János, nagykárolyi illetőségű tanító neveztetett ki.

A devalvatio okozta pénzügyi zavarok és a tanítók fizetésének elégtelensége okából Trencsényi 1811-ben állásáról lemondván, gazdálkodás és selyemtermelés körül vívott ki sikereket. Utódja Fekete lett, ennek helyére pedig Nagy Antal, szathmári illetőségű tanító neveztetett ki. Nagy betegeskedés czímén az 1814. év egész folyama alatt a tanítástól tartózkodott, de ezalatt kereskedést nyitott, abban foglalkozott, sőt emellett fizetését és fűtő-illetményét felszedte. Iskolájában a tanítást Jéger felügyelete alatt Hódy Ferencz teljesítette. Szilber igazgató 1815. évi január 2-án Nagy Antal fizetésének terhére Baumgartner Mihályt helyettesítvén, amit Nagy midőn megtudott, a széképületben az igazgatót szidalmazta. Ezért fegyelmi eljárás alá vonták, de a jún. 2-án tartott tanítótestületi értekezleten ünnepélyes bocsánatot kért, amire állásába visszahelyeztetett. Most meg a Jéger által beszedett 38 frt beiratási díj (familiatio) miatt támadt viszály s minthogy ezt Jéger neki megtéríteni vonakodott, a tanulóktól Nagy újra beszedte azt. A szülők emiatt bevádolták s ellene újabb vizsgálat rendeltetvén, állásáról lemondott. Utódjául aug. 18-án Hódy Ferencz neveztetett ki.

1819. évben Jéger, a tanítók seniora is elhalt (1). Ekkor a III. osztálynál Fekete, a II-nál Hódy, az elsőnél pedig az elhunyt Jégernek

1) Jéger József nagykárolyi származású, kegyesrendi papnövendék volt, de beöltözése után harmadévre kilépett és családot alapítva, szülővárosában tanítóskodott. Ott kapzsiságok miatt állását veszítve, egy ideig nélkülözések közt tengődött. Majd Szegedre került s az agg Kókayt helyettesítve, magát megkedveltette s 1808. júl. 29-én tanítónak kineveztetett. Mint ilyen, rövid idő mulva Szilber igazgató ellen kezdett áskálódni s az igazgatói állás, illetőleg tiszteletdíj elnyerése képezte törekvéseit. A régi tanítói karnak legkiválóbb, tehetséges tagja volt. 1809-14-ig 13 rendbeli kisebb kiadványnyal (névnapi és más alkalmi köszöntők, imakönyv, hazai történelem stb.) gyarapította a helyi sajtótermékeket. Az Auffenberg-ezred Szegeden állomásozó legénysége közül is sokat megtanított olvasni, írni és számolni; - a hadjáratban megsebesült katonák javára kartársaival együtt a tanulók közt 45 frt segélyt gyűjtött; - az ifjúság részére Nep. szt. János tiszteletére zászlót készíttetett, miért is sokféle elismerésekben részesült. A tanítók

Imre nevű fia lett a tanító. De ez csakhamar a rendörségnél nyert szolgálatot s helyére Vitt Károly került, kinek 1828. évi márczius 29-én 28 éves korában történt elhunyta után az I. osztály tanítójául Korényi András, felsővárosi tanító neveztetett ki. Fekete meg 1829. évi jún. 17-én halt el s ekkor a nemzeti iskola III. osztálya mint ilyen megszünt, tananyagát a II. osztályéval egyesítették s a IV. osztály, vagyis a polgári iskola ettől fogva III. osztály lett. 1829-ben tehát a II. osztályhoz Korényi András lett előléptetve, az I-ső osztály tanítójául pedig augusztus 16-án Oratsek Imre, szegedi illetőségű neveztetett ki.

Az 1844-45. tanévben, az új tantervnél fogva a nemzeti iskola újból négy osztályra emeltetett. A polgári iskola megmaradt III. osztálynak s az újra megnyílt IV. osztály, mint a gymnasiumra előkészítő tanfolyam, Brémfolk Gusztáv piarista vezetésére bízatott s mint ilyen az ő, illetőleg a piaristák vezetése alatt állt 1852-ig (1).

Oratsek Imre 1847-ben a polgári iskola első tanfolyamához, mely voltakép reáliskola leendett, helyeztetett át, utódjául pedig Mihályfy József, előbb mórai tanító neveztetett ki.

Az 1848-49. évek alatt az iskolák kórházakul rendeztetvén be, a népiskola a tanítóképző tantermeibe s más bérházakba helyeztetett el.

Az 1849. évi új rendtartás értelmében megszüntek a nemzeti iskolák s az 1851-52. tanévben megnyílt a négy osztályú "elemi" iskola.

A megszünt nemzeti iskola kiegészítő része volt a gyakran említett polgári vagy ipariskola s ez utóbbihoz tartozott egyúttal a rajziskola is (schola graphidis).

A polgári iskola mint a nemzeti iskola IV. osztálya, 1781. évben Presburger Ferencz ifjú piarista vezetése alatt nyílt meg. A következő években Schnaider Bernát, Egrieder János, Répási Jakab, Kailing József voltak tanítói. Az osztály mindinkább elnéptelenedett, úgy hogy 1789-ben már csak 8 tanulója volt. József császár halála után az iskola szünetelt és csak 1791-ben nyílt meg újra Horváth János bölcsé-

fizetésjavítási mozgalmát 1810-ben ő indította meg s ő hozta be a nagy familiatio pénzeket, mi a szülőket annyira felháborította, hogy a sok vád következtében 1818-ban felfüggesztetett és vizsgálat alá vonatott. Ezzel nem a helyi igazgató Szilber, hanem Karácsonyi Incze gymnasiumi igazgató bízatott meg, ami Szilber lemondását vonta maga után. A vizsgálatnak Jéger közbejött halála vetett véget. A becsvágyó, nyugtalan, fondor, hizelgő s kartársaival gyakran czivódó férfiú, neje elhunyta után sokat fáradozott azon, hogy a kegyesrendbe újra felvétessék. Állítólag az ezt engedélyező pápai bulla ép elhalálozása napján érkezett volna meg.

1) Szeged v. közigazgatási és számvevőségi levéltárában az illető évek tanácsi határozatai és számadásai.

szet tanár vezetése alatt, ki 1796-ban Nagyváradra áthelyeztetvén, utódjául Nagy István világi tanító neveztetett ki.

1792-ben a polgári iskola rajztanodával kiegészíttetni rendeltetett, mert felsőbb elhatározásnál fogva jövőre a czéhek művészi iparra csak olyan tanulókat vehettek fel, kik a nemzeti iskola és az ezzel kapcsolatos rajztanfolyam végzését igazolták (1). A helytartótanács e rendeletét 1795. évi szept. 25-én megújította s 22 iparra nézve kötelezőnek nyilvánította a polgári és a rajziskola végzését, hol egyúttal az elemi földmérés, géptan és víznyomástan stb. is tanítandó. A czéhek 4 frt birság terhe alatt tiltattak, hogy ez iskola végzése nélkül valakit inasnak befogadjanak, hacsak az illető nem árva vagy csavargó (2).

Verner felügyelő 1799. évi május 4-én kelt levelében is sürgette a rajziskola haladéktalan felállítását, amire a tanács megbízta Dugonics Ádám tanácsnokot, hogy Pesten, Pállya István kegyesrendi tartományfőnökkel értekezve, a rajztanító alkalmazását biztosítsa. A tartományfőnök a város iránti "régi barátságnál fogva" kilátásba is helyezte, hogy egy rendtagot küld ki 250 frt élelmezési, 50 frt tanítási jutalékért, továbbá 6 öl tűzifa és természetbeli lakás kiszolgálásáért a rajztanítást eszközli, ezenfelül minden általa készítendő mintáért 3 frt tiszteletdíjazásban részesüljön.

Az iskola asztalokkal, székekkel, táblákkal felszereltetvén, a kiküldött rajztanító Illyés Ágoston ifjú piarista személyében megérkezett, ki a rajzolásban Pozsonyban P. Veisz Lipót által lőn kiképezve. Illyés 1799. évi decz. 18-án harangzúgás, kürtök harsonája és más ünnepélyességek közt, Müller főbíró által üdvözölve, kezdette meg előadásait 121 iparos növendék előtt, kiket a tanács bőkezűségéből kezdetben rajzónnal, papírossal és törlővel is elláttak.

Illyés képességei tekintetében eleinte aggodalmak forogtak fenn s Virág Péter főjegyző ellene vádakat is emelt, de ezek alaptalanoknak bizonyultak. Az ifjú tanár évenkint 10 mintát készített; ezentúl Stiglitz C. L. építész, mint segédtanár, az építő iparosok használatára, kik a rajziskolát két téli tanfolyamon át tartoztak látogatni, 20 mintát készített. Így a növendékek száma is szaporodott s 1805-ben már 500 volt a rajziskolások száma.

1) A m. kir. helytartótanácsnak 1792. évi február 14-én 2746. sz. körrendelete.

2) Az erélyes rendelet a szegedi fazekas czéhet annyira megijesztette, hogy 1798. évi október 8-án a tanácshoz nyújtott kérésében "mély főhajtással", nehogy a "felsőbb rendeletek vakmerő ellenzőinek tekintessék", kijelenté, hogy az ő mesterségük a külfölditől igen különbözik: sem díszítés, sem nagyobb tűzállás itt nem igényeltetvén, inasaikat a rajziskolába annál kevésbé küldhetik, mert ilyen Szegeden nincs is. A helytartótanács a kérelmet visszautasította.

lett, kit 1813-ban újra Illyés váltott fel, amidőn a rajziskolát igen elhanyagolt állapotban találta (1).

Illyés után 1830-ban Hanusz János, 1846-ban Stech Alajos lett a rajziskola vezetője. Ez utóbbi 1851-ig tanított, amikor a rend személyzet hiányában, a rajztanítót "bevonni" kényszerült. Ekkor Vitkovszky Lőrincz világi választatott meg rajztanítónak.

Ezen rajziskolával állott kapcsolatban a polgári vagy ipariskola, melynek 1796. évtől fogva mint láttuk, Nagy István volt a tanítója, ki a nemzeti iskolák fölötti igazgatóságot is elnyerni óhajtván, 1807. évben az egész tanítói kart Müller Sebestyén igazgató ellen fellázította. A zenebonának a főigazgatóság olykép vetett véget, hogy 1808-ban Nagy Istvánt a nagykárolyi nemzeti iskolához mint igazgató-tanítót áthelyezte.

A polgári iskola, mely ezentúl a nemzeti iskola III-ik osztályát képezte, 1819. évtől fogva újból a piaristák vezetése alá adatott s ez időtől fogva a tananyag e következő volt: keresztény hittan; szent történet vagy biblia; természettudomány és technologia, vagyis "az ember szemébe ötlő különféle tárgyak eredete, minősége, hatása, tulajdonsága, használata, a gyermekészhez alkalmaztatva"; a hazai történelem mindhárom korszaka; levelezéstan vagy különböző irományok, könyvkivonatok, számlák, nyugták, szerződések, bizonyítványok, polgári és kereskedelmi ügyiratok, végrendeletek szerkesztései; géptan és vízerő-műtan (hidraulica); kereskedelmi földirat; gyakorlati földmérés, száraz- és vízi-építészet; mennyiségtan, az alapoktól a társaság szabályig; olvasási gyakorlatok a magyar nyelvből s dolgozatok a németből, naponta 2 órán.

E tantárgyakat 1820. évtől fogva Szunerits Albert, Godinger Jusztin, Pallos József, Vida Incze adták elő. Bár a tanács 1820-ban 600 forinton 30 rendbeli természettani "gépelyt" szerzett be s a különféle mérőeszközök és más tanszerek beszerzésére is még 400 frtot utalványozott, jelentékenyebb tanítási eredmény még sem mutatkozott, mert a kezdő tanárokat évről-évre felcserélték. 1829-ben Menyhárt Ágoston vezetése alá került az iskola, 1841-ben pedig Schődl Alajos, 1846-ban Breinfok Gusztáv, 1847-ben Szabó Mátyás, 1849-ben Peck Ágoston, 1850-ben Petlanovics Alajos s végül 1851-ben Jancsó József voltak a tanítók.

Menyhárt az állandóság következtében kiváló eredményeket ért el. De különösen egyéniségében rejlett az az erő és hatás, amelylyel tanítványai szeretetét, feszült figyelmét kivívnia sikerült, elannyira, hogy hanyag vagy elmaradott tanulója alig volt. Alatta a polgári

1) Szeged v. közigazgatási levéltárában, a rajziskola fellállítására vonatkozó külön kezelt csomagban.

iskola színvonala igen magasra emelkedett s az a nemzedék, melyet 12 évi fáradozással nevelt, később a társadalomnak valódi "polgár" elemét képviselte a szó legteljesebb értelmében. Az utóbbi idők tekintélyesebb iparosai és művelt polgárai mindíg a Menyhardt-féle iskola és tanítás után óhajtoztak (1).

A nemzeti iskola keretében szólnunk kell még a leányok iskolázásáról s a nőnevelésről.

A Ratio educationis értelmében a nemzeti iskolákban a fiúk a leányoktól elkülönítendők voltak. Ez Szegeden már 1779. előtt is nemcsak a belvárosi, de a külvárosi iskoláknál is némi tekintetben meg volt, csak Szukov iskolájában volt együtt a két nem.

A főigazgatóságnak 1791-ben kelt rendeletére a hatóság a belvárosi leányiskola részére külön épületet állított, amikor az időközben eltávozott Szukov újra visszatért s a belvárosi leányiskolánál a tanítást évi 75 frt javadalmazás mellett újra megkezdte. Tanítványainak száma 27 volt.

De ugyanekkor több magán leányiskola is létezett. Így Orosz Apollónak 20 növendéke volt, kik havonként 1 frt 30 drt, de ezenfelül minden szünnap után 1-1 drt fizettek. Fődi Jánosné is tartott ugyanily iskolát s tanítványai 40-en voltak (2).

Elvül kimondatván, hogy a leányok tanítása nőtanítókra bízandó, azért Petheő Jakab kir. tanfelügyelő 1792. évi november 2-án Frank Teréziát a belvárosi leányiskola tanítónőjéül kinevezte. Frank a budai mintaiskolánál nyert dicséretes képesítő oklevelet s az iskolát Szukovtól legott át is vette. De a következő évben súlyos betegségbe esett s főigazgatói engedélylyel a vizsgákat csak augusztusban tarthatta meg. E miatt sokan kimaradoztak és a zugiskolába jártak; másrészről pedig a tanítónő ellen sokféle panaszok hangzottak, nevezetesen: hogy hanyag, bánásmódja kíméletlen, az ivóvízért 3 krt, seprésért, fűtésért ugyanannyit, tollért s egyebekért 4 krt szed havonkint s voltakép ezek miatt történtek volna a kimaradások. A főigazgató a díjak szedését eltiltotta s a tanítónőt megintette. 1794-ben újabb feladásra vizsgálat is tartatott, azonban a vádak alaptalanoknak bizonyultak, sőt a fényes sikerű vizsga által Frank Terézia szorgalmának és képességének kiváló tanujelét adta. De a tanítónő vigasztalan maradt s 1800. évi márczius havában a különben is jobban javadalmazott temesvári nemzeti leányiskolához áthelyeztetett. Utódja Pichler Anna, Grósz Pálné lett, ki 1838. évi okt. 30-án 71 éves korában, 42

1) Menyhártot tanársága 40 éves évfordulója alkalmából 1869-ben, egykori szegedi tanítványai feliratban üdvözölték, mely a Szegedi Híradó-ban is közzététetett.

évi tanítóskodás után elhalt. Utóbbi éveiben Korényiné, Kremminger Francziska gyakran helyettesítette, állását mégis Paudisz (Banda) Zsuzsa nyerte el, ki 1855. évben bekövetkezett nyugdíjazásáig agg kora daczára is mindvégig tanított.

A nemzeti iskola látogatottságát feltáró és fennmaradt adatok a következőkben közöltetnek:

Az 1849. évi okt. 9-iki ideiglenes rendtartás és az 1855. évi iskolai törvény értelmében a belvárosban felállított főelemi négy osztályú tanoda szervezését az újonnan kinevezett elemi iskolai igazgató, Tóth János hajtotta végre. Ekkor a IV. osztálynak Kelemen István, a III-iknak Korényi András, a II-iknak Mihályfy József és az I-ső osztálynak Straubert (Szendrői) János lettek tanítói. 1857. évben Korényi elhunyta alkalmából fokozatos előlépések történtek s az I. osztály tanítójául Tóth Károly választatott meg.

A külvárosi alelemi tanodákból felkerült növendékek a III. és IV. osztály létszámát időközben annyira növelték, hogy a IV. osztályt 1860-ban már párhuzamosítani kelle. Az új osztály élére Straubert alkalmaztatott, Mihályfy pedig Mórába áthelyeztetvén, a III. osztály tanítója ekkor Kövecs Nándor, a II-iké Tóth Károly, az I-sőé pedig Szabó Gergely lett. Tóth 1864-ben felsővárosra lett áthelyezve, mely alkalommal az I. osztály tanítójául Ferenczi János alkalmaztatott.

Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. életbelépése után az előirt tanterv követésében az iskolaszék némi habozást tanúsított s a régi és új tanterv ellentéteinek megoldására törekedett. Így például az I. osztály két tanfolyamot foglalt magában, a negyedik osztály tananyagához pedig hozzácsatoltatott a népiskola V. osztályának tananyaga; s minthogy időközben Szendrői a reáliskolához tanárul megválasztatott, az öt osztályból álló belvárosi népiskolának tanítói kara a következő lett: Az I. osztályban Kutasy József és Nagy János, a II-ikban Kövecs, a III-ikban Ferenczy s a IV-ikben Kelemen tanítottak. Az 1871-72. tanévben azonban az iskolaszék már teljesen az előírt tanterv életbe-

1) Az Illyés-féle kézíratban előforduló bejegyzések a szegedi kegyesrendi ház könyvtárában.

léptetését határozta el s ekkor az I. osztály vezetése Kutasyra, a II-ik Czímer Jánosra, a III-ik Ferenczyre, a IV-ik Kelemenre s az V-ik Nagy Jánosra bízatott. Kövecs pedig iskolaszéki irattáros lett.

Felállíttatván a polgári iskola, melynek tanáraiul Nagy János és Kutasy József megválasztattak, az eddig fennállott népiskolai V. osztály megszüntetésével a túltömött I. és IV. osztályok párhuzamosíttattak. Így az 1873-74. tanévben az I. osztályban Sziklay Ferencz és Ferenczy István, a II-ikban Czímer, a III-ikban Ferenczy János, a IV-ikben pedig Kelemen és Vass Mátyás tanítottak. 1876. évi február 1-én Kelemen István nyugdíjaztatásával a párhuzamos IV. osztály megszüntettetett, de a következő tanévben Nagy Ferencz tanító vezetése alatt azt újra megnyitni kelle. Ugyanazon alkalommal a belvárosi népiskolák igazgatásával Ferenczy János bízatott meg.

A leányiskola a Bach-korszakban, illetőleg 1853-ban két osztályú al-elemi iskolává fejlesztetett. Az elsőben az agg Banda Zsuzsa, a II. osztályban pedig Oracsek Francziska, később Weber Alojzia tanított. Előbbi 1855-ben nyugdíjaztatott s utódja Kovács Emilia lett, ki 1861-ben alsóvárosra helyeztetett át. Weber pedig 1862-ben elhalt s az ekként megürült két állásra Zombory Mészáros Julianna és Mészáros Volford Ilona választattak meg.

A leányiskolák ily kezdetleges állapotánál fogva nem lehetett csodálkozni, hogy a külső látszatra alapított s jó vállalkozásoknak bizonyult magán-leánynevelő intézetek oly igen elszaporodtak. Az új iskolaszék ugyan már kezdetben mélyen érezte az e téren reá váró feladatokat, de egyrészről a város anyagi erejének kímélése, másrészről pedig a teendők és szervezések nagy tömegénél fogva a leányiskoláknak törvényszerű fejlesztése egy ideig halasztást szenvedett. 1873-ban mintegy a polgári leányiskola előkészítésére, a népiskolai felügyelő javaslata értelmében a leányiskola alsó- és felső osztályokra, illetőleg tanfolyamokra osztatott. Az alsó tanfolyam 3 osztályból állt (ez utóbbi ismét 2 tanfolyamra oszlott); a felső tanfolyam egyetlen osztálya pedig ismét két tanfolyamot ölelt magába. Ezen kísérletezés után az 1874-75. tanévben a felső tanfolyamból fejlett ki a polgári leányiskola s ugyanekkor az alsó tanfolyam négy osztályú népiskolává alakult. A kísérleti évben a felső tanfolyam tanítója Zombory Mészáros Júlia lett, ki mellett egyes szaktárgyakat kísérletkép a polgári fiúiskola tanítói adtak elő. Az alsó tanfolyamban pedig Sziklainé Farkas Mari (I.), Czímerné Kmeth Júlia (II.) és Mészárosné Volford Ilona (III.) tanítottak. A következő évben megnyílt, IV. osztály vezetése Szendrőiné Konrád Izabellára bízatott. A leányiskolák 1876. óta a belvárosi tantestülethez tartoznak s Ferenczy János igazgatása alá helyeztettek.

A belvárosi leányiskola előbb a templom-téren volt, a térszabályozás okából lebontott Tóth Mihály-féle házban, majd más bér-

helyiségekben, ezek közt az ipartestület házában (hol egyúttal iparos utasfogadó intézet is volt), utóbb pedig a Sobay-féle házban (Somogyi és Révay-utczák sarkán) volt elhelyezve. Itt színekből alakítottak tantermeket, melyek úgy közegészségileg, mint oktatásügyileg a legnagyobb kifogás alá estek (1).

A fiúiskolák a régi nemzeti iskola helyiségeiben voltak, utóbb innen kiszorulva, a sörház-utczai czélszerűtlen bérhelyiségekbe jutottak.

A belvárosi népiskoláknak a rendszeres hitoktatókon kívül 1852. óta külön szépírás tanítója (2), 1873. óta pedig külön tornatanítója volt. Nyilvános érdemsorozatokat 1846. óta, értesítőket pedig 1876. óta, illetőleg a leányiskola 1869. és 1873. óta adott ki.

1) Értesítő a szeged-belvárosi községi népiskolákról 1877-78. Fodor Perencz "Iskoláztatásunk" czímű közlönye.

2) 1852. évi nov. 24-én kelt községválasztmányi határozat szerint Mahler (Marosi) Mór neveztetett ki szépírás tanítónak havi 10 frt fizetés mellett.

Tanévben			Isko	lába		j á r t
			f i ú				1eá	n y
	I.	II.	III.	IV.	V.	I.	II.	III.	IV.
1852-53	-	-	-	--	-	-	-	-	-
1853-54	-	-	-	-	-	-	-	-	-
1854-55	-	-	-	-	-	-	-	-	-
1855-56	133	177	130	154	-	167	90	-	-
1856-57	162	168	105	175	-	203	80	-	-
1857-58	185	133	145	154	-	210	89	-	-
1858-59	226	134	162	142	-	-	-	-	-
				125
1859-60	206	149	131	59	-	-	-	-	-
1860-61	-		-	-	-	-	-	-
1861-62	-	-	-	-	-	-	-	-
1862-63	237	150	154	162	-	-	-	-
1863-64	213	138	136	154	-	-	-	-
1864-65	-	_	_-_	-	-	197	100	-
				107
1865-66	196	147	147	109 75	-	191	118	-
1866-67	192	147	130	123	-	161	121	-
				75
1867-68	190	137	140	127 78 130	-	-	-	-
1868-69	222 83	135	142	127 78 130	-	-	-	-
1869-70	133	130	140	121	35	197	119	-
1870-71	-	-	-	-	-	-	-	-	--
1871-72	170	141	130	120	62	144	86	71	49
1872-73	202	135	112	134	53	164	81	91	63
	93			76			40	33 34	-
1873-74	100	127	128	71	142	58	53	33 34	-
	99			62 67
1874-75	126	139	115	62 67	165	131	112	74
	83			69
1875-76	95	140	110	83 65	160	112	119	93	-
1876-77	98 99 74	131	114	71 72 73	119	88	136	100	-
1877-78	73	132	124	71 72 73	158	81	106	116	1)

ALSÓVÁROSI NÉPISKOLA. Az alsóvárosi népiskola a barátok vezetése alatt már a török hódoltság idejében fennállott s talán ez egyedüli iskolában tanult Szeged népének egy része, akinek erre múlhatatlanul szüksége volt, írni és olvasni; nevezetesen az iparral s kereskedéssel foglalkozók, vagy az előkelő állásban levők, kik a kedvezőtlen körülmények daczára is gondoltak arra, hogy utódaiknak a tanácsbeli állás elnyerésénél a tanultságra szükségük lesz. Sőt az ily jobbmódú polgárok gyermekeiket még a barátok gyöngyösi iskolájába is elküldötték, hol történelmet, bölcsészetet és némi kis törvénytudományt is tanítottak. Az ilyen tanácsbelinek még kartársai előtt is nagy tekintélye volt, bár a többiek is általában tanult, írni-olvasni tudók voltak (1).

A törökök kiűzése után a barátok iskolája az enyészet szélére jutott. A súlyos időkben a tanítót nem fizethették s a tönkrejutott lakosságtól semmi segedelmet nem kaphattak. A barátok ennélfogva a várparancsnokhoz és az udvari hadi tanácshoz fordultak, mely el is rendelte, hogy a barátok iskolájánál alkalmazott tanító részére naponként egy káplár-ellátás szolgáltassék ki (2).

A népiskolák felügyeletéről szóló fejezetben már érintve volt a bécsi kormány ama törekvése, hogy a németesítést állami iskolák felállítása által is előmozdítani kívánta s e végből állami iskolák létesítését tervezte. A barátok iskolájánál alkalmazott tanítónak katonai zsolddal történt ellátása az iskolának államosítására czélzott, de a leplezett törekvés a kitört nemzeti mozgalmak alkalmából meghiúsult.

Így az iskola tovább is a barátok felügyelete alatt maradt s rövid idő mulva a tanító már a városi pénztárból nyert segélyt. Az 1721. évben, Kaszta Péter alsóvárosi tanító a várostól 10 frt fizetést élvezett. Ő volt egyúttal a harangozó is, ki a stoláris illetéken felül a harangozásért külön 14 frt évi javadalmat élvezett. 1731-ben már kántor és orgonista lett, amiért ismét 40 frt fizetést nyert a várostól. 1743-ban ezenfelül elnyerte a sekrestyési állást s a toronyóra felhúzói teendőket (horologii director), ami 30 frt fizetéssel volt egybekötve. De ugyanez időtől fogva mint tanító Obonyai Tamás tűnik fel, ki 40 frt fizetést húzott. A tanítóság mellett egyúttal kántor és orgonista is volt s mint ilyen 1771. év végén Besenyőre költözött (3).

Már ez időben a leányok a fiúktól elkülönítve lehettek, mert ugyanekkor Gál Francziska évi 24 frt fizetés mellett mint alsóvárosi tanítónő szerepelt.

2) HKR. Proth. Registr. 1688. jan. 30. 161. sz. 141. lap: "Communicatur, was die PP. Franciscaner zu Segedin wegen raichung ihrem Scbulmeister zu seiner besseren unterhaltung taglich eine Corporalen-portion angebracht."

tionis" életbeléptetése után, mivel az "új módszer" szerint nem tudott tanítani, 1786-ban állásától felmentetett s helyét Major János, előbb felsővárosi tanító foglalta el, míg az 1787. évben elhunyt Gál Francziska helyére tanítónőül Ladányi Rózsa neveztetett ki.

Az alsóvárosi, úgy a felsővárosi iskola az új tanrendszer behozatala alkalmából egyébként nem nagy változás alá esett. A ratio educationis értelmében ezek, miként a falusi (trivialis) (1) iskolák, egy tanító vezetése alatt több tanfolyamot foglaltak magukban, de a tanulók ha tovább haladni kívántak, később a belvárosi nemzeti iskola II. vagy III. osztályába jártak.

1791. évben Major állásáról leköszönt. Egy ideig Ferenczi János helyettesítette, majd Búsffy János követte. A leányok tanítójaként pedig Ladányi Rozál (néhol Erzsébet, de lehet, hogy az előbb említett Terézzel azonos), úgy Balogh Orsola (néha Erzsébet) említtetnek, kiknek egyenkint 15 frt fizetésük volt. Az iskolába járó lányok száma ez időben 125 volt, pedig még zugiskolák is voltak (2). 1795-ben már képesített tanítónő, Pichler Anna Grósz Pálné volt a lányok tanítója. A fiúiskolához pedig Szivák István került, ki 25 éven át református papként működve, iszákossága miatt 1797. évi okt. 13-án kelt főigazgatói rendelettel ez állásától is megfosztatott s ekkor Trencsényi Ferencz miskolczi illetőségű lett a tanító, ki Budán nyerve képesítést, ezelőtt már felsővároson mint kántor-tanító megelégedésre működött (3).

Pichler Anna 1779-ben a belvárosba helyeztetett át, alsóvárosra pedig Kurtz Terézia képesített s eddig is helyettesként működött tanítónő neveztetett ki, kit Sólyom János felsővárosi tanítóval történt egybekelése után 1802-ben felsővárosra áthelyeztek, az ottani tanitónő Igaz Anna pedig alsóvárosra került. Igaz ezen helycserét magára nézve igen sérelmesnek és lealázónak találta s keserveiben 1810-ben meghalt. A főigazgató ekkor az 1799-ik évben palánkba áthelyezett Trencsényi helyébe kinevezett szegedi illetőségű Kapitány István nejét, Lengyel Jozefát nevezte ki alsóvárosi tanítónőnek azon kötelezettséggel, hogy utólagosan képesítő vizsgát tartozik tenni. Lengyel e kötelezettségének dicséretes módon eleget is tett.

Ugyanekkor épült az alsóvárosi iskola épülete, még pedig a tankötelesek nagy számára való tekintettel igen tágas és magas termekkel, mert egy 1823. évi feljegyzés szerint az alsóvárosi iskolába "középszámmal" 150 fiú és 80 leány szokott járni (4).

1) A külvárosi iskolák capitales, seu primaria vagy schola vernacula néven említtetnek.

4) A rókusi iskola építésére vonatkozó külön kezelt iratcsomagban, Szeged v. közigazgatási levéltárában.

Lengyel Jozefa 1840-ben, 31 évi szolgálat után, az október 6-iki tanítói értekezleten pályatársaitól elbúcsúzván, állásától megvált. A tanács teljes fizetését (150 frt) nyugdíjkép megszavazta neki. Utódja Mészáros Rozál, Kazali Imre apátfalvi tanító neje lett. Kapitány István meg 1843. évben, 42 évi szolgálat után vonult nyugalomba s utódjául fogadott fia, Kazali Imre, előbb apátfalvi, most alvégi tanító neveztetett ki. Kazali az alsóvárosi iskolában 1842. évi decz. 2-án kezdte meg a tanítást. Kazaliné 1849. évi okt. 9-én elhalt; egy ideig férje helyettesítette, de nov. 1-én Mészáros Júlia neveztetett ki ideiglenesen, ki is a képesítő oklevelet midőn megszerezte, állásában megerősíttetett.

A fiúiskola 1853. évben már oly népes lett, hogy egy tanító képtelen volt vezetni. Azért 1853. évi április 29-étől fogva Kazali mellé Gondák Imre segédtanítónak lett kinevezve. Utóbb a rendes II. osztály szervezése elhatároztatván, 1857-ben ennek vezetésére Lebák Ferencz választatott meg s az ugyanazon időben a belvárosi iskolához áthelyezett Mészáros Julia helyére leánytanítóként Kovács Emilia alkalmaztatott. Ez meghalt 1864-ben s ekkor Nagy Róza, két év mulva Konrád Izabella, 1875-ben Utasi Mária s 1877-ben pedig Korda Aranka lett a tanítónő. Lebákot viszont Szögi Imre követte. Az 1872. évben nyugdíjazott Kazali Imre utódjai Takács Lajos, 1875-től Kamocsay Imre, 1876-tól Rokosinyi Pál, 1877-től Tombácz János voltak.

volt. Még az utóbbi időkből is csak hézagos adataink vannak, mint azt a táblázaton láthatjuk.

FELSŐVÁROSI NÉPISKOLA. A török uralom alatt romba dőlt felsővárosi templom helyreállítását a hatóság már 1719. évben munkába vétette s néhány év alatt a restauratio befejeztetvén, a felsővárosi lakosság lelki ügyeit egy kegyesrendi atya, mint káplán gondozta. Az isteni tiszteleteknél segédkező kántornak azonban az olvasás, írás és számolás, valamint a vallástan tanítása is kötelességévé tétetett. Újvári Mihály már 1721-ben tanítóskodott (2), de valószínűleg saját házában, vagy a templomban, mert a város csak 1724. évben vásárolta meg 100 frton "Illés bíró" házát iskolának, mely 5 frt kiadással átalakíttatott, úgy hogy abba még "kemencze" is került. De ekkor már Szanda Mihály volt a tanító (3). 1731-32-ben felsővárosi "orgonista kántor" és egyúttal tanító, Huszka György lett, kinek 1741-től Telek József, 1744-től pedig Almásy Tamás voltak követői (4).

A felsővárosi iskola állapotáról egyébként eléggé tájékoztathat bennünket a városi számadásokban több alkalommal előforduló azon tétel, hogy a tetőzet kijavítására bizonyos mennyiségű kéve nád vagy gyékény használtatott fel.

1750. óta a leányok a fiúktól elkülöníttettek, mert ettől fogva évi 24 frt fizetés mellett tanítónőként Jó Katalin szerepel, kit 1772-ben rövid ideig Ladányi Róza, majd Pannatz Klára követett.

Almásy utódja meg Vankó István, Trencsén megye Puchov-i illetőségű, igen tanult és tapasztalt mester volt; 1777-ben Bajnok András tanított s 1779-ben pedig, a "Ratio educationis" értelmében szervezett "trivialis" iskola tanítója Major János lett, ki 1786-ban alsóvárosra áthelyeztetvén, a főigazgató utólagos képesítési kötelezettséggel Keller Mihályt nevezte ki. De ez a vizsgát nem tudta letenni. Ekkor a tanács meleg ajánlatára 1787. évben Vékes Márton neveztetett ki, hasonlókép utólagosan teendő vizsga kötelezettségével.

Vékes 1790-ben a belvárosi iskolához került s felsővárosi tanító Csala Pál lett. A felettébb elaggott Pannatz Klára helyett is új tanítónő alkalmaztatott, Bajnokné Igaz Anna, ki utólagosan 1794-ben Nagyváradon a "methodicából" vizsgát tett.

Csala rövid idő mulva leköszönt. A főigazgató Szöllősi Tamás szentesi tanítót nevezte ki helyére, de ez új állomását el sem foglalta s ekkor Sólyom János erdélyi, egerszegi illetőségű lett a tanító, ki 1791. évi decz. 18-án kezdette meg szolgálatát. A szorgalmas,

2) Szeged v. számvevőségi levéltárában az 1721-22. évi számadások közt.

4) U. o. az idézett évi számadások. Oltványi hibásan említi Almásyt Károly keresztnéven. (Lásd: A szegedi plébánia 1886. 158. lap.)

művelt, szerény és kellemes érintkezésű új tanító oly kedvelt lett, hogy 1820-ban a választott községnek is tagja lett, mi az időben a valódi érdem jutalmazásakép rendkívüli megtiszteltetés volt.

Sólyom 1802-ben a főigazgatóság engedélyével nőül vevé Kurtz Terézia alsóvárosi tanítónőt, ki ekkor felsővárosra, Igaz Anna helyére áthelyeztetett. Igaz nem akarta átadni iskoláját, jogorvoslatokhoz folyamodott, de végtére is távozni kényszerült.

A házaspár ezután a szent György templommal átellenben fekvő roskatag iskolában együtt tanított. Az épület időközben emeltetett, bővíttetett, sőt lakással is kiegészíttetett.

Sólyom hosszas betegeskedés után 1827. évi szept. 30-án elhalt. Ideiglenesen Lovászi József helyettesítette, majd Korényi András nagyváradi illetőségű tanító lett utódja, de a következő évben már ez is a belvárosi iskolához, az elhunyt Witt Károly helyére lett áthelyezve. A tanács hármas kijelölése alapján most Lovászi József lett felsővárosi tanító, ki 1835. évi július 28-án, 33 éves korában elhunyván, utódjául Kelemen István makói tanító neveztetett ki. Eközben Sólyomné 43 évi szolgálat után 1845. évben teljes fizetéssel (150 frt) nyugdíjaztatott s helyére Kelemenné Sólyom Ottilia neveztetett ki.

Daczára az időközben felállított tabáni iskolának, a felsővárosi iskolások száma oly nagy volt, hogy elkerülhetetlennek látszott egy másik fiúosztály felállítása. Felsőbb engedélynél fogva tehát 1846-47-ben megnyittatott a II. fiúosztály, mely Kelemen vezetésére bízatott, az I. osztályhoz pedig Tóth József, előbb tabáni tanító lett áthelyezve. 1853-ban Kelemen a belvárosi iskolához került s ekkor a felsővárosi iskola II. osztályának Dugasz Imre, 1856-57-től fogva pedig Tóth Károly lett a tanítója.

Az iskolábajárók száma ezenközben mindinkább növekedett, azért is az 1853-54. tanévben bérhelyiségekben már egy új fiú- és leányosztály felállítása vált szükségessé. Az új osztályok "előkészítő" elnevezést nyertek s a kezdőket ide osztották be. A fiúknak Gondák Imre, a leányoknak pedig Lengyel Eszter lett a tanítója. 1857-ben az előkészítő osztályok rendes első osztályokká minősíttettek s így megnyílt a felsővárosi III-ik osztály is, mely Gondák vezetésére bízatott s minthogy Tóth Károly ugyanekkor a belvárosi iskolához helyeztetett át, a II. osztály Tóth Józsefnek, az I. pedig Agáczy Lászlónak vezetésére bízatott. De a helyiségek elégtelenek s czélszerűtlenek voltak. A régi iskolaépület már csaknem életveszélyes volt, miért is közárverésen eladták s a régi, romokban heverő szt. György templomnak iskolává való átalakítása vétetett tervbe. A templomtorony még teljesen szilárd volt, de a sártapaszba rakott két oldalfal már ekkor meglehetősen leomladozott.

tésének" fentartása tekintetéből a községválasztmány 1859. évi április havában, a város terhelt anyagi körülményei daczára is a tetszetős tervet elfogadta s a régi anyagok felhasználásával 15,000 frt költség erejéig a kétemeletes és tantermekkel bővelkedő iskola felépítését elrendelte.

Az épület már ugyanaz évi november 13-án rendeltetésének átadatott (1) s azidőben még a szakférfiak részéről is minden kívánalmaknak megfelelő, jó iskolaépületnek ítéltetett. Később a különféle átalakítások és kísérletezések után kiderült, hogy úgy paedagógiai mint egészségügyi tekintetben az egész terv és építkezés elhibázott volt.

Az ide behelyezett iskolák vezetése körül az a változás történt, hogy a vidékre távozott Agáczy helyére a belvárosból Mihályfy áthelyeztetett. De ez 1864-ben Mórába került s ekkor Tóth Károly foglalta el helyét. 1863-ban Kelemenné Sólyom Ottilia nyugdíjaztatott s helyére Tóthné Lengyel Anna tabáni tanítónő került.

Az 1869. évben megalakult iskolaszék első sorban a felsővárosi iskolák fejlesztését vette munkába s már 1869-70. tanévben a IV. osztályt Kövesy Gyula vezetése alatt megnyitotta. 1872-73-ban az I. osztály párhuzamosíttatott, melynek tanítójául Kovács István választatott meg s az 1875. évben nyugdíjazott Tóthné Lengyel Anna helyére Tóthné Szluha Mari helyeztetett át.

Érdemsorozatokat 1852. év óta bocsájtott ki. A látogatottság a következő táblázaton van feltüntetve.

1) Tóth János: Történeti emlék a szeged-felsővárosi szt. György iskola fölszentelése ünnepélyére. Szeged, 1859.