3. kötet - Belterületi községi népiskolák

Tanévben			Isko	lába	járt
			fiú		leány
	I. o.	II. o.	III.o.	IV. o.	I.o	II. o.	III. 0.
1836-37	178				141
1837-38	220				166
1838-39	214				173
1839-40	222				168
1852-53	231	104			160	103	-
1853-54							-
1854-55	150	119	100		161	149	-
1855-56	174	118	123		161	136	-
1856-57	154	143	122		143	113	-
1857-58	135	142	122		172	99	-
1858-59	178	135	135		150	134	-
1859-60	225	110	199		160	126	-
1860-61	205	112	105		153	123	-
1861-62	230	68	86		129	98	-
1862-63	195	115	59		136	78	-
1863-64	169	85	101		145	69	-
1864-65	194	79	81		204	83	-
1865-66	252	77	64		176	95	-
1866-67	196	108	72		168	78	-
1867-68	207	105	68		169	84	-
1868-69	263	112	78		192	75	-
1869-70	259	93	79	86	196	85	-
1870-71	261	92	76	74	188	96	-
1871-72	209	75	63	68	170	84	-
	91
1872-73	126	65	63	51	191	71	-
	80
1873-74	137	81	56	55	161	65	-
	113
1874-75	116 79	66	56	63	174	75	-
1875-76	126	90	78	57	182	86	-
1876-77	103	78	85	68	175	76	50
	91
1877-78	92	104	75	83	201	80	69 (1)

1) Értesítők és érdemsorozatok stb.

RÓKUSI NÉPISKOLA. Midőn a hatóság 1805-ben a rókusi plébániát alapította, egyúttal kijelentette, hogy rövid idő mulva nemcsak a templomot kibővíti, illetőleg újat épit, hanem egyúttal iskolát is állít. A franczia háború és a rendkívüli drágaságnál fogva azonban az ígéret egyelőre nem teljesülhetett. Kőszeghy László püspök 1814. évi egyházi látogatása alkalmából a tanácsot ígérete beváltására sürgette. 1819. évi aug. 18-án Makón kelt levelében pedig már a kamarát kérte fel, hogy a tanácsot a templom s az iskola felállítására kötelezze. Ez már szept. 6-án fel is hívta a tanácsot, hogy a választott község meghallgatása után határozzon.

A tanács és a választott község kijelentette, hogy a templom és az iskola felépítését óhajtja, de ezidőszerint nem teljesítheti. Az iskola megnyitása azonban halaszthatatlan s e végre az imént kiépített kórház egyik felesleges terme iskolának haladéktalanul berendezendő (1). Lántzy József királyi biztos is helyeselte e tervet, de mégis előbb küldöttségi vizsgálatot rendelt. Ennek azonban már aggodalmai támadtak, hogy a gyermekek a "ragadós nyavalyákat" elkapják s így elejtették a tervet.

Ily körülmények közt 1820. évi július havában a lakosság tömeges aláírású kérelemben panaszkodva gyermekei elhanyagolt neveltetése felől, az iskola építését sürgette. A tanács már előbb, 1819. évi nov. 15-én megbízta Vedres István földmérőt, hogy az iskola tervét s költségvetését elkészítse (2), melyet ez 1821. évben be is mutatott. Az emeletes épület 14,480 frtba kerülendett. De az ápr. 5-én tartott választott községi űlés az emelet mellőzésével az alsóvárosi iskola mintájára "egy huzamatban" való épületet óhajtott, mert ilyennek kiépítésére a magyar faragó mesterek is vállalkozhatnak. A tanács azonban Vedres tervét pártolta s az építési engedély kinyerése végett április 13-án az udvari kamarához fordult (3). Ez a tervezetet 1821. évi szept. 27-én kelt leiratával helyeselte, sőt kimondta., hogy az emeletes épület kiépítése csakis szakértő német építőmesternek adható át. A választott község meg ebben nem nyugodott meg s okt. 22-iki űlésében a "grádicsoknak a kisded pajkos népre való veszedelmességét" hangsúlyozva, korábbi álláspontjához ragaszkodott s így az iratok újra felküldettek (4).

A lakosság most újabb tömeges aláírású kérelemben sürgette az iskola megnyitását s a tanító kinevezését. Iskolahelyiségül Varga János vagy Szegheő János házának kibérlését, tanítóul pedig Witt-

Károlynak alkalmazását ajánlották. A tanács tehát erre nézve is a szükséges felsőbbi engedély kinyerésére lépéseket tett (1).

Ezalatt megjött a kamara leírata, de most már azon kifogással, hogy miért van az épületben két lakás is tervezve ? 1824. évi márcz. 5-én adott erre a tanács felvilágosítást, hogy a lakások a tanítók részére szükségesek. 1825. évi jan. 15-én a kamara ismét a közelfekvő vízállások okából tett észrevételt; szóval az iratok föl s le vándoroltak, de az iskolának addig is bérhelyiségben való megnyitására vonatkozó engedély elmaradt.

A lakosság 1825. évi szept. 16-án harmadízben beadott kérelmében egész keserűséggel panaszolta állapotait s utalt arra is, hogy a plébánia felállításának engedélyezése alkalmából a helytartótanács 1806-ban egyenesen kikötötte az iskola mielőbbi megnyitását, melynek ügye immár két évtized óta húzódik. 1825. évi okt. 15-én végtére az iskolának ideiglenes helyiségben való megnyitása is megengedtetett. E czélra az Anna-utcza és a Kossuth Lajos-sugárút sarkán a Bíró András-féle ház vétetett igénybe, hol az 1826. évi február 9-én kinevezett tanítók, nevezetesen Hódy Ferencz, előbb belvárosi tanító (ennek helyére jött azután Witt Károly) és Paudisz (Banda) Zsuzsa, a tanítást megkezdették. A kinevezés is sérelmes volt. A Ratio educationis 188. §-a értelmében a tanácsnak biztosított hármas kijelölési joga figyelembe nem vétetett, ami miatt a tanács felterjesztéssel is élt. De azon kijelentésre, hogy a tanács jogai jövőre tiszteletben tartatnak, az ügy befejezettnek tekintetett.

Az iskolaépítésére vonatkozó rendelet csak az 1827. évi július havában érkezett le. Az építést Grieszszer József 17,041 frt 37 1/10 kron vállalta el (2). De az építést csak az 1830. év nyarán kezdették meg és 1832-ben fejeztetett be s ekkor az iskola áttelepíttetett.

Hódyt az 1834-35. tanév alatt szélhűdés érte s 1834. évi decz. 24-én, 19 évi szolgálat után, 44 éves korában meghalt. Banda Zsuzsa pedig 1837. évi októberben a belvárosi iskolához helyeztetvén át, a fiúk tanítója Szabadfy (Freyler) Edvárd lett, ki Hódyt havi 10 forint díjazásért eddig is helyettesítette ; a leányiskolához pedig a tanács hármas kijelölése alapján Kremminger prépost és tanfelügyelő Oratsek Francziskát nevezte ki.

Szabadfy 1878-ig szolgált, amikor nyugalomba vonult, de a következő évi február havában már elhunyt. Oratsek 1852. év végén a bel-

2) Nemecskay István: "A rókusi iskolaügy" (Szegedi Híradó 1892. évi 178. sz.) közleményében téves értesülés alapján építőként Gebhardot említi. Czikkünk for-rásai a rókusi templom és iskola építésére vonatkozó külön kezelt iratcsomagok, Szeged v. közigazgatási levéltárában.

városba helyeztetett s ekkor utódja Félikné Freyler Teréz lett, ki 1876. évi november 5-én nyugalomba vonulván, egyik szerencsétlen áldozata lett az 1879. évi nagy árvízveszélynek.

A tanulók létszámának növekedésével az érdekelt lakosság több ízben sürgette az iskola fejlesztését, nevezetesen a II. és III. osztályok megnyitását, mert a belvárosi és mórai iskolák távolságuknál fogva télen a gyermekek egészségére nézve igen ártalmas következményűek voltak. De alkalmas helyiségek hiányoztak. Végtére is az iskolaépületben levő két tanítói lakás átalakításával az 1875-76. tanévben a II. fiú- és leányosztály megnyílt. Ezek vezetésével Nemecskay István és Schmidt Emilia bízattak meg, a nyugalmazott Félikné osztályához pedig Hort Erzsi, Szabadfy helyére pedig Itczés József alkalmaztatott.

Az egy osztályból álló rókusi iskola tanulói csaknem az utóbbi időkig "nagy olvasók", "kis olvasók", ,"haladók" és "kezdők" csoportjára voltak felosztva. Az iskolába járók száma az alábbi táblázaton van feltüntetve.

rókusi iskola tanítói kara 1876-ban a belvárosi tantestülethez lett csatolva. Az iskola 1869. év óta adott ki nyilvános érdemsorozatot.

MÓRAI NÉPISKOLA. A század elején a város népességének szaporodásával, a kálvária és az 1831. évi cholera alkalmából felhagyott régi temető közt elterülő s Nagy Ferencz tanácsnok és a Móra család tulajdonát képezte szántóföldek házhelyekül kiosztattak. Csakhamar új városrész keletkezett itt, mely azután "Móra" nevet nyert. A távol fekvő városrész tankötelesei a rókusi, belvárosi, esetleg az alsóvárosi távol fekvő iskolákra voltak utalva.

Kremminger prépost és tanfelügyelő 1838-ban széleskörű gyűjtéseket indított meg, hogy a külvárosok távol eső részeiben, a legszegényebb lakosság gyermekei tanítására iskolák létesíttessenek, mert tudta azt, hogy hatósági kezdeményezésre az udvari kamara nehézségeket szokott támasztani, ellenben ha kész, befejezett dolgok kerülnek elé, az ellenvetések elmaradnak.

Lelkésztársaival egyetemben a szószékről hívta fel a híveket adakozásokra s rövid idő alatt tekintélyes összeg állt rendelkezésre. Ekkor a Fonyó-féle házat kibérelte, hol az új, a falusi iskolák módjára szervezett egy osztályból álló vegyes iskola 1839. évi november 1-én megnyittatott. Beiratási díjat vagy más költséget nem szedtek; azért is ezen, valamint a többi ugyanekkor keletkezett iskolák "ingyen" vagy néha "fiók" iskoláknak neveztettek. Sőt a szegény sorsúakat tankönyvekkel is ellátták. Ezért már az első évben 217 volt a mórai iskolába járó tanulók száma. Az iskola első tanítója nemes Mihályffy József lett s Kremminger által javadalmaztatott.

A következő tanévben a tanács ezen és a többi ingyen iskolának átvételét elvileg kimondotta s az 1841. évi szept. 19-én a tanítók ellátására a városi tárból 80 frt fizetés és 6 öl fűtőfa-illetményt szavazott meg. A hatóság ez intézkedését az udvari kamara is jóváhagyta 1842. évi január 26-án (1). A tanítói fizetések 1844-ben 160 frtra emeltettek, 1845-ben pedig a nemenkénti elkülönítés elrendeltetvén, mórai leányiskolai tanítónőnek Rózsa Rozál, Kövecs Mátyás szentesi tanító neje neveztetett ki s márczius 6-án a külön leány osztály is megnyittatott.

Mihályffy 1847-ben a belvárosi iskolához került s ekkor Mórába a tabáni tanító, Kövecs Mátyás lett áthelyezve. Kövecsné 1852-ben meghalt s 1852. évi február 26-án, illetőleg márczius 14-én utódjául Freyler Teréz neveztetett ki, ki azonban még ugyanazon évben Rókusra került s ekkor mórai tanítónő Wőber Lujza lett, kit 1855-ben Grebenicsné Mihályffy Ágnes követett, eleinte ideiglenes minőségben, de 1861. évi decz. 16-án végleges kinevezéssel.

Kövecs Mátyásnak 1863. évben történt nyugdíjazása után Mihályffy Mórába visszahelyeztetett, ennek 1867. évi tavaszon történt elhalálozása után utódjául Kovács István választatott meg.

A hatvanas évek végén a mórai iskola fejlesztésének kérdése a hatóságot már gyakrabban foglalkoztatta. A fiúiskolába átlag 150-en, leányok pedig 100-an jártak s a szűk, czélszerűtlen helyiségekben alig fértek. De a tervezett építkezés elmaradt s az épülettulajdonos a kedvező jövedelmezés daczára sem volt hajlandó az újabb osztályok részére szükséges helyiségeket előállítani.

A súlyos anyagi viszonyok daczára is, az iskolaszéknek felhívására, 1877. évben a "búzaszentelő" telken, az árvaház szomszédságában a mórai iskola építését a közgyűlés végtére elrendelte s a következő tanévben az új helyiségekben már két fiú- s két leányosztályban folyt a tanítás. Sőt az iskolábajárók nagy számára való tekintettel, már a régi bérhelyiségben kísérletkép a tanulók egy-egy csoportja délelőtt, másika pedig délután, váltakozó módon részesült a tanításban.

Az utóbbi időkben mórai tanítók voltak: Nagy Ferencz (1875-ig) Fodor Ferencz és Grön (Gönczi) Lajos; a leányokat Grebenicsnének 1876. évi nov. 5-én bekövetkezett nyugdíjazása után Pomutz Kamocsai Erzsébet és Máhr Irén tanították.

A mórai iskola 1876-ban a belvárosi tanítótestülethez csatoltatott. Külön érdemsorozatokat 1865. óta bocsájtott ki.

TABÁNI és LISZT-UTCZAI NÉPISKOLÁK. Felsőváros északi táján alakult Tabán vagy Tobány városrészben (1), az iskola ép úgy, miként a mórai, társadalmi adakozások útján jött létre. Kelecsényi Lambert felsővárosi minorita administrator az adományok gyűjtésében Kremminger példáját követte s a felsővárosi társalgó-kör vigalmaiból is szép jövedelmek folytak egybe, úgy bogy a régi fuhar-utczában (most a szilléri-sugárút és a tabán-utcza keresztezése táján), azelőtt korcsmahelyiségül szolgált egy épületben, 1840. évi decz. 11-én a tabáni "ingyen iskola" megnyittatott (2). Ez épületet később a város tulajdonul megszerezte.

Az iskola első tanítója Borsos Sándor s az első évben a mindkét nemű növendékek száma 287 volt (3). Borsos a következő tanévben más pályára lépett s ekkor tanítónak Tóth József neveztetett ki. Az 1845. évi márczius 1-én elkülönített leányosztály első tanítónője Lengyel Anna lett.

Tóth 1846-ban a felsővárosi iskolához helyeztetvén át, utódja Kövecs Mátyás szentesi, 1847-ben pedig Pataky János, előbb röszkei tanító lett, ki 1849-ben beállt honvédnek. Ekkor Abranovics Mátyás ugyancsak röszkei tanító került a tabáni iskolához, ki hosszas betegeskedés után - mialatt Ferenczi János helyettesítette - 1864-ben elhalt. Ezután Horváth Illés, 1867-től Ambrus Ferencz, 1875-től Gönczi (Grön) Lajos tanítottak.

A leányiskola tanítónője Tóthné Lengyel Anna 1865. évben hasonlókóp a felsővárosi iskolához helyeztetvén át, az említett évi ápr. 15-án Szluha Mari lett a tabáni tanítónő, ki 1876-ban a felsővárosi iskolához került s utódjául Maletinszky Lenke választatott meg.

A tabáni iskola már kezdettől fogva oly túltömött volt, hogy régtől fogva fejlesztendőnek mutatkozott. Az iskolaszék előterjesztésére azonban nem itt szaporíttattak az osztályok, hanem a liszt-utczában, (a mai Csaba- és Tabán-utczák keresztezése körül), hol 1872. évben három tanteremből álló, egy új iskola épült, hova tanítókul Vass Mátyás és Ferenczy István, úgy Pomutz-Kamocsay Erzsébet választattak meg. A következő évben már Vékes Antal és Bezdán Imre s illetőleg 1876-tól fogva Máhr Irén tanítottak.

1) Tabán, tobány, régi magyar szó s gyepet, mezőséget jelentett. Mint városrész, utcza, dűlő, vagy helységnév, az ország különböző részeiben előfordul, de mindenütt mint elhagyatott hely s mint a szegénység lakhelye. A tótság tabán alatt árnyékot, árnyas helyet ért. A török s a szerb is a hosszú külvárosokat tabánnak nevezi. (Pesty Frigyes: Magyarország helynevei. Budapest, 1888. 382. és 396. lap,

2) Téves az az állítás, mintha ez iskolákat az első évben a lelkészek tartották volna fenn. A gyüjtések és a felállítás körüli buzgalmuk elvitázhatatlan, de a fenntartás itt, valamint Mórában is stb., a közönség adományaiból történt.

3) Az Illyés-féle kézíratban előforduló tanítótestületi jegyzőkönyvben.

A "tobányi" iskola már 1846-ban adott ki nyilvános érdemsorozatot. A tanulók száma ekkor 290 volt (134 fiú, 128 leány). Az 1852-53. év óta a felsővárosi szent György iskolai értesítőkön együtt fordul elő. 1876-ban a tabáni- és liszt-utczai tanítói kar a szt. György iskolai tanítókkal képezett egy tantestületet.

Úgy a tabáni-, mint a liszt-utczai iskolák az árvíz alkalmával rombadőltek.

ALVÉGI- ÉS CSONKA-UTZAI NÉPISKOLÁK. Melicher János alsóvárosi gvárdián, Kremminger példájára az "Alvég"-en felállítandó "ingyen" iskolára gyűjtéseket indított. A többi közt maga a "bodonyi gazdaság" 134 frt 75 krral járult az ügy előmozdításához s az iskola a régi sárkány-utcza végén (a mai közép- és délibáb-utczák sarkán) 1840. évi márczius 15-én 283 tanulóval megnyílt.

Kazaly Imre, az első tanitó, 1842-43. tanévben az alsóvárosi iskolákhoz helyeztetvén át, 1843. évi febr. 10-én alvégi tanítónak Rokosínyi Pál röszkei, illetőleg újszegedi tanító neveztetett ki. Az iskolát 1843-44. tanévben a város átvette s ekkor a tanító fizetését is 160 frtra emelték. Helytartótanácsi rendeletre 1844-45-ben a leányok a fiúktól elkülöníttetvén, tanítónő Krecsmáry Alojzia lett, majd ennek rövid idő múlva történt lemondása után Szalai Borbála, özvegy óraművesnő tanítóskodott 1869. évi okt. havában bekövetkezett elhunytáig, 1869. évi decz. 16-tól leánya, Kókainé Farkas Mari, 1870.

évi okt. 30-tól pedig Wachter Karolin tanított, Rokosínyi, a fiúiskola tanítója, 1875-ben az alsóvárosi iskolához került, s ekkor Alvégre Kamocsay Imrét választották meg.

Az alvégi iskola épületét az 50-es években a város megvette; az árvízben ez is elpusztult.

Midőn az iskolaszék megalakult, legelsőbben is az alsóvárosi iskolák túltömöttségén segített. De nem az alvégi- vagy az ugynevezett "beltéri" iskolák fejlesztésével, hanem a csonka-utczában épült az új iskola, két fi- és egy leányosztálylyal. Ez a mai szabadságtér délkeleti szöglete körül volt s az árvízben összeomlott. Itt Sziklay Ferencz, Takács Lajos, úgy Kövecs Róza, majd Balpatakiné Tóth Antónia tanítottak. Takács helyét utóbb Fenyvesi János, Sziklayét pedig Tóth Gyula foglalta el.

Az alvégi, csonka-utczai iskolák 1876-ban az alsóvárosi iskolák tantestületéhez osztattak be. Nyilvános érdemsorozatokat 1869., illetőleg 1872. óta adtak ki.

ÚJSZEGEDI NÉPISKOLA. Az újszegedi csekély számú tankötelesek régebben Szegedre jártak iskolába. De télen a nagy hidegekben vagy jégzajláskor, lehetetlen volt a Tiszán való átkelés s az iskolások néha hetekre terjedőleg kimaradoztak. Nyáron délután ismét a hídnyitások gátolták a rendes iskolábajárást.

Minthogy Új-Szeged egyházilag mindenkor Szegedhez tartozott, azért Kremminger prépost, különösen Bakay köteles támogatásával a gyűjtésekből befolyt összegen 1841-ben Új-Szegeden is állított iskolát

s oda tanítónak Abranovics Mátyást nevezte ki. Rövid másfél évre az iskola feloszlott, mert az iskola további fenntartását a község nem biztosíthatta. A tanító ekkor Röszkére helyeztetett át.

1861. évi október 28-án Új-Szegeden újra megnyílt az iskola, de két év múlva ismét megszünt, mert a község nem volt képes a tanítót fizetni.

Az utóbbi időkben Mennyei János torontál megyei tanfelügyelő állami segély útján állított iskolát. A község kivetette a külön iskolai adót, melyet a város is viselni volt köteles, sőt a fenntartást majdnem egészen a város adórészletéből fedezték, ezen felül az iskolának külön épületet is szereztek. Jó ideig azonban tanítót nem kaphattak s így a tanítás gyakran huzamosabban szünetelt. Az 1877. évi árvíz alkalmával az iskola épen maradt, de az újszegedi partlemetszés alkalmával leromboltatott. Tanítója Lantos Mátyás volt.

A mult század közepén a felső- és alsórészi pusztán a "szállások", mint ahogy a tanyákat azidőben nevezték, meglehetősen elszaporodtak ; de inkább a városhoz közelebb eső tájakon, míg a Domaszéken, Mórahalmon és Madarásztól stb. kívül eső részek tovább is járások maradtak.

A szállási gazdáknak azonban a városban is volt házuk. Télen itt laktak s nyáron is szombatra és vasárnapra mind haza látogattak. Csak a "tanyások" laktak állandóan kint.

Azért egyházi, közművelődési és egészségügyi különösb intézkedések szüksége fenn sem forgott. A kegyesrendi ház zákányi tanyáján állított ugyan egy kis házi kápolnát, hol Kónya Kristóf házfőnök (1770-1772) nyári üdülései alatt imáit és miséit végezte (1). A hívek lelki ügyeinek gondozása azonban csak jóval később lépett előtérbe, midőn a tanyai telkek eldarabolásával az építkezéseket kisebb területeken is megengedték s így a lakosság mind nagyobb arányokban települt ki a tanyákra.

1) A kápolna Sz. Vendel tiszteletére volt szentelve s az utóbbi időkig fennállt, de 1788. óta ott többé nem miséztek. (Lásd Tóth J.: 1855-56. évi Értesítvényét.) Nagy tévedés azonban, mintha Kónyának ez alkalommal való tanyázása és némely egyházi ténykedése egyúttal a külterületi közműveltségnek első nyilvánulása lett volna. (Lásd Tóth J.: Emléklapok Szeged sz. kir. város tanyai népiskolái rendezett állapotának harminczadik évfordulója alkalmából. Szeged 1882. 15. lap, úgy az 1883-84. s az 1888-89. évi tanyai iskolai értesítő 3. és 12. lapján, valamint a Szegedi Híradó 1883. é. 37. sz.) A külterületi közművelődési ügy kezdetének kezdete is jóval későbbi időkre esik.