298

a köznapok esti időszakára való áttétele terveztetett. A terv az iparosok nagy ellenszenve daczára is utóbb végrehajtatott.

Kereskedelmi szaktanítás egyáltalán nem volt s a kereskedelmi érdekek kielégítésére senki sem gondolt; termény- és árúisme, könyv-vezetés tanítása stb. a jámbor óhajtások sorába tartozott. Szinai Emil ugyan az 1848. évi decz. 4-én egy kereskedelmi iskola és kölcsön-könyvtár felállítására kért a tanácstól engedélyt, de az akkori idők a múzsákra igen kedvezőtlenek valának. A vagyonosb kereskedő-családok ennélfogva Pestre vagy Grázba küldték gyermekeiket tanulni. A szerényebb igények kielégitésére az 50-es évek végén Kornitzer egy magán kereskedelmi iskolát nyitott. Kezdetben 50-60 tanulója volt, de csakhamar ez is megszünt. Később az olvasó-egylet szervezett egy rövidebb folyamú kereskedelmi, illetőleg könyvviteli szakelőadást, de ennek sem volt jelentékenyebb hatása.

Midőn báró Eötvös József 1870. évi január havában Szegeden a reáliskola ügyében tárgyalásokat tartott, felmerült a kereskedelmi szakiskola kérdése is. A város előterjesztésére a miniszter kilátásba is helyezte annak felállítását; sőt a reáliskolának oly nagyszabású tervezése és kiépítése épp azon feltevéssel történt, hogy abban a kereskedelmi szakiskola is elhelyeztessék. De a város jogos igényei kielégítetlenül maradtak s a kereskedelmi szakoktatás kérdésének megoldása is az utóbbi idők feladatául jutott.

9. A TANÍTÓK FIZETÉSE.

A belvárosi és alsóvárosi népiskolák történetének előadása során már némi példáit láttuk a régi tanítói fizetéseknek, melyeket inkább a kántorság után élveztek. Így az alsóvárosi tanító 1688-ban a várparancsnokságtól naponkint káplári ellátást nyert a tanításért; a belvárosi plébános pedig 1717-ben a tanítónak 50 frtot és két köböl búzát adott ellátásul.

Amidőn Szeged ősi kiváltságait s autonom jogait visszanyerte és az iskolák fenntartása a közpénztárra hárult, a tanítók javadalma 30 frt készpénz fizetésen kívül 8 köböl búza, egy oldal szalonna, fél mázsa só, 50 fej káposzta és 100 font húsjárandóságból állott (1). Ezért a kántori és harangozói szolgálatot is, az ezzel járó stólák élvezete mellett teljesítették. Később a belvárosi tanítók fizetése 45 frt, a külvárosiaké pedig 40 frt volt (2). Lassankint a természetbeli járandóságok

1) Szeged v. számvevőségi levéltárában az 1721. évi számadások közt.

2) U. o. az 1724. évi számadások közt.

---

299

elmaradtak, de a készpénzfizetés emeltetett; majd a kántorkodás a tanítóságtól elválasztatott. 1740-ben a kántortanítók fizetése 60-60 frtot tett. Obonyai felsővárosi, Kaszta alsóvárosi tanítók ennyit kaptak. Az előbbinek segédtartásra még külön 40 frt járt s ezért a belvárosban lakó dalmatáknak is szolgálni tartozott (1). Burger Mátyás belvárosi német tanító 1771-ben már 100 frt fizetést élvezett, ugyanakkor a leányok tanítónői évenkint 24 frt fizetést húztak (2). De a felsővárosi tanító a várostól nyert fizetésén felül minden tanulótól még egy "imperialis tallért" is kapott (3).

A Ratio educationis életbeléptetése után a tanítói fizetéseket ismételten javították. 1796-ban a nemzeti iskola I. osztályának tanítója már 150 frt fizetést élvezett, a II. és III. osztályé pedig 200 frtot. Ugyanekkor az iskolák fűtő-illetménye is megállapíttatott, minden iskolához 6 öl fa. Ezen javadalmazás Tokody főigazgató sürgetéseire állapíttatott meg (4). Emelték a tanítónők járandóságát is. A külvárosiak 30 frtot, ellenben Szukov belvárosi tanító 75 frtot kapott (5). A főigazgató ugyan 150 frt megállapítását követelte, de ez jóval később következett be.

Ezen fizetésjavításokra egyébként befolyással volt azon körülmény, hogy a város közönsége a 6 osztályú gymnasiumot 1792-ben a bölcsészeti tanfolyammal kiegészítve, lyceumi rangra emelte s a különféle vidékről ideözönlött szegény bölcsésztanulók magánórákat keresve tartották fenn magukat. Egyes jobbmódu családoknál "instructoroskodtak" s ez által a tanítók magánkeresetét csökkentették. A tanítók fizetésjavításával e tekintetben támasztott "sérelmük" tehát orvosolva lett.

De a franczia háború az élelmi és fogyasztási czikkek árát igen megdrágította s a pénzérték is folyton csökkent, úgy hogy a tanítók már rövid idő múlva nélkülözésekkel küzködtek. 1802. évi nov. 25-én kelt testületi kérelemben újra fizetésjavítást kértek, kiemelve azt, hogy még a sóstisztek fizetése is a nagy drágaság következtében javíttatott. A tanács azonban nov. 26-án tartott űlésében a kérelem teljesítését jobb időkre halasztotta. A következő évi márczius 9-én megújították kérelmüket, még pedig a főigazgató pártolása kíséretében. A tanács most engedékenyebb lett s az udvari kamarát megkérte, hogy a tanítók

1) Szeged v. közigazgatási levéltárában az 1740. évi május 2-iki tanácsi jegy-zőkönyv 486. lapján.

2) Szeged v. közigazgatási levéltárában az említett évi számadások közt.

3) Gr. Csáky Miklós kanonok 1754. é. aug. 4-én tartott canonica visitationalis jegyzőkönyve a temesvári egyházmegyei levéltárban.

4) Szeged v. számvevőségi levéltárában az említett évi számadásnál.

5) U. o. az 1791. évi számadások közt.

---

300

sorsán javíthasson. Hosszas tárgyalások után a helytartótanácsnak 1805. évi febr. 23-án kelt felhívására a tanács kijelenté, hogy a fizetéseket általában 100 frttal óhajtja javítani. A görögkeleti tanítónak 1806. évi jan. 28-án kelt kérelmére ugyanezen fizetésjavítás reá nézve is kiható leendett.

Az udvari kamara 1805. évi november 13-án végül tudtul adta, hogy nem ellenzi ugyan a fizetésjavítást, de a város előbb jelölje ki a fedezeti alapot. Ez a kérdés eldöntését ismét elodázta.

A tanítók Jéger kartársuk által szerkesztett, 1809. évi szept. 6-án és 1810. évi július 28-án kelt sürgető kérelmeikben bár élénk színekkel ecsetelték keserves sorsukat, óhajuk teljesedése mindegyre késett. A bankjegyek devalvatioja által is fokozódott súlyos helyzetükön akként javítottak, hogy 1810. évben behozták a "familiatio" pénz szedését. Beiratások alkalmával seprés, kréta, szivacs és más ily költségekre minden tanulótól magas díjakat szedtek, úgy, hogy a szülők a főigazgatónál s a tanács előtt is e miatt panaszolkodtak.

Sok sürgetés után megjött az 1814. évi okt. 7-én kelt felsőbb engedély, amelynél fogva a 6 nemzeti iskolai tanító fizetése 50-50 frttal emelhető (1).

A tanítók várakozásaikban kielégítve nem lévén, a beiratási díjakat ezután is, sőt még fokozottabb mérvben szedték. 1816-ban 4-5 frtot, 1817-ben Jéger ösztönzéseire már 10 forintot szedtek, sőt azzal fenyegetőztek, hogy aki ezúttal vonakodik vagy panaszkodik, jövőre már 15 frtot fizet. A szülők ezen felháborodtak, sokan gyermekeik iskolázását félbeszakították s az osztályok úgy elnéptelenedtek, hogy a többi közt a III. osztálynak, melynek azelőtt "szokott" létszáma 80 volt, most csak 12 tanulója maradt (2).

A szülők panasza özönnel zúdult Jéger ellen; a főigazgató az önkényes eljárást eltiltotta s Jéger ellen vizsgálatot rendelt. Ezt Szilber János igazgató 1818-ban megindította, de semmi következménye sem volt. A helytartótanács újabb vizsgálatot követelt s azzal most Karácsonyi Incze gymnasiumi igazgatót bízták meg.

Jéger a súlyos vádak következményeitől 1819. évi jan. 9-én történt elhunyta által szabadult meg.

Ezen alkalomból a tanítók fizetésjavítási ügye újból felmerült. Hosszasb tárgyalások után 1822. évi okt. 15-én kelt felsőbbi rendelet értelmében a belvárosi I. oszt. tanítójának pengői 150 frt, a többinek pedig 200 frt állapíttatott meg. A beiratási díjakat 30 krra szabták. A tanítónők javadalma 150 frt lett, kik még 6 öl fűtő fát is és 6 font gyertyailletményt kaptak.

1) Szeged v. közigazgatási levéltárában az illető évek iratai közt.

2) Illyés Ágoston kézirati feljegyzései a kegyesrendi ház könyvtárában.

---

301

A következő évi április 28-án tartott tanácsűlésen a külvárosi tanítók és a belvárosi I. osztály tanítója fizetésegyenlőséget kérelmezett. A tanács ajánlotta ugyan kérelmüket, de felsőbb helyről elutasíttattak s óhajuk csak jóval később teljesedett.

Ezen javadalom élvezetében voltak a tanítók 1847-ig (1), amidőn a rendkívüli drágaság ismét kérelemre indította őket. Az 1845. évi 6 frtos búza ár a következő évben 14-16 frtra, 1847-ben pedig 22-27 frtra emelkedett (2). Ugyanily arányban fokozódtak a többi fogyasztási czikkek, úgy hogy a megélhetés általában igen küzdelmes volt. A város közönsége ennélfogva 1846. évi július 1-én a tanítói fizetéseket 200 frtról 300 frtra emelte. Az udvari kamara 1847. évi márcz. 2-án kelt leiratában ezt jóvá is hagyta. A móra-, tabán- és alvégi ingyeniskolák tanítóinak 80 frt fizetése már 1844-ben 160 frtra emeltetvén, 1846-ban ezek javadalma 200 frtban állapíttatott meg s ugyanekkor 20 frt lakbérük 40 frtban határoztatott meg. A helytartótanács 1848. évi márczius 14-én kelt leiratában ez intézkedéseket is megerősítette.

De ezen fizetések is csak rövid ideig elégítették ki a tanítók igényeit, mert az árak egyre emelkedtek. 1851. évi decz. 12-én beadott kérelmükben 300 frt fizetésüket 600 frtban s kik természetbeli lakással nem birtak, lakpénzüknek 100 frtban való megállapítását kérték. Hivatkoztak a drágaságra, a közigazgatási tisztviselők fizetés-javítására, Kovács Pál tanfelügyelőnek látogatása alkalmából kifejezett elismerésére. A tanács, noha méltányolta folyamodók indokait, 1852. évi január 11-én a pénztár szorongatott viszonyaira tekintettel kedvezőtlenül döntött. 1852. évi aug. 6-án Tóth János igazgató ajánlata kíséretében megújították kérelmüket, de ismét eredménytelenül. 1853. évi január 18-án már Bonyhády megyefőnökhöz nyujtották be emlékiratukat. A megyefőnök felhívására a tanodai bizottmány a tanítók álláspontját megközelítő javaslatot dolgozott ki. De ezt a tanács túlságosnak találta s beszerezvén Szabadkáról, Pestről, Pozsonyból a tanítók ellátására vonatkozó adatokat, melyek szerint ott a tanítók s tanítónők 360-200, - továbbá 750-200, végül 450-160 frt fizetést és 100-40 frt lakáspénzt élveznek, 1853. évi február 3-án ideiglenesen 20% pótlékot állapított meg részükre. 1857. évi július 2-án e pótlék eltörlésével minden tanító fizetését általában 100 frttal emelték s így a fitanítók javadalma 400 frt, a nőtanítóké pedig 350 frt lett. Az időközben alkalmazott tanyai tanítók 80 frt fizetését, a terménybeli járandóságok eltörlésével 200 frtra emelték.

1) A pesti tanítók fizetése som volt ekkor több 150 frtnál, a segédtanítóké pedig csak 100 és 80 frt volt. Lásd Békey Imre : Budapest főváros közoktatásának vázlatos története. Budapest, 1882. 16. lap.

2) Adalékok Magyarország nyersterményeinek ártörténetéhez a XIX. században. Kiadja a budapesti kereskedelmi és iparkamara. Budapest, 1873. 19-20. lap.

---

302

A mindíg fokozódó áremelkedés okából a tanítói kar 1861. évben a közgyűléshez ismét fizetésjavításért folyamodott. A június 5-iki űlésen tárgyalt kérelem fölött a közönség akkép döntött, hogy a népiskolai oktatásügyet és a tanítói fizetéseket az országgyűlés nemsokára úgyis rendezni fogja, ennélfogva a fizetésjavítást elhalasztották, de a drágaság okából 30% pótlékot szavaztak meg, mi azonban 11 havi élvezet után megszünt.

A tanyai tanítók fizetése 1871-ben 300 frtra, 1874-ben 400 frtra emeltetett. A belterületi tanítók javadalma 1872-ben már javíttatott; 1876-ban a mellékjárandóságok eltörlésével pedig 700 frtban állapíttatott meg (1).

10. FELEKEZETI NÉPISKOLÁK.

AZ OLTVÁNYI-FÉLE RÓM. KATH. FELEKEZETI FELSŐBB LEÁNYNEVELŐ-INTÉZET ÉS LEÁNY-NÉPISKOLA. Oltványi István csanád-egyházmegyei nagyprépost és Szeged város díszpolgára (2) 1869. évi február 2-án kelt végrendelete 23. pontja értelmében (3) 72,000 forintnyi hagyatékának egyharmadát Szeged-alsóvároson felállítandó apácza-iskola czéljaira hagyományozta. Végrendelkező unokaöcscse Oltványi Pál földeáki plébános, 1870. évben a Malatinszky, egykor Andrássy Zsigmond alispán tulajdonát képezte telket s avult épületet megvásárolta, mely utcza-szabályozás által a város részéről ingyen átengedett terület által növekedvén, 1873. évben felépítette az apáczák vezetése alatt álló leánynevelő-intézetet, hol a tanítást ugyanazon évi szept. 28-án 6 apácza megkezdte. A hat osztályú nőnevelő-intézet bennlakással, úgy a Miaszszonyunkról nevezett szegény iskolanővérek részére szervezett képezdei tanfolyammal volt kapcsolatban.

Oltványi Pál ezután megvásárolván a szomszéd telket, ott külön épületben róm. kath. felekezeti leány-népiskolát állított. A három osztályú iskola ugyancsak az apáczák vezetése alatt 1874-ben nyílt meg. Ez az intézet 1878., illetőleg 1880. év óta a város költségén áll fenn, mert az apáczák ellátására fejenként 200 frtot, úgy a termek fűtésére 12 öl faszükségletet a közpénztár ad.

1) Szeged v. közigazgatási és számvevőségi levéltárában, az idézett évek s napokról kelt határozatok és számadások.

2) Született 1787. évi aug. 19-én Szegeden, meghalt 1869. évi júl. 21-én Temesvárott. Életrajzát a Kath. Néplap 1868. é. 36. sz. terjedelmesen közölte. Még életében mintegy 82,000 frtot adott különféle jótékony czélokra. Szeged város 1875. évi ápr. 18-án olajba festett arczképét a közgyűlési teremben elhelyezte.

3) Oltványi István végrendelete. Temesvár, 1869. 8. dr. 15. l.